Legfrissebb kommentek (csak filmes)

2019-04-19 20:31:54 [Megérdemelte-e az Oscart...] oscarmániás #11127

Köszönjük :)

előzmény: Ugor (#11126)

Sír a lelkem, amiért angolul lett leforgatva, s nem a bársonyosan csordogáló olasz nyelven - mennyivel kevesebb így az élmény! Micsoda veszteség. Azért is, mert valahol úgy érzem, ez éppen elvesz annyit, hogy ötöst adjak - na meg az, hogy teljesen indokolatlan módon a giallo burjánzó műfajától idegen angolszász területre helyezték a sztorit egy naphúnyást váró olasz kisvároska helyett.

Mindenesetre nagyon izgalmas kis krimi, és valóban atipikus giallo (nem csak fenti apróságok miatt), a zenéje makulátlan (Morricone mekkora zsenije volt ezeknek a könnyedén szomorkás főtémáknak!), a nők pedig külön bajuszpödörintést érdemelnek. Viszont amiben ez a film igazán különleges - és ezt lejjebb már említettétek -, az az, hogy gyengéd és romantikus. Valamiért a Ne nézz vissza! jutott eszembe, amelyben a szorongás és a félelem mellé társult a kitartó szeretet és érzékiség. Ahogy itt is, mind a főszereplő és szeretője, valamint felesége közt. Az egész csupán egy halovány kis hártya, ami nagyon jót tesz a filmnek.
Gyöngyszemek ezek, méltatlanul elfeledett gyöngyszemek. Nézzétek! És örök hála - újra -, tomside.

2019-04-19 18:28:33 [Megérdemelte-e az Oscart...] Ugor #11126

A legügyesebbek meg itt is megtalálhatják a Cannes-i filmeket.

előzmény: Vektor (#11122)

2019-04-19 18:05:18 [Megérdemelte-e az Oscart...] Ágó #11125

Meghívta a 72. Cannes-i Filmfesztivál Moldovai Katalin Ahogy eddig című rendezői diplomafilmjét a Cinéfondation válogatásba, ami a filmes egyetemek legjobbjait vonultatja fel. Nagy gratula!!

Két nagyon szerethető figura bájos egymásra találása. Nem tud sokat ez a film, de magával ragad, az biztos.

Juj. Tegnap lattam, akkor meg talan konnyebb lett volna harmast adni, de most ugy ult el a fejemben, hogy ez egy rossz film. Hiaba vannak vicces pillanatai, alapvetoen erdekes sztorija, jo szineszek - es ez sikerult belole kihozni?
:D "Legjobb film". Kesz.

valamiért nagy kedvencem, john carpenter they live című filmjére gondoltam a nézése közben végig. az persze egy sokkal szarkasztikusabb, karikaturisztikusabb vízió, de nagyon hasonló az alapállása.
egyébként tökre rendben van, hangulat, színészi alakítások, rendezés, zene stb..klassz élmény, ami szállítja a 70-es évek korszellemét faszán.

2019-04-19 15:49:45 [Megérdemelte-e az Oscart...] ryood #11124

egyébként volt már cannesi versenyprogramban zombifilm? :)

2019-04-19 15:11:08 [Tévésorozatok] critixx #3444

Azok közé tartozom, akiknek már a Star Trek: Discovery első évada is tetszett, habár persze bőven voltak benne hibák, amolyan "gyerekbetegségek", amik a legtöbb új ST-sorozat első évadában előfordultak. Számos rajongóval ellentétben nekem kifejezetten tetszett, hogy újítani próbálnak, felborítani a szokásos formulát. A sötétebb hangvételt sem bántam, elvégre a(z szvsz) magasan legjobb "modernkori" ST sorozat, a Deep Space Nine is egy háború körül forgott és a "Roddenberry univerzum" sötétebb oldalát mutatta be. A klingonok sokadik újradizájnolása, a tüköruniverzumba való sokadik "visszatérés" és a két, jó előre kitalálható "nagy csavar" viszont nem tetszett.

Ellenben, a második évadra a sorozat magasan felülmúlta korábbi önmagát. Egyrészt sokkal "sci-fisebb" és "Trekesebb" sztorival álltak elő a készítők mint az első évad esetében, emellett hangulatban, karakterekben és "Trekes" (konyha)filozófiában / moralizálgatásban is jobban odatették magukat. Itt is voltak egyenetlenségek (például az évad elején belengetett "hit vs tudomány" témakör időközben teljesen feledésbe merült), melyek többsége valószínűleg a hirtelen showrunner-váltás számlájára írható, azonban korántsem annyi mint tavaly.

A kezdetektől fogva szkeptikus voltam a "Spock korábban sohasem emlegetett mostohatestvére" szállal kapcsolatban, az idei évadban azonban remek kis történetet írtak Michael és "kisöccse" számára, mely betekintést enged kedvenc (fél)vulkánink életének egy eddig ismeretlen időszakába és sokat ad a karakter fejlődéstörténetéhez. Ethan Peck - Gregory Peck unokája - számomra sokkal jobban és hűebben hozta a Leonard Nimoy-féle figurát mint Zachary Quinto. A legtöbb dicséret azonban kétségkívül Anson Mount-ot illeti, aki időtlen idők óta az egyik legszimpatikusabb Trek-karaktert, egyben az egyik legkarizmatikusabb, legrátermettebb kapitányt keltette életre, kibontva, élettel megtöltve egy olyan figurát, akit korábban mindössze egyetlen pilot epizódban, majd mozgásképtelen, súlyosan rokkant állapotban egy kétrészes epizódban láthattunk csak, több mint ötven évvel ezelőtt. Nem véletlen, hogy a rajongók már petíciót írnak a neten egy külön Pike-sorozat érdekében. Ellenben, az előző évad egyik számomra kedvenc szereplőjéből, Tilly-ből olyan szinten irritáló karaktert csináltak az új évadban, hogy szinte teljesen revideáltam a rá vonatkozó (plátói és nem-plátói) véleményemet.

Az évad végi "nagy cliffhanger" viszont eléggé előre sejthető volt. A 3. évad ezek szerint valami olyasmi lesz mint a Voyager, csak éppen nem térben, hanem időben elveszve. Mondjuk, annyira mélyre biztosan nem süllyednek mint a Voyager, szóval akár még valami egészen remek dolog is születhet belőle. Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy a Discovery-re vonatkozó dolgokat titkosítják, az egészet "meg nem történtté" nyilvánítják, ergó a készítők szépen meghajoltak azon seggfej rajongók előtt, akik másfél éve azon reklamálnak, hogy az új sorozat "nem kánon".

"és hol van arra bármiféle igazolás, hogy ez a kortárs helyzetről szól, nem egyszerűen az ábrázolt kor, a hazai hagyomány kívánja meg ill. az az egyszerű tény, hogy teljesen demokratikus társadalmat sokkal nehezebb leképezni, mint valamennyire diktatórikusat?"

Igen, ezt a kérdést én is feltettem magamnak az említett tanulmányom megírása előtt, mikor még csak a hipotézisnél tartottam. Ezért kerestem interjúkat, illetve én is készítettem interjút 1-2 érintett alkotóval, amelyek igazolták a feltevésemet. A Szász-Köbli páros is elismerte, hogy azért annak ellenére, hogy filmjeik javarészt a múltban játszódnak, a jelenre vonatkoznak. Sopsits Árpád szintén lenyilatkozta ezt néhány interjúban. A jelen idejű filmeket már nem is említem, a Kojot kapcsán kialakult botrány például ezt igazolja, amit alább leírtam. Sajnos a tanulmányomat még nem tudom belinkelni, mert már tavaly leadtam, de valami miatt a felület, ahol meg fog jelenni, még nem végzett a szerkesztéssel.

