Csende Kristóf

Az egyik legkatartikusabb filmélményem valaha.

Nem rég néztem meg először ezt a híres filmet.
Nem rossz, kifejezetten szép film, ami a körítést illeti, viszont nem elég tartalmas, nem véltem akkora überzsenialitást felfedezni, mint amiről sokan beszélnek. Az egyik legtúlértékeltebb film szerintem, hatalmas csalódás.

Az egyik legcsodálatosabb film, amit valaha készítettek.

Kifejezetten érdekes alapkoncepcióval rendelkező kamara jellegű krimi ez. Számomra nem igazán volt film-noir jellege a filmnek. Kicsit fáradtnak éreztem a film felépítését. A finálé pedig - lehet hogy szemét vagyok - szinte már paródia szintű (az egyik legbénább elhalálozás, amit komolynak szánt filmben láttam, amikor a tengeri beteg gengsztert lelövi Bogart).

Szépen felépített, lassú tempójú film. Daniel Day-Lewis valóban nagyon jó a filmben, viszont Paul Dano kifejezetten idegesítő és szinte ripacskodó a prédikátor szerepében. Megmondom őszintén, hogy végülis többre számítottam. Nem rossz film ez, de talán egy picit túl van értékelve. A Boogie Nights továbbra is a kedvencem a rendezőtől.

Meglepően jó kései John Wayne-western egy kis Peckinpah és egy kis Leone jelleggel megspékelve . Kiválóak a mellékszereplők is. Nagyon ízléses a humor is a filmben. Kiváló élmény.

Kellemes és könnyed Eastwood-film. Szórakoztató karakterek, nem egy tipikus és megszokott sztori. És érdekesség, hogy több western filmes utalás is megmutatkozik a filmben.

Újra néztem a filmet, ezúttal jobban tetszett. Azonban sok dolog most is zavart. Többek között, hogy rengeteg karakter felbukkan, azonban hamar el is tűnik. A leginkább zavaró dolog talán az, hogy még mindig nem értem, akkor most James Woods karaktere beleugrik a szemétszállítóba? Vagy mi történik? Továbbá nem igazán értem, hogy mit akarna jelenteni Joe Pesci karakterének felbukkanása a kórházban, amikor Noodlesék elhatározzák, hogy elmennek Floridába? Egyáltalán hogy adódott úgy, hogy Max-ből politikus lett? Ezt is jó lett volna azért legalább egy picit elmagyarázni.

További fájó pontok:
Moe-t nem is érdekli a húga és Noodles közötti románc? Nem is érdeklődik effelől?

Azontúl még az is fura nekem, hogy a másik két barátjának sorsa nem is érdekli Noodlest. Csak Max-szel van elfoglalva, csak miatta van lelkiismeret-furdalása. Legalábbis ez érződik.

Amilyen hosszú a film olyannyira nyitva hagy rengeteg, de tényleg rengeteg dolgot. Vagy legalábbis a számomra ezek fájó pontok, mivel egyébként a film igen cizellált. Részletgazdag és igényes munka, az említett fájó dolgok mellett.

Többet ki lehetett volna hozni még a rendőrfőnök karakteréből is szerintem, illetve Joe Pesci karakteréből is.

Egyébként megköszönném, ha valaki tudna a feltett kérdéseimre válaszolni, hátha ezáltal jobban összeállna a kép a filmmel kapcsolatban.

Nagyon hangulatos Bond-film, szerintem a Craig-éra eddigi legjobba. Miért is? Nos, hát mivel eddig ez az első modern 007-es kaland, ami végre nem csupán egy csinos akcióorgia érzetét kínálja, hanem autentikus Bond-bájt vegyít többé-kevésbé ízléses modernizálással. Két dolog zavaró volt viszont a számomra: az egyik az erőltetett "már eljárt a 00-ások felett az idő, a jövő a gépeken múlik stb..." dolog, a másik pedig az Austin Powers-et rettentő kínosan idéző kapcsolat Bond és Blofeld között...

