Könyvajánló

(vissza a topikok listájához)

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
  • ...
  • 4
2018-12-13 23:40:33 dittike #352

http://fuhkiado.hu/

2018-12-13 23:40:14 dittike #351

http://fuhkiado.hu/

2018-11-22 21:42:18 Ugor #350

Na, akkor most találtál nekem is valamit.

előzmény: coles (#349)

2018-11-22 21:09:08 coles #349

Már rendelem is!

Ismeritek az alábbit?

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Lichter_Peter_52_kultfilm_A_Szarnyas_&type=22&id=307818

előzmény: ArmaGedeon (#348)

2018-09-26 09:14:32 coles #347
2018-08-05 19:09:36 budaik #346

remélem nem az a magyar nevű irónő írta, aki a De Niro könyvet :D

mert az sokak szerint , hát hanyag munka.... :D

előzmény: csabaga (#345)

2018-08-05 18:26:17 csabaga #345

Megjelent egy Steve McQueen életrajz.

Nem egy nagy munka, de néhány érdekes dolgot meg lehet tudni róla.

2018-08-05 17:38:42 Kiju093 #344

Főként nőknek ajánlanám, akik szeretik a jó pszicho thrillereket, viszonylag új könyv:B. A. Paris: Zárt ajtók mögött. Pörgős, könnyen olvasható, nekem nagyon tetszett.

2018-07-24 10:50:13 kaamir #343

Dan Simmons: Terror

700 oldalnyi tömény szenvedés, embertelen küzdelem a természettel és az afelettivel. Gyengébb író kezében ebből egy végeláthatatlanan kín-pornó lett volna, de Simmons előadásában egy percig nem válik öncélúvá a dolog. Már-már dokumentarista szikársággal adja elő a Terror és az Erebus legénységének minden képzeletet felülmúló kálváriáját, olyan atmoszférát teremtve, hogy bár 30 fokos melegben olvastam, többször is úgy éreztem, hogy lefagynak az ujjaim.

Simmons regényének fő kérdése, hogy meddig mennél el a túlélésért. Ahány karakter a könyvben, annyi válasz. Van, aki önként feladja, van akinek a legnagyobb bűn sem túl nagy ár az életben maradásért. Remekül megírt, lélegző figurák bolyonganak a jégen, akik közül bizony nem egyet megsirattam. Mondjuk itt a halál is olyan szenvtelen, zord, hogy nyáladzásnak helye nincs.

Talán a vége az, ami cseppet csalódás volt. Én valami sötétebbet, földhöz-ragadtabbat, kilátástalanabbat vártam volna, de igazából Simmons verziója is teljesen a helyén van.

2018-07-20 10:45:03 ChrisAdam #342

Miután több spanyol íróval próbálkoztam az elmúlt időszakban és nehezen csúsztak le a torkomon, vagy épp meg is akadtak, visszatértem Murakami Rjúhoz és a Piercing után a Casting című thrillerét olvastam el.
Még mindig azt vallom, hogy Murakami hihetetlen briliáns elme, olyan karaktereket épít fel és valósít meg, olyan hangulatot ont gazdag leírásaival, amihez igazán kevesen értenek... ám a Casting jóval elmarad a Piercing mögött.
A borús, érzelemmentes, nyüzsgő Tokió újra beszippant és nem enged. Amiben pedig professzionális írónk: a feszültség egyszerűen kitölti a lapokat az első fejezettől kezdve. Az a tudat, hogy a történet thriller, de mégis az első jó pár fejezet puszta romantika, már felépíti a robbanó feszkót és kíváncsiságot.
Ugyanakkor bármilyen kellemes is olvasni a Castingot, olyan csúnyán el van rontva a finálé. A felépített izgalom egy csapásra elszáll, a hatásvadász és túlzóan erőszakos, öncélú, "japános" végjáték rendkívül összecsapottnak hat. A karakterfejlődés és az ok-okozati rendszer sincsen szépen kibontva, így aztán nem érezzük jogosnak ezt a lezárást. Kicsit olyan, mint egy giallo - a gondosan megmunkált sztori fejbe kólintva egy nevetséges véggel. (A főszereplő lány céljai igencsak légből kapottak és sután megmagyarázottak és bármennyire is veszedelmes az utolsó pár oldal, egyszerűen nem tud igazán sokkolni.)
A Piercing tömény zsenialitása tehát sajnos nem található meg a Castingban, sőt: ha valaki olvassa azt a könyvet, akkor már nem üt akkorát a milliő és a hangulat sem, ez utóbbi sokkal gyengébb minden értelemben. A filmre viszont kíváncsi vagyok!