"ill. ha igazad lenne, az mitől lenne jó?"

Visszakérdezek: az mitől jó, hogy pl. a Szegénylegények vagy a 80 huszár az 1848/49-es szabadságharcot használták fel, hogy 1956-ról és a megtorlásokról beszéljenek alkotóik? Miért lenne jó az, ha ártalmatlan, a valósággal semmilyen kapcsolatban nem levő szórakoztató filmek készülnének? Vagy miért jó az, hogy például a Pappa pia kvázi a határátlépés ellen, a "Magyarország jobban teljesít" ideológia mellett teszi le a voksát? :D A filmek ideológiai konstrukciók, mivel emberek hozzák létre őket, és ezeknek az embereknek van egy nagyon határozott véleményük a társadalomról vagy a világról, amiben élnek. Még a Marvel vagy a Star Wars-filmek is ezt próbálják megfogalmazni, ha suta módon is.

A demokráciához is kapcsolva: szerintem (és nemcsak szerintem) az nemcsak jó, hanem kívánatos is, hogy egy országban legyeneke fékek és ellensúlyok. Ezt pedig most tág értelemben veszem, tehát nemcsak jogi és közigazgatási intézményekre gondolok (három hatalmi ág, ilyenek), hanem a kultúrára, a művészetre is. Kell a "diverzitás" a művészeti életben. Kellenek társadalomkritikus alkotások, mert ezek is visszajelzések a rendszer felé, hogy valami nem jó. Persze ezeket még kevésbé értékelik a politikusok, hatalmasságok, mint a a választópolgárok véleményét. Ahogy az embereket, úgy a filmeket is inkább manipulálni szeretné a hatalom, semmint tanulni tőlük. Igaz, én hiszek abban, hogy a film nem kizárólag szórakoztatóipari termék, nem vásári mutatvány, hanem komoly művészeti ág is, egy kifejezési forma. És nem tartom ördögtől valónak, hogy a szórakoztató és a társadalomkritikus funkció összekapcsolódik. Sőt a magyar filmeseknek inkább az a problémája, hogy nem mernek erősen fogalmazni. A film pedig egy erős médium, hatalma van arra, hogy agyakat mosson, ahogy arra is, hogy megmutassa a problémákat. Ezt használni kell. Nem azért, mert megváltoztathatja a világot - erre esély sincs. Viszont vitákat indíthat egy-egy alkotás, és ezek a viták akár társadalmi-politikai változásokat is generálhatnak.

-------

A demokráciához még: "Tehát a liberális demokrácia sem demokrácia? Ez egyre jobb kezd lenni. Lassan közeledünk az igazsághoz, miszerint demokrácia nem létezik."

Számomra csak egyfajta demokrácia létezik: a demokrácia. Mint alább is írtam, ha már magyarázni kell, mi a demokrácia, meg jelzőkkel ("népi", "illiberális"), az régen rossz, és akkor kezdődik a tekintélyuralmi rendszer, ami kapu a diktatúrához. Én a szó eredeti, görög jelentésében hiszek, még ha az athéni demokráciában nem is általános és széles körű választójog létezett. Azaz "népuralom", amelyben nem a vezetők mondják meg, mit csináljanak, mit szeressenek, merre menjenek az emberek, sőt milyen valóságkonstrukciót tartsanak elfogadhatónak, hanem az emberek dönthetnek arról, hogyan akarnak élni. Egy demokráciában, illetve demokratikus köztársaságban van szabad sajtó, média, szólás- és gyülekezési szabadság, független bíróság, stabil alkotmány stb. Ha már magyarázni kell, hogy ez nem "liberális demokrácia", hanem "népi" vagy "illiberális" demokrácia, mert ez és ez nincs meg benne, vagy nem úgy működik... Akkor az régen rossz. :D

előzmény: saatonda (#35)

Rendben, még egyszer bocsánat! Tekintsétek hozzászólásomat tárgytalannak!

előzmény: csabaga (#42)

A Blikk biztosan le is hozza, de szerintem a KT. maradjon meg olyannak, amilyen volt.

előzmény: Umberto (#41)

Érdekes, hogy 2005-ben készült, de a 2055-re képzelt technikai környezet olyan, mint a 60-70-es években készült sci-fikben. És a szereplők utcai ruhája is olyan, ahogy a 60-as években öltöztek (pl. kalap). 2005-ben egyébként már egészen másnak ábrázolták a jövőbeli képzelt technikai környezetet. Szerintem ebben a filmben ez nem bénaság, hanem valamilyen rendezői elképzelés miatt direkt rendeztek olyan stílusú filmet, amilyen akkor készült volna, amikor Bradbury megírta az alapnovellát.

Elnézést, ezt most azért éreztem idevalónak, mert egyrészt aktuális a hír, másrészt egy világhírű színésznő véleményéről szól.

2019-04-19 14:12:19 Dragged Across Concrete (2018) Danesz99 (4) #6

Egy kérdés:
A fickó a bankban mikor írta be a segélykérő üzenetet, mielőtt szegény Debra arcát csúnyán szétkapják?
Másik kérdés:
A bankrablók miért ilyen brutális állatok? Milyen világ az, ahol már bennük sem lehet megbízni?
Amúgy szerintem is lehetett volna egy 20-25 perccel rövidebb, annak ellenére hogy odaszegez végig.

Javaslom belinkelni Trumpot, minden MeToo cikket, az arabokat, meg mindent, ami politika...Ugyan a KT. /filmes oldal lenne/ tiltja, de mindegy.

2019-04-19 14:01:34 Dragged Across Concrete (2018) Bogár Bence (5) #5

Igazán lassú folyású, régivágású és szikár élmény, két kiváló alakítással. Ha van olyan rendező, akire a jövőben nagyon oda kell figyelni, akkor az szerintem kétségtelenül S. Craig Zahler.
És ezt a fasza filmet nem merte bevállalni itthon egy forgalmazó sem? What a shame.

Elég rég láttam a filmet,nem is terveztem hozzászólni. De...
Ez a film iszonyat gyenge (ha jól emlékszem nálunk be sem mutatták moziban),és nem azért mert
a,,megszokott legnevesebb fekete szînèszekkel" van tele. Én nem éreztem dorothygale hozzászólásában semmi lekezelőt,hiszen nem a színészeket és végképp nem a mintául szolgáló katonákat minősítette hanem magát ezt a csapnivaló művet. Nem is tisztem dorothygale védelme,elég sokat jár erre,remélem olvassa a bejegyzésed és reagál rá. Amiért mégis időt szántam a klaviatúra nyomkodására az a bejegyzésed hangneme. Szép dolog a hősök védelme,csak azzal szemben védd akik támadják őket. Lábjegyzetként megjegyzem,úgy tudom,ezek a fekete srácok mifelénk is turnéztak annak idején bombázókat kísérni (javítson ki aki járatosabb a témában) így a puma század is találkozhatott velük. Na ők minimum akkora hősök voltak mint a film szereplői.
NO RACISM!

előzmény: Gina_88 (#2)

2019-04-19 09:04:51 [Megérdemelte-e az Oscart...] #zombysoad #11123

Akkor hivatalosan sem készült el a vágással Tarantino. Nem baj, csak legyen fasza a film.

2019-04-19 07:56:57 En passion (1969) / Szenvedély mimóza (5) #5

Nekem ma EZ a passió jár az eszemben - fordul, körben jár, újra meg újra meg újra..

... Rendkívül bosszant, hogy a magyar címet így eltolták! Pedig maga a szövegkönyv fordítása egészen szép...

