Legfrissebb filmes kommentek (összes)

2019-10-17 13:27:10 Joker (2019) nightrace (5) #141

Is-is.

előzmény: Korben (#139)

Kellőképpen kellemetlen pillanatokkal ajándékozott meg.

2019-10-17 12:45:23 Joker (2019) caulfield (3) #140

Phillips egyszer kifakadt, hogy a polkorrektség kicsinálta kedvenc műfaját, az altesti vígjátékot. Lehet végül arra jutott, hogy ha már viccelni nem lehet, akkor hoz egy filmet csak a viccelőről. A Warnernek meg imponált ez a tetterő, amikor a Marvellel szemben identitást keresett magának - utólag Scorsese Bosszúállók iránti ellenszenve pedig szépen keretezi be ezt az egymásra találást.

előzmény: pietro (#135)

Amikor évekkel ezelőtt a tévében láttam, értéktelen vacaknak tűnt. Most, hogy a házimozi hangfalaiból dübörgött Goldsmith úr zenéje, teljesen magával ragadott. A film valódi főszereplője, a szőke szakállas és sidekick-je, Banderas közti jelenetek élményszámba mennek, az ismeretlen, baltával faragott arcú harcostársak nagyon ott vannak. Itt simán el tudtam volna képzelni egy 110-120 perces játékidőt; kevés volt a másfél óra: túl hamar kiderült, ki az ellenség, nyomozgathattak volna még egy ideig, illetve a harcostársak is kaphattak volna több játékidőt. Nagyon jóindulatú négyes.

2019-10-17 02:05:42 Race 2 (2013) Doc (4) #1

Na, megint első komment... nem baj, az első komment a leghasznosabb :)
Nekem alapvetően tetszett ez a film.
Brutálisan túltoltak benne szinte mindent, a nők nagyon nőiesek, a férfiak nagyon férfiasak, a csavarok nagyon csavarosak és az akciójelenetek nagyon hihetetlenek :)
Úgy emlékszem csak egy táncjelenet volt, és az is diszkóban, szóval itt kicsit felrúgták a bollywoodi szokásokat - de az legalább jó volt.
Kicsit olyan volt ez a film, mintha valaki a mostani eszközökkel akart volna egy kifejezetten 80-as évekbeli filmet csinálni.
Nekem bejött, de gyanítom ha többen látták volna akkor erősen megosztó lenne.

Ez a film simán az egyik leggyengébb Agatha Christie feldolgozás amit valaha láttam. Az 1958-ban kiadott regény,Az alibi tökéletes félreértelmezése,gyakorlatilag minden középszerű benne,és akkor még megengedő voltam - ám ami igazán tönkrevágja az a rendkívül rosszul megválasztott zene. Szinte folyamatosan harsány jazz szól,végérvényesen elrontva a hangulatot,ilyet még soha életemben nem tapasztaltam - audiofilek kerüljék messziről! (Mindent elmond erről hogy egy olyan ismerősöm adta kölcsön,aki évekkel ezelőtt látta utoljára,de még ennyi év távlatából is emlékezett - és figyelmeztetett is! - erre a maradandó élményére. Zenész,hittem neki - nem tévedett! :P)

A neves színészgárda ellenére jó szívvel senkinek nem tudom ajánlani,nagyon gyenge alkotás.

2019-10-16 23:08:22 Taxi 5 (2018) / Taxi 5. Gruden Gergo (?) #12

Most hirtelen megnéztem az előzetest (egyébként soha nem nézek trailert, még moziban is elfordítom a fejem, de ezt a filmet soha nem fogom megnézni, szóval nem gond) és bevallom, trailer alapján még azt is mondaná az ember, hogy vicces...
Na, ezért nem nézek én előzeteseket, többek közt

előzmény: ChrisAdam (#11)

2019-10-16 23:04:43 Fractured (2019) / Megrepedve Proxyi (4) #1

Érthetetlenek számomra a kritikák lehúzó pontszámai, nekem egy nagyon erős négyes. Korrekten vezetett és jól felépített, remek kis thriller ez, hasonló alakításokkal és rendezéssel.
Shutter Island utánérzés mondjuk megvan rendesen

2019-10-16 23:01:20 Taxi 5 (2018) / Taxi 5. ChrisAdam (?) #11

Most ugrott be, hogy ezt a filmet egy rossz percemben elkezdtem. De az a perc tényleg szörnyű volt, tovább nem jutottam.

2019-10-16 23:00:29 Taxi 5 (2018) / Taxi 5. Gruden Gergo (?) #10

Ahhoz képest egy vagy abból a 4 felhasználóból, aki 3-asra (azaz eddig a legmagasabb pontszámra értékelte) a filmet.
Érdekes az ízlésed :)

előzmény: Hicks (#9)

2019-10-16 21:39:35 Akik maradtak (2019) / Those Who Remained Ugor (3) #5

Ennek nem látom okát. Ezt a kérdést simán el tudtad küldeni.

előzmény: bromi (#4)

Miert nem engedi a hozzaszolasom elkuldeni?

Mivel a filmet nem tudom egyértelműen ajánlani, először nem is gondoltam, hogy írok róla. De azután összejött néhány gondolat, rátaláltam érdekes információkra, előjöttek emlékek, ami miatt úgy gondoltam, hogy mégis.

Az ifjúság kontra maradi/bigott/ellenséges felnőttek témában készült jobb film korábban is, később is. Ez a film valószínűleg lassan feledésbe merül, és még azt sem tudom mondani, hogy nem okkal. Pedig a téma örök, csak a forma változik. A történet egyszerű, olyan naiv romantikus. A karakterek kissé egysíkúak, pl. a városiak, akik lenézik a vidékieket. A falusi papból viszont egyenesen főgonoszt csinált az író vagy a rendező (a film alapja egy 1949-es regény). Aki nem csak szóban ostorozta a ’léha’ fiatalokat, hanem idővel minden rossz történés okozójává vált pl. az ő sugallatára lett felgyújtva a szórakozóhellyé alakított pajta, ő okozta autójával azt a vészhelyzetet, amely végzetessé vált - bár ebben a jelenetben nem felismerhető, de kikockázva a jelenetet az autója egyértelműen beazonosítható -, hogy azután a temetésen a bűnös városról prédikáljon....

Valószínűleg ez az antiklerikális felhang volt az, ami a magyar filmforgalmazás számára is vonzóvá tehette a filmet (1954-ben volt a magyar bemutató). Itthon azután nagy közönségsiker lett. Ez kiolvasható a különböző kommentekből (imdb, yt, port), de abból is, hogy az átlagos 300 körüli imdb/port.hu nézőarány itt mindössze 37, az imdb-s értékelés pedig az átlagos 1 helyett 2,1-del marad el a port.hu értékelésétől. KT-s átlag egyelőre még nincs.

A fiatalok közösségének ábrázolása - legyen szó munkáról vagy szórakozásról – ugyanakkor szép, akárcsak az óvatosan kibontakozó románc a rövid svéd nyárban. Utóbbi elsősorban Ulla Jacobsson hamvasságának, természetes játékának köszönhető. Nekem ez volt a film legnagyobb erénye. A magyar cím egyébként kissé félrevezető, egy ’Csak’ szerintem még hiányzik a cím elejéről, ami így az idő előtti elmúlás helyett a folyamatosságot sugallja.

A film nemzetközi téren is sikeres lett (valószínűleg a tóban való meztelen fürdőzés jelenete miatt is – ami még a spanyolországi betiltást, illetve az amerikai cenzorok rosszallását is kiváltotta, mint ’immorális és bűnre csábító’, a többi ország általában megelégedett a 16-os besorolással...). Állítólag a svéd filmgyártás első nagy nemzetközi sikere volt (megkapta pl. az arany medvét Berlinben, versenyben volt az arany pálmáért Cannes-ban). Ekkor még Bergman nagy korszaka előtt vagyunk. De azért álljunk itt meg egy pillanatra. Ez a film 1951 decemberében lett bemutatva. Bergman Nyári közjátéka pedig 1951 októberében. Bergman filmjének tematikája több szempontból hasonló Arne Mattsson filmjéhez. Az ő filmje is egy visszatekintés (egy táncoslányé) a kamaszkori nyárra, a nagy első szerelemre, amely szintén tragédiával végződik. Bergman filmje ugyanakkor ma is remekműként hat. Ő maga így nyilatkozott róla: „A Nyári közjáték egyike a legfontosabb filmjeimnek, még ha egy kicsit divatjamúltnak tűnik is. Először éreztem munka közben, hogy személyes hangon, személyes stílusban dolgozom. Az volt a benyomásom, hogy olyan filmet csináltam, amelyet senki más nem tudna utánam csinálni.” (in: Győrffy Miklós: Ingmar Bergman művészete). A fiatal Godard pedig állítólag a világ legszebb filmjének nevezte. Ezek a közlések, bár nyilván vannak bennük túlzások, néha többet mondanak, mint a hivatalos értékelések, díjak. Mi történhetett Svédországban 1951-ben? Tudtak az alkotók egymás készülő műveiről? És mit gondolhattak azok, akiknek közük lehetett a fesztivál megjelenésekhez? Lehet, hogy az éppen a csőd szélén álló svéd filmipar egy inkább közönségbarát film előtérbe helyezésével próbálta menteni a menthetőt?