10/6

2018-06-11 23:29:23 ChrisAdam #341

A minap végeztem Murakami Rjú Piercing című könyvével és őszinte leszek: életemben nem olvastam még ennyire nyomasztó könyvet. Tulajdonképpen nem is nagyon lehet besorolni, hogy micsoda is ez, hiszen krimi és thriller, vastagon, de mégis inkább dráma, amiben van egy nagyon sajátos fekete humor és helyzetkomikum... és horror. Szóval egy nagyon masszív anyag, amiből nehéz kilábalni. A sötét Tokió esős, hideg atmoszférája teljesen bekebelez, Murakami leírásai pedig odaszögeznek a székhez. Tabuk nélkül ír le mindent, teljesen kitár mindent az olvasó elé. Éppen ezért nehéz is olvasni néha. Viszont ugyanakkor meg pedig pont, hogy könnyű: a leírások magával ragadóak és rendkívül részletesek, ritkán tudunk együtt mozogni a főhősökkel. Féltem a lezárástól, mert egy ilyet nagyon könnyen el lehet rontani, de váratlanul tökéletes. Azt hiszem, Park Chan-wook egy igazán zseniális filmet készíthetne ebből. Bár látom, már az amerikaiak lecsaptak rá...
Mindenesetre Murakami könyve briliáns, szerintem nem is utoljára olvastam, olyasmi élmény, amit nem elég átélni egyszer: pontosabban csak egyszer nem lehet minden aspektusát megfogni. Baromi fontos témáról szól és olyanról, amik inkább tabuk és legféltettebb titkaink. A társadalom romlottságáról és kiüresedettségéről, és leginkább arról, ahonnan ez jön. Nagyon melegen ajánlom, a könyv úgyis hidegzuhany lesz. 10/10

2018-05-18 17:50:16 ChrisAdam #340

Márquez egy korai irományát vettem kezembe, az Utazás Kelet-Európában pedig lebilincselően izgalmas korrajz. Mintha órákon át a Fortepan fekete-fehér, poros, eltűnt történeteket mesélő fényképeit nézegetnénk. Életre kelt képeket látunk és ezt még izgalmasabbá teszi az, hogy a narrátor a dél-amerikai író, aki a nagyvilág Vasfüggönyt ostromló sztereotípiáival felvértezve indul neki Kelet-Európának. Márquez azonban nem áll meg csak pillanatképeknél, a korrajz jelentős összetevőjét a sztereotip fekete-fehérből, az élmény által színes, hús-vérré vált emberekből teszi össze. Így lesz hatásos és maradandó élmény nekünk is, a képgyűjtemény mozogni kezd és élni.
Kétségkívül magyar emberként az utolsó fejezet a legérdekfeszítőbb, rendkívül izgalmas, ahogy rálát - szinte teljesen pártatlanul - Márquez az itthoni helyzetre történelmünk éppen legkritikusabb pontján. Habár néhol pontatlan és tudatlan, ez teljesen érthető, hiszen a világ még bizonyos téren sötétben puhatolózott a hazai helyzetben, pontosan úgy, ahogy a magyar emberek. Felettébb érdekes a moszkvai látogatás is, egy igen széleskörű rálátást nyerünk a Szovjetunió megalomán városának életére, a lengyel, cseh és német túrák pedig szintén figyelemfelkeltő, az ötvenes évek hangulatát jól megfogó útikalauzok.
Most, hogy olvastam az író utolsó és majdnem első könyvét - hiszen ezt megelőzte a Söpredék, szépen haladok tovább az életműben, azt hiszem, megvan a nyárra az olvasnivalóm.

2018-05-10 19:06:58 zéel #339
2018-05-09 09:27:41 coles #338

Jonathan Wilson: Az argentin foci... (Az eredeti cím tökösebb)

Hegedűs Henrik még a télen említette, jön a magyar fordítás. Kb. 10X halasztották, de megérte várni. Szerelmeim: Argentína és foci... Ráadásul a(z egyik) legjobb "focitörténésztől"!? (Polcaimon feszítenek: Futballforradalmak, Kívülállók, A Liverpool története 10 meccsben...) Történelmi háttér, gazdasági kontextus(ok), társadalmi kitekintő. És (A) FOCI. (A filmes utalásokat majd bemásolom.) Pár nap alatt kivégezhető (az 543 oldal szinte semmi)!

