Ferenc pápa: A szegénység a mai világban gyalázat.
- Megmagyarázok valamit. Az idő, először is , rövid. A ravasznak ravasz, a hősnek hősies, a ribancnak trükk az idő. Ha szelíd vagy, az időd is az. Ha sietsz, repül az idő. Szolga, ha ura vagy, Istened, ha ebe vagy. Teremtjük, elszenvedjük, és öljük az időt. Másodszor: az idő időtlen. Te vagy az óra.
Öreg tanár: ...és neked mondom, Tino! Hova ment ez a majom?
Olga: Maga mérnök, ugye?
Angelus: Hát... majdnem.
Kovács: Sehogy se élsz, mindenki mondja. (...) Holnap jössz?
Olga: Hagyj békén, Kovács! (Majd az utasnak) Hova megyünk, uram?
Olga: Vedd el a kezed, Kovács, nehogy rálépjek!
Idősebb úr, öltönyben, teázás közben: Ha nem egyesítették volna Olaszországot, mi is a műveltebb Európához tartoznánk. (...) Jobb hallgatni, mint hazudni.
Szerencsés egy nigger vagy, pénzt kapsz ezért a sok szarért.
Blanche: Szeretni... nem tudtam.
Lucas: Mert tudni... nem lehet.
Florence (Lewisnak, mikor Jonathan elkezd szaxofonozni): Légy olyan jó, fogj egy kést és döfd a fülembe.
Jack Browning: Beszélj vele! Ha rá tudod venni, hogy nyissa ki a szemét és csukja be a száját... Állok elébe!
Ha büszke rám, hát büszke, van néki mire... de akkor tulajdonképpen segíthetne nekem valami nyomatékosabb évi előlegekkel, amíg ebben az országban vagyok... Mert a világhírből nem lehet megélni. (Bartók a kiadójáról, miután Menuhin hatalmas sikert aratott a hegedűversenyével, s kiadója pusztán egy távirattal fejezte ki elismerését, s Bartóknak mindeközben nem volt hol laknia.)
1942 áprilisa óta vagyok beteg. Az orvosok nem tudják az igazi okát, vagy csak nem mondják meg nekem. Nem hiszem, hogy tudnának segíteni. Pedig rengeteg dolgom volna még!... Kihez fohászkodjak? ... Itt nincsenek a közelben gyógyító hegyek. Magyarország messze van.
Charlie Strom fekszik a kórházi ágyon, mire a kollégája: Nem mondom, hogy jól nézel ki, mert... ki se nézel!
Thomas Mann Bartókról: "Amikor Bartók Bélát láttam, vele beszéltem, őt hallgattam, mindenkor a legmélyebben meghatott. Nem csak kedvessége, hanem tiszta művészegyénisége is. Csak keveseknek adatott meg ez a különleges kisugárzás, mely őt körülvette."
Bartók Péter: Gyerekkoromban elkövettem azt a baklövést, hogy apámat megkérdezzem: "Apa, miért írsz mindig olyan muzsikát, amilyet írsz, miért nem írsz olyat, mint Mozart?" Bár ne kérdeztem volna!... De ő nem vette rossz néven, és megmagyarázta: "Mozart írt olyan muzsikát, mint Mozart, és én írok olyan muzsikát, mint amilyet én írok."
Itthoni kritikusai nem értik a számukra elfogadhatatlan ritmusokat és a szokatlan dallamvezetést. De legfőképpen az nem tetszik nekik, miért foglalkozik a szomszéd népek zenéivel. Nem fogadják el érveit, és a Kossuth-szimfónia mindenki által ünnepelt zeneszerzőjét hazaárulónak nevezik. "Egy esztendővel ezelőtt engem, mint zeneszerzőt, hivatalosan kivégeztek. Vagy az illetőknek van igazuk, akkor én tehetségtelen kontár vagyok, vagy nekem, akkor ők hülyék. Mindkét esetben köztük és köztem zenéről szó sem lehet."
Öreg orvos (az újoncnak): Ha minden hívásra kimennék, nem aldunék soha az életben!
Kati: Olyan nyugtatóan szép és távoli, mint egy halott.
Elképzelhetetlen is lett volna, hogy rabul ne ejtse őket az egészségtől duzzadó fák fiatal szépsége. Még magát a képviselőt is lenyűgözte.
Békén hagyták, hiszen föl sem merült senkiben, hogy van a világon ilyen makacs és csodálatos nemeslelkűség.
