Képregény topic 👁

(vissza a topikok listájához)

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2010-04-28 11:36:54 ronin07 #139

Mark Millar, John Romita Jr.: Kick-Ass

A Wanted filmváltozata és a képregényeredeti néhány oldala nyilvánvalóvá tette számomra a skót fenegyerek-szerző kézjegyét: Harcosok Klubját idéző intenzív szubjektivitás, gyors és szatirikus pillantás a populáris kultúra számos járulékára, elképesztő profanitás, illetve a tömegfogyasztók igényeinek egyszerre zajló fokozása és kijátszása. Ezt a két történetet nemigen lehet a szó szoros értelmében komolyan venni, de a cinikus fogalmazvány mögül azért kellő odafigyeléssel ki lehet bányászni trágár társadalombírálatait, zsánerkommentárjait. Úgy gondolom, ez minden esetben megéri a fáradtságot.
Dave Lizewski átlagos new york-i tinédzser: nem is egy Nevetséges Napóleon, de távolról sem Zac Efron. Neki is kijut mindaz, ami a defektes hősöknek ki szokott, mielőtt valami eget rengető változás átrendezi mikrovilágukat: haverjaival folyton a képregényekről cseveg, próbál az osztály legbombasztikusabb nőjével váltani 1-2 szót, otthon meg szimplán punnyad. Majd felmerül benne a nagy kérdés: Miért nem imitálja valami geek a rajzolt hősöket? Majd jön a válasz: mert a hétköznapi hősnek kegyetlenül szétrúgnák a seggét. És Millar már ezzel kapcsolatban is elemében van: nem elég , hogy Dave hátsóját brutálisan elpáholják, felépül, és a testébe került ezernyi protézis révén jobban bírja az ütéseket. De előtte jobb volt neki kiszolgáltatva ingyenpornóra maszturbálni. Innentől őrült hullámvasútra pattan az olvasó, és Dave-vel (no és számos inspirált mindennapi hérosz társaságában) kezdetét veszi a bűnvadászat, tipikusan Millar-módra.
A Kick-Ass első fele arról tanúskodik, milyen leírhatatlanul abszurd módon inspirálja a YouTube vagy a sztreccshacukát viselő emberekről szóló füzetek a fogyasztó világ oroszlánrészét elmebajosoktól kívülállókon át egy enyhén lökött, unatkozó könyvelőfamíliáig. Ez a gondolat a mű vezérfonala, amelynek logikus eredője a második félidő: "felpumpált" alanyok vérben-káromkodásban csapnak oda az ellenlábasoknak, és a szerző-rajzoló páros kooperációja olyannyira virtuóz, hogy a cselekedetek radikálisan leválnak a komolyan értelmezhetőség dimenziójáról, átléptetve mindent a debil kamasz (sőt, emberkép) észjárás síkjára. Hit-Girl, Big Daddy, Red Mist vagy a főgonosz illetőségű Genovese-banda ennek a hasizomszaggató-degenerált-18-as karikás világnak a jómunkásemberei, rajtuk keresztül az fejlik ki, hogy ma a posztmodernben nincsenek határok. Egy kislány szamurájokat megirigyelve apríthat miszlikbe bárkit titulustól, rassztól függetlenül, hogy aztán olyan otromba vicceket böfögjön el, amitől Piszkos Harry is elpirulna. Egy családapa dumm-dumm golyóval vagy mészárlás közben lezavart filmismereti vizsgával teszteli szuperhőssé transzformálandó gyermeke teherbírását.... és így tovább. Millar interpretációjában így bújik el a nagyzoló tömegekről írott pamflet. Gúnyiratát, valamint a "szeressük a vállalkozó szellemű nyomikat" tanulságot pedig az epilógus koronozza meg, pontosabban fordítja ki. A nyitott befejezés ugyanis nemcsak a folytatást készíti elő, hanem hipotetizálja: valószínűleg a nyomi gonoszokból lehet egy csokorra valót találni. Jövőre kiderül.
Amorális, pokolian mulatságos és tanmese, csakúgy, mint a Wanted. Tipikus "Take it or leave it!"-kategória, a viráglelkűeknek nem is ajánlott: a szemétesztétika egyszerre történő felvillantása és karikírozása tevútra viheti őket. A trivialitás imádói viszont nyugodtan merüljenek el benne, a Marvel-ideológia és az Eisner-i, Pekar-i észjárás kiváló össztáncot járnak.

2009-11-10 11:56:24 deathcode #137

2009-10-23 11:15:36 a6notes #136

:DDD Nagyon vicces

előzmény: Olórin (#134)

2009-10-23 11:03:25 ronin07 #135

:D :D :D
Simán lehetene egy jelenet a Hellboy II-ből.

előzmény: Olórin (#134)

2009-10-23 11:00:28 Olórin #134

A rövid Hellboy képregény, amiről meséltem tegnap:)

2009-09-05 11:26:23 Olórin #133

Köszi:)
Részben, de ahogy azt írtam is, először a sorozat óriási sikere miatt igazították ahhoz a képregényt is - vagyis akkoriban a comic is olyan infantilis volt, aztán amikor a sorozat csillaga leáldozott, akkor tértek vissza még az eredetinél is sötétebb hangvételre (mert azért rögtön kezdetben, '39-40-ben a Batman nagyon is komor hangvételű volt - egy idő után a DC-nél úgy gondolták, túlságosan is, részben ezért került Robin a Sötét Lovag mellé)

előzmény: critixx (#132)

2009-09-05 11:09:44 critixx #132

Gratulálok az írásodhoz! Még egy képregényekhez jóval kevésbé értő valaki, mint én volnék számára is érdekes volt.

