Szerepek (4,1)
Díjak
Díj | Év | Kategória | Film | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|
Magyar Filmkritikusok Díja | 1970 | Legjobb férfi alakítás | Isten hozta, őrnagy úr! | (több alakításért) |
San Sebastian-i Filmfesztivál | 1970 | San Sebastian-díj a legjobb színésznek | Utazás a koponyám körül |
Portré
Egy békeév nyarának végén, 1931. szeptember 9-én született, Budapesten. Ő úgy tudta, Gundel Károly éttermében jött a világra, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött". Ugyanis Latinovits Zoltán a híres vendéglős unokájaként látta meg a napvilágot. Édesanyja Gundel Katalin volt, édesapja viszont, a földbirtokos Latinovits Oszkár nemsokára elhagyta őket, örök hiányt okozva ezzel Zoltán életében. Katalin, az édesanya később, 1941-ben férjhez ment Freinreisz István orvoshoz, ebből a házasságból született a később Bujtor István – majd pl. Ötvös Csöpi, Sándor Mátyás - néven ismertté vált színész másik színészlegenda, valamint Freinreisz Károly – Metró, Lokomotív GT, Skorpió – zenész is.
Zoltán volt asztalostanonc, hídépítő munkás, majd építészmérnöki diplomát szerzett. NB I-es kosárlabdázóként és vitorlásversenyzőként is bizonyította sokoldalúságát. Az egyetemi évek alatt ismerkedett a színészmesterséggel egy műkedvelő csoportban. 1956-ban Debrecenbe szerződött segédszínésznek. A későbbi színészóriás Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában kezdte meg pályafutását.
Nehéz lenne közömbösen viseltetni iránta. Filmjeiben, ahol láthattuk valaha, meghatározó emlék marad, még ha nem is mindig a főszereplő címet viseli, jellegzetes hangja, arca, mozdulatai személyéhez kötik a történetet. Egyesek nem szerették vagy szeretik, túlzottan modorosnak tartják, még többek szerint viszont a nemzet valaha élt legnagyobb színészeinek egyike. Az általa szavalt versek ma is ünnepé teszik a pillanatot, ha megszólalnak valahol. Filmjeiben pozitív és negatív hősök sora kötődik a nevéhez. A teljeség igénye nélkül, minden idők legtöbbre értékel magyar filmjei közül többen (Szindbád, Az ötödik pecsét, Isten hozta, őrnagy úr!, Egri csillagok, Az aranyember, Kárpáthy Zoltán stb.) az ő szuggesztív ereje tölti be a vásznat.
Az élet irodalma egy szépséges szerelmi történettel is gazdagította az utókort, Ruttkai Évához fűződő szenvedélyes kapcsolata a magyar színészet aranykönyvének lapjaira íródott már.
Latinovist Zoltán 45 éves korában, Balatonszemesen hagyta itt az élők birodalmát. Máig tisztázatlan, hogy szándékosan, vagy véletlenül. Sírján ez olvasható: "Vándor, ki erre jársz, Sírj vagy nevess, Zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak, Hatalmas nagy fia holtán Ki voltál Latinovits Zoltán. Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben Lecsap a habokra, parányi vakokra Boldog vagonokra. Napfogyatkozás egy júniusi éjben."