Walerian Borowczyk

Rendezések (3,0)

Film Év Műfaj Nézettség Átlag
Cérémonie d'amour
Szerelmi rítus
1988 dráma 1 ?
Emmanuelle V
 
1987 exploitation, szerelmi történet 10 2,3
Ars amandi
A szerelem művészete
1983 dráma, szerelmi történet 5 ?
Docteur Jekyll et les femmes
Dr. Jekyll és a nők
1981 horror 3 ?
Lulu
 
1980 dráma 3 ?
Les héroïnes du mal
Heroines of Evil
1979 dráma, exploitation 3 ?
Interno di un convento
Egy kolostor belsejében
1977 dráma, exploitation 14 3,3
La marge
Periféria
1976 dráma 19 2,8
Dzieje grzechu
A bűn története
1975 dráma 5 ?
La Bête
A bestia
1975 exploitation, horror 16 3,4
Contes immoraux
Erkölcstelen mesék
1974 dráma, szerelmi történet 15 3,1
Blanche
Vér és liliom
1971 dráma, történelmi film 8 ?
Gavotte
 
1968 rövidfilm, vígjáték 1 ?
Goto, l'île d'amour
Goto, a szerelem szigete
1968 dráma 5 ?
Théâtre de M. et Mme. Kabal
Monsieur és Madame Kabal színháza
1967 animáció
Rosalie
 
1966 dráma, krimi, rövidfilm 2 ?
Les Jeux des anges
The Game of the Angels
1964 animáció, rövidfilm 17 2,2
Renaissance
Reneszánsz
1963 animáció, rövidfilm 16 3,6
Les astronautes
Űrhajósok
1959 animáció, rövidfilm, sci-fi 5 ?
Dom
A ház
1958 animáció, rövidfilm 17 2,5
Szkola
School
1958 animáció, rövidfilm 5 ?
Byl sobie raz
Egyszer volt...
1957 animáció, rövidfilm 7 ?
Nagrodzone uczucia
 
1957 animáció, rövidfilm 4 ?
Jesien
 
1955 rövidfilm
Atelier de Fernand Léger
 
1954 rövidfilm
Photographies vivantes
 
1954 rövidfilm
Mois d'août
 
1946 rövidfilm

Szerepek

Szerep Film Év Rendező Műfaj Nézettség Átlag
Walerian Borowczyk (archív) Love Express. Zaginiecie Waleriana Borowczyka
Love Express. The Disappearance of Walerian Borowczyk
2018 Kuba Mikurda dokumentumfilm