Négyen is járják itt a kálváriájukat, keményre taposott ösvényeiken, meg-megállva a jól ismert stációiknál, kimondva-kimondatlanul könyörögve bocsánatért, elfogadásért, szabad szárnyalásért és a szeretetért.

Mint mi, mind.

Kicsit sem érzem ma ünneprontásnak ezt a passiót ajánlani nektek. Sőt... Inkább nagyon is helyénvalónak.

2019-04-19 00:47:40 Vision (2018) / Látomás dittike (5) #1

A metafizikus film egy szép példázata...

A film ugyan kicsit néha leül, de nem igazán tobzódik az ütközetekben, de egyszer érdemes megnéznie annak, akit érdekel a repülés és a II. vilháb. története.

Lekezelő ez a "szokásos sztori"-zás a színesbőrűekről, ugyanolyan lekezelő, mint egyes filmbeli fehérek hozzáállása. A II. világháború előtt elég szépen működött a fajgyűlölet, a faji megkülönböztetés. Tudod, még Rosa Sparks előtt... Ezek a srácok mind képzett emberek voltak, mielőtt pilótának jelentkeztek. Hogy egy kicsit művelődjél a témában, ha még egyáltalán erre jársz, itt van két link:
https://lemil.blog.hu/2008/04/15/legiero_tuskegee_airmen
https://mult-kor.hu/meghalt-a-hires-99-es-alakulat-utolso-pilotaja-20161122

előzmény: dorothygale (#1)

(van a művelt köznyelvi jelentés, ezen túlmenően rengeteg fogalomhasználat, elmélet, nyilván a nyugati fősodor inkább a kortárs nyugatra vonatkoztatható jelentéseket használja, de attól még van sokféle. szvsz terméketlen ilyesmin vitatkozni, konkrét helyzetek-rendszerek vannak amiket le lehet írni, így általánosságban, mi a demokrácia mi a liberalizmus stb sokra nem vezet a vita)

előzmény: agymosott09 (#36)

az persze lehetséges, hogy komédiákat, szórakoztató tömegfilmeket így közelítünk meg, vagy éppen olyan "zsánert" találunk amelybe tökéletesen illik a jelenlegi megközelítés történelmi köntösben is, pl. film noir (kínai negyed-hetvenes/harmincas évek amerikája), de egyébként kortárs szemszög/tematika stb erőltetése a múltra általában rossz eredményre vezet, más kérdés hogy egynémelyik ilyen filmet istenítettek a kritikusok akiknek az ilyesmi nem zavaró---nekem igen
az is gond, ha felszínes vagy éppen bárgyú módon erőltetjük be a komoly tartalmat szórakoztató filmekbe, marvel csak az említett példa, van sok más is

előzmény: saatonda (#35)

"Mert ha már magyarázni kell, meg jelzőkkel kell illetni a demokráciát, akkor az nem demokrácia."

Tehát a liberális demokrácia sem demokrácia? Ez egyre jobb kezd lenni. Lassan közeledünk az igazsághoz, miszerint demokrácia nem létezik.

előzmény: Tenebra (#31)

2019-04-18 20:35:35 Elizabeth Harvest (2018) Ragemarci (2) #4

Unalmas BioPunk 2 szép nővel. A sztori a Kékszakállú herceg újragondolása.

és hol van arra bármiféle igazolás, hogy ez a kortárs helyzetről szól, nem egyszerűen az ábrázolt kor, a hazai hagyomány kívánja meg ill. az az egyszerű tény, hogy teljesen demokratikus társadalmat sokkal nehezebb leképezni, mint valamennyire diktatórikusat?
ill. ha igazad lenne, az mitől lenne jó?
vagy miért jó az, hogy egészen elképesztően rosszul csináljuk, mint pl az említett két marvel-filmben, melyből számomra az amerika kapitány 3. a sorozat második legrosszabb epizódja a vasember 2 című remekmű után?
a young adult disztópiák pl. mire reagálnak? vagy úgy általában a posztapokaliptikus filmek miért (voltak ha már nem azok) divatosak?
stb. stb.

előzmény: Tenebra (#34)

Nahát, ez a szentivánéji nyár telis-teli van tündöklő csillagokkal! Szerelmesek, tragikus hősök és Bolondok, e háromé a világ, és sorra kapjuk az olyan poénokat, hogy a fal adja a másikat. Látok még 1-2 Bergman-vígjátékot, fel is kerülnek a kívánságlistámra. Akiben az él, hogy Bergman csupa depresszió, az ide süssön! ;)

És persze ez nem a tipikus Bergman, és nem is olyan ötöst kap, mint sok más filmje, de megkapja.

A Hotel Mumbai c. filmhez az alábbi ismertetőt javaslom:
Tíz terrorista köt ki Mumbai partjainál egy motorcsónakkal. Céljuk: több helyszínen merénylet elkövetése a hatalmas indiai metropolisban. Utolsó célpontjukként benyomulnak a világhírű Taj Hotel luxusszállodába. Amíg a kommandósok megérkeznek, a hotelben egy örökkévalóságnak tűnő macska-egér játszma kezdődik a fegyveres terroristák és a védtelen szálló-vendégek, alkalmazottak között.
A Hotel Mumbai megtörtént eseményeken alapul. A 2008-as mumbai terrormerényletek során négy nap alatt 10 iszlamista terrorista 12 robbantást és lövöldözést hajtott végre városszerte. A merényletekben 174 ember halt meg, köztük kilenc terrorista, több mint 300 ember pedig megsebesült. Anthony Maras a megtörtént események alapján készített a Taj Hotel-beli eseményekről filmet.

2019-04-18 18:38:13 Hotel Mumbai (2018) zéel (5) #1

Sokkoló!

2019-04-18 18:15:56 Dumbo (2019) / Dumbó Maminti (?) #3

Làtvànyos, színes-szagos. Ha egy àtlag élőszereplős Disney, akkor 3 * .Ha Tim Burton, akkor nagy jóindulattal 2. És nem azért, mert azt vàrtam , hogy Dumbo is a korai munkàk közé illeszthető bizarrnak ható , gótikus elemekkel àtszőtt felnőttmese legyen. De ez Burtontől harmatgyenge.Újra harmatgyenge. Remélem vagy visszatalàl a règi lendülethez, vagy végre kiforr egy új kifejezési, megjelenési formàt, mert ettől nekem vérzik a szívem.

Döbbenten állok az osztályzatok előtt...
Nem néztem végig,mert számomra annyira irritáló volt a képi megvalósítása,így nem lenne tisztességes ha osztályoznám

Amúgy a filmhez tartozó leírás nagyon béna...

Egy Bergman-VÍGJÁTÉK!
Háromnegyed óránál úgy kábé 15 percnyi szöveget lett volna kedvem kiírni az idézetek közé, eddig elképesztően élvezetes. :)

2019-04-18 17:14:43 The Search (2014) / A keresés mimóza (5) #5

Félelmetesen letaglózó, gyötrő őrület. Néhányszor meg kellett állítanom a lejátszást, hogy erőt gyűjthessek a folytatáshoz. Többször potyogott a könnyem, mint a Szentjánosbogarak sírja és a Jöjj és lásd! c. filmek alatt - együttvéve.

Egyetlen család tragédiáját követhetjük itt nyomon, s összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a két csecsen háborúban összesen több, mint 200 000 civil halt meg. (Persze, nem a hivatalos, állami közlések szerint. Azokban csak e szám töredéke szerepel.)
Egyike ez az újabb kori népirtásoknak, amelyről a világ vajmi kevéssé szerzett/vett tudomást.