A péntek 13 filmek - meg úgy alapvetően a slasherek is - mára már egyáltalán nem jelentenek borzongást vagy feszültséget a nézők számára. Sokkal inkább bűnös élvezetek, és kuriózumok: a gyilkosságok kreatív kivitelezése és sokszínűsége az amiért ma esetleg megnézzük ezeket a filmeket. A zene klasszikus, de az igazi félelmetes hangulatot és a rettegést lefolytja éppen klasszikus jelegéből adódóan (A kör című film minimalista zongora témája talán nem olyan maradandó mint a jellegzetes péntek tizenharmadikai susogás, ám annál inkább hozzájárul hogy a hátamon felálljon a szőr), és hozzájárul hogy egy korszakos mérföldkő maradjon (egy igen megkopott és inkább jelzésértékű mérföldkő), amely a korszakán kívül eredetileg eltervezett formájában nem nevezhető hatásosnak: nem csinálja össze magát a mélyen tisztelt többé már Jason alakján és ténykedésén, a paranormális és a kézi kamerás horrorok világában nehéz e világi rémekkel hatásosan operálni.
Tényleg kíváncsi vagyok, hogy van e aki parázott e ezeken a filmeken manapság? Persze gyerekkorában az ember hajlamos mindenen parázni, de azért szerintem mára már megkopott a félelemfaktora a slasher műfajnak. A Sikoly is éppen ezért igyekezett ironikusabb, szatirikusabb hangvételben revizionálni.

teljesen másra számítottam.. voltak benne jó dolgok de összességében elég felemás érzésekkel álltam fel a film megtekintése után. Leone stílusa sem nekem való.

nagyon jó és szerethető karakterek, remek zenék.

Meglepően jó remake.

A befejezés elég suta, a film hemzseg az apróbb hibáktól, viszont a gyilkosságok viszonylag ötletesek és jól néznek ki (már ha mondhatunk ilyet). Azt viszont nem értem h a hülye gyerek, aki a kocsmában maradt, hogy nem hal meg? Tipikusan olyan karakter, akinek a slasher-szabályok szerint meg kellett volna halnia. Fura volt. Összességében nem egy nagy eresztés, de nézhető. (A maszkok kurva jók!)

Meglepően hatásos kései Wayne-western. Bár a végén furcsállottam, hogy senkit nem érdekelt, hogy mi lett Sam-mel, illetve a kutyát sem sajnálta senki.

Amúgy most hogy újranéztem ismét feltünt, hogy Matt karaktere totálisan felesleges a filmben. Meg sem ismerjük konkrétan a karaktert, ezért nem is fájdalmas a halála.. Továbbá semmi funkciója nincs a karakternek.

Azért ennyire nem kell "lesötétkorszakozni" az egész középkort ugy ahogy van... Minden korszaknak megvoltak az efféle embertelen részei.

--
Áthelyezve a(z) Der Name der Rose topikból.

Nem a Dark Side of the Moon volt az első konceptalbum. Frank Sinatra In The Wee Small Hours című albumát szokás az elsőként elismerni.

A rock zene egyik legnagyobb hatású előadóját vesztettük el tegnap: Lou Reed eddig tisztázatlan körülmények között tegnap örökre itt hagyott minket!

Ez valami irtózatosan gyenge és gagyi film. Hatalmas csalódás...

Mondjuk az szerintem nem igaz, hogy 2 nagy sztár van és mellettük csak gyenge mellékszereplők. Sok-sok remek karakterszínészt vonultat fel számtalan 30-as évekbeli hollywood-i film. Pl. itt is számtalan kiváló színész van a kisebb szerepkben is - legalábbis szerintem.

Szerintetek a "Different Colors made of Tears" sor mire utalhat a Venus in Furs c. Velvet Underground számban?

Daves és Tóth Endre, illetve Boetticher.

Engem érdekelne, hogy pl. Neked amúgy a Pink Floydtól eltekintve mik a kedvenc lemezeid? :)

Simán a Madigan!

És nektek a Meddle hogy jön be? Szerintem viszonylag közepes album, túl progresszív vagy nem is tudom. Egyébként ezen az albumon található a sokak által leggyengébb Floyd dalnak titulált szám is, a Seamus (ami szerintem egészen érdekes egy valami :D ).

