A filmek néha önálló életet kezdenek élni. Furfangos, kreatív, váratlan módon toppannak be hozzád. Aztán veled maradnak. A te történeted? 👁

mimóza kérdése, 2019. április 20.-2019. szeptember 1.

  •   35% (13) Gyerekkorom emlékei közül sejlett fel.
  •   24% (9) Éjjel unalmamban kattintgattam a távirányítót.
  •   11% (4) Milyen kérdés! Hát a KT-n olvastam róla!
  •   8% (3) - De gagyi válaszok! Hallgasd az én mesémet!
  •   8% (3) A videotékában akadt a kezembe.
  •   5% (2) Sorsforditó filmem egy utcai plakátról kiabált rám.
  •   3% (1) A KT-n szidták.
  •   3% (1) Buszon/metrón/repülőn/lovaskocsin beszélgettek róla, akik mellettem ültek.
  •   3% (1) Egy cukrászdai beszélgetés közben említette a barátom/barátnőm.
  •   A KT-n dicsérték.
  •   A KT-n elemezték.
  •   Ledőlt otthon a DVD-torony, és ez esett épp a lábam elé.
  •   Megálmodtam.
  •   Reklámok közé ékelődött pont az ő trailere.
  •   X Nagyáruházban akadt a kezembe.

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-08-21 21:59:28 offerus #28

Kurosawától olvastam: „Aki nem látta Ray filmjeit, az úgy él a világban, mint aki nem látja a Napot vagy a Holdat”. Így jött Satyajit Ray. Később pedig ezt olvastam tőle: „Amikor Satyajit Ray elhunyt, nagyon depressziós voltam. De azután látva Kiarostami filmjeit, hálát adtam az Istennek, hogy a legmegfelelőbb ember vette át a helyét.” Így jött Abbas Kiarostami. Azt ne kérdezzétek, hogy Kurosawa honnét jött, szerintem mindig is velem volt…

Akár így is történhetett. De valószínűbb, hogy a fentieket már később olvastam. A kezdetekre a legnehezebb visszaemlékezni. Azt tudom, hogy annak idején - középiskolás koromban - a Pesti Műsor néhány soros ismertetői alapján választottam filmeket és elmentem Budapest akár legtávolabbi mozijába is, ha érdekesnek tűntek. Tévénk csak 14 éves koromban lett, elkezdtem ’pótolni’, akkoriban még sok jó filmet adtak főleg a késői órákban. Az egyetemi évek az intenzív filmfogyasztás kora lett. Utána hosszú szünet (munka, család, ház. stb.) A VHS korszak teljesen kimaradt. A lányunk megszületése után lemondtunk a tévézésről is. Kb. évi 2-3 mozi fért bele az életünkbe. Hét éve kezdtem el újra filmekkel foglalkozni, immár sokkal tudatosabban, élve az internet adta lehetőségekkel. Elkezdtem gyűjteni a képlemezeket, először a régi kedvenceket, majd a kedvenc alkotók még nem látott filmjeit, majd olyanokat is, amiket/akiket nem ismertem korábban. Egymásnak adták a kilincset a filmek, az alkotók. Egyre több film maradt velem. Lesznek közöttük átmeneti vendégek és tartós kapcsolatok. A ’nagy filmjeim’ listáját még nem állítottam össze, jelöltek azért vannak. A KT-ra elég sokára találtam rá, de ma már egyre több inspirációt kapok innen is.