(A Világirodalom c. hatalmas kötet (szerk. Pál József) - valahol a 200. oldal magasságában - tovább pihen...)

Mike Tyson: Kendőzetlen ​igazság

Sajnos mostanában az alváson spórolok, hogy olvassak is némi (szép)irodalmat. Az egyik szlovák könyvesboltban (Krisztina, köszi a kupont!) rábukkantam egy másik szerel(m)emre: A BOKSZRA. Döbbenetes sor(s)ok! Iron Mike kivakarja magát a f*sból, hogy aztán visszazuhanjon a sz*rba. (2 nap alatt betoltam a felét, úton-útfélen felütöm, sajnálom, hogy nem hoztam magammal.) Sajnos(?) több poént ellőtt már a Spike Lee-féle stand-up során (vagy a dokumentumfilmben), de így is bővelkedik váratlan fordulatokban. Lendületes, szellemes (annyi (ön)iróniával, hogy Vonnegut mondaná, ettől még egy anyahajó is süllyedne), informatív. Ajánlanám.

2018-05-08 18:02:56 ChrisAdam #337

Egy hete, együltömben végeztem ki Márquez Bánatos kurváim emlékezete című könyvét: egy lélegzetvételnyi, rövid utazás egy idős ember gondolataiban. Első könyvem az írótól (shame on me), de rendkívül élveztem a vizionárius stílusát; egyfajta bölcsességkönyv egy haldoklótól, aki ugyanakkor nagyon is él és tudja is, hogyan kell élni. Ritkán hallunk ilyen míves ódákat a szerelemhez és van lehetőség bőségesen mazsolázni az érdekes felvetések, gondolatok között. Azt hiszem, egy ideig elveszek az ő bibliográfiájában.

Ugyanígy nemrég olvastam ajánlásra Mario Vargas Llosa Szeretem ​a mostohámat című szerzeményét, szintén egy rövid könyv a szenvedélyes délvidékről, de ez inkább csak egy szenzuális élményszerzésnek készült, mint valódi mondanivaló átadására. Jelentem, nem fejeztem be, mert valahogy egy idő után elegem lett az egyik főszereplő Don Rigoberto tisztálkodási és ürítési szokásainak hosszas ecsetelgetéséből, vagy a hatásvadász erotikus leírásokból, amik nem vezettek sehova... A vége elvileg tart meglepetéseket, de van jobb dolgom is egyelőre.

2018-04-20 13:59:52 ChrisAdam #336

Totth Benedek: Az utolsó utáni háború

Vég nélküli rémálom, vágatlan snitt egy posztapokaliptikus közegről, romok közé égett lélektelenség, szürke köddel érkező reménytelenség Totth új könyve.
Nemrég láttam a szovjet Jöjj és lásd című alkotást, ami kicsit leterített, úthengerként gázolt át rajtam. Nyersen és vadul mutatta be a háborút, kész fájdalom volt nézni, a két és fél óra teljesen beszippantott. Totth könyvénél akaratlanul is eszembe jutott a film, mert ugyanazt a nyers és vad hangnemet üti meg, ráadásul itt is egy kamasz a történet szócsöve (kíváncsi lennék, látta-e a filmet, illetve akkor már a Saul fiát, de egyébként szinte biztos, az általa fordított Az út volt az egyik ihletforrás.).
Totth előző könyve, a Holtverseny egészen makulátlan darab (#322 komment), a határokat bőven feszegető, irgalmatlanul szókimondó és kegyetlen könyv, ami ugyancsak úthengerként működik. A Holtverseny viszont bármennyire is nehéz olvasmány, a folyamatos fekete humor, a zseniális helyzetkomikumok, tarantinói fogások túl tudják lendíteni olvasóját a vitatottabb részeken. Nem így Az utolsó utáni háború, amelyben habár ugyanúgy komoly szerepet játszik az abszurd, fekete humor, de közel sem hagy annyi levegővételt. Sőt, egészen fojtogató főhősünk szürke útja a világvége utáni végtelenségben, szürrealitása elborzasztó és beszippantó. Nyomasztó, és erős elbeszélői formája miatt könnyen ki tudja húzni olvasóját a napsütéses valóságból. Totth filmszerű, színes-szagos képei, leírásai nagyon erős világot képeznek és tulajdonképpen a vizualizáció a regény legerősebb pontja. A hangulat tökéletesen meg van teremtve, viszont ezentúl a regény korántsem annyira makulátlan, mint elődje.
Második könyvnek lenni nehéz, Totth is igazolja ezt, a Holtverseny zseniális, szépen kidolgozott karakterei után itt csak jobbára sablonkaraktereket kapunk, maga a főszereplő sem olyan különleges. Ennek ellenére persze minden olvasó hozzáteszi a maga által elképzelt sztereotípiákat, így aztán elkönyvelhetjük egy szabadabb, aspektusaiban formálható regénynek.
A történet akár egy akadályverseny, a lineáris sztorit folyamatos küzdelmek, menekülések, borzalmak állítják meg - no és visszatekintések, lidércálmok, látomások, amik többnyire izgalmasak és legalább annyira elborzasztóak. Jó, hogy a könyv ügyesen egyensúlyozik a valóság és képzelt valóság közt, néha ügyesen összezavarja olvasóját, így aztán némely lényeges momentum is kérdéseket hagy maga után. Viszont olykor visszaköszön a Holtverseny epizodikussága, holott itt a történet ezt nem kívánja meg. Folyamatos küzdelem és megoldás körforgása a regény, persze végső feloldást egyik kis epizód sem ad. A sztori pikantériáját adja az is, hogy rendkívül céltalan. Ezt jó értelemben mondom, a reménytelen vándorlásról gondolni sem tudjuk, hogy merre fut ki - pontosabban: a mindent elpusztító háborúból van e kiút, van-e menekülés?

