Rendezések (4,2)
Film | Év | Műfaj | Nézettség | Átlag |
---|---|---|---|---|
Inkan, gongkan, sikan grigo inkan The Time of Humans |
2018 | dráma | 4 | ? |
Geumul A háló |
2016 | dráma | 34 | 4,2 |
Moebiuseu Moebius |
2013 | dráma | 37 | 3,7 |
Venice 70: Future Reloaded Velence 70 - A jövő újratöltve |
2013 | dokumentumfilm | 10 | 3,6 |
Pieta |
2012 | dráma | 88 | 4,0 |
Amen |
2011 | dráma | 10 | 3,3 |
Arirang |
2011 | dokumentumfilm | 5 | ? |
Bi-mong Álom |
2008 | dráma | 60 | 3,8 |
Soom Lélegzet |
2007 | dráma | 44 | 4,0 |
Shi gan Idő |
2006 | dráma, szerelmi történet | 250 | 4,0 |
Hwal Az íj |
2005 | dráma, szerelmi történet | 269 | 4,0 |
Bin-jip Bin-jip - Lopakodó lelkek |
2004 | dráma, krimi, szerelmi történet | 558 | 4,4 |
Samaria Az irgalmas lány |
2004 | dráma | 125 | 3,7 |
Bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz |
2003 | dráma | 653 | 4,4 |
Hae anseon A parti őr |
2002 | akciófilm, dráma | 24 | 3,5 |
Nabbeun namja Rosszfiú |
2001 | dráma | 47 | 3,9 |
Suchwiin bulmyeong Címzett ismeretlen |
2001 | dráma, háborús film | 23 | 4,1 |
Seom A sziget |
2000 | dráma | 127 | 3,8 |
Shilje sanghwang Real Fiction |
2000 | dráma, thriller | 11 | 3,6 |
Paran daemun Birdcage Inn |
1998 | dráma | 32 | 4,1 |
Ag-o Crocodile |
1996 | dráma | 21 | 3,8 |
Yasaeng dongmul bohoguyeog Wild Animals |
1996 | dráma, krimi | 14 | 3,5 |
Szerepek (4,4)
Szerep | Film | Év | Rendező | Műfaj | Nézettség | Átlag |
---|---|---|---|---|---|---|
maszkos férfi | Amen |
2011 | Kim Ki-duk | dráma | 10 | 3,3 |
Kim Ki-duk | Arirang |
2011 | Kim Ki-duk | dokumentumfilm | 5 | ? |
Felnőtt szerzetes | Bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz |
2003 | Kim Ki-duk | dráma | 653 | 4,4 |
Díjak
Díj | Év | Kategória | Film | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|
Berlini Filmfesztivál | 2004 | Legjobb rendező (Ezüst Medve) | Samaria |
Portré
Kim Ki-Duk 1960. December 20.-án született Bonghwa-ban. Szülei szegény parasztok voltak. Kilenc éves volt, mikor a családjával Szöulba költözött, ahol beíratták őt egy mezőgazdasági iskolába, de tizenhét éves korában kivágták. Ezek után különböző gyárakban dolgozott, majd belépett a hadseregbe, ahol öt évig szolgált. Ezt követően úgy határozott, papnak áll (protestáns vallású), azonban végül sikerült összegyűjtenie annyi pénzt, hogy Franciaországba utazzon, ahol saját festményeinek eladásából tartotta el magát 1990 és 1992 között. Képeit az utcán állította ki, galériákban soha! Párizsban jár életében először moziban, és olyan filmek voltak rá nagy hatással, mit a Leos Carax által jegyzett A Pont-Neuf szerelmesei vagy Jonathan Demme A bárányok hallgatnak című thrillere.
Dél-Koreába való visszatérése után kezdett el egy forgatókönyvön dolgozni, s az 1993-as Educational Institute of Screenwriting nevű rendezvényen az A Painter and a Criminal Condemned to Death címet viselő forgatókönyvével az első helyen végzett. A Korean Film Council két script-jét is jutalmazta, először 1994-ben a Double Exposure-al harmadik, majd egy évvel később a Jaywalking már első lett! Szinte egyik napról a másikra vált rendezővé.
"A filmkészítés az egyetlen lehetőség számomra, hogy megértsem a körülöttem lévő világot, amelyet másként sosem érthetnék meg” – nyilatkozta egyhelyütt a rendező, s ezért nem is meglepő, hogy a saját életéhez, élményeihez kapcsolódó motívumok szövik át filmjeit. Munkái kezdettől fogva független produkciós cégek által gyártott, kis költségvetésű, személyes produkciók. Gyorsan, olcsón, ösztönösen készít filmet – misem bizonyítja ezt jobban, minthogy az 1996-ban elkészült bemutatkozó darabja óta (Crocodile) már több, mint tíz filmet rendezett.