És miért kellett nekem látni ezt a filmet? A választás szempontja a ’valami könnyebb’ volt két nehezebb sorozat között. Azután menet közben előjöttek az emlékek. Az a nyár, amit városi kamaszként a nagybátyámnál töltöttem falun, ahol megismertem a néhány évvel fiatalabb első szerelmemet, a helyi pap lányát. A pap azt hiszem, nem nagyon kedvelt engem, de legalább nem tiltott el tőle. Még színházat is csináltunk, mint a filmben. Tragédia ugyan nem történt, ha csak az nem, hogy a lány családja minden előzetes jelzés nélkül egyik napról a másikra elhagyta az országot, meg sem állva egészen Svédországig. Csak hosszú évek múlva – az állampolgárság megszerzése után – látogathattak haza. Azok ilyen idők voltak. Számomra a hirtelen távozás olyan volt, mintha a lány meghalt volna.

Van menekülés a nosztalgia elől?

A film itt megtekinthető magyar felirattal
(valójában kb. 100 perc hosszú, valamiért kétszer lett feltöltve)

2019-10-16 20:32:05 The Virtues (2019) Prüstü (5) #1

Meadows ismét egy piszok erős drámasorozattal rukkolt elő, a már megszokott nyílegyenes, kendőzetlen társadalomkritikával, igazán szomorú, hogy ezek az alkotások ennyire nem kerülnek terítékre mifelénk.
Stephen Graham pedig újfent zsigerből hozza karakterét, aki nem egy egydimenziós alak ezúttal sem, hihetetlenül profi színész.
A történetmesélés pszichológiailag tűélés, emiatt némileg kiszámítható is, de ez ne tántorítson el senkit, nagyon fontos, átélhető alkotás, valamint megrázó témája ellenére nagyon is szerethető, hála a már említett színészi jelenlét(ek)nek.

2019-10-16 19:01:04 Paper Moon (1973) / Papírhold mimóza (5) #23

Kiváló ez a film, minden percét élveztem. Már életkorából adódóan is klasszikus, épp' annyira, mint én magam, hiszen ugyanabban az évben születtünk. :D
Komolyra fordítva a szót: aláhúznám, amit már előttem is elmondtatok, a színészi játék és a gyönyörű fényképezés mindent visz ebben a filmben. Zsigeri, természetes, élettel teli alakításokat láthatunk, a magam részéről egy pillanatot sem akartam elmulasztani, annyira vitt magával a két főszereplő. A 10 éves kislány egyszerűen csodás, meg kell majd hallgatnom a szövegét eredeti nyelven is. Egyszerűen lenyűgöző volt nézni őt. :)

Továbbá - lehet, hülyén hangzik egy nő szájából, de - kiemelném még a régi verdákat, nagyon odavoltam értük! A végén a T-modell (Tin Lizzy) nagyon klassz volt!

Mindent összevetve, vigyázz vele, ez a film elsodor - fék nélkül!

2019-10-16 18:23:49 Crooked House (2017) / A ferde ház DevilTakeU (3) #5

Az újkori Agatha Christie-feldolgozások - leegyszerűsítve - két kategóriába sorolhatók: vannak a szolgai másolatok,illetve vannak az írónő műveit csupán sorvezetőként,mintegy ihletadóként felhasználó alkotások. Utóbbi kategóriába tartozik többek között a francia illetőségű Agatha Christie apró gyilkosságai című krimikomédia,vadiúj szereplőkkel,megbolondított dramaturgiával,illetve ilyen a Sarah Phelps-féle vonal is - ő a BBC megbízásából mintegy showrunnerként,viszonylag tetemes költségvetésből,elismert színészekkel évenként hoz tető alá egy-egy Christie-történeteket,átírva,olyan aktuálpolitikai mellékzöngékkel fűszerezve mint a migránsválság,vagy épp a brexit.

A 2017-ben készült A ferde ház nagy örömömre az első kategóriába tartozik ugyan,ám bizonyos értelemben véve olyan mint az a bizonyos állatorvosi ló. A regényt annak ellenére sem tartom kiemelkedőnek,hogy Christie egy késői interjúban "élete két legjobb műve" közé sorolta,ám maga a történet remek,sőt méltatlanul alulértékelt.Számtalanszor rácsodálkozhattunk már az írónő fantáziájára - főleg ami a bűntények elkövetőit illeti -,számos esetben tabukat döntögetett,évszázados társadalmi beidegződéseket húzott át egyetlen tollvonással. Nála ugyanúgy lehetett egy elismert ügyvéd,egy biztonságot jelentő nyomozó,egy féltékeny feleség a tettes,mint akár maga a történet narrátora,ám véleményem szerint - ha a legismertebb
klasszikusait figyelmen kívül hagyom - a krimi királynője itt húzta a legnagyobbat.

A ferde házban a görög származású angol Leonides család három nemzedéke lakik. A milliomos Aristide, a családfő Szmirnából költözött Angliába. A történet idején második feleségével, Brendával él, aki ötven évvel fiatalabb nála. Miután az öreget saját szemcseppjével megmérgezik, unokája, Sophia felkeresi Charles Hayward-ot,a feltörekvő magánnyomozót - akivel 18 hónappal korábban még Egyiptomban álnéven randevúzgatott,ám aztán szó nélkül faképnél hagyott -,hogy segítsen az ügy felderítésében,szerinte ugyanis gyilkosság történt. Természetesen ahogyan azt megszokhattuk,a család minden tagjának volt indoka és lehetősége a tett elkövetésére, ráadásul - micsoda váratlan fordulat! -egyiküknek sincs alibije. :)

A fenti kettősség folyamatosan "tetten érhető," mint írtam a történet remek,maga a film viszont sajnos helyenként kifejezetten unalmas,terjengős,aránytalanul sok idő megy el bizonyos dolgokra feleslegesen (Sophia és Charles évődős kairói flashbackjei - félreértés ne essék,jó hogy van,csak sok),ugyanakkor meglepően kevés jut más,sokkal fontosabb történésekre - kis túlzással 95 percnyi felvezetést követ 20 percnyi lezárás. És ha már szóba került: lezárás tényleg van ugyan (jut eszembe: meg rengeteg női láb is!),ám befejezés nincs. Nem tudom ez milyen rendezői koncepció lehetett,de hacsak nem a túlhúzott játékidő kavart be,azért 3 percet szánhattak volna egy tisztes búcsúra a karakterektől.

A jellemek ábrázolása rendben van - az a hat perces vacsorajelenet remek! -,a fényképezésbe nem lehet belekötni,ahogy az autentikus környezet,a díszlet is pazar,a kevés zenét leszámítva szinte minden a helyén - Gillian Anderson borzasztóan előnytelen fekete parókájától,illetve Amanda Abbington fekete hajától és rúzsától eltekintve. Hogy ezekre mi szükség volt nem tudom,de ha egy (pontosabban két!) ilyen hölgy várna haza esténként munka után,azt hiszem inkább maradnék túlórázni. :P Szerencsére őket kiválóan ellensúlyozza Stefanie Martini (aki azontúl hogy topeyecandy,csodásan,nemcsak érzékenyen de egyben érzékien is játszik),Christina Hendricks (nna,ő MELLesleg várhatna esténként!),a tizenöt éves Honor Kneafsey-nek is vannak remek pillanatai,ám a hab a tortán egyértelműen Glenn Close mint Lady Edith. Már a belépője is szenzációs: bevallom nem kis látvány volt pár éve Helen Mirren a RED című filmben ahogy egy mesterlövészpuska felett csicsereg,de Glenn Close a vadászszerkójában egy duplacsövűvel - igazi badass!

Tűnődtem egy darabig hogy mit is írjak erről a 7(!) Oscar-díjra jelölt csodáról,de mindig ugyanoda lyukadok ki: az alakítását egyszerűen látni kell. Visszafogottságban is tökéletes,minden mosolya,rezdülése tanítani való,tényleg a legnagyobbak között a helye. (Nálam bekerült a mindenkori top 5 AC-filmes karakterek közé - pedig választék akad bőven!)

A ferde ház összességében - a gyenge rendezői kéz és a lusta vágóolló dacára - korrekt darab,egy esős vasárnap délutáni filmnek már-már ideális,krimirajongók,Agatha Christie-fanok pedig mindenképpen tegyenek vele próbát,egyszer mindenképpen érdemes végigülni. Én sajnos nem tudok 3-nál több pontot adni rá,de ez inkább egy négyes alá...soha rosszabbat.

Érdekes, ez nekem jobban bejött,mint az eredeti.

A kakis poénok tényleg nem kellettek volna...gyenge négyes.

2019-10-16 17:45:12 Tízezer nap (1967) dittike (5) #19

Pasimmal együtt néztem meg ezt a filmet tegnap este és elég erős hatása van a paraszti társadalom kizsákmányolásának formáit jól bemutatja.

A születésem napja előtti egy nappal volt a film bemutatója és én most 31 évesen néztem meg előszőr ezt a filmet nem tudván e fontos dátumot.

2019-10-16 16:56:50 Joker (2019) Korben (?) #139

Szinkronizált változatnál Joker nevetése is szinkronizálva van, vagy be van vágva az eredeti hangsáv?

2019-10-16 15:16:26 Beast (2017) / Vadállat Ragemarci (4) #2

Mezsgye dráma és psycho thriller között. Egy igazi érzelmi hullámvasút.

2019-10-16 12:43:17 When the Day Breaks (1999) tomside (4) #4

:(

Olyan szomorú!

