Javier Bardem

Javier Ángel Encinos Bardem 1969 március 01-én született Las Palmas de Gran Canaria-ban a Kanári szigeteken. Testvérei Carlos és Mónica.
Színészcsaládból származik, anyja Pilar többször is szerepelt már vele és testvérével Carlos-szal együtt filmekben. Nagy hatást gyakorolt rá nagybátja Juan Antonio is, aki rendezö volt és Franco heves kritikusa, aki emiatt többször is bebörtönözte.
Már 6 évesen szerepet kap az El Pícaro címü tévésorozatban, 20 évesen Superman-t alakítja, szintén a televízió számára.
Fiatalkorában a spanyol rögbi nemzeti válogatott tagja. Eredetileg a festészet iránt érdeklödik, de amikor rájön, hogy csak középszerü tehetség abbahagyja tanulmányait Többek között kidobóként, íróként, de még sztriptíztáncosként is dolgozik.
Az áttörést a “Jamón, jamón “ címü film hozza meg számára, ahol egy vérbeli spanyol macsót alakít. Ezalatt a forgatás alatt ismerkedik meg Penelopé Cruz-zal is, akihez ma is szoros barátság füzi. A siker eredménye, hogy megpróbálják hasonló szerepekre szerzödtetni, de nem akarja, hogy színészként beskatulyázzák, ezért akarattal más irányba próbálja terelni karrierjét.
A “Perdita Durango“-ban Alex de la Iglesia filmjében Romeo Dolorosát, egy sátáni kultusz elöljáróját alakítja.
Úgy véli angol tudása nem elég jó ahhoz, hogy külföldön is sikeres lehessen, ezért eleinte a hazai filmiparra szorítkozik. Barátnöje Cristina Cales tolmács tanítja meg angolul.
Julian Schnabel rendezönek sikerül meggyöznie, hogy elvállalja a föszerepet a “Before Night Falls” címü filmben, amely Reinaldo Arenas homoszexuális kubai költö életét dolgozza fel. A szerep kedvéért megtanulja a kubai akcentust és számos kilót hízik, hogy hitelesen tudja alakítani a komplex müvészt. Az eredmény 2001-ben egy Oscar-jelölés. De leginkább az teszi büszkévé, hogy amikor Schnabel megmutatja a filmet Al Pacino-nak, az pozitívan nyilatkozik Bardem alakításáról. „Két dologban hiszek, Istenben és Al Pacino-ban.” – foglalja össze a spanyol színész hitvallását.
2002-ben John Malkovich a “The Dancer Upstairs“-hez spanyol anyanyelvü szinészeket keres, és Bardem ismét föszerepet kapo egy nemzetközi produkcióban. A filmet eredeti helyszínen, Peruban, készül el.
2004-ben a Belsö tenger újabb kiemelkedö szereppel ajándékozza meg. Egy tragikus balesetben megbénult galiciai halászként, aki 27 éven keresztül küzd, hogy véget vethessen életének, a spanyol színész ismét a kritikusok ámulatát vívja ki. Ekkor aggatják rá a “spanyol Brando” jelzöt is. Bardemnek mindössze hat hét állt rendelkezésére, hogy felkészüljön a szerepre. Közben karaktere nézeteit is elsajátította: “A világ tele van olyan emberekkel, akik megpróbálnak másokat manipulálni a vallás segítségével. Ramón Sampedro síkra szállt azoknak az önteltsége ellen, akik azt mondják: Isten a mi oldalunkon áll! Azt mondta: Nincs Isten. Tiszteletben tartom mások hitét, de ne mondd azt nekem, hogy van valaki, aki birtokolja lelkünket.”
Talán egy ilyesfajta megnyilvánulás az oka, hogy abban az évben nem jelölik Oscar-ra. 2001-es jelöléséröl következöket mondja: “Jó érzés volt. Esélyt kaptam, hogy megismerjem az egészet belülröl és hogy felfigyeljenek rám azok az emberek, akiket tisztelek. Ez csodálatos volt. De a jelölés egy dolog. Nagyon szeretttem volna nyerni, de amit tennem kellett, annyira felkavaró. Olyan mint egy politikai kampány. Ajtóról ajtóra kell járnod és azt mondanod: Szavazzatok rám! Én ezt nem csináltam, de láttam olyat, aki igen. Egyikük nem csak jó színész volt, de mások reputációját is tönkretette. Amikor ezt láttam, azt gondoltam: Le van szarva. Ennek a díjnak semmi jelentösége, ha ez az ára.”
2008-ban aztán mégiscsak megkapja megérdemelt Oscar-díját “A nem vénnek való vidék” – ben nyújtott alakításáért.
Pedig eleinte vonakodott elvállalni a szerepet, mert nem kedveli az eröszakos filmeket. De az esélyt, hogy a Coen fivérekkel dolgozzon, akiknek már régóta nagy rajongója volt, nem hagyhatta ki. Mint mindig ezúttal is gondosan elökészítette a szerepet minden nehézség ellenére: “Elvittek, hogy gyakorolhassak fegyverekkel, igazi töltényekkel, hogy lássam milyen érzés. Majdnem elsírtam magam, mire a fickó, aki tanított, azt kérdezte: Biztos vagy benne, hogy képes vagy erre?” Végül sikerült utat találjon karaktere lelkivilágába is, amit következöképpen fogalmaz meg:
“Èn vagyok az eröszak. Szimbólikus vagyok. Nem vagyok emberi lény. A semmiböl jövök, sehová nem megyek. Nincsenek kifogásaim, nincsenek szükségleteim. Nincsen értelmem, mint magának az eröszaknak. Megpróbálnak elpusztítani még több eröszakkal, de ezzel csak olajat öntenek a tüzre. “
Annak ellenére, hogy körültekintöen próbálja megválasztani szerepeit, karrierje nem mentes a bukásoktól sem, mint ahogy azt a 2006-os “Goya´s Ghosts“ mutatja. Bardem valahogy sehogy nem illett Milos Forman filmjébe, annak ellenére, hogy igazi tözsgyökeres spanyol karaktert kellett játsszon. Az inkvizitorból nagyvilági politikussá avanzsált jellemtelen köpönyegforgatóként alakítása már az akaratlan komikum határát súrolta.
Szintén kudarcba fulladt 2007-es regényadaptációja, “A szerelem a kolera idejében“ is. Mike Newell kezeiben Gabriel Garcia Marquez regénye lagymatag kosztümdrámává vált, amit a föszereplö se tudott megmenteni.
Nagyon élvezte Woody Allen vígjátékában, a “Vicky, Cristina, Barcelona “-ban való szereplését. Nemcsak azért mert újra hazájában forgathatott. De ismét együttdolgozhatott (ex?-)barátnöjével Penelopé Cruz-zal is. És a forgatás alatt még régi szenvedélyének, a festészetnek is hódolhatott (A filmben látott vásznak Bardem saját munkái). Így alig nyom a latban, hogy karaktere, José Antonio a gátlástalan nöfaló spanyol macsó, az a tipusu szerep, amit álmában is el tudna játszani, és nem jelentett különösebb kihívást számára.
Jelenleg éppen Alejandro Gonzalez Inarritu legújabb filmjét, a Biutifult forgatja Barcelonában.
Bardem ma Madridban él, ahol két étterem tulajdonosa.