A film két erősségét emelném ki: a szereplők alakítása több volt, mint hiteles és meggyőző; elérik, hogy ott rójuk az utat velük együtt, vagy épp lapuljunk lélegzetvisszafojtva egy-egy kőrakás/barikád mögött.
A fényképezés pazar, ijesztően precízek a beállítások, a látószög pedig segít, szinte odalökdösi a nézőt a jelenetek kellős közepébe. Nem hagy kívül. A fegyveres részeknél szinte fekete-fehérre vált, mintha azt érzékeltetné: az állati kegyetlenség minden színt kiszív az életből. S a színekkel együtt az életet.

Ui.: Köszönöm a figyelmeztetést! Így kicsit felvértezhettem magam. Nem tudom, mennyire sokkolt volna, ha készületlenül, mit sem sejtve ülök le elé.
Habár az is igaz, hogy ERRE semmi sem készíthet fel.

A történet alapján készült sorozat: A tett sokkal jobb.

2019-04-18 13:51:34 Mortal Kombat (1995) ryood (4) #20

guilty pleasure a javából... :)

2019-04-18 13:04:23 Tystnaden (1963) / A csend tomside (5) #28

Alszom rá, és talán visszajövök, mert a Bergman-film tipikusan nem az a gyorséttermi burger, amit, ha lenyeltél, már tudsz is véleményt mondani: ez finom volt, ez közepes, ez gyenge.
Viszont a friss benyomás talán itt is számít, ha másért nem, legalább azért, hogy később vissza tudjam olvasni, mit éreztem frissiben.
Ebben a filmben isten olyannyira hallgat, hogy már nincs is jelen. Amíg az előző részben legalább beszélnek hozzá, itt már úgy sincs jelen, mint hallgató fél, ez a film az embereké. Az első részben van, aki látja istent, a másodikban még van, aki beszél hozzá, a harmadikban már semmilyen isten-ember kapcsolat nincs. A kommunikációt a rontásra használják a főkarakterek, volt olyan pontja, ahol egy pillanatra azt éreztem, én ilyen gonosz nőket még nem láttam filmen (se). Az esőbe kihajló, szenvedő Anna annak a képe, aki egész életében hűs forrásért fog kutatni, de nem talál majd feloldozást a bűntudatból, amiért így vált el, és így hagyta meghalni nővérét. Anna foglya a saját gyűlöletének. A filmben minden reményt az jelent, hogy 2-3 szót, mint "kéz" vagy "arc" - az emberség szinekdochikus megidézését Ester "végrendeletében" a fiúra hagyományozza, mintegy örökségül. Fog-e a fiú - az emberség és az emberiség filmbéli letéteményese boldogulni a világban ezzel az örökséggel? Megérti-e, hogy semmi másra nincs szüksége, kizárólag ezekre a szavakra, de ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Emberek legyünk? A kérdés az újfent csodás helyen elvágott záróképpel - a fiú olvassa az "örökséget" - nyitva marad. Bergman evvel a filmmel végképp szkeptikus a tekintetben, van-e, lesz-e közünk egymáshoz, vagy leszünk pusztán hallgató szigetek, leszünk pusztán homo homini lupus.
Én azért találtam egy emberi, ha tetszik, pozitív pontot is a filmben, amely valamelyest ellensúlyozza ezt a destruktív nihilt, és ez az idős szolgáló karaktere, akiről eddig valamiért még nem esett szó. Mint a pusztán képi elbeszélői nyelv alapján megtudjuk, ő relatíve régen elveszítette a feleségét, ismeri a gyászt, az elmúlást. Ezen túl nem tesz mást, élvezi az életet, (pálinka, játék a gyerekkel, csokoládé) és részvéttel szolgálja embertársait. Ő a pozitív karakter, aki a filmben egyedül viseli méltósággal terhét, egyedül nyilvánít valódi részvétet, egyedül nem ítélkezik senkin, egyedül megpróbál kommunikálni - utóbbi teljesen abszurd, folyamatosan beszél és magyaráz, miközben tudja, nem értik a nyelvét. Nem annyira reménytelen ez a film, amennyire tükröztetik a hozzászólások, az öreg karakter, aki részvétével kicsit isten helyett is van jelen a vásznon, és a fiú kapcsolata megmenti a nővérek, a két reménytelenül elpazarolt lélek sötétségétől, akiket az életen át tartó kommunikációhiány a magányos pusztulásba hajtott. A film fő kérdése, hogy a gyerek mit választ. A pisztoly használatát és a tankok vezetését tanulja-e meg, vagy inkább a két szót: kéz, arc. Bergman az olvasó fiú képével hagy minket magunkra. A zárójelenetben a gyűlölet nőjét mint elveszett karaktert látom, és végül a remény képét, az olvasó fiút. Picit parabolisztikus: van választásunk. Hallgatsz vagy beszélsz. nekem korántsem reménytelen a film.

"Az illiberális demokráciák térnyerése egy nagyon érdekes kérdés, a jelenlegi politikai helyzetünkben is mindig azt mondom, bárhogyan is néz ki bárkinek ez most, majd az utókor mondja el róla, hogy mire akar emlékezni. "

Ha megnézed, a kortárs magyar bűn(ügyi) filmek nagy része már most is erről szól. :D Nincs mindegyikben direkten kimondva, főleg, hogy sok a történelmi thriller, amelyek az ötvenes-hatvanas években játszódnak a kemény és a puha diktatúra idején. Írtam is erről már egy komolyabb elemzést. Persze nem mondom, hogy ezzel nem lehet vitatkozni, de elég szembetűnő, hogy a kortárs magyar filmekben általában van egy kvázi "atyafigura", aki a hatalomban van, és vagy a háttérből irányít, vagy nyíltabban parancsol, de minden esetben a saját képre formálja a törvényeket, sajátosan értelmezi a "demokráciá"-t és a fejlődést. A vizsgában a Haumann Péter-figura ilyen, a A martfűi rémben is ott van ez az atyáskodó, mindent felülbíráló, az igazság kiderülését akadályozó hatalmasság, a Kútban szerintem a László Zsolt karaktere ilyen, a Kojotot szerintem nem is kell ecsetelni, a Jupiter holdjában meg Cserhalmi rendőrfigurája ilyen. :D Az 1945 és a Brazilok nem bűnügyi filmek (előbbi mondjuk egy bűnfilmnek tekinthető), de ezekben is ott van ez a paternalista figura, aki kialakítja a saját kiskirályságát, manipulálja az egyszerű embereket, és csak abban az értelemben fejlődhet a falu, ahogy a vezér gondolja. Meg szerintem még ide sorolható a nemrég bemutatott X - a rendszerből törölve vagy az Apró mesék is, amelyben a hatósági figura értelmezi sajátosan a törvényt, és ítélkezik pofára. Jellemzően egyik ilyen filmben sem egyértelmű a diktatúra (vagy a forradalom után, vagy az 1949-es sztálinista fordulat előtt játszódnak a történelmi filmek is - nem véletlen ez sem), inkább egy áldemokratikus, tekintélyelvű rendszermodell rajzolódik ki a kortárs magyar filmekben. Az X talán a legdirektebb ebből a szempontból, mert ott konkrétan megidézik a 2006-os tüntetéseket is. :D (Nálunk ez egy olyan referencia a XXI. századból, amit a mai napig felemleget a társadalom és a politikai retorika, plusz az öszödi beszéd - ebből készült is egy igen gyenge film. :'D) Az Aranyéletet meg gondolom, nem kell bemutatni különösebben, annál konkrétabb, merészebb alkotás nem készült se előtt, se azóta. De az ugye tévésorozat.