2019-04-30 22:43:07 Kaktusz #27

Elolvastam a könyvet
Majd megnéztem a filmet

2019-04-28 21:32:17 Tibcsaninja #26

Első blikkre azt gondoltam, mi ez a hülye kérdés, de már vagy 20 perce el se kattintok, azaz bőven kellett már egy ilyen. 10-12 éves koromtól kb érettségiig napi átlag 1 film tékából, nyáron 3 is akár. Idővel nyilván (talán?) nőtt a nívó. +, ugyanebben az időszakban (90-es évek elejétől) a köztévé ontotta magából a gyöngyszemeket, csak ébren kellett maradni. Bódy, ázsiaiak, klasszikusok, bármi szembejöhetett veled. Ezek között azért volt pár tucat nagy élmény, de ha lesz időm, kiemelem a Kincs, ami nincset (gyerekként), a Szindbádot, a Kutya éji dalát, az Oldboi-t és a Nagy zabálást. Ezek kapcsán minden percre emlékszem, milyen volt az első. (Talán épp emiatt, de a mozi a mai napig se tud megvenni.)

2019-04-24 17:59:04 critixx #25

Hozzáteszem, ez a kis "kaland" rávett, hogy az elkövetkezendő időszakban többször is meglátogassam a szóban forgó (néhai) mozit. Gimis utolsó évemben láttam többek közt először az Alphaville-t, az Orson Welles-féle Macbethet, A jazz-énekest, a Tavaly Marienbadban-t, mind az Örökmozgóban.

előzmény: zéel (#24)

2019-04-24 13:11:05 zéel #24

Régóta mondom, hogy egy film megítélésénél nem csak a film minősége az egyetlen tényező, hanem a körülmények is. (Életkor, tapasztalat, műveltség, érzékenység, pillanatnyi hangulat...)
Remek kis mini novellád kedvet csinált, hogy újra próbálkozzak Bódy Gábor filmjével.

velvetgristle: akkor a Dillingert is meg kell néznem!

előzmény: critixx (#22)

2019-04-24 12:36:11 velvetgristle #23

Kb. 16 évesen láttam először a Dillinger halott c. filmet egyik éjjel a tévében. Annak ellenére, hogy nagyon is tudtam azonosulni a főszereplővel - két évvel később diagnosztizáltak kevert szorongásos és depressziós zavarral -, nem igazán tetszett. Pedig mintha csak engem vettek volna filmre: esténként sokáig fennmaradtam, járkáltam a házban, stb. Azon a héten még háromszor újranéztem, ma az egyik kedvenc filmem. Az olasz filmművészet pedig mindig is a szívem csücske volt.

2019-04-24 12:23:58 critixx #22

Gimnazista voltam, mikor 2006. szeptember 23-án, egy szombati napon első ízben láttam Bódy Gábor Kutya éji dala című filmjét a (néhai) Örökmozgóban. Korábban hallottam már róla, hogy létezik egy "filmmúzeum" valahol a belvárosban, ahol régi, klasszikus filmeket vetítenek. Korábban már hallottam Bódy nevéről - főként a Psyché kapcsán -, akkor pedig az Örökmozgóban éppen egy életmű-sorozat ment (akkor lett volna 60 éves ugyanis).

Aznap kora délután szalagavatós táncpróbánk volt, utána pedig teljességgel szabad voltam. Láttam, hogy délután-kora este ezt a különös című filmet vetítik, melyről a Pesti Est valami ilyesmit írt: "Álpap garázdálkodik egy vidéki faluban. A csillagászról kiderül, hogy punkzenész. Előkerülnek a korszak földalatti zenekarai." Nosza, ez annyira megigézett, hogy úgy döntöttem, táncóra után felülök a metróra, bemegyek a városba és megnézem a filmet. Mozi előtt beültem a Király utcai KFC-be, életemben először ettem a szakállas bácsi csirkés gyorséttermében.

Az Örökmozgóban 600 Ft volt a diákjegy és - a plázamozikkal ellentétben - még sört is lehetett kapni a büfében. Vettem hát egy doboz Dreher-t - életemben akkor először ittam Dreher-t -, amit a több mint két- és félórás film közben szépen elkortyolgattam a nézőtéren. A film maga iszonyatosan beszippantott. Nem csak a hossza miatt, de az egész világ, a film számomra akkor döbbenetesen avantgárd stílusa, minden. A mozit elhagyva - akkor már sötét volt -, percekig csak botorkáltam a körút fényei és zajai közt, ahogyan visszatértem a "valóságba".

