Színház 👁

(vissza a topikok listájához)

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-12-02 02:17:25 ryood #205

azt mondják, mikor az ember részeg, akkor a legőszintébb.
és az is lehet, mikor az ember részeg, akkor kerül legközelebb az igazsághoz, a valósághoz?
istenhez?
mennyire ciki ma az isten kifejezés?
talán lehet mást is érteni alatta, mint egy dühös, haraggal teli teremtőt?
részegen igazán magunk vagyunk, igazán magunkká válunk?
ha részegek vagyunk, lehull minden lepel?
ha részegek vagyunk, csak akkor tudunk szeretni?
részegen ismerjük csak fel menyire szánalmas életet éltünk addig?
részegen bármit meg merünk tenni?
részegen nem félünk a ráktól?

zavar vajon, hogy egy jelenetben sincs egy józan karakter sem egy színdarabban?
ha nem, és érdekelnek a fenti kérdések, válaszai, akkor menj el a Katona Kamrába a Részegek című darabra, amíg még lehet (januárban lesz két előadás) Gothár Péter rendezte...aki már nem teheti be a lábát a Katonába többé..

2019-11-20 21:43:17 ChrisAdam #204

Itt elsősorban arról van szó, hogy a téma nem ebbe a topikba illik, és nem ilyen módon. Mert tökre lehet erről beszélni - meg valamilyen szinten kell is, és ez még szerintem bőven elfér -, de nem itt, és nem ebben a hangnemben. Többek között ezért tudott a KT még ebben a cudar internetben egy értelmes sziget maradni.

előzmény: Interracial Facial Creampie (#203)

2019-11-20 21:32:54 Interracial Facial Creampie #203

S mi számít politizálásnak? Politizál, aki belinkel egy cikket? Politizál, aki kimoderálja, mert neki félrement?
Mindegy, akkor inkább hallgassunk. :)

előzmény: tomside (#202)

2019-11-20 20:25:39 tomside #202

Kb. a politika az a forró téma, amit nagyon helyesen tilt az oldal. Azon kívül, azt hiszem, ha az ember konstruktívan nyúl egy témához, és nem a mocskolódásra élezi ki, akkor szinte bármiről lehet írni. Én pl. kíváncsi is lennék a mondandódra.

előzmény: Interracial Facial Creampie (#201)

2019-11-20 19:29:50 Interracial Facial Creampie #201

Gothár Péterről ide szabad írni?

2019-11-18 23:18:24 Ugor #200

Átrium: Vaknyugat
Hmm... hát én imádom Gothár Péter minden eddigi munkáját, amit láttam, filmen és színpadon is, Alföldi Róbertnek is nagy tisztelője vagyok, de ezen piszkosul szenvedtem, nem is emlékszem rá, mikor telt ilyen kínosan az idő színházban. Talán a legnyomósabb ok az volt rá, hogy nem húztam el közben, hogy a feleségemmel közös számon volt a kabátunk a ruhatárban és csak egy biléta volt... ő meg még maradt volna.

2019-10-14 15:02:26 tomside #199

A Mester és Margarita - SZFE, Ódry Színpad

Bizonyára sokunk egyik kedvence ez a Bulgakov-regény, s szívesen néznénk bármilyen formában. Nem jár rosszul az sem, aki a hallgatók előadásában nézi meg az SZFÉ-n, igaz, ahogyan a mozgásszínházi daraboknál gyakran megesik, ez is elbillen picit a látvány irányába, és a néző egy idő után keveselheti a színészi játékot.

De a látvány, a koreográfiák azért sok mindenért kárpótolnak, és talán a zenei eszköztára a legjobb. 1-2 kizökkentő fogás is a darab részét képezi, ezek, szerencsére nagyon jól működnek, nincsenek eltúlozva. Itt, KT-n azt mondanánk, a darab “jó”, tízes skálán pedig hetesre pontoznám.

2019-10-10 00:41:47 tomside #198

Ráfújok picit a parázsra.

Nehéz helyzetben van az ember, ha még mindig megpróbál egyáltalán valamit kezdeni az Alföldi-Vidnyánszky szembe-/párhuzamba állítással. Kérdéses, hogy egyáltalán kell-e, létezik-e ilyen, de mivel a Nemzeti Színház vezetőváltása idején megvoltak azok az évek, amikor a társadalom, a politika és a kritika is megtette, most egy-két gondolat erejéig én is megemgedem magamnak.

Különösen itt a helye e gondolatnak, lévén éppen a Rocco és fívéreiről jövök, amely - érthető módon - filmként van jelen a közösségünk előtt. Nagyon izgatott voltam, milyen lesz színpadon, és milyen lesz Vidnyánszky rendezésében. Röviden: megtekintésre bőven érdemes, vibráló, sokszor sokkoló (többen kimentek a darab közben), váratlan és meghökkentő. Aki látott már Vidnyánszkyt, nem lepődik meg a monumentális díszletektől, a tér minden centijének bejátszásától, a párhuzamosan futó, de a színpadon egyidejűleg jelenlévő cselekményekelemektől. (Ez utóbbi különösen kéri a néző koncentrációját, néha olyan érzés a nézőtérről, mintha egy mozivászonra vetítenének több filmet egyszerre.) Ami viszont meglepett, az a brutalitása. Talán többen emlékeznek, micsoda felháborodást generált Alföldi deszakralizált István, a királya. Na, az ehhez képest a fasorban sincs. És ezen üktöztem most meg. Ha ezt a darabot, amit ma láttam, ahol gyereket lőnek le, fajtalankodnak, embert nyúznak, szívet tépnek ki, és nőt erőszakolnak a szemünk előtt, Alföldi rendezte volna, szerintem még a kontinensről is elüldözik, nemhogy az országból. Baromira izgalmas az egésznek a percepciója: kitől, mit, miért fogadunk el vagy miért nem. Ez a gondolat sem egy politikai iránnyal való azonosulásra fut ki, és nemcsak szeretett otthonunk, a KT házszabályai miatt, de szubjektív okok miatt is. (Röviden: apolitikus alkat vagyok, ha művészetről van szó. A művészetben főleg művészeti kérdések érdekelnek, itt számomra sokadrangú a politika.) Ennyit a kérdésfelvetésről.

A darabról pár sor objektívebben. Ajánlom azoknak, akik szeretik az avantgárdot, a darab nemcsak hogy avantgárd, de egyszerre annak görbetükre is, a rendező pellengérre állítja az egész huszadik századot. Zajos és vibráló, akinek a szélsőséges képi és hanghatások nem férnek meg a színpadon, ne kockáztasson. Ahogy Visconti filmje műfajilag egy lehengerlő dráma, úgy a színdarab is. De itt kevésbé krimi és sportfilm, sokkal inkább avantgárd szatíra, vagy, amit színpadon korábban nem láttam: exploitation. Hosszan-hosszan lehetne beszélni róla, mert iszonytatóan részletgazdag, a ha valamiben, abban biztos vagyok, hogy befogadásesztétikailag is rokon az avantgárddal, mert egyik sem tűri a közömbösséget. Magyarán, ha KT-s keretek között pontoznánk, ennek a darabnak úgy jönne ki a közepes átlag, hogy nézhetetlenek, rosszak, jók és zseniálisak közös nevezője ezt adná ki. De közepest garantáltan nem adna rá senki, mert lehetetlen semlegesnek maradni vele szemben.

2019-09-12 17:24:20 ifj. Ó. Posszum #197

Kedves színházba járó KT-sek! Nem tudom, hogy ilyet illik-e, de aki mer, az nyer.
Szeretnék ajánlani számotokra egy előadást! Most vasárnap Budapesten, az Óvóhelyen lesz egy szegedi független társulat bemutatója 18:00-kor: a Homo Ludens Project: HUMÁNIA.
Humorban gazdag, elgondolkodtató körkép a hazáról, hazaszeretetről és a minket megillető jövőről.
Mellesleg megsúgom, van aktív KT-s fórumozó kötődése is a darabnak ;)
Bővebb infót itt találtok!
Gyertek! :) Köszönet!

2019-08-10 14:40:07 andras_a #196

Tegnap végre volt szerencsém megnézni a Fehér nyuszi, vörös nyuszi darabot (Medveczky Balázs előadásában Szegeden). Érdekes koncepció, meglepő mennyire interaktívvá válik( és nagyon nagyon érdekes nézni a többi néző, illetve az ő viselkedéseikre a saját reakciót). Nem spoilereznék, akinek van rá lehetősége,nézze meg!(szó szerint megismételhetetlen este)

2019-06-09 21:54:10 ryood #195

így valahogy nálam is...nem tudnék ilyen alaposan elemezni, ilyen nyelvezettel, de minden szavad értem, és nagyon hasonlóan átom. én azért tudtam nevetni, nem is keveset. szerencsére Pintér Béláéknak van igen rendhagyó öniróniájuk.

előzmény: somogyireka (#171)

2019-05-10 17:26:07 ryood #194

szégyen@trafó

eddig négy darabját láttam mundruczó kornélnak (demencia, frankenstein-terv,jég,látszatélet) és mind a négyet nagyon szerettem. a látszatélet életem egyik legnagyobb színházi élménye volt, így hát meglehetősen nagy várkozásokkal ültem be erre a darajára. bekövetkezett az, amire nagyon nem számítottam: nagy csalódás. amin rendesen meg is lepődtem! tulajdonképpen már az elejétől fogva valamiféle zavart, disszonanciát éreztem. a blade runner zenéjével indult a nyitó jelenet. "end credits", remekmű, de valahogy sehogy se "rántott be", csak elidegenített. aztán jött láng annamária meztelenül, ami mondjuk nem egy rossz vizuális elem, és hamar meg is erőszakolták (ez mondjuk nem meglepő egy mundruczó darabban...) ő azonban nem borult ki, legalábbis nem úgy, ahogy az ember gondolná. de inkább nem szpojlerezek többet. szóval az történt ez után, hogy egyre-másra jöttek a zavarbaejtőbbnél zavarba ejőtt jelenetek, egyre több üzenet szeretett volna megfogalmazódni, és szépen el is vesztem benne. nagyon sokat akart markolni, és alig hogy tudott megfogni valamit. igen, less is more... és így nem is tudtam bevonódni, nem tudott megérinteni, nem tudtam lelkileg kapcsolódni senkihez. idegenek voltak, mindenki, pedig egészen kiváló színészi gárda volt jelen (láng annamarin kívül pl derzsi jános, rába roland, zsótér sándor, bánki gergely) és ment az abszurd, a groteszk, dél-afrikában, karikatúraszerű hajjal "négerek", liliomtiprás, wordsworth, byron és nyomor, meg kutyákka aljasult emberek, vetítések tv-n, vásznon, dübörgő techno, ketrecek, raklappakolás elnyújtva hosszú perceken át...és lefáradtam, meg nagyon rossz is volt már a levegő az utolsó fél órában...és ott ültem, mint a kisgyerek, akinek különleges nyalókát ígértek, de nem adták oda, csak a pofájába röhögtek. én meg roppant mód elszomorotdam. aztána darab után gondolkodni próbáltam, miről akart nekem mesélni mundruczó, de én nem tudtam ebből megérteni semmit. az élmény is idegen volt. persze voltak remek ötletek, poénok, de ez így ettől a rendezőtől édes kevés volt most. voltak többen is, akik egyszerűen felálltak, és otthagyták az előadást. ilyet eddig nem is igen láttam színházi előadáson.
és akkor végül az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen semmit nem tudtam meg a szégyenről, sőt!
ez mundruczótól elég gyenge teljesítmény volt. kár érte!
de a következő darabja biztos nagyon király lesz!