Tehát láthatóan már várni sem kell arra, hogy aktuális jelenségekkel foglalkozzanak akár hazai filmek. Az biztos, hogy nálunk aktualitásokat soha nem fognak direkten feldolgozni, a Kádár-korszak hagyománya tovább él, azaz az alkotók virágnyelven beszélnek inkább, vagy háttérbe szorítják a konkrétumokat. Az X és az Aranyélet kivételek, de ezek erősítik a szabályt. Az olaszok ebből a szempontból merészebbek voltak, illetve szerintem ma is azok. Lásd Stefano Sollima filmjeit. De a tendencia inkább az, hogy aktualitásokkal nem foglalkoznak direkten, főleg a fősodorban. A Marvel így is igen merész ebből a szempontból, hiszen pl. a Marvel Kapitány esetében is beleengdte a filmbe a "menekült vs. terrorista" kérdést a Skrullokon keresztül. Vagy a Fekete Párduc is kitért erre röviden (Wakanda és "falépítés" esete).

előzmény: ChrisAdam (#33)

Összességében jó volt. A jakó robotot még valahogy befogadta a szervezetem, de mi volt az a "medvedisznóember"?? :/

2019-04-18 12:20:39 Destroyer (2018) / Pusztító Ragemarci (4) #2

Meglepően dinamikus, kár, hogy a végére ennyire belassul. Megint egy film, amit ha 15 percel hamarabb hagynak abba az segített volna rajta. Kidman mama is elég jó pedig. Neo Noir fanoknak viszont kötelező darab.

Igencsak erős alkotás, ha az ember át tud szellemülni. Ritkán látunk bennszülöttek életével kapcsolatos narratívában drogháborúról szóló filmet. Pontosabban: én még sosem találkoztam ilyen különleges ábrázolással, és ez már alapvetően előkelő helyről rajtolja a filmet. Persze ott van az is, hogy ez kevésbé szól a marihuánáról, és inkább az őslakosok tradíciójáról, valamint annak átalakulásáról.

Nem feltétlenül szerencsés a fejezetekre osztás - gondoltam a filmben többször. Túlságosan balladikussá teszi a történet folyását, szájbarágóssá a mondanivalót: e szubkultúrának a paradicsomból való pokolba kiűzését. Persze a nyugati, felvilágosult, Narcoson és Isten városán edződött ember már nem tud mit tenni, a csavart várja és áhítozza. De közben észbe kapunk: ez egy bennszülött történet, egy bennszülött film.
Nem akar hatásvadász lenni, nem akar többet mondani, mint ami valójában a történet.

Regét mond, dokumentál, éppen csak úgy és azokon a határokon belül, amit az éneklőmester meg tud tenni dalával. És itt - számomra - felkerült a pont az i-re. És ennek fényében még bravúrosabb mindaz, ahogy megjeleníti az ősi hagyománytiszteletet és rendszert, valamint az azzal szembemenő és romboló erővel bíró nyugati szellemet a marihuána fényében - szinte egyetlen palettán.

Összességében nagy élmény, de mégis valami hiányzik. Vizuálisan is nagyot alkot, de láttam a kiaknázatlan lehetőségeket. A karaktereinket sem ismerjük meg olyan részletgazdagan, ahogy a történet egyes pillanatai is kaphattak volna egy még drámaibb tónust. De mint mondtam, ez minden bizonnyal annak hatása, ahogy a nyugati ember a jól bejáratott klisék mentén szeretne haladni, és ha egyszer nem kapja meg azt, akkor már fanyalog, holott egy másik szemlélet nem feltétlenül kevesebbet jelent. Ezt pedig pont tudom, mert tapasztaltam Afrikában a maszáj bennszülöttek közt.

Nézzétek! Még talán műsorra tűzi a Bem (tegnap teltház volt, meglepetésemre), érdemes. Egy kétórányi lélegzetvétel, másnapi fejtörést is nyomokban tartalmaz!

2019-04-18 11:40:35 [Megérdemelte-e az Oscart...] Vektor #11122

Az idei Cannes-i versenyfilmek:

“The Dead Don’t Die,” Jim Jarmusch
“Pain and Glory,” Pedro Almodovar
“The Traitor,” Marco Bellocchio
“The Wild Goose Lake,” Diao Yinan
“Parasite,” Bong Joon-ho
“Young Ahmed,” Jean-Pierre Dardenne & Luc Dardenne
“Oh Mercy!,” Arnaud Desplechin
“Atlantique,” Mati Diop
“Matthias and Maxime,” Xavier Dolan
“Little Joe,” Jessica Hausner
“Sorry We Missed You,” Ken Loach
“Les Miserables,” Ladj Ly
“A Hidden Life,” Terrence Malick
“Bacurau,” Kleber Mendonça Filho & Juliano Dornelles
“The Whistlers,” Corneliu Porumboiu
“Frankie,” Ira Sachs
“Portrait of a Lady on Fire,” Céline Sciamma
“It Must Be Heaven,” Elia Suleiman
“Sibyl,” Justine Triet

Versenyen kívül
“The Best Years of Life,” Claude Lelouch
“Rocketman,” Dexter Fletcher
“Too Old to Die Young” (2 Episodes), Nicolas Winding Refn
“Diego Maradona,” Asif Kapadia
“Belle Epoque,” Nicolas Bedos

Un Certain Regard
“Invisible Life,” Karim Aïnouz
“Beanpole,” Kantemir Balagov
“The Swallows of Kabul,” Zabou Breitman & Eléa Gobé Mévellec
“A Brother’s Life,” Monia Chokri
“The Climb,” Michael Covino
“Joan of Arc,” Bruno Dumont
“A Sun That Never Sets,” Olivier Laxe
“Room 212,” Christophe Honoré
“Port Authority,” Danielle Lessovitz
“Papicha,” Mounia Meddour
“Adam,” Maryam Touzani
“Zhuo Ren Mi Mi,” Midi Z
“Liberte,” Albert Serra
“Bull,” Annie Silverstein
“Summer of Changsha,” Zu Feng
“Evge,” Nariman Aliev

Szerintem nagyon is érdekes kérdés, amiről lehet politikai fröcsögés nélkül vitázni, diskurálni.

De akkor már én is kifejtem a véleményemet: egyetértek Tenebrával abban, hogy a Brexit és Trump eléggé száraz dolog ahhoz, hogy egy emlékezetes politikai drámát lehessen csinálni belőle. Nem történt (még) olyan esemény ebben, ami forgatókönyvért kiáltana. (Vagy próbáljanak meg felhúzni egy sztorit egy Twitter-bejegyzés köré, haha.)

A fake news egy baromi nehéz téma, mert nagyjából megfoghatatlan, illetve ábrázolhatatlan. Vagy egy iszonyatosan demagóg, de valós keretek közt elképzelt sztorit tudok elképzelni, vagy egy szándékosan kisarkított, túlzott disztópiát. De akkor már ehhez inkább a social media térnyerése az, ami inkább ihletet adó, és nem csak a fake news kapcsán.

Az illiberális demokráciák térnyerése egy nagyon érdekes kérdés, a jelenlegi politikai helyzetünkben is mindig azt mondom, bárhogyan is néz ki bárkinek ez most, majd az utókor mondja el róla, hogy mire akar emlékezni. És ez nagyon fontos lesz. És akkor itt meg is állok.

A menekültválságra szavaznék, mert az a leginkább filmre vihető téma: lehet monumentális, látványos, izgalmas, de művészi is: rengeteg műfajban ki tud bontakozni.

A MeToo-mozgalmat is mondanám, de szerintem nem nagyon fog születni progresszív, szókimondó alkotás, vagy csak a nagyon független, nagyon indie-vonalon. Egy ilyen témában nehéz objektíven dokumentálni, hogy átélhető is legyen a dráma része, hiszen nagyon meredek pengeélen táncolás lenne.