Totth könyve közel sem olyan zseniális, mint a Holtverseny, olvasni sem olyan kellemes, mint az, de mindenképp megéri a pénzét. Ugyan sokszor hullámzó a könyv: néha libabőrös epizódok nehezítik a lapot, néha pedig meglepően suta, vagy elkapkodott részek várják az olvasót. Kicsit olykor olyan, mintha egy kiadás előtt álló utolsó verziót olvasna az ember, itt-ott történetileg felesleges szálak, események tarkítják a szöveget, de néha nem is áll ez rosszul a tébolyt elmesélő szövegnek.
Brutalitása embertelen, a Holtverseny se takarta el a durva részeket, Az utolsó utáni háború viszont inkább premier plánba meséli el ezeket a szörnyűségeket. Néha túl is lő a célon, túl tömény és túl sok a vér, a borzalom, meglehet, hogy pont valaki emiatt lesz érzéketlen ezek iránt, visszásan is elsülhet.

Útközben rájöttem, hogy a könyv leginkább filmként működne jól. Filmszerű elbeszélése, a borzalmak és szörnyűségek, a karakterek szenvedése, a reménytelen háborús övezet közege filmvászonért kiált, egy újabb Jöjj és lásd vagy épp történetmesélése miatt Apokalipszis most kerülhetne a vásznakra, egy vizionárius rendező kezében zseniális alkotást lehetne forgatni ebből az erősen jó, de olykor csúnya hibákat vétő történetből.

Totth második könyve egy hosszú rémálom, a vizuális típusoknak még inkább. A horrort, thrillert, szürreális drámát szerető feketeöveseknek ajánlom nagyon is. Nem könnyű menet.

10/8

2018-02-10 12:36:28 Bubu #335

Bátran ajánlom mindenkinek Böszörményi Gyulától az Ambrózy báró esetei sorozatot:
Budapest, 1900-as évek eleje, egy magánnyomozó nemes, és egy minden lében kanál fehérnép, mint segéderő. Az író nem sajnált időt, energiát, hogy valóban a korabeli Budapestet ábrázolja, akkori szlengekkel, tájszólással, stílussal beszéljenek a szereplők. A második rész a legjobb krimi, amit valaha olvastam, benne a korabeli legnagyobb bűnűgyi rejtélyekkel.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2017/11/24/boszormenyi_gyula_leanyrablas_budapesten_296
http://konyvkuczko.blog.hu/2018/01/03/boszormenyi_gyula_nasz_es_teboly_793

