Véget ér a végtelen háború, mozikban a Végjáték: melyik szuperhőst nyugdíjaznád végleg a mozikból?

Nem gondoltam, hogy valaha bármiben is egyet fogok érteni Nemes-Jelessel. Nos, ez a nap is eljött. :)

Oh, törölhető, rosszul emlékeztem.

"Clint Eastwood, Charles Bronson, Paul Newman, De Niro, H. Bogart, C Chaplin"

Ööö... valamit tudnod kell. :D

meg se kellett volna születniük :) felsorolnék néhány igazán mozibeli szuperhőst: Clint Eastwood, Charles Bronson, Paul Newman, De Niro, H. Bogart, C Chaplin.. és még lehetne sorolni. igaz kevésbé repkedtek összevissza.

Előbb-utóbb kivonulnak úgyis mindahányan, akár küldjük őket, akár nem... Hm? Ha színt kell vallani, én magam jobban sajnálom bármelyik fentebb felsoroltnál, hogy mondjuk RDN nyugdíjas lett, na. Ő maradhatott volna 35 éves örökre. De ízlések és pofonok...

Komolyra fordítva a szót: ezt a közkérdést nagyon érdemes volt feltenni, női szemmel/aggyal is rendkívül érdekes és szórakoztató volt elolvasni/értelmezni a beérkezett 87 hozzászólást. :D

Szerintem nincs baj a szuperhősökkel, de azért ezek a filmek, hát hogy is mondjam. Nem a vizuális progresszió mintapéldányai, maximális szórakozás a cél, így talán nem baj , ha a szerzői filmes kultúrkör kritikát fogalmaz meg, mert más csapat, máshogy közelítenek ehhez.

Amúgy számomra is jó esetben közepes filmekről beszélünk, független attól , hogy képregény rajongó vagyok vagy sem...

Magam is tanúja voltam egy minősíthetetlen német ellenes kirohanásának a Könyvfesztiválon, valahol itt le is írtam, de nem találom.

Nemes Jelesnek mindenről sarkos véleménye van, pl. A bukásról azt mondta, hogy harmadik birodalmi propaganda és Hitler-dicsőítés:)

hát, érdekes lenne valami egészen gonosz és cinikus szemszögből kommentálni a különféle állításait, de én ettől eltekintek:)
a lényeg, hogy nem szereti a szuperhősöket

Kis érdekesség még: Nemes Jeles is beleszáll ebbe a jelenségbe. Jól kiforrott vélemény, nem rajong a szuperhősökért ő sem.

na jó, a Logant leszámítva).

az a második legvisszataszítóbb, a sötét lovag után, mert előbbi legalább nem kínosan röhejes, mint az utóbbi

Oké, akkor azt hiszem, nagyjából mindenben kiegyeztünk:)

Igen, akkor azt írtam, most pedig ezt írom. Ez azért történt mert revideáltam magam és azt hittem egyértelmű volt már az előbb is, de akkor máshogy mondom: ezt a csatát megnyerted... Parker nem lúzer.

De ahhoz ragaszkodom, hogy van azért egy lúzer "bája" ettől függetlenül, amit nevezhetünk esetlenségnek is... (Ahogy ahhoz is ragaszkodom, hogy nem csajmágnes. Kiállástól függetlenül. Brad Pitt csajmágnes, ő nem. Brad Pitt kb. Wonder Woman kategória vonzóság alapján a nők szemében - pedig átlag, halandó ember. Parker viszont (akkor mondjuk így) egy "srác a szomszédból"...)

Nem párhuzamot akartam vonni, és a konklúzió nélkül értettem. Azaz önmagában szerintem legitim érv a kritikához (de nem az elvetéshez) a "vadhajtások" befolyása és helyzete is, ellentétben (és nem párhuzamban) a (szerintem egyébként fals) címkézgetéssel, ami viszont ennyi erővel feministplaining-szagú volt vagy mondhatjuk úgy is, olórinsplaining-szagú (de legalább új szavakat is tanulhattam). Persze ha most erre valaki azzal jön, hogy én most meg pietrosplaining-szagú vagyok, akkor igaza van, de ő meg [nickname]splaining-szagú...

Na-na, kis huncut:) Nem az volt az érved, hogy van benne "egy adag lúzerség", az mondtad cakk-pakk, mindenféle árnyalás nélkül: "egy lúzer" - és hogy "nem különösebben vonzó". Ez egyik sem igaz. Azt valóban lehet mondani rá, hogy van benne néha egy kis esetlenség/lúzerség, de ehhez egy e jelzőknél jóval erősebb személyiség és alapvetően igenis megnyerő kiállás tartozik (még ha nem is Brad Pitt-értelemben).

Szerintem nem mindegy, hogy egy átlagember vagy egy eleve, kívülről-belülről idealizált istenség megjelenéséről beszélünk.

Azért mondtam, hogy nem neked szól, mert említetted, hogy létezik egy bizonyos gondolkodásmód, de nem az jött le a szavaidból, hogy ezt te a feminizmus körében általánosnak tartod (legalábbis remélem, jól értettem...). Viszont e kettő között vontál párhuzamot a #72-ben:
1. Hallasz valakitől valamit, majd ezt szóvá teszed az illetőnek, akitől hallottad (ld. mansplaininges példa).
2. Hallasz valakitől valamit, majd ebből levezeted, hogy ez jellemző arra a teljes ideológiára, amely már az illető születése előtt évtizedekkel is létezett.
De én beszélgetésnek ebből a konkrét - feminizmus - részéből kihátrálok, mert ez már nagyon nem ide való, hamarosan ránk is szólnak miatta, és úgysincs jó vége soha:)

Van különbség, ez igaz. Ebben van valami. De szerintem egy adag lúzerség hozzátartozik ettől függetlenül, de nevezhetjük ezt "esetlenségnek" is, szerintem igazából itt a szó jelentésében nincs közmegegyezésünk.

"A Wonder Womannel való összevetése szexiség szempontjából is pont azért értelmetlen, mert ő viszont határozottan NEM egy átlagember, hanem egy agyagból gyúrt és tökéletesre formált lény/istennő (attól függ, melyik eredettörténetét vesszük). "
Teljesen mindegy, ki micsoda, az a lényeg, hogy milyen. De akkor másik példa: Brad Pitt. Na ő csajmágnes (volt?). Hasonlítsd hozzá. Remélem így már érted, ha így se, akkor feladom. :)

"Nevén nevezni, amit látok (sorry), és egy teljes ideológiát elvetni annak szélsőséges vadhajtásai miatt, nagyon finoman szólva kurvára nem ugyanaz"
Ezt most nem értem. Szerintem rosszul látsz akkor, másrészt meg az előbb azt írtad, hogy: "(ez most nem konkrétan neked szól, csak ha már szóba került...)" , ezért nem is reagáltam rá, de akkor most mégis nekem szól?

Nem azt mondtam, hogy kamuzik, csak azt, hogy egyrészt kicsit túloz, másrészt nem az az ábrázolásmód a jellemző. És nem, Pókembert nem azért szerették meg, mert lúzer, hanem azért, mert egy átlagos, hétköznapi srác. Van különbség :) A Wonder Womannel való összevetése szexiség szempontjából is pont azért értelmetlen, mert ő viszont határozottan NEM egy átlagember, hanem egy agyagból gyúrt és tökéletesre formált lény/istennő (attól függ, melyik eredettörténetét vesszük).
(Thor nem nő, nem is volt az egy percig sem - egy ideig Jane Foster viselte a nevet és forgatta a Mjölnirt helyette, ennyi.)
Feminizmus: Nem kell nekem hinni, az, hogy mi a feminizmus, és mi a célja, értelme (függetlenül az ikszedik hullámoktól), rég lefektetett, egyértelmű dolog, objektíven meg lehet ítélni, hogy mi szélsőséges, mi nem.
"mansplaining kártyát előhúzni vagy szexistázni a másikat"
Nevén nevezni, amit látok (sorry), és egy teljes ideológiát elvetni annak szélsőséges vadhajtásai miatt, nagyon finoman szólva kurvára nem ugyanaz:) És nem is azt mondtam, hogy a szélsőségeket nem kell pellengérre állítani (de igen, kell), hanem azt, hogy súlyos otrombaság azoknak felhasználásával ostorozni az alapideológiát, amiből kinőttek.

