"Some cause happiness wherever they go; others whenever they go." (Oscar Wilde)
'Kalamajka' Jane Bodine: Valaki egyszer azt mondta: ha nem tetszik az út, amin jársz... taposs ki egy másikat!
'Kalamajka' Jane Bodine: Találkozunk a ringben!
Assad: Minden gyermek megérdemli az életet.
Carl: Hogy én legyek az apja? Azt senki se érdemli.
Jean-Louise: Ha elölről kezdhetném, hogy csinálnám? Mi mást tehetnék? Legyünk barátok? Találkozzam vele hétről hétre és üdvözöljük egymást, mint régi jó barátok? Lehet... ha az ember ezt akarja, végül is úgy lesz. Azt sürgönyözte, szeret. Nem értem. Úgy látszik, semmi érzékem a női lélekhez.
Hihetetlen! Hihetetlen, hogy valaki ennyire ne akarjon boldog lenni.
Meg kellene állnom Avignonban, hogy feladjak neki egy táviratot. Áh, dehogy! A postás felébreszti háromnegyed hatkor, én meg hatkor. Közben elalszik, és rosszkedvűen ébred.
Jean-Louise: Hogyha az életben valamit komolytalannak találunk, azt mondjuk, olyan, mint a mozi. Mit gondol, miért nem veszik az emberek komolyan a mozit?
Anne: Nem tudnám megmondani. Mert akkor járnak oda, amikor minden jól megy.
Jean-Louise: Talán akkor járjanak, mikor minden rosszul megy?
Anne: Miért ne?
(Miközben cirkuszolnak, verekednek a diszkóban, a zenekar:) Itt van Amerika! Itt van Amerika...
Klári: Muszáj mindig gyötörni valamivel?
John Morlar: Az épületet... teljes egészében... a fejükre rogyasztom!!!
Dr. Zonfeld: Nem tartóztat le?
Brunel: Tudja, most hív a... kötelesség!
Brunel: Nos, megpróbáljuk kifürkészni egymás gyengeségeit.
Botár Imre: Az Isten se fogja elhinni, hogy meg akartam írni.
-Jaj ne! Megint a halálba dumált valakit.
- Hé doki, hagyja már ezt a science fiction baromságot!
- Nem Hendricks! Jobb ha elhiszi, ez ma már a valóság!
"Piroska testvér. A házasság és a családi élet számomra örökre idegen marad. Mert én az ilyen leheletfinom vonzalmat minden realitástól féltem és óvni akarom. A családi élet realitásától is. Egy nő, aki igazán édestestvérem nekem, lélekben, művészetben, igazságban - milyen képtelen a világ hinni ilyennek - mondotta nekem, hogy az nem más bennem mint a költészet önfenntartási ösztöne. Egy az én szívemnél is nagyobb, erősebb hatalom. A költészet élni akar bennem és azért elhárít magától mindent, ami az én érzékenységem mellett az ő vereségét vagy halálát jelenthetné. Egy intuitív felvillanásban soha senki nála nagyobb igazságot nem mondott, mint az a fiatal asszony. Én tudom hogy ez a túlzott esztéticizmus engem sok reális boldogságtól foszt meg. Tudom hogy a végső analízis szempontjából betegség... de én ebből a csodálatos betegségből nem is akarok meggyógyulni soha." Reményik Sándor
Az egyik visszaemlékező a koalíciós kommunista pártot bírálva: "Itt van az elvtársnő, aki a békéscsabai nagygyűlésen Rajknak [Rajk Lászlónak] adta át a seprűt, a jelképes ajándékot, hogy seperje ki a reakciót a koalícióból. Itt van, a Farkasné volt, aki átadta neki személyesen. És uram isten, a Rajk ellenség lett... Kisült, hogy beépített kém volt mindig. Rá öt évvel később kisült, hogy jajj, kérem, tévedtünk, mert most már dísz sírhelyre tenni, elismerni minden érdemeit."
Egy másik visszaemlékező, aki Rábai Imre mellett dolgozott: "Mi nem tartozunk senkinek ilyen utasítást végrehajtani, mi önállóak vagyunk. Innen ered az a bizonyos köztársaság. Nekem is így magyarázta ezt [Rábai Imre], hogy úgy kell felfogni [Vésztőt], hogy mi minden ügyünket önállóan végezzük. Mi függetlenek vagyunk a megyétől, függetlenek vagyunk a járástól, tehát mindent önállóan végezünk, mint egy külön köztársaság."
"Itt egy olyan túlzott baloldali elhajlás volt, amit nem lehetett másként, csak olyan radikálisan megszüntetni, amilyen radikálisan meg volt szüntetve."