2019-10-16 10:19:04 When the Day Breaks (1999) zéel (5) #3

pillangóhatás citromhatás

A fast & furious filmeket szerintem már régóta csak az tudja élvezni, aki magasról leszarja a fizika törvényeit, úgyhogy én ebben nem látok nagyobb változást a korábbiakhoz képest, ami a Hobbs & Shawt illeti. A Johnson és Statham kettősére épülő gegek és egysorosok némelyike még kifejezetten szórakoztató is lett, bár ez persze sokat köszönhet a két színész karizmájának is. Vanessa Kirbyről nem is beszélve, aki nem csak gyönyörű, de akciószereplőként is iszonyat dögös. Az utolsó egy órára viszont valóban nincs mentség.

2019-10-16 00:43:58 Joker (2019) ChrisAdam (5) #138

Igen, és egy érdekes cikk is van róla a megszokott fül alatt! És másodszorra is feliratosan, természetesen. :)

előzmény: zéel (#137)

2019-10-16 00:15:22 Joker (2019) zéel (5) #137

Az izlandi zeneszerzőnő, Hildur Guðnadóttir már a Csernobilnál is igen jelentős érdemeket szerzett. (Lásd: hozzászólások #75!)
Egyébként feliratosan és/vagy szinkronizálva láttad?

előzmény: ChrisAdam (#136)

2019-10-15 23:31:17 Joker (2019) ChrisAdam (5) #136

Másodjára is ki tudom jelenteni, hogy egy kicseszett nagy mestermű ez a film. Elképesztő, ahogy felépíti az utolsó fél órát, hatalmas katarzis. Phoenixre nincsenek szavak, de említsük már meg az izlandi zeneszerzőnőt, no meg az operatőrt. Zseniális, bárhonnan nézve.

2019-10-15 20:31:17 Long Shot (2019) / Csekély esély ChYga (4) #2

Valóban kiemelkedik a jelenlegi felhozatalból. Pont nemrég került szóba nálunk, hogy ma már nem készülnek klasszikus értelemben vett romkomok (főképp a PC világrend, férfi-női szerepek átalakulásának köszönhetően). Na ez olyan, mint a régi típusú darabok, bár aki régebben a férfi volt, itt most a nő. De így is baromi könnyed és szórakoztató.

És bár nem hittem volna, de Rogen és Theron között nagyon működik a kémia.

2019-10-15 19:35:51 The Birch (2016) GothMan (4) #2

A Facebook-on nemrég indult a film alapján készült sorozat. https://www.facebook.com/thebirchshow/

Megjegyzés a film történetéhez kapcsolódóan - kérem CSAK AZ OLVASSA el,aki már látta!!

Mintegy 30 évnyi vakvágány után a a hatóságok pár hete elkapták a valódi tettest.


Maga a film kisebb csalódást okozott,azt a hatalmas nagy hájpot amit itt is,máshol is kap(ott),nem láttam,nem látom bele. Sajnos. :( A rendező a legnagyobb kedvenceim között van,és tény hogy még ez az "erős négyes" alkotás is alázza az összamerikai filmtermés úgy 90%-át,de véleményem szerint hosszabb a kelleténél,néhány jelenet felesleges vagy egyszerűen suta (éppen ezért könnyen ki is zökkent),a zene sem fogott meg igazán,nálam semmiképpen sem klasszikus.

A fényképezés vitán felül gyönyörű,és a hangulat is nagyon rendben van,remélem a közelgő Koreai Filmhét keretén belül minél többen megnézik,ahogy a mester többi alkotását is,Bong Joon-ho megérdemelné a nagyobb ismertséget.

Egyenetlen, de helyenként rendkívül szívmelengető "cseszlovák" vígjáték. Egyszer még markoló is:harmonika átadás

2019-10-15 16:19:15 Naked (1993) / Mezítelenül zéel (5) #16

Sok év után újra néztem. Részletekben. Egészben agyon nyomott volna. Néha a lelkem facsarta meg, néha meg a gyomrom.
Most még jobban megrendített, mint több éve. Talán akkor még nálunk sem volt ennyi "elb@szott figura". (Fogalmazhatnék elegánsabban is, hiszen ma már külön tudományos kategória is lett belőlük: roncstársadalom!)

Madách/Lucifer jutott az eszembe:
"...egyént sosem
Hozandsz érvényre a kor ellenében:
A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Úszója, nem vezére, az egyén."

2019-10-15 15:31:11 Joker (2019) pietro (3) #135

Nem tudom Todd Philipps, hogy gondolta ezt az egészet, mármint hogy az ő pontos koncepciója mi volt. Ő Taxisofőrt emlegette meg a Komédia királyát, Phoenix pedig nem véletlenül mintázta a maszkját egy sorozatgyilkos bohóc arcmaszkjáról (legalábbis azt olvastam, hogy ez az ő ötlete volt). Szóval Joker biztosan nem egy Robin Hood. Ha pl. apisztolyt már korábban megkapta volna, akkor azt a pár zsebest, akik a film elején megverik, lőtte volna le elsőként és akkor már nem a nép bosszúállója lenne, csak egy őrült gyilkos bohóc ruhában, mert az.

Egyetértek azzal, hogy a film tisztában van azzal, hogy Joker nem akart semmilyen vezér lenni, csupán élvezi, hogy a káosz neki köszönhető, hogy ha máshogy nem,de így legalább elismerik Azt is kimondja Joker hogy nem érez bűntudatot miután gyilkolt - azaz totál pszichopata. Megöl három gazdagot, ott végül is rádöbben, hogy milyen egyszerűen megy ez neki, de totál irreveláns volt számára adott pillanatban, hogy gazdagok vagy sem. A sorstársát sem kímélte, aki tényleg nem volt korrekt, de nem a rosszindulat vezérelte és az elit tagja sem volt. Na most ezek után pozitív figuraként tekinteni rá, sőt a nép hangjaként, az elég ijesztő, lásd lent a Székely Csaba idézetet. Nem is echte gonosz persze, csak tönkretette az (nevelő?)anyja gyerekkorában és attól lett ilyen, nem kapott valós segítséget, tehát árnyalva van, de szimpatizálni vele vagy igazságszolgáltatónak hívni az finoman szólva is erős.

Azért az a szál nem teljesen egyértelmű, hogy akkor Thomas Wayne az apja vagy sem. Bár a film erősen azt sugallja, hogy nem, de a valós szülő(k) továbbra is ismeretlenek, tehát kizárni sem lehet.Valamint a hűtős jelenet is magyarázatra szorul még számomra.

A filmet Phoenix miatt lehet/érdemes megnézni leginkább, ahogy az őrületet ábrázolja illetve az őrültet eljátssza. Abban maximálisan kiemelkedő.

2019-10-15 14:02:48 Monos (2019) Ugor (4) #2

A filmről, mint megvalósított művészeti alkotásról annyit, hogy olykor-olykor elképesztő erejű képi és hangeffektusok hatása alá kerülsz. Ritkaság az ilyen. A tartalma meg… gondolom, eszedbe jut a Legyek ura párszor, azt hiszem, nem véletlenül. Talán a világ egy jelentős részén így élnek, így nőnek fel gyerekek, kamaszok. A civilizáció hajótöröttjei Afrikában, Dél-Ázsiában, Közel-Keleten, meg nyilván Dél-Amerikában is. Elgondolkodsz, hogy miért csinálják, mi hajtaná őket, hogy ezt tegyék, de azután nyilván eszedbe jut, hogy ha nem ezt csinálják, akkor meg mit? Fogalmam sincs. Nem tudom beleélni magam, annyira abszurd, hogy valahol ki harcol kivel, nacionalizmusból, vallási indíttatásból, szabadságszeretetből, uralomvágyból, vagy miért… megdöbbentő, hogy milyen párhuzamos világokban élünk! Miféle ideológiák hatnak ránk, hogy ezt tegyük velük? Vagy ők velünk. Néha vannak erkölcseik, néha meg nincsenek. Néha azonosak a miénkkel, néha meg nem.

2019-10-15 10:41:49 Laggies (2014) / Későnérők dittike (5) #6

Sírtam miközben néztem kissé megviselt mert már énis a harmincas korosztály vagyok és mégse nőttem fel úgy érzem.

Egész érdekes a történetmesélése.

Nagyon erős élmény marad meg bennem főleg hogy megálmodtam a kórházas jelenetet előtte éjjel.

Azon ritka esetek egyike, amikor nullát adnék, ha lehetne. Semmilyen szinten nem működik, az akciójelenetek is röhejesek és echte borzalmasak, a CGI döbbenetesen színvonaltalan.

2019-10-14 23:52:55 Toy Story 4 (2019) / Toy Story 4. ChrisAdam (5) #9

A kutya mindenit, a Pixarnál most se féltek játszani az érzelmekkel.

Hát én kihagyott lehetőségnek látom, de ugye kinek a pap...

A támogatása ellen amúgy nem lenne kifogásom, csak nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egyik-másik idegesítő momentum összefüggésben van a támogatással. De ez meg az én bajom, tudom :)

előzmény: ryood (#6)

szerintem az is lett, mármint nagyon jó film, és nagyon helyes, hogy támogatta a flmalap :)

előzmény: Doc (#5)

azt nem értem mondjuk, hogy ha a FOMO-t támogatta a filmalap, akkor a RLSM miért nem kaphatott szupportot
Talán mert abban nem volt stratégiailag elhelyezett trianonozás...
Vagy mert az jó film volt, az olyat meg minek támogatni :)
Támogatni az olyat kell mint ez, meg a Valami Amerika 3...

