- 14% (16) Csillagok között
- 9% (10) A sötét lovag-trilógia
- 8% (9) A Karib-tenger kalózai-trilógia
- 8% (9) Eredet
- 7% (8) Nem igazán kedvelem a stílusát
- 6% (7) Az őrület határán
- 6% (7) Gladiátor
- 6% (7) Szárnyas fejvadász 2049
- 5% (6) Nem tudok választani, sok kedvencem van tőle
- 4% (5) A szikla
- 3% (4) Az oroszlánkirály
- 3% (4) Dűne (I. rész)
- 3% (3) Az acélember
- 3% (3) Esőember
- 3% (3) Sherlock Holmes
- 2% (2) Az utolsó szamuráj
- 2% (2) Szilaj, a vad völgy paripája
- 2% (2) Thelma és Louise
- 2% (2) Valami más, kommentben megírom:
- 1% (1) 12 év rabszolgaság
- 1% (1) A számolás joga
- 1% (1) Az utolsó esély
- 1% (1) Dunkirk
- 1% (1) Egyiptom hercege
- 1% (1) Kinek a papné
- 1% (1) Lesz ez még így se
- 1% (1) Miss Daisy sofőrje
Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Na, nem vagyok egyedül :)
előzmény: bruce (#12)
Fekete eső (Black Rain, 1989)
Írd be a google-ba, hogy Interstellar, Koyaanisqatsi, nem csak én találtam ki. 3. találat ... plagiarized? 4. találat gyakori kérdések: Az Interstellar zenéjét a Koyaanisqatsi-ból "lopták"? és így tovább.
előzmény: BalaKovesi (#19)
Érdekes, nekem még hangulatra sem ugyanaz a kettő, a Koyaanisqatsi sokkal melankólikusabb, repetitívebb, lemondóbb. A hangszerelés hasonló a filmzenékben nem túl gyakran használt orgona miatt, talán ezt a hasonlóságot vélem felfedezni. Egyébként mindkét album zseniális.
előzmény: hhgygy (#18)
Kedvelem a Maestro-t, de azt azért fenntartom, hogy a Csillagok között lassú témája az ugye Philip Glass lopick (Koyaanisqatsi)
Részemről is megy egy szavazat a Rés a pajzsonra és a Drop zonera. És ha már old school HZ akciózenék, akkor említsük meg a hasonlóan zseniális Peacemaker zenéjét, a Lánglovagokat és a Days of thundert is. :)
előzmény: Korben (#16)
Akkor itt egy kiváló akciózene, amit úgylátom kevesen ismernek: Rés a pajzson (Broken Arrow, 1996). Sztem zseniális! Jobb mint a film, és Sztem egyenrangú A szikla zenéjével, csak ezt sokáig nem adták ki, ezért se ismerik. Ja és továbbiak: X-Men: Sötét Főnix, Halálugrás (Drop Zone, 1994), Zöld kártya. És érdekes h nála is megfigyelhető mint Morriccone-nál sokszor pocsék filmeket vállalt el, de kiváló zenét komponált hozzájuk..
Kicsit reflektálva az eddigi hozzászólásokra:
Tudom Badelt hozzájárulását az első részhez, de alaovetően jobban szeretem a második és a harmadik rész albumát, sőt, a harmadik szerintem all time top 10 kategória nálam, Will&Elizabeth főtémája, Beckett halála, stb. Mindig libabőr.
Azzal is egyetértek, hogy az utóbbi időben elszürkült, és a pályája kezdeti szakaszán jobban szerettem, habár a Dűne minden hallgatásra egyre jobban tetszik, a kedvenc munkái nálam szinte mind 10 évnél korábbiak. És nekem is nagyon hiányzik a Kör, illetve a Kung fu Panda, ami szintén zseniális, még akkor is, ha John Powell is benne volt. Az Oogway Ascends örök klasszikus.
Bár én is igencsak tudom már unni a Karib-tenger zenéit, azért bőven van miből válogatni azok esetében is. Mert hát persze, a He's a Pirate jut először az ember eszébe (lásd: mint egy másik, hasonlóan névtelen franchise esetében a Hedwig's theme), de emellett ott van Davy Jones zenéje is, na meg a Marry Me, ami emlékeim szerint a 2017-es Zimmer koncert egyik legkatartikusabb pillanatát hozta el számomra, ami nagy szó, tekintve hogy ezekből a pillanatokból rengeteg volt. De amúgy nekem is eszembe se jutott, hogy a Karib-tengerre voksoljak, pedig ezeken a filmeken nőttem fel, csak kicsit tényleg túl vannak használva, főleg a He' a Pirate. Egyébként én speciel nem tudtam, hogy utóbbi nem Zimmer-mű, ez meglepett.
előzmény: Mizi (#10)
Jó kis lista. Mindazonáltal, a szavazatok alakulását elnézve úgy látszik, kisebbségben leszek a véleményemmel, hogy bár mostanában is ír nagyon jó zenéket, régen ugyanilyen jó (ha nem még jobb) volt. Miközben a "decens iparosmunka" kategóriába belehuppanó Dűne, Dunkirk, Karib tenger kalózai, Szárnyas fejvadász 2049 (stb.) aratnak, a listán alig szerepelnek (vagy nulla szavazattal árválkodnak) azok, amik szerintem ugyanilyen jók, ha nem még jobbak, és sok tekintetben eredetibbek is.
A listából hatalmas kedvencek és gyakran pörögnek: Inception, Utolsó szamuráj, Thin red line, Crimson tide.