2017-12-15 01:08:50 Tenebra #334

Kövezzetek meg, de ez engem valahogy nem tudott elkapni, pedig szeretem a vámpírokat, és Alucard is szimpatikus lenne. De valahogy nagyon nem jött be a sztorija. Pedig megvettem belőle 6 kötetet annak idején, ám abba is hagytam, annyira elveszítette az érdeklődésem. Mondjuk talán annyit felhozhatnék a védelmében, hogy "sajnos" olyan nagyágyúkkal olvastam párhuzamosan, mint a Death Note és a Berserk.

előzmény: Havierez (#333)

2017-12-15 00:35:35 Havierez #333

Ajánlom a Hellsing nevű 10 kötetes mangasorozatot mindenkinek és különösképpen azoknak akik szeretik az izgalmas fantasy és vámpíros történeteket. Jó képregénysorozat érdemes időrendben haladni vele magyarországon kapható mind a 10 kötet.



még egy kép

2017-12-11 20:34:49 csabaga #332

Megjelent egy könyv a Casablancáról,a szereplők kiválasztásától a film utóéletéig.Nekem a korabeli cenzúra tartogatott leginkább érdekességeket.A magyar,félreszinkronizált és zenétlenített változatról annyit olvasni:a szinkronhangokat rosszul választották ki.Ez valóban igaz.

2017-11-14 20:58:39 Bubu #331

Viszonylag új megjelenés: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
A legjobb könyv, amit a magányról olvastam:
http://konyvkuczko.blog.hu/2017/11/13/gail_honeyman_eleanor_oliphant_koszoni_jol_van_351

2017-11-14 20:12:39 csabaga #330

Amióta megtudtam,a Családi összeesküvés eredeti címe:Family Plot=Családi parcella,logikusan,már semmin sem lepődök meg.Egyébként a net korában mibe kerülne egy címnek utánanézni?

előzmény: critixx (#329)

2017-11-14 19:30:33 critixx #329

Kb. 8-10 éve megjelent egy Hitchcock életrajz, fogalmam sincs melyik kiadó gondozásában. Iszonyúan igénytelen, pocsék fordítás, tele hibákkal. A filmek címei egyrészt tükörfordításban szerepelnek, senki sem nézett utána a rendes magyar címeknek. Másrészt bizonyos címek esetében még le sem tudták fordítani őket rendesen, a fordító teljesen félreértette a jelentésüket (pl. The Flame of New Orleans = New Orleans lángokban...). Harmadrészt a különböző filmes szakkifejezéseket sem sikerült normálisan, helyes magyar megfelelőjük szerint lefordítani. Értem én, hogy drága dolog egy lektor, egy hozzáértő fordító meg pláne, de egy kiadónak ilyen fércművet kiadni a kezéből egyszerűen szégyen.

előzmény: csabaga (#328)

2017-11-14 18:56:18 csabaga #328

Megjelent egy Sophia Loren életrajzi képeskönyv.Annyiban korrekt,hogy mind a személyével,mind a filmjeivel kapcsolatban teret ad pro és kontra véleményeknek,kritikáknak.Viszont a filmcímeknek a fordító nem nézett utána,maradt az igénytelen tükörfordítás.Néhány esetben azért eltöprengtem,a filmet a könyv szerzője látta-e?

2017-11-09 21:03:33 Mizi #327

Filmplakát kedvelőknek ajánlom a Fekete Dávid szerkesztette A magyar hangosfilm plakátjai 1931-1944 című könyvet. Már csak azért is érdemes beszerezni, mert a régi magyar filmeknek nem igen lelhetőek fel a plakátjaik az interneten, így ez az oldal is eléggé hiányos ilyen téren sajnos.

2017-11-06 13:10:26 zéel #326

Filmkritikák ínyenceknek - mintegy négyszáz filmről.
Négyszáz csapás!
A rövid, tömör, szubjektív filmkritikák (mini esszék) szerzője irodalom professzor. És filmrajongó!
Írásai - ha láttad a filmet, ha nem - csemegék!
A szerző, Nagy Imre 1990-től 2006-ig vezetett filmes naplójának eredményeként jött létre, amelynek egyes darabjait korábban filmkritikák formájában publikálta. Ebből a nyersanyagból formálódott és bővült ez a könyv, amely több mint négyszáz film bemutatását, elemzését és értelmezését tartalmazza, személyes nézőpontból, de tárgyi hitellel. Ez a munka akár kézikönyvként, filmes enciklopédiaként is szolgálhat, ám sajátos „filmregényként” is olvasható, melyből kirajzolódik az ezredforduló filmművészetének gazdag körképe, irányzatai, stílusváltozatai, fontos rendezőinek munkássága. A szerző figyelme a magyar és az európai, valamint az amerikai film mellett kiterjed a kevésbé közismert iráni és távol-keleti alkotásokra is.


