Díjszezon után - Szerinted 2018 (amerikai bemutató szerint) milyen filmes év volt?

BonnyJohnny kérdése, 2019. március 8.-2019. május 18.

  •   59% (41) Semmi különös.
  •   26% (18) Az utóbbi idők leggyengébb éve.
  •   10% (7) Az évtized hullámvölgye.
  •   4% (3) A filmtörténelem (egyik) mélypontja.
  •   Az évtized csúcsa.
  •   Az utóbbi idők legjobb éve.

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-03-18 15:00:52 Fonghi #58

Ez egy érdekes meglátás. Lehet benne valami. Velem pont fordítva van. Én is ritkán járok moziba, de akkor biztos nem egy újabb uniform látványpornóra pazarlom az alkalmat.

előzmény: critixx (#56)

2019-03-14 23:45:54 hhgygy #57

Abszolút igaz (mármint, hogy olcsó volt a mozijegy): kb. 40 évvel ezelőtt én - úgy emlékszem - legalább 10-szer megnéztem a Vigyázat, Vadnyugat! című filmet. De az is lehet, hogy a Volt egyszer egy Vadnyugat volt... :-)

előzmény: critixx (#56)

2019-03-14 23:12:53 critixx #56

30-40-50-60 éve az akkori fizetésekhez viszonyítva egy mozijegy ára sokkal kevesebbe került mint manapság. Az emberek sokkal gyakrabban jártak moziba, akár hetente többször is. A mindennapok része volt, hogy elmegyünk megnézni egy filmet a moziban. Éppen ezért bármikor kiadtak bármilyen filmre pénzt, legyen az a egy Kramer kontra Kramer-féle családi dráma vagy hasonlók. Manapság viszont olyan drága egy mozijegy, hogy a mozilátogatás különleges eseménnyé vált. Egy átlagos család örül, ha havonta egyszer vagy ritkábban eljuthat a moziba, éppen ezért megválogatja, hogy mire vesz jegyet. Ha már fizetni kell, hogy megnézzenek egy filmet nagyvásznon, akkor az legyen olyan alkotás, amit valóban nem lehet ugyanilyen minőségben otthon megtekinteni. Így ma már csak a látványos, robbantgatós, lövöldözős, várospusztítós akciófilmek azok, amikre az átlagemberek pénzt adnak ki és elmennek a moziba. Egy Kramerért ma már nem fizetnének, helyette inkább letorrenteznék vagy megvárnák, amíg leadja a tévé. Ezért a stúdiók sem kockáztatnak, és inkább legyártják a harmincadik agylohasztó szuperhősfilmet mintsem valami gondolatigényesebb produkcióra költenének.

2019-03-14 17:34:45 csabaga #55

Én pont, hogy nem nézek meg minden vackot, ezt kamaszkoromban, majd régvolt húszas éveimben tettem ( most próbáltam újranézni a 48 órát és nem értettem ,ez nekem miért tetszett valaha is), de hiába igyekszem gondosan válogatni a kritikák, a KT vélemények figyelembevételével, mégis hasonló a véleményem, 2000 után volt egy "törés"...

előzmény: Raul (#54)

2019-03-14 17:27:18 Raul #54

Számolgattam még egy kicsit, gondoltam hagyjuk a sz@r filmeket, megnéztem, hogy 2012-2018 között az egyes években átlagban milyen osztályzatot adtam
- a "díjszezonos" filmekre (kb. 15-20 film)
- az IMDB alapján a legnézettebb 20 filmre.

Mindkét számsor megerősíti azt, hogy az évtizeden belül 2015 volt egy kimagaslóan jó év (hát persze, akkor volt utoljára Tarantino :), 2017 pedig a legrosszabb, de 2018 sem sokkal jobb.

2019-03-12 09:15:32 MicaHiro #53

Örömmel olvastam írásod, ezekben a dolgokban már szinte teljesen egyetértünk :)

Szubjektív érzésként persze teljesen elfogadható, hogy régen jobb filmek voltak. Objektív igazságként kezelni viszont nem lehet ezt. (Lehet, hogy ebben a beszélgetésben nem is tette senki, de azért más beszélgetésekben sokszor szokták.)

És az is valóban nagyon fontos, hogy minél több ember ismerje meg a régebbi, értékes alkotásokat is. Magam is igyekszem ezeket megismerni, és terjeszteni ezt a hozzáállást.

előzmény: csabaga (#50)

2019-03-11 19:45:06 caulfield #52

Mondjuk amikor azt írod, hogy az intellektus egy elvileg extenzív fejlődésen ment át a múlt században, azzal szerintem végülis minden kérdésre egyben választ is adsz. Annyi talán még hozzáfűzhető, hogy ez nem csupán elméletileg, hanem gyakorlatilag is megtörtént, illetve ami a lényeg: csak ennyi történt és nem több.

előzmény: Fonghi (#41)

2019-03-11 19:01:20 Fonghi #51

Elég nagy részben azokra gondoltam, mert imádom őket, de szándékosan tágítottam a kört. Egyébként Hollywoodon belül valóban az a kedvencem. Azon kívül pedig a korábban emlegetett 60-as 70-es évek, a szerzői filmek időszaka talán leginkább. De kifejezetten törekszem rá, hogy ne sztereotípiák vagy megérzések alapján válogassak, hanem viszonylag arányosan és széles spektrumon nézzek filmeket, ez csupán utólag körvonalazódik. Egyébként abban, hogy rengeteg jó filmet találjak, és kevés szirszaron kelljen cserébe átesnem, nagyon sok segítséget nyújt ez az oldal.

előzmény: csabaga (#49)

2019-03-11 17:51:31 csabaga #50

Erre tudományos bizonyíték sohasem lesz, jelentősen függ az életkortól.