Nem feltétlenül "fontos", de azért van egy befolyása ezeknek az embereknek, olykor senkire, olykor milliókra. Ha valaki magát deklaráltan példaképnek akarja pozicionálni és ehhez kap segítségnek egy gigantikus marketinggépezetet és szuperhős szerepet meg nemzetközi milliós rajongó tábort, akkor már nem is olyan jelentéktelen miket beszél "össze-vissza". Sajnos.

mások szerint (magukat feministáknak vallók szerint) viszont a feminista ideológia értelmisége és iránymutatói."

a teoretikus feminizmus maga a hazug kártékony szélsőség
a gyakorlati meg jóformán semmit sem jelent, ma már mindenkit annak nevezhetnek, vannak konzervatív, sőt széljobbos feministák is, persze nem ez a reprezentatív
megoldás hogy nem kell össze-vissza beszélni mindenfélét, nyilván ha valaki keményen nyomja a szokásos progresszív bullshitet, azt joggal tartják annak, ami.
de azt is lehet épeszűen csinálni.

e ettől függetlenül szerintem nevetségesen "szexi" (gyakorlatilag pornóparódiába illően) és ennek igenis a kamaszvágyak, ösztönszintű szexuális igények kielégítése az oka. "

heteró emberek esetében a férfiak többsége szexelni akar a számára vonzó nővel, fordítva is csak biológiai okokból a nők átlagos szexuális igénye kisebb, de ettől persze egyénileg sokan eltérnek
ezen túlmenően az emberek a szórakoztató filmekben szép embereket akarnak látni, ha egy film szereplői nagyon rondák, én nem nézem meg, de nem csak én, idős embereket is tudnék példaként mondani.
mindig van kivétel, érdekes karakterszínészek, de átlagosan igaz, hogy nagyon ronda valaki ne menjen színésznek és szórakoztató filmek főszereplőjének ronda, kövér stb valakiket ne válasszonak, a film mese, nem a való világ, ha ilyeneket akarok nézni, kimegyek az utcára.

Igen, és? Itt igazából nem az a lényeg, honnan van, hanem hogy mit ír, de lehet degradálni hogy "csak egy komment a redditről"... Rákerestem, hogy én gondolom-e tényleg ilyen rosszul és mivel én nem olvastam a '61-eset sem pl. ezért ezt érdekesnek találtam az idézet mondatot, nem hiszem, hogy kamuzna a kommenter. De ez csak egy példa az ezerből. Nekem az jön le, hogy inkább annak tartható, mint sem, de akkor ebben nem fogunk megegyezni. De fura, hogy ez ellen tiltakozol ennyire, mert szerintem Pókember sava-borsa hogy Peter Parker egy ilyen nagyon esetlen, klasszikus, amerikai filmekbe illő lúzer figura és pont ezért szerették meg annyian annak idején illetve később is. Ma már ez kétségtelen, hogy sokat változott a képregényekben is nála, ahogy pl. Thor is (ő ugye konkrétan már nő egyes verziókban). A filmes verziókban azért valamennyire megmaradt. Az új Póki is egyfajta geek-nerd sztereotípiából építkezik (ettől függetlenül nem olyan rossz Pókember, mint a többi volt szerintem), bár visszafogottan és ami ma már nem, de 10-20 éve (inkább 20) automatikusan a lúzer kategóriának számított. (Ha lecseng ez a képregényfilmes divathullám lehet megint annak fog.)

A csajmágnességben olyan szempontból igazad van, hogy a csípés után lett szerelmi élete, de én nem ezt értem alatta. Alapvetően a "szexi" faktora össze sem hasonlítható Wonder Womannel. Tehát Wonder Womanra mondjuk, hogy "pasimágnes", akkor az túlzás nélkül állítható. Pókemberre csak erős és erőltetett túlzással (se), és ezen mit sem változtat hogy volt pár csinos barátnője, de én se azt mondom, hogy incel kategória.

Marvelnél a filmbeli verziókról beszélek persze, ahogy Wonder Womannél is, egyébként tényleg nem ismerem a képregénybeli Marvel kapitányt, de azt már lentebb is leírtam,hogy a képregényekben amúgy hogy ábrázolták a nőket zömében és miért (még ha ez mára már árnyalódott is, ahogy írtad), szóval ezzel az infóval azért nem leptél meg, sejtettem, hogy nem apáca kinézete volt a képregényekben korábban. (Pár képet azért láttam, kb. Playboy címlapra mehetnének.)

"Unom már egyébként a szélsőséges példák állandó, érvként való cibálását."
Jogos, mennyivel jobb érv mansplaining kártyát előhúzni vagy szexistázni a másikat. :P Viszont ezek csak szerinted szélsőséges példák, mások szerint (magukat feministáknak vallók szerint) viszont a feminista ideológia értelmisége és iránymutatói. Lehet neked van igazad, de az eddigi információm alapján én nekem ez máshogy jött le, úgyhogy nem tudom hogy magukat feministáknak tartó nőknek higgyek, vagy neked egy privilegizált helyzetű fehér férfinak? Na most ki mondja meg, hogy ki az igazi feminista? :)

"Ugyanakkor egyetlen más ideológiánál sem láttam soha, hogy az ideológia alapját folyamatosan a szélsőséges idiótákkal akarják lejáratni."
Pedig a vallásellenesektől kezdve a jobboldaliság halvány csíráit is kritikátlanul fikázókon át rengeteg ilyen van még... persze oda-vissza. A kommunizmust is például Sztálinnal meg Rákosival akarják lejáratni a mocskok. :) Egyébként meg nehéz eldönteni, hogy mikor ki "szélsőséges idióta" vagy az adott igazi ideológia képviselője, hiszen sokan meg pl. tök felszínesen értelmezik akár a feminizmust, akár a kereszténységet, stb. és akkor rájuk mutogatni, mint az igaz képviselőkre, csak mert mérsékelten állnak hozzá, az sem teljesen helytálló. Úgyhogy sajnos ezekről is beszélni kell, amíg nem vetik ki magukból az adott ideológia közösségek, sőt megbecsülik őket, addig nehéz nem előhozakodni velük. De majd igyekszem. :)

miért fontos az hogy egy színész mit beszél össze-vissza?:)
legtöbbje nagyon okos, nagyon művelt, nagyon mélyen érti a világot, tényleg rájuk kell hallgatni mindenben

nincs olyan hogy mansplaining, ahogy womansplaining sincs, vannak viszont idióták, pl. olyanok akik jaj mindjárt magadra veszed, átvesznek minden ostoba divatszart.