Az ember nem csak a rombolásban, de a teremtésben is isteni hatalommal bír.
Mit sem törődött a háborúval, ő csak folytatta a fák ültetését.
Nick:
There are lots of things worse than movies: politicians, wars, forest fires, famine, plague, sickness, pain, whores, politicians...
Jack Slater:
You already mentioned them.
Nick:
I know I did. They are twice as bad as anything else.
Nem történhet itt csoda! Ha mindenki hinni fog, nem maradhatok polgármester!
Cesar Soubeyran: Tudod, hogy van ez a lendülettel! Lefele mindig könnyebb szántani a földet, mint fölfelé!
Cesar Soubeyran: Mit akar ültetni?
Ugolin: Valami autentikust. Te tudod, mi az?
Lány: Hogy festhetném meg, ha azt se tudom, mi az.
Doki: Bízzon az ecsetben! Mindent elárul.
Lány: Ha maga mondja...
"Some cause happiness wherever they go; others whenever they go." (Oscar Wilde)
'Kalamajka' Jane Bodine: Valaki egyszer azt mondta: ha nem tetszik az út, amin jársz... taposs ki egy másikat!
'Kalamajka' Jane Bodine: Találkozunk a ringben!
Assad: Minden gyermek megérdemli az életet.
Carl: Hogy én legyek az apja? Azt senki se érdemli.
Jean-Louise: Ha elölről kezdhetném, hogy csinálnám? Mi mást tehetnék? Legyünk barátok? Találkozzam vele hétről hétre és üdvözöljük egymást, mint régi jó barátok? Lehet... ha az ember ezt akarja, végül is úgy lesz. Azt sürgönyözte, szeret. Nem értem. Úgy látszik, semmi érzékem a női lélekhez.
Hihetetlen! Hihetetlen, hogy valaki ennyire ne akarjon boldog lenni.
Meg kellene állnom Avignonban, hogy feladjak neki egy táviratot. Áh, dehogy! A postás felébreszti háromnegyed hatkor, én meg hatkor. Közben elalszik, és rosszkedvűen ébred.
Jean-Louise: Hogyha az életben valamit komolytalannak találunk, azt mondjuk, olyan, mint a mozi. Mit gondol, miért nem veszik az emberek komolyan a mozit?
Anne: Nem tudnám megmondani. Mert akkor járnak oda, amikor minden jól megy.
Jean-Louise: Talán akkor járjanak, mikor minden rosszul megy?
Anne: Miért ne?
(Miközben cirkuszolnak, verekednek a diszkóban, a zenekar:) Itt van Amerika! Itt van Amerika...
Klári: Muszáj mindig gyötörni valamivel?
John Morlar: Az épületet... teljes egészében... a fejükre rogyasztom!!!
Dr. Zonfeld: Nem tartóztat le?
Brunel: Tudja, most hív a... kötelesség!
Brunel: Nos, megpróbáljuk kifürkészni egymás gyengeségeit.
Botár Imre: Az Isten se fogja elhinni, hogy meg akartam írni.
-Jaj ne! Megint a halálba dumált valakit.
- Hé doki, hagyja már ezt a science fiction baromságot!
- Nem Hendricks! Jobb ha elhiszi, ez ma már a valóság!
"Piroska testvér. A házasság és a családi élet számomra örökre idegen marad. Mert én az ilyen leheletfinom vonzalmat minden realitástól féltem és óvni akarom. A családi élet realitásától is. Egy nő, aki igazán édestestvérem nekem, lélekben, művészetben, igazságban - milyen képtelen a világ hinni ilyennek - mondotta nekem, hogy az nem más bennem mint a költészet önfenntartási ösztöne. Egy az én szívemnél is nagyobb, erősebb hatalom. A költészet élni akar bennem és azért elhárít magától mindent, ami az én érzékenységem mellett az ő vereségét vagy halálát jelenthetné. Egy intuitív felvillanásban soha senki nála nagyobb igazságot nem mondott, mint az a fiatal asszony. Én tudom hogy ez a túlzott esztéticizmus engem sok reális boldogságtól foszt meg. Tudom hogy a végső analízis szempontjából betegség... de én ebből a csodálatos betegségből nem is akarok meggyógyulni soha." Reményik Sándor
Az egyik visszaemlékező a koalíciós kommunista pártot bírálva: "Itt van az elvtársnő, aki a békéscsabai nagygyűlésen Rajknak [Rajk Lászlónak] adta át a seprűt, a jelképes ajándékot, hogy seperje ki a reakciót a koalícióból. Itt van, a Farkasné volt, aki átadta neki személyesen. És uram isten, a Rajk ellenség lett... Kisült, hogy beépített kém volt mindig. Rá öt évvel később kisült, hogy jajj, kérem, tévedtünk, mert most már dísz sírhelyre tenni, elismerni minden érdemeit."
