Művészfilmek vs. Tömegfilmek

(vissza a topikok listájához)

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
2012-11-07 12:45:47 zéel #134

Igen. Az "üzenet" az észnek üzen. A "hatás" meg a szívnek.
A jó film mindkettőt elbírja, akár egy filmen belül is.

előzmény: Tenebra (#130)

2012-11-07 12:42:25 zéel #133

Kötözködjél csak nyugodtan!:)
Válaszolok is, ha van kedvem/időm.
A pornó, pláne az a fajtája, ahol szinte orvosi tankönyvbe illő, nőgyógyászi részletezettséggel mutogatják a "dolgokat", az is hat rám.
Elveszi a kedvem a gyakorlattól. Úgyhogy, magam, nem erőltetem a filmművészetnek ezt a fajtáját.
Ennyi!

előzmény: Umberto (#131)

2012-11-07 12:25:01 Tenebra #132

Pornó, horror, melodráma, akciófilm, vígjáték - ezeket "hatásműfajnak" is szokás nevezni. Mivel egyfelől valamilyen hatást váltanak ki. Persze minden műfaj kivált hatást. De ezek elsődlegesen ezt célozzák meg. A pornó ugye nem kell ecsetelni, miféle hatást vált ki. :D

előzmény: Umberto (#131)

2012-11-07 12:21:43 Umberto #131

Értem, amit mondasz, de hadd kötözködjek kicsit: a pornót mennyire tartod hatásosnak? :-)

előzmény: zéel (#129)

2012-11-07 12:18:47 Tenebra #130

Igen, a hatás végülis tartható, mert beszélhetünk érzelmi és intellektuális hatásról egyaránt. S szerintem minden film mindkét módon hat(hat) a nézőre, egyszerre.

előzmény: zéel (#129)

2012-11-07 11:15:06 zéel #129

Üzenet helyett (mellett!?) talán a hatás szóval operálnék.
Én ritkán vágyom üzenetek megfejtésére. Ezzel az üzenet dologgal ugyanis nagyon vissza lehet élni. Hogy, mi van? Nem vetted az üzenetet? Aztán, közben, lehet, hogy nem is üzent, nem is gondolt semmit a rendező (vagy nem azt, amiért ünneplik). ("Gondolta a fene!")
A hatás alól viszont nincs menekvés. Ha jó a film (könyv, zene, kép), akkor hat. És ez - szinte - akaratomtól függetlenül működik.

2012-11-06 21:47:08 Tenebra #128

Bírálta? Lehet, erre nem emlékszem pontosan, újra kéne olvasni a szöveget. Nekem úgy rémlik, hogy mint lehetőséget vázolta fel.

előzmény: critixx (#127)

2012-11-06 21:45:10 critixx #127

Bordwell nem éppen ezt a belemagyarázást bírálta ebben a tanulmányában?

előzmény: Tenebra (#126)

2012-11-06 21:19:57 Tenebra #126

Igen, ez egy probléma, ami a filmesztéták számára az főleg. :D Azaz: mindenbe magyarázzunk bele mindent. Pl. nekem David Bordwell szövege "tetszett" nagyon az u. n. "szimptomatikus értelmezésről". Eszerint kb. tökmindegy, az alkotó mit akart, tünetszerűen, tudat alatt ott van valami a művében. Így gyakorlatilag a filmkritikusok belemagyarázása igazolható. Hiszen mindenre azt mondom, amit az alkotó nem szándékolt, hogy "ez szimptomatikusan jelen van a műben". Ennyi. :'D

Egyébként igen, az is érdekes, amit írsz az alkotói szándék vs. eredmény tekintetében. Robert Altman példája a legviccesebb. Ugye van neki egy alig nézhető filmje, a Nashville. 3 órás tablófilm a rohadó Amerikáról, tele különféle country-betéttel. Vagyis a játékidő nagy részében énekelnek. :D Na, hát amúgy eszébe nem jutna senkinek musicalként számon tartani, nem? Altman mégis azt nyilatkozta, hogy szerinte a Nashville egy musical az "instant sztárságról", amibe a politika is beletartozik. :D Pedig azt hittem, csak pár elborult esztétának jut ez eszébe, de nem, meglepődtem, hogy ő maga is musicalnek szánta.

Viszont az szerintem nem ennek a kérdése, hogy minden film szól valamiről, akar valamit átadni, legyen az akármilyen primitív közlemény is. Ez pedig mint írtam, a klasszikus forgatókönyvírás szabályaiból jön, amire Hollywood is alapoz. Tehát bele lehet magyarázni bármibe bármit, de minden műnek van egy elsődleges értelmezése, egy alapváza, amire felhúzták, ami miatt létrejött. Lehet, hogy a történet egy szikrája volt meg előbb, s nem a "téma", de ezt minden szórakoztató film, még a legócskább is egy vázra húzza rá. Pl. ott a Last House on the Left. Egy kikúrt nagy trancsírfilm, egy bizarr pornó. :D Aztán mégis ott van benne a korabeli ellenkultúra elfajzottsága. Csak hát ezt Wes Craven horrorba stilizálva, eltúlozva mutatta meg. Ugyanígy a Texasi láncfűrészes: az alternatív létformák, a hippiség bukását mutatja be, és az elfajzott amerikai értékrendet. A korban ez aktualitás volt, minthogy általában szkeptikusak voltak az amerikaiak a családdal, az amerikai értékek alapjával szemben. Statisztikák is kimutatják, hogy a családi élet az 1965-1975 közti időszakban a mélyponton volt. Pl. a válások száma megugrott, habár kétségtelen, hogy nem csökkent a házasságkötések száma. De rendkívül sok házasság ment tönkre, kiugróan magas volt ez az arány. S ugye ott van az is, hogy a fiatalok akkoriban kiváltképp lázadtak a szüleik ellen - pont a hippiség divatja miatt is többek között. Ezek az alkotók meg mind ebben a közegben éltek, és ezt az erőszakba torkolló ellenkultúrát filmezték le. (Wes Craven egy interjúban ezt meg is erősíti, sőt, ő még Vietnamot is belekeveri :D).

Ezt most csak azért írtam le, hogy a "legbutább", legzsigeribbnek tartott filmek is egy bizonyos "kuturális vázra" vannak felhúzva. Csak éppen itt nem elemzés megy, hanem úgymond a korhangulatot, a kor történéseit használják ki a hatáskeltés, a műfaji szórakoztatás végett.

előzmény: MicaHiro (#125)

2012-11-05 21:25:02 MicaHiro #125

Tök érdekeseket írsz Tenebra, jó olvasni. Ennek ellenére, nem teljesen értek egyet, vagy talán szerencsésebb úgy mondani, hogy tennék egy szerintem fontos kiegészítést.

Szóval azzal egyetértek, hogy minden filmnek van valamiféle üzenete. De az egyáltalán nem mindegy, hogy az alkotónak szándékában állt-e, hogy mondjon valamit. Legalábbis én nagy különbséget érzek a között, akinek sikerül elmondania azt, amit akar és a között, aki nem akar semmit mondani, de közben sikerül neki is.
Ez az egész persze ingoványos téma: utólag nehéz megállapítani, mi volt szándékolt, és mi nem. De ha egy filmben pusztán az anyagi haszonszerzés volt a cél, és az alkotói szándéktól függetlenül (nem azért, mert ez volt az alkotó célja) került bele mondanivaló is, az mégiscsak más, számomra értéktelenebb folyamat, mint mikor ugyanaz a mondanivaló láthatóan szándékosan kerül bele.
Ugyanez érvényes a műfajiságra is, szerintem. Alkotói szempontból, és így művészi érték szempontjából sem egyenrangú az a folyamat, mikor valaki jó vígjátékot akar készíteni és azt is készít, és az a folyamat, mikor valaki romantikus filmet akar csinálni, ami átmegy vígjátékba az eredeti alkotói szándéktól függetlenül.
Összegezve az eddigieket, elismerem (és logikus is), hogy a film az alkotói szándéktól függetlenül értelmezhető, attól függetlenül "él tovább". De ettől még jogos és érdekes szempont az, hogy az eredeti alkotói szándék és az elért hatás hogyan viszonyul egymáshoz.

2012-11-05 18:47:14 Umberto #124

Amúgy erre a South Park jó példa. A legjobb epizódok mind olyanok, ahol a cselekményből világlik ki a téma, az üzenet. Figyelnek arra, hogy fordulatos, cselekményes, de közben tartalmas és elgondolkodtató is legyen.