Miért akarnék én ilyen emberekkel bármit is megvitatni, akár feministák, akár nem? Unom már egyébként a szélsőséges példák állandó, érvként való cibálását. MINDEN ideológiának vannak radikális elágazásai, szélsőséges idiótái, ez alól nyilván a feminizmus sem kivétel. Ugyanakkor egyetlen más ideológiánál sem láttam soha, hogy az ideológia alapját folyamatosan a szélsőséges idiótákkal akarják lejáratni. "Férfival lefeküdni bűn, mondta a feminista, tehát le a feminizmussal", édes istenem, micsoda baromság (ez most nem konkrétan neked szól, csak ha már szóba került...)
"Marvel kapitány mondjuk fehér is, szép is, de viszont nincs túlhangsúlyozva a nőiessége"
Hát, a filmben (meg az utóbbi 5-6 év képregényeiben, amióta Marvel kapitány, és nem Ms. Marvel néven fut) nincs, de látszik, hogy nem ismered a korábbi verzióit:D
("a rövid hajú változata már-már aszexuális jellegű", ezt a személyes ízlésem és két gyönyörű, rövid hajú volt barátnőm nevében is kikérem magamnak :D )

Peter Parker: komolyan egy reddit-kommentet citálsz?:) Eredetileg valóban kicsit esetlenebbnek ábrázolták, de ezt elég hamar kinőtte a sorozat. Olyannyira, hogy a "sose volt egy csajmágnes" megjegyzést is át kéne gondolnod:) Kezdve rögtön első szerelmével, az iskola szépével (Gwen Stacy) Mary Jane-ig, akiből ugye a szupermodell lett, és feleségül vette.

Sose volt egy csajmágnes, azt azért elismered remélem. :)

Egyébként:
https://www.reddit.com/r/movies/comments/wk8tc/spiderman_was_peter_parker_a_loser_in_the/

"In the original Stan Lee/ Steve Ditko comic of '61, Peter Parker was a total loser and had zero friends. Like Garfield's film portrayal, he was kind of a dick, too (only less lovably so)."

Nem, ilyet én nem akartam mondani, lehet nem jött át az irónia bizonyos részeknél, akkor elnézést kérek. :) Én aztán meg pláne nem gondolom így. Viszont már kialakulóban van, sőt egyes helyeken (USA, skandinávai egyes részei) már létezik a kultúrmarxista prüdéria ami olyan mint a konzervatív prüdéria, csak ezúttal női sokadik hullámos feminista szemszögből és feminista dogmák vannak mögötte. Feministák csinálják: nem szerintem feministák, hanem maguk és mások szerint is feministák. És van olyan népszerű, elismert, elfogadott feminista (nem én mondom, ő mondja magára, hogy feminista és annak is tartják!) aki szerint már férfival lefeküdni is behódolás és elárulása az ügynek. Ez csak a jéghegy csúcsa tehát. Szóval ezeket a kérdéseket lehet ezekkel a feministákkal kell megvitatnod, nem velem. Ugyanis tőlem bárki, ismétlem bárki, feministának nevezheti magát, nekem aztán olyan mindegy. :)

Nem feltétlenül zárja ki amúgy a kettő egymást, ebben igazad van, de mondjuk Wondar Womannél (és nem véletlenül őt mondtam csak filmek szintjén) én ezt nagyon kontrasztosnak látom, csupán ennyi. Engem nem is zavar, szimplán csak nevetségesnek érzem a figuráját filmvásznon (Mary Sue effektus). De ettől függetlenül szerintem nevetségesen "szexi" (gyakorlatilag pornóparódiába illően) és ennek igenis a kamaszvágyak, ösztönszintű szexuális igények kielégítése az oka. Azaz piaci alapon szexista módon is tálalták a figuráját. Na ez a része nem irónia. És meglepett, hogy erre nem csaptak le a feministák. És továbbra se értem. Persze, lehet van rá magyarázat, de azt most se tudtam meg. :)

A Marvel szuperhősök filmbeli változatuknál nem érzem ilyen hangsúlyosnak egyébként. Marvel kapitány mondjuk fehér is, szép is, de viszont nincs túlhangsúlyozva a nőiessége, sőt, inkább maszkulin, sőt a rövid hajú változata már-már aszexuális jellegű! Na az már tényleg "progresszív", nem értek vele egyet, de legalább következetesebb megközelítés, abba már tényleg nehéz belekötni "szexista" váddal. De a Marvelnél amúgy is normálisan öltöztetik őket. Nem kell mindjárt csador! Vannak fokozatok és árnyalatok azért. :)

Ami Faith karaktarét illeti: azonkívül hogy kövér, a kövér nők között szépnek számít, van szexuális kisugárzása. Ráadásul fehér, szőke és heteró! Nem elég "előremutató", de szép próbálkozás volt. :) Érdekes terv, de ezek a próbálkozások megmaradnak szerintem a rétegfilmek-sorozatok szintjén, ilyen jellegű Marvel vagy DC karakter (ha van) nem hinném, hogy lesz milliárdos bevételű film főszereplője valaha.

"a képregényekben pl. Peter Parker egy lúzer"
PP sose volt lúzer (konkrétan egy jó kiállású, jóképű srác), max egy kicsit esetlen néha - pont a karakter Maguire-féle verziója gondoskodott róla, hogy lúzerként éljen az emberek fejében.

Na, igen, mondjuk általában a filmeknél nézve ennek szerintem más okai is vannak, beleértve a nőket is. Tehát a filmeknél ez különösen így van. De pl. idősek is (persze főleg nők) hamar kiesnek a pixisból Hollywoodban. Nyilván általában a szépség=jó bevett toposz is felelős ezért, meg a fiatalság kultusz, stb. Gyűrűk urában ezt ki is maxolták vizuálisan, a tündék gyakorlatilag szépségipari istenek, örökké fiatalok és szépek, az orkok meg... hát ők meg nem.

De a képregényekben pl. Peter Parker egy lúzer, nem különösebb vonzó srác alapból. És ennek megfelelően azért Tobey Maguire, Andrew Garfield szerintem elég átlagos külsejűek, Maguire a Pókember filmekben nem tűnt különösebb vonzó srácnak. És Pókember nem a külseje hanem az ereje miatt lesz magabiztos és emiatt vonzó alapvetően. Nagyjából Batman és Superman mellett ő a legnépszerűbb férfi szuperhős az USA-ban. Oké, mondjuk Batman és Superman viszont nem engem igazol, de nő verziókban nincs Pókember kaliber népszerűség szintjén.

Tulajdonképpen mit akarsz mondani? Hogy egy női hős csak akkor lehet előremutató, ha csúnya? Vagy hogy ha kihangsúlyozza a szépségét (is), azzal elárulja az "ügyét"? Abban természetesen igazad van, hogy a képregényes ábrázolás évtizedekig a "nagy csöcs, kevés ruha, hadd csorogjon a tinifiú nyála" elvet követte, de azóta egyrészt ez is sokat finomodott, másrészt pedig ennek nekem kicsit mansplaining-szaga van, értsd: majd te, a férfi megmondod a nőknek, hogy mikor nevezhetik magukat feministának (nyilván nyakig begombolva, esetleg hajtasson végre magán megcsúnyító műtétet?). Sose fogom megérteni, honnan ered az a gondolkodásmód (ld. lentebb, de amúgy sem először kerül elő), mely szerint az erős szexuális kisugárzás és a feminizmus egymást kizáró dolgok (illetve, sejtem, de hagyjuk, nem tartozik ide:)).
Mellesleg: Faith, the First Plus-Size Superhero, Is Getting a Movie

Ez egyébként a férfiakra is igaz: sosem lesz szuperhős egy Danny DeVitóból vagy egy Steve Buscemiből. Ezzel szemben a szupergonosz minden további nélkül lehet ronda. Érdekes kérdés ez is.