Humorkodást félretéve: a Remélem... rendezője nyilatkozott erről, és más filmjét sem támogatták, pedig az is érdekesnek tűnt. Sajnos nehéz nem politikát látni benne, mert a Remélem... tényleg egy jó film volt.

Mondjuk ezért is kár, lehetett volna jó film.

előzmény: ryood (#3)

A hercegnős jelenet, te jó ég, szenzációs!

2019-10-14 16:57:20 Maniac (2018) / A mániákus terika (4) #1

Egy este alatt sikerült megnézni. Amit kicsit bánok is meg nem is. :)
Az első 5 perc elég volt, hogy dara legyen belőle.
Nagyon tetszett az atmoszféra, amit megteremtett, számomra áradt belőle egyfajta nyugalom. Folyamatosan ott lebegtünk ebbe a félig cyberpunk világban, ami vagy valós volt vagy sem. Végső soron számomra nem derült ki, hogy melyik valóság volt a tényleges valóság vagy valaha voltunk-e benne egyáltalán.
A másik nekem nagyon tetsző dolog az érzelmek fizikális ábrázolása volt. Ahogyan megismerhettük egyes emberek szonorgásait, ami nem volt annyira speciális, hogy ne érezze az ember legalább egy kicsit a magáénak. A veszteségkezelés, amiről ha jobban megnézzük az egész élete szólt az itt levő embereknek és valószínű a közönségnek is.
Nekem nagyon tetszett. Olyan nyugodtan volt egyszerű emellett valahogy mégis izgalmas. Az utolsó részekben azért befigyelt pár vérengzős jelenet is, amit annyira nem látok indokoltnak, a nyugodt, hullámzó érzelmi világhoz nem feltételenükl kell az, hogy lógjon valakinek a bele. :)
Én csak ajánlani tudom. Egészen érdekes élményt ad. Nem tudok viszonyítani, nem láttam a Legiont pl (még), de úgy gondolom igen emberközelire sikerült az érzelmek és állapotok ilyen fajta bemutatása.

Ez a filmtörténeti ikon már három jelenet miatt is csípőből ötöst ért volna nálam - nézd, lásd, értsd és érezd: Sam tóparti monológja, Billy seprűje, a "reszkető kávéscsésze" esete -, de minél többet gondolkodom rajta, annál inkább összeáll bennem a kép, mennyire zseniálisan szőtte össze a rendező ezt az elégikus alkotást. Minden tiszteletem és köszönetem érte!

(Ui.: Rendhagyó értékelésemet olvasták. Nem is igen lehetne tőlem távolabb egy hely miliője, mint egy texasi városkáé. Ám a film olyannyira túlnőtt magán, olyan egyetemesre és mélyen Emberire sikerült, hogy simán elismerem a magaménak.)

2019-10-14 11:20:03 Joker (2019) unrealnoise (3) #134

Szép, jó színészek, de nekem ez unalmas volt, hiszen tudtuk nagyjából mi fog történni, feszkó nem sok volt emiatt sem és kicsit túltolták szvsz a művészetet is. Most oké, sajnáljam Jokert, szar élete volt, szar a világ, a rendszer stb. Azonban ettől még nem lesz jó a film, ahogyan a társadalomkritikától vagy rendszerellenes karakter miatt sem. Mert ezekben nincs semmi új, láttuk már őket.

Komolyan, számomra hatalmas csalódás a film, kifejezetten közepes produktum, amit egyedül az audiovizualitás tud - úgy ahogy - megmenteni...

Nem számítottam rá, de ez a film rendesen agyonvert lelkileg, főleg az aluljárós rész, ott konkrètan fizikailag is rosszul voltam a làtottaktól. Nagyon pontos és elszomorító látlelet ez a mai fiatalok elveszettségéről, aki szinte csak vergődnek, kicsit olyan mintha egy felnőtteknélküli világban élnének: nincs aki óvja őket és nincs aki felelősségre vonja őket és iránytmutasson, ha útattevesztettek. De nem csak a fiatalokról mutat pontos képet, hanem a magyar társadalom mentalitásáról.

Megrögzött Agatha Christe-rajongóként (és gyűjtőként) egy ideje kifejezetten kritikus(abb) szemmel nézek minden produkciót ami a krimi királynőjének valamely művéből készült. Láttam már gyengébben megírt regényt jól előadva színpadon,alapművet rommá barmolva nagyvásznon,novellát felslegesen másfél órásra duzzasztva tévében,szóval nagy meglepetésekre már nem számítottam,ám a BBC 3 részes minisorozata amilyen váratlanul ért,legalább akkora meglepetést okozott - jó értelemben természetesen. A történet - Christie talán leghíresebb regénye,az 1939-ben kiadott Tíz kicsi néger alapján - adott: egy elhagyatott szigetre érkezik nyolc idegen,akik aztán a kéttagú kiszolgálószemélyzettel kiegészülve szép lassan fogyatkozni kezdenek. Gyanakvás,rettegés,vádaskodás,őrület - és a végén minden idők egyik legálleejtősebb befejezése.

A szereplőgárda parádés,felesleges is egyesével mindenkit felsorolni,nincs kakukktojás. (Na,egyet azért mégis: az elkerülhetetlen vég felé közeledve Burn Gormannek van egy bepiáltan,keseregve előadott monológja-vallomása,az a jelenet egyszerűen tanítani való.) A fényképezés pazar,a díszletek,a zene szintén,egyszóval minden a helyén van. A karakterek megismeréséhez,jellemük megértéséhez rengeteg pluszt ad a számtalan flashback,egyik jobb és izgalmasabb mint a másik. Minimális eltérések vannak ugyan a regényhez képest,ugyanakkor ez az első angol nyelvű feldolgozás,ami az eredeti véggel fejeződik be (szerencsére,a színpadi változathoz Christie új,pozitív befejezést írt). A szép lassan beforduló emberek idegi leépülése fokról fokra teljesen reális,ez a harmadik részben egy drogos-piálós jelenetben csúcsosodik ki - már önmagában azért érdemes volt leforgatni a szériát. Amit még kiemelnék,az a sminkesek munkája: hihetetlen ahogy elhitetik velünk hogy valaki egyszer milyen szép és üde és fiatal,másszor meg ápolatlan,karikás szemű,szánni való,mintha nem is ugyanaz a személy lenne. Pazar!

Mindenbe bele lehet kötni,ebbe is bele lehetne,de részemről az alakítások,az izgalmi faktor,a hangulat messze elviszi a hátán az egészet,ami nagy szó,lévén már ismertem a történetet. Tényleg csak ajánlani tudom minden krimirajongónak,a Sara Phelps-féle feldolgozások közül (A vád tanúja,Az alibi,Az ABC gyilkosságok) messze a legjobban sikerült darab.

Bár a néhány flashback indokolatlan volt(és túl hosszú is),a többségének volt funkciója,szerintem nem volt felesleges Jesse történetének a lezárása.Így lett kerek az egész,a lehető legjobb lezárást kapta a Jesse szál.Végig róla szólt,kicsit ilyen road-movie krimi-dráma feelingje volt az egésznek ahogy végigkövetjük az Ő útját, közben kapunk flashbackeket az emlékeim keresztül.Természetesen ,nincs meg benne az a komplexitás mint ami sorozatban,de nem is az volt a cél,a 2 órából kihoztak amit lehetett... 75%

2019-10-13 17:47:27 Il sorpasso (1962) / Előzés tomside (5) #16

Nagyon kiszakít mindenből, ami mai. Nagyon nagy utazás, valahová, ahol eredeti nyelven szólnak eredeti dolgokról. Ha elvágyódsz, csak ülj be az ""ifjú Wertherék" mellé. Harmadik ülés ugyan nincs a kocsiban, de a képernyő kiváltja a te helyed. Nem szeretnék sznobnak tűnni, nem is érzem annak magam, de az "alapműveken" keresztül, amilyen ez is, az ember tényleg többet tud meg a Filmről. Ennélfogva ez a film nem csak kiváló szórakozás, de egyben hasznos tudás is.

Talán nem több, mint egy hosszúra nyúlt "utóirat", de annak szinte hibátlan. Úgy hiszem, életem legnagyobb sorozatélménye volt anno a Breaking Bad 3 évvel ezelőtt, így nagyon örültem annak, hogy újra átélhettem a legendás széria hangulatát és esszenciáját. Jesse Pinkman egy kifejezetten méltó lezárást kapott, Aaron Paul pedig nagyon is remekelt a szerepben. A dialógusokat én is kiemelném, ahogy a feszültség megteremtése is kiválóan megy Vince Gilligan rendezőnek. Minősége alapján simán mehetett volna nagyvászonra is. Breaking Bad fanatikusoknak természetesen kihagyhatatlan. 85%

2019-10-13 14:39:05 Joker (2019) Dezsmant (5) #133

Megadtam neki az ötöst még ha gyengén is, viszont nagyon jól fel lett építve, hogy honnan indult és mért vált Jokerré. Ez is mint a Volt egyszer egy Hollywood lassan indul be és utána válik izgalmassá. Durva, kissé megrázó, fordulatos és van társadalmi mondani valója is, így tudnám jellemezni.