Filmjei általában kamaradrámák a társadalom peremére szorult véglényekről, kiknek történeteiben a B-szériás erőszakfilmek jegyei keverednek – igen meglepő konstrukciókat eredményezve – az európai szerzői film legintellektuálisabb stílusjegyeivel, például a szürrealitásba hajló önreflexióval. Filmjeinek visszatérő motívuma, és általában is stílusának legmeghatározóbb jegye az állandó, váratlan váltás, mely egyik extremitásból a másikba űzi a filmet. A brutalitásnak és a melankolikus szépségnek Kimre jellemző organikus összetartozását ismerhetjük jól a japán filmből is, elég ha csak Takeshi Kitano munkáira utalunk, ahol a kegyetlen agresszió és a már-már giccsbe hajló szentimentalizmus sajátos harmóniában működnek együtt. A megmentett lány és Krokodil között kialakuló sajátos viszony a halál, a szépség és a szerelem (melynek fontos összetevője a vad érzéki vágy) Kim Ki-duk-i hármasságának látványos példája. A nyers, néma erőszak váratlanul változik át az összetartozás érzésévé a két figura között, s a film zárlatában a halál és a szépség összefüggése kap új dimenziót abban a hátborzongatóan szép jelenetben, amikor Krokodil a folyó fenekén aprólékosan berendezett „búvóhelyre” viszi le halott szerelmét, s a víz alatti kanapéhoz kötözve magát e „végső lakhelyre” költözik a lánnyal együtt. A vízparti, kitaszított szerelmesek motívuma egyértelműen idézi Carax A Pont-Neuf szerelmesei című filmjét (amelyben egyébként szintén van egy víz alatti jelenet a szerelmesekről).
Második filmje, az 1997-es Wild Animals eddig az egyetlen műve, mely Koreán kívül játszódik. Két koreai emigráns, a nem túl tehetséges festő, a dél-koreai „Kék Óceán”, és az észak-koreai katona („Vörös Hegy”) Párizsban találkozik és köt barátságot. A film árulkodó eredeti címe (Két Krokodil) jelzi, hogy organikus folytatása ez a darab az első filmnek. A harmadik filmtől kezdve (The Birdcage Inn, 1998) különösen felerősödik a női figurák szerepe. A Kalitka fogadó hősnője (Jin-a) egy fiatal prostituált, aki a címbeli, családi vállalkozásban üzemeltetett bordélyház egyetlen alkalmazottjául szegődik. A családdal együtt étkezik, vacsora után pedig kielégíti a szállóvendégek kívánságait.
A nemzetközi ismertséget a 2000-ben készült, The Isle című darab hozza el a rendezőnek. A szigetben a rendező alkotói védjegyei mind a legfelsőbb fokra emelve jelennek meg. A víz már nem csak szimbólum, hanem színhely is. A film egészét a kibékíthetetlennek látszó ellentétek összekapcsolása jellemzi: véres, horrorisztikus jelenetek a szinte már giccses szépségű környezetben, borzalmat és komikumot ötvöző groteszk (az egyik horgász megszakítja a közösülést, mert kapása van). Ugyancsak sajátos szimbiózisban látjuk a szexualitást és a halált, a férfi-nő kapcsolatban a kegyetlenséget és az együttműködést. Ebben a mitikus, világtól elzárt környezetben a normalitás és az őrület fogalmai is lassan összemosódnak, a nyelvi kommunikáció szerepét a túlfűtött, animális szexualitás veszi át. Az igazi szörnyűségek tulajdonképpen mindig képen kívül maradnak, de ettől nem válnak elviselhetőbbé.
A következő darab, a Real Fiction (2000) amolyan kísérleti film, 10 kamerával vették fel 200 perc alatt. Tizenkét szekvenciából áll, melyek a megalázás, erőszak és bosszúállás motívumait variálják. Az önéletrajzi főhős egy utcai portrérajzoló, aki furcsa pszichodrámába keveredik, mely felszínre hozza benne valamennyi elfojtott dühét. E tapasztalat hatására elindul, hogy mindenkin bosszút álljon, aki valaha megsértette, miközben az a rejtélyes lány követi kamerájával hősünket, aki elvitte őt a különös öntudatébresztésre. Ki-Duk A Bad Guy-al a nyers és néma erőszak világához tért vissza. Ezután két filmje is foglalkozik konkrétan és szimbolikus jelleggel Korea történelmi traumáival, a kettészakított ország embert nyomorító közelmúltjával. The Address Unknown (2001) és a Coast Guard (2002)
Spring, Summer, Fall, Winter; and Spring (2003) című, szép buddhista tanmese ezer szállal kapcsolódik az életmű más darabjaihoz. A víznek itt is hihetetlenül fontos a szerepe, A The Isle vízen úszó horgászbungalói helyett most csak egyetlen buddhista szentély úszik a tavon. Ami miatt mégis különbözik e film a korábbi művektől, az a könyörtelen erőszak háttérbe szorulása.
A 2004-es Berlini Fesztiválon a legjobb rendezésnek járó Ezüst Medvét elnyerő filmje, Samaritan Girl folytatja a hangsúlyos női figurák és a prostitúció motívumait.
Még mindig 2004... Bin-jip, egy lakásról lakásra költöző csavargó és egy asszony története. Szavak nélkül. Összetett mű, amely drámaként indul, aztán kissé thrillerbe fordul.
The Bow (2005) Egy öreg halász, egy fiatal lány, és egy bárka Dél-Korea partjainál. Csend van. A tettek, mozdulatok, érzelmek dominálnak. Ilyen (is lehet) az élet... Ki tudja mi jöhet még...
/www.azsiafilm.hu, arnold/