Még egy plusz adalék: egyik osztálytársnőm pont aznap adta nekem kölcsön Pasolini Dekameronját (eredeti, gyári) DVD-n, és mivel nem volt nálam táska, egész nap a kezemben szorongattam, a moziban pedig a lábam alá raktam a padlóra.

2019-04-24 12:06:02 kaamir #21

Még egyetem alatt unalmamban elmentem egy filmklubba, ahol egy vietnami filmet vetítettek. Éjjeli előadás, és egy csodálatos, meditatív film. Fogalmam sincs, hogy mi volt a címe, és az egészből csak képek, hangulatok maradtak meg, de azok most, majd 15 évvel később is nagyon erősen élnek bennem.

2019-04-23 20:13:08 ryood #20

zuhanás. nagyon ócska, bugyuta hollywoodi románcka, ám igen különös, rejtélyes módon lopódzott az életembe. 2003-ban Londonban töltöttem pár hónapot, és mikor jöttem haza, a buszon ment ez a film nekünk utasoknak. én igen csak tisztában vagyok azokkal a filmekkel, amiket láttam, és azokkal is, amiket nem. és egészen biztos, hogy nem láttam előtte ezt az akkor négy éves filmet.
az történt, hogy volt egy jelenet, már nem tudom pontosan, mi történt benne, de a két főhős beszélgetett, talán egy szobában. és hirtelen tudtam minden sort, az összes dialógot, előre pontosan úgy, ahogy elhangzik a filmben, meg azt is, mikor mi fog történni, ki mit fog casinálni. döbbenetes, titokzatos élmény volt, a mai napig nem tudom, hogyan volt mindez lehetséges.

2019-04-23 19:38:48 mimóza #19

Nagyon jókat írtatok eddig, hála! :)
Ne tartsa magában senki közületek a még ide kívánkozó történeteket!

2019-04-23 19:35:50 mimóza #18

Előfordul. Az írásbeli kommunikáció (egyik) hátránya. Valahogyan kigondolom, hogy mire utalhattál, aztán megfogalmazom a választ, amiből leszűröd, mi járhatott a fejemben. De így van ez mindig, mindenkivel. :D Semmi gond. :) Lényeg, hogy tisztázódott. Kérlek, írjál történetet, amit még nem ismerünk. És mindenkit bátorítok ugyanerre.

előzmény: ryood (#13)

2019-04-23 08:20:03 oscarmániás #17

Az még nagyon jó korszak volt, amikor a buliból hazajövet, még felpörgött állapotban leültem a tévé elé, hajnali három és négy körül, még nem volt kábelcsatornás előfizetésünk, és kapcsolgatás közben felfedeztem a "csigatévén" a kora hajnali animációs blokkot. Azt hiszem onnantól lettem rajongója a rövidfilmeknek...

2019-04-21 19:10:08 Danesz99 #16

Emlékszem hogy a 'JFK - A nyitott dosszié' c. filmet már régóta meg akartam nézni, de valahogy sose jött össze. Aztán egyszer mentem lefelé a Moszkván a mozgólépcsőn (nekem az mindig moszkva marad) és két srác ezt a filmet dicsérte, pontosabban az egyik a másiknak. Hát több se kellett, még aznap este megnéztem és nekem is nagyon bejött. Egy másik eset meg mikor, igaz nem cukrászdában, inkább kocsmának nevezném, szóba került a szcientológia és az egyik kedves ismerősöm említette hogy a 'Szcientológia, avagy a hit börtöne' elég korrektül körbejárja a témát. Na azt ugyan nem aznap este, de másnap megnéztem és abszolút megérte. És ez csak kettő ami most így hirtelen eszembe jutott. Videotékából meg szinte csak por... portugál filmeket kölcsönöztem ki. :]

