Danny DeVito

Danny Michael DeVito 1944. november 17-én született a New Jersey állambeli Neptune-ban, olasz származású családban. A feltűnően mélynövésű (mindössze 150 cm magas) fiút még a katolikus iskolában is folyton piszkálták osztálytársai. DeVito ezen úgy segített, hogy az osztály bohócává lépett elő. Paródiáinak célpontjai általában a nővérek és a papok voltak. Bár már ekkor ráébredt színészi képességeire, mégis kozmetikusnak tanult a Wilfred Academy of Hair and Beauty Culture-ön, és nővére szépségszalonjában kapott munkát. Később felvételizett az Amerikai Drámai Művészetek Akadémiájára, és elhatározta, hogy mégis a színészi pályát választja élethivatásául. A színiiskolában egyik csoporttársnőjével, Rhea Perlmannal egymásba szerettek és összeházasodtak.
Első filmszerepét 1970-ben kapta a Dreams of Glass című moziban, de a fogadtatás meglehetősen vegyes volt, és Danny DeVito - főként ennek hatására - még sokáig ingadozott a színpad és a nagyvászon lehetőségei között. Feleségével egyszemélyes színházat szerveztek New Yorkban, ahol DeVito A férfi, akinek virág van a szájában c. egyszemélyes show-műsorával sikert is aratott. Mozis karrierje azonban még ingatag cölöpökön állt: ugyan olyan színésznagyságokkal szerepelt együtt, mint Sophia Loren (Mortadella), Woody Allen (Bananas) vagy Kirk Douglas (Scalawag), még nem kapott kellő figyelmet. Ehhez az kellett, hogy - épp Kirk Douglas fia -, Michael Douglas (aki mellesleg DeVito szobatársa volt az Amerikai Drámai Művészetek Akadémiáján) szerepet ajánljon neki Milos Forman filmjében, amelynek címe: Száll a kakukk fészkére. Az 1975-ös film - amelynek Douglas producere volt - óriási sikert hozott, az alkotók 5 Oscart zsákoltak össze, és DeVito Jack Nicholson partnereként egy csendes őrültet játszott.
DeVito végül a Taxi című sitcom (szituációs komédia) szereplőjeként vált országosan ismert sztárrá. A közkedvelt sorozatban DeVito egy ellenszenves diszpécser szerepét oldotta meg kitűnően. A szóbeszéd szerint úgy lett az övé a szerep, hogy amikor a forgatókönyvvel a kezében besétált a meghallgatásra, rögtön megkérdezte: Ki írta ezt a szart? És ekkor az alkotók már tudták, hogy De Vito képes életre kelteni az általuk kívánt kekec fazont, s azóta Dannyt minden idők legsikeresebb tévés karakterszínészeként emlegetik. Ezt követően Danny még sokáig nem tudott kibújni a simlis másodhegedűs skatulyájából, és temérdek hasonló felépítésű filmszerep következett: játszott simlis nőimádót a Becéző szavak-ban (és másodszor is "asszisztált" egy Jack Nicholsonnak Oscar-díjat hozó produkcióban) 1983-ban, majd 1984-ben A smaragd románca c. kalandfilm következett, régi barátjával, Michael Douglasszel és Kathleen Turnerrel. A sikeres mozi filmfolyammá nőtte ki magát, később F[[ A Nílus gyöngye]] (1985) és A rózsák háborúja (1989) c. darabokkal folytatódott. DeVito-nak a mozik erkölcsi és anyagi sikert egyaránt hoztak - főként, hogy A rózsák háborúját rendezőként is jegyezte.
Brian De Palma Nagyokosok című gengszter-paródiájában a kisstílű bűnözőt, Harry Valentinit mintázza meg sajátos humorérzékkel, emlékezetesen. Következett a Dobjuk ki anyut a vonatból!, amely Hitchcock Idegenek a vonaton című filmjének modern - és természetesen vígjátéki szellemű - újraértelmezése (1987). DeVito ezután a Bádogemberek (1987) szerepében gátlástalan üzletember, majd egyik legemlékezetesebb komédiázása, az Ikrek következik a sorban 1988-ban, amelyben Arnold Schwarzenegger ikertestvérét játszotta. Az eszement vígjátékot kedves humora és DeVito izgő-mozgó karaktere ellenállhatatlanná tette.