2019-05-09 13:23:58 zéel #193

Én moziba sem megyek úgy, ha nem látom a filmet az első kockától kezdve.
De ott legalább nem (annyira) zavaró a későn jövő.
Pláne art-moziban nem szokás késni, ropizni, mobilozni. Legalábbis nem jellemző.

Az pedig, hogy színházba beengedik a későn jövőt, teljesen idióta dolog.
Mobilozással is csak egyszer találkoztam színházban. Csuja Imre/Polonius mobilja szólalt meg a Hamlet közben!:))
Mondta, hogy most nem tud beszélni, mert színházban van!:))

2019-05-09 12:55:50 tomside #192

A múltkor ugyanez az Örkényben... harmadjára már elvette tőle egy ott dolgozó lány. :(

előzmény: Ugor (#191)

2019-05-09 11:53:27 Ugor #191

Féltem, hogy egyszer így lesz és ezek szerint bekövetkezett...

előzmény: ryood (#190)

2019-05-09 11:41:31 ryood #190

nemrég a Rozsdatemetőn egy idősebb nőnek csörgött a telefonja hangosan, aztán kicsivel később újra ugyanaz a csörgés, hosszan...

előzmény: Ugor (#189)

2019-05-09 11:36:52 Ugor #189

Utoljára a Nórát láttuk pár napja a Katonában Ónodi Eszterrel, és most jobban belegondolva, nem tapasztaltam semmi szokatlant, amit korábban nem. Kétségtelenül még mindig színvonalasabb közönség jár színházba, mint moziba, bár a jelenidejűen átadott kultúra templomaiba való járás szokásai s változnak, velünk együtt. Az én színházba járásom is változott az évtizedek alatt, ahogy körülöttem a színház is. De a ropizós effektre érzékeny lettem volna nagyon most is.

2019-05-09 11:13:06 ryood #188

ott dolgozom. és igen beengedik. volt olyan előadás a Kamrában, ahová 15-20 perces késéssel beengedtek nézőket. én sem szeretem ezt..meg a ropizós "laza" közönséget sem.

előzmény: zéel (#186)

2019-05-09 10:18:56 tomside #187

Nekem is épp a Katonában volt ilyen tapasztalatom. :(

előzmény: zéel (#186)

2019-05-09 10:02:33 zéel #186

Budapest, Katona !? Hát, ez eléggé meglepő.
Egyébként - újabban - színházba is beengedik a későn jövőket?

előzmény: bambula (#185)

2019-05-09 04:00:03 bambula #185

Budapest, Katona József színház. A ropis nekem is most először. Az előadás (Ithaka) zseniális volt, de az, hogy a nézők úgy kezelik a dolgokat mintha csak moziba mennének, az elég furcsa. Főleg ez a késős 7 után besétálós dolog, hogy nem tisztelik az előadás alkotóit. :(

előzmény: zéel (#184)

2019-05-08 22:41:14 zéel #184

...melyik színház?
Nekem nem voltak még ilyen rossz tapasztalataim.

előzmény: bambula (#183)

2019-05-08 22:28:13 bambula #183

Sziasztok!
A színházba többet jároktól érdeklődném,hogy minden színházba ennyire tiszteletlenek az emberek,hogy van aki negyed 8-kor esik be egy elvileg 7-kor kezdödő előadásra,vagy egyszerűen csak én fogtam ki olyan előadásokat,ahova például még a Susotázs rendezője csak 7 után 10 percel sétált be nyugodtan beszélgetve egy ismerősével.
A mai előadáson ráadásul a mellettem ülő értelmiséginek látszó s.fej nyugodtan ropizgatott,mintha csak otthon ülne a kanapéján. :(((

2019-04-07 16:48:06 tomside #182

Így van. A halálbüntetés vonatkozásában tényleg van mondandója.

előzmény: ryood (#181)

2019-04-07 13:36:20 ryood #181

talán nem ad hazavinni, gyökereztetni valót, ám egy elég jó kis fricska a halálbüntetéssel szemben.
persze a hangulat, színészi teljesítmények is és a többi, amit írsz, ott van, amiért érdemes megnézni ezt a rendkívül szarkasztikus, második felére morbidba hajló darabot.
(a magyar szöveg amúgy morcsányi gézának köszönhető, akit megcsodálhattunk a testről és lélekből-ben is.)

előzmény: tomside (#180)

2019-04-07 13:15:03 tomside #180

Katona József Színház, Martin McDonagh: Hóhérok

Martin McDonagh-ot itt, gondolom, nem kell bemutatni. Az észak-angol attitűd egy amolyan feketekomédiban, amelyben a legkeményebb kihívás, azt hiszem, hogy az angol nyelvi dialektust magyar nyelven kell visszaadni, ezért néha billeg a mű, hogy ezek akkor angol kisvárosi népek, vagy magyarok. Lehetetlen küldetés, gondoltam, filmen ezt elintézzük annyival, hogy szerzünk az eredeti nyelvhez magyar feliratot. De színpadon?! Baromi nehéz lehet a színészeknek, azt hiszem, de meglepő módon többször is működik. A legerősebb jelenet a második felvonást nyitja, két ember sziporkázik a színpedon egy egyszerű(nek tűnő), díszlettelen térben. Nekem itt volt katarzisélményem, habár McDonagh világa nem a katarzisokról híres. Jordán Adél hatalmasat megy, szerintem igazi ajándék lehet egy színésznek ez a szerep.

Mindenképpen ajánlom McDonagh-rajongóknak. Aki hatszor látta az In Brugges-t (magyar nyelven nem vagyok hajlandó leírni a címét), vagy tátott szájjal üldögélt az ebbingi óriásplakátok bűvületében, az nem fogja megbánni, hogy a színpadon is tett egy próbát. Pici hiányérzetem azon a téren van, hogy klasszikus értelemben nem "ad" a darab semmi olyat, amihez szoktunk: tanulság, hazavinni, magunkban meggyökereztetni való nem igazán akad, de kárpótol a hangulat, a magas élvezeti fok, néhány brillírozó színész, és 2-3 időtlen fiozófiai kiszólás. Ami egy McDOnagh-ban általában szokott.

Ez eredeti nyelven beton ötös lenne, de a négyest magyarul is megéri. Elvi éllel tehát felmerülhet a kérdés, hogy adjunk-e ötöst rá, amiért egy lehetetlen (nyelvi) küldetésből is ilyen sokat hoztak ki.

2019-04-07 10:52:29 tomside #179

MU Színház: Atelier 21220: Late night show

Nem is színház ez, két ember (kortárs) táncát nézzük.
Mindentől más, amit el tud az ember képzelni. Két folyamatosan remegő test - de a szó legszorosabb értelmében: a testek az egész(!) előadás alatt remegnek-ránganak -, és az egyedüllét-társasság folyamatos traumájának kimondása. Őrült zenei és fénykavalkád.
Csak olyanoknak ajánlom, akik nem ragaszkodnak foggal-körömmel a komfortzónájukhoz, mert a darab erősen megterhelő, viszont nekik nagyon. Nekem egyenesen olyan volt, mint valamiféle beavatás, elvarázsolt, és átvitt egy másik dimenzióba. Egy olyanba, ahol korábban soha nem jrtam, de valahol DNS-s szinten mégis kötődök hozzá.
Nem vagyok adekvát a műfajban, de az élményt erős négyesre értékelem.

2019-03-21 17:28:14 tomside #178

Köszi!

Még annyi, hogy csak az előadás után eshet le a befogadónak, hogy mennyire erős maga a cím.
Octopus avagy Szent György és a sárkány. Az “avagy” itt, mint azonosító szerepel. És valóban ez a darab üzenete. Ott az “octopus” volt a hatalmi rendezőelv, itt meg már az, hogy Szent György legyőzi a sárkányt. De valójában édes mindegy, melyik. A lényeg, hogy van egy vallási teória, amelyet alapul véve fel lehet építeni a világi hatalmat.

2019-03-21 13:24:35 Ugor #177

Ezen most itt mélyen elgondolkodtam és csak egyetérteni tudok ezzel. tomside kolléga néha elsül, hol ilyen, hol olyan értelemben, és akkor maradandó gondolatokat ad át a tapasztalataiból. Mint jelen esetben is.

előzmény: tomside (#176)

2019-03-21 13:11:19 tomside #176

Az előadás legnagyobb "hell yeah!" feelingjét az adta, hogy együtt néztük, kátésok. :)

De viccet félretéve. Ha jó tudom, mindössze a második előadása volt a darabnak, s ebből két dolog következik. Egyrészt, hogy aki szeretné megnézni, annak még lesz alkalma - erre bátorítanék is mindenkit -, másrészt, hogy egy picit még össze kell érnie az ízeknek. Csak kapdosod a fejed, micsoda díszlet, micsoda látvány, micsoda mozgás, micsoda zene (élő!), micsoda szöveg.... de ezeket egyelőre inkább külön-külön akceptáljuk, kicsit még össze kell érnie, na. De ha ez megtörtént, a darab kikezdhetetlenül zseniális lesz.

Én nagyon szerettem, mert végre (!!!) kaptam egy olyan darabot, ami a politika, a hatalom működéséről úgy tud szólni, ismeretet átadni, hogy közben NEM politizál. És ez annyira ritka, hogy nem is tudom, láttam-e valaha ilyet. E tekintetben nekem picit a V, mint vendettához hasonlatos, hogy filmes párhuzamot hozzak. Ott is adott valami, ami ellen küzd a film, de közben nem válik jobb vagy baloldalivá, és ugyanezt ez a darab is megcsinálja. S közben mégis hasznos tudást közvetít a politika működéséről. Kit győz le Szent György? Kicsoda Szent György? Miért küzd ő? Mi van Szent György "után"? A kérdésekre adott válaszok egy hatalmas politikai-szemantikai allegória játékterévé avatják a színpadot, egyszerre van jelen antikvitás és kereszténység, mítosz és legenda. A legfontosabb tapasztalat, amin sokáig el fog rágódni a néző kifelé jövet, hogy a vér, az áldozat és egyáltalán a változás, mit hozott. Megváltozik ugyanis az ellenségkép, megváltozik a hatalom letéteményese, és megváltozik számos súlyos dolog, de változik-e valójában a hatalom működése maga?