Mondjuk én meg épp ellenkezőleg vagyok.:D Nekem baromi fontos az is, hogy az adott zenész milyen arc, és hogy a figurája mennyire jön át a zenén. :)

Például a Public Enemy It takes... c. albumát meg a Ready to Die-t a The Notorious B.I.G-től. És még pár "modern klasszikust" is, mint Jay Z Reasonable Doubtja, illetve Kanye West pár albuma.

Mostanában kezdtem hallgatni egy-két klasszikus hip-hop lemezt. Sosem értettem igazán, hogy pl. a kritikusok mit esznek annyira ezen a műfajon, de tényleg. És most nem kritizálni akarok, vagy ilyesmi, csupán csak ha valaki elmondaná (persze aki valamelyest szereti ezt a műfajt), hogy mitől olyan élvezetes ez a fajta zene, azt szivesen venném. Megpróbálnám más szemszögből nézni ezeket az albumokat.

Nektek melyik a kedvenc Jesus and Mary Chain, Pavement, Nirvana, Neil Young, Byrds, Smiths lemezetek?

Mostanában hallgattam bele a U2 All That You Cant Leave Behind című lemezébe, és azt kell mondjam nem egy ismerős szám volt rajta. :) Igazából elég sok remek szám van rajta. Kedvencem a Stuck in a Moment You Can't Get Out of.

Tom Waits: Rain Dogs; Stevie Wonder - Innervisions, Talking Book, Songs in the Key of Life - vélemények?

Ami sok, az sokk - iszonyú zseniális, abszolút kedvenc vígjáték.

Lehet, hogy kommersz meg ilyenek, de a Hotel California akkor is nagyon jó lemez...

Egyébként Timon, miért pont a Let it Bleed-et választottad mint kedvenc Rolling Stones lemezed? Szerintem is tök jó album, de a számok valahogy nem illeszkednek annyira össze nekem, mint pl. a Beggars Banquet számai.

Na moSt HAdzsajtok abba a kEdvenC filmeMNEK a GÚNYOLÁSÁT BASZÁTOK meg...!!!?!!?!????!!?!.

--
Áthelyezve a(z) Sacra Corona topikból.

És hogy álltok a Stones-aranykorszak lemezekkel? Na meg a Joshua Tree-vel a U2-tól?

Nos szerintem (csak úgy reagálásképp):

A Disraeli Gears szerintem nagyon jó kis album, ezerszer jobb mint az uncsi Fresh Cream. Egyedül a Blue Conditiont találtam jellegtelen fura számnak (kicsit a kitöltő szerepet játszó szám fílingje van..., ha érted mire gondolok).

Az Are you Experienced-nél pont ugyanezt éreztem én is... Bár én még nem hallgattam olyan sokat, de nem volt rám sem akkora hatással (pedig én még gitároznék is vagy mi...).

A Kid A-nél pedig - bármennyire is ajnározzák - az OK Computert vagy a Bends-et jobban szeretem (bár az biztos, hogy talán a Kid A inkább egy kerek egész valami, mint az másik kettő.

Az Aftermath-nak egy szépséghibája van és ez pedig a zárószám (aminek most nem jut eszembe a címe). Az valami irgalmatlanul hosszú - 11 perces blues jammelés... Hát legyen elég annyi, hogy a blues nem épp a kedvenc műfajom.

A Gris-Gris szerintem is érdekes.

Mi a véleményetek az alábbi albumokról? Ki hogy áll hozzájuk?

Fresh Cream, Disraeli Gears, Odelay, Child is Father to the Man, Boston, GRIS-gris, American Pie, On the Beach, Are You Experienced?, Pretzel Logic, Kid A, Aftermath

Ezeket is hallgatgattam/hallgatgatom mostanság. Szóval nektek mi a véleményetek ezekről?

No, akkor majd a régebbi albumaiknak is adok egy esélyt a Remain in Light után. :)

Egyébként ma reggel kellemes meglepetésként hatott Don Henley The End of Innocence című albuma. Ajánlani tudom mindenkinek, amolyan soft-rock-pop dolog a jobbik fajtából.

Illetve a The Replacemnets Let it Be című albuma is egészen kiváló. Szintén ajánlom mindenkinek.