Én még anno a pécsi napilapban olvastam a Szerző írásait. És nagyon reméltem, hogy egyszer könyv is lesz belőlük.
Csak most fedeztem fel a Tudásközpontban, de azonnal tudatom tanult KT társaimmal. Meggyőződésem, hogy sokan forgatnák élvezettel ennek a - filmes körökben viszonylag ismeretlen - irodalom professzornak a könyvét.

2017-10-26 18:58:39 ChrisAdam #325

Köszi! Nem olvastam el az elemzést, nem akarok semmit tudni az olvasandóról, manapság úgy érzem, így ütnek számomra a dolgok, filmek is.

zéel: Meg tudom érteni, de én bátorítalak, hogy olvasd tovább! :)

előzmény: Umberto (#323)

2017-10-26 17:17:47 zéel #324

Én kb. egy éve olvastam...az első fejezetet. Azóta még nem mertem neki állni a folytatásnak.

előzmény: ChrisAdam (#322)

2017-10-26 16:51:54 Umberto #323

Ha tetszett Totth regénye, ezt a könyvet ajánlom figyelmedbe:

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-02-20+10%3A00%3A00/gulyas-peter-a-vegtelen-tersegek-orok-hallgatasa

előzmény: ChrisAdam (#322)

2017-10-26 15:44:00 ChrisAdam #322

Mostanában nem találtam meg a nekem való könyvet, pedig belekezdtem számos olyan műbe is, ami nagy szeretetnek örvend. A Nézd, ki van itt például alvásra volt nálam jó, a Gépnarancsot nyelvezete miatt nem tudtam gördülékenyen olvasni (nem adtam még fel teljesen!), még a hó elején a Harcosok klubját kezdtem el, de aztán kezembe akadt Totth Benedek izgalmas, nyelvezetében megdöbbentően eredeti, történetében intenzív Holtverseny című műremeke.

[aki semmit nem szeret tudni a műről annak olvasása előtt, az itt hagyja abba]

Tulajdonképpen ha valaki nincs hozzászokva az ilyen nyers, az irodalmi nyelvezettől kurvára messze eső szóhasználattól, akkor az első lapok után leteszi a könyvet. De nem is csak a nyelvezet az, ami kibillentheti az olvasót, hanem a történet is. Intenzív kezdés: egy csapat beszívott tizenéves jogsi nélkül száguld az éjszakában, a mindentől távol eső útszakaszon pedig egy öregúrt cserbenhagyással gázolnak el.
Mindez a röpke kép persze sok prekoncepciót állít, de ez nem egy szimpla bűnügyi regény, nem is horror, nem is modoros, dokumentarista beszámoló "vad fiatalokról", de még csak nem is egy lázadó tini didaktikus, depresszív vallomásai.

Totth könyve egy csapat középiskolásról szól egy meg nem nevezett városban (feltehetőleg a kaposvári kötődésű író miatt Kaposvár, de helyszíni egyezések miatt inkább Veszprém), akiknek élete három dologról szól: puncikról, a drogról és az uszodáról. Dragomán György hátoldali ajánlása lövi fel az elvárásokat az égbe: "Trainspotting az uszodában", de én mégsem ezen a vonalon mennék, a Holtverseny egy lélektani thriller, egy coming-of-age regény, mely távolról tűnhet kamaszregénynek, ám ahogy a szerző is mondta, nem annak szánta és én is vitatkoznék azzal, hogy egy tizenéves fiatal elolvassa.

A könyv hihetetlen ereje és lendülete többek közt a nyelvezetében rejlik. Rendkívül vékony az a penge, amin Totth táncol, hiszen a fiatalok nyelvhasználatát nem csak a párbeszédekben kellett reprezentálni teljes hitelességgel, hanem a teljes mű ebben a mederben mozog, mivel a regényt az egyik főszereplő meséli el. Mondanom sem kell, hogy habár a hitelességet nem lehet ellenőrizni (hiszen amennyi fiatal, annyi szóhasználat és stílus), de Totth teljesen hitelesnek tűnik és ezáltal ha az ember nem riadt el a kimondottan kegyetlen történettől és környezettől, erős szexualitástól, akkor egyszerűen berántja a történetbe, onnan pedig nehéz letenni a könyvet.