Az Octopus, avagy a Szent György és a sárkány egy dramaturgiailag igen virtuóz darab a különböző kultúrák hatalomfelfogásának párbeszédéről, amely páratlanul érzékeny objektivitással helyezi a múltba ezt a küzdelmet, és mint ilyen, különösen azok számára lehet izgalmas, akiket a politika terén sem a politizálás ilyen vagy olyan beállítottságú aktusai, hanem a politika valódi természetének megértését célzó "objektív" befogadói jelenlét vonz. Az Octopus (...) segít megérteni a hatalmi mechanizmusok természetét. Miért kell valami, amitől féljünk, miért kell a hős, miért kell a győzelem? A jelenet, ahogyan a sárkányt legyőző Szent György "legendája" a néző "szeme hallatára" áll össze a színpadon, valójában a pletykából, ahogyan tehát a pletyka az évezredeket kiálló legenda matériává válik, az egyik csúcspontja a darabnak. Ugyanígy nem elég a hely a mozgásszínházi teljesítmény magasztalására sem, egészen elképesztő, néha a szó szoros értelmében hihetetlen, ami a szemünk előtt zajlik, mint ahogy a zárókép is olyan súlyos csúcspont, hogy kitörölhetetlen emléket képez. Nekem, amatőr színházlátogatónak az adott még teljesen új tapasztalatot, ahogyan egy kritikai, deheroizáló koncepció jegyében a rendező elveszi a klasszikus főszereplői súlyokat, és a darab végére a befogadó előtt felszámolódik, értelmetlenné válik a kérdés: ki volt a főszereplő? A kezdetben "háttértáncosnak" tűnő lányok a végére mind-mind egyéniségekké válnak - de még milyenekké! -, ugyanakkor főszereplőnek hitt karakterek tűnnek el észrevétlenül a szemünk elől.

A KT-mércén ez az előadás egy bivalyerős négyes. De a színpadi mű, ellentétben a filmmel, nem konstans. Szóval, azt hiszem, 5-6 előadással később maga a darab már ötöst fog érni. Aki a film mellett a színházat is kedveli, annak bátran ajánlom. Feltéve, hogy nem negédes komádiára vágyik, és hogy tud 3 órán keresztül szinkron időben szájat tátni, elképedni, óriásiakat nevetni - igen, a humora is fantasztikus a darabnak, nem kell ahhoz feltétlenül komédiának neveztetni, hogy legyen humorod - és még valamit: kritikusan gondolkodni.

Elvileg ezen az oldalon vannak ilyenek. :)
Akit érdekel, szívesen válaszolok jegyek, előadások kapcsán modernül: "privibe."

előzmény: ChrisAdam (#175)

2019-03-20 17:17:14 ChrisAdam #175

Igen-igen! Micsoda meglepetés volt ez a darab. Habár a játékidő indokolatlanul hosszú, néhol ráfért volna az olló, mégis annyi parádés jelenetet nyújt, hogy az utolsó percig leköti a figyelmet. Mert kreatív volt, állandóan meglepett, mozgalmas volt, a katarzis után pedig szélesen vigyorogva állunk fel. Irigylem a kreatív elméket, akik bátorságot nem félve odacsapnak az asztalra úgy, hogy kénytelenek felkapni a fejünket, mert... mikor lát az ember citrommal a szájukban csókolózó fiatal színészpalántákat? Az élőzenét se feledjük, az elborultságnak pedig vége nincs, az utolsó jelenet is rátesz egy lapáttal. És a nők... A nők... :)

előzmény: Ugor (#174)

2019-03-20 03:12:24 Ugor #174

Octopus, avagy Szent György és a Sárkány, Ódry Színpad. Legyen türelmed hozzá, későn is kezdődik és elég hosszú darab. Viszont számtalan izgalmat is tartogat, félelmetes meló lehet az előadás mögött! Nekem az arcok többsége abszolút új, meg arra is gondoltam, hogy talán nem is lesznek ezek mind ismert, nagy színészek, de egyes mozgáselemek emlékezetesen és zseniálisan lettek kidolgozva! Nagyon kevés kellékkel, nagyon ötletesen kitölteni a teret, és állandóan új funkciót adni annak a kevés tárgynak, rendezői bravúr! A lányok meg külön nagyon szerethetőek, de nyilatkozzanak erről mások is, ha már nem voltam egyedül.

2019-03-09 00:03:49 ryood #173

Ajánlom mindenki szíves figyelmébe a rozsdatemető 2.0 c. darabot a Katonaban Máté Gabor rendezeseben. Igazan eros kepet fest az elmult 100 ev magyarorszagarol egy nyolcadik keruleti csalad tragikus, szánalmas történetén keresztül. A hányattatott emberi sorsok ábrázolásában azért szerencsére a humor is gyakran megjelenik, így oldódik az amúgy pattanásig feszült hangulat. Aztán a végén, mikor eljutunk a jelenkorba, napjaink magyarországába, mindenki levonhatja magának a tanulságot a látottakból.
(Amúgy meg én is közreműködök benne, de ezt már csak itt zárójelben jegyzem meg..)

2019-02-08 15:57:03 ryood #172
2019-02-08 12:45:54 somogyireka #171

Pintér Béla: Jubileumi beszélgetések
Nagyon szeretem ezt a darabot. Azt nem mondom, hogy minden ponton tapsoltam neki, a közepén egy picikét eltéved, s ahol botránkozni és sikoltozni kellett volna, mert Stefanovics Angélát, mint a társulat egy másik színésze, épp nem tudom már melyik.. végbelébe töltött kolbászként szolgálják fel ott inkább untam. Ami sok akart lenni az inkább volt kevés nekem..De követtem a szándékot. Mindannak, ami eddig volt a totális lebontási vágyát. A teljes úthengerezést, a tegnapok eldöngölését, önmagunk, szerepeink totális megkérdőjelezését.
Keményen midlife crisis van itt a közepén, ezt nem ússzuk meg, úgy tűnik. Ami 20 évig kísért, szép lassan bomlik le rólunk, félelmetes, rettegést keltő, nyomasztó idők..Friss darab az eddig ismert öntőtégelyben nem készülhet épp, valami új kell, mely úgy tűnik a régi romjaiból nő majd ki, vagy nem? Ezt itt ebben a pillanatban nem tudni. Itt éppen rombolunk, annak a biztos tudása nélküle, hogy építünk-e még.
Pintér Béla a maga zsenialitásával talán még jobban kínlódik, hogyan tovább. Őszinte, önreflektáló mű. Pontosan nem vicces, inkább sírnivaló. Megtettünk mindent útközben, lényünk legjavát építettük alkotásainkba bele, és most mégis itt ez a pont, ahol nem lehet abban a sávban folytatni, ahol eddig haladtunk. Béla formát bont, olyannyira vetkezik előttünk meztelenre amennyire csak a legbátrabbak mernek, mert nincs vesztenivalójuk. A "mindenséggel kötöttek szövetséget", neki alkotnak, egyet tehet az ilyen művész, lehetőségeihez képest még inkább áttetsző, önfeltáró, kritikus és szókimondó lesz, és a legkevésbé sem kíméli magát.
Persze, hogy tudom, lesz folytatás. És már az új nyomvonal is kezd felderengeni..csak most nehéz a senki földjén épp.

2019-02-01 14:44:35 somogyireka #170

Nagyon jó, ezt most hallom.

előzmény: ryood (#169)

2019-02-01 10:34:12 ryood #169

az van, hogy én egyszerűen nem akarok minden alkotástól "világmegváltó" üzenetet, mondanivalót. van, hogy csak a zsigereimben érzek vmit vagy valami egészen újszerű szokatlan élményt kapok, és nem igénylek mást, többet. nekem az elnöknők vmi nagyon szokatlan, furcsaság volt, amit nemigen tudok feltenni semmilyen polcra sem. végül nem tudtam levonni belőle különösebben szignifikáns tartalmi mondanivalót, de bevallom szeretem az efféle vulgáris (?) humort, így élveztem a darabot, főleg a második felét.
ahogy a leírásban szerepel: "A darab hősnői, az "elnöknők": a bigottan katolikus Erna, az élveteg Grete, és az e két tulajdonságot öntudatlan félkegyelműségben egyesítő Maridel valójában takarítónők, akik egy leértékelésben beszerzett tévékészüléket megünnepelni jönnek össze. A beszélgetés során szabadon eresztik a fantáziájukat, és álmaik éppoly sírnivalóan és hátborzongatóan szánalmasnak bizonyulnak, mint a valóságuk."

ez végül is elemntáris erővel megjelenik, és nekem valahogy elég (a proliság nem is annyira diszkrét bája?). szóval egészen más irány, mint mondjuk a "bánom is én, ha elítél az utókor", ott tényleg lehet sokat mondani utána, de ez más, és nekem jó ez így. persze nem életem színdarabja azért, viszont a három színésznő fantasztikus. élveztem őket, na!

előzmény: somogyireka (#164)

2019-01-31 23:08:54 zéel #168

...és az abszolút főszerepben a szinte ismeretlen Mészáros Sára remekel. (Én legalábbis nem találkoztam a nevével, alakításával eddig a Háy darabig.)

előzmény: hhgygy (#166)

2019-01-31 22:22:23 ryood #167

ha valaki megnézi az Árvácskát a trafóban, meséljen róla! jókat írnak róla, dollár papa gyermekei az egyik legizgalmasabb, legeredetibb független társulat, Kulka János visszatérése egy néma szerepben..

ja, meg van új Pintér Béla is, 20 éves a társulat..

2019-01-31 21:39:56 hhgygy #166

Szintén Szkéné, szintén Háy János: Halottember. Zseniális és megrendítő előadás.

előzmény: zéel (#162)

2019-01-31 15:50:53 tomside #165

Valóban... régen röhögtem ennyit színházban, az biztos! :)
Mondjuk ehhez hozzájön, hogy a darab címét is elfelejtettem megkérdezni tőled, annyira ki volt itt minden centizve. (Egyúttal köszi, hogy elvittél!) A műsorvezetőnő over-the-top poénjánál folyt a könnyem. :))))
Szóval tényleg érdemes. Ha valaki vágyik egy nevettető darabra, ami cserébe intelligens is, nem tahó, annak jó szívvel ajánlom!

előzmény: Ugor (#163)

2019-01-31 10:45:07 somogyireka #164

Az osztrák Werner Schwab-féle Elnöknők című darab 23 éve van műsoron a Katonában. A három parádés-csodálatos színésznő, Szirtes Ági, Csákányi Eszter és Pogány Judit mostanára ért meg a szerepéhez. Annak idején hozzá kellett öregíteni őket az egyes karakterekhez.
Nagyon kíváncsi voltam, vajon mi tart színpadon ennyi ideig egy darabot, melynek írója 36 éves korában "halálra itta magát".
Ez egy gyenge darab, aludtam rá, ki merem jelenteni..Pontosan úgy éreztem magam, mint egyes modern múzeumokban, ahol belépek a kiállítóterekbe és nem értem, mindez a nagy üresség ez az összevissza szellemi zavar, hogy kerülhetett ide. Micsoda silány helyről szól egy-egy alkotó..Eredetiségük annyi, hogy "lesz.rják" a művészet eredeti szándékát. Elnézést a kifejezésért. Noha beszédben ki-kicsúszik, de írásban kerülöm és megvetem a szitokszavakat. De pont ennél a darabnál felesleges finomkodni. Itt most csövön folyatják ránk a szart. Csákányi Eszter két órán keresztül vécécsészében kotorászik, ami egy poénnak jó, de azért ekkora mennyiségben leginkább kínos. Azt is megértem, a fennálló rendet, a végzete felé rohanó világot tényleg a legegyszerűbb egy vízzel öblítéses vécéhez hasonlítani, de ez nagyon olcsó, nagyon direkt és fájóan egyszerű jelkép.
Sajnáltam ezt a három színésznőt, mert ennél élesebb, élőbb mondatok megformálására hivatottak. Szerencse, hogy ők nem így élik meg, s állítólag ünnepnap nekik 23 éve minden egyes előadás, mert ennek okán találkoznak.
Ebben a darabban csupán annyi volt az eredeti, hogy messzemenőkig túllépte az ízlés határát és azt hitte polgárpukkasztó, undorító képei majd meghökkentenek annyira, hogy ne vegyük észre a mondandó milyen kis együgyűke és semmilyen. De ezúttal győzedelmeskedett az undort keltő csomagolás.
(remélem, olvasod ryood és leírod te hogyan láttad?)