2012-11-05 18:44:57 Umberto #123

Manuva a kezemből vette ki a klaviatúrát. Nekem sem tetszettek a critixx által írt művek, pont a tézisesség, a message torkon való lenyomása miatt.

előzmény: critixx (#121)

2012-11-05 18:41:47 manuva #122

Ha nem is fércművek, de nem is valami történetközpontúak. A történetességet megsínyli a tézisesség.

előzmény: critixx (#121)

2012-11-05 18:38:05 critixx #121

Igazad van, Az ember tragédiája és a Candide is mennyire pocsék fércművek.

előzmény: Umberto (#119)

2012-11-05 18:35:44 Tenebra #120

Az alkotói folyamat nyilván ilyen. De mint írtam, egy műfajfilmgyártásnál a forgatókönyv az alap, ott pedig a fejlesztés során meg kell adni egy "premise"-t, ha volt, ha nem. :D Tehát a tömegfilmgyártásban szándékolt az "üzenet" közlése.

Egyébként ez most messzebbre van innen, de: én írtam pár novellát, regényt, drámát csak úgy magamnak, és mindig úgy volt, ahogy írtad: előbb a sztori fogalmazódott meg valamennyire (nekem konkrétan mindig az eleje és vége ugrik be, mikor eszembe jut valami), aztán pedig próbálom kötni valamihez, hogy fel tudjam fűzni ezt a sztorit egy vázra.

előzmény: Umberto (#119)

2012-11-05 18:22:40 Umberto #119

Szerintem úgy megfelelő, ha előbb a történet fogan meg az alkotó fejében, és majd abból alakul ki az üzenet, amit majd minden néző/olvasó maga olvashat ki a műből. Ha előbb az üzenet, az alaptéma fogan meg, és utána kanyarít a szerző egy történetet, egy cselekményt, na az meglátszik a kész terméken.

2012-11-05 18:01:35 Tenebra #118

Ezzel megfogtál! :'D
Viszont a klasszikus és hollywoodi műfajfilmekre mindenképp áll az, amit leírtam, mert ott a forgatókönyv mindennek az alapja, anélkül bele sem kezdenek filmbe.
Hogy ezeknek a magyar fércműveknek van-e forgatókönyve, nem tudom. :D A pénzszerzésen kívül nem tudom, hogy milyen értelme volt ezeknek.Biztos "átjönne" valami a Magic Boysból is, ha megnézném, még, ha a legprimitívebb közhely is. :D (A Szuperbojzra meg csak nagy vonalakban emlékszem. :C De nem is nagyon szeretnék visszagondolni rá. :D De valamiféle életérzést ott is át akartak adni, szóval akármilyen fos lett is, bizonyára azért lett az, ami, és nem mondjuk egy horrorfilm /bár számomra az volt hatás szempontjából :D/, mert volt valami elképzelés a film előtt, mely kifosatta ezt a "remekművet" alkotójával. :D)

előzmény: zéel (#117)

2012-11-05 17:53:36 zéel #117

Jó kis mini-tanulmány! Jó, hogy értetlenkedtem.
Most csak az utolsó bekezdésnél értetlenkedem. Mert pl. milyen üzenete van egy szuper/medzsik/bojznak?
(Ha már minden filmnek van üzenete.)

előzmény: Tenebra (#116)

2012-11-05 17:08:05 Tenebra #116

Nálam igazából csak a jó film meg a rossz film kategória dominál.


Nálam is.

S persze, mint írtam is, az artfilmek azok, amik egy adott kérdéskört direkten elemeznek, ezért is hívják ezeket sokszor "analitikus művészfilmeknek". Mert egy bizonyos gondolat a vezérelvük, nem a zsáner. Ennek kifejtése a cél.

DE! A klasszikus forgatókönyvírói szabályok, azaz azok, amik már nagyjából 1917-től érvényben vannak és Hollywoodot is meghatározzák, első és legfontosabb kitétele, hogy a film szóljon valamiről. :D Azaz ne csak exploitation legyen tisztán, hanem valamit közöljön az alkotó vele. (Ugye Hollywoodban is voltak alkotócsoportok, és nem igaz az a sztereotípia, hogy Hollywoodban minden a producereké volt - nem: az 1930-as évektől bizonyos részegység-rendszer működött, amiben alkotói műhelyek voltak jelen. Tehát nemcsak futószalaggyártásról van szó.) Ez persze lehet a legtriviálisabb "mondanivaló", mint a legtöbb melodrámánál: a szerelem minden akadályt legyőz ("love conquers all" :D). Persze ez ok, nem abban az értelemben "üzenet", mint mondjuk egy szépirodalmi költeményé. :D De a filmnézés kommunikációs folyamat: a filmek is megszólítanak. A kommunikációban meg a befogadó és a közlő üzenet révén kommunikál egymással. :D Szóval ilyen értelemben üzenet az is, amit a film sugall. Márpedig mindegyik film sugall valamit, akár szórakoztató, akár analitikus filmről van szó. Csak éppen a "drámák", az artfilmek azok direktebb módon, egy életérzés, egy probléma körülírásával mutatják be a dolgokat. Míg a tömegfilmek általában kalandos vagy fantasztikus formában.

Pl. ha már a horrorról van szó a közkérdésekben. :D A Night of the Living Dead ugye egy abszolút lenézett, ocsmány film volt korában. Még ma is annak tartják bizonyosoan sokan. A trancsírról szól látszólag, és hát ettől exploitation is lehet akár, hiszen akkoriban divatos volt a vérengzés a hollywoodi cenzúra eltörlése idejében. (Persze ez tök független film, de az exploitationök egyfelől azért terjedtek el, mert felfedezték az egyes stúdiók az igényt az ócska, konzervatív, álszent hollywoodi filmekkel szemben, és ezt kívánták meglovagolni. Nem láttunk meztelenséget, meg vérengzést Hollywoodban? Jöjjenek az AIP filmjeire! Roger Corman ezt egyszerre adja meg! :D Szörnyek zabálnak fel dögös lányokat, meztelenül :D. ) Viszont a Night of the Living Dead nagyon erősen szól az amerikai erőszakkultuszról, azaz ennek kritikája. Meg bele lehet persze még magyarázni a fogyasztói társadalmat is, de ez szerintem irtó erős vonulat benne, mivel azt mutatja meg, hogy az amerikaiak összefognak a zombik ellen, és nem beszarnak tőlük, hanem egy örömteli vadászatnak tartják. Vietnam, meg a fiatalok tüntetéseinek vérbefolytása idején ez nagyon is aktuális téma volt. Romero bár állítása szerint egy fogászati beavatkozás apropóján találta ki az alapsztorit, de utána eköré a téma köré építette fel a zombifilmjét. :D

Vagy ott vannak Hitchcock vagy Douglas Sirk 1950-es évekbeli filmjei. Mikor divatba jött a pszichológia Amerikában, mindenki pszichoanalízissel foglalkozott. S elkezdtek felfigyelni ilyen szempontból az amerikaiak defektusaira. E két rendező szinte minden filmjében van valamilyen ilyen pszichológai defektusos figura. Hitchcock thrillereinek szinte mindig ez az alapja. Azaz szórakoztató formában adnak egy körképet az amerikai degenerációról. Persze izgulsz, meg minden, de ott van egy jelentésréteg.

A westernnél ugyanez. A filmek azt elemzik, hogy az egyén és társadalom milyen viszonyban áll egymással, milyen kompromisszumok kellenek. Illetve megerősítik az amcsik nemzeti önazonosságát. Megmutatják, hogy a civilizációért érdemes harcolni, meg együvé tartozunk, meg ilyenek. Aki westernt csinált, sokszor ezért csinálta. :D Persze sok alkotó meg pont társadalomkritikára használta fel a műfajt. (Mint John Ford is.)

Tehát szerintem nagyon merész azt állítani, hogy a műfajfilmek szórakoztatnak csak, és nincs üzenetük. Komplex dolog ez. Főleg, hogy Hollywoodban kezdettől fogva voltak alkotók, akik a műfajfilmet is artfilmnek nevezték. :D Pl. Griffith Broken Blossomsát ő maga artfilmként reklámozta, holott klasszikus melodráma :D (de ezt talán már írtam is). Meg az is merész kiejelentés, hogy a produceri rendszerben az alkotói szándék nem érvényesült. Pl. Ford kezdettől direkt úgy forgatta filmjeit, hogy ne lehessen megvágni azokat. :D S a filmjei szórakoztatóak? Igen, nagyon is. De mégis: mondanak valamit? Persze, hogy. A Hatosfogat csípős társadalomkritika.
Ugyanígy Capra filmjei. Az Ez történt egy éjszaka vígjáték, a legkonvencionálisabb. Mégis ott van benne a férfi-nő kapcsolat problémája, meg az örök kérdés, hogy pénz vagy szerelem? :D

S igen: a műfajfilmekre ezért mondják, hogy nincs üzenetük, mert sokkal "triviálisabb" az üzenetük. :D Mert ilyen mitikus üzeneteket fogalmaznak meg, ilyeneket tárgyalnak. Ez könnyen érthető, közérthető. S nem kell feltétlenül intellektuálisnak lennie ahhoz valaminek, hogy a néző a mozizás után beszéljen a filmről. Mindenkinek mond valamit valami, ha megérinti. Ha meg nem, akkor olyan, mintha nem mondott volna semmit persze. Én beszéltem pár "laikussal", akik nagyon jól ráéreztek tömegfilmek "mondanivalóira", üzeneteire.