2019-04-21 18:01:33 ChrisAdam #15

Egyértelműen a KT az, ami a legtöbb nagy kedvencemet ajándékozta, hála a diskurzusoknak és listáknak - na meg a tagoknak! De azért van egy-két különleges eset is (merthogy az előbbi megszokott már): amikor 13 évesen megkérdezem mondjuk a könyvtárost (azóta nagy haverom), hogy belenézhetek-e A bolygó neve: a halálba vagy az Indiana Jones első részébe, majd szépen ott ragadok, és teljes egészében megnézem. De persze van olyan is, ami gyerekkoromból tért vissza: a 2001 például, ami habár akkor nagy élmény volt, később nyert egyre több értelmet. Sajnos ritkán van olyan, hogy valaki ajánl egy filmet élőben (a nem KT-s ismerettségi körömből), nem ismerem, és igazán bejön (lám, nem is tudok felidézni ilyet).
De van olyan is, ami éveken keresztül kísért, és kicsit félek is megnézni - mert mi van, ha csalódok, ha nem jó pillanatomban nézem és a többi -, aztán megtekintve ledől a mennyezet is, akkora élmény, és tán még a filmlistáim vezető helyét is elfoglalja (ugye, Cinema Paradiso?).

2019-04-21 14:57:11 robynballantyne #14

Én nem tartom elvontnak ezt a közkérdést, sőt ;)

Az igaz, hogy két választ már bejelöltem, viszont ha ténylegesen meg kell neveznem a legnagyobb filmes élményeim forrását, akkor a válasz egyszerű: az édesapám. Az ő nyitottsága tanított meg arra, hogy Fellini és Michael Bay simán megfér egymás mellett a polcon, csupán a helyén kell kezelni őket; no meg az ő lelkesedése és kitartása segített abban, hogy a bizonyos műfajok és rendezők iránti előítéletemet (ami némely esetben olyan masszív és stabil volt, hogy a berlini fal ahhoz képest kutyafüle volt :) le tudjam rombolni. Az igaz, hogy majd' harmincéves koromra kialakult az ízlésem, viszont újonnan felfedezett gyöngyszemekre sosem tudok nemet mondani.

előzmény: mimóza (#11)

2019-04-21 14:42:27 ryood #13

félreértesz. semmi bajom a felvetéssel. a problémám lényege az volt, hogy nem értettem, mire vonatkozik és mi a kérdés.

előzmény: mimóza (#11)

2019-04-21 10:08:37 BonnyJohnny #12

Igen, aztán megértettem, hogy mit is akar a költő. :D Csak így első olvasatra volt fura. Pláne, hogy több meghatározó filmhez több történetem is van. :)
Ha géphez jutok (mobil helyett) majd le is írok párat. :)
Amúgy a kérdés jó. :) Olyannyira, hogy szerintem egy külön topicot is megérne. Nem kellene közkérdés keretei közé korlátozni. :)

előzmény: mimóza (#10)

2019-04-21 08:01:46 mimóza #11

Elismerem, szubjektív és némileg személyesebb a felvetésem, mint a többi szavazás szokott lenni, de olvastam évekre visszamenőleg is körkérdéseket, és volt néhány hasonló, amelyek kapcsán egészen érdekes történeteket írtak le filmekről/jelenetekről/személyes vonatkozásokról a fórumtagok. [Némelyikhez képest ez a kis kérdéskör egészen ártatlan. :) ] Gondoltam, szökőévente egyszer szabad egy ilyen elvontabb kérdést is, és ha később - akár évek múlva -, erre jár valaki, talán (sőt, biztosan!) szívesen olvassa majd a történeteket. :)

előzmény: ryood (#4)