2019-01-30 23:43:32 Ugor #163

Hát nem is tudom.... ööö.. izé.. nem nyeríteni, meg csapkodva röhögni járok elsősorban színházba, de ez most kihozta belőlem. Majd tomside kolléga megerősít vagy megcáfol, ha akar.,.. a Gólem Színházzal néztük meg a Lefitymálva című fergetegest, erősen ajánlom, ha még valaki egyáltalán kíváncsi rá, mert nemsokára leveszik a műsorról... rasszizmuson, identitászavaron, korunk utálatos, embergyűlölő, vagy képmutató nyomorán ennyit röhögni... hát, nem hittem volna, tényleg! Ha osztályozni lehetne, csillagos ötös!

2019-01-27 00:31:23 zéel #162

Kösz az ajánlót! Ez az előadás elkerülte volna a figyelmem, pedig érdekel a téma. Ráadásul az Örkény Színház az egyik kedvenc színházam.
Én legutóbb a Szkénében jártam, ahol Háy János új darabját, A lány, aki hozott lélekből dolgozott címűt láttam. Súlyos párkapcsolati problémákról. (A Hozott lélek c. novellája alapján.)

előzmény: cucu (#161)

2019-01-26 23:01:50 cucu #161

Örkeny Színház: Secondhand (szovjetűdök)

Akit erdekel:
- a Szovjetunio es a "homo sovieticus" tortenete
- az afganisztani haboru nem Charlie Wilson szemszogebol
- az ego buzamezo, a ver es Csernobil szaga
- a szovjet "rendszervaltas" alulnezetbol
- vagy hogy hogyan lehet egy interjusorozatbol elo es elvezetes szindarabot rendezni
az feltetlenul nezze meg!

2019-01-01 20:11:45 Ugor #160

Radnóti Színház: A művésznő és rajongói
Felemás dolog ez. Talán túlságosan is el voltam kényeztetve sok jó darabbal az utóbbi időben, ez nem volt annyira maradandó élmény. Kicsit egyszerű a történet, kicsit közhelyes az alapszituáció, nincs meglepetés, legalábbis nálam nem akadt. Túl tiszta és ártatlan a jó, túl romlott a rossz, nagy alakítások meg egyáltalán nem akadnak benne. Alig van név, akire emlékezni érdemes, aki nyomott hagyott volna bennem. Megoldás sincs. Nem győz se ez, se az, az élet ilyen és az élet megy tovább... meg én is. Se le, se rábeszélni nem szeretnék senkit erre a darabról/ra.

2018-10-12 23:06:05 Ugor #159

Köszönöm, rajta leszek!

(Utólag hozzátéve: még mindig nem sikerült, állandóan elfogynak a jegyek. Talán majd 2019-ben.)

előzmény: cucu (#158)

2018-10-12 23:02:48 cucu #158

Hasonloan letaglozo darab A mi osztalyunk a Katonaban. Masik nemzet, ugyanaz a szazad, de legfokepp ugyanaz a minden emberit megsemmisito univerzalis sotetseg.

előzmény: Ugor (#157)

2018-10-10 23:05:22 Ugor #157

Ha szeretnél nagyon szomorúan sokáig tapsolni, akkor nézd meg a Radnótiban az Egy piaci napot. Nehéz lenne írni róla.

2018-09-20 10:37:40 ryood #156

ascher tamás háromszéken
egy kis alternatív múlt, népi tanmese, "road-movie" erdélybe napjaink kortárs színházának három hatalmas alakjával, szerelmi háromszög tragikummal, sok elgondolkodtató kérdéssel színházról, életről, világnézetről, szerelemről, erkölcsről, kevesebb válasz ezekre és hát a szokásos pintér bélás arcpirító humorral, szókimondással és hát rengeteg öniróniával. valójában megrázó élmény eszméletlen színészgárda prezentálásában.
mindenkinek ajánlott.
(színházban való jártsság előny, de nem feltétel.)

2018-09-15 22:26:52 Ugor #155

Most jövök a Jurányi Házból (inkubátor ház), épp megnéztük a „Leszámolás velem”-et. (Nyilván sokan láttátok már.) És borzasztóan sajnálom! Méghozzá azt, hogy erre csak azok fognak elmenni, akiket érdekel a téma, akik esetleg szimpatizálnak is a melegekkel, de legalább befogadó módon kíváncsiak rájuk, és azok majd megint nem látják, akik beszáradt homofóbok. Mert őket nem érdekli, ők nem mennek majd el. Pedig de jó lenne! Ezt a vergődést, ezt a szenvedést, amin ezek a szerencsétlen srácok végigmennek, azért legalább látni, tudni kellene! Még egy fatuskóban is felébresztené az empátiát, azt gondolom. Mindenestere, nagyon tanulságos monodráma, nagyon jól rendezve, nagyon jól előadva Nagy Dániel Viktorral, szóval, ha jót akarsz, ki ne hagyd!

2018-07-27 23:25:18 caulfield #154

Manapság minden kortárs darab, ha modern témát taglal, akkor az szinte csak a másság lehet. Ami nem baj egy cseppet sem, hisz ez izgatja leginkább a társadalmat, főleg a nyugati, angolszász területeken. De azért el is lehet nyűni ezt a gender-, transz-témát. A West End kirobbanó sikerű musicalje, a Kinky Boots inkább erre ad példát, hogy a bejáratott paneleket nem eredetiséggel fogalmazza újra, hanem tovább koptatva azokat, - leszámítva pár briliáns mellékszereplőt, akik szépen el is lopják a showt - igen kiszámíthatóvá és erőltetetté teszi az előadást. A táncbetétek persze magas nívón állnak, de a dalok szövegei már bizony csikorognak, szerintem dőreség minden drámai fordulatot énekbe csomagolni, hiába musical a műfaj, a kulcsmomentumok így belevesznek a csili-vili zenés folyamba és hiába a szóló ereje, meg az ügyes rendezés: még a főszereplő legintimebb vallomása a tolószékes apjához is csak egy elmegy, letudtuk jelenetté silányul.
Persze a közönség imádja, a tolerancia, az elfogadás, mint örök érték nagyszerűen átjön. Frenetikus a társadalomkritikája és a sztereotípiákkal is okosan bánik, a nézőt pedig ha akarja, ha nem, még az elszórt sekélyessége és lagymatagsága ellenére is be tudja vonni. Hatása megkerülhetetlen.

2018-04-07 00:35:56 Ugor #153

De, úgy tudom, igen.

előzmény: Kalevala (#152)

2018-04-07 00:35:03 Kalevala #152

Nem ebből a darabból készült az Incendies - Felperzselt föld c. film??

előzmény: Ugor (#151)

2018-04-06 23:25:42 Ugor #151

Nem tudom, hogy láttad vagy nem, de ha nem, hát ki ne hagyd! Most jöttünk a színházból, Radnóti Színház, Futótűz…
Majd megpróbálok regenerálódni. És most nem akarok hazudni, mert sohasem akartam, hát, nem sokat tudtam róla előzőleg, mert nem szeretek tudni előre semmit, se színházat, se mozit, legyen az élmény friss és teljes! És még az is hozzátartozik, hogy ültem a karzaton, meg elálmosodtam, meg az első része néha még egy picit untatott is… De a végére! Úristen! Katartikus!! Mint egy forró, belső zuhany! Hullámokba tört rám, préselte ki a könnyeket az arcomra, nem akartam már semmi többet átérezni ebből, annyira megdöbbent, kifacsar, szembesít, széttépi a torkot, hogy alig találtam vissza az életbe a végén. Éktelen harag és tehetetlenség, hogy ez bárhol megtörténhet, amíg te talán nem is tudsz róla… hogy inkább a fejedre húzod a párnát, mert nem akarod tudomásul venni, mert nem segítesz ezeken, pedig néha talán még meg is tehetnéd… Ha nem láttad, nézd meg! Az én ajánlásommal.

2017-11-22 23:48:31 Ugor #150

Spirit Színház, Charles Laurence: Nagyon Nagy Ő
Mindenkinek ajánlom, nagyon jól szórakoztam ma este.

2017-11-18 05:14:50 caulfield #149

A West End repertoárjáról két show:

Ink
​A bulvárújságírás eredete, avagy hogyan, milyen morális dilemmák mentén kerültek fel azok a bizonyos cicik a The Sun oldalaira. Egészen pontosan a harmadik oldalra.
Az újságírás elbulvárosodása, lealjasodása ebben a Mad Men - Reklámőrültek hangulatát idéző darabban úgy kerül kitárgyalásra, hogy az egyszerre tud megmosolyogtató és drámai lenni. Miután a The Sunt frissen bekebelező médiacápa kinevezi a lap új főnökét, egy olyan tragikomikus folyamat veszi kezdetét, mely egyetlen célt szolgál: legyőzni a nagy piaci riválist, a Mirrort. Jon Hamm fizimiskájával és nikotin arzenáljával megáldott szerkesztő személyes revánsvágytól is fűtve (igazságtalanul menesztették a konkurens laptól) nem rest feláldozni semmit a növekvő lapeladás oltárán. A gátlások felszámolásával lassan a zsurnalizmus lényege hasonlik meg: a tudósítást felváltja a tudatosítás. A szerkesztő maga kezdi el ugyanis gyártani a tartalmat a lap hasábjaira, mellyel egy emberrablás kimenetelét is befolyásolja, s mely végül a harmadik oldalra kerülő fedetlen női keblek kipréselésével sokkolja le az akkor még igen konzervatív olvasóközönséget. Sokat mondó, hogy a híresen hagyománytisztelő brit sajtó volt a keltetője a mai kis színes magazinoknak, napilapoknak. A '60-as évek szexuális forradalma került nyomtatásba.
Magáról az előadásról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a színészek brillíroznak, a hangok, a fények, a mozgó színpad használata mind a kreativitás csúcsát jelentik. A kor megidézése pazarul sikerül, a cigifüstbe burkolózó és írógépek zajától terhelt londoni szerkesztőség megelevenül a színpadon. A felvetett erkölcsi kérdések, a főszereplő drámája, valamint mára a nosztalgiával egyet jelentő '70-es éveket megelőző újságírói etika átformálódásának hatásos együttese aktuálisabb nem is lehetne.

Everybody’s Talking About Jamie
​Ebben a kortárs musicalben aztán végképp mai témák kerülnek kivesézésre. A kamaszkori identitásválság, a másság nemi, illetve vallási alapokon megfogalmazódó kérdésköre a modern brit iskolarendszer kiszámíthatatlanul hol liberális, hol konzervatív légkörében képezi a magvát a főleg vígjátéki elemektől hangsúlyos sztorinak. A tánc- és a dalbetétek élvezetesek, a második részben lévő drámai részek nem csordulnak túl - a tinédzser fiát kegyes hazugságokban dédelgető elvált anya szóló része pedig egyenesen szívszorító. A főszereplő (a ködös Albion Alföldi Róbertje) parádézik a tizenhatodik évében izzó, queer gesztusokkal megáldott, kívülálló, transzvesztita sármőr Jamiejeként. Bár előkerülnek valamelyest az eredetiségben pangást mutató motívumok: a hijabot viselő muszlim lány és a tesztoszteron túltengésben szenvedő fiúk által zaklatott főhős barátsága, vagy a cselekmény néhol kiszámítható fordulatai. Viszont jóízű polgárpukkasztása, mely nemcsak a brit munkásosztálynak, de például a genderstudy-nak is beint a maga finom módján, illetve a színpompás, szívvel-lélekkel megrendezett és előadott bája nagyszerű élménnyé varázsolja ezt a szellemes musicalt.