Olvasmányos, rendkívül részletgazdag könyv. Narratívájában és elbeszélésmódjában emlékeztet A fehér királyra, talán nem véletlenül Dragománt hívták meg ajánlószöveg írására, itt is kisebb epizódokból áll össze a puzzle, ami egy csúcspontban ér véget. A finálé pedig letaglózó. Miután a kétszázhúsz oldalon keresztül folyamatosan szapulja a könyv olvasóját tabudöngető tartalmával, az utolsó harminc oldalon gyomron vágja, hogy aztán sajgó testtel, véraláfutással dőljünk le a nappali kanapéjáról.

Sokaknál ki fogja verni a biztosítékot. Nem mondom magam egy prűd embernek, sőt. De nekem is volt pár pillanatom még az elején, amikor elgondolkodtam, hogy miért is olvasom ezt. Sok helyen tűnik öncélúnak az erőszak és a szexualitás, sok helyen pedig úgy érzi az ember, egy túltolt Tarantino-jelenetbe csöppentünk, de ahogy halad a regény a vége felé, egyre több mindenre választ kapunk, a végén pedig semmi kétségünk nem lesz afelől, hogy ez így tökéletes, ahogy van.

Ugyanakkor nem kell Totth könyvét úgy beállítanunk, mint egy alapjaiban mély érzésű, nagy igazságokat megfogalmazó, komolykodó, drámai könyv, sok helyen nagyon is intenzíven él a humorral, a legkomolyabb helyzeteket is könnyedén írja le, a szóhasználat pedig nem is engedi azt, hogy elvesszen a drámaiságban, a nagy monológokban, pedig témája ezt kívánná - de nagyon helyesen sosem enged ennek.
Így aztán hangulatában sok helyen olyan, mint egy Tarantino vagy Shane Black forgatókönyv (lám-lám, széleskörű irodalmi tudásom híján filmessel jövök...), néhol pedig éppen olyan, mint A fehér király, de tény, hogy örökké új meglepetésekkel szolgál, izgalmas és egyes fejezetek után elég csak felocsúdni és elismerően csettinteni.

Úgy látszik, nekem olyan szerencsém van, hogy minden évben csak egy olyan könyv van, amit az irodalom mennyei trónkövére magasztalok, ahogy tavaly A fehér király, vagy azelőtt a Semmivégre, úgy idén a Holtverseny az, ami nálam elnyerte az év legjobb olvasmánya címet.

10/10.

2017-09-10 15:36:37 zéel #321

Végre sikerült megszereznem Kelecsényi László "Vászonszerelem" c. könyvét.
A magyar filmek kedvelőinek alapkönyv ez a több száz filmet tárgyaló kiadvány.
Nekem különösen kedvemre való a Szerző stílusa, megközelítési módja:
az egyes filmeket tárgyaló rövid, lényegre törő, szubjektív megfogalmazások.

2017-09-10 15:23:34 zéel #320

Örülnék egy megfilmesítésnek. Én is! De, ugye tudjuk, hogy belátható időn belül egy ilyen magyar filmre nincs sok esély.
De az is valami, hogy legalább ez a könyv elkészült. (Erre is alig harminc évet kellett várnunk.)

előzmény: bakocsa (#319)

2017-07-22 10:42:53 bakocsa #319

Remek szatirikus politikai krimi - némi erotikával fűszerezve - A rendszerváltó, köszönöm az ajánlást. Örülnék egy megfilmesítésnek.

előzmény: zéel (#317)

2017-06-01 11:09:12 Bubu #318

Nemrég olvastam Rain Arlender: Az élet esszenciája c. könyvet, amit szívből ajánlok mindenkinek. Nyaralásra is nagyon jó, mert humoros, kedves, helyenként kissé morbid könyv, amiben a whiskey gyártásának és a magyarság mibenlétének is szerep jut...
http://www.bubumaczkokuckoja.hu/l/rain-arlender-az-elet-esszenciaja/

2017-06-01 09:37:57 zéel #317

Erotikus bűnügyi regényként is olvashatjuk Kerékgyártó István "A rendszerváltó" c. könyvét (Kalligram Kiadó, 2017.)
Mégis azoknak ajánlom elsősorban , akik érteni szeretnék, hogy mi történik, mi történt kis hazánkban az elmúlt 40-50 évben.
Azoknak viszont nem ajánlom, akiknek még vannak illúzióik a pártok működésével, a rendszerváltás tisztaságával kapcsolatban.