Amúgy én pont azt olvastam, hogy a '60-as '70-es évek fordulóján vált a Batman ilyen sötétté, válaszul a tévésorozat rózsaszín paródiavilágára.

előzmény: Olórin (#131)

2009-09-05 09:33:23 Olórin #131

Ha akkor még nem is (de csak azért nem, mert akkor még mindig volt racionalitás a tettei mögött - általában rabolni akart), a '70-es években már mindenképppen. Manapság mindig azt emlegetik, hogy a '80-as években vált Joker, és egyáltalán a Batman sorozat olyanná, amilyen ma, de ez igazából egy évtizeddel korábbra tehető. Dennis O'Neil történetei legalább akkora hatással voltak az utókorra, és legalább annyira meghatározták a karaktereket és a világot, amiben élnek, mint a Gyilkos tréfa vagy a Dark Knight Returns. Vagy mondhatnám Steve Engelhartot is, az ő klasszikus sztorijából (The Laughing Fish) van a lenti kép, amit beszúrtál.

előzmény: Hannibal Lecter (#130)

2009-09-05 00:58:56 Hannibal Lecter #130

"Nem igazán. Joker már első felbukkanásaikor is egy őrült gyilkos volt, és megvoltak benne mindazok a jellemvonások, amik a Gyilkos tréfában, vagy szinte bármilyen mai történetben."

Lehetséges, de azért a '40-es, '50-es években talán nem ugyanaz a neurotikus, káoszimádó tömeggyilkos volt, mint mostanában - már csak vizuális szempontból sem. Szerintem. Az, hogy a jellemvonások megvoltak benne, nem kétséges.

2009-09-05 00:53:36 Hannibal Lecter #129

"Azzal a beszúrt képpel remélem nem az "egyszerű ripacsra" akartál példát hozni:)"

Nem. A véresen komoly, pszichotikus anomáliák egész sokaságától roskadozó, bomlott elméjű, kisiklott életű, félelmetes, taszító, nagybetűs SZÖRNYETEG-re.:)

előzmény: Olórin (#127)

2009-09-04 22:46:31 JeszKar #128

Anno olvastam, jó cikk, sok infoval és érdekeséggel.

előzmény: Olórin (#127)

2009-09-04 22:05:30 Olórin #127

Nem igazán. Joker már első felbukkanásaikor is egy őrült gyilkos volt, és megvoltak benne mindazok a jellemvonások, amik a Gyilkos tréfában, vagy szinte bármilyen mai történetben. Legfeljebb az arányok tolódtak el ide-oda, és a kornak megfelelően finomult a figura, de alapjaiban ugyanaz maradt.

Azzal a beszúrt képpel remélem nem az "egyszerű ripacsra" akartál példát hozni:)

Egyébként, bár tiltja a szabályzatunk, de itt nincs linkek menüpont, ahová berakhatnánk, és ha már ennyi szó esett róla... tavaly írtam egy elég hosszú cikket Joker születéséről, történetéről, különböző inkarnációiról stb, akit érdekel, itt van: [link]

előzmény: Hannibal Lecter (#121)

2009-09-04 21:31:32 Hannibal Lecter #126

Van bizony. Ami a monotonitást illeti: hát nem tudom, én az egész játékstílustól sokkal többet vártam. A bunyók (a videók alapján) egysíkúak, ugyanazok a mozdulatok ismétlődnek, a fegyverarzenál is eléggé behatárolt. A lopakodás még nem is lenne rossz, de állandóan ugyanazt a kék szűrős lézerlátás, vagy mi a genny, kötelező bevetni, és ez azért nem az a nagybetűs változatosság - legalábbis az én ízlésem szerint. De a látvány úgy összességében tényleg szemkápráztató - más kérdés, hogy ezért nem fogok kiadni 15 000 Ft-ot, de ez már magánügy :) (Ha esetleg megveszed, majd kölcsönadhatod. :)

előzmény: JeszKar (#125)

2009-09-04 21:28:00 JeszKar #125

Én annyira nem érzem monotonak, de ez emberfüggő, szerintem jó arányba vannak elosztva a bunyós a lopakodós részek.
Viszont a látvány, a bunyók és Joker miatt már megér egy misét.
Aki még nagyon érdekesen nézz ki az Scarecrow. De Arkham is érdekes, nem egyszerű elmegyógyintézet már, hanem őrült kísérletek székhelye. Van egy hangulata.

előzmény: Hannibal Lecter (#124)

2009-09-04 21:16:33 Hannibal Lecter #124

Grafikailag kétségtelenül egy gyöngszem, egy kuriózum a játék, ilyen élethű videojáték-animációt a Batman-univerzum keretein belül még nem láthattunk. (Bár a Batman: Begins már igen közel állt hozzá 2005-ben.) Viszont maga a játékmenet monoton, Batman "testalkatilag" pedig egy jóllakott vidéki smasszerre hajaz. Joker figuráját viszont tökéletesen sikerült modellezni - néha még a fiatal, cinikus mosolyú Nicholsonra is emlékeztet ez az animált Joker-pofa.

előzmény: JeszKar (#123)

2009-09-04 21:09:37 JeszKar #123

Amúgy mostanában jött ki egy úgy Batman játék, ahol szintén szerepel Joker, hangját Mark Hamill adja, de nincs benne rajzfilmesség, és Hamill is változtatott egy kicsit a hanghordozásán. Elég jól összerakott egy Joker, jó kinézet, őrület, a legendás nevetés.
Amúgy szinte minden más gonoszon változtattak valamit, nem mindig j a jó irányba, például Harvey nevetségesen néz ki:

Viszont ha rajzfilm már szóba került, szerintem viszont abban volt a legjobb mozgóképes két-arc.

2009-09-04 18:41:25 Hannibal Lecter #122



Ez érdekesnek tűnik. :) A Macskanő régen mindig kisestélyit hordott? (Bal felső kép.) Ui. a Superman&Batman 4. számában is ez a hozzá egyáltalán nem illő cucc van rajta.

2009-09-04 18:32:48 Hannibal Lecter #121

Nem mondtam, hogy akkoriban kizárólag bohócként ábrázolták, de a karakternek az az aspektusa, amit a Gyilkos tréfában is láthattunk/olvashattunk, azért jórészt a modern idők hozadéka, nem?

Amúgy az persze igaz, hogy Joker sokak tudatában "egyszerű" ripacsként él.

előzmény: Olórin (#120)

2009-09-04 17:37:20 Olórin #120

"mintha egy több évtizedes képregénytörténet lapjairól lépett volna le"
Joker már a több évtizedes történetekben sem feltétlenül "csak" egy bohóc volt:) Pl. rögtön legelső megjelenésekor (1940) sem.

