- 19% (9) A napfény íze, 1999
- 19% (9) Apa - Egy hit naplója, 1966
- 15% (7) Mephisto, 1981
- 11% (5) Bizalom, 1979
- 11% (5) Szerelmesfilm, 1970
- 9% (4) Csodálatos Júlia,2004
- 6% (3) Álmodozások kora, 1964
- 4% (2) Redl ezredes, 1985
- 4% (2) Találkozás Vénusszal, 1991
- 2% (1) más, kommentben megírom
- Hanussen, 1988
- Szembesítés, 2001
Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
A napfény íze
Sosem rajongtam Szabó munkásságáért. Az Apa talán az egyetlen igazi remekműve.
Csodálatos Júlia, a rendező végre kilépett a magyar és környező országok kereteiből.
A legjobb: a Bizalom.
A legfontosabb: az Édes Emma, drága Böbe. (Tkp. az egyetlen film, amelyik a rendszerváltás drámáját dolgozza fel.)
Apa - Egy hit naplója
Szabótól én az Álmodozások kora - Apa - Szerelmesfilm trilógiát szeretem nagyon. critixxhez hasonlóan én sem tartom egy hatalmas nagy rendezőnek érdemei és díjai ellenére, kb. lemásolta a francia újhullámot az első filmjével, utána meg áttért az akadémista mid-cultokra, melyekben elég sok a modorosság már (az Álmodozások korában is mondjuk, de az sokkal energikusabb, játékosabb, mint a nehézkes Mephisto-Hanussen-Redl és amik utána jöttek). Viszont a trilógiából nekem a Szerelmesfilm a kedvencem, ebben elég jól használja az időfelbontást a személyes történet és a történelem egybefésülésére, ebben sikerült szerintem a leginkább eltalálnia Szabónak az arányt a formai játék és a történetmesélés között.
A Budapesti mesék és a Tűzoltó utca 25. nekem már túlságosan is formalista alkotások, melyekben túlságosan is eltolódott a hangsúly az emlékezés bemutatása felé az emlékezés tárgya felől. Szeretem az avantgárd filmeket, de ezekben azért van sztori, csak azt csúnyán háttérbe szorítja a nehézkes szimbolizmus és a melldöngetés, hogy "én ennyire értek az időrend felbontáshoz".
A Mephisto-féle vonal sem rossz, meg a Bizalom sem, sőt még az Édes Emma, drága Böbe sem. Ezek közül talán a Hanussen tetszett a leginkább, az elég jól megragadja a rémisztő átmenetet a demokráciából (weimari köztársaság) a diktatúrába (nácik hatalomátvétele). A giccs és a modorosság ezekben már erőteljesen jelen van azért. És én mondjuk A napfény ízét is bírtam elsőre, de újranézve eléggé olyan érzésem volt, hogy hiába a kb. 3 órás játékidő, mintha az egészet összecsapták volna.
Szóval Szabónak én inkább az újhullámot majmoló korszakát bírom, semmint az akadémista filmjeit.