Egy mai tizenévesnek alighanem a képregényfilmek a kedvencei, ebben semmi baj nincsen.Az a gond,a régi filmeket nem ismeri.
A saját kamaszkoromban megnéztem moziban mondjuk a Szerepcserét, aktuális sikerfilm volt. Majd másnap a tévében a Zeffirelli féle Rómeó és Júliát, majd hétvégén Marlene Dietrich életműsorozat egy darabját.
Volt összehasonlítási alapom.

Ez ma nem nagyon lehetséges.Itt a KT-n is gyakran kiderül, a fiatalabb korosztálynak a régi nagy nevek szinte ismeretlenek és ha nem mennek tudatosan utánuk, azok is maradnak.

előzmény: MicaHiro (#43)

2019-03-11 17:43:18 csabaga #49

Ha azokra a filmekre gondolsz, amelyek a hétköznapi élettel vagy erkölcsi problémákkal foglalkoztak, egyetértek.

Hitchcockra ez nem volt igazán jellemző és Wilder akkor már vígjáték-korszakát élte, rá sem annyira, mint amikor mondjuk a Férfiszenvedélyt forgatta.

Vagyis neked a háború utáni klasszikus Hollywood inkább a kedvenced, nekem sincsen ellenemre.:)

előzmény: Fonghi (#47)

2019-03-11 17:25:35 Fonghi #48

Ezt tulajdonképpen nem vitatom, de önmagában semmi esetre sem tartom meggyőző magyarázatnak.

előzmény: Olórin (#46)

2019-03-11 17:22:53 Fonghi #47

Ez szigorúan véve nem érinti a gondolatmenetemet, de szívesen belemegyek, mert amúgy érdekes. Az 50-es évek olyan alkotóira gondolok, mint amilyen a nap filmje éppen. Hitchcock, Wilder, Kramer, Kazan, Zinnemann Lumet stb. alkotásai. Én nagyjából ezeket tekintem az értékes közönségfilmek központi vonulatának, mindenekelőtt Hollywoodban (ezt ritkán írom helyesen, de ebben a korban még megérdemli). Nem állítom, hogy ez megalapozott. Te nyilván sokkal nagyobb képet látsz, és rengeteg konkrét adatot is be tudsz hozni. De bennem ez az érzés alakult ki. Ahogy végignéztem az általam ötösre osztályozott filmeket, az általad említett időszakban már tele voltak inkább művészfilmekkel.

előzmény: csabaga (#42)

2019-03-11 16:49:33 Olórin #46

Nem is csak a technikai újdonságról beszéltem, hanem igen, a történetmesélésről is. Nem mondom, hogy ha nem lehet újat mutatni, csak azt mondom, hogy régen sokkal könnyebb volt.
Tarantino remek példája ennek a folyamatnak, hogy ti. azt nevezzük (már aki, mert ez ugye az örök viták egyike) újszerűnek-eredetinek, hogy évtizedes műfaji toposzokból építkezik.

előzmény: Fonghi (#37)

2019-03-11 16:43:55 csabaga #45

Szerintem a klimaxos 10 eredeti volt, nem jut eszembe semmi, amely hamarabb ment. A Jerket nem ismerem.

előzmény: MicaHiro (#44)

2019-03-11 15:45:52 MicaHiro #44

Szerintem az eredetiség egy sokkal komplexebb fogalom annál, mint hogy ami adaptáció/folytatás/remake az nem eredeti, ami pedig nem ilyen az eredeti.

Legalábbis, az én mércém szerint a 10 nem tűnik valami eredetinek. (De a Jerk se nagyon... persze egyiket sem láttam, ha valamelyikben van valami forradalmi újítás, világosítsatok fel nyugodtan)

előzmény: critixx (#31)

2019-03-11 15:41:28 MicaHiro #43

Lehet, hogy ezek tényleg kiemelkedően jó évek voltak. Csak ez még mindig kevés bizonyíték :)

Én az ellen próbálok érvelni (sokadjára ezen a fórumon, de ez nem baj, sokszor született ebből értelmes társalgás), hogy régen a filmek jelentősen jobbak voltak, mint ma. Ha te azt akarod állítani, hogy így volt, akkor sokkal nagyobb merítést kell venned a régi filmekből, mint amekkora merítés egy adott év top 10-e; és megmutatni (valamilyen, lehetőség szerint minél kevésbé szubjektív mutató alapján), hogy azok jelentősen jobbak, mint a maiak. Kiemelkedő top 10-ek lobogtatása ehhez kevés. Azt én is elismerem, hogy voltak régen kiemelkedő évek, ez nem mond ellent annak, hogy régen sem voltak jelentősen jobbak a filmek.