Nyilván a személyeskedést leszámítva, lehántolva ez amúgy egy érdekes kérdést juttat eszembe (többek között, de ami nem off). :) Pl. Wonder Woman filmnél anno csodálkoztam, hogy nem sütötték (még) rá a szexizmus (=nyugdíjazni kell) vádját. Értem, persze: emancipált, erős nő - de mindezt falatnyi ruhában modell testtel! A 10-15 éves fiúk biztos nem azért rajonganak érte, mert olyan független. :) Nézzük meg a forrásműveket, a képregényeket: eleve fontos volt, hogy a szuperhősnők bombanők is legyenek, hiszen anno a kamasz fiúkat akarták megnyerni velük amikor a képregényeket eladták, és nem éppen a lányokat. (Nem is nagyon vették amúgy se, persze kivételek mindig voltak-vannak.) A képregényben tehát a nőket szexista módon ábrázolták, ami a külsejüket (!) illeti az esetek túlnyomó többségében - kivételek persze nyilvánakadnak, de a tendencia egyértelmű irányt mutat. Más kérdés, hogy mivel ezek sokszor autonóm nők jellemükben, így anno a 60-70-es évek táján ezeknek az amerikai gyerekeknek már talán nem okozott akkora problémát már felnőttkorukban, hogy egy nő pl. szexi és okos is lehet egyszerre, stb., ellentétben mondjuk a 70-es évek előtti nőképpel, mert erre szocializálódtak, érzékenyültek a képregény által. Win-win? Kaptunk egy szexuálisan tárgyiasítható külsejű, de jelleme miatt egy progresszív feminista példaképnek is alkalmas figurát egyszerre? De a "női bájaikat" mindig kihangsúlyozták ezeknek a karaktereknek, hiszen attól függetlenül a szexuális kisugárzásuk (az igazi szupererejük? :) továbbra is prioritást élvezett. De ne feledkezzünk el az átlagos vagy épp csúnya nőkről, akik szexuálisan nem elég vonzóak vagy épp egyáltalán nem azok. Ők mikor lesznek népszerű szuperhősnők? És ezért nevezhető szerintem szexistának ez a hozzáállás. Így pl. ha egy csúnya nő szexuálisan nem elég vonzó, sosem lehet sikeres szuperhősnő, elsősorban tehát a külseje illetve a szexuális kisugárzásának hiánya miatt! Tehát sose lesz 120 kilós Wonder Woman film a mozikban, mert nem elég szexi! Ilyen értelemben tehát többek között Wonder Woman karaktere nem elég progresszív, avítt, következésképp nyugdíjazható. :)

Marvel kapitánynál viszont kiszúrtak egy hasonló ellentmondást, mondjuk nem karakterében, hanem alakítója miatt. Brie Larson sokat beszél a diverzitásról, elfogadásról, stb... volt egy félreérthető mondata is a fehér filmkritikusokról (fordított esetben sose mossa le a rasszizmus vádját, de mindegy). Nyilván a Marvellel együtt nézve ez még értelmezhető, csak mondjuk a Marvel tényleg tett is ezért az ügyért. Stan Lee hatását nem vitatnám soha ilyen tekintetben, már az elfogadás, stb. Igaz ennek kiaknázása egyben üzleti modell is volt részéről, de ezzel együtt hiteles, következetes és korrekt ember volt szerintem. Viszont elindult egy amúgy tök jogos petíció, amiben színesbőrű meleg nőre szeretnék cserélni a privilegizált helyzetű fehérbőrű Marvel kapitányt és felszólítják Larsont, hogy akkor ne csak beszéljen, hanem az ügy érdekében lépjen is hátra... Oké nyilván ez egy okos geg, de még jogos is lehetne, ha valaha is következetes lenne az SJW oldal. Ilyen szempontból tehát lehet a fehér Marvel kapitányt is ideje nyugdíjazni? :)

Egy pillanatra én is azt hittem, rám értetted a felnövéssel kapcsolatos megjegyzést, de aztán úgy ítéltem meg, hogy ez egy igazán dicséretes önkritika valakitől, aki teljesen értelmezhetetlen párhuzamot von a bárki csöcsei iránti rajongás és a szexizmus között! Tudom, hogy nem tévedtem:)

Egy pillanatra azt hittem rám érteted, de aztán úgy ítéltem meg, hogy ez egy igazán dicséretes önkritika Pam Grier csöcseinek legnagyobb magyar rajongójától! Remélem nem tévedtem :)

Én ehhez őszintén jó szórakozást kívánok, a magam részéről inkább más jellegű alkotásokkal töltöm a hátralévőt :)

Szóról szóra ugyanezt fogom tenni szuperhősök nélkül. :)

Márpedig a világvége jön, még ha nem is bummal, hanem nyüszítéssel (klímaváltozás), és nincs Vasemberünk, aki visszafordítsa a folyamatot valami varázs-tudománnyal, úgyhogy én addig is élvezem, ami maradt, beleértve a szuperhősöket:)

Sose késő megpróbálni nem szexistának lenni:)

Sztem senki nem vizionál világvégét, csak elbeszélgetünk arról, h milyen problémák merülnek fel a szuperhősfilmek kapcsán.

Amúgy is, ha jön világvége, tucatnyi szuperhős közül válogathatunk, akik majd megmentik a valagunkat :D

nyilván csúnya zöld szupererős figurához, nagyképű legyőzhetetlen hőshöz, tankokat dobáló szuperlánykákhoz stb nehezebb kötődni mint egy emberközelibb figurához
de a moziba miért jár valaki?
vagy direkt mozira szabott művészfilmekért egy szűkebb közönség, szimpla szórakozásra haverokkal a fiatalok ill. nagy látványfilmekre. a technika mostanában tette ezt lehetővé, jött a sok szuperhős és úgy látszik a közönség is vevő rá, legalábbis egy darabig

nyilván vannak ezzel problémák, de világvégét vizionálni minek?

Oké, ha az ember akar, simán juthat rémisztő következtetésekre az biztos. Önkényesen osszuk két csoportra a filmeket: az egyik vonal az, amely az emberben elő gyereket igyekszik elsősorban megszólítani, a másik pedig, ami a néző értelmére épít inkább. Tehát mondhatjuk azt, hogy például a Star Wars vs. Annie Hall mérkőzés végkimenetele a box office ringben szép csendben az elkreténülés pályájára állította a közönséget, és ez mára érett be? A nézők igényei szabatosak, már úgy értem, hogy az adott kor kihívásaival csengnek egybe. A '70-es évekre a család intézménye eléggé nyíltan válságba került, rengeteg válás, csalódás szedte áldozatát, és olyan filmek kerültek reflektorfénybe mint például a Keresztapa, vagy a Kramer kontra Kramer. Manapság ez a trend a tengerentúlon megállni, sőt megfordulni látszik, de a virtuális tér egyre fokozódó zsivajában van egy ilyen megállíthatatlannak tűnő zuhanás az ösztönvilág felé. Mintha immár nem filmesek forgatnák ezeket a darabokat, mert ők csupán asszisztálnak hozzájuk és a közönség, egy arctalan tömeg átvette az irányítást felettük.
Nekem ez így egyszerűen túl sötét, ennyire szerintem nem mosódik össze a közéleti téboly a kultúrával. Vannak ezen az oldalon is egypáran, akik becsülik a Marvel produktumait, tehát azok az egyetemes értékek csak meg vannak bennük valahol, nem? Vagy ezek tényleg maga a sötét anyag?
Elcsépelt hasonlat, de a moziban kvázi tükörbe néz az ember, ha a látvánnyal nem bír megbirkózni az nem a vásznon futó mozgókép hibája feltétlenül, hanem akár a nézőre ragadt, kívülről bevitt zajok eredménye is lehet.