2009-09-04 17:15:59 Hannibal Lecter #119

A Batman: AS Jokere érdekes, jellegzetes és szórakoztató nemezis, csak egy baja van: nehezen vehető komolyan. Pedig a sorozat - legalábbis szerintem - egyik alapvető erénye, hogy nem túlságosan felnőttes ábrázolásmódja ellenére komor hangulatú (egy átlagos matinéhoz mérten mindenképp). Csak sajnos épp a Mark Hamill (és nem Hammil :) által egyébként kitűnően megszólaltatott Joker lehetne kissé félelmetesebb - ehelyett "csak" egy ravasz bohóc - mintha egy több évtizedes képregénytörténet lapjairól lépett volna le.

2009-09-04 08:59:12 Olórin #118

Hát, ugye a képregényekben is volt már Joker mindenféle, az ártalmatlan, hülye bohóctól kezdve az őrült gyilkosig - de ha van egy általános kép róla (márpedig van), akkor talán Mark Hammil animációs Jokere áll hozzá a legközelebb, még rajzfilmessége ellenére is (amúgy itt leginkább olyan, mint amilyen a saját képregénysorozatában volt a '70-es években - mert igen, Jokernek volt saját címe, még ha nem is volt hosszú életű:))

előzmény: JeszKar (#117)

2009-09-03 22:31:17 JeszKar #117

„Viszont Joker legjobb inkarnációi mindig is két szélsőséges dologból tevődtek össze: a bolond, bohócszerű showmanből, és az őrült gyilkosból”
Igen, ennek a legjobb példája a Killing Joke Jokerje, na abban minden benne volt: Showman, a pszichopatizmus, a megjelenés, kegyetlenség és a rossz humor is.
Mozgógépen még senkinek sikerült úgy megjeleníteni, hogy minden benne legyen. Nicholsonak az elsőből volt sok a másodikból kevés, Ledger-nél pont fordítva. Mark Hammil-é is jó azért, de abba egy kicsit túl sok a rajzfilmes elem. Romero-ról pedig azt hiszem nem is kell beszélni.

előzmény: Olórin (#116)

2009-09-03 22:10:42 Olórin #116

Azt hiszem, Joker utalt a kiszabadulására, de meg nem magyarázták, szóval ez olyan ködben hagyott dolog, de ez talán nem is baj.
Viszont Joker legjobb inkarnációi mindig is két szélsőséges dologból tevődtek össze: a bolond, bohócszerű showmanből, és az őrült gyilkosból - itt az elsőből semmi nincs, de igazából még csak azt sem mondhatnám, hogy olyan nagyon őrült, inkább csak egy pszichopata a sok közül. Ha sztornózzzuk a fehérre meszelt arcot és az állandó vigyort, akkor a karaktert hívhatnák akár Joe Smith-nek is.
Az Arkhamot meg olvasd el, mert az zseniális. Na, abban sikerült bemászni Joker elméjébe (bár főleg a rajzoknak köszönhetően), méghozzá fantasztikusan és felkavaróan.(Némileg egyébként a Gyilkos tréfának is)

előzmény: JeszKar (#115)

2009-09-03 22:02:22 JeszKar #115

Amúgy csak véletlenül került hozzám, eredetileg az Arkham Asylum-ot akarta elolvasni.
Sablonos az tény, de alapvetően vagy egy hangulata főleg Lee Bermejo-nak köszönhetően. Ha osztályozni kéne egy gyenge négyest megadnék neki talán.
Nekem igazából nem lenne bajom, hogy Frost szemén keresztül nézik, ha finomabban lenne érzékeltetve, hogy ő miket él át, hogy miként válik belőle is őrült.
Amúgy valóban nehéz lett volna Joker szemén keresztül látni az eseményeket, és vegyük hozzá, hogy azért Luthor kevésbé összetettebb figura.
Amúgy ennek a Jokernek volt némi Predátoros beütése: bőrlenyúzás, hulla fára lógatása.
És egy valamire nem tudta rájönni, hogyhogy csak úgy kiengedik Arkham-ból Jokert? Nem megszökik vagy valami, elengedik. Miért? Jómaga viseletért?

előzmény: Olórin (#114)

2009-09-03 21:46:50 Olórin #114

Nekem elég komoly csalódás volt. Ahogy mondod: a címe ellenére ez nem Joker. Ettől eltekintve meg csak egy sablonos, ötlettelen gengsztertörténet. Ráadásul az sem tetszett, hogy Azzarello egy mellékszereplő szemszögéből figyelte a főszereplőt - persze sokkal nehezebb lett volna belebújni Joker elméjébe, de sokkal érdekesebb is lett volna (az írónak volt egy supermanes sztorija is pár éve, a Lex Luthor: Man of Steel - abban pont az volt az izgalmas, hogy mindent Luthor szemszögéből láthattunk, így természetesen magát Supermant is).
Azzarellotól inkább ajánlom a 100 Bulletset - méghozzá mindenkinek. Minden idők egyik legzseniálisabb sorozata (nemrég ért véget - stílszerűen - a 100. résszel).

előzmény: JeszKar (#113)

2009-09-03 19:07:23 JeszKar #113

Éppen most végeztem Brian Azzarello Joker című képregényét, és most ahhoz írnák egy pár sort.

Először is, senki nem várjon Batman képregényt, ez a mű, ahogy neve is utal Jokerről szól, Batman csak egy nagyon rövid ideig bukkan fel. Azonban a klasszikus értelembe Joker képregényt se várjunk. Ugyanis ez a Joker nem hasonlít eddig egyik ismert Jokerhez sem. Nem gonosz, de alapvetően csak egy pénzéhes gengszter, mint ahogy először láthatunk 1940-ben, nem a hatvanas évek vihogó idegesítő bohóca, nem Alan Moore szadista teljesen őrült Jokere, de még csak nem is Nicholson bohém-őrült gengsztere, vagy Ledger anarchista terroristája. Itt Joker roppant kegyetlen (tényleg!), de alapvetően csak egy hataloméhes gengszter, aki magának akarja a várost.
Más ismert gonoszok is felbukkannak a műben pár oldal elejéig, de ők is inkább csak kinézetükben emlékeztetnek korábbi énjeikre.
De, milyen a képregény? Ha túltesszük magunkat azon, hogy Joker nem Joker (sor folytatása a többi szereplővel), akkor nagyon is jónak mondható a mű. Kapunk egy sötét hangulatos gengsztertörténetet, amelybe minden benne van, amit egy ilyen jellegű műben számíthatunk. Leszámolások, tűzpárbajok, tolvaj ”becsület”, stb.
A cselekmény egy Jonny Frost nevű gengszter szemével követjük nyomon, aki Joker embere lesz. Kettőjük furcsa kapcsolatát követhetjük nyomon, ahogy szemléli, próbálja megérteni a gyilkos bohócot, közbe szinte maga is Jokerré vedlik.
A rajzok nagyon szépek, és hangulatosak, minden elismerésem Lee Bermejo-nak.
Szóval összességébe én ajánlom mindenkinek a művet, aki szereti a komor sztorikat, a kegyetlen gengsztertörténeteket, de mint mondtam nem várjatok Batman történetet.