2019-10-13 12:00:41 Joker (2019) AlexanderTheGreat (?) #132

Hú, bajban vagyok. Ötöst semmi esetre sem adnék rá, négyesből talán a gyengébbek közé sorolható, kézre állóbb inkább az imdb-s osztályozást alapul venni, ami szerint 7,0-7,1, leginkább Phoenix valóban lenyűgöző alakítása okán.
Egy pillanatig sem tudtam azonosulni a karakterrel, végig "kívülről néztem". A Taxisofőrrel való párhuzamba állítás valóban helytálló, már-már túlságosan is. Én is azon az állásponton vagyok, hogy ha nem ez lenne a címe, hanem mondjuk csak szimplán "Arthur" és nem is egy képregény figura előtörténetét mesélné el, akkor nem lenne több egy, a "réteg rétegének" művészfilmjénél.

tavaly ősszel ment a szenzációs RLSM, aminek ez a film a párdarabja. örülök, hogy folytatódik ez a "vonal". azt nem értem mondjuk, hogy ha a FOMO-t támogatta a filmalap, akkor a RLSM miért nem kaphatott szupportot...
de örülök csak inkább, hogy elkészülnek ezek a filmek, mert egyre ijesztőbb, ami ezzel a Z generációval történik. hamar el fog telni az a 10-15 év, s máris belőlük lesz a jövőnk.
a film maga tehát roppant aktuális, égető problémával foglalkozik, nagyon pontos keresztmetszetet ábrázol az "insta generációról", közben felsejlik a háttérben napjaink Budapestje is, ami tőlem egyre idegenebb, és egyre élhetetlenebb metropolisz lett. szóval nekem elsősorban a filmnyelv, vágás, zenehasználat, a narratíva tetszik, és teszi rendkívül intenzív élménnyé a FOMO-t. az első húsz perc olyan utazásra vitt, amilyet régen éltem át moziban. aztán jött Gergő rémálom utazása: a keresés.
és örültem, örültem, hogy a végén felvállalta.
persze ezzel nem lehet nem megtörténtté tenni a megtörténtet. s hogy mi jön ez után? nem tudom, de menjetek minél többen megnézni ezt a filmet. kellenének iskolai vetítések is majd...

Az operatőri munka pazar, a hangulat rohadt nyomasztó, Klaus Kinski valóban nagyszerű alakítást nyújt, a filmvégi monológja is teljesen rendben, tényleg szépen, frappánsan adagolták a mondanivalót. De mégsem tudott megfogni, igazából nem is tudom miért. Működnie kéne bennem, mégsem működik. Ugyanakkor el tudom ismerni az érdemeit. Marad egy közepes.

Sikerült megnéznem és valóban látni, hogy bizony Indiana Jones innen kapta a személyiségét, meg úgy en bloc az egész karakterét. 65 éves film létére meglehetősen látványos és izgalmas volt, viszont nagyon egyszerű a történet. Egyszerű, de szórakoztató a maga 1954-es módján. :)

2019-10-13 07:17:17 Beast (2017) / Vadállat biri (4) #1

Egy hallmark-szerű meséből (habbal) fokozatosan megy át nagyon betegbe. Érdemes átküzdeni az első órát bár többször kapartam magam, hogy milyen erőltetett és hiteltelen a hősnő viselkedése, de végül belátom, hogy csak mást akar mondani a film, mert igazából izgalmas, hogy mi történik.
Szép a táj.

Ami plusz az tényleg a látvány itt-ott tényleg NatGeo-szint.
Negatívumok: az átdolgozott dalok pocsékak, Bugyuta szövegek, főleg a végénLions attack! meg you cant win scar! its my destiny! wtf? Meg persze miért kell három percig mutatni egy szőrcsomót? :D

mindenesetre jobb lett mint amilyenre számítottam.

Jolie tekintete magávalragadó. Több jelenet is volt ahol csak simán a szemei elvitték a filmet.

2019-10-12 22:58:35 Earthlings (2005) Proxyi (?) #17

A dokumentumfilmben (és azon kívül) feltűnő emberek, akik röhögve, mitöbb élvezettel ölik le az állatokat, sőt még feleslegesen is kínozzák, bármilyen okból, azokkal szerintem nincs minden rendben, és nem feltétlen kéne szabadlábon hagyni...

2019-10-12 22:30:52 Blitz (2011) dittike (4) #9

Jason Statham hozza a brutál formáját ahogy mindig szóval ez így egy jó kis film.

A leírás nagyjából az első felét fedi le a filmnek, és körülbelül addig még egész oké is.
Egész hihetőnek tűntek a "challenge"-k, hogy egymás rángatják bele a dolgokba, a házibuliban ivás és egyebek.
Aztán a drámai fordulópont, a részeg Lilla megerőszakolása után majdnem az egész teljesen hiteltelenné válik.
Egész egyszerűen nem hihető, hogy az a srác aki ilyen gyorsan megbánja a történteket, az hosszan ezzel a társasággal tartott volna.
Nem hihető, hogy a lány apja így viselkedne: a taxis verziója sokkal jobban hangzik - csak hát az ugye poén... és mekkora poén! Ja nem.

A kitartott, művészieskedő felvételek, és a politikai utalások Trianon, holokamu és társai pedig szimplán idegesítőek voltak.
Leginkább az zavart, hogy felvázoltak egy egész hihető alapszituációt, majd nem kezdtek vele semmit.
A film második felében is volt egy-két értékelhető momentum mondjuk mikor a csaj kért elnézést a fiútól a cikis viselkedése miatt, de a nagy részét kár volt leforgatni.
Ha a srác, amikor kiderül hogy Lilla nem emlékszik, a nap hőseként hazaviszi a csajt az apjához, esetleg össze is jön vele - na az érdekes lett volna.
Vagy ha a csaj nem eltűnik, hanem naponta szembe kell vele néznie.
Vagy ha a banda belehajszolja valamibe a csajjal szemben. Mondjuk a csaj megbocsát neki, és utána belehajtják valamibe.
Vagy csak egyszerűen megy tovább az úton amin elindult, az újabb és újabb aljadékságok felé.
Vagy bármi...

Összesítés: elég jó kezdés (4-es környéke) után brutális zuhanás a 0 alá.

2019-10-12 18:27:34 Concussion (2015) / Sérülés dittike (5) #8

Jól felépített film mely lerántja leplet az amerikai foci visszásságairól

Az amerikaiakat akkora idiótának mutatja be, hogy szinte megér egy négyest, az eredetihez persze messze van, de a katasztrófafilmek egyik állandó kelléke, a nagyokos kisfiú olyan idegesítő, akkora szemétláda, hogy simán leviszi egy kegyelemhármasra.
Mindenesetre megnyugodhatunk, az amerikai hülyeségnek megvan a következő generációja.
Pedig lehetett volna egy egész elfogadható film...

Jogos. Lehet, azért is szeretem, mert ebben a mesében nem féltek annyira a sötéttől és nem lett totál rózsaszín a vége.

előzmény: critixx (#9)

Nyilván, de a Disney nem éppen arról híres, hogy megtartja az eredeti művek végét (A kis hableány, A Notre-Dame-i toronyőr, Pocahontas, stb.).

előzmény: Bubu (#8)

"Amúgy én azt vártam, hogy a végén..."
A mese Charles Dickens Twist Olivérjének feldolgozása, gondolom, inkább közelebb vitték a végét a könyvhöz.

előzmény: critixx (#7)

2019-10-12 11:36:44 Die neue Wohnung (1930) oscarmániás (5) #1

Teleshop, Bauhaus módra. Innováció meg kritika; praktikusság kontra esztelen zsúfoltság, a jövő és a múlt szembeállítása.
itt

2019-10-12 11:01:19 Boy Erased (2018) / Eltörölt fiú kaamir (1) #2

Edgertontól az Ajándékot nagyon bírtam, ezt viszont egy óra után kinyomtam. Hamis, unalmas, didaktikus, céltalan. Óriási csalódás.

2019-10-12 10:16:42 Joker (2019) Rorschach (4) #131

Elég parttalannak látom ezt a beszélgetést. Te olyasmiket láttál a filmben, amik szerintem véletlenül sincsenek benne (lásd még bármiféle komolyan vehető, rétegzett társadalomkritika) szerinted pedig - ha jól értem - nem fogtam fel a lényegét.