Valahogy ezt az eszmefuttatást a reklám pszichológiai mellékhatásaihoz tudnám hasonlítani - a rejtett üzenetek és egyéb ráhatások az egyénre téma alatt. Ezt éreztem az eredeti felvetésnek, ebből a vetületből is érdekes lehetne ennek a blockbusternek a vetületeit vizsgálni, mivel annyira nagyon jelen van gyakorlatilag a mindennapi életben. Szerintem érdekes jelenség, valamilyen szinten problémákat is szül és kelthet rossz érzést vagy téves elképzeléseket az egyénben akár önmagáról is. Ezeket a dolgokat pedig nem lehet azzal kivédeni, hogy aki túl komolyan veszi az ne nézzen ilyeneket stb.stb. Szoktam figyelni kikkel együtt megyek moziba és gyakorlatilag széles társadalmi réteg képviselteti magát ott, olyanok is, akikről meg sem gondolnám, hogy az életbe filmet néz, nemhogy még moziba is megy miatta. Nem mindegy hogyan ül le a néző filmet nézni, ki a néző, milyen jellemű, mert más lehet a hatás, más célt ér el (lásd.pl.sok közönséget megosztó film). Tény, hogy van személyiségre mért hatása ezeknek a termékeknek, ezer meg egy tanulmány, könyv, tudományos tárgyalás született már erről. Viszont az az elképesztő az egészben, hogy milyen nagy formátumúvá vált ez a dolog rövid idő alatt és ez milyen hatással van az emberekre, hogyan lehet ilyen mennyiségű ingert feldolgozni, mi lesz annak az eredménye, milyen hosszú távú hatásai vannak (gyorsuló társadalom, gyorsuló világ, kitolódó ingerküszöb, elidegenedés, hogy csak néhány közhelyet említsek). Az ijesztő az egészben mégis az, hogy a víziókkal ellentétben (amit már számos filmalkotás és animációs is megörökített) ez ma zajló folyamat.

Összességébe nézve azért
"ezek a történetek egy bizonyos morális alapot próbálnak kommunikálni (ne menjünk bele, de kb. a Tom és Jerry szintjén). DE ezen kívül, akarva-akaratlanul teljesen mást IS kommunikálnak."
ez az állítás gyakorlatilag minden filmre, animációra igaz. Összességében ezt az egész jelenséget a vírus viselkedéséhez tudnám hasonlítani. Van, ami ellen tud védekezni a szervezeted önállóan, és nincs hatása, de van ami leborít lábról. ...

Sose késő megpróbálni felnőni :)

"a női szuperhősőket, ha lehet méginkább megvetem"
Nem, nem, nem, NEM, rendes, bölcs nagyfiú leszek, és nem kérdezek rá :DDD

1000%-ban egyet értek!

Kb. az összeset és örökkre. Túl primirív 99%-ban az összes Batman kivétel. Az ő karakterében van lehetőség, ha valaki képes lenne Tim Burton stilusában újraértelmezni. Mindenesetre ha mindenképpen választani kéne ezek a dobogosok nálam! 1. Pókember - latexruhás hülyegyerek, fárasztó poénkodásokkal! 2. Csodanő - mit mondjak, a női szuperhősőket, ha lehet méginkább megvetem. 3. Vasember - leginkább Robert Downey Jr. véget kéne eltüntetni! Fájdalmas látni, hogy egy tehetségesebb színész mikét cseszi el a karrierjét egy ilyen hülye sorozattal.

+ Mehetnek utánuk a Trónok harcosai is. Kb. ugyanazok a nézői.

"Szerintem nem tévhit, de komolyan érdekel, hogy te mivel magyarázod a képregényfilmek ilyen szintű népszerűségét."
Ez pofonegyszerű. Disney, pénz, marketing, közösségi média. A tartalomtól meg a minőségtől önmagában semmi nem lesz népszerű, viszont nélkülük is lehet, ha sok embert érnek el vele.
Egyébként nekem nincs problémám ezekkel a filmekkel (mármint a jobban sikerültekkel), a görög mitológiát is szerettem már gyerekkoromban is, elég sok a hasonlóság. :) Max. talán az, hogy én személy szerint kezdem kicsit unalmasnak érezni, persze ettől még meg lehet lepni ilyen témában is valami érdekesebbel.

"a fantasy egy elemelt, szürreális világban játszódik"
Ez mondjuk ilyen formában hatalmas tévedés.

"a fantasy egy elemelt, szürreális világban játszódik"
Egyáltalán nem feltétlenül. Nem minden fantasy Gyűrűk Ura. Ez a műfajnak egy elég primitív értelmezése.

Ez nem hazugság. Úgy hívják, fantasy.

Ahogy már Fonghi is megfogalmazta, a fantasy egy elemelt, szürreális világban játszódik, a szuperhősfilmek ezzel szemben az általunk ismert világba próbálják beleerőszakolni az isteni hősöket. Ez így azért egészen más tészta.

(Kicsit off: pontosan ezért nem szeretem Nolan Batman-filmjeit: akkora ellentmondás van a szögrealista világkép és a karikatúra figurák között, hogy szétesik az egész film atomjaira.)

Ez nem hazugság. Úgy hívják, fantasy. Elég régi műfaj, nem a szuperhősírók találták fel.
Te mindenképpen a szuperképességekben keresed az azonosulási lehetőséget - nem csoda, hogy nem találod. Én csak azt mondom, hogy nem ott kell keresni, tehát szerintem egy félreértésből indulsz ki.

"te mivel magyarázod a képregényfilmek ilyen szintű népszerűségét"
Szerintem sok apróságból áll össze a válasz. Pl. eljutott a technológia egy olyan szintre, amin már hűen tudják rekonstruálni mozgóképen az eredeti képregények grandiózusságát, aztán volt egy-két kirobbanó siker, ami átszakította a gátat (Hollywoodban már csak így megy), aztán jött a Marvel, és felépített valami olyasmit, amit még soha senki a filmtörténetben. Lehet szeretni meg nem szeretni, de egy ilyen szorosan összefüggő, koherens, 20+ filmből (meg még sorozatokból) álló univerzum, amelyben oda-vissza átjárnak a karakterek, és mindegyiküknek van íve, példátlan, még ha voltak is ilyen-olyan (Universal-horrorok, Toho-féle Godzillák) előképei (részben ezért is van az, hogy mindig mosolygok rajta, amikor azt mondják az okosok, hogy 20 év múlva a kutya sem fog emlékezni ezekre a filmekre... na persze). Az első Marvel-filmek (leszámítva a legelső Vasembert) még egészen szerény sikerek a maiakhoz képest - tudatosan építették fel a nulláról hét évvel 9/11 után, és még évek teltek el, mire igazán beérett. Hol van itt a szoros kapcsolat? (Lehet egyébként, hogy a 9/11-es traumának is van némi kis szerepe a sikerben - de a kőkemény ok-okozati melldöngetésre én bátran lecsapom az asztalra a "hülyeség"-kártyát.)

#22: Azért az, hogy valaki kívül hordja a gatyáját vagy öltönyben jár, nálam már súrolja a "lényeges minőségi/esztétikai különbség" határát... (még ha ez kétségtelenül a nyárspolgári konzervativizmus egy formája is)

#23: Egyetértek az epikus jelleggel. Mondjuk szerintem azok egy kicsit magasabb színvonalon sikerültek, mint az általam látott szuperhősfilmek legtöbbje. De nem vagyok benne biztos, hogy ha ma valaki írna egy Homérosz 3-at, akkor annak ugyanazt az értéket tudnám tulajdonítani, mint a 2500-3000 évvel korábbi társainak...

Nekem irtó gagyi a szuperhős-koncepció, tulajdonképpen gyerekkorom óta taszít. Valahogy valami vagy fantasy vagy sem. (Jó, ez nem teljesen kategorikus, de nagyjából ebben vélem felfedezni a dolog gyökerét). Pl. a Burton-féle Batman vagy a Sin City világa már eléggé szimbolikus és szürreális volt ahhoz, hogy működjön. A Pókember mondjuk nagyon nem.

#25 Egyetértek azzal, hogy nagyon nem szerencsés a csodavárási világkép. #38 Az azonosulás nem túl jó ellenérv, mivel ez a saját életünkkel kapcsolatban ugyanúgy problémás. Az önbizalom-önértékelés problémaköre alatt foglalkozik ezzel kábé minden általános értelmű pszichológiai mű, és csak ezzel az álpszicológiai művek 2/3-a. Ami persze az igényt hamar megmagyarázza.