A terrorizmus meg egy jó ideje jelen van, nem újkeletű dolog, viszont a párizsi vagy nizzai eseményekről egészen biztos, hogy készülni fog film.

előzmény: csabaga (#27)

2019-04-18 10:17:16 High Life (2018) macready (?) #1

Bemutató dátuma: 2019. június 13. (Forgalmazó: ADS Service Kft.)

2019-04-18 10:02:15 Mikra Anglia (2013) / Kis-Anglia mimóza (5) #2

Visszajöttek képek és hangok.
Évek ködéből.
Van ez így.
Újráztam hát.
Ez a görög mese az én mesém.
Alig is ismeri itt valaki.
Féltve őrzöm.
Meg ne nézd!

2019-04-18 09:29:40 The Search (2014) / A keresés zéel (5) #4

Méghozzá igen jó minőségben, eredeti (csecsen, orosz, francia, angol) nyelven, magyar felirattal.
Csak felnőtteknek! (Ami, ugye, nem feltétlenül kapcsolódik az életkorhoz.)

előzmény: oscarmániás (#3)

Ez egy nagyszerű hozzászólás volt. Az első feléhez hasonlót szerettem volna írni tegnap - csak nem szántam rá időt- , az utolsó harmada meg pontos meglátása a lényegnek.

előzmény: Tenebra (#31)

A menekültkrízis az szerintem egy elég emlékezetes esemény marad, amire már csak azért is sokan fognak emlékezni, mert egyes államok vezetői morális pánikot keltve kerítést és falat emeltek a menekültek elé. Egyébként erről és a Brexitről is tulajdonképpen már 2006-ban készült egy film, Az ember gyermeke. :D Legalábbis Cuarón filmjét újranézve kísértetiesen hiteles az a disztópia.

Egyébként magát a Brexitet vagy Trump uralmát nem tartom kiemelkedő eseményeknek, szerintem ezek a filmeseket kevésbé fogják megihletni. Legfeljebb készül majd pár év múlva egy olyan film Trumpról, mikor már végre eltakarodott a hatalomból, mint az Alelnök. :D

A terrorizmus mindig téma lesz, ez biztos, de szerintem nem annyira a közelmúltbeli tragédiák, hanem a 9/11 vagy az 1970-es évek nyugati terrormerényletei maradnak a filmesek érdeklődésének centrumában. Ez utóbbiról különösen hasznos lesz a jövőben is filmeket készíteni, mert a német Rote Armee Fractionnak vagy az olasz Brigate Rosse-nak aligha volt köze arab származású emberekhez. Tehát a terrorizmus nem nemzetfüggő, hanem káros, szélsőséges ideológiák terméke. A pár éve bemutatott Entebbe c. film ezt ragadta meg jól, amelyben a RAF terroristáitól még a palesztin terroristák is megrémülnek. :D

Hiányolom a listáról amúgy a Snowden-ügyet, ami korunk Watergate-botránya volt, és inspirált is néhány politikai thrillert (pl. a Snowden Oliver Stone-tól), sőt meglátásom szerint még a kortárs szuperhősfilmekben is lecsapódott (pl. az Amerika Kapitány: Polgárháború).

Szerk.: Az illiberális demokráciára amúgy én mindig azt mondom, hogy igen, az létezik, és olyan, mint annak idején a "népi demokrácia" volt. Vagyis nem demokrácia. :D Mert ha már magyarázni kell, meg jelzőkkel kell illetni a demokráciát, akkor az nem demokrácia. Ugyanígy köztársaság van, a népköztársaság viszont már nem köztársaság, hanem valami egészen más.

A kérdés nem politikai, hanem filmes jellegű. Nem arra kérdeztem rá, h mi a véleményetek a Brexitről, Trumpról vagy a menekültválságról, hanem hogy melyik lehet a leginspiratívabb a filmeseknek.

OK, h ne politizáljunk, de hát a filmek is reflektálnak a közéleti eseményekre, így sztem nekünk is reagálni kell arra, h ezt hogyan és miképpen teszik.

előzmény: csabaga (#27)

Elsőre csak tetszett, másodszorra viszont azt látom, hogy egy nagyszerűen átgondolt, aprólékosan kidolgozott történet, remek rendezéssel. Feszült, izgalmas és rendkívül nagy teret átfogó történet. Zseniális

2019-04-17 22:20:53 Pappa pia (2017) Ugor (1) #105

Megesküszöm rá, hogy igen, hosszú ideig néztem döbbenten, hogy véleményt alkothassak róla egyáltalán. Most megy a TV-ben. Nem, erre semmi, de semmi mentség nincs, sehol!

ne ferdíts félre légyszi, kurvara nem ezt irtam.

előzmény: Xaos (#23)

Szerintem itt hallható minden idők egyik legjobb filmzenéje. Egyszerűen varázslatos.

Ez a film semmit nem ér... nevettseges egyatalan , hogy filmnek lehet nevezni.

Akik bírják az 'Így jártam anyátokkal 'c sorozatot , Josh Radnornak örülni fognak, s itt kb hasonló karaktert hoz....

Nem volt nagyszám . Néhány ember egyéni kínlódását látjuk a vásznon....amit mi magunk is nap mint nap átélünk....

2019-04-17 19:52:31 Stalag 17 (1953) / A 17-es fogolytábor csabaga (4) #22

Ez egy 'fura' helyzet volt. Hepburn-Holden-Brenda Marshall...

2019-04-17 19:34:47 Stalag 17 (1953) / A 17-es fogolytábor JcWh (5) #21

Az is mekkora balszerencse, hogy Audrey-val nem jöhettek össze a dolgok, ő volt élete egyetlen szerelme (és elvileg vice versa Audrey oldaláról). A Párizsi mesék forgatása ezért is volt pokoli élmény Holdennek. Majdnem be is fejezte utána a filmes karrierjét.

Szerintem testileg remekül nézett ki még '81-ben is, az arca valóban eléggé megöregedett az ital hatására, de a híres Holden-mosoly akkor is elkápráztatta a nőket. Utolsó párja, Stefanie Powers 25 évvel volt fiatalabb nála.

Hát sajnos a magyarországi DVD megjelenések száma édeskevés Holden majdnem 70 filmjéhez képest, ráadásul olyan alapvető klasszikusok maradtak le mint a Golden Boy, Our Town, Born Yesterday, The Moon Is Blue, Executive Suite, Picnic, The World of Suzie Wong...csakhogy a nagyobbakat említsem. Mostanság a Warner Archive és a Kino Lorber több filmjét is kiadta Blu-ray-en, ami nagyon örvendetes volt számomra. :)

előzmény: csabaga (#20)

KT. szab. 2. pont. Nem tudom, mindez hogy kaphatott szabad jelet...

előzmény: ChrisAdam (#25)

Szerény képességű honfitársaim sok ezer számban osztogatják a videót a legnépszerűbb közösségi oldalon (tuggyukmi), ahol egy tűzoltót vélnek arabnak a kigyulladt Notre-Dame katedrális egyik erkélyénél.
Rá is nyomok a Fake News-ra. Most vagy nagyon durván hülyül az emberiség, vagy régen is ennyi hülye volt, csak nem volt internet, hogy láthassuk megnyilvánulásaikat.

LEHET MODERÁLNI :(

2019-04-17 18:10:14 From Hell (2001) / A pokolból csabaga (2) #24

Én Michael Caine két részes tévéfilmjét ajánlanám ez a képregény adaptáció helyett.

2019-04-17 17:46:45 Stalag 17 (1953) / A 17-es fogolytábor csabaga (4) #20

Úgy tudom, az egyik filmje végefelé ( Párizsi mesék) voltaképpen saját magáról ( felesleges vele foglalkozni, beleszeretni, reménytelen iszákos stb.) monologizál, ki másnak, mint Audrey Hepburnnek...