2009-08-31 12:32:15 Ninety-Four #112

Hoppá! Ivan 63-as hozzászólásában egy részlet szerepel a Patient J című kisfilmből. Itt meg lehet nézni az egészet.

2009-08-28 08:56:31 oscarmániás #111

Ez is jó volt:Miskati közbelép

2009-08-27 21:42:25 Olórin #110

Igen, és pont a sorozat miatt. Az ugyanis (kb egy évig, ami után esni kezdett a népszerűsége) baromi nézett volt, és így persze a képregény stílusát is hozzá igazították. Egy-egy füzetből cirka egy millió példányt adtak el (összehasonlításképp: ma egy top képregényből jó, ha 150 ezer példány megy el - persze a körülmények is jócskán megváltoztak)

előzmény: JeszKar (#109)

2009-08-27 20:06:00 JeszKar #109

Hát igen, a hatvanas évek, gondolom még egyeseknek rémlik az akkor készült Batman tv sorozat, na de képregények is hasonló jellegűek voltak akkoriban.

előzmény: Olórin (#108)

2009-08-27 16:59:57 Olórin #108

Mondjuk azt tudni kell (persze lehet, hogy tudod is), hogy emellett a "remake" mellett ugyanúgy fut tovább a régi, klasszikus történet is (abból az utóbbi években szintén kötetekben jelent meg egy s más itthon), és a két "világnak" semmi köze egymáshoz.

senki: '50-es, '60-as évek, kemény képregénycenzúra+sci-fi őrület=sok vidám hangulatú tarkabarka űrös-izés baromság:)

előzmény: Hannibal Lecter (#106)

2009-08-27 16:55:47 -senki- #107

Ja hogy egy idegen világra kerültek?!! :DD Na de hogy? XD

előzmény: Hannibal Lecter (#104)

2009-08-27 16:53:38 Hannibal Lecter #106

Az új Pókemberből megvettem anno az első két-három részt, de gyorsan le is tettem őket, egyszerűen untattak. Röhej, hogy elölről kezdték az egészet pusztán azért, hogy kortárs kontextusba helyezzék a több évtizedes, klasszikus történetet.

Robin: Persze, sejtettem. :)

előzmény: Olórin (#105)

2009-08-27 16:45:46 Olórin #105

Öööö... hűha, itt képzavar lesz. A Hush (és a többi, amit lentebb Jeszkarnak felsoroltam) se nem antológia, se nem különálló történet, hanem a normál történetfolyam része. A Hush is ugyanabban a "Batman" c. sorozatban jelent meg, aminek egyes részeit anno Magyarországon is kiadták. A különbség csak annyi, hogy itthon egyre inkább eladhatatlan ez a klasszikus füzetformátum (már talán csak a Pókember és a Star Wars tartja magát, de azok is erősen haldokolnak), így az egyes sztorikat inkább begyűjtik egy-két kötetbe, és úgy adják ki - sok szempontból előnyösebb ez, pl. így bekerül a cucc könyvesboltokba is, amire a füzeteknek semmi esélyük.
Szóval ezek ugyanolyan Batman képregények, mint a régiek, csak a "csomagolás" más. (Amerikában amúgy mindkettő működik: először megjelennek a füzetek - általában havonta, ahogy kell - aztán amikor egy sztori lezárul, négy, hat, vagy akárhány rész után, az egészet újra kiadják egyben, egy kötetben)

Robin: ugyan, ne viccelj, tudod hány olyan olvasócsalogató borító van, amin úgy tűnik, mintha valamelyik főbb karakter meghalna?:)

előzmény: Hannibal Lecter (#103)

2009-08-27 16:41:08 Hannibal Lecter #104



:)



Robin kétszer halt meg? :-O

2009-08-27 16:37:26 Hannibal Lecter #103

Amúgy nem tudod véletlenül, hogy az utóbbi 8 évben miért nem jelennek meg Batman képregények itthon? Nem a Hush-féle antológiákra és vaskos, különálló történetekre gondolok, hanem a Batman ill. Superman&Batman sorozatok folytatására.

előzmény: Olórin (#97)

2009-08-27 16:22:51 puttancsospeti #102

Köszi. Evidenciában tartjuk.

Ez is kiváló.



Az alkotó: Sarlós Endre grafikus, dekoratőr, illusztrátor, képregény rajzoló[link]

2009-08-27 15:36:37 Olórin #101

Persze.


Nálunk még csak ez a kettő jelent meg, de a sorozat egészen napjainkig meséli el a világ történetét.

2009-08-27 15:24:59 puttancsospeti #100

Van folytatása, ami a Nagy Sándor utáni időszakot is magába öleli?