Hajlok rá, hogy támogassam az általános nyugdíjkorhatár-csökkentést

Általános tévhit, hogy a szuperhősáradatot a 9/11 utáni Pókember indította el, holott az X-Men már előtte volt.

Szerintem nem tévhit, de komolyan érdekel, hogy te mivel magyarázod a képregényfilmek ilyen szintű népszerűségét.

nincs benne ez a rettenetesen demagóg "hazug" jelző. Egy szórakoztatóipari, mainstream blockbuster nem a rögvalóságot ábrázolja hűha, hát ROTFL bammeg:)

Nem az a baj, hogy nem a rögvalóságot ábrázolja, hát nem dogma-filmeket várok én sem. A hazugság az, hogy olyan sztenderdeket állítanak, olyan hősöket állítanak középpontba, akik messze-messze túl vannak az átlagember határain. Olyan azonosulásra késztetnek, ami irreális.

a filmipar és az általa elmesélt történetek folyamatos kölcsönhatásban vannak a társadalommal, többnyire nem lehet egyértelműen szétválasztani az okot az okozattól.

Egyetértek, sztem is egy kölcsönhatásról beszélünk.

amit te a szuperhősökön kérsz számon, azt más nagyjából ugyanolyan megalapozottan számonkérheti más történeteken. Nem kell a fenti példákkal egyetérteni, de azt el kell fogadni, hogy (objektíven nézve) ugyanúgy problémásak lehetnek valakinek, mint neked a szuperhősök.

Ezzel is egyetértek. Ebből a szempontból nem egyediek a szuperhősfilmek, az általad felsorolt példák is megállják a helyüket. A különbség megint csak a mérték. Ha hébe-hóba készülne egy szuperhősfilm, ami korrekt siker lenne (mint mondjuk a 90-es években), egy szót nem szólnék. Beleférne. Amit nehezen tudok megemészteni, hogy ma lényegében ez az egyetlen narratíva, amivel megszólítják az embereket, és amire reagálnak az emberek. Ez a dominancia, és ez a mértéktelenség, gigantománia az, ami miatt a szuperhősfilmeket sokkal problémásabbnak tartom, mint a többi hőstípust.

Szerintem továbbra is teljesen félreérted. Minden történet (de legalábbis minden mainstream történet) arról szól, hogy beleképzeled magad a hős szerepébe, vele együtt éled át a kalandot, esetleg szeretnél olyan lenni, mint ő, inspirál a tetteivel stb. Amikor Supermant nézel, elsősorban nem a szerencsétlen járókelővel azonosulsz, akit majdnem kilapít egy leomló törmelék, hanem a hőssel, aki megmenti - ergo nem azt kommunikálja a film, hogy majd valami isten helyreteszi a dolgokat, hanem azt, hogy te magad helyreteheted. (Nyilván nem direktben, hangsebességgel repülve, de mint mondtam: ez csak a körítés. A Pókember ennek már a finomítottabb verziója, az ún. "hétköznapi hős", pont ezért tudott olyan óriásit robbanni bő húsz évvel Superman és Batman után is.)
(A Tom és Jerry moralitásán azért lehetne vitatkozni, kevés olyan rohadék mesehős van, mint Jerry :D De persze, alapvetően minden mese moralitást is kommunikál. Csak kíváncsiságból: a Tom és Jerryt is lenézed, azért rángattad ide ilyen elegánsan? És ha azt nem, a szuperhősfilmeket miért, ha már muszáj volt párhuzamot vonnod köztük?)
Általános tévhit, hogy a szuperhősáradatot a 9/11 utáni Pókember indította el, holott az X-Men már előtte volt. Egyébként meg manapság bárminek az akármivel való kapcsolatát tárgyalja ezer cikk (másik ezer meg cáfolja), nem jelent semmit.
Igazából az egész eredeti kommented mellett egy vállvonással elmentem volna (kreatív válság, gyermeteg stb, milliószor hallottam, és még csak azt sem mondhatnám, hogy nincs benne igazság), ha nincs benne ez a rettenetesen demagóg "hazug" jelző. Egy szórakoztatóipari, mainstream blockbuster nem a rögvalóságot ábrázolja hűha, hát ROTFL bammeg:)

Talán lehet egy ilyen olvasata a szuperhősfilmeknek, mint amiket te képviselsz. Én túlzásnak érzem azt állítani, hogy egyértelműen ez a szuperhősfilmek mélyén lévő üzenet; valamint az is túlzásnak tűnik nekem, hogy ez befolyásolná károsan a közösség hozzáállását, nem pedig a közösség meglévő hozzáállása befolyásolná így-úgy a filmek sikerét.

Általánosságban úgy gondolom egyébként, hogy sem egy "A filmből következik B társadalmi hozzáállás", sem egy "B társadalmi hozzáállásból következik A film sikere" nem teljesen jó leírása a dolgoknak, a filmipar és az általa elmesélt történetek folyamatos kölcsönhatásban vannak a társadalommal, többnyire nem lehet egyértelműen szétválasztani az okot az okozattól.

Mindezek után, tegyük fel hogy igazad van. Ekkor remélem ugyanígy kárhoztatod:
- Homérosz Iliászát /ha már előkerült/, ahol a háborút isteni beavatkozás robbantja ki, az istenek folyamatosan be is avatkoznak ebbe, és a legerősebb és legfontosabb szereplő isteni származású; a kisembereknek esélye nincs beleszólni a harcba
- Herkules történeteit, hasonló okokból
- A Harry Pottert, ahol 1 db kiválasztottnak van esélye megölni a főgonoszt és senki másnak, kisember esélyei szintén sehol
- A Star Wars-t, hasonló okokból mint a Harry Pottert
- A Terminátort, ahol nem embereken múlik az emberiség megmentése, hanem végeredményben gépeken
Nem tudom, hogy állsz ezekhez a kérdésekhez. Ha szerinted ezek is problémásak, akkor tök jó, következetes vagy. Ha viszont nem, én ott következetlenséget szimatolok.

Akárhogy is, ami a lényeg: ha a fenti példákban nem is értünk egyet (mert gondolom nem fogunk), arra mindenképpen hasznos volt ez a felsorolás, hogy megmutassa azt, hogy amit te a szuperhősökön kérsz számon, azt más nagyjából ugyanolyan megalapozottan számonkérheti más történeteken. Nem kell a fenti példákkal egyetérteni, de azt el kell fogadni, hogy (objektíven nézve) ugyanúgy problémásak lehetnek valakinek, mint neked a szuperhősök. Innentől pedig egyéni kérdés, ki milyen karaktereket szeret és milyeneket nem.

És így el is értünk a lényeghez: hogy te kevésbé szereted a szuperhősöket, ezzel semmi baj, szíved joga. Azt terjeszteni viszont, hogy a szuperhősökkel alapból valami olyan probléma van, ami más hősökkel nincs, nem egy megalapozott dolog. Ezért nem értem hát, hogy te annál az állításnál, hogy "Ne csináljanak több igénytelen/rosszul eljátszott/ buta filmet" miért tartod jobb és megfontolásra/terjesztésre érdemesebb állításnak azt, hogy "Ne csináljanak több szuperhősfilmet."

+1: lehet hogy te nem elvakultan szidod a szuperhősöket, de maga a jelenség ettől még létezik, lásd pl. critixx és fatbastard utóbbi kommentjeit
+2: a 9/11-es összefüggés szerintem is butaság, akármennyi cikk szól is róluk. Ha hozol egy ilyen cikket, meggyőzhetsz az ellenkezőjéről, vagy én megmutathatom hol van benne a csúsztatás :)

Két külön dologról beszélünk. Én elhiszem, hogy ezek a történetek egy bizonyos morális alapot próbálnak kommunikálni (ne menjünk bele, de kb. a Tom és Jerry szintjén). DE ezen kívül, akarva-akaratlanul teljesen mást IS kommunikálnak. Vagy tényleg azt gondoljuk, hogy a jó és a rossz örök párharca miatt ennyire népszerűek ezek a filmek? Hát nem, ennél valami többnek kell lennie. Ami szerintem az, h ezek a filmek egy nagyon egyszerű és kényelmes világképet közvetítenek: majd jön valami nagy hatalom, és megoldja a dolgokat. Csakhogy ez káros, és azt sugallja, amiről korábban beszéltem.