Portré

2005-09-04 Tom Chase

Peter O'TooleWalerian Borowczyk 1923-ban született a lengyelországi Kwilczben. A krakkói Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, majd 1948-ban rövid időre Franciaországban vállalt reklám- és rövidfilmekre szóló megbízásokat. Hazájába visszatérve plakátokat tervezett, de ami ennél is fontosabb, Jan Lenicaval forradalmasította az animációs műfajt, részben technikai, részben tartalmi szempontból. Egyszer volt... (1957) című alkotásuk papírkivágásos technikán alapul, A ház (1958) című munkájukban pedig az animációt kollázzsal vegyítették. 1959-ben Franciaországba távozott, ahol továbbra is animációs filmekkel aratott sikert, immáron önálló alkotóként. Ebben a munkáiban már nemcsak animációs technikákat használt, hanem valódi filmrészleteket is. Rosalie (1966) címmel egy Maupassant-novella alapján forgatta első rövidjátékfilmjét, majd 1967-ben egész estés animációs filmet készített: a Monsieur és Madame Kabal színháza egyes méltatói szerint Alfred Jarry Übü királyaval mutat rokonságot. Módszereit a játékfilmkészítésben is kipróbálta: első mozifilmje, a Goto, a szerelem szigete (1968) stilizációjával a rendezőnek az absztrakt iránti vonzódását tükrözte. A mű főszerepét felesége, Ligia Branice alakította. Ő volt a következő alkotás, a Blanche (1971, nálunk Vér és liliom címmel játszották) tragikus történetének hősnője is. A film Slowacki „Mazeppa” című drámájának feldolgozása, amelyben Borowczyk ugyan továbbra is túlnyomórészt stilizált világot teremt, de ezzel párhuzamosan megjelenik benne a romantika is, amely későbbi alkotásainak egyik jellegzetessége lesz. Az Erkölcstelen mesék (1974) hatalmas feltűnést keltett: az egyenetlen színvonalú epizódból álló filmben Borowczyk az erotikát – mely akkortájt nyert polgárjogot a kereskedelmi célú filmekben, s természetesen a moziforgalmazásban – a művészet szolgálatába állította, s öncélú meztelenkedés helyett a test, a formák szépségét mutatta be, miközben a szexualitás és bűn kapcsolatát egyszerre ábrázolta vonzó és taszító módon. Ezt követően hazájából kapott felkérést, hogy készítsen újabb filmet Stefan Zeromski Lengyelországban rendkívül népszerű, A bűn története (1975) című regényéből, melyet korábban kétszer is megfilmesítettek. A rendezőnek sikerült megnyernie egy kisebb, de fontos szerepre az 1933-as verzió főszereplőjét, Karolina Lubienskat. A forgatás megkezdése előtt 1 nappal találta meg a tényleges főszereplőt Grazyna Dlugolecka személyében, akivel azonban feszült viszonyban dolgozott együtt. A romantikus bűnügyi-szerelmi história a rendező egyik legjobb munkája lett, melyben a forma tökéletes összhangban van a tartalommal. Borowczyk univerzumában egyébként a tárgyaknak ugyanolyan fontos szerepe van, mint az embereknek: kamerája szívesen elidőzik egy-egy szép és/vagy különös tárgy formáin. Visszatérő motívuma a szexualitást, az érzékiséget jelképező rózsa: rózsák között fekszik az ágyban a meztelen Ewa A bűn története-ben, miközben kedvesére gondol, rózsát szorít szemérméhez La Bête (1975) szexuálisan felajzott hősnője, vagy az Egy kolostor belsejében (1977) egyik apácája. (Ez utóbbi műben elhangzó ének címében is szerepel a rózsa: La Rosa e’ il piu’ bel fiore.) A játékfilmeket addig ritkábban forgató rendező váratlanul aktív lett: következett La Bête (1975), amelynek legmerészebb részlete a rokokó szépasszonyt az erdőben megerőszakoló medveszerű szörnyről eredetileg az Erkölcstelen mesék-hez készült. A rendező végül kerettörténet hozzáforgatásával önálló filmmé bővítette: a különös hangvételű alkotás szereplői a szexuális frusztráció, a kielégületlenség állapotát élik át. Mindegyikük lényegében természetellenes vágyaknak hódolna: Mathurin a párzó lovak iránt mutat különös érdeklődést, az ifjú nevelőnő a néger inassal üzekedne, ám együttlétüket folyton megzavarják, a pap a ministránsfiúkat simogatja gyanút ébresztően, de még az emlékképeken megidézett, megerőszakolt Romilda is átveszi az irányítást az erőszak perceiben, s áldozatból váratlan fordulattal erőszaktevővé válik, s ez a szörnyeteg halálához vezet. E morbid jelenet esetében sokjelentésű képsorról van szó: egyszerre utal a Nő szexuális dominanciájára, továbbá azokra a nézetekre, amelyek a szexualitást a Halállal kapcsolják össze, illetve arra a gyakori felfogásra, amely a Férfit mintegy „szörnyeteg”-nek tekinti. A nálunk kevéssé ismert író, André Pieyre de Mandiargues művéből készült a Periféria (1976) című film: a szerző ihlette az Erkölcstelen mesék első, s talán legjobb epizódját, a Dagály-t. A Periféria némi hasonlóságot mutat Bertolucci Az utolsó tangó Párizsban (1972) című művével: mindkét alkotás főhőse családi tragédiát él át, s alkalmi partnerükkel való kapcsolatukat eleinte a testiségre próbálják korlátozni. A két rendező lényegében azt az álláspontot közvetíti, hogy két ember legbensőségesebb, legszemélyesebb viszonya, a szexualitás, sohasem lehet személytelen. Nem véletlenül végződik mindkét film a férfikarakterek halálával. A Bertolucci-opuszhoz hasonlóan érdekes Borowczyk filmjének szereposztása. A férfit Joe Dallesandro, a Warhol-nevével fémjelzett underground-filmek ikonja alakította, a prostituáltat pedig az EMMANUELLE-filmekkel világhírűvé vált Sylvia Kristel, akinek lénye egyszerre sugall egyfajta hideg, arisztokratikus tartózkodást, másrészt gátlástalan szexualitást. Az Egy kolostor belsejében a vallási és szexuális megszállottság összefüggéseit vizsgálta. E filmben együtt szerepel Ligia Branice és Marina Pierro, a rendező korai, illetve kései alkotásainak múzsái. A mű fogadtatása nem volt túl kedvező: a zömmel elmarasztaló kritikák úgy vélték, hogy Borowczyk is beállt az üzleti célú erotika művelői közé, s tetszetős félpornográfiát kínál művészetnek álcázva. A Romlás démonai (1978) című epizódfilmjének különböző korokban játszódó történetei (az egyik megint Mandiargues-sztori!) ismét a Nő szexuális dominanciáját fogalmazzák meg, annak ellenére, hogy a nők mindhárom históriában látszólag alárendelt szerepet töltenek be. Hasonló értelmezéssel közelíthetünk a Wedekind-mű alapján forgatott Lulu-hoz (1980) is, amely azonban már éppúgy szűkebb közönséghez jutott el, mint a következő munkák is. A Dr. Jekyll és a nők (1981) a közismert históriát a cím által is sejtetett, másféle megközelítésből dolgozza fel: az opusz a különböző országokban oly eltérő módon vált a cenzúra áldozatává, hogy szinte már rekonstruálni se lehet az eredeti verziót. Az Ovidius ihlette A szerelem művészete (1983) éppúgy a produceri beavatkozás áldozata lett, mint a híres szériához készült Emmanuelle V (1985). Ez utóbbi forgatásán többek között megint egy noname csillagocska – ezúttal Monique Gabrielle – okozott némi feszültséget. Az ismét Mandiargues-mű nyomán készült Szerelmi rítus (1988) lett a rendező utolsó filmje: értékeit igazából mostanság kezdik felfedezni, különösen Angliában. Borowczyk ezt követően még két epizódfilmet rendezett a televízió számára a nálunk is vetített RÓZSASZÍN SOROZAT-hoz, majd visszavonult a filmkészítéstől.