2017-10-06 19:36:02 ryood #148

Olyan díjat kaphat meg Mundruczó Kornél, amilyet magyar ember még soha
A Fehér isten rendezőjét Faust-díjra jelölték a Proton Színház Látszatélet című darabjának rendezéséért. A díjra eddig még csak egyszer jelöltek magyar alkotót: Bodó Viktort, 2014-es heidelbergi Übü király előadásáért.

2017-08-04 20:50:22 ifj. Ó. Posszum #147

Félreértettél, vagyis akkor egy információ kimaradt. Én ezt teljesen kőszínházi darabnak tartom, szóval ezért írtam, hogy most egy ideig felesleges kőszínházba járnom, mert Keresztes bezárta egy időre a kapuit, amíg az élmény ki nem fakul. Úgyhogy marad(na) a progresszív darálás.

előzmény: ryood (#146)

2017-08-04 15:31:08 ryood #146

láttam én is, nagyszerű.

alapvetően hozzám is az alternatív, a független színház áll közel, viszont most mégis arra bíztatnálak, hogy menj kőszínházba is, mert elég fasza kis előadások vannak ott is.

nekem az előző idényben ami legjobban beütött az a martin mcdonagh által írt és gothár péter által rendezett hóhérok volt. brutális élmény, a második felvonásra egészen groteszk, morbidba haló humorral.
ezen kívül a katona kamrában a terror, ami egy roppant hatásos, nagyon aktuális témájú interaktív előadás, ill. az átriumban az 1,2,3 című molnár darab. "real-time szatíra".
az új évadban pedig a katonában jön az legújabb pintér béla darab!

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#145)

2017-08-04 15:10:47 ifj. Ó. Posszum #145

Nem tudom, hogy szabad-e ilyet, ide, de megpróbálom. Májusban láttam az elmúlt 10 év egyik legfontosabb és leglenyűgözőbb előadását, a Gogol Egy őrült naplóját, Keresztes Tamással. Félelmetes, amit művel, ahogy minden ő egy személyben, mint színész, mint tervező, mint megálmodó és Bodó szerint háromnegyed részben önrendező is. Tényleg kiver a víz, mert igazi, vérbő színházat látsz.
Van két jegyem holnapra, Szentendrére, a második sorba, ahonnan igazán működik a darab és Keresztes, ha látod, rájössz miért, alig vártam, hogy megnézhessem megint, de sajnos mégsem tudom. Akit érdekel, írjon rám privátban. Köszönöm.
És, hogy ne offoljak ennyire, ez után a darab után még mindig úgy érzem magam, hogy felesleges kőszínházba járni egy ideig, mert olyan magasra ment a léc, hogy azt az egyik társulat se ugorja meg, jó ideig. Zsigeri, zseniális, méltó utódja a Darvas féle verziónak. Ja, és most eszembe nem jutna más helyében Magyarországon elővenni úgy 10 évig :)

2017-06-27 01:18:17 Ugor #144

Vasárnap de. Erkel Színház, A vágy villamosa. Balett. Kicsit huzigáltam a szám a szélét, hogy mi a fenét tudnak majd eltáncolni ezen... és tudtak! Hű, a végére már teljesen megfogott, füstöltem a lelkesedéstől! Micsoda érzések voltak kitáncolva, kipasszírozva ebben a darabban! Pazar koreográfia, mértékletes, de célratörő eszközhasználat, hangulatos színpadképek, remek zenék, igazán jó táncosok! Én Balaban Cristinával láttam, erotikus-akrobatikus szintre emelte Blanche szerepét!

2017-03-20 18:57:28 ryood #143

most volt szerencsém pintér béla társulatának "kaisers tv ungarn" c. darabját megtekinteni.
frenetikus élmény volt.
fantáziadús, "transzcendens" utazás, és a forradalmunk egy kicsit más szemszögből megmutatva, rengeteg humorral nevetéssel..
ami viszont elengedhetetlen a darab befogadásához: önirónia.
ha viszont utóbbi van, akkor felejthetetlen "trip" lesz..ezt arantálom...

2017-02-15 22:21:08 ryood #142

valamiféle színházi kísérlet, mely mellőzi a teatralitást, mindenféle színpadias gesztust, megnyilvánulást. ez a terror, dömötör andrás legújabb rendezése a katona kamrában. ja, meg persze sokkal több, hiszen az "ártatlan" néző ezúttal egy emberi sors felől dönthet. nem kis felelősség ez.
az ember, akit el kell ítélni vagy felmenteni, egy német vadászpilóta, aki lelőtt egy utasszállító gépet, fedélzetén 164 emberrel. ezzel viszont megelőzte a repülő valószínűsíthető müncheni olimpiai stadionba történő zuhanását, ahol 70000 ember kísérte figyelemmel az angol német meccset. a szemünk előtt zajló tárgyalás során felmerül több tényező, szempont, ami átbillentheti a embert egyik álláspontból a másikba. többféle szemszögből is megvizsgálhatjuk a dolgot, bőven van idő alaposan átgondolni, hogy aztán a végén felelősségteljes döntést hozhassunk, mikor be kell dobni a tárgyalás végén a ládába az "elítélem" avagy "felmentem" feliratú papírt.
a szürke bírósági bútorok bennem furcsán nyomasztó, klausztrofób érzést keltettek, melyhez a színészek precíz, realista játéka párosult.
gyakorlatilag kezdettől fogva a végéig megingathatatlan voltam abban, hogy felmentem az elítéltet, ám saját magamnak is érdekes volt a darab végén, a védőügyvéd beszéde alatt szembesülni azzal a ténnyel, hogy pont az a politikai oldal álláspontja ez, ami mindig is a lehető legtávolabb volt tőlem. de hát mégis csak ezt gondolom helyesnek.
a végeredmény egyértelmű felmentés lett 70:30 arányban.
ami már izgalmasabb, hogy berlinben 250:207, franfurtban pedig 240:230 a végeredmény.
a darab, csak akkor kezdődik el isten igazán, mikor véget ér..
ajánlom mindenkinek, aki valami rendhagyó élményre vágyik, és kipróbálná magát esküdtként egy ilyen fajsúlyos ügyben.

2017-01-30 12:35:08 Ugor #141

Egy sor esetben semmi kifogásom klasszikus művek modernizálása ellen. Van, amikor jót tesz a darabnak, más korba helyeződik el, áthallások vannak korok között, új értelmet kap vagy a régit felturbózza, azt egészíti ki vagy emészthetőbbé teszi a mai kor emberének, Ok. De ha modernizálunk, akkor vagy mindent, vagy semmit. Mert, hogy egy Aida előadásán annyit korszerűsít a rendező, hogy teljesen feleslegesen fasiszta egyenruhába öltözteti a katonákat géppisztollyal, fényképezőgéppel és fotózással, egyébként meg minden más klasszikus egyiptomi, az valahogy nem stimmel. Radamesz olyan, mint egy hétvégi telekről hazatérő fényező-mázoló, szürke tréninggatyában, bakancsban, de egyébként meg egyiptomi állatistenek a díszletek… és hát Aida… ööö, hát izé… egyetlen szóval nem mondom, hogy telt hölgyek ne énekeljenek! De, énekeljenek! A Pa-dö-döre sem mondanám, hogy fogyjon le! Annak az úgy jó! De hogy Aida egy fátyolruhába öltözött kredenc, az azért nincs rendben. Mikor azt éneklik éppen róla, hogy nincs még egy ilyen szép nő a földön, és virágból meg sugárból van fonva… pfff, hát izé…. énekeljen lemezre. Vagy valami duci szerepet. Kikapós korcsmárosnét. Meg az, hogy a király szépséges leánya, Aida vetélytársa kb. 60 éves, az apja meg kb. 30… Tegnap láttam az Aidát az Erkel Színházban.

2016-12-26 13:42:12 ryood #140

nyírség, tisza, tiszapart. családi örökség, civakodó testvérek, új vevő. mindenki olyan bájosan szánni való. aztán mihály az éjszakában nagy magányában harmadik típusú találkozásban részesül. menekülő ufókkal ismerkedik meg, akik szülőbolygójukra kívánnak visszatérni hosszú idő után. és hát mi más lenne a kiváló üzemanyag, mint a szesz? (ja igen, elfogyott az üzemanyag..) irány skócia, egy kis viszkiért. de álczáni kell az ufóknak magukat, így hát cigánylányokká válnak. és aztán sok-sok kaland vár még rájuk magyarországon, ausztriában egyaránt..
ennyi talán elég, hogy megjöjjön az ember kedve pintér béla árva csillag című darbjához.
remélhetúleg játsszák újra hamar.
ez a fickó valami hihetetlen, amit csinál. ír, rendez, és színész is a darabjaiban. shakespeare-hez tudnám hasonlítani. bizony hozzá! nem, hogy rossz vagy közepes előadást nem láttam tőlük, de mindegyik, amihez szerencsém volt fantasztikus volt.
(na jó, a titkaink az összes közül kiemelkedik azért...)

2016-12-24 10:59:05 hollyaudreyanne #139

A szőke ciklon a Játékszínben fergeteges és kreatív, tökéletes kikapcsolódást nyújt. Ajánlom mindenkinek, aki nevetésre vágyik!

2016-12-12 11:09:34 Ugor #138

Mondjuk, hogy közepesen tetszett. Bevallom, már kicsit halványan emlékszem, mik is voltak a problémáim vele. Az első része kutyamód unalmas volt, és nem tudom mi volt vele a baj, az, hogy a könyv meg a film annak idején teljesen lenyűgözött és többet vártam, vagy az, hogy nem ilyent vártam. Nem emlékszem szereplőkre, tehát külön nem hagyott élménynyomot senki, semmiféle alakítást nem tudnék kiemelni. Talán a Billy Bibbit, az volt jó... meg arra emlékszem, hogy ugyanazok a lányok az ápolónők, mint az éjszaka bejövő örömlányok. Azok így jól voltak, átváltozással együtt. A díszlet meg hát.. amolyan nagyon színpadias. Kerítéspanelek, és az ahhoz odaálló szereplők, mint egy irodalmi színpad a kultúrházban. De rossznak sem mondanám, szóval, az oké, elmegy-dolog ez.

előzmény: coles (#137)

2016-12-12 10:49:02 coles #137

Rosszul tehettem fel a kérdést. ;-)
S (hogy) tetszett?
A film (érdemes felütni a Fordulatokat) kb. tíz éve lenyűgözött (filmkatalogus.hu-s időszak...), aztán a(z egyik randin kiszúrt) könyv szippantott be (ugye, egészen más (vég)kifejlettel), s bár (sajnos) színházban alszom igazán jól (ahogy az egyik mozi antagonistája vallotta), a deszkás verzió sajátos értelmezése is megfogott. Apró hibái(?) ellenére (pl. Bromdem mellé miért választottak akkora ápolót?)...

előzmény: Ugor (#136)

2016-12-11 17:40:50 Ugor #136

Igen.

előzmény: coles (#135)

2016-12-11 17:39:27 coles #135

A Száll a kakukk fészkére színpadi (Belvárosi...) változatát láttátok?