(Kicsit az én hibám is, hogy eddig belementem a konkrét évek összemérésébe, ez a fenti gondolatsorom alapján bár érdekes volt, de kevés bizonyító erővel bírt).

Egyébként, az általad említett években a KT 20 legnézettebb filmjének átlaga: 1970:3,815; 1972:3,75; 1979:4,14. Ez valamelyest inkább a te álláspontodat látszik alátámasztani, de én még mindig azt mondom, több adat kell hogy elfogadjam, tényleg valamilyen szempontból jobbak voltak a régi filmek. (Illetve ha az adatok megbízhatóan alátámasztják, akkor valamiféle hihető elmélet is kéne arról, miért van ez így. Persze erre is vannak variációk, írtak sokan sok mindent, de igazán átfogó, meggyőző magyarázatot én nem olvastam, ami alátámasztaná e feltételezett jelenséget)

előzmény: csabaga (#32)

2019-03-11 15:19:56 csabaga #42

Szerintem kb. 67-78, / 1966 Oscar: A muzsika hangja/, a Kramer kontra Kramer az egyik utolso darab volt, majd itt a Star Wars, a T1.

előzmény: Fonghi (#41)

2019-03-11 15:08:44 Fonghi #41

Ez egyfelől plauzibilis, ugynaakkor nem tökéletesen vág egybe a jelenség idődimenziójával, mivel az ilyetén filmek aranykora valahol az 50-es évek körül volt, azóta egyre inkább elszakad a közönségsiker a magasabb értéktől. A 70-es 80-as évek fordulóján már nem mondanám jellegmeghatározónak a Kramer kontra Kramereket, a 90-es években pedig már alig találkozunk hasonlókkal, ráadásul már akkor is inkább rétegesen (pl. az exploitation-jelleget továbbfejlesztő, leginkább Tarantino nevével fémjelzett irányvonal). A közösségi média (vagyis amennyire én értem ezt a fogalmat) hatása pedig csupán az utóbbi 1-2 évtizedben lehetett domináns. Tehát mindenképpen csak részleges magyarázat.

előzmény: caulfield (#39)

2019-03-11 13:39:03 kaamir #40

Én azzal egyetértek, hogy régen egy-egy minőségi filmnek nagyobb esélye volt a sikerre. Ennek biztos társadalmi okai is vannak, de az is közrejátszik, hogy a stúdiók ma kevésbé bátrabbak (ilyen elrugaszkodott költségek mellett ez is érthető).

Viszont ebből nem következik, hogy úgy általában régen jobb filmek készültek volna. A születésünk előtti évtizedekből hozzánk már csak egy szelekció jut el. Azok a filmek, amik - így vagy úgy - megmaradtak az emlékezetben, amiket ma is emlegetnek, ma is a köztudatban vannak. Míg a mai filmek közül az ember minden szirszart megnéz, a '70-es évekből már csak a krémet, a legjavát. Nem rágjuk át magunkat azon több száz/ezer szutykon, ami akkoriban készült, míg a mai filmek esetében igen. Így könnyen úgy tűnhet, hogy akkor általában is jobb volt a színvonal.

2019-03-11 13:22:12 caulfield #39

Van azért egy egyszerűbb magyarázat arra, hogy miért volt a mainstream és a szellemi érték egymással valamikor jóban, ma meg már kevésbé. Ezt csinálja a közösségi média, ilyen a buborék-effektus.
A Kramer kontra Kramer idején globális célzattal egy nagy, homogénnek látott közönségnek készültek filmek. A nézők kultúrafogyasztása pedig inkább lokális volt, mert mindenki a relatíve szűk környezetében (család, barátok, iskola, munkahely) dolgozhatta fel amit látott. Ma a filmek tulajdonképpen csoportoknak készülnek, akik a globális térben fogadják őket. A Három óriásplakát, vagy a Manchester by the Sea disztribúciós, vagy marketing oldalról nézve nem is akar a teljes közönséghez szólni, nem szándéka a box office csúcsára kerülés.

előzmény: Fonghi (#23)

2019-03-11 11:52:52 hhgygy #38

Az utóbbi évek (elsősorban amerikai-hollywoodi) filmtermése szerintem pocsék, de én már eléggé begyöpösödött vagyok.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy a film nem tud már újat mondani, ha leszűkítem a filmnek a sztorijára.
A filmnek a sztorija lehet annyira egyedi és lebilincselő, hogy még 1000-10000-100000 évig lehet variálni a cselekményeket, mint mondjuk a sakkban, de ugye az emberi történet annál nagyságrendekkel soktényezősebb.
Vegyük például a Testről és lélekről sztoriját. Hasonlít az valamire?
(Jó, hát, minden mindenre hasonlít, csak kérdés, mennyire, hogy ez a hasonlóság már unalmas-e vagy mégsem annyira hasonlít, hogy unalmas legyen)