2009-08-27 15:18:21 Olórin #99

Aki a Rajzos zenetörténetet szerette, annak ajánlom a figyelmébe ezt:

2009-08-27 15:16:21 puttancsospeti #98

Ez sem volt rossz... ;-)[link]

előzmény: gringo (#94)

2009-08-27 15:15:44 Olórin #97

A fia nem "előkerült", legalábbis nem most, már pár éve része a Batman történetfolyamnak. Ettől függetlenül, az a régebbi sztori, amiben előkerült, tényleg szar volt. Meg az is, amiben Batman meghalt... meg jó csomó minden az utóbbi két-három évből. De ebből a sok szarból most kinőtt egy fantasztikus sorozat. Ezeknek a végtelenített képregényeknek ugye ez az átkuk: állandóan váltják egymást az írók-rajzolók, és így állandóan váltakozik a történetek minősége is.

előzmény: Hannibal Lecter (#96)

2009-08-27 15:09:29 Hannibal Lecter #96

Lehet, hogy zseniális, de nekem ez a "meghalás - helyettesítés - előkerülés - Batman fia" típusú történetbonyolítás nem sok jót sugall. Persze te ismered magát a sztorit, de nekem így látatlanul nagyon klisészerűnek, hatásvadász műdrámának hat az általad ismertetett bonyodalom. Batman meghal, de mégsem hal meg, előkerül a fia... mint egy dél-amerikai szappanopera.

előzmény: Olórin (#92)

2009-08-27 15:01:53 puttancsospeti #95

Holló, varjú vagy kakadu...Karakteres egy madár és lenyűgöző konferanszié-ez a lényeg! :D

előzmény: gringo (#94)

2009-08-27 10:20:27 gringo #94

a kakadunak magasabb a nyaka, nem? nekem mindig varjúnak tűnt valamiért.

de tényleg zseniális. megszeretteti a gyerekekkel a brrrr klasszikus zenét :D

előzmény: puttancsospeti (#93)

2009-08-27 01:51:23 puttancsospeti #93

Most olvasgatom. A reneszánsznál járok! Zseniális.
De ez holló? Nem inkább valami kakadu, vagy ahhoz hasonló versenyző? :-)

előzmény: gringo (#90)

2009-08-26 23:21:54 Olórin #92

Hát, nézd, régen is akadt szar Batman is meg jó Batman is, és most ugyanúgy akad ez is és az is. Igazából az a Grant Morrison, aki az itthon is megjelent, zseniális Arkham Elmegyógyintézetet írta, olyan mélypontra vitte a sorozatot az utóbbi két évben, hogy rossz volt nézni (ő írta a szintén pocsék Final Crisist is, amiben Batman "meghal", ld. a lenti képet) - aztán most az új szériája, a Batman and Robin (épp az említett új Batmannal és új Robinnal) egészen zseniális.

előzmény: Hannibal Lecter (#89)

2009-08-26 23:12:01 puttancsospeti #91

Úgy úgy! :D

Ahogy az Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az ember c. rajzfilmben a szakállas bajuszos bácsika végigkíséri az emberiség történetét!

:D

előzmény: gringo (#90)

2009-08-26 23:02:11 gringo #90

Jajj, ezt nagyon szerettem! Az idióta kék holló végigkíséri az egész emberiség zenekultúráját a két kő összeütésétől a rockzenéig :D

előzmény: puttancsospeti (#88)

2009-08-26 22:48:02 Hannibal Lecter #89

Ez aztán aranyérmes sztorinak tűnik. Atyaisten. Örülök, hogy nem kísérem figyelemmel a kortárs Batman-történeteket. Biztos meglepődnék még egy-két drámai fordulaton.

előzmény: Olórin (#84)

2009-08-26 22:45:16 puttancsospeti #88

Minden idők egyik legkiválóbb képregény alkotása.

A hangulata hasonló az Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az ember c. rajzfilmsorozatéhoz, csak itt a világtörténelem fókuszában a zene fejlődése áll, ami még rokonszenvesebb-ha jól belegondolunk! ;-)

2009-08-26 10:21:19 JeszKar #87

Kösz.

előzmény: Olórin (#86)

2009-08-26 10:17:42 Olórin #86

Ez a régi magyar Batman sorozat.
Ez meg a régi magyar Superman & Batman sorozat.
Ezek (+a filmképregények) jelentek meg füzetekben, a többi (az utóbbi években) kötetekben jött ki: Az első év, Hush (3 kötet), Hush visszatér (2 kötet), Arkham elmegyógyintézet, Préda, Terror, Superman és Batman: Supergirl, meg rövid történetek pár antológiában (Fekete fehér képregényantológia, Papírmozi képregényantológia)
Nagyjából ennyi.

előzmény: JeszKar (#85)

2009-08-26 09:36:23 JeszKar #85

Amúgy Olórin, te biztos tudod, milyen Batman képregények jelentek meg idehaza?

előzmény: Olórin (#84)

2009-08-26 09:28:58 Olórin #84

Ennél azért komplikáltabb a dolog:) Még mindig nem tért vissza (persze csak idő kérdése), most hónapok óta az első Robin, Dick Grayson az új Batman, az új Robin meg Bruce fia (igen, már van neki olyan).

előzmény: Hannibal Lecter (#83)

2009-08-26 00:59:55 Hannibal Lecter #83

Néhány plasztikai műtét csodákra képes, igaz? :)

előzmény: Olórin (#82)

2009-08-25 19:49:28 Olórin #82

Nyugi, valójában persze nem halt meg:D

előzmény: Hannibal Lecter (#81)

2009-08-25 19:40:27 Hannibal Lecter #81

Nekem valahogy ezt már nemigen veszi be a gyomrom.

előzmény: Olórin (#68)

2009-08-25 19:39:45 Hannibal Lecter #80

Eladó a Superman&Batman c. képregény 17. száma. Benne: Batman és a Vadásznő, valamint Superman és Pókember közös kalandja. Barátságos áron kínálom, akit esetleg érdekel, küldjön egy privát üzenetet és megbeszéljük a részleteket.

2009-08-24 16:23:41 puttancsospeti #79

Vajon melyik volt hamarabb?
A képregényújság?

Vagy a rajzfilm?
[link]

Én az előbbire gyanúzok.

Hercule önmagában is nagyon impresszív! ;-)[link]

2009-08-24 15:01:13 Pöltl Ingrid #78

Na meg vannak a képregényben a japán meztelen nők.
Most ez a divat. ;)

2009-08-24 12:16:39 Olórin #77

Tény, hogy saját érzései nagyon erősen átjönnek a képregényen, ettől is olyan depresszív - kevés művel találkoztam, amiben ennyire benne lett volna az alkotó saját, mélységes fájdalma.

előzmény: ronin07 (#75)

2009-08-24 12:09:06 puttancsospeti #76

Ezt a kis szellemet, Artur-nem kedveltem. Kis igazságosztó, eminens mocsok volt! :-)))

Kasperék sokkal szimpatikusabbak!