2016-12-11 16:09:48 Tenebra #134

Kösz, ez nagyon jó hír! Mondom is a haveromnak, hogy nincs minden vesztve. :D

előzmény: ryood (#133)

2016-12-11 15:33:30 ryood #133

március 20-21-22 a trafó honlapján is lehet már rá jegyet venni. :)
igen, talán a jéghez áll legközelebb..
persze az előbb lemaradt a kép, amire utaltam

előzmény: Tenebra (#132)

2016-12-11 14:59:32 Tenebra #132

A francba! Ezt elfelejtettem, ráadásul e hétvégén nem is lett volna időm megnézni, mert dolgom volt. :C Vajon tavasszal lesz még? Bár úgy láttam, már ez is egy második bemutató volt, mert áprilisban szerepelt a Trafó műsorán. Reménykedek, hogy lehet még látni, már a leírásod alapján is zseniális lehet. Azalapján olyasmi lehet ez, mint a Jég vagy a Demencia.

előzmény: ryood (#131)

2016-12-11 10:55:45 ryood #131

képzeljétek el, hogy ez a színpad, díszletestül körbeforog előttetek (itt már az "after" látható) dark ambient zenére, a lehető leglassabb tempóban..hát az a helyzet, hogy engem már egy ilyennel meg lehet venni, mint nézőt. persze, ami ezen kívül van az is döbbenetes mundruczó kornél legújabb előadásában, a látszatéletben. van itt még néhány további technikai, formai káprázat, illúzió, és egy brutális, hipnotikus helyzetjelentés állapotokról a mai magyar társadalomban, ami azért a humort sem mellőzi.
van olyan színi kritikus, aki szerint pl. a video nem fér bele a színházba, én meg úgy vagyok vele, hogy örülök, hogy vannak olyan művészek, alkotók, akik tágabban értelmezik a színház fogalmát.
az ember szeme láttára teljesen körbeforduló színpad persze már önmagában felejthetetlen élményt nyújt. ahogy kiszóródik, földre hullik minden, lebeg a mikrosütő, a kenyérpirító a levegőben, a súlytalanság állapotába kalauzol.

2016-06-04 07:56:51 ryood #130

első találkozásom a nézőművészeti kft-vel.
nem tudom, hogy kezdjek bele. olyasvalamit láttam tegnap a szkénében, amihez foghatót eddigi színházi élményeim során nem élhettem át. galamb narrálja végig a darabot szakaszosan, az ember történetét meséli el a kezdetektől a mai emberig. tudományos, ismeretterjesztő szöveg. közben látunk 3 férfit. hajléktalanok. isznak, kelnek, isznak, köhögnek, reggeliznek, táncolnak, énekelnek, isznak, esznek, mesélnek magukról, isznak, összekeverik a "neszkáfét" teával egy pohárban, megisszák, kiköpik, isznak, és hát, ünnepelnek! ünnepelnek!!!!!! mert hát születésnap van. és mi az ajándék? mi is az ajándék? persze, hogy egy kuka!!! egy kib..ttt kuka! honnét? naná, hogy a főzelékfalótól. úgy hozták el, hogy pedig közben vannak ott kamerák is. de mégis elhozták. és hát torkos csütörtök volt. s, hogy mit rejt ilyenkor egy kuka? kajamaradékot!!!! nem is akármilyet! és ennek bizony szaga is van! indulhat a lakmározás! bassza meg! ennél a jelenetnél egy pillanatra azt hiszem, ez már nekem is sok, de mégis azon kapom magam, rettenetesen szórakoztató az egész, három olyan színészóriás tolmácsolja csövesként ezt, mint mucsi zoltán, scherer péter és thuróczy szabolcs. látok mellettem egy lányt, hogy fogja a fejét, ledöbbent, de ő is nagyon neveti az egészet! fantasztikus! szenzációs! fergeteges! így bele a ember arcába a gusztustalant, az undorítót, amin már-már a földön fetreng a röhögéstől. pedig ez a kőkemény magyar riáliti..na jól van...ezek után kiderül, hogy a másik szál, ami megy a darabban, egy filmes művész, meg a progyúcer, akik csirkéknek készítenek filmet..szóval, hogy ezek a hajléktalanok, csak alternatív kezdések ehhez a filmhez. így már kicsit más megvilágításba is kerül az egész! és akkor már csak egy csirke kell, és rá egy szerelmi szál, vagyis valami megvilágosodás szerűség..csirke-szereplő válogatás...és ekkor kiderül, azok a csirkék, akik a célközönsége ennek a filmnek, azok mi, a kedves nézők vagyunk. mekkora fricska, FRICSKA!!! és itt már kicsit bevonódik a néző is, scherer bemászik egy levágott tetejű műanyag flakonnal, pént gyűjt, megdicséri a szemüvegem, igényt tartana arra is. aztán jön a kulcsjelenet leforgatása. nem sikerül...ja, megjelenik a színpadon egy élő tyúk is. lassan elvesztem a kontrollt az írás felett, de ez így van rendjén. aztán a végén jön egy tánc, egy búcsútánc, lájf íz lájfra a három fiú. scherer kevergeti a pénzt a flakonban hihetetlen forgással megspékelve.és bezárul a kör.
SZENZÁCIÓ! NÉZZÉTEK MEG KÉRLEK!!!!!!

2016-04-22 19:19:08 ryood #129

na, végre megnéztem én is a fácántáncot pintér bélától.
ez volt a 7. darabom a társulattól, és eddig egyszer sem okoztak csalódást, viszont ez a darab valahol abban a "dimenzióban" van nálam, mint a titkaink, vagyis a leg-leg-leg..
és itt aztán tényleg minden van, keveredik múltunk, jelenünk, jövőnk, jelen vannak az ororszok, az iszlám, a "groteszk magyarság" és még a "liberális" nyugat is. időkeveredés is van, és káosz persze, de amolyan kellemes bábel ez. érdemes "képben lenni" törénelemmel és az aktuális közélettel is, ha jobban meg akarjuk érteni egyes konkrét vagy akár metaforikus elemeit. persze a befejezésre jön el a "csúcs", ami olyan hatásos és félelmetes, amilyet színházban még eleddig nem tapasztaltam..
még pár szót ejtenék a színészekről is, mert megérdemlik.
csákányi eszter a hatalmától megfosztott, és ezt elfogadni képtelen "uralkodó" (aki mellesleg ironikus módon egy olyan titkos hangfelvételnek köszönheti bukását, amit az a lehallgató rendszer tett lehetővé, amelyet ő rendelt el, hehe..) roppant enegerikus, lenyűgöző alakítás.
thuróczy szabolcs a "janicsárfejű" gondnok, aki a háttérből mozgatja a szálakat. az ő karaktere tán a leggroteszkebb, legviccesebb, vagyis csak az volna, ha nem lenne ott stefanovics angéla, akibe már a titkaink című előadás alatt beleszerettem, hát most emlékeztetet rá angéla, hogy még mindig őt szeretem legjobban..semmihez sem hasonlító, imádni valóan rikácsoló felnőtt kamaszgyerek, olyan színpadi jelenlétte, amiuhez foghatót én még nem láttam..
tokai anderát kell még itt kiemelni, aki az előadás közepén "nemváltáson" megy keresztü, ami annyira döbbenetesen sikeredett, hogy először azt hittem egy új szereplő került képbe, egy férfi, aztán szép lassan rájöttem, hogy ez bizony andrea. elképesztő, hogy még a hangja is férfivá változott. egyébként meg pazar, amit művel.
nézzétek meg!l

2016-04-03 22:50:56 somogyireka #128

Pintér Béla: A bajnok
(aki még nem látta, de fogja, ne olvassa!!)
Talán megfér a nagy siker, a júniusig zsufolásig telt nézőtér mellett az én kevésbé hangos tapsom, csekélyebb lelkesedésem is. Csalódtam. Vagyis sajnos beigazolódott a gyanúm. Ha Pintér Béla kilép a megszokott kis színházából, ahol párnán ülve a színészek lélegzését is érzem, ahol a darab olykor magára a színészre van írva, ahol néha fellobban egy-egy szereplő, és én is lángot kapok, mert a művészet az így szokta...szóval ez a csoda ebben az előadásban nem volt jelen.
Mintha Pintér elveszett volna e nagy térben. Itt bizony a profizmus malmai őrölnek. Minden stimmel, mindenki makulátlanul végzi a feladatát, a munkáját. Hang el nem csuklik, lazán végigáriázza az összes színész ezt a közel másfél órát, pedig egyikük sem operaénekes, sehol semmi foszlás a darab szövetén.
Picit olyan,mintha holnaptól olajjal kéne festenem, hiába az ötlet, ez a furcsa-édes elcsúszás az agyamban, de ha nem a saját eszközömhez nyúlok nem fog sikerülni. Ne akarjak nagyobbat, mert az én pici színházam a legszebb e föld kerekén..
Mert a Pintér Béla Színház a színészeitől az, ami. Erre most jöttem rá, hogy láttam őt nélkülük.
Valami szerves egész ők, ahol rendező és színészek együtt égnek, és csak együtt tudják létrehozni azt, amitől izzik a műalkotás.
Itt nem volt izzás a színészek között. A lányszerelem sem volt élethű. Láttam, hogy szereplik csak a szerelmet, ők sem hiszik el, hogy igazi.. Volt egy szaftos-valós sztori, amin lehet csámcsogni, lehet rajta tűnődni, hogy jé, milyen csúnya emberek is a politikusok, hogy jé, kik is "irányítanak" minket, milyen mélységesen szerencsétlen alakok ezek, milyen tragikus sorsok valójában, meg jé, ezeknek is van feleségük, aki érez, meg, hogy szélesvásznon megy a hazudozás, amíg a szerelem be nem köszönt. Meg, hogy milyen roppant kínos ez a történet egy ilyen kirakatéletben, ahol pont a hasonló neműek közti szerelmet fújozzák. Na ők aztán megkapták telibe. Ja, itt lehet kárörvendeni, meg, hogy az isten nem bottal ver..
Már a legutolsó Pintér-darabnál is picit fancsalogtam,mert az is fuldokolt az aktuálpolitikában, ez meg már pont el is süllyedt benne, és sehol semmi napfény semmi pocsolyában. Persze láttatni kell ezt is, de ha már végigkínlódom azt, amit az életből ismerek, akkor egy pici valódi művészi katarzist is szeretnék..
Veszélyes dolog ennyire bevinni a mocskot a művészetbe,félő az előbbi diadalmaskodik. A művészet elég védtelen kis illékony valaki.