Elnézést a Talking Heads rajongóktól, de mostanában hallgattam meg a Remain in Light című neves albumukat, és azt kell mondjam, hogy enyhén szólva nem nyűgözött le... Alapból a funk-rock stílusával voltak problémáim. Egyedül a Once in a Lifetime volt az ami igazán tetszett... A többi pedig kínszenvedés volt a számomra... Lehet, hogy nagy klasszikus, de nem nekem.

Hát a Astral Weeks az afféle mély dolog, nem egy instant akármi, a Moondance pedig elsőre megfogja az embert, tele van remek slágerekkel: Caravan, Everyone, Glad Things, stb...

Springsteen szinte összes lemeze remek... Most fejeztem be a Darkness on the Edge of Townt, és azt kell mondjam, hogy egy újabb klasszikussal volt dolgom. :)

Egyébként kiváló klasszikus, amit ma elevenítettem fel még a Moondance is Van Morrisontól (egyébként tőle kiváló az Astral Weeks is).

Most hallgattam meg Dylan Positively 4th Street című számát... Hát talán a rockzene történetének legrosszabb döntése volt, mikor Dylan nem tette fel sem a Highway 61 Revisitedre, sem a Blonde on Blonde-ra... Hatalmas szám, majdnem olyan jó, mint a Like a Rolling Stone.

Na ez az, hogy a Moonchild kissé túl hosszú, meg öncélú a végére... No meg a kezdő szám sem jött be nekem, bár ez bizonyára annak tudható be, hogy teljesen másra számítottam kezdő számnak, kb. egy olyan számot vártam volna, mint a második, vagy az utolsó. :)

Ha már prog rock, akkor Selling England by the Pound-ot választanám kedvencnek mostanság. :)

Bob Dylan blues-os oldala szerintem uncsi, a Velveték valóban kiválóak, a VU, a banános album és a Loaded is nagyszerűek, Beefheart túlon túl avant garde, Crimsonék legendás albumát épp ma hallgattam meg, hát nem mondanám tökéletes lemeznek, de nem olyan rossz, mint a legtöbb nagyra törő progresszív album, a Pink Floyd is büszkélkedhet egy-két remek lemezzel.

Persze. :) Mostanában ezt mondanám tőlük a kedvencemnek, habár szinte az összes albumukat imádom.

Pár kedvenc:

Pet Sounds
After the Gold Rush
Phsyical Graffiti
The Beatles
O.K. Computer
Born to Run
Astral Weeks
Music from Big Pink
Graceland
Sticky Fingers
Disraeli Gears

Valóban nagyon nagy szám, viszont egy picit hosszúnak érzem. :)

Egyébként mi a véleményed az album blues-os vonulatáról (Obviously five believers, Leopard-skin pill-box hat, Pledging my time)?

Meghallgattam mostanság Dylan egy-két lemezét. Többek között a Highway 61 Revisited-et (1965) is:

A számok értékelése:

Like a rolling stone 10/10
Tombstone Blues 6/10
It takes a lot to laugh, it takes a train to cry 7/10
From a buick 6 4/10
Ballad of the thin man 7/10
Queen Jane approximately 8/10
Highway 61 Revisited 6/10
Just like Tom Thumb's blues 7/10
Desolation Row 8/10

Összességében annyira nem fogott meg, nem tapasztaltam azt az átütőerőt, amire sokan hivatkoznak - talán azért, mert Dylan inkább a dalszövegekre helyezi a hangsúlyt a dallamok helyett.

Blonde on blonde (1966)

Rainy day woman #12 & 35 - 6/10
Pledging my time 5/10
Visions of Johanna 7/10
One of us must know (sooner or later) 9/10
I want you 9/10
Stuck inside of Mobile with the Memphis blues again 8/10
Leopard-skin pill-box hat 5/10
Just like a woman 9/10
Most likely you go your way (and i'll go mine) 8/10
Temporary like Achilles 7/10
Absolutely sweet Marie 8/10
Forth time around 8/10
Obviously five believers 5/10
Sad-eyed lady of the lowlands 8/10

Sokkal élvezetesebb hallgatni való véleményem szerint, mint elődje. A szövegek és a zene szerepe jobban ki van egyensúlyozva, nem válik annyira monotonná egy szám se - hangsúlyozom, hogy "annyira", mivel, itt is elő-elő fordul, hogy egy szám talán hosszabb a kelleténél -, mint a 65-ös albumon.