Számomra hiányoznak:
-The ring: számomra talán a Mester legjobb munkája, ha muszáj lenne választanom. Úgy lesz vérfagyasztó horrorzene, hogy semmi jumpscare sincs benne, helyette elképesztően gyönyörű zongora és vonósok tolnak valami olyat, hogy amikor a moziban begördültek a végefőcímek, egyszerűen paralizált a zene, és kanállal kellett onnan kiszedni. Pont két hete adták ki végre egy normális, limitált változatát, ami útban van az USA-ból, és ha egyszer ideér, egy napra valószínűleg minimum magamra zárom vele az ajtót.
-K2: azelőtt és azóta sem hallottam filmzenének rockzenével ilyen lehengerlő társítását. Nagy szívfájdalmam, hogy ez nem ment a koncerten, pedig nagyon odavaló lett volna. Hasonló kategória a Black hawk down, ami közelkeleti dallamokat vegyít tipikus HZ elemekkel, de oda is behozva pár olyan rockzenei elemet, hogy enyhén barna lett a bokácskám, amikor először hallgattam.
-A Da vinci trilógia zenéi szerintem nem kapták meg a megérdemelt figyelmet, pedig nagyon penge kis helyet foglalnak el a filmográfiájában.
-The pledge: nagyon nehezen emészthető ambient zene, de amióta egyszer beérett, nem mászik ki a lejátszóból.
-Említésre méltó még szerintem: Regarding Henry (gyönyörű), Hannibal, Lánglovagok, House of spirits.
Fekete eső. Zimmer egyik legjobb munkája.
[2] Esőember
[3] Gladiátor
[3] A sötét lovag-trilógia
Aki a Karib-tenger kalózaira voksolt, az ugye tudja, hogy a híres, a kutya által is ismert, ezerszer feldolgozott alaptéma (He's a pirate) nem Zimmer szerzeménye, hanem Klaus Badelt műve? :)
Szerintem az Interstellaré a legkülönlegesebb.
A Gladiátor a kedvencem tőle, de nagyon szeretem tőle a Fekete eső filmzenéjét is. A sokak által annyira imádott Eredet szerintem viszont egy teljesen átlagos, semmilyen zene tőle...
+1 Interstellar
sosem értettem a hájpot, ami övezi. számomra semmi különleges nincs a zenéiben.
egy kivétel akad, amit viszont remekműnek tartok, Az őrület határán.
Az oroszlánkirály abszolút favorit, de sok kedvenc van. A Gladiátor és az Interstellar is klasszikus tőle. :)
Ezek közül csak egy filmzene volt számomra emlékezetes és olyan amit bármikor meghallgatok: A Karib-tenger kalózai-trilógia zenéje. Csak a Miss Daisy sofőrjét nem láttam még. Persze a listában ettől függetlenül vannak jó filmek.
Mostanában egyértelműen a Dűnét hallgatom a legtöbbször Zimmer-től, legyek akár a metrón, akár az utcán, diákmunkán, vagy a szobámban, mindig hatalmas élmény, elementáris, atmoszférikus. Előtte egyébként a Szárnyas fejvadászt hallgattam tőle rongyosra, a legrégebb óta pedig az Oroszlánkirály kísér engem, még ma is visszatérnek a gyerekkori érzések, össze tud tőle szorulni a szívem. Viszont egy ideje sajnos kevésbé fog meg Zimmer, akármennyire is meghatározónak tartom a zenéjét az életemben, kicsit úgy érzem, hogy kiismertem őt, így mostanában inkább a NIN-es Trent Reznor-t és Atticus Ross-t hallgatom, illetve Philip Glass-t, az ő zenéjük most valahogy izgalmasabb számomra, illetve Hurwitz Babylon-hoz írt soundtrackjét is nagyon várom. A lényeg: a voksom a Dűnére ment, de Zimmer valamennyi zenéje mestermű, akár úgy érzem kiismertem, akár nem.
Nem igazán kedvelem a stílusát.
Hogy melyiket hallgatom legszívesebben - erre nehéz válaszolni, mert nagyon hangulatfüggő még úgyis, ha a mesternek van egy nagyon markáns, állandó hangulatvilága.
Inkább arra tudnék válaszolni, hogy mi az, ami újra és újra, maradéktalanul lenyűgöz, bárhányszor veszem elő és hallgatom meg. A sötét lovag felemelkedése zenéjét például lassan 10 éve hallgatom, nem volt hosszabb időszak, amikor kimaradt volna, és a Rise pl. mindig libabőr, zseniális 7 perc.
Az Interstellar hasonlóan hosszú idő óta újra és újra előkerül, de ott már érzem, hogy agyon lett hallgatva, kicsit elcsépeltté is vált, annyit szerepelt itt-ott, ugyanez az eset az Eredettel (és az egyébként zseni Time-mal).
Viszont ami talán ide sosem fog jutni, és hasonló helyen van, mint a TDKR, az a Szárnyas fejvadász 2049 zenéje. Elejétől a végéig elképesztően jó, monumentális, változatos, olyan katarzissal a végén, hogy megremegnek a falak (Sea Walltól a Blade Runner trackig OMG), nem beszélve arról, hogy milyen mesterien idézi meg (a szintén agyonhallgatott) Vangelis-filmzenét.
Ami pedig még friss a listán, az a Dűne zenéje, ahol végképp nem lehet arról beszélni, hogy melyik track az, ami megfog, mert egyben működik igazán. Jelenleg talán azt mondom, Zimmer legjobb szerzeménye, de ezt vélhetően inkább a frissessége miatt érzem, valahol a TDKR és a BR2049 kettőssel alkotnak triumvirátust.
És persze vannak olyan trackek, amik egy-egy filmzenei albumból újra előkerülnek nagy ritkán, a Gladiátor (újfent sajnos igencsak elcsépelt) témája, vagy a Karib-tenger egy-egy taktusa, a Thin Red Line (aztán sokszor újracsomagolt) Journey to the Line-ja.
A Szilaj óriási kedvenc tőle!