2016-03-23 05:39:47 ifj. Ó. Posszum #127

Ez gyönyörű!

előzmény: ryood (#126)

2016-03-22 21:00:58 ryood #126

kitüntetett tüntető lenni munkanélküli után koraszülött osztály megszűnése. külseje nem elég szép, így csak takarítani mehet kozmetika. lenni atomrészeg főnök segítségére, mikor az esküvő előtt, és okád meztelenül a földön fekve. kislánya szeretni menni tengerpart, de ez túl drága családnak. idős "megalkuvó" anyuka megvakulni. 2.5 millió kell műtét münchen. eladni lakás. kislány menni apuka. exnővér szex főnökkel, lenni naív, elveszteni lakás ára fele. egykori tüntető társ nővér is lenni megalkuvó, válni gazdag üzletasszony sok örömteli szex tehetős férj. 17 éves kislánya menni firenze új "fiú" 57 éves miniszter. válni kis kurva. naív müncheni klinikának átutalt pénz vissza nem téríthető, hős naív nővér elvágni saját torok, jönni sötét és csend.
hát ilyesmi vágni húsba magyar valóság, klassszikus dráma, sorstragédia, kedv nem lenni örömködni darab vége, aztán mégis tapsolni színészek jutalma.
/fatih abdullah magyarországon tanuló szír diák élménybeszámolója/
Krétakör: A harag napja

2016-03-06 18:57:06 somogyireka #125

Menjetek színházba, már aki olyan szerencsés, hogy jut neki hely..én az voltam.
Pintér Béla:Fácántánc
Ha a világ pintérbélás lenne, mindig ébren szeretnék lenni, és csak nézni, nézni, inni be..Még akkor is, ha ez a mostani darab 100%, sőt 150..aktuálpolitika. Még akkor is, ha egyetlen rés remény sincs benne. Itt már csak a végítélet segít, ha van olyan..
Persze nem hiszem, hogy e földön valaha élni jobb volt, ám az biztos a 21.század Magyarországa elég vészes hely. Ennyi az én bátortalan hozzáfűznivalóm. Ám Béla nem ilyen gyáva, mint én ..és csak csodálom, hogy nem tiltották be még a színházát. Picit dejavu-m volt, mintha az 50-es, 60-as években már átéltem volna ilyet, ha éltem volna abban a korban..akkor lehetett ilyen a színház, ott lehetett burkoltan akár valami klasszikus mögé elbújva szólni, kiáltani, ordítani, ha már annyira szorított a cipő.
Egy keserűségem azért van, no mert szíven nem ütött, csak a gyomrom feszült végig. Szóval van még bennem valami olyan romantikus képzet, hogy a valódi művészet azért bármily sarat is mutat be, csak felemel, mondjuk legalább a koszos pocsolyában felfénylik a nap..na itt még ez sincs, már az sincs. Mi jöhet ezután, Pintér Béla még?
Vagy mégis? Fénylik nyelv, amelyet használ, a színészi játék, amellyel bemutatja. Mindegy is mi a sztori..Az Ahogyon van a hangsúly itt. Az meg ragyogó. Büszkék lehetünk, hogy ez a hang e kis földdarabkán csendül fel. Igen, maradok itt, és a sztorin meg nem kesergek..

2016-03-05 23:57:41 ChrisAdam #124

Tokaji aszút néztük meg ma este, itt Veszprémben. Az elmúlt pár évben egyenesen kiábrándultam az itteni színházból, nem sok értékes darabot láttam, a tavaly évi utolsó, Örkény Kulcskeresője egyenesen nézhetetlen, unalmas volt, bevallom, be is aludtam a közepén egy jó pár tízpercre, pedig nem is olyan rossz a darab, ahogy utólag elolvastam, de itt valami fertelmet sikerült kihozni belőle.

Aztán idén az Szabó Magda: Abigélt néztük meg januárban (amiben egyébként az osztálytársam játszotta Vitayt) és egészen le voltam nyűgözve és nem csak a főszereplő miatt, hanem az egész remekül össze volt téve, utána azt mondtam: az egyik, ha nem a legjobb színdarab amit a veszprémi színházban láttam. No és most itt van a Tokaji aszú, amire az Abigél ellenére elég mélyen az volt bennem, hogy egy újabb kínos színdarabnak leszünk szemtanúi, de aztán olyan jól szórakoztam, hogy nagyon.

(Szereposztás.)
Csarnóy Zsuzsanna egyszerűen fenomenális, zseniálisan alakít, de a többi szereplő se marad le mögötte sokkal. Fergeteges, pörgős, nagyon vicces vígjáték-musical, élvezhető betétdalokkal (pedig aztán ritkán tetszenek nekem) és tényleg olyan fordulatokkal és eszközökkel, hogy azt kell mondjam, régen vagy talán soha nem nevettem ennyit színházban. Ominózus jelenet, amikor elröhögik magukat az egyik poénon - Csarnóy és a Mókus bácsit alakító Nyirkó -, a közönség megtapsolja őket, hogy na, ne búslakodjanak, a legnagyobbakkal is megesik, aztán megyünk tovább, még mindig ott a pír az arcukon, szájukon a nevetés íze, mi meg mosolygunk, hogy na, ritkán látunk ilyet, aztán utána ébreszt rá az ismerősöm, hogy hát jól átcseszték a közönség fejét, mert az bele van írva a darabba. Szóval ilyenek. Kis apróságok.

Remek dolog a színház, gyakrabban kéne járni. No meg gyakrabban kéne minőségi darabokat színre vinni. Ámen, ámen.

2015-09-21 22:46:31 ryood #123

dollár papa gyermekei előadásának megtekintése után minden egyéb színházi produkció bohóckodásnak tűnik. ez volt a második alkalom, hogy őket néztem. nincsen semmi itt, ami felesleges: se jelmezek, se díszletek, semmi pirotechnika vagy audio-vizuális effektek. na és ugye a teátrális előadásmód is teljesen mellőzve van, az embernek olyan érzése van, mintha bepillantást nyerne egy család életének legintimebb pillanataiba. mintha saját magunkat nézhetnénk kívülről. nem tudom, hogy van-e ennél zavarba ejtőbb..
skandináv klasszikusokhoz (ezúttal august strindberg a pelikánjához) nyúlnak, az adja az alapot, amit aztán napjainkhoz igazítanak minden szempontból, a "színészek" pedig mind saját nevükön szerepelnek, így még személyesebbé válik az egész hangvétel. a történet az szinte mellékes, mintha évtizedek-évszázadok óta ugyanaz ismétlődne "szanszára" szerűen. a felállás úgy néz ki, hogy van egy anya, akinek egy hónapja halt meg a férje, és még bűzlik a holtteste miatt a lakás. van az éppen kéthetes prosztó félpanziós nászútról hazatérő lánya, annak a férje (aki persze az anyával is szexuális kapcsolatot létesített), és a semmire kellő feminim fiúgyermek, akinek nincs barátnője.
ami engem igazán megfogott az az előadás mérhetetlen őszintesége. ritkán találkozik az ember ilyennel manapság, még a művészetben is. a sok hétköznapi elviselhetetlenséget pedig képes pimasz humorral tálalni, ami egyébként nem jelentékteleníti el semennyire sem a darabban megjelenő problémákat. megoldás nincs igazán, vagyis ránk van bízva, hogy mindezzel mit kezdünk. épp elég erős élmény szembesülni saját magunkkal. volt egy rövid jelenet, ami rám akkora hatással volt, mint még soha egyetlen alkotás sem. mintha szó szerint nekem írták volna.. el is szégyelltem magam közben/utána..most persze kéne jönni annak, hogy mindez okoz-e valami változást bennem, a viselkedésemben..meglátjuk..
na, a végén mégiscsak van egy rövid "tanulság" azért. ezt azonban még ízlelgetem egyelőre..
október 12-én látható lesz még az otthon amiről most írtam) a trilógia harmadik darabját pedig, a szerelmet október 5-én tervezem megtekinteni (ha valakinek van kedve csatlakozni, szóljon!)
novemberben pedig jön az új darabjuk papáéknak, láng annmáriával és rába rolanddal!

2015-06-14 12:50:36 zéel #122

...a legdurvább nemi erőszakokat, faszlengetést, szexorgiákat láthatjuk a lehető legnaturálisabb formában.
Lehet, hogy nagyon konzervatív vagyok, de nem csináltál kedvet egyik előadáshoz sem.
Ha modernizálás, akkor már inkább maradok a Hamletnél.
Schilling Árpád akkor még úgy tudott modernizálni, hogy még egy gatyaletolás sincs az előadásban. Viszont zseniális!
Majdnem olyan jó, mint a Ternyák féle Hamlet volt! (Pedig ott "csak" az eredeti darabot adták elő.)

előzmény: Tenebra (#118)

2015-06-14 12:35:46 ryood #121

a hamletet is "modernizálta" schilling, az nagyon működött. igaz, azt egészen más módon..

előzmény: critixx (#120)

2015-06-14 12:13:00 critixx #120

Sosem értettem miért kell klasszikusokat ilyen módon "modernizálni". Goethe forog a sírjában.

előzmény: Tenebra (#118)

2015-06-14 11:13:37 ryood #119

A szürrealista-(politikai)szatíra Revizor után egy hagyományosabb (de nem kevésbé humoros) kamara-(politikai)szatíra, az "Igenis, miniszterelnök úr" lett a szezon számomra befejező darabja. Vérbeli, merész angol-humor..és milyen jól működik itt is a sok áthallás Magyarországga! Most már látom, hogy ennél jobban nem is lehet kifigurázni egy rezsimet, mint egy másik nemzeten keresztül (akárcsak a Revizorban). Persze belekerült a darabba egy elég fontos (ám a darabban meg nem jelenő) magyar szereplő, vagyis olyan magyar, aki nem is magyar (ezt most nem magyarázom el, nézzétek meg inkább 19-én az Átriumban). Sőt, tulajdonképpen ő az egyik legfontosabb "szereplő", mint illegális bevándorló. Na meg a 16 éves szűz lánya, aki vagy meg lesz dugva egy közelkeleti miniszter által, és béke lesz Európában vagy nem, és nem lesz béke. Na, már ebből az egy dilemmából számos kérdés felvetül, amin el lehet gondolkodni, de szerencsére ezer más is van..Azok a bizonyos mocskos fogaskerekek a politikai gépezetben, gyilkos röhejességükkel, békés tüntetők, tepertős pogácsa, terrosita elhárítás angol-magyar módra, és még sorolhatnám..Örlök, hogy végre láthattam Alföldi Róbertet is, kegyetlenül őszinte és profi..
Szóval, ha akartok egy nagyot mulatni az illiberális államon, 19-én irány az Átrium!

2015-06-13 09:33:31 Tenebra #118

Megnéztem a Faustot a Katona József Színházban.

Nos, azért elég vegyes érzelmeim vannak. Ami kétségtelenül jó, az a díszlet. Rendkívül alaposan kidolgozott, kiválóan bevilágított volt a játéktér. Valóban olyan érzésem volt, mintha egy módosabb lakásban lennék, és este 8-9 óra körül fényes nappal lenne. Ezt jól megoldották.

Viszont az egész már annyira posztmodern akart lenni, hogy szerintem átcsúszott a ló túlsó oldalráa. Persze, hogy nem hű, hanem "kreatív" feldolgozást láthattam, és igazából egy komédia volt az egész. De sokszor már annyira többrétegűnek akart tűnni, hogy szerintem követhetetlenné vált. A szimbólumrendszer például elég érdekes. Mikor görög színen járunk, és a kortárs lakást idéző díszletbe sörrel a kezükben érkeznek meg a duhajkodó fiatalok az ablakon át. Hogy most akkor az ablakot ablaknak kell-e tekinteni, jó kérdés, ráadásul mindezt görög közegben... Hát, ez nekem már túl kacifántos volt. Mert van a káosznak és a spontaneitásnak egy olyan szintje, ami még nemhogy élvezhető, de egyenesen zseniális is - Mundruczó ezt volt képes megoldani eddig minden darabjában. De van egy határ, amit átlépve az egész zagyvaságba fullad. Na, ez a darab erre jó példa sajnos.