Mindkét albumnál a fő problémám a túlzott blues-os hangzással volt.

Kicsit lassú, meg unalmas, de a végére egész jó lesz a film.

Túl sokat tetszenek várni ettől a kiváló és szórakoztató slashertől. Kevesebb elvárás és ütni fog - azaz szórakoztatni, nem megijeszteni.

Nézd meg a 2. és a 3. részeket: tutira imádni fogod őket! :)

Számomra az összes Beatles-lemez megunhatatlan. Mostanság pedig a Beach Boys-zal ismerkedem.

A film expozíciója szerintem teljesen kreatív és ötletes, bár megvalósítása (fura kameramozgás és vágás) kicsit elcseszi.

Megmerem kockáztatni, hogy egyszerűen mesterkélt és idegesítő, ahogy a humoros részek átfordulnak izgalmassá, pl.: mikor az indián csajt lelöki Marty a dombról, akkor ugyebár nevetni kéne mer ha-ha-ha milyen vicces, hogy lelökte az indián feleségét, aztán meg megkérdezik, hogy mit tud a "Sebhelyesről"..., és ráadásul a karakterek közötti kapcsolatok is teljesen hiteltelenek, hol így, hol úgy viselkednek egymással: pl pont az említett résznél miután jól kinevették magukat főhőseink, hirtelen csak úgy felkapják a csajt mint valami kapcát... - biztos mert "hát indián, oszt' mért ne".

Hoppá, nekem csak a mostani megtekintéskor esett le, hogy Lucy-t - a nagyobbik lányt - Ethan is megölhette akár. Végülis ezzel magyarázható lenne a felfogozottabb idegessége/ feszültsége. Egyébként a felesleges poénkodások még mindig zavarnak a filmben.

Továbbra is az első számú szikár zsarufilm nálam. Egyszerűen hangulatos és Madigan itt tényleg egy olyan karakter, akivel tudok azonosulni, nem úgy mint Bullitt-tal...

Végre sikerült megszereznem ezt a Mann-westernt is. Nagyon tetszett a legutóbbi megtekintés alkalmakor, viszont a rakodómunkások karaktere kidolgozottabb is lehetne, kissé egydimenziósnak találtam őket.

Tegnap egyébként ismét megnéztem, most tetszett a legjobban. Kitűnő karakterszínészek, gyönyörű táj és fényképezés, emlékezetes gonosz. Corinne Calvet pedig számomra szimpatikusabb még mindig, mint Ruth Roman.

Annak mi a címe?

Alighanem Ford legjobb filmje. Simán veri a Liberty Valance-t, de még Az üldözőket is - nálam.

Ez a film épp attól zseniális, hogy mennyire klisés és még is mennyire eredeti. :D A karakterek olyan jól vannak eljátszva (nem is csoda, hisz Dan Duryea, Stephen McNally, Millard Mitchell és persze Jimmy Stewart mind remek színészek), továbbá végig dinamikus és pörgős.

John Wayne magányos hős karaktere ebben a filmben "beteges" az 501 filmrendező c. könyv szerzője szerint. Mire gondolhatott? Meg azt is említi, hogy elutasítja a civilizációt. Szerintem ez nem igaz, mivel próbálkozik beilleszkedni a maga módján, tudja, hogy muszáj neki - pl. a kaktuszvirág ajándékozása a lánynak is keleti parti, városias szokás lehet.

Engem egyébként a filmben Ruth Roman durván kipúderezett orcája zavart, meg egy-két béna megoldás.

Egyébként Neked miért nem tetszik ennyire ez a film, hogy csak egy kettest adtál rá? :)

Kicsit nevetségesnek találom azt az értelmezést, miszerint Webster és barátja Ben homoszexuális páros lennének...

Mi a véleményetek?