2019-03-11 11:39:58 Fonghi #37

A zenében, a képzőművészetben és az irodalomban pár ezer évig sikerült meg-megújulni. Persze ott sem egyszer vetődött fel az ellenkezője. A technikai újdonság pedig azért nem az egyetlen eleme az mesterművek nagyságának.
Egyébként az, hogy számodra nem látszik, hogy merre lehetne még fejlődni, mérsékelten bikaerős érv amellett, hogy a legnagyobb teremtő géniuszok sem találhatják meg az útjukat. Ne vedd sértésnek, annál mindenképpen jobb érv, mintha én alkalmaznám, mert tapasztalataim szerint jobban értesz a filmekhez.

előzmény: Olórin (#35)

2019-03-11 11:36:25 Fonghi #36

Igen, azért ez is ott van a háttértárban. :)

előzmény: zéel (#34)

2019-03-11 01:32:13 Olórin #35

De hát miben tudna testet ölteni (a filmművészeten belül), ha egyszer már megcsináltak mindent a mélységélességgel való játszadozástól a 3D-ig? A film mint művészt keretei egy bizonyos ponton túl egyszerűen nem feszegethetők tovább. Griffith-nek, Eisensteinnek, Wellesnek stb. még "könnyű dolga" volt, nem aknáztak ki előttük minden lehetőséget. Ma? Tessék, kapsz 500 millió dollárt, szuperklasszis színészeket, operatőrt, látványtervezőt, vágót stb. mutass valamit, amit még nem láttunk, sok szerencsét!

előzmény: Fonghi (#23)

2019-03-10 21:31:57 zéel #34

Bizony! A hatékonyság!
"Természetesen egyáltalán nem szükségszerű, hogy az új diktatúrák hasonlítsanak a régiekre. A botozással és kivégző osztagokkal, mesterséges éhínséggel, bebörtönzéssel és tömeges deportálással történő kormányzás nem csupán embertelen (ez manapság senkit sem zavar), hanem nyilvánvalóan hatástalan - márpedig a fejlett technológia korában a hatékonyság hiánya a Szentlélek elleni legnagyobb bűn. A valóban hatékony totalitárius államban a mindenható politikai vezetők és az alájuk rendelt menedzserek hada olyan szolganép felett uralkodna, amelyet nem szükséges kényszeríteni, mert szereti szolgaságát. Megszerettetni velük a szolgaságot: a jelenlegi totalitárius államokban ez a feladat hárul a propaganda-minisztériumokra, az újságok főszerkesztőire és az iskolai oktatásra." (A. Huxley)

előzmény: Fonghi (#33)

2019-03-10 19:08:50 Fonghi #33

Például: „Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai
fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket,
egyszerűen rettenetes.” (Hésziodosz i.e. 8. század) Noha ez messze nem mondható az első nyelvemlékek közül valónak.
Tulajdonképpen azokat írtad, amiről eddig szó volt. A józan paraszt logika szerint egyre több jó filmnek kellene lennie, nem ugyanannyinak. A marketinggépezet hatásának megbecsülésénél egyébként némi óvatosságra inthet az a történelmi tény, hogy számos ennél jóval erőszakosabb eszközzel próbálták a múltban kordában tartani mind a teremtő géniuszt, mind a műveket befogadó közönséget, kétes sikerrel. Kétségkívül sajátos fondorlata a jelen (marketing) rendszernek, hogy nagyon nehezen megfogható, nehéz lázadni ellene, és ez növelheti a hatékonyságát. Így lehet egy eleme a magyarázatnak (újra a posztmodern kor tüneteként).
Egyébként a sorozatokkal kapcsolatban nem értünk egyet. Életemben nem láttam még olyan sorozatot, amelyiket odavennék a legnagyobb filmek mellé. Nyilván vannak jók, de még adott alkotó (pl. Lynch, Trier vagy Sorrentino) esetén is egyértelműen überelik a legjobb filmjeik a(z egyébként kiváló) sorozatot. Persze ez egyéni gusztus kérdése.

előzmény: MicaHiro (#24)

2019-03-10 18:55:30 csabaga #32

Akkor esetleg 1972

1.Az ördögűző
2.A nagy balhé
3.American Graffiti
4.Pillangó
5.Ilyenek voltunk

vagy 1970:
Love Story, Airport, MASH, A tábornok, Kis nagy ember, Ryan lánya, Öt könnyű darab, Viszontlátásra a pokolban, THX 1138+ egy Disney rajzfilm.

A Kramer kontra Kramer még 1980-ban is a harmadik helyet szerezte meg, elég tartós siker volt.

előzmény: MicaHiro (#30)

2019-03-10 18:44:04 critixx #31

Érdemes megjegyezni, hogy a '79-es listán szereplő tízből négy film folytatás / franchise film, hat pedig eredeti alkotás (a hatból három könyv alapján készült, három teljesen eredeti sztori). A tavalyi top tízes listán ezzel szemben a Bohém rapszódián kívül mind a kilenc másik film folytatás / remake / reboot / franchise darab.