2019-04-21 07:39:53 mimóza #10

A kérdésem arra vonatkozik, hogyan találtak rád azok a filmek, amik különösen hatottak egy-egy elethelyzetben, vagy amikre egyszerűen szívesen emlékszel. Az ötlet pedig onnan eredt, hogy a filmek vélemény-rovatában, sőt, pl. a toplisták megjegyzéseiben is nagyon sok személyes történetet olvastam már a fórumtársak életében meghatározó filmekről, s gondoltam, vannak új élményeitek, vagy akár régiek, amiket szívesen megosztanátok. Ennyi a történet. :)

előzmény: BonnyJohnny (#3)

2019-04-20 18:26:38 csabaga #9

Hozzám a tévén keresztül toppantak be a filmek, még a 70-es években. A szokatlan legfeljebb az volt, nem volt még mindenkinek készüléke, nálunk viszont 1966-óta üzemelt egy.

Másfél adó, rengeteg értékes régi filmmel.

2019-04-20 17:32:32 zéel #8

Nos, az én (egyik) történetem ott kezdődik, hogy nagy kedvencem volt Ternyák Zoli, aki valahogy mindig szembe ment a fősodorral. Pl. Moszkvában folytatott színművészeti tanulmányokat (ha jól emlékszem, mások mellett, Oleg Tabakovnál is!). Közvetlenül a rendszerváltás után jött haza, és nagy lelkesen mesélt a moszkvai élményeiről. Amikor, ugye, aki értette az idő szavát, az nem igazán szólt dicsérőleg az oroszokról. (Most meg...na mindegy!)
Ő viszont nagyon nem értette az idők szavát. És nem érezhette jól magát. Ivott is állítólag rendesen.
Aztán egyszer csak jött a hír, hogy Ternyák Zoli kórházban és kómában. Jó sokáig.
2002. június 19.-én jótékonysági estet rendeztek a fiatal színész megsegítésére az Uránia moziban. Nekem nyilvánvalóan ott volt a helyem.
Csak ott, az esten derült ki, hogy levetítik (premier előtt!) a Felhő a Gangesz felett c. filmet. Persze, hogy megnéztem. Bevallom, talán a körülmények hatására is, de szinte végig bőgtem.
No, ennyi. Így találkoztam én ezzel a filmmel.
P.S.: Ternyák Zoli már nem él. A rendező, Dettre Gábor külföldön él. (Én még itt vagyok.)

2019-04-20 16:56:24 Danesz99 #7

Mióta regisztráltam az oldalra, majdnem mindegyik film furfangos, kreatív, váratlan módon toppan be hozzám. Aztán az idő múlásával szépen, lassan elhagynak. Szerencsére azért akadnak akik velem maradnak, néhányan örökre! ;D

2019-04-20 16:43:16 zéel #6

Nekem van történetem. Pl. a Felhő a Gangesz felett c. filmhez. Mármint, hogy hogyan is került az utamba. Majd megírom.

2019-04-20 15:58:31 Ugor #5

Nem tudom, hogy ki mit lát a monitoron, meg hová van bedugva neki és mi, de az enyémen közkérdésnek látszik...

2019-04-20 15:46:59 ryood #4

ez mi?

2019-04-20 15:26:26 BonnyJohnny #3

Nem értem a kérdést...

2019-04-20 13:28:42 oscarmániás #2

Rákattantam keresztanyám férjének VHS-gyűjteményére '92-ben, órákat eltöltöttem a tékában, egész héten a szombat esti filmről beszéltünk/vitatkoztunk az iskolában, megnéztem hangalámondással a német nyelvű SW trilógiát, és nem mellesleg jól viselkedtem, hogy kilenc után is fönt maradhassak tévézni. Az Orákulumtól megtudtam, hogy a kanál nem létezik.
És mindörökké az első számú kedvenc Hitchcock és a ma is lúdbőröztető FILMje.

2019-04-20 12:48:58 Ugor #1

Biztos olyan is van, hogy elgáncsol... hát, izé, amikor leestem a lépcsőn és eltörött a csuklóm a moziban, az azért elég isteni jel, nem?