Szerintem felesleges győzködnünk egymást, egyetérthetünk abban, hogy nem értünk egyet.

előzmény: akkoregyélfiamsz-rt (#129)

A film úgy kezdődik, hogy felsorakozik az úttörőtábor ifjú népe, majd közösen megünneplik azokat az ügyeseket, akik kiérdemelték a könyvjutalommal járó kishajós kirándulást. Csillogó arcok, felnőttes pózok, az eszme mindenkit magával ragad. Majd az út végén, az egészséges, túlnyomórészt gyümölcsöt tartalmazó uzsonna után felolvasás következik a Gulliverből. A test után a szellem is kiérdemli a "táplálékot". Boldog idők, amikor még sehol sem voltak a transzzsírsavak, és nem bújt bele fülig a telefonba boldog-boldogtalan. A képzelet szárnyán Petya kalózhajón találja magát, ahol hősies, példamutató magatartásával tiszteletet vív ki az akrobatikus mozgású, csöves maskarába bújt karikatúraszerű alakok között. Ám a hajó zátonynak fut, hősünk pedig Liliput partjaira vetődik. Itt kezdődik az élőszereplős bábanimáció, ami értékelhetővé teszi ezt a mesébe burkolt szocialista propagandát. Egy imperialista, kapitalista, a proletár réteget elnyomó monarchiát ismerhetünk meg, élén a féleszű királlyal, kapzsi és vérszomjas minisztereivel. Egy fegyverkezési versenyben pöffeszkedő állam, katonai felvonulásokkal, ódivatú cicomával, brutális fegyvergyártó üzemmel. A munkásság ráakad az Új Gullivernek elnevezett tanuló orosz nyelvtanfüzetére, amit olvasván megismerkednek a marxizmus-leninizmus ideológiájával, s míg a királyi udvartartás szuperfegyverként szeretné használni iskolás hősünket, kirobban a fegyveres forradalom, aminek a végeredményét lazán ki lehet találni.
Az ellenszenvesnek szánt monarchisták karakteres ábrázolásuk miatt messze felülszárnyalják az egyre negatívabbá váló, uniformizált, homogén, statisztaszerepre kényszerített forradalmárokat. A király, a rendőrfőnök, az énekes, de még a spicli is sokkal viccesebb, érdekesebb, már majdnem sajnálatra méltóak, nélkülük élvezhetetlenné, értékelhetetlenné válna ez az ifjúsági kalandfilm.

2019-10-12 09:18:33 Joker (2019) caulfield (3) #130

Pedig lényeges a tudatlanság, mint kiváltó ok, mert épp ez sematizálja a film társadalomkritikáját. Szerintem a Guy Fawkes párhuzam nem azért nem jó, mert az a maszk valamire irányul, emez pedig céltalan, hanem Joker azért nem az anarchista negatív párja, mert Fawkes politikus, a bohóc viszont elementáris. Előbbi maszknak van dolga a társadalommal, formálni akarja azt egy bizonyos irányba, utóbbi viszont az emberi viszonyrendszert, vagyis Gotham magját zilálja szét. Nem véletlenül mondja, hogy az ő tettében nincs politika. Neki csak a vígsága van, ami a közösség számára egyenlő a véggel.
Amikor Arthur Fleckként rögtön az első jelenetben próbálgatja a mosolyt azt játékból teszi - vígjátékból -, eljátssza a szánalmas, anyját ápoló, utcákon bóklászó különcöt. De játszhatna egy mesterbűnözőt is - a film végére ezt is felpróbálja. De ő egyik sem, ahogy mondja, mindig is utálta azt a nevet. A lényeg az elvegyülésen van, aminek nincs célja, vagy tudata - ezért végzetesen bomlasztó. De az elvegyülést nem a Joker csinálja, ő csak van és virul, Gotham akarja őt ilyennek, meg olyannak. Hol introvertált aszociálisnak, hol furfangos lángésznek, amit épp az ösztönvilág, a félelemben élő közösség a maga eszetlen módján csak megkíván. Lappangóvá teszi.
A film kérdése itt nem úgy tevődik fel, hogy Joker miért van, hanem hogy hol van? Ezen maszk kontúrjainak forrása nem anarchia, inkább demencia.
- Tessék mondani, hogy lehet, hogy a szomszéd ilyet tett (felnégyelte a családját), milyen embernek tetszett őt megismerni?
- Hát…, én nem láttam a Józsin semmi különöset, jóravaló ember volt, mindig előre köszönt...
Az igaz, hogy a film nem Jokerről szól, róla nem is tudna szólni, mivel őt nem lehet megismerni. Az ezt a tényt elpalástolni hivatott jóhiszeműségről szól és igazából semmi másról.

Nagyon kemény látlelet a mai fiatalokról.

2019-10-12 03:07:39 Joker (2019) akkoregyélfiamsz-rt (5) #129

De továbbra is teljesen lényegtelen, hogy ő direkt robbantotta-e ki ezt a forradalmat vagy sem. Te azt kritizáltad, hogy szerinted nem direkt nem használták ki ezt a szálat, szerintem meg igen, pontosan azért, mert mindegy, hogy tudatosan tette-e azt, amit, egy feloldozás csak vakvágányra vitte volna a nézőt. Pont az a vicc, hogy egy random őrült képes kisiklatni a rendet. Milyen rend az akkor? Elefántcsonttorony. Ő csak egy eleme volt a sokaságnak, ahol ő pattant el először. Az emberek szeretik azt hinni, hogy a black fridayt is egy személy okozta, könnyebb elfogadni, minthogy a fennálló pénzügyi rendszer megbízhatatlan. Ez a film úgy szólt a Jokerről, hogy valójában nem róla szólt, hanem mindenkiről, aki marginalizálódik a mai társadalmi felosztásban. Az apafigurákban való csalódás ott volt, de az csak átvezető a nagyobb egészhez. Nekik nem fog tudni megfelelni, viszont ott van egy társadalmi réteg, amelynek ő éppen most jó. Murray showjában holisztikusabb szintre emeli a dühét, megél egy fordulópontot, amikor verbálisan is kifejezi, hogy egy réteggel van a probléma, akik pl. meghatározzák, hogy mi vicces és mi nem (értsd: szociális normákat, amelyeknek ő nem képes megfelelni a neveltetése és a betegsége miatt), Murray lelövése előtt pedig szájba is rágja, hogy ez történik, ha egy elmebeteg és egy igazságtalan társadalom találkozik (mellesleg több társadalmi ütközése is van a filmben, pl. mikor felszámolják a szociális központot, ahova jár). A helyzet abszurduma pedig véleményem szerint itt esik le neki. Egészen addig a saját halálával számol, abban próbál értelmet nyerni, de ott rájön, hogy példát statuálni több értelme van, nem véletlenül bukézik utána a kamerába, ez volt az ő nagy száma, az új értelme, mely már a tömeg felé irányul. Elege van, a lényeg azon a ponton már számára is az empátiátlan társadalom, ahol ha nem vagy gazdag, vagy Wayne nem sajnál nyilvánosan a tévében, a kutyát sem érdekled, ha meg még elmebeteg is vagy, akkor ilyen szélsőséges eredményei lesznek. Ő ezek után csak visszaadja, amit kapott, már nincs jópofizás, csak a bosszú, és innentől magyarázkodni sem fog senkinek, hogy ő csak védekezett, ki hinne neki? A munkáltatója sem hitte el, hogy megtámadták. Neki már megágyaztak a pokolban onnantól, hogy lelőtte a három srácot, a társadalom meg megágyaz saját magának azzal, hogy nem kíváncsi a miértekre, és végsősoron ugyanazt a szenvedést fogják megtapasztalni, mint ő (lásd: Bruce), és ez volt a végső jelenet poénja is. Az megint más kérdés, hogy Joker teljesen nárcisztikus, a saját érdekeit szolgálja, ami véletlenül "egybefügg" a tömegével. A nagy egészet is sok egyén alkotja, az utcán tüntetők ugyanúgy a saját érdekeiket szolgálják. Szóval ismétlem, bárki kirobbanthatta volna egy elpattanással ugyanezt onnan. Ezért válik szimbólummá. Az őt ünneplő tömeg pedig közel sem biztos, hogy megtörtént, és más jelentést hordoz az is, ha ő képzelte ezt a jelenetet, illetve az is, ha valóban megtörtént. Nem teljesen állt össze az eseménysorozat logikája (mondhatni: életszerűtlen volt), és ez a filmben több helyen is hangsúlyt kapott, amelyekről aztán tényleg kiderült, hogy nem valós események voltak.

előzmény: Rorschach (#128)

Nem volt ez rossz,igazabol Walter nelkul ennel tobbet nem nagyon lehetett volna kihozni a filmbol, szep lezarasa volt ez Jesse sanyaru sorsanak, es azert jo volt latni/hallani a klasszikus minosegi BB-s parbeszedeket,
Btw Todd lefogyhatott volna, eleg gaz volt a flashbackekben.

2019-10-12 00:06:44 Little Monsters (2019) VVega (4) #1

‪Ha lehet ilyet mondani, akkor a Little Monsters a legaranyosabb és legkedvesebb zombifilm, amit valaha láttam. Nagyon szórakoztató, feel good.

ahogy mondod, ez kevés volt...

előzmény: kaamir (#1)

2019-10-11 23:03:03 Joker (2019) Rorschach (4) #128

Csakhogy a kialakult helyzetnek Joker jelleméhez, céljaihoz semmi köze. Ő nem egy társadalmi igazságharcos, aki a csúnya gonosz tőkések orra alá akart pörkölni, hanem egy szomorú, elnyomott, buta és beteg ember, aki öntudatán kívül arcot adott egy olyan mozgalomnak, amihez neki semmi köze.

Ennek ellenére mégis őt ünnepli a tömeg, csakhogy ez neki és a tömegnek is mást jelent, tehát voltaképpen azt sem érti, miért ünneplik. Neki nem a gazdagokkal és a médiával volt baja, ami miatt a tömeg az utcára vonult gyújtogatni, neki csak két gazdag és arrogáns apafigurával volt baja, mert mindkettejükben csalódott. És szerintem épp ezért az a legnagyobb tragédiája, hogy bár a felszínen azt látod, hogy forradalmat robbantott ki, igazából csak jókor volt jó helyen.

