Alain Delon

Alain Delon 1935. november 8-án született a franciai Sceaux-ban. Kiskorától kezdve igazi lázadó volt, iskoláit többször váltogatta, míg 15 évesen végleg otthagyja az iskolapadot.
17 évesen már a hadsereget szolgálja, azonban 1956-ban ezt is otthagyja.
Ezután gyakran váltogatja munkahelyét, míg 1957-ben pályakezdőként feltűnik az, Amikor a nő zavarba jön Yves Allégret filmben. Következő filmje (Légy szép, és tartsd a szád! ) ugyan még nem repíti a sztárok közé, azt majd csak a következő filmje teszi meg, (Christine) de filmtörténetileg ha másért nem is, de azért mindenképpen emlékezetes a mű, mert itt játszik először együtt Jean-Paul Belmondo-val.
Ezt követően, ’58-ban pedig jön a már említett Christine amivel gyakorlatilag megalapozza karrierrét. A forgatáson ismerkedik meg a kor egyik fiatal és tehetséges színésznőjével Romy Schneiderrel, aki később mennyasszonya is lesz, azonban az esküvőre már nem kerül sor.
A ’60-as évek elejétől kezdve már igazi nemzetközi sztár, (Jean-Paul Belmondo-val együtt) a francia filmgyártás egyik meghatározó alakja. Olyan filmekben szerepel mint a mára már egyértelmű filmklasszikusok közé tartozó Rocco és fivérei, Michelangelo Antonioni Napfogyatkozása vagy mondhatnánk akár a Szikrázó napfény-t (1960, René Clément rendezésében) csakúgy mint a Kalandorokat is.
1967-ben ér karrierje csúcsára. Ekkor készíti el a sokak által legjobbnak titulát filmjét, A szamurájt.
Ezt követően újra Belmondo partnere a Borsalinoban (később folytatás is készül belőle Borsalino és társai címmel), majd egy kis kitérés következik a western világában, (Vörös nap) ami azonban nem arat osztatlan sikert.

(Érdekes, hogy ezen filmek nagy részére jellemző, hogy Delon többnyire a rosszfiú szerepkört tölti be, amitől elég sokáig nem is tud szabadulni. Ráadásul a testőrei meggyilkolásába is belekeveredik ezidőtájt, amire ugyan végül nem találnak bizonyítékor, de ez is hozzájárul, hogy nehezen szabadul meg ettől a skatulyájától.)

A nem túl sikeres western után azonban újabb sikerekkel válaszol! Eljátssza a legendás hős, Zorro szerepét, majd elkezdi „zsaru pályafutását” (ezzel kezdődik jófiús „karrierre). Ezen zsarufilmek közül a leghíresebbek talán, az Egy zsaru, és az Egy zsaru bőréért. ’70-es évek első felében, amikor már a közönség elfogadja „jóként” is, átmeneti visszatérést eszközöl egykori rosszfiús szerepkörébe (1970-ben A vörös kör, 1975-ben A cigány). 1976-ban elkészíti a Klein úr-at ami mára azt kell mondani, hogy a ’90-es években divatba jövő holocaust filmjeinek (A zongorista, Schindler listája) egyik előfutára. A ’80-as években leginkább csak zsarufilmeket készít és az évtized vége felé már egyre kevesebbet kezd forgatni. A ’90-es évek elején visszatér két filmmel (Egy bűntény, Casanova visszatér) azonban egykori sikereit már nem tudja megismételni.
1998-ban aztán még egy kisérletett tesz, és Belmondo-val újra kamera elé áll. A Két apának mennyi a fele? azonban megint csak elmarad a várakozástól és ezt követően már nem is igen szerepel filmekben.

Érdekeség, hogy a sztárnak Anthony fia, is színészkedik, habár apja sikereinek valoszinüleg soha nem fog a közelébe se jutni, mindenesete a ’80-as évek végén készitett filmje (Tüske a szívben) kétségkivül egészen jól sikerült alkotás.