Liliana Cavani

Liliana Cavani (Carpi, 1933. január 12. – ) olasz filmrendező, forgatókönyvíró. Az 1960-as évek végétől készít mozifilmeket.

Liliana Cavani irodalom szakon végezte el a bolognai egyetemet, továbbá rendezői diplomát szerzett a római Centro Sperimentale di Cinematografián. Először a televízió számára kezdett dolgozni: első munkáit még főiskolásként készítette. Provokatív témaválasztásainak köszönhetően hamar felfigyeltek rá. Különösen nagy figyelmet keltett a Storia del III Reich című négyórás dokumentumfilmje a Harmadik Birodalomról, illetve az ellenállási mozgalomban részt vett nőkről forgatott La Donna della Resistenza. Első fikciós filmjét ugyancsak a televízió számára készítette Francesco d'Assisi címmel. A mű bizonyos értelemben Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma című alkotásával állítható párhuzamba: míg Pasolini Jézus alakjában az örök forradalmárt kívánta megörökíteni, addig Cavani Assisi Szent Ferenc személyében az örök lázadó portréját rajzolta meg. Műve a 60-as évek végén fellángolt diákmozgalmak egyfajta mozgóképes előfutárának tekinthető.

Cavani első mozifilmje eredetileg szintén tévéfilmnek készült, de aztán végül a filmszínházak műsorára került: az olasz-bolgár koprodukcióban forgatott Galilei témája a haladás képviselőjének szembekerülése a konzervatív hatalommal. Ugyancsak Pasolini hatása mutatható ki a Kannibálok című filmjében: ugyanolyan szabadon kezeli, modernizálja az antik mítoszt, jelen esetben Antigoné történetét, ahogyan Pasolini bánt Oidipusz (Oidipusz király) , illetve Medea mítoszával. Érdekes a szereposztás is: a korszak kedvelt intellektuális színésze, Pierre Clémenti mellett a nem igazán művészi kvalitásai miatt közismert Britt Ekland játszott főszerepet. A tibeti jógiról, Milarepáról készült alkotása főszerepére Balázsovits Lajos kérte fel: a Milarepa című film azonban hamar feledésbe merült az újabb Cavani-opuszt, Az éjszakai portást kísérő botrányok árnyékában. A Dirk Bogarde és Charlotte Rampling főszereplésével készült dráma női főszereplője, egy koncentrációs tábor túlélője újrakezdi szado-mazochista kapcsolatát egykori fogvatartójával. Cavanit megvádolták azzal, hogy nem tesz különbséget hóhér és áldozat között, de a történelmi motívumoktól függetlenül kritizálták a női karakter miatt is, aki – a bírálók szerint – vitatható módon szinte örömét leli a megalázó kapcsolatban. Friedrich Nietzsche életének motívumai alapján készült „társadalmi pszichodráma” volt a Túl jón és rosszon (Al di là del bene e del male). A szintén nagy nemzetközi visszhangot kiváltott A bőr Curzio Malaparte regénye alapján készült, s azt a sokkot próbálta meg ábrázolni, melyet a fasizmus alól felszabadult olasz nép élt át az amerikai csapatok bevonulásával. Nagy bukás volt viszont Az ajtó mögött című film, akárcsak a Tiltott szenvedélyek, mely a nácizmus erkölcsromboló hatását kívánta volna megörökíteni egy különös szerelmi háromszög keretében. Izgalmas ötletnek tűnt bő 20 év után újabb feldolgozást készíteni Assisi Szent Ferenc életéről, de a Francesco nem aratott jelentősebb sikert. Mickey Rourke a címszerepben tökéletes szereposztási melléfogásnak bizonyult, noha Cavani szerint az amerikai sztár a lehető legjobb választás volt. Csak szűk körű érdeklődést keltett a hátrányos helyzetűekről szóló Hol vagytok? Én itt vagyok (Dove siete? Io sono qui) című 1993-as rendezése. A téma ismét a konfrontáció volt: itt a süketnéma főszereplők kerültek szembe környezetük érdektelenségével. A 90-es években Cavani főleg operákat rendezett a televízió számára, illetve színházban dolgozott. Némi meglepetést okozott, hogy őt kérték fel A tehetséges Mr. Ripley című sikeres amerikai film folytatásának elkészítésére: a Ripley és a maffiózók egyébként Wim Wenders Az amerikai barát című 1977-es klasszikusának remake-je volt. Cavani változatát sajnos több országban be sem mutatták a mozik, csak DVD-n jelent meg (például Magyarországon is), noha szépen fényképezett, színvonalasan elkészített műről van szó.