Kifelejtettem megemlíteni azt is, hogy bár nagyon bírom Woody Strode-ot, az egyik beállításban úgy ül, mint egy zombi - tudom kicsit durva, még túlzásnak is, de tényleg. Arról a jelenetről beszélek, mikor a választást megnyitják Shinbone-ban, ő meg csak ott ül és néz bambán, még akkor is mikor a neves bandita Liberty Valance suhan át a kis porfészekben egyenest oda.

Továbbra sem tartom zseniális filmnek. A film végén lévő politikai vita nagyon zavaró és unalmas jelenet, nem kellett volna bele szerintem. John Wayne és Jimmy Stewart viszont kellemes játékukkal egész jól tartják a film színvonalát. Lee Marvin pedig pokolian jó. A mellélszereplők jópofák. A színészekkel kapcsolatban csak azt vettem észre, hogy kellemetlenül sokszor néznek a kamerába. A fényképezés is tetszetős. A zene nem túl maradandó, mindenképpen lehetne intenzívebb. Továbbá hiányzik a filmből egy bizonyos átütőerő, ami még elmaradhatatlan a zseniálishoz, habár a film utolsó beállításától és szövegétől képes libabőrőzni a hátam. :)

Na a közepétől már egész jó film.

Elég unalmas filmnek tűnik, úgy látszik a túlzott romantika nem tűnik izgalmasnak a vadnyugaton - legalábbis számomra. A tájak szépek, a western miliő pedig számomra szinte mindig megnyerő, ám mindez sem képes feledtetni, hogy ez a film mennyire is unalmas...

Összességében megadom neki a négyest. Jók a színészek (bár az ominózus jelenet még mindig fura), Stewart magányos karaktere szintén remek, annyit viszont sajnálok, hogy - mint lentebb is írtam - Kennedy karaktere nem maradt jó, s hogy nem Waggoman fia maradt a fő antagonista. A fényképezés is tökéletes egy ilyen pszichológiai westernhez, bár érdekes, hogy ezeknél a Mann-westerneknél mintha nélkülöznék az afféle "Ford-os" dicsőséges totálokat, s olyan szűknek érezni a tereket.

Szerintem jobb lett volna, ha Vic jó figura marad, s Arthur Kennedy ezúttal segíti Stewart-ot, társa lesz, és Dave-et kellett volna az igazi antagonistának megtennie a forgatókönyvírónak.

Klassz film. Hihetetlen színészi játék Sinatrától, remekül játssza a heroinista antihőst. Külön tetszettek a noirba illő karakterek: bizarr, fura pofák sora jelenik meg a filmben, kedvencem a "Galamb". Viszont talán kicsit túl hosszú volt és az idióta felesége a főszereplőnek kicsit idegesítő volt, folyton nyávogott. Annyira nem volt telitalálat, mint a Férfiszenvedély, bár lehet, hogy az a személyes tapasztalat miatt volt rám akkora hatással.

Na jó, ha nem is a legjobb, de az egyik legjobb mindenképpen. Fordulatos, kedvelhető karakterek, jó színészek, szép díszlet, remek történet-/cselekményfelépítés.

Most néztem meg már Isten tudja hanyadjára, és talán jobb lett volna, ha az egész cselekmény a film eleji szálon kezdett volna kibontakozni, miszerint Webster megölt 2 marhahajcsárt. Érdekesebb lett volna. Mindig változik a véleményem e filmmel kapcsolatban, mindig találok benne valamit, de most úgy gondolom, hogy nem éppen a legjobb western. Mind a 73-as winchester, mind a Naked Spur, de még a szerintem kulcsfontosságú logikai bukfencet tartalmazó Bend of the River is jobb. A Man from Laramie már nem, az igen harmatos darabja a Stewart-Mann kollaborációnak.

De azért azt elismeritek, hogy a Bullitnál jobb. :) (Coogan-t még nem láttam.)
Engem meg az nem tudott lekötni igazából, túl van hype-olva, ha szabad így kifejeznem magam.

Engem egyébként a film hangulata kapott meg, no meg Richard Widmark is nagyon jó színész.

Azért a Moonraker az űrös mizériáig egész jó, hangulatos: van itt riói karnevál, velencei motorgondolás üldözés, Hugo Drax, mint főgonosz emlékezetes, a vasfogú visszatér, szép lányok.