Tehát én kitartok amellett, hogy minden filmnek van üzenete. Meg kell, is hogy legyen, mert forgatókönyvírói alapszabály a "premissza", azaz a kiindulás, az "ok", ami miatt a történetet az adott alkotó el akarja mesélni.

előzmény: zéel (#115)

2012-11-05 16:28:30 zéel #115

Hát...nem tudom.
Persze, a szórakoztató filmek is orientálnak. Mint a reklám. De nem üzennek.
Az üzenet az én értelmezésemben valami gondolat, ami sokáig velem marad, nem hagy nyugodni. Elgondolkodtat!
Az ún, szórakoztató film meg éppen arra szolgál, hogy most másfél óra gond(olat)űző kikapcs következik. Kifizetted. Jár neked a pénzedért. Ezzel nem akarom leminősíteni sem az ilyen filmek nézőit, sem az ilyen filmek készítőit. (Bár, nyilvánvaló, szórakoztató filmben is van minőségi, és van borzalom. Mint ahogy a művészfilm sem garancia a minőségre.)
De bevallom, engem a mondanivalós filmek szórakoztatnak. A szórakoztatókon meg gyakran halálra unom magam.
Na mindegy, vannak itt nálam komolyabb szakértői a műfajoknak, besorolásoknak.
Nálam igazából csak a jó film meg a rossz film kategória dominál.

előzmény: Tenebra (#114)

2012-11-05 14:43:06 Tenebra #114

Most olvasok egy cikket (Metropolis - magyar műfajfilm), ahol a szocialista műfajfilmeket azzal állítják szembe a korábbiakkal, hogy azoknak van üzenetük. :D Ez csak szerintem sántít?
S általában a sznobok úgy tartják, csak a művészfilmeknek van "üzenetük", a tömegfilm olcsó, ocsmány szórakoztatás.

Ez nyilvánvalóan hülyeség szerintem. Minden filmet valamiért elkészítenek. Még az Abraham Licnoln, vampire hunternek is van "üzenete" attól, hogy egy szarfilm, meg a trancsírozás benne a vezérelv. Minden filmmel valamit akarnak közölni (akarja a fene :D), valamilyen okból elkészül. Még akkor is, ha a legsablonosabb általánosságokkal foglalkozik. Pl. az Avatarnak is van "mondanivalója" (természet > elvadult civilizáció). Sőt, ha kötni akarom: a gay Meseautónak is. Szerintem nyilvánvalóan ott van benne az, hogy ebben a rendszerben igen is feljuthat a felső osztályba az egyszerű kis picsa is, ha hajlandó bizonyos áldozatokra. Illetve tovább megyek: a 30-40-es évekbeli vígjátékok a horthysta ideológiát sujkolták ugyanúgy, mint később az 50-es évekbeli vicceskedő termelési vígjátékok. (Ok, a Latabár-félék már mérsékeltebben, de előtte nagyon arról szólt minden, hogy az osztályok közt van átjárhatóság, de az osztályoknak meg kell maradnia úgy, ahogy vannak, mert ez így van jól a keresztény királyságban :D. )

Szóval még egy suta megkülönböztetés a művészfilm vs. tömegfilm vitával kapcsolatban. A kettő között egyébként annyi a különbség, hogy a célzottan artfilmek (melyekből szerintem manapság kevés van már - mindegyik "művészfilm", szerzői film használ 1-2 műfajtöredéket, legtöbbször a melodrámáét) nyilván minden esetben egy általános jelenséget elemeznek. Míg a műfajfilmek is kötődnek aktualitásokhoz, de szórakoztató formában, kevésbé "direkten" foglalkoznak az adott problémával. Illetve ezek is differenciáltak: vannak művek, melyek kevésbé, vannak, melyek direktebben fogalkoznak ugyanazon problémákkal, mint a művészfilmek. Erre jó példa a film noir, vagy mondjuk a Vincent Price-féle Az utolsó ember a Földön. Vagy mondjuk Peckinpah akciófilmjei.

Szóval attól, hogy valami nem áll konkrét propaganda szolgálatában vagy nem direkten analitikus, még bír üzenettel. A "tömegfilmek" sem csak lüke szórakoztató művek. Visszatérve az Abe Lincolnhoz: az nyilvánvalóan ismét azt közli, hogy bár az amcsik renoméja sérült az idők során, de van talpra állás, mert még mindig ők a legnagyobb szuperenberek a világon. És mindig születik egy kivételes személyiség, aki vámpírvadász lesz. :D Lincoln bár meghalt, de majd jön helyett más karizmatikus figura, nem kell beszarni, Amerikát nem fogják felzabálni a vámpírok. Csak mert ez nyilván nem "szerzői filmes" gondolat, már nem is "üzenet". Baromság. Ez Amerika kollektív üzenete a világ felé. Ha szeretjük, ha nem. :D

Tehát de: a szórakoztató filmeknek is van üzenete. És pont ez adja erejüket: szórakoztatnak, s közben indirekten szépen orientálnak valami felé, közölnek az emberrel valamit.

2012-10-25 11:23:09 MicaHiro #113

Jó gondolatok, Tenebra, öröm volt olvasni!

Szimpatikus gondolat, hogy a filmes divatnak is van egyfajta logikája, periodikussága, mint oly sok mindennek. Úgy gondolom, igazad is van ebben.
Annyit hadd tegyek hozzá (csak gondolatébresztőként, nem azért, mert ez a saját meggyőződésem), hogy lehet, hogy a szélsőségek egyre kisebbek lesznek (egyre közelebb van egymáshoz a görbe egy adott periódusának minimuma és maximuma), és egyre közelebb vannak a hullámok egy bizonyos egyensúlyhoz.

előzmény: Tenebra (#111)

2012-10-25 09:30:03 zéel #112

Szimpatikus a filmművészet jövőjét taglaló értelmezésed.
Azért meg, hogy a filmek közönségének széles rétege sem csak a szemétre, gagyira legyen vevő, tehetünk mi is. Mint ahogy tesz is a KT, értelmes és (időnként) éles vitáival, eszmecseréivel!

előzmény: Tenebra (#111)

2012-10-24 19:22:40 Tenebra #111

Szerintem a nézők fejlődését ezek alapján, amit írsz + a filmtörténetet nézve egy Gauss-görbével lehetne leírni. :D Legalábbis én nagyon sok hasonlóságot látok a mostani és az 1907 körüli nézők között. Persze ismét csak "nagy átlag"-ról beszélhetünk, hiszen azért differenciált ez is. De azok alapján szerintem a Gauss-görbe akkor is áll, hogy pl. a 60-as években olyanokat, mint Fellini, imádott a közönség. Ma a legtöbbek számára nézhetetlen. :D Annak idején a film újdonság volt, attrakcióra vágytak - ma a 3D vagy a CGI-technológia hasonló tendenciát mutat. Habár volt kb. 1-2 éve egy Filmvilág-írás (blogírás?), melyben azt fejtegették, hogy a 3D tulajdonképpen lefutott - ismét.

Mondjuk tovább gondolva ezt: még összetettebb a dolog, hiszen mindig vannak korszakok, mikor eljön egy technikai innováció, ami a fősodorban válságot okoz a művészet tekintetében és tényleg olcsó iparrá válik a filmtermelés. Aztán ezek szépen beépülnek az alkotói igényekbe, és utána meg jönnek a művészi invenciózus korszakok. Így volt ez a legelején, mikor megjelent a film, aztán jött a 20-as évek, amikorra kiforrott a történetmesélés és az avantgárdoknak volt mi ellen lázadni. Mikorra kialakult egy érett némafilmművészet, jött a hangosfilm, ami lelassított a pergő némaképet, és ismét filmre vett színházzá alakult a fősodorbeli film egy időre (habár az amcsikkal ellentétben európában sok helyütt próbálták kreatívan használni a hangot már kezdettől). Után ez a 40-es évekre szépen beépült, konszolidálódott, és jöhettek olyan kisebb finomítások, mint a mélységelésség vagy az expresszionizmus újrafelfedezése (film noir, francia lírai realizmus). Aztán az 50-es években ismét jöttek újdonságok: szín, 3D, szélesvászon, ami szépen elhozta Hollywood bukását, mert egy "merevlifisszé" alakult, nem tudott adaptálódni. Aztán ezek szépen beépültek és elindult az avantgárd újrafelfedezése (a "nagypapa mozija"), majd megjött a modernizmus és Új Hollywood. Ezután pedig a CGI-felfedezés, és ismét "visszatérés" egy attrakciós mozihoz (akciófilmek és tinihorror a 80-90-es években). De utána a 2000-es évek ismét szerintem azért egy művészi fellángolás volt, a digitális mozi sokszor találkozott realizmussal (román újhullám, meg itthon is próbálkoztak, meg ott vannak az ilyen Vérző olaj-szintű jóságok). Aztán most itt a 3D. Szóval ez amolyan Szinusz-görbe inkább. :D
A technika, a művészet és a közönség kölcsönösen hatnak egymásra valószínűleg. Mindig lesznek kísérletezők, akiknek a technikáit előbb vagy utóbb adaptálni fogják, és "közönségbaráttá" teszik aztán meg mehet a dolog. Az új technika meg előbb-utóbb mindig megtalálja útját a kreatív elmék felé és nem kizárólag idióta exploitation lesz. Én abban reménykedek, hogy a 3D-t is filmművészetté teszi majd valaki, ha esetleg olcsóbbá válik a technika. Vagy: mint az 50-es évek első hulláma után lecseng és a film visszatér 2D-be. :D

