Jodie Foster

Jodie Foster (eredeti neve: Alicia Christian Foster) 1962. november 19-én született Los Angelesben. Szülei még a kislány világra jötte előtt elváltak, így nem tudhatott magának boldog gyerekkort. Ennek ellenére a kislány sokkal értelmesebb volt, mint kortársai. Egyéves korában már folyékonyan beszélt, míg kétéves korára már olvasni is tudott.
Háromévesen már reklámfilmekben szerepelt, és tízévesen megkapta első főszerepét is: a Napoleon és Samantha című Disney-filmben játszott Michael Douglas partnereként. Ezután következett az Egy kis indián (1973) és a Tom Sawyer (1973), melyekkel megalapozta jó hírnevét Hollywoodban. 1975-ben Martin Scorsese felkérte őt az Alice már nem lakik itt című film egyik mellékszerepére, mely szerint egy vagány fiús lányt kellett alakítania. A fiatal Jodie minden lehetőséget kihasznált, hogy bizonyítsa rátermettségét. Az igazi áttörésre 1976-ban nyílt alkalma Scorsese A taxisofőr című filmjében, ahol egy fiatal prostituáltat (Iris) kellett játszania Robert De Niro és Harvey Keitel mellett. Az ekkor még csak 14 éves Jodie alakítása nagy sikert aratott, mind a nézők, mind a kritikusok körében. Iris karakterének megformálásáért Oscar-díjra jelölték, és megkapta a Bafta és a Los Angeles-i filmkritikusok díját. Ugyanebben az évben szerepelt többek között a Bugsy Malone és a Kelekótya péntek című nagysikerű családi filmben.
A színészkedés mellett a tanulmányait sem hanyagolta el. A középiskola elvégzése után gond nélkül jutott be a Yale egyetemre, ahol angol irodalom szakon végzett és doktori címet is szerzett. Az iskolai évek alatt a szünidőben vállalt el néhány szerepet, például a Kamaszlányok (1980), Carny (1980) és a O'Hara felesége című filmekben. 1985-ben kitűnő eredménnyel lediplomázott, színitanulmányokat viszont soha nem folytatott.
A következő években Foster minden idejét karrierjének építésére fordította. Remek érzékkel választotta ki a legjobb szerepeket. Megfontolt, kimért és érett lett. Kiváló alakításokat nyújtott több kevésbé ismert filmben: Az ötödik sarok (1987) vagy a Siesta (1987). 1988-ban pedig kezébe vehette első Oscar-díját A vádlottak című film főszerepéért. Foster egy alacsonyabb osztálybeli nőt formált meg, aki többszörös nemi erőszak áldozatává válik.
Három évvel később egy szövetségi nyomozót alakított (Clarice Starling) Jonathan Demme filmjében, ahol partnere Anthony Hopkins volt. 1992-ben ezért az alakításáért kapta meg második Oscar-díját a legjobb női főszereplő kategóriában. Ezzel ő lett az első színésznő, aki harmincéves korára kétszer kapta meg az Amerikai filmakadémia legrangosabb kitüntetését. Nem mellesleg Hopkins is megkapta az Oscart kevesebb, mint fél órás szerepléséért (persze nem érdemtelenül)! A bárányok hallgatnak köszönhetően a remek színészeknek és forgatókönyvnek igazi kultuszfilmmé nőtte ki magát az évek során.
Rendezőként a Más, mint a többiekkel mutatkozott be, mely egy csodálatos tehetségű gyerekről szól. Jodie, a főszereplő gyermek édesanyját is alakította, aki felveszi a harcot a gyermekét kizsákmányoló iskola ellen. Ezután Woody Allen Árnyak és köd (1992) című produkciójában vállalt el egy kis szerepet, amit a Sommersby (1993) című romantikus film követett, melyben Richard Gere feleségét formálta meg.
1994-ben a színésznő két eddig számára ismeretlen szerepkörben is bizonyíthatta tehetségét. Az egyik a Maverick című western vígjáték, melyben Mel Gibsonnal szerepelt együtt, a másik pedig a Nell, a remetelány. Az utóbbi alkotás volt az első, amelyet saját cégével az Egg Productions-szal készített. Nell karaktere meglehetősen más volt, mint az eddigiek, mert a filmben nagyon keveset beszélt, ezért a nézőknek a mozdulataival és mimikájával kellett átadnia a mondanivalót. Ez sikerült is neki, a filmakadémia ismét jelölte a Legjobb női főszereplő díjára.
3 év kihagyás után a Kapcsolat című sci-fivel tért vissza, melyben egy megszállott ateista csillagászt alakított. Alakításával ismét számos díjat és jelölést gyűjtött be. Ugyanebben az évben Buddy Foster életrajzi könyvet jelentetett meg a színésznőről, melyben azt állította, hogy Jodie biszexuális. A színésznő elutasította a vádakat, és azzal védekezett, hogy drog- és alkoholfüggő bátyja csupán anyagi hasznot igyekezett kovácsolni a könyvből. 1998. július 28-án született meg Jodie Foster első gyermeke, Charles. Az apa kilétét illetően a színésznő nem volt hajlandó nyilatkozni. 2001 októberében megszületett második gyermeke, Kit. Az apa kilétét az előző gyermek esetéhez hasonlóan nem árulta el. A két szülés között, 1999-ben az Anna és a király című romantikus drámában alakított egy tanárnőt Chow Yun-Fat oldalán.
2002-ben a nagy sikereket elérő Pánikszoba című thriller és az Oltári fiúk című dráma jelentette a visszatérést. Két évvel később a Hosszú jegyesség című francia történelmi-filmben vállalt el szerepet. A 2005-ös Légcsavar némi szinkópát képezett a színésznő pályáján, azonban ezt gyorsan kompenzálta A belső ember (2006) – melyben Denzel Washington és Clive Owen mellett egy titokzatos ügyvédnőt alakított. A másik én (2007) című produkcióban nyújtott alakításáért pedig megkapta hatodik (!) Golden Globe jelölését, mint legjobb színésznő.
2007 végén hivatalosan is felvállalta leszbikusságát és elismerte, hogy partnernőjével, a producer Cydney Bernarddal 14 éve él kiegyensúlyozott családi életet, s közösen nevelik a fiúkat. A bejelentés után egy évvel Jodie szakított barátnőjével. Sokan úgy vélik a színésznő azért nem beszélt leszbikusságáról, mert azt gondolta, ezzel árt a karrierjének. A legújabb hírek szerint a gyönyörű színésznő újra babát vár.
Jodie Foster azon kevesek egyike, aki gyerekszínészből igazi világsztárrá vált, s azon még kevesebbek közé tartozik, aki büszke birtokosa mind a négy legrangosabb filmes kitüntetésnek – az Oscar, az Arany Glóbusz, a Bafta-díj és az amerikai film- és televíziós színészek egyesülete (SAG).