Az egyik visszaemlékező szerint Rábai Imre a következőket mondta Révai Józsefnek: "Itt a nép parancsol, nem ő."
Luis Molina: Elnézést, feltétlenül szükséges ez? (Mikor mégis rászánja magát a telefonálásra...)
(A film végén a) pirosba öltözött előadóművész: Na, elég-elég! Csendet kérek, hülye buzi banda!
Luis Molina: Miért lehetetlen minden, ami szép?!
Valentin Arregu: Csak aki bedilizett, az sír ilyesmi miatt.
Thor: Elvesztettük a földelt.
Heimdall: Nem, mindig van remény.
Thor: Őt látod?
Heimdall: Látom.
Thor: ...és hogy van?
Heimdall: Téged keres.
Odin: Bölcs király leszel.
Thor: Nálad senki nem lesz bölcsebb király, vagy jobb apa.
Sokat kell még tanulnom. Ezt már tudom.
Egy nap talán majd, büszke leszel rám apám.
Odin: Már most büszke vagyok rád.
Phil Coulson: Dr. Selvig! Tartsa távol a piától!
Dr. Erik Selvig: Rendben!
Thor: Hová megyünk?
Dr. Erik Selvig: Iszunk valamit.
Anatolij (egyedül kifelé a kis fatornyú templom ajtaján): Menjünk, Uram!
Filaret: Mit... mit csinálsz a csizmámmal?
Anatolij (tűzbe dobja): Nem tudtad, hogy a legtöbb bűn a püspökök csizmájának az orrában rejtőzik?
Filaret atya: Hol alszol?
Anatolij: Itt.
Filaret atya: A szénen?
Anatolij: Igen. Elférsz itt mellettem.
Filaret atya: Hát, jó. Majd együtt megmentjük magunkat, imádkozunk, és gondolkozunk az Istenről.
Anatolij: De vigyázz ám! Kellemetlen szobatárs vagyok. Köhögőrohamaim szoktak lenni, és időnként énekelni kezdek az éjszaka közepén.
Anatolij: Erény...Erényeim bűzlenek az ÚR előtt. Érzem a bűzüket.
Filaret: Igen, te érzed, ezért megmenekülsz!
LaVona Golden: Kicsim, mondd csak, tudtál a támadásról?
Jeff: A "Fogd be a pofád!" melyik részét nem értetted, te, ostoba p.csa?!
Nyomozó(k): Shawn Eckhardt?
Shawn Eckhardt: Neeem...
(Háttérben Shawn anyja: Ki az, Shawni?)
Tonya (kicsiként): Ha felnövök, egy irodában dolgozom majd, határidőre.
- Sebész létedre túl nagy fontosságot tulajdonítasz a léleknek!
Ez a csávó?
Vagy ez volt , vagy egy fa
"Akkor még sem kapok BMX-et?"
Mordály: Szétcsúsztál, mint fagyi a napon.
Gábor: Menj el ebből az országból!
Tony Stark / Vasember: Én...vagyok...Vasember.
Marcsi: Itt mindig, mindenki geci volt?
Sir Wilfrid Robarts: A letartóztatás nem szégyen, uram. Királyok, miniszterelnökök, püspökök is ültek már a vádlottak padján. Sőt, még ügyvédek is.
Steve Rogers / Amerika Kapitány: Avengers... assemble!
Amerika Kapitány: Bosszúállók...gyülekező!
Desiree: A férfiak nem tudják, mi a jó nekik. Segítenünk kell, hogy rájöjjenek.
Mrs. Armfeldt: Soha nem tudunk megvédeni egyetlen embert sem a szenvedéstől. Ez az, ami olyan szomorú.
Mrs. Armfeldt: Ha tudnák az emberek, milyen nagyon egészségtelen figyelni, akkor rögtön abbahagynák. És akkor sokkal jobban éreznék magukat.
Desiree: Miért nem írod meg az emlékeidet?
Édesanyja: Édesem! Hát annak fejében kaptam ezt a házat, hogy nem írok meg semmit!
Desiree: Most az egyszer ártatlan voltam.
Édesanyja: Akkor ez még kora este történhetett.
Fredrik: Hogy szerethetik a nők a férfiakat? Mondd meg nekem!
Desiree: Hmmm... a női nézőpont ritkán esztétikai. Legrosszabb esetben eloltjuk a fényt.
Henrik: Petra olyan kedves volt! Legközelebb majd jobb lesz, mondta, és nevetett.
Fredrik: Mit mondasz? Haha! Persze! A premier mindig tragikomikus, fiacskám! És óriási nagy szerencse, hogy a nők nem veszik olyan komolyan. Különben kihalna az emberiség.
Thor: Újra együtt az Asgard és az ő ász gárdája!