Most egy kicsit elkanyarodtam az eredeti feltevéstől, bocs. :D Szóval ezzel azt akartam kinyögni, hogy talán ez az egész mégsem csak Gauss-görbeként, hanem egyfajta periodikus folyamatként is értékelhető, és esetleg ismét jön majd egy újításokra, ötletekre nyitottabb korszak, és ismét tömegművészet lehet a film, nemcsak olcsó attrakció VAGY köldökbámulós művészfilm, amit senki sem néz.

előzmény: zéel (#110)

2012-10-24 17:38:36 zéel #110

nem a tömegfilmet és a művészfilmet kell szembeállítani, hanem a filmművészetet és a filmszemetet helyes!
De, ugye a film-nézésnek két oldala/összetevője van: a film és a nézője. Ez utóbbiról viszont csak ritkábban beszélünk. Márpedig nem csak a filmgyártás, de a közönség is "fejlődött". Ahogy Woody Allen mondja: Ez már a televízión nevelkedett közönség, amelynek lassan és módszeresen csökkentik a szellemi szintjét.

2012-10-24 16:49:26 Tenebra #109

Jé, ilyen téma is van?

Szerintem rendkívül káros ez a megkülönböztetés. Hiszen annak idején még a filmművészet nem ezt jelentette, hogy "művészfilmek", hanem olyan darabokat, mint Griffith Amerika hőskora vagy a Türelmetlenség, melyek klasszikus történelmi melodrámák. Sőt, Griffith abszolút giccsmelodrámáját, a Letört bimbókat is artfilmként reklámozták annak idején. :D "A movie without a message is a waste of time" - vallotta Griffith.
Balázs Béla meg ugye azt írta alapműveiben, hogy ne gyártsunk olyan filmeket, amik nem széles közönségnek szólta. Viszont ő határozottan az értékes, esztétikailag rendben levő filmművészet mellett érvelt. Azaz olyan művek mellett, melyek egyszerre művésziek és meg tudnak ragadni sok nézőt. Történetük van és formanyelvileg is invenciózusak.

Vagyis régen ez teljesen megkülönböztethetetlen volt. A hőskorszakban a filmművészet nem művészfilmeket vagy tömegfilmeket jelentett, hanem egyszerre mindkettőt. Ezért teljesen értelmetlen is volt szétválasztani a kettőt, mivel a film tömegművészet eleve, azaz tömegeknek szól alapvetően. (Természetesen itt a nagy átlagról beszélek, nem az avantgárdról.) Valahol a 60-as évek környékén kezdődött ez a hülyeség, hogy a film az lehet művészfilm vagy tömegfilm. Ez szerintem rendkívül káros szembeállítás a mára nézve úgy, mint a magyar filmgyártásra.
Holott a 60-as években is az volt a cél, hogy a film bemutatható legyen, senki nem arra törekedett, hogy ne nézzék a filmjeiket. Még Bergman sem, holott ő is nyilatkozott/leírt egyszer olyat, hogy egy filmművész nem dolgozhat csak és kizárólag a közönségnek. Viszont ironikus módon a filmjei még modern korszakában is a legérthetőbbek és leginkább befogadhatók az átlagnéző számára is. :D

Szóval én azt az elvet vallom, hogy a film alapvetően tömegművészet, és egy szórakoztató filmnek is lehet művészi értéke. Illetve a "magas művészet"-ben is jellemzők a műfajok, illetve a szórakoztató filmekben is előfordulnak műfajilag besorolhatatlan filmek. Pl. az Érik a gyümölcs ilyen - max. road movie lehet, más nem igen.
Én Király Jenő elveit osztom: vannak nézhetetlen művészfilmek és vannak művészi tömegfilmek. :D Azaz nem a tömegfilmet és a művészfilmet kell szembeállítani, hanem a filmművészetet és a filmszemetet. A szórakoztatóipar ugyanúgy kitermelt remekműveket, mint a "művészfilmipar", melyek egyránt filmművészetnek tekinthetők. Egy jobb John Ford-film semmiben sem marad el egy jó Fábri Zoltán-filmtől vagy egy jó Bergman-kamaradrámától. Viszont jócskán találhatunk Ed Wood-művekhez hasonlóan szar "művészfilmeket" is.

Tehát szerintem a trágyát és a filmművészetet, és nem a szórakoztatást és a művészi értéket kell szembeállítani.

2010-05-26 22:02:41 whiteman 01 #108

megnézegettem a régebbi hsz-eit, és igazad van, szóval a mondandómnak ez a rész tárgytalan :)

előzmény: Ivan/ (#100)

2010-05-26 21:25:34 puttancsospeti #107

"Ezt a véleményt is osztom, hogy: ">>tömegfilmekben" is vannak művészfilmes áthallások, művészi erejű alakítások<<. "
Na! Őszintén örülök, hogy megint egyetértünk egy kérdésben. ;-)

előzmény: terika (#103)

2010-05-26 19:43:00 ronin07 #106

Sehol nem hallottam ezt a tömeg-művészfilm elnevezést, a midcult-ot viszont annál inkább, meg egyébként is nyakatekertebb a kelleténél. Feleslegesen bonyolított.

előzmény: mchn (#105)

2010-05-26 19:35:28 mchn #105

De vegulis magyar terminusnak nem annyira rossz ez.

előzmény: ronin07 (#104)

2010-05-26 19:29:18 ronin07 #104

Tömeg-művészfilm. Ezt egyetlen szóval is ki lehet fejezni: midcult. Csak ennyit kívántam mondani.

2010-05-26 19:16:35 terika #103

Én is úgy látom - hozzáteszem nem vagyok szakképesített filmelemző, csak laikus néző - hogy létrejött ez a jelenség a tömeg-művészfilm fogyaszthatóvá tétele és nem zavar. Sőt. A "szerzői művészfilmeknek" is megmaradt a maga helye úgy érzékelem és olyan módon, hogy nem kell utána kutatni, mert ezek is nyilvános tartalmak, külön kategóriában.
Ezt a véleményt is osztom, hogy: ">>tömegfilmekben" is vannak művészfilmes áthallások, művészi erejű alakítások<<. Véleményem szerint erre szükség is van, mert a tömegfilmek ellenére a nézőnek van egyfajta igénye arra, hogy ne mindig ugyanazt a történet lássa, hanem h még sablonra is gyártott dolog, de legyen sajátos jegye, legyen valami különlegessége, ami emlékezetessé teszi.

2010-05-26 18:50:16 Ivan/ #102

OFF-ba ment a válasz!

előzmény: critixx (#101)

2010-05-26 18:45:19 critixx #101

Nem tudom, mikor volt valaha, hogy ő nem teljesen normális stílusban beszélt volna bárkivel is. :)

előzmény: Ivan/ (#100)

2010-05-26 18:44:01 Ivan/ #100

abban a tudatban, hogy nagy valószínűséggel nem fog rá válaszolni, meglehetősen gyáva dolog neki beszólogatni, nem gondolod?

Ugyan nem nekem címezted, de azért elárulom, hogy ha olyanja van szokott válaszolni. Múltkor pl. nem is egyszer megtette ezt az xpress fórumán. Más kérdés az, hogy mondott néhány finoman szólva is „érdekes” dolgot, igaz javára legyen mondva teljesen normális stílusban tette mindezt.

előzmény: whiteman 01 (#92)

2010-05-26 18:27:43 deathcode #99

ROFL

Én írtam egyszer Pierrot-nak, egy körülbelül másfél soros kérdést - akkor még pelyhestökú gólya voltam még itt -, érdeklődtem az egyeseiről és simán válaszolt.
Simi, szerintem férfiasan nyeld le a békát, rock n' roll.

előzmény: mchn (#97)

2010-05-26 18:23:01 Heted-Hét-Határ #98

Azért ez durva kép. Nem régóta vagyok itt de Bolond Pierrot szerintem is nagyon előítéletes és érthető, ha irritál másokat, hogy ennyi mindenre 1-est ad. Szerintem ezzel ront mások érzésein.

előzmény: mchn (#97)

2010-05-26 17:59:42 mchn #97

2010-05-26 17:57:49 whiteman 01 #96

nem azzzal van a probléma, hogy szólsz. azzal van, ahogy szólsz.

előzmény: simijohnny (#94)

2010-05-26 17:51:47 JeszKar #95

Én nem is művészfilm-tömegfilm, inkább szerzői film-műfajfilm besorolást alkalmaznám, és nyilván van olyan film, amelyben mindkettőből van, a lent említett példák például ilyenek (többek közöt ezért is mesterművek).

előzmény: HejjaX (#93)

2010-05-26 17:50:36 simijohnny #94

Feladom. Tapsoljatok egy baromnak akkor. Ha egy szar alak lennék, mutatnék néhány privát üzenetet innen-onnan, de inkább visszavonulót fújok, bár azért sajnálom, hogy ilyenkor egyikük sem szólal meg.