2019-03-10 18:20:30 MicaHiro #30

Ahogy ChrisAdam-nek is írtam, én nem amellett érveltem, hogy rossz év lett volna 1979. Nem volt rossz év, sőt sok szempontból kifejezetten jó, de amit neked akartam mondani nem erről szólt. Amit mondani akartam arról szólt, hogy '79 sem volt valami kimagaslóan fantasztikus év, a box office listákon megjelenő filmek művészi és intellektuális színvonalát tekintve. Noha persze voltak nagyon nagy filmek azon a listán, összességében mégsem lehet '79-et felhasználni annak bizonyítására, hogy micsoda minőségi különbség volt a régi mozinézők és a maiak ízlése közt.

előzmény: csabaga (#28)

2019-03-10 18:17:02 MicaHiro #29

Lehet hogy lehetne most is, lehet hogy nem. Ahogy mondod, nem tudhatjuk. De itt nem annyira a Kramer a lényeg, hanem hogy lehet-e a 79-es évet a régi idők nagyszerűségének a bizonyítására használni. Szerintem nem.

előzmény: ChrisAdam (#26)

2019-03-10 16:49:42 csabaga #28

1979-es kritikai sikerek: Breaking Away, kamaszkori kedvencem volt, Being There, Manhattan, All That Jazz, The China Syndrome. Igen, nem volt ez rossz.

2019-03-10 16:44:38 csabaga #27

A Star Trek sem olyan volt, mint egy mai sci-fi, a 10 meg szinte egy intelligens darab a mostani romantikus filmek mellett. A Bond-mozik meg akkor rendre sikeresek voltak.Volt jobb is, de soha rosszabbat.

előzmény: MicaHiro (#25)

2019-03-10 16:18:37 ChrisAdam #26

Viszont lehet azt mondanám, hogy ma egy Kramer kontra Kramer biztos, hogy nem lehetne boxoffice-döngető, de még az Apokalipszis most se kerülne ennyire előre, ebben is majdnem biztos vagyok. (Ahogy például egy Esőember-típusú film sem biztos, hogy toplistás lenne ma, mint ahogy volt 1988-ban.)
Persze, hogy ez mennyire igazolja, hogy "intellektuálisabb közönségigény" volt, ezt nem tudhatom, mert más volt még a film, mint kifejezőeszköz, és a trend, valamint az, hogy mára egyre inkább kifogyunk az eredeti ötletekből, ez a 70-es, 80-as években messze nem így volt - ez korábban elhangzott.

előzmény: MicaHiro (#25)

2019-03-10 16:09:52 MicaHiro #25

Helyezzük csak kontextusba ezt a dolgot!

Az 1979-es bevételi toplista Amerikában:
1.Kramer vs. Kramer
2.The Amityville Horror
3.Rocky II
4.Apocalypse Now
5. Star Trek: The Motion Picture
6. Alien
7. 10
8. The Jerk
9. Moonraker
10. The Muppet Movie

Nem mondom, vannak köztük jó filmek (Apocalypse, Alien, sőt a Rocky II-t is szeretem), de azért egy Amytiville-i horrorral, Muppet show-al és Moonraker-el terhelt évet nem biztos, hogy felhoznék a régi idők magas szellemi színvonala mellett érvelve :)

Szóval én azt mondanám szép eredmény ez a Kramer kontra kramer szempontjából, de összességében ez kevés ahhoz, hogy a jelentősen intellektuálisabb közönségigények meglétét bizonyítsa.

előzmény: csabaga (#20)

2019-03-10 16:03:18 MicaHiro #24

Hadd kínáljak fel egy másik narratívát.

"Ennek szerintem azért a stúdiók politikájánál mélyebb (társadalmi) okain is érdemes gondolkodni, és ugye a nagy közös narratívák válságával is összefüggésben lehet."
Szerintem részben itt van a kutya elásva; részben pedig más a helyzet mint mondod.
Azzal kapcsolatban igazad van, hogy a nagy világmagyarázatok válságban vannak: nincs egy egységes, valamiféle értékeket képviselő korszellem. A dolog másik része viszont az, hogy a marketinggépezetek minden eddiginél sokkal-sokkal fejlettebbek, és erőteljesebben vannak használva.

Szerintem a helyzet nem az, hogy nincs manapság annyi jó film, mint régen, vagy hogy lenne valami nagy, általános minőségi romlás. Szerintem pont ugyanolyan kevés jó film van, mint régen volt, csak néhány dolog (már említettek) torzítja azt, ahogyan ezt érzékeljük.

Az egyik a lentebb emlegetett nosztalgia-faktor ((duplazárójeles fun fakt: ha jól emlékszem azt olvastam valamikor, hogy az emberiség első fennmaradt nyelvemlékei közül is arról szól némelyik, hogy a régi korok gyerekei okosabbak voltak)), másrészt hogy régebbről az igazán rossz filmek nagyon nehezen jutnak el a mai fogyasztóhoz, harmadrészt pedig az; hogy egy rossz vagy közepes film jó vagy közepes marketinggel viszont nagyon könnyen eljut hozzánk. És sokkal könnyebb közepes filmet csinálni közepes marketinggel, mint igazán jó filmet csinálni, úgyhogy a stúdiók zömmel azt a stratégiát követik. Markáns korszellem híján pedig nincs semmi elvi megfontolás, ami megállítsa ebben őket.