Mindennek tetejében az egész túlontúlc obszcén és hatásvadász. Érdekes módon Mundruczó úgy tudott mégis művészi és sokatmondó maradni, hogy a műveiben a legdurvább nemi erőszakokat, faszlengetést, szexorgiákat láthatjuk a lehető legnaturálisabb formában. Itt "csak" gatyára vetkőztek a szereplők, de az egész valahogy sokkal undorítóbb volt, főleg, hogy a szerencsétlen Mephistot nem volt elég transzvesztitaként ábrázolni, hanem még pedofil, aberrált állattá is kellett tenni... Ki más játszotta volna, mint a "comingoutolt" Kulka. Akit én amúgy nagyra tartok, és itt is nagyot alakít, de mikor megjelenik rózsaszín, mikiegérfüles szadomazo cuccban, az már azért sok volt. Egyszerűen gagyivá és taszítóvá tette az egészet. Pedig pont Mephisto volt az azonosulási pont szerintem, legalábbis én a szerencsétlen idióta öregemberként ábrázolt Fausttal nem tudtam együtt érezni egy kicsit sem. Ez a dráma inkább Mephistoról szólt.

Szóval ironikus módon úgy vittél túlzásba a szexualitást ebben, hogy még csak nem is voltak olyan naturálisak, mint Mundruczó. Én nagyon úgy éreztem, hogy ez az egész csak azért van, hogy megbotránkoztasson, hatást keltsen, és amúgy el lehetett volna mondani az egészet úgy, hogy megmaradnak Mephisto biszexuális beállítódásánál.

És persze meg volt itt is a kötelező "politikai kiszólás" Orbánékhoz. Ám míg mondjuk Mundruczónál a Demenciában ez a téma része volt, addig itt inkább erőltetett és izzadtságszagú volt ez az elem.

Egyedül a vége volt az, ami nagyon tetszett. Mephisto elbukik, és a bukását úgy mutatják be, h ogy elkezdik szétszedni a technikusok a díszletet, Mephistot pedig kirángatják a ruhájából, a szerepéből. Ez a totális hatalomvesztést kiválóan leírta. Hogy nemcsak a rangját veszti el, de a szerepét is, a jogot is, hogy tovább játsszon. Ez zseniális húzás volt.

Kár, hogy amúgy ehhez egy meglehetősen kusza, hatásvadász, az eredetit inkább meggyalázó, mintsem kreatíva továbbgondoló előadás volt. Azt kell mondjam, kár azért a 3000 Ft-ért...

2015-06-09 13:27:34 ryood #117

a trafo 2015-ös őszi műsorában egyelőre nem szerepel, de majd figyelem én is, szólok, ha látom, hogy lesz vhol. érdemes figyelni fb-n dollár papa gyermekei oldalát, ott biztosan kiteszik, ha/mikor lesz.

előzmény: somogyireka (#116)

2015-06-09 13:18:12 somogyireka #116

Akarom, akarom, akarom..de akkor most szeptemberig várnom kell. Ugye? Jól leírtad ezt, te!

előzmény: ryood (#115)

2015-06-09 12:41:25 ryood #115

gyermek (henrik ibsen nóra alapján)
ismét valami olyanba "botlottam" amihez hasonlót még nem nagyon láttam (igaz, nemrég kezdtem csak rendszeresen színházazni). röpke 70 perc az egész, de elég tömény..
hogyan nevelik ki belőlünk azt, amik vagyunk? mik/kik vagyunk valójában? mi a boldogság? mi szükséges az "egészséges" felcseperedéshez? többek között ezekre a kérdésekre kutatja a választ a színdarab, ami igazából nem is színdarab, hanem inkább egy realista film megelevenedve előttünk 4 csodás színész által. mondhanám akár azt is, voyeurista, hisz egy "boldog" házaspár legintimebb pillanataiba enged betekintést, mi pedig megfigyelhetjük életüket, egészen zavarba ejtő az egész..szeretem ezt a fajta kínosságot. a 4 szereplő pedig valódi nevén szerepel, ami kiváltképp személyessé teszi az élményt.

2015-06-08 23:39:34 ryood #114

valóban a megvalósítás a lényeg! tulajdonképpen ugyanígy voltam a másik kettővel is, amit láttam tőle (demencia, frankenstein) hogy persze érdekes történetet mesél, meg a verbálisan kifejezhető "közölni való" se rossz, de mindezeken túl bőven minden fölé tornyosul a kivitelezés, megvalósítás, amit tényleg nem lehet szavakkal elmesélni, hogy miért is olyan zseniális.
akkor ugyanazt láttuk mindketten, én is szombaton láttam :)

előzmény: Tenebra (#113)

2015-06-08 21:08:02 Tenebra #113

Én szombaton láttam, engem is lenyűgözött. Egy-két üresjárat volt csak benne, de amúgy meg felkavaró, brutális, meghökkentő, sokkoló, elgondolkodtató és felemelő egyszerre. A színészi játék, a színészválaztás csak a jéghegy csúcsa. Számomra ez a darab is bizonyította, hogy Mundruczónak a színházban a helye. Kiváló a rendezés, minden az utolsó díszletrészletig pontosan kiszámított, megtervezett, remekül működik. A fénytechnikáról is külön ódákat lehetne zengeni, az a fényjáték a második részben lenyűgöző erővel bírt. És mikor kihúnytak a fények, igazi transzcendens borzongás kapott el a fehér ruhába öltözött, feltartott karú színészek sziluettjétől. Mintha szellemek vagy földönkívüliek lettek volna.

A sztori maga alapjáraton nem annyira eredeti, sok helyütt találkozhatunk ezzel a tematikával (ha máshol nem, hát regényben az 1984-ben, filmben meg a Videodromeban vagy az eXistenZben, vagy éppen a Matrixban). Illetve az sem annyira hú-de mellbevágó állítás, hogy a nácizmus, a bolsevizmus és a "(neo)liberális demokráciá"-k, illetve a fogyasztói társadalmak bírnak közös nevezővel. Nyilván Szorokin művének sem ez a leghatalmasabb invenciója. A regénytrilógia és a darab esetében is a megvalósítás az, ami igazán mellbevág.

Ja, és persze az epilógusban látható "tv shopos" poén Sidney Lumet Hálózatát juttatta eszembe abból a szempontból, hogy tulajdonképpen a "jégkalapács" árucikké tételével annak komolyságát, súlyát vették el, amit a sztoribeli csoport művelt. Azaz a média semlegesítette a lázadást. Olyan volt ez, mintha mondjuk a Matrixban a zioniakat a robotok meghívnák egy tévéműsorba, és tévéshowt csinálnának a harcukból. (Mondjuk végső soron a Matrix 3. részének vége is ugyanerről szól, csak az ott nem médiakritika akart lenni sajnos.)

Szóval na, ez is rendkívüli élmény volt, és hát nagyon sajnálom, hogy Mundruczó filmjeiben nem tudott így kibontakozni (legfeljebb a Johanna vagy a Nibelng lakópark mérhető a színházi előadásaihoz, de igazából ezek sem érnek fel a darabok zsenialitásához).

előzmény: ryood (#112)

2015-06-08 11:32:56 ryood #112

a jég - a történet se semmi, de igazából nem ez a legfontosabb az egészben, hanem, ahogy vizuálisan és hangilag megjelenik előttünk a múlt század közepétől egészen napjaikig nyúló sztori.történelem, ruszkik, nácik, jég, scifi, szatíra, dráma, komédia, realitás, szürrealitás, nyersség, vulgaritás, finomság és még sok egyéb keveredik olyan zsenik prezentálásában, mint rába roland, nagy zsolt, monori lili, tóth orsi, mucsi zoltán, schere péter, de igazából mindenki fantasztikus!
lement két óra, azt hittem vége, és akkor bemondta scherer, hogy 25 perc szünet, megcserélődik addig a nézőtér és a színpad. hát csak néztem nagyot, mikor visszamentünk szünetről, mert igazából itt érkezett amitől le esett az állam..erről inkább nem is írok semmit, nézzétek meg, ha újra programra tűzik! nekem meg mundruczó kornél lett a top színházi rendezőm..

2015-05-31 01:26:49 ryood #111

A Fényevők olyan emberek, akik elhiszik, hogy másoktól eltérően, nekik elégséges eledel lehet a fény. Különc embercsoportot alkotva, a szellemi táplálék fensőbbségét hirdetik - ám gyakran azoknak, akik szívesen ennének kenyeret. E darab hőseit is a művészet, a tudomány ügyei kötik le, a világ jobbításáról vitáznak, az egész emberiséget akarják boldogítani - közben kusza szerelmi viszonyaikban vergődve, éppenséggel nem sok jót tesznek a közvetlen közelükben élőkkel. Bizarr helyzetek, félreértések sora vezet a józanodásig...

2015-05-06 22:27:04 zéel #110

Két friss, filmhez kapcsolódó színházi élményem:
1. Ma este a Hajdu Szabolcs rendezte "Ernelláék Farkaséknál" c. előadást láttam, a Maladype (szoba)színházban.
Két 38-40 körüli házaspárról és problémáikról.
Előadás után beszélgetés az alkotókkal, színészekkel.
A téma miatt - csak felnőtteknek!
2.Vasárnap a Körhinta c. előadást láttam a Nemzet Színházban. Ez az előadás nem termelőszövetkezeti/társadalmi dráma, hanem "csak" két szerelmes ifjú harca a falu legszebb lányáért. Fergeteges, látványos, felkavaró.
Családdal is, (nagyobb) gyerekekkel is!
A VH kritikája itt: [link]!

2015-04-19 10:15:47 ryood #109

megvan már a jegyem, ott leszek!
(azért a bűzlés és bűzlés között is lehet különbség..)

előzmény: zéel (#108)

2015-04-19 09:52:27 zéel #108

"A hamlet.ws előadás az, amire azt mondom, hogy ezért lettem színész." (Rába Roland)
A Hamlet az az előadás, amely bemutatja, hogy csak a rendszerek/jelmezek változnak, de mindig bűzlik valami.
Ma este a MU Színházban: [link]!
Ja, és előadás után, aki akar ott maradhat még egy beszélgetésre is a színészekkel. (Ami legalább olyan érdekes lehet, mint az előadás.)

2015-04-17 10:37:34 ryood #107

május 21-én van még programon a vígben.
ja igen, az a dátum pont nem jó..

előzmény: somogyireka (#106)

2015-04-17 10:22:01 somogyireka #106

wow..ezt most elég jól leírtad..Még így is, hogy nem láttam, kedvet kaptam hozzá. Amolyan jó íze van ennek a szövegnek. Pont ma megyek én is színházba, akkor ez az előételem..De nem "kőszínházba"..

ajánlom azoknak is, akiket annyira nem érdekel a közélet vagy még álomba vannak ringatva, hogy tényleg jobban teljesítünk..

előzmény: ryood (#105)