Igazad van whiteman 01, minek is szóljunk, ha valami nem tetszik... írtam én oda privátot is, nem egyszer, normálisan. Semmi válasz. A gyávaság az amit ő csinál(t). Nem értem miért moralizáltok az interneten...

HejjaX: Bevallom, hatalmas volt, esélyem nem volt visszaadni. :D

Akkor ennyi volt...

2010-05-26 17:44:50 HejjaX #93

nem tudom, létezik-e ez a "tömeg-művészfilm" kategória, de ha igen (és úgy tűnik, valóban kialakult egy ilyen irányvonal), akkor asszem, ez nekem tetszik. a "fogyaszthatóvá tett" valódi művészet remek dolog, igazi csemege minden tekintetben, és isten bocsá, anyagilag még sikeres is lehet.
ha az olyan filmek, mint az Amélie csodálatos élete vagy pl. az Oldboy, a tarantino filmek, stb. ide tartoznak, akkor jöhetnek.

simijohnny: isten ments, csak lecsaptam egy magas labdát :)

2010-05-26 17:32:13 whiteman 01 #92

hát átfogalmazhatom az előző hsz-emet, ha ennyire akarod:)
szóval: Pierrot nyilvánvalóan egy különc figura, de a tevékenysége inkább vicces, mint ártalmas. pláne, hogy a leosztályzott filmek háromnegyedét törölte. ő a fórum "celebje", ha úgy tetszik, és bár nem adok a véleményére, azért nélküle kevesebb lenne a KT. azt is megértem, ha valakit idegesít, amit művel, de azért sértegetni nem kéne. Ha láttad az elefántember c. filmet, akkor annak tükrében különösen durva valakit "cirkuszi torzszülött"-nek nevezni. Plusz, abban a tudatban, hogy nagy valószínűséggel nem fog rá válaszolni, meglehetősen gyáva dolog neki beszólogatni, nem gondolod?

előzmény: simijohnny (#91)

2010-05-26 17:19:30 simijohnny #91

puttancsospeti:

1. De kötekedtél, most pedig egy frappáns idézettel próbálod igazolni magad és alázni engem.

2. Te kivétel vagy, erőltesd meg kicsit az agyad hogy miért is.

3. Senki nem mondta, hogy nem áll jogában, nem is erről volt szó eddig sem. Egy egyszerű tényről, amit próbálsz ügyesen kikerülni. Attól hogy körbe körbe járod a témát, csak azért, hogy ne adhass igazat egy egyértelmű dologban (nem csak nekem), inkább hasonlít kakaskodásra, mint érvelésre. Ezzel az előítélet maszlaggal meg pláne nem. A képek aranyosak. :)

whiteman 01: Halljuk, mit mondasz te!

HejjaX: Anyázzunk egy kicsit még? :)

2010-05-26 17:09:34 HejjaX #90

"Én meg ilyen szabad szájú kis pöcs voltam mindig. :)"

a "szabad szájút" vitatnám... :)

előzmény: simijohnny (#85)

2010-05-26 17:06:41 whiteman 01 #89

"Viszont tetszik-nem tetszik, igazam van."
Lehengerlő érv :)

előzmény: simijohnny (#87)

2010-05-26 17:04:26 puttancsospeti #88

1. Nem kötekedtem. Csak arra próbáltam rávilágítani amelyet már sokszor megmondtak:
"Az a baj a világban, hogy az okosak mindenben kételkednek-a hülyék pedig mindenben holtbiztosak."

Nem árt olykor egy kis kétely az igazunkat illetően. sokszor többet használ mint a totális meggyőződés és lehet, hogy igazabb meggyőződéshez vezet-idővel.

2."Engem nyugodtan lehet oltani gyerekek, tényleg nem fogok megsértődni senkire. "
Nem???

3.Ellenérvek: Nem értem, hogy mi vele az ekkora nagy probléma. Rengeteg filmre karót ad, olykor olyanokra is, amelyeket nem is látott. ez hülyeség és előítélet-nem vitás. de szerintem jogában áll.
Ettől ezek a filmek nem lesznek kevesebbek, akik szeretik őket-ugyanúgy fogják szeretni. Én egyszerűen nem értem, miért csinálja ezt Pierrot-de szerintem nem árt vele senkinek. joga van az előítéleteihez-az ővé az előítélete.
Ezt, hogy ő valamiféle réme a filmes értékeléseknek nagyjából ennyire lehet szerintem komolyan venni:

A te vélt igazadat és ellentámadásodat pedig szerintem nagyjából ennyire:


Kutya-macska barátság virtuálisan. :-)

előzmény: simijohnny (#87)

2010-05-26 16:51:32 simijohnny #87

Tudom hogy imádsz kötekedni velem, nyugi én se szeretlek, sőt, egyenesen rühellek, de hogy konstruktív maradjak az offban, várom az ellenvéleményed, hogy miért nincs.

előzmény: puttancsospeti (#86)

2010-05-26 16:44:56 puttancsospeti #86

"Viszont tetszik-nem tetszik, igazam van."

Ha már ezt ilyen kategorikusan kijelented magadról...

előzmény: simijohnny (#85)

2010-05-26 16:42:14 simijohnny #85

Sajnos nem. Sok helyen ott maradt véletlenül, a "nem akarom megnézni ezt a filmet" is. Én nem mondtam hogy nem ért a filmelmélethez, csak azt hogy hülye és idegesítő. Bolond Pierrot.

Engem nyugodtan lehet oltani gyerekek, tényleg nem fogok megsértődni senkire. Viszont tetszik-nem tetszik, igazam van. Én meg ilyen szabad szájú kis pöcs voltam mindig. :)

előzmény: whiteman 01 (#82)

2010-05-26 16:37:58 puttancsospeti #84

Szerintem ara gondol, hogy az ún. "tömegfilmekben" is vannak művészfilmes áthallások, művészi erejű alakítások. ettől még nem lesz ortodox "művészfilm" a dolog, de vannak ilyen momentumai, vonásai. Nincsenek szigorú határok. Ennyi. Pl. mint mondottam a Nagymenőket nem tartom művészfilmnek, de Robert De Niro, vagy Joe Pesci alakításának ereje és kifinomultsága művészi értékű benne.

előzmény: Cesare Gonzago (#83)

2010-05-26 16:32:26 Cesare Gonzago #83

Ha más, akkor miben más? Egyébként gratulálok, leleményes szóvirág ("tömeg művészfilmes"). Egy ilyen fordulatért TGM megnyalná mind a tíz ujját.

előzmény: Bolond Pierrot (#73)

2010-05-26 16:31:40 whiteman 01 #82

gondolom, arról beszélsz, hogy ismét elkezdett egyeseket osztogatni. Mivel a multkor magától vonta vissza szinte az összes szavazatát, és feltételezem, hogy nem skizofrén, így nyilván most már tényleg csak olyanokat osztályoz, amit látott is. egyébként, ha ilyen kicsi kocsi szintű filmekre ad egyest látatlanba, engem személy szerint nem zavar :)
egyébként nem mondom, hogy nincsenek hülye dolgai, de a hozzászólásai alapján értelmes csávó. olvasd el pár hsz-el lejebb miket írt, pl hogy a szerzői-, és a művészfilm nem keverendő össze, ez maximálisan igaz. szóval én nem mondanám se azt, hogy geek, se azt hogy gyökér, mondjuk az is igaz, hogy ő nem szólógat be másoknak ;)

előzmény: simijohnny (#80)

2010-05-26 16:24:33 Paul Ricard #81

Mi az, hogy, aki "figyeli a tevékenységét"? Nem is tudtam, hogy a KT-n titkosügynökök is vannak. :)

előzmény: simijohnny (#80)

2010-05-26 16:17:37 simijohnny #80

Ezt soha nem vitattam, nem is ezzel van bajom (megint). Mondom, senki nem értheti csak az, aki figyeli a tevékenységét. Nekem nem kell moralizálnod, pláne nem arról, hogy milyen gonosz vagyok, mert nem vagyok. :)

előzmény: Paul Ricard (#79)