Szóval szerintem megvannak azok a kreatív erőforrások, csak nehéz őket megtalálni a nagy média-háttérzajban, hogy így mondjam. Mostanság egyébként leginkább a sorozatiparban kell keresni őket, de a filmeknél is megvannak.

előzmény: Fonghi (#23)

2019-03-10 15:01:29 Fonghi #23

Az 1. pont tehát nagyjából egybevág akkor az általam írt első lehetőséggel, kicsit filmművészet eszköztárára applikálva.
A 2. pont valóban egy érdekes problémakör. Hogy valamikor a mainstream és a szellemi érték egymásnak jó barátja tudott lenni, ma ez már csak ritka kivétel. Ennek szerintem azért a stúdiók politikájánál mélyebb (társadalmi) okain is érdemes gondolkodni, és ugye a nagy közös narratívák válságával is összefüggésben lehet.
Amire viszont nem reagáltál, és ami tulajdonképpen az ellentmondás alapját jelentené, hogy az intellektus (mint olyan) elvileg egy extenzív fejlődésen ment keresztül az egész 20. század folyamán (népességszám-növekedés, földrajzi keretek kitágulása: mindenekelőtt az ázsiai és amerikai középosztály bővülésével, iskolázottság általános emelkedése), ennek hatása azonban sem a megnövekedett piacban, sem a kreatív erőforrások bővülésében nem látszik ez testet ölteni. Persze ez nyilván messzebb vezet, mint amit ennek a fórumnak ki kell bírnia, szóval azt is megértem, ha itt és most nem vitatjuk meg.

előzmény: Olórin (#19)

2019-03-10 14:44:12 Fonghi #22

Nem tudom, hogy ezt mennyiben szántad nekem, de azért válaszolok. A régi korokba vágyódás eme ciklikusságának egy nagyon szép formába öntése éppen Allen Éjfélkor Párizsbanja. Általánosságban egyetértek a gondolatmeneteddel, de - mint írtam - az, hogy mennyi hulladék van - bár kétségtelenül fontos társadalmi tünet - semmiben nem befolyásolja a létrehozott valódi szellemi teljesítmények értékét. És igen, régen még a szar is jobb volt. Főleg, amikor valamiféle őszinteség és tabudöntögetéssel is párosult.

előzmény: BonnyJohnny (#17)

2019-03-10 14:00:38 saatonda #21

szvsz régi, mondjuk legalább 20 évvel korábbi filmeket nem is sok értelme van pontozni, más technikai feltételek mellett más korban más közönséghez szóltak, a filmek gyorsan öregszenek, pláne hogy az újdonságértékük is már csak a filmtörténetben képzettek számára létező, a kortárs közösség számára nem

előzmény: csabaga (#18)

2019-03-10 13:56:48 csabaga #20

Pontosan! Ma egy Kramer kontra Kramer / 1979 legnagyobb anyagi sikere/ vagy egy Annie Hall mire is menne?

előzmény: Olórin (#19)

2019-03-10 13:02:15 Olórin #19

Szerintem nem kevesebb a szellemi teljesítmény, csak
1. 120 év filmművészet után nehezebb eredetinek/formabontónak lenni, mint régen
2. a "régen minden jobb volt" gondolatmenet annyiból mindenképpen szentigaz, hogy régen a kisebb/értékesebb/felnőttesebb filmek nagyobb közönséghez juthattak el, mert még a stúdiók is bevállaltak ilyen filmeket tisztességes költségvetéssel és marketinggel

előzmény: Fonghi (#16)

2019-03-10 12:49:24 csabaga #18

A gyerekkori-kamaszkori kedvenceknek /Bud Spencer-Terrence Hill, majd Eddy Murphy stb./ ma sokkal rosszabb jegyet adok, nosztalgia ide vagy oda...Valamikor anno a tv-ben is sok 'klasszikus' ment, sok gyenge film is volt ott.

2019-03-10 06:42:47 BonnyJohnny #17

A régen jobb volt érzés tényként való elfogadása létező jelenség (mint a kollektív memória, amikor mindenki emlékszik valamire, néha olyanra is, amit nem látott) és azon korok embereire is jellemző volt, akik korárá mi visszagindolunk (és azok korára is akik azok visszagondolnak, és így tovább...).
Ennek egyik oka a viszonyítás: azon nőttél fel, azt szeretted meg, minden ami eltér (ha kicsit is de) gyengébb.
A másik pedig, amit Olórin is írt: ma minden szart megnézel, de a nyolcvanas évekből nem mindent. Bár nézel szart is (sok legendás szar van, ezt se felejtsük!), nem annyit, illetve azok is "jobb szarok" voltak, mint a maiak.
Az ötvenes évekből már nem nagyon nézel. Persze ott a Kilences terv, meg hasonlók, de az kuriózum. A B noirok pedig nem ugyanaz a szint, mint a mai minden szar, de, ha az is, régen az is jobb volt...
A harmincas évekből aztán már tényleg csak a legendák maradnak meg. Eleve, abból a korból szó szerint fent sem maradt a minden szar.