Egy másik visszaemlékező, aki Rábai Imre mellett dolgozott: "Mi nem tartozunk senkinek ilyen utasítást végrehajtani, mi önállóak vagyunk. Innen ered az a bizonyos köztársaság. Nekem is így magyarázta ezt [Rábai Imre], hogy úgy kell felfogni [Vésztőt], hogy mi minden ügyünket önállóan végezzük. Mi függetlenek vagyunk a megyétől, függetlenek vagyunk a járástól, tehát mindent önállóan végezünk, mint egy külön köztársaság."
"Itt egy olyan túlzott baloldali elhajlás volt, amit nem lehetett másként, csak olyan radikálisan megszüntetni, amilyen radikálisan meg volt szüntetve."
Az egyik visszaemlékező szerint Rábai Imre a következőket mondta Révai Józsefnek: "Itt a nép parancsol, nem ő."
Luis Molina: Elnézést, feltétlenül szükséges ez? (Mikor mégis rászánja magát a telefonálásra...)
(A film végén a) pirosba öltözött előadóművész: Na, elég-elég! Csendet kérek, hülye buzi banda!
Luis Molina: Miért lehetetlen minden, ami szép?!
Valentin Arregu: Csak aki bedilizett, az sír ilyesmi miatt.
Thor: Elvesztettük a földelt.
Heimdall: Nem, mindig van remény.
Thor: Őt látod?
Heimdall: Látom.
Thor: ...és hogy van?
Heimdall: Téged keres.
Odin: Bölcs király leszel.
Thor: Nálad senki nem lesz bölcsebb király, vagy jobb apa.
Sokat kell még tanulnom. Ezt már tudom.
Egy nap talán majd, büszke leszel rám apám.
Odin: Már most büszke vagyok rád.
Phil Coulson: Dr. Selvig! Tartsa távol a piától!
Dr. Erik Selvig: Rendben!
Thor: Hová megyünk?
Dr. Erik Selvig: Iszunk valamit.
Anatolij (egyedül kifelé a kis fatornyú templom ajtaján): Menjünk, Uram!
Filaret: Mit... mit csinálsz a csizmámmal?
Anatolij (tűzbe dobja): Nem tudtad, hogy a legtöbb bűn a püspökök csizmájának az orrában rejtőzik?
Filaret atya: Hol alszol?
Anatolij: Itt.
Filaret atya: A szénen?
Anatolij: Igen. Elférsz itt mellettem.
Filaret atya: Hát, jó. Majd együtt megmentjük magunkat, imádkozunk, és gondolkozunk az Istenről.
Anatolij: De vigyázz ám! Kellemetlen szobatárs vagyok. Köhögőrohamaim szoktak lenni, és időnként énekelni kezdek az éjszaka közepén.
Anatolij: Erény...Erényeim bűzlenek az ÚR előtt. Érzem a bűzüket.
Filaret: Igen, te érzed, ezért megmenekülsz!
LaVona Golden: Kicsim, mondd csak, tudtál a támadásról?
Jeff: A "Fogd be a pofád!" melyik részét nem értetted, te, ostoba p.csa?!
Nyomozó(k): Shawn Eckhardt?
Shawn Eckhardt: Neeem...
(Háttérben Shawn anyja: Ki az, Shawni?)
Tonya (kicsiként): Ha felnövök, egy irodában dolgozom majd, határidőre.
- Sebész létedre túl nagy fontosságot tulajdonítasz a léleknek!
Ez a csávó?
Vagy ez volt , vagy egy fa
"Akkor még sem kapok BMX-et?"
Mordály: Szétcsúsztál, mint fagyi a napon.
Gábor: Menj el ebből az országból!
Tony Stark / Vasember: Én...vagyok...Vasember.
Marcsi: Itt mindig, mindenki geci volt?
Sir Wilfrid Robarts: A letartóztatás nem szégyen, uram. Királyok, miniszterelnökök, püspökök is ültek már a vádlottak padján. Sőt, még ügyvédek is.