2009-08-24 11:54:40 ronin07 #75

James O'Barr: The Crow

A Holló című film máig arról ismert, hogy annak a forgatásán hunyt el Brandon Lee. Sokkal kevesebb szó esik viszont az 1981 és 1989 között papírra vetett, majd sokéves hányódás után 1994-ben véglegesített földalatti kult-képregénysorozat háttértörténetéről.
Jobbnak látom a kályhától indítani. A szerzőt egy detroit-i tehervonaton szülte meg édesanyja, aki azon nyomban a sorsára is hagyta újszülöttjét. Senki nem tudja, O'Barr pontosan mikor látta meg a napvilágot, születési dátumként 1960. január 1-ét jelölték ki, így az író résznyi keserűséggel, résznyi iróniával az új év reményeként definiálja önmagát. Gyerekkorában O'Barr-nak csak hétvégi papái, mamái lehettek, de pénzéhes örökbefogadói "állatokat sem érdemeltek meg, nemhogy gyerekeket." 16 éves koráig a szerző egy idegtépő próba részeseként úgy gondolta, jobb feltűnésmentesen a sarokban gubbasztani. Majd megismerkedett egy éteri szőke lánnyal, akivel minden napot együtt töltött, és a főiskola befejezése után az esküvő is a horizonton lebegett. A kitartásáért kapott jutalmat azonban nem élvezhette sokáig a szerző: egy nap egy részeg sofőr halálra gázolta a lányt, O'Barr pedig rettenetesen becsapva érezte magát. Következő évei önpusztítással, kamaszkori dühöngéseinek újbóli előhalászásával teltek, és ebből a szubjektív apokalipszisből csak a kommunikáció, a kulturált önkifejezés vezethetett ki. Igen ám, de O'Barr gyerekkori rezignációja szinte ellehetetlenítette saját verbális kommunikációját, ami mintegy hídként végül régi szenvedélyeiben, a történetírásban és a rajzolásban allegorizálódott.
Eric Draven, a barátnőjével értelmetlenül lemészárolt, majd élőhalottként visszatérő fiatalember maga James O'Barr. A főalak ugyanis hiába végez gyilkosaival és hiába veti magát alá testi önsanyargatásnak, Shelly (a való életbeli Beverly belső és külső alteregója) nem huppan az ölébe, a szerelmesek csak a túlvilágon lehetnek ismét egymáséi. Eric-et/O'Barr-t attól a végzetes útszéli éjszakától egzisztenciális üresség veszi körül, bosszúállóként éber kómában vegetál, a kísérőjéül szegődött varjú pedig csak adja alá a tajtékzó lovat, hogy aztán egy sebtiben befejezett gyilkosság után ki is rántsa alóla. A tour-de-force csak az utolsó vandál kiirtásakor csenghet le, addig viszont a magány gyötrelmei (akkor még a szerző nem tudhatott az emo-hullám eljöveteléről) és a prédák szóbeli ("Imádtam dugni a nőddel, pedig már a fél feje odalett."), cselekedetbeli szörnyűségei (a "Thunderbird" horda két tagja épp egy gyanútlanul hazafelé sétáló idős néni lelövésekor ismerszik meg) minden percet földi pokollá változtatnak számára.
Draven szellemi rokonai között több zenészt és egy való életbeli megváltót találhatunk. Az egyik művészvilágbeli inspirációt a Joy Division tragikus sorsú énekese, Ian Curtis (róla szól a Control című biopic) szolgáltatta, Eric allúzív, a harag, szépség és kín regiszterei között oszcilláló versei, valamint a kecses táncmozdulatok, szamurájkoreográfiák és megsemmisítő rángások a 23 évesen öngyilkossá lett zenésztől erednek. Arca a Bauhaus együttes frontemberéé, Peter Murphy-é, míg fizikuma Iggy Pop-é. A Joy Division-referenciák közé tartozik Albrecht és Hook rendőrök neve is. A valós életbeli messiás pedig nem más, mint Jézus Krisztus. Keresztény szimbólumokból is találunk egy csokorra valót a feltámadástól, az emberiség bűne miatti elveszéstől, pontosabban egy csoport általi elveszéstől olyan szuggesztív pillanatokig, mint egy fekete humorú vicc Krisztusról, de legjobban a Mókás baráti körén rajtaütő, szabadítóról szavaló Eric kereszthalál-pózával analóg mozdulata, majd a rögtön azt követő asszociatív montázs ég bele a retinánkba. Ebben a bizonyos asszociatív képregény-panelben a premier plánban rajzolt, töviskoronát viselő Jézus hullajt könnyeket a keresztfán, majd 2-3 panel múlva Eric véres arcát áztatják a könnyek. Ha már szóba hoztam az istenképeket és a metaforikán lovagoltam, megjegyezném, hogy míg Eric a keresztényibb értelmű Megváltó sajátos hasonmása, míg a főgonosz, T-Bird (a filmben az írásmű elején gyorsan elhalálozó Top Dollar-t avatták nemezissé) a káosz istene, a világban előzmény nélkül lesújtó ősgonosz mintaképe. Aztán ott van Mókás, amolyan Júdás-figuraként, de a legkijózanítóbb Eric Istent ostorozó monológja, ami hajszálpontos lenyomata O'Barr akkori érzelmeinek, és amit a film DVD-változatának egyik extrájában a szerző majdnem szó szerint idéz is: "Hogy merészelted, te rohadék?! Hogy teremthettél egy ilyen csodaszép virágot, amit aztán eltaposol? Hogy, te mocsok?!" Nem lesz nehéz észrevenni Eric és a Sherri nevű kislány párhuzamát sem. A kislány és a legyilkolt menyasszony közötti hasonlóság elsőként a névrímben nyilvánul meg, másodszor a kinézetben, lejjebb szállítva az életkort, harmadszor a nőkarakterek kálváriájában, negyedszer pedig a "varjú" és a kislány játékos kapcsolatában. Eric ugyanis amennyire lehetséges, örömet szerez "hercegnőjének", miközben Sherri odaadással fordul "Bohóc bácsihoz", ehhez a Harlekin-maszkos szatírszoborhoz. Rögvest fel is idézte bennem ez a névjáték és a jellemhasonlóság Az élet szép párját (Guido = életigenlő, bohém alak; Dora = a herceg /a férj, Gudio/ drága hercegnője)...
Képileg vagy nyomasztóan sötét, vagy áhítatos a The Crow, az utóbbi jelző Eric és Shelly infantilisbe hajló szerelmére illik. A szerelmespár boldogságát O'Barr egyszer, a tengerparti színben tudatosan varázsolja vadul romantikussá és a fehér fénnyel körülvett, alvó párnak is szándékosan járt eme szavakba is öntött ("Mikor érezted utoljára, hogy a fehér fény átjár és kiemel a sötétségből?") glória. Ha pedig Eric bosszúhadjáratára kerül sor, képi és nyelvi rokonságban álló (és egy alkalommal szó szerinti) akasztófahumorban, illetve epikus plánokban gyönyörködhetünk. A mű összképét ezeken kívül német irodalmi műidézetek, Rimbaud és The Cure szemelvények javítják.
O'Barr utólag azt nyilatkozta, hogy a The Crow megírása is ugyanolyan erőpróba volt, mint amit fiatal éveiben csinált végig, a szavaival élve, "oldalról oldalra elpusztult." A kész mű azonban szerintem minden értelemben mellbevágó. Hol emberfelettien brutális, hol leírhatatlanul gyönyörű és nem egyszer realisztikus fekete-fehér ceruzarajzok követik egymást több, mint 200 oldalon keresztül, a képek pedig egyszer sem mennek az eszmeiség rovására.
Szóval, ha valakiben csak idétlen maskarákban védangyalkodó kreatúrák univerzumaként fogalmazódott meg a kilencedik művészet, üsse fel ezt az elbeszélést, és talán ráébred, nem minden képregény komolytalan holmi.