A harmadik dolog pedig, ami valahol rokonítható a nosztalgiával, és okozza a régen szar is jobb volt érzést, a régi filmek bája. A Kilences terv konkrétan vicces, a belógatott csészéivel. Képtelen vagy úgy utálni azt a filmet, ahogy megérdemelné. De a nyolcvanas évek B filmjei is sokkal elfogadhatóbbnak tűnnek a béna speciális effektjeikkel, mint a mai filléres CGI okádék látványa.
Nem beszélve róla, hogy a régi rossz filmekben volt meztelenség, vér, káromkodás, olyan "alávaló" élvezetek, amire anno az exploitationt kitalálták. A maiak kilúgozott szennyek.
Régen a szar is jobb volt... :P

2019-03-10 01:02:41 Fonghi #16

Igazából meglehetősen érdektelenek a szar filmek. Megnéztük, elfelejtjük, oszt heló. Szerintem az a perdöntő, hogy mennyi jó készül, illetve mennyire jó. Ez darabonként nyilván nagyon szubjektív, de nagyobb tételekben világosan kirajzolódnak tendenciák - tulajdonképpen ez az alapja annak, hogy létezik kánon, kritikusi réteg vagy éppen ez az oldal. És erősen az az érzése az embernek, hogy valahol a 60-as, 70-es évek táján volt valamiféle (egyébként nem csak a filmeknél megfigyelhető) szellemi-esztétikai kumuláció, amit azóta nem sikerül újra elérni. Ezt ugyan lehet vitatni, de az ellenkezőjét kevés értelmiségi állítaná jó szívvel. Annak fényében igazán érdekes ez, hogy közben a világ népessége bőven megduplázódott, az iskolázottság pedig rengeteget javult. Szóval egy sokkal nagyobb potenciális alkotórétegből mintha kevesebb szellemi teljesítmény nőne ki (vagy kevesebbre lenne igény - megközelítés kérdése). Más művészeteknél lehetne azzal érvelni, hogy általánosan csökkent a jelentősége, de a filmnél nagyon nehéz lenne. És eközben új, konkurens formák sem lepték el a világot, amik alapvetően szívnák el az intellektuális erőforrásokat, vagy terelnék el a figyelmet. Véleményem szerint e dichotómiában rejlik az egyébként sokak által érzett, vélt, nosztalgikus vagy túldramatizált romlásélmény valamennyire megfogható gyökere. És ezen érdemes gondolkodni. Vajon a posztmodernség (egyik) alapproblémájával kapcsolatos, hogy már nem lehet újat mondani, mert mindent elmondtak előttünk? Vagy öles léptekkel haladunk az Idiokrácia felé? Esetleg tényleg csupán történelmi (lélektani) törvényszerűség, hogy rosszabbnak érezzük a saját korunkat, és nem is érdemes vekengeni az egészen? Ezt a gondolatsort érdemes leírni? Annyian, annyiféleképp leírták már előttem, nyilván sokkal jobban...

2019-03-10 00:14:02 Olórin #15

Na de éppen ezért fals az a hozzáállás, hogy az utóbbi 20 év totál lejtmenet... a sok mai szarnak megvoltak a maguk megfelelői 40 éve is, csak azokra már senki sem emlékszik - mint ahogy a mostani szarokra sem fog emlékezni senki 40 (vagy 10) év múlva (amikor is majd azt mondják, hogy mennyi jó film volt a 2010-es években, bezzeg ezek a 2050-es évek... áh, csupa hulladék).

Nemrég olvastam el William Goldman Adventures in the Screen Trade című könyvét, ami 1982 nyarán jelent meg, és Goldman már akkor arról panaszkodott oldalakon keresztül, hogy mindent elöntenek a folytatások meg a popcornfilmek, és egyre kevesebb az eredeti, értékes alkotás.
"This summer's three big pictures so far are E.T., Rocky III and Star Trek II. So, for the present, I think we may as well prepare ourselves for seven more Star Wars sequels and half a dozen quests involving Indiana Jones. By the end of the decade, we may well be seeing E.T. Meets Luke Skywalker." Ez kb. ugyanaz az elégedetlenkedő-cinikus hozzáállás, amivel lépten-nyomon találkozni az utóbbi 10-15 évben is. És nem is vitatom ennek a hozzáállásnak a jogosságát, csak arra akartam rámutatni, hogy minden erősen relatív. Mert Goldman ugye arról a korszakról (a saját jelenéről) beszél így, amire mi most úgy tekintünk vissza, hogy ah, azok voltak a szép idők...

előzmény: Raul (#13)

2019-03-09 22:26:32 Raul #14

Nincs mit. Az okokat mi aligha tudjuk feltárni, de azért a folytatás/remake túlburjánzás elég jól kivehető szabad szemmel is.