Bella Jung: Én hívom... kicsimnek!
Martin Jung: Értettem.
Apa: Figyelj, szeretlek! És nem várom el, hogy te is mondd...
Miles Morales / Pókember: Azért ez elég felvágós!
Anya: A mi családunk nem menekül el a problémák elől!
Fiú: Igen, tudom.
Johnny Firpo: Ezt meg hogy csináltad?
Charlie Firpo: Hát csak úgy, hogy én meg sirályul tudok!
Verge: Ez itt Jack, a pokol legmélyebb bugyra. Igazából nem ide kell magát vezetnem... Bármennyire hihetetlenül hangzik, néhány körrel feljebb lesz a helye.
Verge: (...) A hübriszt Nemeszisz tűzzel-vassal írtja, hogy egy régimódi kifejezéssel éljek...
Verge: Maga minden emberit az anyagra vezet vissza. Így eltűnik belőle az élet és a művészet is, amit pedig olyan nagyra tart.
Jack: Verge. Maga egy keserű öregember. Maga öli meg a művészetet, amikor a saját erkölcsi mércéjével vizsgál mindent, ami nagy hiba. Mert a művészet olyan széles skálán mozog, hogy azt fel sem tudjuk fogni.
Jack: A vallás tönkretette az embereket. Azért, mert Isten azt tanítja, hogy fojtsuk el a bennünk lévő tigrist és rabszolgák tömegeit neveli ki belőlünk, akik szégyenlik ezt felismerni.
Verge: Ó, Jack. Maga sohasem a megfelelő betűket olvasta. Talán nem is akarta.
Jack: Utálom az olyan diagnózist, amit betűkkel le lehet írni.
Verge: Nem értem, miért. A betűk világosak, gondoskodnak rólunk, és meghúzzák a határt a jó és a gonosz között. Vallásosságot hordoznak.
Verge (Jacknek): A kifinomult művész...? Ó, hát persze. A nárcizmusa nem ismer határokat.
Verge (Jacknek): Pont úgy olvassa Blake-et, ahogy az ördög a Bibliát.
Kardos doktor:Ebben az országban nem lehet telefonálni!
Kemény fiú: Délután háromkor a presszóban a menyasszonyaink előtt, nyilvánosan bocsánatot kérsz tőlünk!
Ötvös Csöpi:Nem vagyok úgy öltözve.
- Tetszem magának?
- Lehet, hogy kicsit banális a válasz, de ... igen.
Silva: Nincs még véletlenül 45-ös lőszer magánál?
Axel: Parancsoljon! (lő...)
Deborah: Higgyék el, én az igazságért éltem... csak nem tudtam legyőzni az igazságtalanságot!
Józsa György: Versenyezhetnénk egymással könnyek tekintetében.
Öz József: Ez durva volt, kedves!
Deborah: Tudom, ne haragudjon! Ne haragudjon!
Deborah: Hogyan látja jónak? Hozzánk már nem illik az álmodozás!
Jenki politikus: Nem alkuszunk, el kell fogadniuk az egy milliárd dollárt!
Grand Fenwick hercege / Grand Fenwick miniszterelnöke / Grand Fenwick főparancsnoka: Ez esetben mit javasol őfelsége?
Uralkodó(nő): Igazán nem tudom. Szerintem várjunk.
Tábornok: Figyelmeztetem, fejből tudom a Genfi Egyezményt!
Uralkodó(nő): Ó, nagyszerű, elszavalhatná egyik este, én meg csembalóznék.
Uralkodó(nő): Istenkém, ez nagyon bonyolult! (...) Tegyék el a bombát... egy kamrába...
Jenki politikus: És mindez valami hamis bor miatt!
(New York kikötője előtt a kishajó nyilazza a nagyhajót)
- Állj!
- Dehát hadban állunk, uram!
- De nem mindenkivel!
Narrátor (felirat a táblán): Grand Fenwick Hercegség határa. Ha az őr nincs szolgálatban, menj csak be!
Politikus: Remek, remek katonák ezek.
Grand Fenwick hercege / Grand Fenwick miniszterelnöke / Grand Fenwick főparancsnoka: S az ország eddigi legjobb befektetése.
Narrátor: Ezúttal úgy hívták, Andreas Winkelman.
Andreas: Hát nem rettenetes méreg a szabadság egy megalázott ember számára?
Andreas: Szeretnék gyengéd, kedves és élő lenni.
Apáczai Csere János: Kevés a halál az ítélkezőnek...
II. Rákóczi György: Csak vitatkozzunk! A hazának segítünk ezzel.
Isak Borg mamája: Van egy nagy hibám. Nem halok meg.
