Daniel Auteuil

Daniel Auteuil 1950. január 24-én született az akkor még francia fennhatóság alatt álló Algírban. A színház iránti szeretete korán, szülei hatására alakult ki benne. Édesapja tenor, anyja a kórus tagja volt a helyi színházban. A kis Daniel is fellépett itt gyerekszereplőként. Az algíri színházban töltött időről azóta is mint szép, eleven emlékről beszél. Később a család Franciaországba költözött, Avignonba.
1968-ban egy súlyos autóbalesetet szenvedett, ennek maradványa jellegzetes orra. A baleset hatására döntötte el, hogy változtat addigi életén. A következő évben Párizsba költözött. Bérelt egy kis szobát, egy újsághirdetésre jelentkezve banki tisztviselőként helyezkedett el, de hamar rájött, hogy ez nem neki való munka. Beiratkozott a Cours Florent színészkurzusra.
A színművészeti akadémiára nem vették fel, de 20 éves korában bekerült a Théatre National Populaire-be, ahol kisebb szerepeket játszott. Ez volt valódi színészi pályájának kezdete.

Első filmes szerepét 1974-ben kapta, Gérard Pirès L’Agression című művében. „Abban az időben fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálok” – nyilatkozta később.
A következő 11 évben nagyrészt forrófejű, bolondos fiatalembereket játszott. Ismertté az Éretlenek egyik szerepe tette. Ebben az időben minden lehetőséget megragadott, ami az útjába került. Főleg vígjátékokban szerepelt.

1985 hozta meg számára a nagy lehetőséget. Claude Berri ekkor kezdte forgatni A Paradicsom... valamint az ...és a Pokol című kétrészes filmet. Ugolin szerepét eredetileg az ismert francia komikusnak, Coluche-nak szánta, de ő összeférhetetlennek mutatkozott a forgatáson. Ekkor kérte fel Beri a szerepre Auteuilt, aki ekkor olyan nagyágyúkkal játszhatott együtt, mint Yves Montand vagy Gérard Depardieu. A közönség és a szakma is felismerte, hogy nagyszerű színész. Ezért az alakításáért megkapta a Césart. Nemzetközi elismerésben is részesült, hiszen elnyerte a BAFTÁ-t.

Innentől kezdve a legnagyobb francia rendezőkkel dolgozott. Claude Sautet (Tolvajok), André Téchiné (Néhány nap velem, Dermedt szív) kérték fel főszerepekre. A Dermedt szív férfi főszerepéért megkapta 1993-ban az Európai Filmakadémia díját.
Nagy sikert aratott az És a nyolcadik napon... című filmje 1996-ban. Cannes-ban filmes partnerével, a Down-kóros Pascal Duquenne-nel megosztva kapták meg a legjobb színésznek járó díjat.
Játszott történelmi filmekben (Margó királyné, Sade, A púpos). S bár egyre inkább drámai szerepeket kapott, nem hűtlen a vígjátékokhoz sem. A leghíresebb komédiái: Csak Ön után!, Addig jár a korsó a kútra..., Topmodell a barátnőm, Van barátod?.
1999-ben másodszorra is elnyerte a Césart, a fekete-fehérben forgatott Lány a hídon késdobálójának szerepéért. (A rendező Patrice Leconte.)

Csak két angol nyelvű filmet forgatott, a Lost Son és The Escort címűeket. Az amerikai filmipar még nem foglalkoztatta. Viszont több olasz filmben is játszott (Vajont-i gátszakadás, Állítja Pereira). Érdekes, hogy a francia színész egy olasz filmben (Io e Napoleone) játszotta el Napóleont, ráadásul nagyrészt olaszul. (Napóleonhoz hasonlóan ő is alacsony termetű, mindössze 170 centi.)

Rendkívüli elismerésnek tekinti, hogy Michael Haneke neki írta a Rejtély című film férfi főszerepét. Ezért az alakításáért másodszorra is megkapta az Európai Filmakadémia díját.

2002-ben könyve jelent meg Il a fait l’idiot á la chapelle címmel (Bolondot játszott a kápolnában). A könyv egy 10 éves kisfiú, Dany története, részben önéletrajzi motívumokkal.

Filmes pályája mellett időnként színházi szerepeket is vállal. Az 1990-es évek elején Moliére: Scapin furfangjai és Büchner: Woyzeck című darabjában játszott. 2008-ban a Théatre De L’Odeonban játszik Moliére: Nők iskolája című komédiájában.

Két lánya van. Aurore 1980-ban született, Anne Jousset-tól; Nelly 1992-ben Emmanuelle Béart-tól. Mindkét lány szerepelt már filmekben. Aurore-ral Auteuil együtt játszott a 36 - Harminchat című filmben.
Jelenlegi felesége Aude Ambroggi szobrász, akivel 2006-ban Korzikán házasodtak össze.
Az immár 58 éves Daniel Auteuil pályája nehezen indult be, de 1986 óta töretlen. Sokan a jelenkor legnagyobb francia színészének tartják.