2010-05-26 16:14:14 Paul Ricard #79

Ugyanolyan emberi lény, mint Te meg én. Ez a "mi/én különb vagyunk/vagyok mint, a másik/többiek" magatartás pedig csak gyötrelmet hozott idáig az emberiségnek, jó lenne már leszakadni róla. (Persze, nem fogunk.)

előzmény: simijohnny (#76)

2010-05-26 16:12:57 simijohnny #78

Másodjára ugyanazt látni idegesítő. Mindegy nem magyarázom, inkább csinálom tovább a dolgomat, csak felnéztem egy percre és nem bírtam ki. Úgyse érted miről beszélek, csak az, aki néha rápillant a profiljára. Elnézést, hogy nem bírom a gyökérséget.

előzmény: critixx (#77)

2010-05-26 16:06:13 critixx #77

Megérdemli? Mit ártott ő neked? Most őszintén. Egyébként a 74-es hozzászólásod pedig nem más, mint a "más szemében a szálkát is" tipikus esete. És elnézést, nem akartam személyeskedni.

előzmény: simijohnny (#76)

2010-05-26 15:55:29 simijohnny #76

Csak abba, aki megérdemli. Már hogyne lennék.

előzmény: Paul Ricard (#75)

2010-05-26 15:50:59 Paul Ricard #75

Te se vagy ám sokkal különb, ha abban leled örömed, hogy úton útfélen belerúgsz a másikba.

előzmény: simijohnny (#74)

2010-05-26 15:42:51 simijohnny #74

A 16. századi geck (az ógermán „bolond” szóból) cirkuszi mutatványost jelentett, akik eleven állatokat (például bogarakat) nyeltek le. Egy Freddie Blassie amerikai birkózó által írt dalban a „geek” egy cirkuszi torzszülött, akit kiközösítenek.

2010-05-26 13:02:27 Bolond Pierrot #73

Félreérted. Kim Ki-duk nem tömegfilmes cseppet sem, hanem "tömeg művészfilmes", és a kettő más.

előzmény: mchn (#71)

2010-05-20 16:34:06 puttancsospeti #72

Talán ilyen szempontból érdemes összehasonlítani a La Strada-t mondjuk a Nagymenőkkel...például.
A La Strada új-és egyben örök dolgokra dolgokra világít rá-ha szabad ezt a hevenyészett megfogalmazást használni-a mindennapi élet jelenségeiből. azért nevezném újnak, mert az örökkévalóságot, akárhányszor ragadjuk meg, mindig újat kapunk. Ellentmondásokhoz vezet a történet, amelyen megfordul az egész lényege. a tragikus végkifejlet hozza teljesen felszínre, hogy a történetben egyrészt mindenki az aki, ami másrészt mindenki más mint aki, ami.
A Nagymenők pl. ezzel szemben egy nagyon érzékletesen megalkotott, emberközeli és ironikus rajz egy miliőről, egy élet történetén keresztül, tele elgondolkodtató, megdöbbentő, abszurd jelenetekkel amelyek olykor ironikus kívülállásra, máskor töprengő azonosulásra késztetik a nézőt-szintén felvillant rengeteg ellentmondást és érdekes dolgot, de alapvetően olyan mélységekig nem visznek le ezek az ellentmondások, ahonnan valami örök és új értelmezés nyílna a történet elbeszélésének formai lényegéhez képest. Nagyszerű karakterábrázolásokat nyújt a film, döbbenetes jelenetekkel, kiváló dramaturgiával, de végső soron az, hogy egy kis srácnak imponál a maffiózók, a gengszterek "cool"-sága, hogy a pszichopata gengszterek egy szóért képesek ölni, hogy teljesen profán módon űzik a gyilkolást és ugyanakkor annyira "befutottak", hogy a börtönben is gasztronómiai élvezeteknek hódolnak, mert ennyire nem érdekli őket, hogy hol vannak, hogy az addigi barátok egy pillanat alatt egymás halálos ellenségeivé válhatnak ebben a közegben, és hogy ha kellő mélységig jutott valaki ebben a világban szint bármi megeshet vele, hogy úgy libeg a helikopter az autója fölött, mint az esküvői limuzin fölött a lufik, stb, stb, stb.-nos ezek a tényezők pláne ilyen kifinomultan és bravúrosan ábrázolva, meghökkentőek, gondolkodásra késztetőek, elementárisak, megrázóak de alapvetően új dologra nem világítanak rá. Olyasfajta szubsztanciális ellentmondásokat nem tárnak fel, amiből valami egyetemes örök emberi dráma rajzolódna ki.
Ezért szerintem a Nagymenők egy nagyszerű, kiváló és igényesen elkészített szórakoztató film, az Országúton pedig művészfilm.

2010-05-08 01:35:00 mchn #71

Nemtom, mondjuk ha Kim Ki-Duktol a Blue Gate pl. surolja a tomegfilmek kategoriajat, akkor en elegge felreertelmeztem a kozonsegfilm fogalmat.

előzmény: pepo05 (#70)

2010-05-07 03:01:12 pepo05 #70

Nos, ezzel párhuzamosan, ezen igény kielégítésére jött létre a "tömeg-művészfilm" kategóriája (ilyen pl. Tarantino, Francois Ozon, Almadóvar, Ang Lee, Kim Ki-duk, stb.), ami egy ilyen köztes átmenet, természetesen szerzői filmekről is van szó, ha szigorúan vesszük, viszont a szerzőiség itt a tömegfilmek kategóriáját súrolja...

Érdekes megfogalmazás, de be kel lássam, igencsak találó. Talán nem véletlen, hogy nagyon sok jó film kerül ki ebből a "kategóriából", arányait tekintve szerintem több, mint a szárazon vett szerzői filmekből, vagy tömegfilmekből. Nem is annyira elvont, mint nagyon sok szerzői alkotás, könnyebben befogadható, viszont nem is annyira elcsépelt, mint a nagyjából mindig ugyanarra a néhány szerkezetre épülő tömegfilm.

2010-05-06 16:07:11 puttancsospeti #69

"Nincs nemes, vagy kevésébé nemes téma, ez nem jelenti azt, hogy nincs jó vagy rossz film."

Nem is azt mondtam.

előzmény: Bolond Pierrot (#65)

2010-05-06 16:02:18 Bolond Pierrot #68

Nem értelek... engem sohasem érdekeltek a divatok, mindigis a saját ízlésemenek megfelelően tetszik egy film, vagy sem...
A jelenség pl. jól látszóik a Titanic Filmfesztivál kínálatának változása az évek során...

előzmény: simijohnny (#66)

2010-05-06 15:59:53 Bolond Pierrot #67

Én nem értek egyet ezzel sem (mellesleg a Filmkultúra-Muszter működését is felháborítónak tartom, hogyan lehet egy legendás filmes szaklap nevét így besározni?): Egyfelől nem művészfilm kontra kommersz filmről beszélhetünk (ld. előző hozzászólásaimat), másfelöl meg szerintem minden jó film (akár szerzői, akár kommersz tömegfilm), akkor jó, ha nem leegyszerűsít, hanem akkor, ha megmutatja a világot hol ilyen, hol olyan szemszögből. A szempont, a nézőpont, ill. a rendezői akarat, elképzelés számít. Nagyon jó példa erre két kiváló rendező Frank Capra és John Cassavetes példája. Mindketten jelentős életművet hagytak maguk után. Frank Capra életműve noha szerzői életmű, de az amerikai stúdiórendszeren belül ez mindigis nehézkes volt, így egy érdekes határon táncolva készítette el a filmjeit... John Cassavetes szigorú volt, azt mondta, hogyha nem így készítené a filmjeit, akkor nem készítene filmeket, ha Capra stílusában kéne filmeket készítenie, de ezzel persze nem kicsinyítette le Capra életművét. Kell ez is, az is...

előzmény: zéel (#47)

2010-05-06 15:56:01 simijohnny #66

Tényleg nem akarlak megbántani ezzel, de mozgókép témában, legyen szó bármiről, tőled a sznobizmusozás kissé "furcsa". Egyébként mire alapozod ezt a divat dolgot, hol találkoztál ezzel?

előzmény: Bolond Pierrot (#64)