előzmény: MicaHiro (#11)

2019-03-09 22:21:46 Raul #13

Nem csak hogy lehet, de én inkább azt mondom, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy ebben igazad van (bár én azért az utóbbi években legalább havi egy régi "B-filmet" is megnézek). Épp emiatt célszerűbb lehet az utóbbi 20-30 évre koncentrálni. A teljes filmtörténelmet azért elég kevesen ismerik :)
Az is eszembe jutott, hogy érdemesebb lenne megnézni, hogy (ha már a díjszezon kapcsán került elő ez a kérdés) az adott év Legjobb film jelöltjeire milyen átlagot adtam, de ez meg túl kicsi minta szerintem.

előzmény: Olórin (#12)

2019-03-09 21:08:55 Olórin #12

És nem lehet, hogy ez azért van, mert a több évtizedes filmek közül nagy átlagban véve csak a jobbakat nézted meg (amik fennmaradtak), az újabbak közül meg kis túlzással "minden szart"? :) Mert esetemben pl. így van (és szerintem kb. mindenki esetében is.)

előzmény: Raul (#8)

2019-03-09 20:22:45 MicaHiro #11

Köszi a választ, ez így elég jól megalapozott. Az okokra persze még mindig nem mutat rá, de izgalmas dolog ilyen statisztikákat csinálni...cselekvésre is bírt engem is :)

Megnéztem 2014-2018ig a KT évenkénti 20 legnézettebb filmjének átlagait, ezek sorrendben:
2014:3,75; 2015:3,72; 2016:3,7; 2017:3,7; 2018:3,52.

Ez alapján valóban van egy észrevehető esés az átlagos KT-szavazó véleménye alapján.

Az okok persze még mindig nincsenek felfejtve, de valószínűleg sokkal összetettebb dolog ez annál, mint hogy lehessen rá valami egyértelmű magyarázatot adni.

előzmény: Raul (#8)

2019-03-09 11:42:39 Raul #10

Megtettem :)

előzmény: BonnyJohnny (#9)

2019-03-09 11:36:12 BonnyJohnny #9

Akkor te igazoltan szavazhatsz az utolsó válaszlehetőségre. :)

előzmény: Raul (#8)

2019-03-09 10:40:13 Raul #8

Indoklás (nem csekély erőfeszítéssel visszafogom a grafomán énemet, és csak röviden fejtem ki):
Szóval a kérdés olvastán úgy döntöttem, hogy nem hasraütésre válaszolok, hanem segítségül hívtam IMDB bácsit és Excel nénit, összedobtam egy táblázatot, hogy lássam, az egyes évekből látott filmekre átlagban milyen osztályzatot adtam 1920-2018 között (csak egész estés filmek, az első bemutató éve szerint, de nem csak amerikai filmek). Az utolsó válaszlehetőség miatt kellett időben ennyire visszamenni (na meg persze mert nagyon kíváncsi voltam), amúgy 2010-2018 között is elég lett volna. Szóval a lényeg, hogy 2001 volt a filmtörténelemben az első év, amikor 10-es skálán az átlagom 6,0 alatt volt és lényegében 5,5-6,0 között van azóta is, kivéve a 2013-2015 közötti időszakot (6,1-6,3). 7,0 fölött pedig utoljára 1983-ban volt.
Konkrétan 2018-nál csak 4 rosszabb év volt (ebből az egyik 2017), a legrosszabb pedig 2008 (5,49-es átlag).

2019-03-08 17:35:25 MicaHiro #7

Indoklás, indoklás, indoklás! ;)

2019-03-08 17:16:36 Raul #6

Az egész 2000-es évek szinte egy folyamatos mélypont...

2019-03-08 17:14:53 agymosott09 #5

Amerikai bemutató szerint a Favourite megmentette az évet. Magyar bemutató szerint a filmtörténet mélypontja.

2019-03-08 16:39:01 csabaga #4

Nem tudom. Nekem eddig 2009-2012 is mind gyenge volt. Ha 2018 ennyi sincsen, az nagy baj...

2019-03-08 12:55:08 BonnyJohnny #3

2018 az eddigi évtized hullámvölgye volt.

Azért is élesztettem fel ezt az évek óta felnemtett kérdést, mert most először ez a véleményem. De remélen, hogy páran szavaznak (és hozzászolnak) a mélypont lehetőséghez is. :)

2019-03-08 09:39:06 MicaHiro #2

A semmi különös és a gyenge között gondolkoztam, aztán egy-két szerintem különleges és szívemhez közel álló alkotás (Annihilation, Buster Scruggs, Isle of Dogs, First Man) miatt végül felfelé kerekítettem.

Ezután az unalmas, középen álló vélemény után viszont hadd jegyezzem meg, bármelyik szélsőségesebb vélemény indoklása nagyon érdekelne :)

2019-03-08 09:34:18 Ágó #1

Ha a díjszezonból indulnék ki, valószínűleg gyenge évet írnék, de összességében nem volt ez rossz, sok emlékezetes alkotással lettünk gazdagabbak.