A szervezetén nem is, de a külsején, arcán sajnos meglátszott az alkohol. Ahogy meghalt, rémes...

Ahogy nézem, nagyjából tucatnyi filmje jelent meg itthon DVD-n, eredeti nyelven(is). Kilenc biztosan megvan.

előzmény: JcWh (#19)

2019-04-17 16:55:07 Stalag 17 (1953) / A 17-es fogolytábor JcWh (5) #19

Azt azért érdemes tudni, hogy Holden egy önmagába forduló alkoholista volt, csak ritkán fordult elő, hogy feltartotta volna egy film forgatását vagy konfrontálódott volna másokkal. Állítólag a II. világháborús szolgálata alatt szokott rá igazán az italra, amikor valahová Texas-ba, konkrétan a semmi közepére száműzték őt és más akkori amerikai celebet, elrejtve őket az emberek elől. Öccse pedig közben meghalt a harcokban. Kevesen tudják azt, hogy nagyon küzdött, hogy leszokjon az alkoholról, mindent meg is tett érte (klinikákra feküdt be, pszichológushoz járt), de belső szenvedését és magával való elégedetlenségét nem tudta máshogy elnyomni. Erős szervezete lehetett ha 63 évesen, a halála előtt sem volt semmilyen különösebb egészségügyi problémája.
Hollywood-ot és a színészkedést pedig nem igazán érezte magáénak, de maximalista lévén mindig kihozta magából a legjobbat. Alakításai annyira természetesnek és emberközelinek hatottak, hogy azok az Akadémia számára legtöbbször láthatatlanok maradtak. Szerencsére a Stalag 17-ben nyújtott alakítása elismerésre került.

Ennyi erővel Törökország is demokrácia.

előzmény: von Schatu (#19)

Oh, oké. Köszi a választ. :)

előzmény: Ragemarci (#2)

Része. Perez atya a közös nevező

Fordítok: ryood szeretné, hogy lehessen úgy értelmezni, hogy neki van igaza

előzmény: ryood (#21)

2019-04-17 14:16:17 István, a király (1984) Sziez (5) #10

Nekem tetszett ez a film, tetszett a zene is, ennek a rockoperának akkor, a maga idejében megvolt a sajátos politikai felhangja, ami abban a közegben jó nagyot szólt. Kissé kontraproduktív volt, mert az embernek az volt az érzete, Istvánt akarná pozitív figurának bemutatni, de naná, hogy mindenki Koppánynak drukkolt. :-) Az "idegeneket hív magyarok ellen segítségül" stb. azért másképp hangzott ám 83-ban az orosz laktanyák társaságában, mint manapság.

És szerettük azért is, mert létjogosultságra emelte az akkor még a hatalom által kissé lesajnált rockműfajt, különösen Nagy Ferót, akinek a betétdalában a "Nem kell" című Ricse sláger köszönt vissza, ami amúgy nem jelenhetett meg lemezen. Az ember tudta, hogy ja, hát ez a "Nem kell!" Szóval Bródyék felhasználták az akkor nagyon népszerű előadók zenei karakterét és üzenetét is, amivel sokszor kizárólag csak a koncerteken találkozhattak a rajongók, most pedig ott látták a filmen, és ez nagyon ütött.

Azt mondjuk nem értettem, hogy a filmen miért nem lehetett Varga Miki az István, mitől volt jobb arc a teljesen jellegtelen Pelsőczy, vagy miért nem lehetett Sebestyén Márta a Réka. De bármikor szívesen megnézem újra, már csak azért is, mert személyes emlékeket is idéz abból az időből, amikor a Király domb le volt zárva az előadások miatt (minden nap ott sétáltam), a szemközti szobrászműhely portása pedig panaszkodott, hogy a kutyája világgá akar szaladni az esti előadások fülsiketítő zajától :-)

Az Alföldy verziót meg felejtsük el gyorsan.

oké, lehet ilyen szigorúan értelmezni a két kifejezést. akkor nem oximoron. de lehet tágabban is. úgy meg az.

előzmény: von Schatu (#17)

2019-04-17 13:49:51 Glass (2019) / Üveg ChrisAdam (2) #52

Nagyszerű film lehetett volna - láttam benne a lehetőséget. De a nagynak indult, ám csúnyán elbaltázott finálé, a túlcsavart történet és felesleges giccs nagyon kisiklatta. Kár érte, pedig vannak pillanatai.
A sebezhetetlen éppen az egyszerűségével volt zseniális.

Engem csak az érdekelne, hogy ez a film akkor most része a The Conjuring-univerzumnak, vagy nem? Mert neten kb azt is lehet olvasni hogy igen meg azt is h nem...

Klímaváltozás biztos, mert nyerő műfaj a katasztrófafilm, ide venném még a környezetvédelem kérdését is.
Egyébként az összes témát bele lehetne passzírozni egy csípős szatírába, vagy egy korhatáros gialloba.

2019-04-17 12:37:37 Stalag 17 (1953) / A 17-es fogolytábor csabaga (4) #18

W. Holden mindig is az egyik kedvencem volt, nagy baj, hogy alkoholista lett...Nem lehet azt mondani, hogy az Oscar 'szerette', de csak kapott egyet. 3/1. O' Toole, Burton semmi, igaz, brittek voltak...

előzmény: JcWh (#17)

Na ja, Magyarország jobban teljesít az illiberális demokrácia eklatáns példájaként. Demokrácia ugyan, mert elvileg a nép szavazta meg a vezetöket, de rendesen sérülnek a liberális jogok.

előzmény: kaamir (#18)

Ez igaz, viszont a vicc az, hogy az illiberális demokráciát pont demokratikus diktatúrákra, azaz a hazaihoz hasonló hibrid rendszerekre alkalmazzák.

előzmény: von Schatu (#17)

2019-04-17 11:46:13 Destino (Végzet) (2007) Ugor (?) #1

Itt

A kifejezés rohadtul nem oximoron, ugyanis a demokrácia és a liberalizmus két teljesen eltérö dolog.

A demokrácia egy hatalomgyakorlási módszer, ahol a nép választ meg vezetöket vagy közvetlenül (lásd régi görögök) vagy közvetve (lásd a mai parlamentáris demokráciákat).

A liberalizmus meg egy társadalmi elv, ami magába foglalja többek között a jogegyenlöséget, a vallásszabadságot, meg még számos, a felvilágosodás során elötérbe került társadalmi értéket. De ennek semmi köze ahhoz, hogy hogyan választják meg az ország vezetését.

Mivel a mai demokráciák döntö többsége liberlális demokrácia, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kettö ugyanaz. De, ahogy agymosott09 írta, elég csak az athéni demokráciára visszatekinteni, ahol csak a felnött, szabad, egészséges férfiak szavazhattak, akik a lakosság kb. 30%-át tették ki.

A demokratikus diktatúra az oximoron, vagy a liberális elitizmus.

előzmény: ryood (#16)

2019-04-17 11:17:44 Otthonom, Tarnabod (2006) Ugor (?) #1

Itt

Felnövéstörténet a maffia által uralt szicíliai kisvárosban egy baloldali érzelmű rádiós fiatalember sorsán keresztül. A "tizenkettő az egy tucat" tipikus példája, mire izgalmassá válna, addigra véget ér, kellemes délutáni kikapcsolódás a téma iránt érdeklődőknek.

ettől még maga a kifejezés egy oximoron.

előzmény: Interracial Facial Creampie (#13)

Igen. Szerintem érdekes kérdés, h mondjuk a távoli jövőben ezek közül az aktualitások közül mi lesz az, amihez majd újra vissza- és visszanyúlnak a filmesek (ha egyáltalán lesz ilyen). Mint ahogy mondjuk ma is előszeretettel foglalkoznak a szesztilalom korszakával vagy a Nixon-érával.

előzmény: Interracial Facial Creampie (#4)

2019-04-17 02:37:05 Manolete (2008) dittike (4) #5

Egy torreádor őszinte története vallomása az életről hivatásról szerelemről.