2010-05-06 15:53:16 Bolond Pierrot #65

Truffaut kijelentését szerintem picit félrértelmezed. Nincs nemes, vagy kevésébé nemes téma, ez nem jelenti azt, hogy nincs jó vagy rossz film. Sőt! Ehhez kapcsolnám Hitchcock véleményét (ld. Hitchcock/Truffaut interjúkötetet, éppen van belőle egy plusz eladó példányom is!:)...), miszerint Ő például azért nem forgatta le Dosztojevszkij: "Bűn és bünhődés" című regényéből a filmjét, mivel nagy irodalmi alapanyagokhoz nem érzi méltónak magát hozzányúlni, ill. ahhoz nem lenne elég egy nagyjátékfilm időkorlátja (mint 6-8 óra kéne hozzá)... És ha megnézzük, akkor igazán nagy szerzői filmesek nem is nyúlnak igazán zseniális irodalmi remekművekhez (ld. pl. Truffaut: Fahrenheit 451°), inkább középszerűekhez vagy kifejezetten ponyvákhoz (ld. pl. Orson Welles: A saghaji asszony - ez is egy izgalmas történet, hogyan készült el a film, éppen a véletlen folyományaként!)... És nagy irodalmi remekekből pedig középszerű rendezők készítettek jelentős(ebb) filmeket, ill. a hossz is általában túlmutat a nagyjátékfilm hosszúságon (ld. pl. a legendás BBC-féle Büszkeség és balítéletet)...

előzmény: puttancsospeti (#60)

2010-05-06 15:47:52 Bolond Pierrot #64

A művészfilm és tömegfilm nem ellentétes, egymást kizáró fogalmak. Ez sajnos nagyon tévesen terjedt el a köztudatban. Két kategória van: szerzői film és tömegfilm. A művészfilm nem a szerzői film szinonimája, mint azt sokan használják. A művészfilm ugyanolyan műfaj, mint hogy akciófilm, sci-fi, vígjáték, romantikus film, horror, stb. Bármilyen film viselhet magán művészfilmes, művészieskedő jegyeket. Ld. Baywatch című sorozatban is sok művészfilmes van, holott senki sem vitatja tömegfilm voltát.
A másik kapcsolódó gondolatom: sajnos manapság divattá vált, egyfajta sznobizmussá vált a "művészfilmekért" rajongani (vagyis tulajdonképpen a szerzői filemkért), még akkor is, ha az illető a filmből egy kukkot nem ért, el van ragadtatva tőle... Nos, ezzel párhuzamosan, ezen igény kielégítésére jött létre a "tömeg-művészfilm" kategóriája (ilyen pl. Tarantino, Francois Ozon, Almadóvar, Ang Lee, Kim Ki-duk, stb.), ami egy ilyen köztes átmenet, természetesen szerzői filmekről is van szó, ha szigorúan vesszük, viszont a szerzőiség itt a tömegfilmek kategóriáját súrolja...

2010-05-06 15:12:09 amorphka #63

Szamomra nincsenek muvesz filmek sem tomeg filmek. En ugy gondolom, hogy van jo film, meg rossz film, a besorolas pedig szubjektiv. Es itt vege is a sztorinak.

2010-05-01 12:21:39 puttancsospeti #62

Persze. Én is egyetértek critixxszel. És nem vitatom azt sem, amit te mondasz. De szerintem lehetetlen egyértelműen meghúzni a határt, hogy honnantól minősül valami ennek illetve amannak.

előzmény: zéel (#61)

2010-05-01 12:07:44 zéel #61

Én pl. soha nem gondoltam, hogy a művészet, ill. a művészfilm és a szórakoztatóipari termék közt a témaválasztás jelentené a megkülönbözető ismérvet. A különbséget inkább a #47 írja le.
De critix (#51) megjegyzésével is teljesen egyetértek.
De ettől még létezik a művészfilm/tömegfilm. És nemcsak, mint kategória!

előzmény: puttancsospeti (#60)

2010-05-01 11:56:17 puttancsospeti #60

"Truffaut mondta, hogy a filmben nincsen nemes és kevésbé nemes téma."
Ezért voltam én mindig is gondban a "Művészfilmek vs. Tömegfilmek"-féle kategóriákkal.

előzmény: critixx (#51)

2010-04-27 19:45:43 Rituska #59

Tiszta, bátor, őszinte hozzáállás + tehetség = zseniális filmek

előzmény: zéel (#58)

2010-04-27 16:32:07 zéel #58

Hajdu Szabolcs mondja:

Az másodlagos, hogy valami jó vagy nem. Az elsődleges az, hogy abba, amit akartam, vagy amit gondolok, nem szüremlik-e be hamis felhang. Őszinte-e a beszélgetés vagy sem? Nemcsak kifejezésében, hanem gondolatilag, szándékaiban ne legyenek benne hazug dolgok. Persze sokfelől van nyomás: szeretné mindenki, a producerektől kezdve az egész stábig, hogy a dolog sikeres legyen. És a sikernek megvannak a maga szempontjai és ismérvei, amelyek bizony szépen elkezdik támadni azt az egyenes szándékot, amelytől az a film számomra érdekes és fontos. Ezek ellen próbálom magamat folyamatosan felvértezni. És ilyen szempontból az összes filmemmel kapcsolatban úgy érzem, tiszta a lelkiismeretem. Hogy aztán ez esztétikailag hogy néz ki, hogy eléggé erős-e, birtokában vagyok-e annak a formanyelvnek, amelyet használok, már csak másodlagos. Pedig általában ezen szoktak csámcsogni, hogy jól van-e megcsinálva, vagy nem, jó-e a forgatókönyv, vagy nem stb. Mindez nem érdekel. Engem, amikor filmet nézek is, az érdekel, hogy mit akar, van-e elég bátor ahhoz, hogy felvállalja, amit gondol. És hogyha egy film megfog, onnantól kezdve nem zavarnak benne a hibák.

A teljes interjú itt:
[link]

2010-04-21 14:28:27 mchn #57

Filmre es zenere nezve kisse bajosnak erzem ezt, az egyebkent jol megfogalmazott, "definiciot". A kepzomuveszetekkel ellentetben ezekben megvan az adottsag, h a munka utani faradalmakat levezessuk, ami mondjuk egy szobor eseteben mar megkerdojelezheto (jo persze biztos van olyan, aki 16 ora melo utan hazamegy es szobrot nezeget, de nem tartom tul valoszinunek es gyakorinak).

előzmény: zéel (#56)

2010-04-21 11:41:21 zéel #56

...mire is (nem) való a művészet?

A művészet nem arra való, hogy a munkában megfáradt szellemünket pihentessük egy-két órácskára. Nem arra való, hogy elszórakoztasson. Nem a lélek lábfürdője tehát, és nem is bokréta a Jóisten kalapján. A művészet nem kikapcsolódás - akkor már inkább bekapcsolódásnak lehetne nevezni.

A művészet nem fontos, hanem lényegbevágó.
........................................
...a közönség nem pusztán passzív befogadó. Közönséggé lenni munkát jelent, feladatot. Senki sem születik képek, színdarabok, zeneművek befogadójának, hanem azzá teszi magát. Mindez önművelést feltételez saját részről...


(Keresztesi József, Litera)

2010-01-22 10:58:40 zéel #55

Zbigniew Herbert, lengyel író a következőket mondta a képekről, ill. a befogadásról:
Esztétikai szemléletem eléggé fura talán: ha valami bizsergést érzek a gerincem táján, akkor jó a kép. Jó, mert szinte fizikailag érzem. Százszor elmondhatják, hogy Botticelli a legnagyobb művész, ha nem érzem ezt a bizsergést, akkor nekem nem az. Meg kell érkezzen a nekem szóló jelzés, valamiféle szellemi energiának kell hozzám eljutnia abból a műből.
(Új Könyvpiac, 2009. március)

2009-06-21 20:22:51 critixx #54

De ha megnézzük a Nouvelle Vague filmjeit, különösen Godard korai munkásságát, a sztori kb. a "szabadság-szerelem-halál" hármasa körül forog. Egy férfi, egy nő és egy fegyver. Mégis eredetibb, frissebb, személyesebb, szebb és jobb mint az előző évtized nagyra törő "papa mozijai", amik közül sokan Victor Hugo, Zola, Stendhal, Radiguet, stb. "nemes" alapanyagának voltak filmre vitt kosztümös tablói.

2009-06-20 16:18:32 zéel #53

Javított kiadás:
" A művészet olyannak mutatja a világ szövedékét, amilyen: bonyolultnak, ezzel segít felfejteni. A kommersz leegyszerűsít, így inkább elfed, mint feltár." (MUSZTER, 2008. július)

előzmény: zéel (#47)

2009-06-20 16:14:40 puttancsospeti #52

Ez azt implikálja, hogy kellő érzékkel egy gyümölcseit potyogtató kókuszfa erdőn történő áthaladás életveszélyes drámáját is meg lehet jeleníteni olyan izgalmasan, mint a cápatámadás veszélyeit. ;-)
És ez bizony igaz lehet!

előzmény: critixx (#51)

2009-06-20 16:10:36 critixx #51

Truffaut mondta, hogy a filmben nincsen nemes és kevésbé nemes téma. Ezzel voltaképpen egyetértek, a leggagyibb tucattörténetből is lehet zseniális, korszakalkotó filmremeket csinálni (mint azt pl. pont a Nouvelle Vague is bebizonyította) és a legnemesebb alapanyagból is borzalmas fércművet.