9/11 és a képregényfilmek felfutásának kapcsolatát cikkek ezrei tárgyalják, aligha nevezhetjük belemagyarázásnak.

Tisztában vagy vele, ugye, hogy a pókverzumos Pókemberek többsége is Peter Parker, csak másik dimenzióból? Aki meg nem, annak megvan a saját karakteralapja. De mindegy is, mert ez egyébként sem érv az eredeti karakter moralitásának mellőzésére.
A 9/11-es belemagyarázásra meg inkább nem is mondok semmit (dolgok mélyére nézés, az...).

Pókember sosem attól volt Pókember, hogy bazi erős és nagyokat ugrik, hanem attól, hogy ő Peter Parker.

Aha. Azért lehetett tetszőlegesen, fél tucatszor lecserélni. Bárki lehetett Pókember, ld. Irány a Pókverzum.
Ez pont azt bizonyítja, hogy a szupererő a lényeg, nem az ember.

A morális alapjuk pedig az, hogy háborúk, terorrtámadások után megnyugtatják az amerikai nép lelkét: jön a superhero, és nem lesz baj. Egyáltalán nem véletlen, hogy az első Pókember, ami elindította a lavinát, 9/11 után tudott akkorát robbanni. Szóval ez se nem cinizmus, se nem véleményigazolás, ez a dolgok mélyére nézés.

Teljesen öncélú véleményigazolás (és cinizmus) cukrozott maszlagnak nevezni az egész szuperhős-jelenség morális alapját. Pókember sosem attól volt Pókember, hogy bazi erős és nagyokat ugrik, hanem attól, hogy ő Peter Parker. Szerinted az ember önmagában semmit nem ér ezekben a történetekbe a szupererő nélkül, valójában a szupererő nem ér semmit az ember nélkül.

Nem bánnám, ha azok lennének, mert akkor csak 2 lenne belőlük :D

Mert a '80-as évek hadseregpusztító Schwarzeneggerei annyira emberi léptékűek? Vagy James Bond? Vagy akár a '70-es évek ugyan némi egzisztenciális feszültséggel felruházott, de a hétköznapi élettől totálisan elszakadt, szótlan macsói Bronsontól Eastwoodig?

Nem igazán értem a logikát. Igen, azok sem voltak emberi léptékűek, de ez miért ad felmentést a szuperhősfilmeknek? Egyébként tetszik az összehasonlítás: szerintem is leginkább a '80-as évek B-kategóriás filmjeivel állnak rokonságban a képregényadaptációk. Viszont az hatalmas különbség, hogy 30-40 éve ezek valóban a B-kategóriát képviselték, és közel sem dominálták ennyire a mainstreamet, és messze nem ostromoltak bevételi rekordokat. (Bár tegyük hozzá, Bronson és Eastwood filmjei sokkal emberibbek voltak, lényegesen kisebb tétekkel játszottak, nem a fél világot vagy az univerzumot kellett megmenteni, és az eszköztáruk sem isteni, emberfeletti hatalom volt.)

De szerintem valamit súlyosan félreértesz: ezeknek a filmeknek sosem az volt az üzenete, hogy akkor érsz valamit, ha el tudsz hajítani egy kamiont, hanem az, hogy akkor, ha kiállsz a jó ügy érdekében, ha a végsőkig kitartasz egy morális, emberi álláspont mellett.

Szerintem ezt te érted félre, ez csak a cukrozott maszlag a sokkal primitívebb elven: akkor vagy különleges, akkor irányul rád a figyelem, ha másoknál hatékonyabban tudsz kárt tenni a környezetedben és embertársaidban. A szuperhősfilmekben mindig a nyers erő az, ami kiemeli a főszereplőt az átlagból. És ez az erő soha nem adott, mindig meg kell szerezni, és mindig lényegesen nagyobb, mint amit egy halandó elérhet. Nem vagy jó úgy ahogy vagy, az kevés, az érdektelen, azzal nem jutsz sehova. Nem az a kérdés, hogy jó ügyekért állnak-e ki (nyilván, hiszen el kell adni a filmet), hanem hogy egyáltalán ki az, aki kiállhat a jó ügyért. Egy mezei halandó biztos, hogy nem.

Egyébként mit gondolsz, mi lenne Hollywoodban, ha hirtelen totál bebuknának a szuperhősök, és nem csinálnának több ilyen filmet? Elkezdenének a stúdiók több kockázatot vállalni és "értékesebb" filmeket csinálni?

Nem tudom, ez találgatás. Lehet, h rosszabb jönne, lehet, h jobb. Lehet, hogy nem 1-2 rendező lenne, aki nagy költségvetésű filmet csinálhat eredeti forgatókönyvből, mint manapság. Lehet, hogy egy se lenne. Az viszont 100%, hogy ami most van az rossz, hogy a szuperhősfilmek rossz tendenciát jelentenek. Úgyhogy kukába velük, lássuk mi lesz.

Vágási Feri már 20 éve nyugdíjazva van sajnos. Ki tudja ki vigyáz a rendre azóta Gazdagréten?

"hazug, gyermeteg übermensch-mítosz"
Mert a '80-as évek hadseregpusztító Schwarzeneggerei annyira emberi léptékűek? Vagy James Bond? Vagy akár a '70-es évek ugyan némi egzisztenciális feszültséggel felruházott, de a hétköznapi élettől totálisan elszakadt, szótlan macsói Bronsontól Eastwoodig? De szerintem valamit súlyosan félreértesz: ezeknek a filmeknek sosem az volt az üzenete, hogy akkor érsz valamit, ha el tudsz hajítani egy kamiont, hanem az, hogy akkor, ha kiállsz a jó ügy érdekében, ha a végsőkig kitartasz egy morális, emberi álláspont mellett. A többi (legyen szó akár Schwarzeneggről, akár Supermanről) csak a körítés hozzá.

Egyébként mit gondolsz, mi lenne Hollywoodban, ha hirtelen totál bebuknának a szuperhősök, és nem csinálnának több ilyen filmet? Elkezdenének a stúdiók több kockázatot vállalni és "értékesebb" filmeket csinálni? Nem, hanem csak lecserélnék a szuperhőst valami más hasonló gigalátványosságra, és onnantól az menne orrvérzésig. Ez a kreatív válság, amiről beszélsz a sok folytatás-reboot-remake stb., bőven nem az elmúlt tíz évben kezdődött, már nagyon régóta ez megy.

Hogy mondhatsz ilyet! Ezek a modernkori homéroszi eposzok!!!!!!!444!!!

Viccet félretéve, szívemből szóltál.

Mindet

Jelen szellemi termékek társadalmi hatásainak boncolgatására szerintem bármilyen fórum kevés lenne...könyvhalmok szólnak erről, nem nagyon olvassák őket a zemberek. :S

Egyébként lehet én vagyok nagyon vaksi, de a mozikínálat jelenleg 75%-át ezek az akció-fantasyk és/vagy horror-thriller vmik teszik ki. Kell az ingerküszöb kitolása, mert így egy idő után "minden belefér".

Különben nekem az összes hőssel az az alapvető bajom, hogy külön-külön úgy vannak bemutatva, hogy minden problémát ésszerűen tudnak kezelni, már-már a világmindenséggel egyeztethetőek és mindenkinek egyénileg olyan különleges ereje van, hogy azt nem is lehet semmivel legyőzni. Ezzel szemben, ha össze vannak eresztve akkor mindenki meghülyül, gyengébb lesz ésatöbbi, sorolhatnám. A kevesebb több lenne, itt meg pláne igaz.