"Hol a barát..." A vers folytatása, utolsó két sora: Kortyom, lélegzetem, az ő szerelme titkával telve / Hangját hallom a susogó nyári szélben.
Viktor: Különben sem tudom megérteni, hogy mehet egy modern ember papnak. Végül is Anders nem teljesen hülye.
Marianne Borg: Milyen káros szenvedélye legyen egy nőnek?
Isak Borg: Sírjon, szüljön gyerekeket, és pletykáljon a szomszédokról.
Isak Borg: Törvénybe kéne iktatni, hogy a nők nem dohányozhatnak.
Marianne Borg: Szép időnk van...
Nagyorrú könyvügynök: ...akkor már csak gazt kell vennem!
Holly: Olyan emberekről szól, akik későn jönnek rá az életben, mihez van tehetségük.
Hope Van Dyne: Nagy tehetség vagy! Megérdemelsz mindent, ami rád vár...
- Nekünk fel kell lázadnunk. Még mielőtt késő lenne. Mielőtt megszokjuk a pofájukat. Mielőtt már nem veszünk észre semmit se.
- Tudod mit mondok? Hogy ez a reptér nem is olyan ronda. Sőt !
- Most ezt miért mondod?
- Föntről nézve más. Az ember fölmászik ide és azt hihetné hogy a természet mindig győz, erősebb az embernél. Pedig nem így van. Ha egyszer valamit megcsinálnak még ha rossz is van valami logikus magyarázat, pusztán azért mert létezik. Építik ezeket az ocsmány házakat alumínium keretes ablakokkal vakolt falakkal, figyelsz?
- Figyelek, persze.
- Förtelmes házak. De az emberek odaköltöznek, vesznek függönyöket, muskátlit, televíziót, és egy idő után az egész beleolvad a tájba. Van. Létezik. Nem is emlékszik senki, milyen volt, nem tart semeddig tönkretenni ami szép.
- Na jó, és akkor most mi van?
- Akkor mi van? Akkor az van, hogy a politikai harc, osztályöntudat, tüntetés, meg ilyen hülyeség helyett arra kellene megtanítani az embereket hogy mi az a szépség, felismerjék, védjék.
- A szépséget?
- A szépséget. Mert az a fontos, a szépség. Minden más abból következik.
- Henia, miért nem sakkozol velem, soha?
- Mert féltékeny vagyok. Tudod nagyon jól, hogy nem engednél nyerni.
- Ha vége lesz, elmegyünk Olaszországba. Mindig szerettem volna Olaszországot megnézni. Nem vagyok jó férj Henia.
- Soha sem akartam mást.
- Az egyetemi szerelmed egy fiatal matematikus volt. Professzor lett, egy tudós! És nézz meg engem.
- Akiva! Te nagy bajnok vagy.
- Én csak játszom. Csak játékos vagyok, Henia.
- Pavius, meg van a szerződésem.
- Már mondtam, hogy nem, kétszer is.
- Három napot dolgozol, kifizeted az adósságaidat, és a jövedelmedből megélsz.
- Nem teszem meg.
- Tudod, hogy mennyire melletted állok, hagyd, hogy csináljak valamit.
- Figyelj ide, Foldes! Fromm az Fromm. Egy profi sakkozó. Ha kell száz meg ezer ellenfél ellen játszom, bekötött szemmel, féllábon állva, az óceán fenekén, de nem sakkozom önmagam ellen, olyan gépek ellen, melyeket rólam neveztek el. Megértetted?
- Látom úr lett belőled. Rangos tiszt. Talán még kommunista is.
- Igen. Kommunista. Készülődjön apám, maga is velünk jön.
- Hova?
- A háborúba.
- Megvan nekem a magam háborúja anyáddal, huszonöt éve egyfolytában harcolunk, lám mennyit összeharcoltunk belőletek, de mind ilyen makacsra sikeredett. Az egyik az erdőbe vinne, a másik a golyó elé, hogy én döntsek a magam akaratára, nem engedik...
- Miért mutatnak a vekkerek mind más időt?
- Hogy tudjam mennyi az idő, ha változik a hatalom, elromlanak olyan gyakran átállítom őket, így az egyik az oláh időt mutatja, a másik a lengyelt, a harmadik a németet, a negyedik a moszkvait, a többi meg a mi időnket.
- Ki okosította fel?
- A fiaim ! A gyerekeim mint ezek a rohadt órák, mind a maga mércéje szerint csatrangol a világban .
Kovács: Jó kocsitok van, milyen típus?
Gyerekek: Ez autóbusz.
Kovács: Nem cserélünk?
(...)
Kovács: Ide hallgass, megveszem készpénzért!
Gyerekek: Mennyiért?
Kovács: Két forint személyenként.