Rendezések (3,5)
Film | Év | Műfaj | Nézettség | Átlag |
---|---|---|---|---|
Letti selvaggi Vad ágyak |
1979 | vígjáték | 10 | 2,5 |
Il mostro A rém |
1977 | thriller, vígjáték | 2 | ? |
Gente di rispetto Tisztes honpolgárok |
1975 | dráma | 2 | ? |
Bisturi, la mafia bianca |
1973 | dráma, krimi, thriller | ||
Bello, onesto, emigrato Australia sposerebbe compaesana illibata Jó megjelenésű ausztráliai feleséget keres |
1971 | vígjáték | 6 | ? |
Contestazione generale |
1970 | vígjáték | 1 | ? |
Il Medico della mutua A betegpénztári orvos |
1968 | vígjáték | 1 | ? |
Le dolci signore Édes urak |
1968 | vígjáték | 1 | ? |
Una Questione d'onore Becsületbeli ügy |
1965 | dráma, vígjáték | 1 | ? |
Frenesia dell'estate Nyári bolondságok |
1963 | vígjáték | 2 | ? |
Anni ruggenti A hazugság városa |
1962 | vígjáték | 1 | ? |
Il vigile A rendőr |
1960 | vígjáték | 2 | ? |
Il Magistrato A bíró |
1959 | dráma | 2 | ? |
La ragazza del palio Lány a Palio-n |
1958 | vígjáték | ||
Ladro lui, ladra lei A férfi is tolvaj, a nő is tolvaj |
1958 | vígjáték | 1 | ? |
L'arte di arrangiarsi |
1955 | vígjáték | ||
La Romana A római lány |
1955 | dráma | 8 | ? |
Questa è la vita Of Life and Love |
1954 | vígjáték | ||
Anni facili Könnyű évek |
1953 | vígjáték | 1 | ? |
Siamo donne Nők vagyunk |
1953 | vígjáték | 8 | ? |
Processo alla città Per a város ellen |
1952 | dráma, krimi | 1 | ? |
Signori, in carrozza! Uraim, beszállni! |
1951 | szerelmi történet, vígjáték | ||
Campane a martello Vészharang |
1949 | dráma | 1 | ? |
Anni difficili Nehéz esztendők |
1948 | dráma, háborús film | 3 | ? |
L'onorevole Angelina Angelina |
1947 | dráma | 1 | ? |
Vivere in pace Békében élni |
1947 | dráma, háborús film, vígjáték | 4 | ? |
Díjak
Díj | Év | Kategória | Film | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|
Locarnói Filmfesztivál | 1962 | Ezüst Vitorla a legjobb rendezőnek | Anni ruggenti |
Portré
Luigi Zampa (Róma, 1905. január 2. – Róma, 1991. augusztus 16.) olasz filmrendező és forgatókönyvíró. Noha művészi pályafutása már a II. világháború előtt elkezdődött, pályája csak a háború után teljesedett ki. A neorealizmus képviselőjeként szerzett nevet magának, de kollégájához, Vittorio de Sicához hasonlóan később ő is rendezett néhány könnyedebb, pusztán szórakoztató célzatú mozgóképet.
Pályafutása
Zampa építészmérnöknek tanult, de már diákként élénk érdeklődést tanúsított a művészetek iránt. Színdarabokat írt, melyek közül néhányat be is mutattak. Ezen felbuzdulva elvégezte a római filmfőiskolát (Centro Sperimentale di Cinematografica). 1933-ban megrendezte első saját filmjét, de utána évekig nem rendezett újra. 1938-tól forgatókönyveket írt, többek között Mario Soldati, Mario Camerini és Max Neufeld számára. 1939-ben segédrendezői feladatokat kapott. Nemzetközi hírnevét mint önálló rendező a Békében élni (1947) című drámával alapozta meg, amely egy kisember tragikus történetét mutatja be az ellenállás időszakából. Az akkoriban fénykorát élő neorealizmus hatása alatt folytatta alkotói munkáját. Haladó gondolkodás, társadalombíráló szándék, esetenként szatirikus felhangok jellemezték következő filmjeit. A kritika különösen nagyra értékelte a Per a város ellen (1952) című drámáját, amely a XX. század elejének Nápolyát ábrázolja, különös tekintettel a helyi maffia, a camorra működésére. A maga idejében nagy visszhangja volt a fasizmust szatirikus oldalról is megközelítő trilógiájának: Nehéz esztendők (1948), Könnyű évek (1953), A hazugság városa (1962). Más neorealista művészekhez hasonlóan az irányzat hanyatlását követően Zampa is a lélekábrázolás elmélyítésével próbálkozott. E törekvés jegyében készítette el Alberto Moravia A római lány című erkölcsrajzának filmváltozatát (1955) is, amelyben Gina Lollobrigida számára nyújtott újabb lehetőséget drámai képességei bizonyítására. Társadalombíráló szándéka érvényesült A bíró (1959) és A rendőr (1960) című filmjeiben: utóbbira a maró gúny különösen jellemző. Becsületbeli ügy (1965) című drámájának főhőse a vérbosszú kegyetlen szokásának tehetetlen áldozata: alakját a nagyszerű Ugo Tognazzi formálta meg.
A 60-as évektől Zampa filmjeiben egyre inkább a szórakoztató motívumok kerültek előtérbe, de igyekezett a könnyedebb munkáiban is megőrizni a tőle elvárható színvonalat. A betegpénztári orvos (1968) és a Jó megjelenésű ausztráliai feleséget keres (1971) egyaránt Alberto Sordi sokoldalú komikusi tehetségére épített. (Az utóbbi filmben egyébként a gyönyörű Claudia Cardinale játszotta a női főszerepet.) A Tisztes honpolgárok (1975) bizonyos értelemben a Per a város ellen ikerfilmjének is tekinthető: a fiatal tanítónő drámai történetén keresztül Zampa ismét egy szicíliai város társadalmi ellentéteit, a helyi maffia hatalmát kívánta ábrázolni. Utolsó mozifilmje a négy pikáns történetből álló Vad ágyak (1979) a filmvilág akkori legvonzóbb szépségei (Monica Vitti, Sylvia Kristel, Ursula Andress, Laura Antonelli) számára biztosított vígjátéki szereplehetőségeket.