A '90-es évek első felében ismét a komoly témák felé orientálódott. A kevés hasznot hozó A furfangos részvényes után ugyanis a Hoffa című produkció következett, melyet ő rendezett, és Jack Nicholson mellett ő játszotta az egyik központi maffiózó szerepet. A film a '30-as évek Amerikájának szakszervezeteibe és a munkásosztály sanyarú sorsába ad betekintést. DeVito egy törtető gengszter, Bobby Ciaro bőrébe bújt. Ugyanebben az évben "megörökölte" Nicholson barátjától Batman ügyeletes ellenlábasának posztját: a Batman visszatér-ben a kanálisban nevelkedett torzszülött, Pingvinember figuráját kínálták fel neki, és remekül formálta meg a hálás szerepet. Sőt, egyes pletykák szerint annyira belemélyedt a karakter tanulmányozásába és átélésébe, hogy a stáb pszichiátert hívott ki, aki megfigyelte DeVitót - de a Dr. Hannibal Lectert alakító Anthony Hopkinsról is szárnyra keltek hasonló híresztelések. DeVito mindenesetre ismét visszatért a könnyed műfajhoz: a Nicsak, ki beszél most! (1993) című családi mozi után leforgatta a szívmelengető Reneszánsz embert (1994; az ebben szereplő Mark Wahlberg később példaképéül választotta az alacsony színészt), majd a Junior-ban ismét Schwarzeneggerrel bolondoztak együtt Ivan Reitman filmrendező kezei alatt. Ezúttal tudósokat játszottak, akik azon fáradoznak, hogy a férfi nem képviselői is képesek legyenek emberi magzat kihordására. Mindazonáltal a történetnek nem volt olyan sodrása, mint az Ikreknek, de DeVito előadása ezúttal is utánozhatatlanul mulattató volt. Nagy szerepet vállalt a következő év egyik bombasikerében, a Szóljatok a köpcösnek! című egyedi hangvételű vígjátékban, amely a "hollywoodiaskodás" szokásrendszerét veszi górcső alá meglehetősen gunyoros stílusban. A Támad a Mars!-ban DeVito csupán villanásnyi epizód erejéig tűnt fel egy szerencsejátékos ügyvédet életre keltve - egy tucat sztár, Jack Nicholson, Glenn Close, Pierce Brosnan, Tom Jones oldalán -, majd mellékszerepelt a Szigorúan bizalmas (1996) c. sikerfilmben, amelyet máig minden idők egyik legnagyobb hatású krimijének tartanak. DeVito ez utóbbiban a minden hájjal megkent újságírót, Sid Hudgeonst alakította. 1997-ben a Herkules c. Disney-rajzfilm egyik szereplőjének kölcsönözte szinkronhangját, majd 1998-ban Francis Ford Coppola filmjében, Az esőcsináló-ban vállalta el egy kétbalkezes ügyvéd szerepét. Következő nagyobb sikere az Ember a Holdon című életrajzi dráma volt, amelyben Jim Carrey alakította minden idők egyik legnagyszerűbb televíziós nevettetőjét, Andy Kaufmant, aki mellesleg DeVito-nak valóban kollégája volt a Taxiban. A színész George Shapiro-t, Andy legközelebbi barátját játszotta a különleges hangulatú, édesbús tragikomédiában. Ezután ismét váltakozó színvonalú és műfajú munkák következtek: a 2001-es Négybalkéz – amelyet Martin Lawrence partnereként készített, és ami arcpirító bukásnak bizonyult, Az arany markában, amelyet a színészveterán Gene Hackman oldalán készített - tovább gyakorolva a simlis gazember szerepkört -, majd a szintén kevés sikert hozó Dögölj meg, Smaci! (2002) következett Edward Nortonnal és Robin Williamsszel. Ezután a Nagy Hal (2003), a Csak lazán (2005) c. filmek kisebb szerepeiben tűnt fel, majd a Kiskarácsony mindenáron (2006) című vígjátékot forgatta.
Danny DeVito igen korán elkezdett foglalkozni a rendezéssel, először A férfi, akinek virág van a szájában című saját szórakoztató műsorát állította össze. Később rendezett egy epizódot a Taxiból (1978), majd a Dobjuk ki anyut a vonatból! és A rózsák háborúja következett, utóbbiért a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díjra terjesztette fel a művészt. Legtöbb rendezésében színészként is szerepet vállalt (Hoffa, Matilda, a kiskorú boszorkány, Dögölj meg, Smaci!), de akadt kivétel is (Jószomszédi iszony).
DeVito mintegy 32 filmben vállalt produceri feladatot - producer és executive producer minőségben egyaránt. A színész mellesleg 1992-ben megalapította a Jersey Films-et, amely Hollywood egyik legbátrabb, kísérletező kedvű, független produkciós cége lett. Első munkájuk a Hoffa volt, DeVito ebben vállalt először producerkedést, majd olyan filmekkel folytatta, mint a Ponyvaregény, a Szóljatok a köpcösnek!, a Matilda, a kiskorú boszorkány, az Ember a Holdon, az Erin Brokovich - Zűrös természet, a SImOne, A régi környék, a Derült égből Polly, vagy a Csak lazán.