Egyáltalán nem olyan rossz rész, csak a helyén kell kezelni. Robert Davi nagyon jó főgonosz, a lányok csinik, az akciók ütnek - bár azt nem értettem, hogy hogy nappalodott ki olyan gyorsan, mikor Bond egy éjszaka odalopakodott Krest búvóhelyére, és miután már elment a lány szobájából már nappal is volt. :)

Majdhogynem mindegyik kiváló darab, kivéve az Octopussy-t.

Kissé gyenge Bond-film. Gyönyörű nők, feledhető gonoszok, érdekes helyszínek, kissé unalmas tálalás.

Talán azt is megmerem kockáztatni, hogy Moore a legjobb Bond szerintem. Az ő filmjei mind remekek.

Hát szerintem mind jó. :)

Zseniális Bond-film, az egyik legjobb.

Mármint hogy annak a címe a The Killing. :)

Ja várjunk csak, azt hittem ez a Kubrick film, s most ugrott be, hogy annak a címe a The Killers. :)
Hoppá, na mindegy.

Látom nagyon egyezik a véleményünk noir témában: szerintem is ez, illetve a Sötét átjáró a műfaj legjobbja. :)

Simán jobbak, mint a Hosszú álom, a Máltai sólyom vagy a Sanghaji asszony. (Bár szerintem Az óra körbejár is zseniális, téged viszont az nem igazán nyűgözött le. :))

Megálmodtam a 2:1-et a spanyolok javára, meglátjuk mi lesz. Jómagam egyébként az olaszoknak drukkolok.

Túl hosszú és idejétmúlt, de azért így is akadnak emlékezetes pillanatai (kezdő akció), ráadásul ebben a részben vannak a legszebb bond-lányok is. Terence Young lassabban és régimódibban rendezte meg a Bond-filmeket, mint pl Guy Hamilton, s sajnos ez sokszor a filmek kárára ment - a Young-filmek mára már idejétmúltnak tűnnek sokszor (kiv. az Oroszországból szeretettel, itt mintha a film előnyére lenne lassú tempója).

Remek, dinamikus, formabontó (az addigi Bond-filmekhez képest mindenképpen), stílusos és elegáns 007-es kaland. Emlékezetes gonosz és henchman, tájak és bond-lányok gondoskodnak arról, hogy az egyik legjobb filmé avanzsáljon a Goldfinger. Nem utolsó sorban az is meglátszik, hogy Guy Hamilton jobban vezényli le a Bond-filmeket, mint elődje.

De az tényleg igaz hogy szörnyen megcsonkolták. Elvileg eredetileg benne lett volna minden: Herkules kiherélése, a csaj megcsonkítása.

Szerintem így is egy feledhetetlen históriát tár elénk Browning. A film elején lévő bevezető a maga zenei aláfestésével már szürreális és hátborzongató.

Stromberg nagyon jó főgonosz. Atlantiszi villája kifejezetten látványos és hangulatos. A zenék kitűnőek. A Bond-lány szerintem közepes. Emlékezetes gyilkosok: Jaws és Sándor. Remek helyszínek. Viszont zavaró volt pár hiba, pl.: mikor Jaws furgonjában ülnek hátul hőseink és nyugodtan beszélgetnek, nem is zavarja őket, hogy esetleg meg is hallhatja őket a sofőr...

8/10

Jó film, de annyira nem mint sokan állítják szerintem. A kezdetleges vágási technika meg egyéb filmtechnikai jellegű probléma annyira lerontja számomra ezeket a korai Universal-horrorokat.

Egész jó rész, főleg a vonatos résztől nagyon jó.

Jobb karakterek, színészek vannak ebben a filmben mint Wyler alkotásában.

Zse.ni.ál.is!

Újranézve kicsit vontatottnak találtam a filmet, kicsit lassú volt. Ám Beatty és Keitel, no meg Gould, Kingsley és a többiek nagyon jól alakítanak. Továbbá az egész korszellemet is igen jól felelevenítették a készítők.

Valóban gyengécske és unalmas. Újranézve: mínusz egy jegy.

Hayden Christensen. Egyértelmű.

Ide írjatok: csende.kristof@freemail.hu