2009-08-24 00:40:25 puttancsospeti #74

Hoppá!

Hát ez itt egy kincsesbánya! :-)))

[link]

2009-08-23 23:48:19 Olórin #73

Azt elfelejtettem hozzátenni (múltkor is), hogy aki nem volt még, és nem ismeri, hogy mennek a dolgok, annak nagyon tudom ajánlani, hogy 10-re legyen ott, mert egy-két óra alatt elkapkodják az érdekesebb (népszerűbb) dolgokat, délután 1-2 körül meg már csak a nagy halál van.

előzmény: Olórin (#71)

2009-08-23 22:54:30 puttancsospeti #72

Ez mekkora volt már! :D

Hahota-1983, 10. szám [link]

2009-08-23 21:02:38 Olórin #71

Hivatalos a következő börze helyszíne és időpontja:
[link]

2009-08-23 15:53:07 puttancsospeti #70

Zórád Ernő

1911-2004

"Zórád Ernő 1911. október 16-án született Balassagyarmaton. Az Iparművészeti Iskolában Haranghy Jenő volt mestere. Évtizedeken át dolgozott rajzolóként, könyvek illusztrátoraként, karikaturistaként. A képregény nemzetközileg is egyik legszínvonalasabb művészeként tartják számon."

Ezzel csak a legmélyebben egyetérteni tudok.

Zseniális faszi!

"Rajzai, amelyeket nem illusztrációnak készített, egy korszak irodalmának és életének remek illusztrációi.2000-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjét."



Zórád Ernő: Tabáni utcarészlet autóval

"Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett vele foglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy "a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja", annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált, nagy szerepe volt a művészi értékű képregény kialakításában."


[link]

;-)))

2009-08-23 11:05:13 deathcode #69

Mondjuk Szupermanus nem tűnik túl elérzékenyültnek. Hol vannak a kriptoni krokodil könnyek a bajtársért??

2009-08-23 10:43:41 Olórin #68

Ha már Robin halálának képe idekerült, Batman se maradjon ki (az év elején véget ért Final Crisisból):

2009-08-23 01:57:17 Pöltl Ingrid #67

Jók ezek a retro képek...hmm..legalább nem unatkozok éjnek évadján.

előzmény: Olórin (#48)

2009-08-22 22:38:43 puttancsospeti #66

Hopp, akkor most![link]

2009-08-22 22:37:09 puttancsospeti #65

Beszélgetés a műfaj egyik itthoni nagy öregjével, Fazekas Attilával.

Ő illusztrálta anno a Tarzan köteteket, és olyan képregény alkotások fémjelzik a nevét mint a Ben Hur vagy A félelem bére vagy a 80 nap alatt a Föld körül, vagy az Aranykoporsó vagy A csillagok háborúja vagy A birodalom visszavág vagy a Fáraó vagy A Beverly Hills-i zsaru vagy Bolygó neve: halál vagy a Nemo kapitány.

[link]

És itt a honlapja a Mesternek! :-)[link]

Korcsmáros Pál Rejtő képregényei pedig számomra-lehet, hogy kövezés jár emiatt-százszor élvezetesebbek voltak, mint maguk a regények.



[link]

2009-08-22 21:48:36 Hannibal Lecter #64

Cornelius Stirk A félelem című történetben tűnik fel, és mit ne mondjak, tényleg beteges, perverz, de rendkívüli hangulatú sztorit kerekítettek köré. A nagydarab, szakállas hajléktalan kínzásjelenete szabályosan sokkoló.

2009-08-22 18:33:09 Ivan/ #63

Ez ugyan nem tudom mi akar lenni, de ha csak egy amatőr kisfilm akkor egész jó:)

[link]

2009-08-22 18:25:54 deathcode #62

Ne ő rendezze. Ha!

előzmény: Olórin (#61)

2009-08-22 15:59:44 Olórin #61

"alakváltó szociopata"
Azért ez elég necces lenne Nolan realisztikus Batman világában.

előzmény: deathcode (#60)

2009-08-22 14:46:51 deathcode #60

Detective Comics, azaz! Abban volt Cornelius Stirk. Őt kérem a következő Batman-moziba! Mekkora súlytás volt már az az epizód - emberi szívek fortyognak az üstben, alakváltó szociopata.. Wow!

2009-08-22 14:24:02 Olórin #59

Tökéletes, köszi:)

2009-08-22 14:21:07 Ivan/ #58

Így találtam csak, remélem ez alapján be tudod lőni:)

Batman 22 (régi '90-es évek legelejei magyar kiadás száma)
Beavatás, 1. rész: Eltakarod a napot / Detective Comics 618 / [Rite of Passage] Shadow on the Sun
[Beavatás, 2. rész] A hiteltelen és a hihetetlen / Detective Comics 619 / [Rite of Passage] Beyond Belief!