2009-06-19 00:15:00 -senki- #50

Hát az biztos hogy a Delta egy pocsék film.

Szerintem egy "zseniális" filmnek mindenképp művészeti igényűnek kell lennie (bár mondjuk egy nagyon szórakoztató vígjátéknak nem feltétlen kell filmileg művészinek lennie, bár a humort is kis túlzással művészetnek nevezhetjük). Legalábbis egy film akkor rossz Művészfilmek vs. Tömegfilmek relációban gondolkozva, ha a "művészfilm" öncélú csak a magát a készítő "művészt" szórakoztatja, míg a tömegfilm akkor rossz ha csak a legigénytelenebb tömeget.

előzmény: Cesare Gonzago (#44)

2009-06-18 23:27:10 ilozka #49

A Rottentomatoes engem rendszeresen félretájékoztatott, pedig én középutas vagyok - a vontatott művészfilmeket ugyanúgy unom mint az amcsi tömegfost. Az IMDB-t használom.

előzmény: cucu (#46)

2009-05-03 22:42:29 madcows #48

en azt szeretem, ha egy rendezo egyszerre komersz, de vegig muveszi megoldasokkal dolgozik, tehat az aranykozeputon halad, mint mondjuk Tarantino, vagy Fincher, esetleg Nolan

2008-07-27 09:02:07 zéel #47

Kommersz film vs. művészfilm.
" A művészet olyan mutatja a világ szövedékét, amilyen: bonyolultnak, ezzel segít felfejteni. A kommersz leegyszerűsít, így inkább elfed, mint feltár." (MUSZTER, 2008. július)

2008-06-02 12:05:29 cucu #46

Mondjuk én még nem láttam nálunk olyan közönséget, aki ne tapsolta volna szét a tenyerét a legszarabb előadásokon is. Asszem kis hazánkban nem dívik a Rotten Tomatoes. :-)

előzmény: zéel (#45)

2008-06-02 10:33:01 zéel #45

Helyes! A napi (párt)politikával NEM kell foglakozni, mert nem való erre a fórumra, továbbá: semmi értelme!
Az általam ajánlott írás azonban a jelenlegi magyar rendszer (konstrukciós) hibáit elemzi, és meglepően tárgyilagosan ír az előző rendszerről is! És ebben a minőségében meglehetősen ritka példány!
Hozzáteszem még, hogy vannak komoly, időtálló politikai (igazi közügyeket bemutató) filmek is! Igaz, hogy NEM Magyarországon!
De, hogy mást ne mondjak: sok ilyen értékes (a jelenlegi rendszer, ill. a közelmúlt problémáit tárgyaló) filmet készítettek már a románok, lengyelek, szerbek, csehek...
Nálunk, a tiszteletreméltó néhány fiataltól (Mundruczó, Török, Hajdu, Faur...) eltekintve, világhírű nagy öregjeink valamiért ódzkodnak az ilyen témájú filmektől!

Jut még eszembe: van még egy, eddig nem említett filmes kategória is: a blöff film! Igazi "nagymestere" Jancsó! Hernádival együtt még színházban is előadták ezt a "műfajt", amit a (sznob) közönség ahelyett, hogy kifütyült volna – lelkesen megtapsolt!

2008-05-31 14:38:19 Cesare Gonzago #44

Némi adalék a témához:

Gyönyörűen fényképezett film Mundruczó Kornél új alkotása, a Delta, és a rendező mesterien bánik a hangokkal, de a kritikusok szűk körének szánt művészfilmről van szó - írta a The New York Times.

Tipikusan fesztiválra készült művészfilm - állapította meg cannes-i tudósításában a New York-i újság a játékfilmről, amely 21 másikkal együtt verseng a 61. Cannes-i Filmfesztiválon az Arany Pálmáért.

A kritikus méltatta a költőien fényképezett arcokat, a természetet. A rendező ügyesen bánik a hangokkal: a fodrozódó hullámok és brekegő békák hangja, amelyet zenei futamok szakítanak meg, azokra az érzelmekre utalnak, amelyeket a szereplők nem öntenek szavakba.

A minimális történetű Delta egy lassú folyású, nehéz és hivatalból mértékletes fesztiválfilm, amely a kereskedelmi mozikat elöntő, gyorsan pörgő filmek üdvözlendő ellenpólusa. Ez rendben is volna. A gond csak az, hogy - akárcsak a közepes hollywoodi romantikus vígjátékok - nem akar kitörni korlátozott törekvéseinek világából. "Nehéz elképzelni egy közönséget ehhez a filmhez a Cannes-hoz hasonló helyeken kívül" - írta a lap.

A The New York Times szerint nem arról van szó, hogy a "külső közönség" nem érdeklődő vagy kiművelt. Inkább az a helyzet: a Delta nem tesz kísérletet arra, hogy túllépjen a filmet kötelességből és odaadással megtekintő kritikusok és programszervezők nemzetközi körén. A kritikus megjegyezte, hogy ő szerencsére kedveli a művészfilmeket, de ezek sem feltétlenül mentesek a közhelyektől.

A 39. Magyar Filmszemle óta - ahol a Delta elnyerte az Arany Orsó fődíjat, a legjobb filmzene díját (Lajkó Félix) és a külföldi filmkritikusok Gene Moskowitz-díját - az első nyilvános vetítés a keddi díszbemutatón volt Cannes-ban.


(MTI, www.nol.hu)

2008-05-31 14:22:11 limupei #43

Nem is neked szólt:)

előzmény: Cesare Gonzago (#41)

2008-05-31 14:04:53 Cesare Gonzago #42

Számomra is ez NAP híre! (A Dögkeselyű pedig bizonyos tekintetben az idei év egyik - ha nem a legjelentősebb - kiadványa.) Elképesztő: 2004-ben láttam először András Ferenc remekművét, és azóta vártam erre az alkalmomra!

Hip-Hip-Hurrá!

előzmény: Jereváni Rádió (#40)

2008-05-31 14:02:33 Cesare Gonzago #41

Direkt nem politizáltunk, limupei! Jereváni Rádió és jómagam csak arra tettünk kísérletet, hogy bemutassuk: a múlt adja magát, mint téma (a szépirodalomban és a filmművészetben is), de itt kezdődik a probléma (már ha ez probléma): egymással versenyeznek a "múltképek".

előzmény: limupei (#37)

2008-05-31 13:47:53 Jereváni Rádió #40

Hip-Hip-Hurrá! Május 27-én kiadták a Dögkeselyűt! A nap filmes híre számomra. Köszönöm az infót.

előzmény: limupei (#38)

2008-05-31 13:33:23 Gaby #39

Én azt a tendenciát látom a hazai filmeknél, hogy inkább révednek nosztalgiusan a múltba, mint, hogy bemutassák annak hibáit, és jelenünkre gyakorolt negatív hatásait. Talán a Fehér tenyér óta elindult valamilyen úton a magyar film (mármint múltábrázolás terén).

2008-05-31 13:00:11 limupei #38

Ja, és a Dögkeselyű kapható dvd-n. Itt vagy itt vagy itt...stb

2008-05-31 12:07:23 limupei #37

Ha egy mód van rá, a politikát hanyagoljátok itt a kt-n. Senkinek nem jó és semmire nem jó. Köszi!

2008-05-31 10:39:52 zéel #36

A rendszerváltáshoz, ill. ahhoz, hogy hogyan lett a térség egykori csodagyereke (az Economist megfogalmazása!), Magyarország – a térség szégyene!
Tehát itt olvasható egy ritka jó elemzés a magyar helyzetről az ÉS-ben! (Remélem Esterházy, Nádas vagy például a lap főszerk. helyettese, Váncsa is olvassa!)

2008-05-31 01:36:47 Jereváni Rádió #35

"a rendszerváltozás bevégzett tény és cezúra" - ezt nem tagadom, mert ha nem lett volna, akkor még mindig pult alatt ácsingóznánk a banánért (bocs a triviális példáért).

"...ahány ember, annyi múltkép és történelmi narratíva. E narratívákban persze van valami közös, amely szervezi a közösségeket, de ezek a "valóságkonstrukciók" inkább elválasztanak, mint összekötnek." - lehet, h velem nem értesz velem egyet, de ez éppen "a múltak még nem múltak el" kijelentésemmel kompatibilis.

"A politikusok a kívánatos jövő felől szemlélik, "konstruálják meg" a múltat." - szerintem meg pont fordítva van, a múltat (a történelmet) használják fel az általuk elképzelt jövő igazolásául (ez számomra nem pejoratív tulajdonság, amíg a világ világ .mindig ez lesz a jellemző rá). Részemről erről ennyit. DÖGKESELYŰT MIKOR ADJÁK MÁR KI DVD-N? Lehet, h nem művészfilm a szó általánosan elfogadott értelmében, de ki nem szarja le?

előzmény: Cesare Gonzago (#34)

  • 1
  • 2