Robert Redford

Robert Redford kacskaringós pályája M. F. Callan életrajzi könyvén keresztül elevenedik meg

„Dupla R szupersztár,
Ki a franc vagy te, tudod-e már?“

E versikét, a Jézus Krisztus Szupersztár címdalának szövegét ifj. Charles Robert Redford gyerekei írták át apjukra. A benne rejlő pimasz humor lényegre törő: a Sundance kölyök – mely szerepet eredetileg Paul Newmannek szántak – újra és újra átértékelte, feltalálta, megteremtette önmagát. A kései Robert Redford címet is választhattam volna, melyet Butch Cassidy javasolt az ír Michael Feeney Callan (regények, versek, életrajzok, televíziós filmek szerzője, producer és rendező) számára, ám főhősünk krónikus pontatlansága, elasztikus időérzéke csak egy apró keresztmetszete a változatosság, a kísérletezés és az invenció jegyében végigjárt pályának.
E kacskaringós életút végére a szerző átmenetileg pontot tett ugyan, ám az nem ért véget. Őrült Bobby 78 évesen is él és virul. Pedig érkezésekor az se volt biztos, hogy velünk marad. A kék babaként világra jött örökmozgó gyermekkora tragédiák jegyében telt, tinédzserkori lázadását a bűnözés határáig tolta. Kezdetben kizárólag képzőművészként tudta elképzelni magát, a színészet csak mint B-terv szerepelt céljai között. Az ír tweedzakóban feszítő, kacsafarok-frizurájú, búskomor képű csavargóban kitörésre készen feszültek a visszafojtott kreatív energiák, míg színpadra nem állt, ahol aztán merő fizikalitássá vált, tombolt, mint egy ketrecbe zárt állat, saját vérfertőző gondolataiba fojtva. Az orpheuszi alászállásokat a tévé roppant méretű átokföldje követte, majd megindult a fény, a mozi felé, bár kezdetben elveszett valahol a stáblisták alján. Kétsoros töredékszerepekben. Aztán jöttek a nagyfilmek, megérkezett a mezítlábas srác s vele együtt az áttörés. A nehezen befolyásolható aranyfürtű ifjú a bámulat tárgyává vált.
A mintegy hatszáznyi oldalon több portrétöredék is kirajzolódik, élet- és munkatársak, családtagok, bizalmasok jellemzik a született nyeregcsavargót saját életük törésében. Megelevenedik a színfal: hemzsegnek a banálisabbnál banálisabb válltömések, kitömött melltartók, tűsarkak és póthajak, nyílik a mézcsapda: a stúdiók világa. Ám míg a filmvilág eladta vidéki lelkét egy szmogköpködő ipari gépezetnek, Redford a sztárpiacon belül is megőrizte függetlenségét. A keleti part jeges szelei edzették, hiú volt, karcos, kicsit arrogáns és vakmerő, akiben megvolt az az Errol Flynn-féle csibészes báj, mintha csak az albumomból pattant volna ki. Áthidalta a fodrászolt plakátsztárok és az ellenkultúra közti szakadékot, védte az őslakos indiánok természetkultúráját, bekapcsolódott a környezetvédelmi keresztes háborúba, majd a nagypolitikába is. S közben dőlt hozzá a hollywoodi siker. Ám a folyamatos utazgatás, a New York-i, utah-i és Los-Angeles-i hármas életvitel terhei nyomán űr tátongott a családi életében. A művészet és az aktivizmus ötvözésének fáradalmai közepette e gondokat csak a szeme sarkából vette észre...
A szertelen hatvanas évek után a tébolyultak időszaka köszöntött be, a hetvenes évek nagy balhéit, csodás Akárki-meséit követően a világ első számú és legtöbb bevételt generáló filmsztárja megfáradt. Hiába tört második utat magának, hasztalan folytatta bújócskaéletét, „a hazugság, a csalás, a víztaposás, a pazarlás, a sértődés, a torzítás és a sekélyesség“ átmenetileg padlóra küldték. A válás, a pénzügyi csőd, a filmes fiaskók, a gallyra ment barátságok, a pánikrohamok, a balesetek és a gyilkosságok mellett egy biztos pont maradt: egy régi birkalegelő. Egyfajta rezervátum-légvár, mely „valamikor a meditáció és a visszavonultság helye volt. Most meg egy misszió színtere.“ Ez Sundance, melyből Hurrikán-ország legnagyobb független filmfesztiválja bontakozott ki.
A rendkívül egyedi, western arculatú kereskedelmi vállalkozás nehézségeiről számos anekdota itatja át a lapokat, részletes jegyzetekkel, forrásmegjelöléssel, bibliográfiával. Vezérfonalként szolgál Callan katalógusához, melyben megszólítja Redfordot is, a szómágust, hogy teljes képet kapjunk a Sundance kölyök komplexitásáról. A bőséges szó- és képanyagban akadnak ugyan csapongó háttérhangok, kódolt utalások, elírások és tévinformációk, összességében azonban kiváló olvasmány. Az igazság persze csak sokféle hang összehangzásából deríthető ki. S mennyire más megélni egy életet, mint nézni vagy olvasni...

[link]