2019-04-17 01:05:07 Stalag 17 (1953) / A 17-es fogolytábor JcWh (5) #17

Mivel ma van William Holden születésének 101. évfordulója ezért egy hosszabb bejegyzést írnék a filmről és Holden-ről, illetve néhány érdekességről is amiket mostanában olvastam. Előre is bocsi ha egy-két Offtopic becsúszik, de ahogy látom már elkelne egy kis frissítés ennek a filmnek a véleményszekciójára.

A filmről:
Talán nem kétséges, hogy ez a film egy egyedülálló alkotás. Ilyen (jó értelemben) furcsán nem sokszor éreztem magam egy film megtekintése közben, annyira zseniális a vígjáték és a drámai jelenetek vegyítése, hogy szóhoz sem lehet jutni. Ugyanakkor az egyensúly még sincs meg, a néző érzékelhetően többet kap a vígjátékból és kevesebbet a drámából. Szerintem több vígjáték elem már 1953-ban sem üthetett akkorát, már-már kicsit kínos néha Animal és Shapiro viccelődése, ugyanakkor vannak jobb pillanataik is. Az efféle viccelődés ilyen környezetben kétségkívül szokatlan és így újszerű is, ezért mindenképpen alapvető eleme a filmnek. Amiért kicsit haragszok a mindig zseniális Billy Wilder-re, hogy a filmet a hátán vivő és legsziporkázóbb alakítást nyújtó Holden-ről többször elvonja a figyelmet és sokáig nem is látjuk újra a vásznon. Ami számomra Animal és Shapiro helyzetét tovább rontja a filmben, hogy én például a Holden játszotta Sefton "lazáskodásán" többet tudtam nevetni/mosolyogni, mint például amikor mindig meggyújtja a gyufáját az egyik fogolytársán, vagy a tojás feltörős jelenet is zseniális. Ki kell emelnem, hogy Otto Preminger is pokolian jó volt. Tehát az arányok nem lettek jól eltalálva és ez a 21. században már jobban feltűnik a nézőnek, de ezzel együtt is örök klasszikus marad a film. Egyértelműen eredeti nyelven ajánlom a filmet, a szinkron sok mindent leront és elfed.
(A szereplőgárda utolsó életben maradt tagja, a Hoffy-t alakító Richard Erdman épp egy hónapja halt meg 93 éves korában. Nyugodjon békében.)

William Holden-ről és az Oscar-díjáról:
Nem tagadom, hogy Bill Holden a Sunset Blvd.-ben, a Network-ben és néhány másik filmjében is (pl. Executive Suite, Picnic, The Country Girl) jobban alakított, viszont abból a szempontból szerencsés hogy ezért kapta az Oscar-t, mert a Stalag 17-ben Holden az egyedüli sztár és senki nem lopja el előle a figyelmet (mint sok más esetben történt, pl. Gloria Swanson, Peter Finch vagy Alec Guinness). Holden 1950-ben nagy eséllyel indult a díjért és nagyot csalódott, 1953-ban a vesztesek nyugalmával ült be a ceremóniára és óriási meglepetés érte. Ő maga Burt Lancaster-nek adta volna a díjat, akinek le volt nyűgözve az alakításától. (Szerintem így is Holden volt a legjobb a kategóriában, ha nem is kimagaslóan.) Nem sokan számíthattak Holden győzelmére, érdemes megnézni milyen hátulra ültették és másodpercekig csak sétált a pódium felé. Hatalmas a differencia Audrey Hepburn díjátvételével (aki pont előtte vette át a díjat), aki csak egyet lépett és a színpadon volt. Szegény Holden időcsúszás miatt még beszédet sem tudott mondani, csak később a sajtó előtt.
Holden és a kritikusok szerint is csak a Sunset-nél ért veresége miatt kapta meg a díjat kárpótlásként. Az amúgy is önbizalom-hiányos Holden-ra továbbá az se volt jó hatással, hogy legnagyobb példaképe, az apja az Oscar-díj elnyerése után is elítélendőnek tartotta a színészi szakmát és nem gratulált fiának. Felesége, Brenda Marshall egykori színésznő pedig féltékeny volt Holden-re és minden alkalmat megragadott hogy letörje Holden önbizalmát. Állítólag Holden a 60-as években (alkohol hatása alatt) belevágta a szobrot a Nápolyi-öbölbe egy jachtos nyaralás alatt.
Már több mint egy éve készítek feliratokat Holden filmjeihez és elérhetővé teszem mindenki számára, valamint William Holden magyar nyelvű Wikipedia szócikkét is én írtam meg. Illetve ma Holden születésnapja alkalmából egy önéletrajzi dokumentumfilmjéhez (William Holden: The Golden Boy) is megosztottam magyar feliratot. Érdemes megnézni, több híres színész és rendező is beszél Holden-ről benne. Kicsit méltatlannak találtam, hogy más Hollywood aranykorabeli színészhez képest William Holden neve mennyire megfakult, főleg Magyarországon. Szerintem amit lerakott az asztalra több mint 40 éves filmes karrierje alatt, sokkal nagyobb ismertséget érdemelne.

Brexit-film már van, olyanok is, amik a terrorizmusról szólnak, a fegyvertartás Eastwood terepe, Trumpról és illiberális demokráciáról szóló még nincsen. A MeToo-val foglalkozó mozik érdekesek lehetnének, ha a mozgalom valódi arcát mutatnák meg, viszont az LMBT-téma meg a genderőrület már egy ideje elkezdődött a filmekben is.

Visszakanyarodva a saját kommentemhez, Trump elnökségétől eltekintve minden egyes témában készült már film, több is. Szóval a "majd" már rég itt van.
Egyébként meg hogy a bánatba ne létezne illiberális demokrácia? Ami nem létezik, az a "másegyéb". :)

2019-04-16 23:34:08 Rossz versek (2018) / Bad Poems zéel (5) #35

Hogy ez milyen jó! Engem nagyon feldobott (pedig éppen nem a legjobb hangulatban ültem be a moziba).
Nem is értem, hogy miért halogattam eddig a megnézését.
Szívet melengető és elgondolkodtató. Egyszerre! Ritka erény.
Mint ahogy a rendező második filmjével végképp bebizonyította, hogy ritka tehetséges.

Én is erre szavaztam, és erre is gondoltam. Egészen pontosan az, ahogy átalakítja az emberek agyát.

előzmény: Raul (#11)

Szerintem másegyéb, éspedig a közösségi média (amennyiben ez belefér a kérdésbe).

(csak félig) OFF-ON
mikor csinál már végre egy magyar rendező valami kellően merész szatírát a rendszervált(oz)ásról?

Athénban ezek szerint liberális demokrácia volt? :D

előzmény: Xaos (#6)

2019-04-16 20:27:45 BÚÉK (2018) kfiro (2) #6

Sajnos vagy nem, én láttam az eredetit és hát..................az után ez már így nagyon gyengécske.
A színészeket nem bántom, ők még aránylag jók voltak, a rendezéstől nem ájultam el, a dramaturgia meg adott volt csak koppintani kellett.
Na de mit is várhattam volna egy remake-től.....

Azért adtam kettest, mert ha már remake, akkor legyen a vége is az, de megváltoztatták.
Pont amiatt olyan jó ez a történet, az adja meg a végső katarzist, az amúgy izgalmasnak mondható cselekménynek. Különben simán megérdemelné a hármast az eredeti árnyékában.

Jó szórakozást!