És ez neki le se esik.

előzmény: akkoregyélfiamsz-rt (#127)

2019-10-11 22:57:15 Easy A (2010) / Könnyű nőcske Doc (4) #23

Remek, szórakoztató film, végig lekötött.
Nem az évtized legfajsúlyosabb darabja, de azért a Skarlát betűt vígjátékban még nem láttam megidézni...

2019-10-11 22:22:11 Ningen no joken I (1959) offerus (5) #1

Az elmúlt héten ennek a közel 10 órás filmeposznak a bűvöletében éltem. Mert igazából egy filmről van szó, egy könyvnek (Jumpei Gomikawa regénye) az adaptációjáról, amelyet valószínűleg forgalmazási okokból bontottak három (illetve Japánban hat) részre. Bár állítólag annak idején sokszor vetítették este 10 órás kezdési időponttal egyhuzamban, hogy a nézők reggel tudjanak munkába indulni…

A fentiek miatt a trilógiát egy helyen – itt – értékelem.

Tudomásom szerint sem a könyv nem jelent meg, sem a filmet nem mutatták be Magyarországon, még magyar címe sincs. A terjedelem mellett ez is oka lehet az alacsony nézettségnek. Egyik film sem érte még el itt az átlaghoz szükséges minimális szavazatszámot, míg a rendező közvetlenül e munkája után, ugyanazzal a főszereplővel (Nakadai Tatsuya) készített Harakiri a bejegyzések szerint valamikor a KT mindenkori toplistáján az 1. helyet foglalta el (most éppen a 4., 231 szavazattal). Pedig a két film között nincs minőségi különbség. Ha a Harakiri ott van a legjobb szamurájfilmek között, akkor ez a film ott kell, hogy legyen a legjobb háborús filmek között. Akármerre is jártam a neten, szinte csak felsőfokon írtak róla, ott van a releváns listák élén. Ez utóbbiak közül - bár minden lista szubjektív - ez az egyik, ami különösen közel áll hozzám. [ennek a linknek a beállításai mobilon nem jól működnek]

A Harakirivel kapcsolatban idézet az egyik kommentből: „Talán több ez a film történelmi tablónál. A II. világháború után agyonvert, agyonalázott japán népnek mutat történelmi párhuzamot a széthulló szamuráj-társadalommal.” Ezt a mondatot itt úgy fejezném be, hogy a II. világháború után agyonvert, agyonalázott japán népnek mutat tükröt a háborúban betöltött szerepéről, a háború értelmetlenségéről. Mert alapvetően ez mégsem igazán háborús, inkább háború-ellenes film, még ha végig is kísér az aktuális történelmi eseményeken (a japánok által megszállt Mandzsúria, az ottani munkatáborok világa, a katonai kiképzés részletes bemutatása, a döntő ütközet, a vereség utáni felbomlás és menekülés, végül a szovjet hadifogolytábor). A háború-ellenesség nem egy hálás megközelítés alig másfél évtizeddel a vesztes háború után. Mint szembenézési kísérlet a dicstelen múlttal azonban mindenképpen méltányolható. A filmben nem feltétlenül a történelmi hűségen van a hangsúly (kritikusai pl. felróják, hogy a japánok sokkal kegyetlenebbek voltak a filmben ábrázoltnál), hanem azon, hogy az erős morális érzékkel rendelkező főhős hogyan viszonyul azokhoz a helyzetekhez, amelyekkel ebben a környezetben lépten-nyomon találkozik és amelyeken a legtöbben valószínűleg gyorsan túllépnének a szokásnak vagy parancsnak engedelmeskedve vagy egyszerűen az erkölcsi gátlások hiányában. A lényeg az, hogy hogyan dönt és hogyan alakítják őt ezek a döntések. Ami többek között különleges a filmben és általában inkább jellemző a keleti filmekre, az a döntéseket gyakran megelőző-kísérő beszélgetés, vita, sokszor az ellenérdekelt, vagy éppen az ellenkező oldalon álló felek között (pl. parancsnok és beosztott, tapasztalt katona és újonc, az éppen győztes, illetve az éppen leigázott, katona és civil, férfi és nő között). Akkor is, ha emberek jövőjéről, élet-halálról van szó. Sőt akkor igazán. Ilyen pl. az amerikai háborús filmekben – „előbb lőnek, utána kérdeznek” - szinte elképzelhetetlen lenne. A hamis, képmutató értékrend megkérdőjelezése - ami amúgy a Harakirire is jellemző volt – itt még erősebb. Ezt persze nem lehet sokáig büntetlenül csinálni, Kaji is egyre több képletes és valódi pofont kap. De ezek mintha csak megerősítenék. Ugyanakkor nem válik belőle egyfajta szuperhős, az embertelenség előbb-utóbb megtöri őt is. Furcsa, de ettől (is) válik hihetővé és szerethetővé a film. Egy dolog nem szűnik meg benne, a hazavágyás a földi pokolból, a feleségével való találkozás vágya, még akkor sem, amikor már hallucinál és a gyönyörű nagy szemei lecsukódnak a hóban a távoli orosz pusztaságban.

A fentiektől persze még lehetne a film akár didaktikus, unalmas is. Ami miatt ez szóba sem kerül, az a rendező és az operatőr kivételes tehetsége, a szereplők kimagasló játéka (Kaji mellett Michiko-t, a fiatal feleséget is ki kell emelni), az igényes szövegek, az aprólékosan megrendezett és gyönyörűen fényképezett jelenetek sokasága. Tényleg sokasága. A teljesség igénye nélkül: az éhező hadifoglyok megérkezése, a táborba kirendelt prostituáltak felvonulása, a japánok mulatozása a munkatáborban, a csoportos kivégzés a szökési kísérlet után, a Michikoval együtt töltött éjszaka a munkatáborban, az erőltetett menet a kiképzésen, menekülés a mocsárban, a gyalogos katonák harca a tankokkal szemben, menekülés az erdőben a civilekkel, egy nap a tanyán a nőkkel és az öreggel - Chishû Ryû, az Ozu filmek veteránja játssza, a szovjet hadifogolytábor pokla, menekülés a biztos halálba a film végén. Nem tudom, hogy a szovjet hadifogolytáborokat pl. ábrázolta-e más film ilyen átütő erővel.

Az utóbbi években mintha újra felfedezték volna a filmet. Jó minőségű lemezkiadások születtek (Criterion 2009, Arrow Films 2016), és a netre is fölkerült, pl. a YT-on az első 3 találat erre a keresésre.

Vagy érdemes lenne egy közös vetítést megszervezni egy moziban valamelyik nap este 10-től?

Ellentétben a Better Call Saullal, itt nem éreztem, hogy ez kellett, ez hozzátett a Breaking Badhez. Pláne nem, hogy önállóan is megállná a helyét. Vannak jó pillanatai (kimagasló egy sincs), de erősen fan service szaga van a dolognak.

Jó volt elmerülni megint ebben a világban, de még jobb lett volna meglepődni.

Hát ez sajnos nagyon kevés, nagyon gyenge. Talán tizenéveseknek nyújthat valamit, akik épp ismerkednek a horrorral, de amúgy ötlettelen, nem izgalmas, béna. Hatalmas csalódás a Trolljegeren és az Autopsy of Jane Doe után.

2019-10-11 18:02:13 Dunkirk (2017) Gasz András (3) #102

Harmadjára néztem sajnos ez a film tényleg nem maradandó. Egyszerűen a megvalósítás módja és tematika okán. Doksifilmnek jobb lett volna szerintem mint ahogy Peter Jackson tette UHD-ban a feljavított 1. világháborúval. A téma nem eléggé filmes de a fényképezésért viszont megéri megnézni! Nem hiába volt sokaknak unalmas. Először engem is elkapott a moziban akkor asszem 85% ot adtam neki de ez sajnos egy 65% nál már nem több. A mozis hangok és kép sokat ad hozzá tény, de ha összevetjük Nolan korábbi filmjeivel szinte mind jobbak sokkal! Sokszori nézésre is sokat adnak! Sajnálom ezt. Nolan filmjeit pedig szeretem.

2019-10-11 17:54:12 Falling Down (1993) / Összeomlás MicaHiro (5) #57

Akinek a Joker a kisember széthullásának bemutatása miatt tetszett, az rohanjon megnézni ezt is. Egyel kevesebb bohócjelmez, de több kidolgozott karakter és jobb társadalomkritika ;)

2019-10-11 15:04:00 Joker (2019) akkoregyélfiamsz-rt (5) #127

Remélem nem sértelek meg, ha azt mondom, hogy az általad hiányolt dolog azt jelzi, hogy nem értetted a film lényegét. Illetve személyesen hiányolhatod, de a film struktúrájához semmi köze annak, amit írsz.
A helyzet abszurduma a szociális és társadalmi elit önhittsége, hogy egy pillanatra sem merül fel bennük, hogy ők is felelősek a kialakult helyzetért, míg Joker csak a folyamat katalizátora. Irreleváns az, amit te hiányolsz, sőt kontraproduktív is. Mókázni lehetett volna vele afféle fanservice-ként, de a film mondanivalójához nem adott volna hozzá, az adott keretek között felesleges sallang lett volna, a filmtől pedig idegen. Joker is örömmel felvállalta ezt a szerepet, mondván, égjen a férgese, élvezzétek a gyönyörű káoszt (poklot), amelyet magatoknak generáltatok, és ragadjatok is benne, mert nem vagytok képesek rajtam tovább tekinteni. Egy negatív Guy Fawkesról van szó, aki esszenciálisan képviseli mindazt, ami baj a társadalommal, mind viselkedésében, mind neveltetésében, mind pedig a társadalom rá, problémáira és az ezekből adódó szociális inadekvátságára adott válaszaiban. Mert egyszerűen nem akarják és nem tudják meglátni a maszk mögött azt, aki lehetett volna. Ahhoz magukba kéne nézniük.