Steve Rogers / Amerika Kapitány: Avengers... assemble!
Amerika Kapitány: Bosszúállók...gyülekező!
Desiree: A férfiak nem tudják, mi a jó nekik. Segítenünk kell, hogy rájöjjenek.
Mrs. Armfeldt: Soha nem tudunk megvédeni egyetlen embert sem a szenvedéstől. Ez az, ami olyan szomorú.
Mrs. Armfeldt: Ha tudnák az emberek, milyen nagyon egészségtelen figyelni, akkor rögtön abbahagynák. És akkor sokkal jobban éreznék magukat.
Desiree: Miért nem írod meg az emlékeidet?
Édesanyja: Édesem! Hát annak fejében kaptam ezt a házat, hogy nem írok meg semmit!
Desiree: Most az egyszer ártatlan voltam.
Édesanyja: Akkor ez még kora este történhetett.
Fredrik: Hogy szerethetik a nők a férfiakat? Mondd meg nekem!
Desiree: Hmmm... a női nézőpont ritkán esztétikai. Legrosszabb esetben eloltjuk a fényt.
Henrik: Petra olyan kedves volt! Legközelebb majd jobb lesz, mondta, és nevetett.
Fredrik: Mit mondasz? Haha! Persze! A premier mindig tragikomikus, fiacskám! És óriási nagy szerencse, hogy a nők nem veszik olyan komolyan. Különben kihalna az emberiség.
Thor: Újra együtt az Asgard és az ő ász gárdája!
Bella Jung: Én hívom... kicsimnek!
Martin Jung: Értettem.
Apa: Figyelj, szeretlek! És nem várom el, hogy te is mondd...
Miles Morales / Pókember: Azért ez elég felvágós!
Anya: A mi családunk nem menekül el a problémák elől!
Fiú: Igen, tudom.
Johnny Firpo: Ezt meg hogy csináltad?
Charlie Firpo: Hát csak úgy, hogy én meg sirályul tudok!
Verge: Ez itt Jack, a pokol legmélyebb bugyra. Igazából nem ide kell magát vezetnem... Bármennyire hihetetlenül hangzik, néhány körrel feljebb lesz a helye.
Verge: (...) A hübriszt Nemeszisz tűzzel-vassal írtja, hogy egy régimódi kifejezéssel éljek...
Verge: Maga minden emberit az anyagra vezet vissza. Így eltűnik belőle az élet és a művészet is, amit pedig olyan nagyra tart.
Jack: Verge. Maga egy keserű öregember. Maga öli meg a művészetet, amikor a saját erkölcsi mércéjével vizsgál mindent, ami nagy hiba. Mert a művészet olyan széles skálán mozog, hogy azt fel sem tudjuk fogni.
Jack: A vallás tönkretette az embereket. Azért, mert Isten azt tanítja, hogy fojtsuk el a bennünk lévő tigrist és rabszolgák tömegeit neveli ki belőlünk, akik szégyenlik ezt felismerni.
Verge: Ó, Jack. Maga sohasem a megfelelő betűket olvasta. Talán nem is akarta.
Jack: Utálom az olyan diagnózist, amit betűkkel le lehet írni.
Verge: Nem értem, miért. A betűk világosak, gondoskodnak rólunk, és meghúzzák a határt a jó és a gonosz között. Vallásosságot hordoznak.
Verge (Jacknek): A kifinomult művész...? Ó, hát persze. A nárcizmusa nem ismer határokat.
Verge (Jacknek): Pont úgy olvassa Blake-et, ahogy az ördög a Bibliát.
Kardos doktor:Ebben az országban nem lehet telefonálni!
Kemény fiú: Délután háromkor a presszóban a menyasszonyaink előtt, nyilvánosan bocsánatot kérsz tőlünk!
Ötvös Csöpi:Nem vagyok úgy öltözve.
- Tetszem magának?
- Lehet, hogy kicsit banális a válasz, de ... igen.
Silva: Nincs még véletlenül 45-ös lőszer magánál?
Axel: Parancsoljon! (lő...)
Deborah: Higgyék el, én az igazságért éltem... csak nem tudtam legyőzni az igazságtalanságot!
Józsa György: Versenyezhetnénk egymással könnyek tekintetében.
Öz József: Ez durva volt, kedves!
Deborah: Tudom, ne haragudjon! Ne haragudjon!