Ez nem zsigeri megvetés, sőt megvetésnek se mondanám. Élveztem én is a Logant, vagy a Deadpoolt, de ettől még nagyon károsnak tartom ezeket a filmeket.

Főleg azért, mert a zászlóshajói annak a kreatív válságnak, ahova az amerikai mainstream kormányozta magát az elmúlt évtizedben. Egy kaptafára épülő, minimális kockázatot sem vállaló, az eredetiség írmagját is kiirtó alkotások ezek, melyek (a remakekkel és rebootokkal karöltve) teljesen letarolták a piacot. Ez pedig nagyon nem jó, az pedig egyenesen ijesztő, hogy mekkora közönségigényt tudtak generálni ilyen gyenge filmeknek.

És akkor a társadalmi vetületéről még nem is beszéltem: egy hazug, gyermeteg übermensch-mítoszt sugallnak napjaink legnépszerűbb filmjei. Az átlagember ezekben a filmekben csak hitvány statiszta, ott rohangál valahol a pusztítás közepén, de nem számít, szart sem ér. Majd jön a szuperember, a bálvány, a félisten, csak ő képes tenni valamit. Én mindig is abban hittem, hogy az ember a mérték. Márpedig olyan lények, akik kamionokkal dobálóznak, számomra már bőven túl vannak az emberi léptéken. Mégis milyen üzenet ez: akkor vagy érdekes, akkor érsz valamit, akkor tudod megoldani az életed problémáit, ha villámokat szórsz, ha isteni sarj vagy, de minimum egy kőgazdag fegyvergyáros?!

A harmadik problémám, hogy ezek a filmek olyan szintre tolták fel az ingerküszöböt pusztítás és látvány terén, hogy már semmi sem elég. Elpusztul egy város? Pff...snassz. A Föld? Ugyanmár. Az univerzum? Ásít. Hova lehet ezt még fokozni, és miért jó az, hogy ennyire elrugaszkodnak a blockbesterek a hétköznapi élettől, az általunk is ismert problémáktól?

Szóval ezért nyugdíjaznám már nagyon a műfajt és az összes szuperhőst, nem azért, mert zsigerből gyűlölöm őket.

- az ún. "Fantasztikus" Négyest + Berry Macskanőjét és a hasonlóan szupergagyi Daredevil-t.
Szerencsére úgy tűnik, nem nagyon kell küldeni őket...

Így van. A kiválóan elmesélt, elkészített szuperhősfilmek a homéroszi eposzok modern kori változatai.

Egyetértek.
Vegyük észre emberek, hogy a szuperhősök iránti kritikátlan rajongásnak van egy ellentétpárja: a szuperhősök iránti zsigeri megvetés.

Nem a szuperhősfilmeket kell utálni, nem azok ellen kell beszélni, hanem a rossz, igénytelen, ostoba stb. filmek ellen. Az, hogy a főszereplők jelmezben, akár kívül hordott gatyával teszik a dolgukat; vagy pedig öltönyben és nyakkendőben, csak felszínes különbség, semmi igazán lényeges minőségi/esztétikai megkülönböztetésre nem ad okot.

A történet, a rendezés, a színészi játék, a mondanivaló stb. számít.

+1 Olórin, ellensúlyozni kell a savanyúakat

És szerintem is.

Részemről is +1

Ahogy Olórin írta, kivitelezés kérdése. Potenciál van bennük, erre az eredeti platformjuk, a képregény már többször szolgáltatott bizonyítékot az elmúlt 70-80 évben, a számtalan ottani reboottal együtt. Amíg viszont csak a tömegízlés kiszolgálása a cél kereskedelmi okokból, addig igazából nekem mindegy, de a Marvel cakkumpakk, most már lepihenhetne. Mondjuk ennél feljebb már nem nagyon van nekik, úgyhogy megvan rá az esély, hogy innentől már csak lefelé vezet az út.

Egyébként nem értem azokat akik Vágási Ferire szavaztak. Rá lenne a legnagyobb szükség a mai zavaros világban.

Batmanre semmi szükség nincsen, mint ahogy már a Sötét lovag-trilógia utáni rebootnak sem volt semmi értelme. Inkább azt a szériát kellett volna folytatni.

A kérdés még a bemutató előtt született. :)

Ha a fogyasztók úgy kívánják, vagyis inkább ha a pénz abban van, szerintem bárkit visszahoznak, teljesen mindegy, mi volt az előzmény, ki hogy halt meg, van-e logika, elvek, bármi. Nem?
Bár, azért én laikusnak számítok e téren, avengerséken kívül csak a vasembereket, illetve a galaxis őrzőit láttam.

Olórin +1

kaamir +1

Egyetértek kaamirral.

Vágási Feri felett már nagyon eljárt az idő. :C

Amúgy Vasembert és Amerik Kapitányt nyugdíjazta is a Végjáték, nem? Mármint Tony Starkot ebben a formában tuti nem hozzák vissza, ahogy Steve Rogers is "meglelte békéjét". Örököseik persze lehetnek. Jó, meg a Fekete Özvegynek is lesz saját sorozata, de azért a Végjáték után ugye őt sem lehetne visszahozni abba a valóságba, ami a film végkifejletére kialakult.

Egyébként mindegyik nagyobb hősben van potenciál, érdekesen lehetne formálni a karakterüket. Az egy dolog, hogy a stúdió és a rajongók csak egy irányt ismernek általában, ezért nyilvánvalóan behatároltak az alkotók lehetőségei. De én kreatív szempontból egyiket sem nyugdíjaznám, bár van a listán 1-2 szuperhős, akik a filmek alapján eddig nem voltak túlzottan érdekesek (Hulk, Thor, Fekete Özvegy - jó, ez utóbbi Scarlett Johansson miatt mindenképp érdekes volt :D, Thor a Ragnarök óta elkezdett kikupálódni, Mark Ruffalo meg csak szimplán jó színész, de mint hős, egyik sem volt annyira izgalmas eddig).

Superman és Batman meg lehet, elcsépelt hősök, túl sokszor újrakezdték már a sztorijaikat, de még az elcseszett Zack Snyder-filmben is érdekes volt, ahogy elkezdett formálódni a két karakter. Tehát még bennük is van potenciál. Csak egy jó író és jó rendező kellene, hogy foglalkozzon velük. :P

Nekem Reeves készülő Batman mozija az eddigi hírmorzsák alapján ígéretesnek tűnik, de egy kommunista Superman filmet is szívesen megnéznék. :D Van ezekben a karakterekben még potenciál szerintem.

supermanre szavaztam, mert vasember több karakter is lehet, de az eddigi marvel-sorozatban szereplő tony starknál visszataszítóbb figura nem sok lehet a szuperhősök között, bár ki tudja, csak egy részüket ismerem

Főleg Vágási Ferivel: Mikroszoftvindóz kapitányként egy jó kis kiberbűnözéses sci-fi óriási lökést adna a magyar filmgyártásnak.

Egyetértek Olórinnal.

Egyiket se.
Bármelyikkel lehet tök jó dolgokat csinálni, csak kivitelezés kérdése.

Az összeset. De már nagyon.

Mindegyiket IS! :)

Erős. :D

De amúgy jogos, igen. Bár szerintem lenne még potenciál a karakterben, a képességei miatt, és a különleges otthona/világa miatt is. Csak ideje lenne már kicsit elkanyarodni a megszokott hőssztoriktól.
De egyébként Batman, Superman, alap. Hagyják már békén őket, elégszer erőszakolták meg a hullájukat.

Más: Captain Marvel

A köpenyeseket mindenféleképpen. A Hihetetlen családban a ruhatervező hölgy meg is indokolja, miért járt el felettük az idő.