Úgyhogy én 100%-ig biztos vagyok benne, hogy direkt alakították így a történetet.

előzmény: Rorschach (#124)

Ennek örömére előkaptam és megnéztem újra és hát gyönyörűszép! Azzal a kedves kis naivitással együtt, ami itt-ott felbukkan benne, az egyik legszívmelengetőbb film még mindig!

előzmény: mimóza (#13)

"jó aláfestő zenéhez cseppet sem fülbemászó dalok párosulnak"

Fura, én pont ellenkező véleményen vagyok. A dalok kiválóak, a "Why Should I Worry" Billy Joel előadásában egy igazi fülbemászó energiabomba, a nyitódal (Huey Lewis & the News!) szintén remek, egyedül a kislány ártatlan kis dalocskája, ami felejthető (és túlságosan nyálas). Ritka, hogy a Disney ilyen remekül képes az adott korszak - itt a '80-as évek - hangulatát, dallamvilágát, az igazi nagyvárosi lüktetést ennyire beleszőni a zenébe. Szerintem simán ott a helye például az Aladdin soundtrack-je mellett.

Maga a film kedves, aranyos és tényleg nagyon hangulatos, a New York-i életérzés nagyon nagyon átjön és a mellékszereplők is jópofa karakterek. De valóban, ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Azért a hibái ellenére is méltatlanul elfeledett rajzfilm.

Amúgy én azt vártam, hogy a végén a kislány befogadja a kóbor kutyákat, Fagin-t meg felveszi inasnak, mindenki boldogan él gazdagságban és jólétben, de szerencsére nem így történt. Ez talán még a Disney-nek is túlságosan cukormázas lett volna.

előzmény: Ágó (#6)

2019-10-11 00:00:37 Joker (2019) Leo_Stotch (5) #126

Érzel valamit. Sejted. Vannak helyzetek, mikor minden a helyén van, mikor minden és mindenki a legjobbkor volt jó helyen.
Ilyen a Joker. Mikor beülsz a moziba és hálát adsz a Jóistennek, hogy filmrajongó vagy és értékeled , érted az ilyen jó filmeket.
Ezért jó a nagyvászon.. Ilyen művészeket láthatsz, akik elvarázsolnak.
Mekkora film ez, Te jó ég!

2019-10-10 23:22:17 Joker (2019) CrazyBoy (5) #125

:D akkor éljen az 1% (ez egy tudatos film).

előzmény: Rorschach (#124)

2019-10-10 22:02:30 Joker (2019) Rorschach (4) #124

A filmbeli Joker legnagyobb tragédiája (volt miből válogatni), hogy az általa inspirált anarchista mozgalom és az őt éljenző rajongói klub pusztán egy fatális félreértés eredménye. Ezt ki lehetne aknázni, de kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok benne, hogy nem szándékosan alakították így a történetet.
Ezzel a furcsasággal együtt is jó film a Joker. Nem esni hanyatt tőle, de látszik rajta, hogy a DC háza táján most először tényleg mindenki vért izzadva próbálkozott a maximumot tenni az asztalra Phoenixtől az operatőrön, kosztümfelelősön és a zeneszerzőn át a rendezőig bezárólag.

Btw ez utóbbi a film leggyengébb pontja, de Todd Phillips még így is vagy tízszer olyan jól helytáll, mint ahogy arra előzetesen számítottam.

Ehhez a filmhez csak a következő, rég' szívembe zárt gondolatot tudnám most hozzáfűzni, mert úgyis minden egyéb bennszakad: Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!" (Ancsel Éva)

Ha úgy érzed hogy az Oldboy,az I Saw the Devil,az Üldöző vagy épp a Halál jele után Dél-Korea már nem tud meglepni - gondold újra. Amennyiben a felsorolt alkotások bármelyike a kedvenceid között van,ne is olvass tovább,a Yongseoneun Eupda (magyarul Nincs bocsánat - kevés találóbb címadás létezik a történelemben) a te filmed,de figyelmeztetlek: Hyeong-Joon Kim első rendezése után üvölteni fogsz.

Főszereplőnk a köztiszteletnek örvendő Lee Sung-ho professzor (Seung-bum Ryoo),az ország legismertebb és egyben legelismertebb igazságügyi szakértője. A rendőrtiszti egyetemen oktat,emellett
szakvéleményezéseivel már évek óta rendszeresen besegít a rendőrségnek. Így történik most is: egy brutális gyilkosság helyszínére hivatalos,az áldozat feje,kezei levágva,a test letisztítva,mintegy Vénusz-torzó műalkotásként hátrahagyva. Anyaggyűjtés közben Lee-Seon belefut egykori tanítványába,az újonc rendőrlány Min-be (Hye-jin Han),aki lelkesedéstől és bizonyítási vágytól fűtve,férfi kollégái hátráltatása ellenére rendkívül fifikásan,viszonylag rövid idő alatt rá is lel a tettesre egy mozgásában korlátozott,bottal közlekedő
környezetvédelmi aktivistára. Kang Min-ho (Kyung-gu Sol) beismeri a tettét,ám részéről mindez figyelemfelkeltés volt csupán,sokkal kegyetlenebb tervet dédelget. Eközben a prof. már a repülőtéren,csokorral a kezében várja izgatottan Amerikában tanuló,több mint 13 éve nem látott lányát - ám helyette csak egy borítékot kap egy idegentől néhány nyugtalanító fotóval,és utasításokkal.

És most járunk a 30. percnél.

A történetről vétek lenne bármi többet elmondani. A film eleje klasszikus krimiként indul,hogy szinte zéró
átmenet nélkül menjen át egy megrázó bosszúthrillerbe. Idővel persze az összes kérdésre választ kapunk,a szálakat mozgató Kang - természetesen ismét a múltban gyökerező - motivációjára éppúgy,mint főszereplőnk valódi jellemére,illetve a múltbéli bűnökkel való együttélés következményeire. Van itt minden: feszes tempó, izgalom,már-már megszokottan túljátszott jelenetek,gyönyörű fényképezés,hatásos zene - és egy olyan szívbemarkoló,könyörtelen befejezés,amihez csak az Oldboy zárása mérhető.

A zseniálistól ugyan elmarad egy hangyányival,ám még így is erősen ajánlott darab a műfaj szerelmeseinek.

2019-10-10 20:00:07 Slayer: The Repentless Killogy (2019) GothMan (?) #2

Ha egy '89-es koncertfilmet vetítenének, én lennék az első, akit jegyet vesz. Így inkább, a magam részéről próbálom elfelejteni a Slayer elmúlt harminc évét. :)

előzmény: Mikkey (#1)

2019-10-10 19:59:00 Gemini Man (2019) Bogár Bence (3) #1

Nem is volt rossz. Persze semmi extra, de legalább addig elvoltam vele, amíg tartott. Technikai erődemonstrációnak jó, mert látványos és izgalmas, meg az akció során is egész egyedi megoldásokkal él. Ang Lee korrektül rendezett, ahogy Will Smith sem okoz csalódást. Azért persze egyikük sem fogja ezt a mozit karrierje csúcsaként emlegetni, hisz a forgatókönyv, a történet és a karakterek nem éppen a legerősebb lábakon állnak - bár ami utóbbit illeti, legalább próbálkoztak, még ha csak klisék segítségével is tették ezt. A Gemini Man se több, se kevesebb mint egy tisztességes, szórakoztató akciófilm. 65%

2019-10-10 17:18:27 Roger Waters: Us + Them (2019) zéel (?) #3

A budapesti mozisok meghibbantak. Elérhetetlen a film!

2019-10-10 14:55:13 Joker (2019) caulfield (3) #123

Megítéled, hogy az a valami/ valaki azonosulásra érdemes, vagy sem. Az azonosulás alapja egy ítélet, vagy döntéshozatal, amit milliószámra teszünk, de az ha valamit/ valakit elítélsz még nem jelenti hogy el is akarod pusztítani, mert fenntartod a lehetőségét annak - az empátia jegyében -, hogy hibás ítéletet hoztál. Ez tesz minket emberivé. A „nem azonosulás” kifejezés az „elítélésnek” az eufemizmusa e tekintetben.
De itt Joker kapcsán az az állítás, hogy pusztítva ítélkezett.

előzmény: MicaHiro (#122)

Ha egy film elgondolkodtató, az már 5-ös.
Elgondolkodtam rajta,és marhaságnak tartom...

előzmény: zéel (#8)

2019-10-10 12:54:21 Slayer: The Repentless Killogy (2019) Mikkey (?) #1

KT-s rocker arcokat akarok látni a Corvin mozi előtt, azt adj neki! :)

Ha egy film elgondolkodtató, az már 5-ös.
Lehet, hogy nem túl kor-szerű megállapítás, de nekem tetszik.
Legalábbis: elgondolkodtató!:)

előzmény: Sziez (#7)

2019-10-10 12:23:58 Volt egyszer egy téka (2018) Ugor (?) #2

Most vadászgattam hétfőn a Media Marktban, simán van, akármennyi. De máshol is.

előzmény: Atazzz (#1)