Batman 23
Beavatás, 3. rész: Én is hős leszek / Detective Comics 620 / [Rite of Passage] Make Me a Hero
Beavatás, 4. rész: Tűzpróba / Detective Comics 621 / [Rite of Passage] Trial By Fire Make Me a Hero

előzmény: Olórin (#57)

2009-08-22 13:42:13 Olórin #57

Akkor homályosíts fel légyszi:) Melyik szám?

előzmény: Ivan/ (#55)

2009-08-22 13:41:24 puttancsospeti #56

Hoppá, mit találtam! :-)

Tarao-Kockás[link]

2009-08-22 13:40:52 Ivan/ #55

Közbe megtaláltam. Valószinűleg a Rite of Passage volt ez a történet. Szerintem ez a legjobb Batman történet:)

előzmény: Olórin (#51)

2009-08-22 13:40:48 Olórin #54

A Superman-dolog még hagyján... legalábbis azzal nekem nem volt bajom. A másik valóban vicces, de a legviccesebb az, hogy Joker a nukleáris robbanófejet egy katonatiszttől kapta szívességből! Nem hittem el, amikor olvastam...

előzmény: Hannibal Lecter (#53)

2009-08-22 13:39:06 Hannibal Lecter #53

Nem csak az anyakeresési hadjárat hagyott kívánnivalót maga után, de Joker, mint ENSZ-nagykövet. Mentelmi joggal? Ne már. A CIA pedig felkéri Supermant, hogy tartsa kordában Batmant? Pfff...

2009-08-22 13:28:57 puttancsospeti #52

Tarao esetében apakeresési misszióról beszélhetünk.
Történetének végén meg is találta Rahant, a faterját.
Tarao is kísérletező kedvű ősgyerek volt-ezt az intellektuális papától örökölte. :-)

2009-08-22 13:08:07 Olórin #51

Az egész anyakeresési misszió röhejes volt, összekapcsolása a Joker szállal meg főleg. Gyerekként tetszett, de mikor másfél-két éve újraolvastam, óriási csalódás volt.

A madárijesztőset nem tudom, mi lehet...

előzmény: Ivan/ (#50)

2009-08-22 13:03:03 Ivan/ #50

Ez tényleg egy nagyon jó történet volt. Az külön tetszett, mikor ezek után Supermannel összefogtak Joker megfékezése véget.

A másik nagyon jó történet (esetleg nem tudja valaki a címét?) az amikor a harmadik Robin megjelenik és A Madárijesztő ellen harcolnak.

előzmény: Olórin (#48)

2009-08-22 13:00:50 puttancsospeti #49

RAHAN-A RACIONALITÁS ŐSEMBERE! :D

2009-08-22 12:57:47 Olórin #48

Második Robin volt. Én nagyon nem szeretem azt a sztorit egyébként. Tele van hatalmas ostobaságokkal - de az a kép, amin Batman ölében hozza ki a füstölgő Robint a romok közül, tényleg nagyon hatásos.

előzmény: deathcode (#47)

2009-08-22 12:49:08 deathcode #47

A Gyilkos Tréfa piszkosul üt. Én már térdig gázoltam a képregényekben, amikor a kezembe került - most már csak gépen van meg (deluxe edition, hehe), de bármikor belelapozok, megborzongok. És az egyik legdögösebb Batmobil is ebben volt.
A másik oltári hatást a Death in the Family okozta, amikor a Joker a végén félholtra veri Robin-t egy spájszerrel (nagyon, nagyon explicit jelenet), aki nem sokkal előtte tudta meg, hogy ki az anyja, aztán Joker mindkettőjüket a levegőbe repíti egy raktárban. Azután, amikor Batman hozza ki Robin holttestét a romok közül, az hihetetlenül megindító volt (vékony papírra le is kopíroztam!). Wiki-n olvastam, hogy elsőként volt telefonos szavazás arról, hogy meghaljon-e Robin, mert sok rajongó szemét szúrta a karakter (nem is tudom hányadik Robin volt). Tenyérbemászó volt és rakoncátlan. Leszavazták, ezért halt meg, de szerintem mindenki elsiratta, annyira megható volt.

előzmény: Hannibal Lecter (#26)

2009-08-22 12:41:27 puttancsospeti #46

Én még megmaradok ezeknél! :-)))[link]

2009-08-22 12:20:48 ronin07 #45

Igen, hallottam róla. Félrészt a Joy Division dalszövegei, félrészt a szerző hányatott sorsa határozza meg a mű egészét. A felakasztás-célzást pedig sejtem honnan kölcsönözted (Ian Curtis öngyilkosságára utalhattál itt), értelek. :)

előzmény: Olórin (#44)

2009-08-22 12:17:57 Olórin #44

Csak fel ne akaszd magad közben:) Ritka nyomasztó mű.

előzmény: ronin07 (#43)

2009-08-22 12:14:29 ronin07 #43

Ha nem fog ki rajtam az angol szöveg, ami versidézeteket, dalidézeteket, szlenget csoportosit, egy nap irok majd ide James O'Barr önéletrajzi utalásokkal átszőtt képregénysorozatáról, a The Crow-ról. Birtokomban van már az irásmű, csak el kell kezdenem olvasni.

2009-08-22 12:10:44 Olórin #42

Hogy ne csak szuperhősök legyenek itt... Kedvenc jelenleg futó sorozatom, a Fear Agent:



Aki kíváncsi egy szaftos retro-ponyva sci-fire, akinek texasi tahó főhősét mintha a mattrészeg John McClane-ből és a legcinikusabb hangualatában lévő Han Solóból gyúrták volna, az kóstoljon bele. Csápos, nyálkás szörnyetegek, egyetlen agyból álló, medúzaszerű idegenek, rakétaalakú űrhajók, gömbölyded sugárpisztolyok, üveggömbsisakos űrruhák, időutazás, invázió, robotok, eszméletlen tempó és állandó fordulatok. Totális szórakozás:)

2009-08-22 11:56:11 wayage #41

Hannibal, Olórin köszi a képregény beszerzési tippeket:)

2009-08-20 20:47:26 Pöltl Ingrid #40

PÓKEMBER,SUPERMAN, EZEK MOST A MENŐK A GYEREKEKNÉL, ÉS A FIATALOKNÁL.....