zs93

Ez egy elb---ott művészfilm lenne. :)

Látszik, hogy a film a kislány félelmeiről szól. A szörny a félelmek megtestesülése, és egyedül ő tud vele megküzdeni (és neki is kell).
Ha a film csak az úton játszódna, és nem kapnánk flashbackeket, akkor csak annyira jönnék rá hogy van egy trash anyja, aki fiatalon szült és vélhetően úgy megbánta azt, mint Johnny Depp Amber Heard-et.

Pozitívum, hogy a szörny klasszul meg lett csinálva.

Egy gyenge Vaksötét utánérzés, széthúzó karakterekkel, nem túl szép szereplőkkel. Nekem a filmben egyedül az idős néni volt félelmetes, sose tudtam, mire készül. Összeségében nem sikerült túl jól a film, de azért éppen nézhető.

Kár érte. Amennyire jól sikerült az első rész, olyan csalódás a második.

Ez a film semmiben sem emelkedik ki a nagy átlagból, maximum annyi pozitívuma van, hogy nézhető. Pár hónapja azt olvastam, hogy Lopez nagyon várta, hogy Oscar-jelölést (díjat) kapjon a filmért cserébe. Most, hogy láttam a filmet, egyáltalán nem értem, miért várta - ha hihetünk a cikknek.

Ez sajnos nagyon gyenge eresztés az első részhez képest.
Az első részben volt atmoszféra, egy háttérsztori, hatott a meglepetés ereje.
Itt megpróbálták ... mit próbáltak meg? Semmit. Találni valami húzónevet, hogy az első rész sikerével összekapcsolva jól fusson ez a film is. Talán a cél sikerült, a film azonban nem.

Nagyon rossz film.
Nehéz írni jó filmet egy igazságtevő, de gonosz ágykeretről. A szereplők nagyon hiteltelenek, a háttérsztorik nagyon gyengék. Az időbeli ugrások és ezzel megjelenő plusz szereplők követhetetlenek. Az egész mitológia és a szabályszerűség nem világos.

Ebben a filmben pont annyi van, amennyi az előzetesből is kiderül.
Ellenben jó kis kritika az okostelefon-függőkre nézve.

Jó lett volna, ha eldöntik, hogy horrort vagy inkább vígjátékot készítenek. Szinte egy percig nem lehet komolyan venni, a főszereplő halálfélelem helyett poénkodik.
Ettől sokkal többet vártam.

Úgy tűnik megszaporodtak a horrorparkos, szabadulószobás filmek száma.
Horrorpark témában csak a Hellfestet láttam, szerintem a Talon Falls némileg szórakoztatóbb.
Míg a Hellfest óvatos a képi világgal, elég hollywoodi, ez inkább nyers, pörgős, B-típusú. Ennek ellenére/ vagy emiatt nekem ez tetszett jobban, még úgy is, hogy van egy-két badarság a sztoriban. A díszletekre is csak pozitívat lehet mondani.

El tudom képzelni, hogy ez egy igaz történet, és nyilvánvaló, hogy sok hasonló sors van. Ennek fényében sem tetszik a végkifejlet.
Egyébként nem hiszem, hogy a hatvanas években egy nő nem írhatott volna sikeres regényt.