Sean Connery

Thomas Sean Connery 1930. augusztus 25.-én született Edinburghben (Skócia). 13 évesen abbahagyta az iskolát és mindössze 15 éves volt, amikor csatlakozott a királyi haditenerészethez, ám három év múlva leszerelték. Ezek után visszatért szülővárosába, és egy ideig kőművesként, testőrként kereste a kenyerét, majd testépítéssel kezdett foglalkozni, és 1950-ben rangos helyezést ért el a londoni Mr. Universe-en is. Első színészi munkáját annak köszönheti, hogy itt, a fővárosban ellátogatott egy szereplőválogatásra, és ennek eredményeképpen kapott egy kis szerepet a South Pacific nevezetű musicalben. Ezt követően ébredt tudatára színészi tehetségének, és most már nem akart más lenni, csak színész. Persze a világsztárrá váláshoz a szokásos rögös út vezetett: a csillogásba és a sikerbe felejthető tévéprodukciókon át jutott el Connery is.
1962-ben az a megtiszteltetés érte a jóformán ismeretlen volt testépítőt, hogy ő formálhatta meg először filmvásznon Ian Fleming James Bondját a James Bond: Dr. No-ban, amelyben Ursula Andress a partnere. Azt, hogy Connery tökéletes választás volt a szerepre, nemcsak a szakmabéliek, de a közönség is megerősítette, és még hosszú időn át az ezzel a szerepével világsztárrá vált művésszel azonosították a 007-es karakterét. A döbbenetes sikeren felbuzdulva a készítők még egymás után négy folytatásban aggatták rá Conneryre Bond szerepét, ezek a következők: James Bond: Oroszországból szeretettel, James Bond: Goldfinger, a James Bond: Tűzgolyó, valamint a James Bond: Csak kétszer élsz. 1962-ben, első Bond-filmje évében szerepel A leghosszabb napban is. Valószínűleg azért, hogy megmutassa ezer arcát, és kitörjön Bond skatulyájából, vállalt szerepeket olyan egymástól távol álló filmekben, mint az 1974-es keltezésű Zardoz, illetve Sidney Lumet Agatha Christie-adaptációja, a Gyilkosság az Orient expresszen. 1997-ben Richard Attenborough A híd túl messze van című filmjének egyik szerepét játssza. A háborús mű arról is nevezetes, hogy a kor leghíresebb brit nemzetiségű férfisztárjaiból (Michael Caine, Gene Hackman, Anthony Hopkins, stb.) verbuválja színészgárdáját. 1983-ban az idősödő Connery a nyugdíjazás előtt álló James Bondot formálja meg a Soha ne mondd, hogy soha, az aktuális női partner Kim Basinger, a gonosz szerepében pedig Klaus Maria Brandauer. Ezután végleg szakít a titkosügynök figurájával, és átadja olyan sztároknak, mint Roger Moore, Timothy Dalton vagy Pierce Brosnan. A Hegylakóban a főhős segítőjét játssza el, majd következik a nagyszerű A rózsa neve, aztán el is érjük az 1987-es esztendőt, amikor Connery az Aki legyőzte Al Caponét c. gengsztereposz Jim Malonéjaként átveheti az Oscar-díjat. Az idősödő, de még mindig töretlen népszerűségnek örvendő Connery némi iróniával és rezignáltsággal formálja meg a visszavonult rendőrtisztet. Az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban Harrison Ford apját, az öregedő tudóst, Henry Jones-t formálja meg. A skót legenda nagyot lendít a filmen igen erős jelenlétével, és ismét megcsillogtatja humoros énjét. Annak ellenére, hogy közte és Ford között csak 12 év a korkülönbség, hihetően keltik életre apát és fiút. A Robin Hood, a tolvajok fejedelme c. kalandfilmben ismét együtt játszik Kevin Costnerrel, Oroszlánszívű Richárdot megszemélyesítve. A Vadászat a Vörös Októberre c. műben főszerepet alakít Alec Baldwin társaságában, majd a 90-es évek hátralevő részében még inkább a blockbusterek felé fordul a figyelme, mivel olyan filmekben vállal szerepeket, mint A szikla, a csúfosat bukott Bosszúállók, vagy egyik utóbbi filmje, F[[A szövetség]]. Az ezredfordulón azonban egy drámában is feltűnik, egy emberkerülő írót játszik a Fedezd fel Forrestert! című alkotásban. Pár évre hírek keltek szárnyra Connery esetleges szerepléséről A gyertyák csonkig égnek c. könyvadaptációban, ám mostanra úgy tűnik, a produkcióból mégsem lesz semmi.