Egy rövid idézet a könyvből:
Politikai nézetet nem könnyű váltani, tűnődik Vidra (a regény főhőse)...Feltételezem, mert nekem még nem volt ilyen...Ezért volt könnyű a rendszerváltás is.

2017-04-08 21:08:36 coles #316

Nem ajánló, inkább kér(d)és: Jane Fonda Eddigi életem c. könyvét olvasta valaki?

2017-03-06 01:01:41 Bubu #315

Ú, köszi! Már régóta vártam. :)

előzmény: csütök (#314)

2017-03-05 22:30:36 csütök #314

Megjelent: A fegyvertelen katona története könyv alakban. Akit érdekel lehet keresni a könyvesboltokban!

2017-01-15 18:09:59 critixx #313

Ez érdekes, mert Truffaut mesterének, André Bazinnek pont Wyler volt az egyik kedvenc rendezője.

előzmény: csabaga (#312)

2017-01-15 18:03:10 csabaga #312

Vagyis számomra Wyler nagyobb rendező.Neki is volt kedvenc témája(családi,kisebb közösségi promlémák,gyakran krimi vonalon) és stílusa(kicsit komótos),de egy idő után mással is próbálkozott és szerintem sikerrel.Hitch kitérőire ez kevésbé igaz.A színészvezetésben meg szerintem messze jobb volt,mint a suspense mestere.Jobb színészei is voltak.

2017-01-15 17:28:13 csabaga #311

Truffaut lesújtó véleménye olyan rendezőnagyságra passzol,mint William Wyler.Aki mindenféle(lélektani dráma,western,vígjáték,musical,színpadi adaptáció) stb.) kipróbálta magát.A"független filmes" inkább a kompromisszum készséget nem mutató ember jellemzője lett,Hitchcock pedig nem tartozott ide.Ő állítólag az álmait akarta megvalósítani,elmondani a gondolatait az életről,de ez meg mi volt akkor?Hogy hatott a későbbi filmesekre?Ez már csak így van.

előzmény: critixx (#310)

2017-01-15 17:02:18 critixx #310

Truffauték iszonyúan elfogultak voltak, igazából maguk sem tudták, pontosan mit is akarnak, sokszor inkább fanatikus rajongóként mintsem filmkritikusként, esztétaként viselkedtek. Aki bekerült a szerzői panteonba (Hitchcock, Orson Welles, Howard Hawks, Jean Renoir, stb.), annak a legrosszabb filmje is eget rengető mesterműként lett elkönyvelve általuk, aki viszont ezen a körön kívül esett, készíthetett akármilyen remekművet, az sosem lett jobb a közepesként. Truffaut egyszer megjegyezte: "Még nem láttam Orson Welles Bizalmas jelentés (Mr. Arkadin) című filmjét, de biztos vagyok benne, hogy remekmű."

előzmény: csabaga (#309)

2017-01-15 14:46:50 csabaga #309

Truffaut a Hitchcock interjúkötetében(Bevezető az 1966-os kiadáshoz),alapos túlzásba esett.Rendben,hogy ő a kedvenc,de a többi neves alkotót technikus mesterembernek,sőt szélhámosnak(!) nevezni,csupán mert több filmes műfajjal is próbálkoztak és a forgatás során kisérleteztek...

2017-01-11 22:10:29 zéel #308

Én meg éppen a napokban olvastam Fekete István egyik nagyon kedves, szép és bölcs írását.
ITT is elolvashatjátok!

előzmény: PG (#307)

2017-01-11 21:15:31 PG #307

Aki esetleg arra vetemedik, - mert van ra lehetosege - hogy egy valoban jo konyvtarba bemegy, erdemes levennie a polcrol (kikerni a raktar melyerol) Fekete Istvan kevesse ismert konyveit, pl. Csi, Hu, stb.
Aki pedig mar teljesen beleelte magat ezek hangulataba, eloveheti az "Egyeb elbeszelesek" reszt is, es kulonosen figyelmebe ajanlom azt a reszt, amikor a termeszetet kedvelo ferfi leirja a tajat, ahogy tole megszoktuk, majd roviden vazolja, hogy a kozeledo haboru miatt melyik fat es egyebet kell majd elpusztitani, hogy az ellenseges katonasagnak ne legyen tajekozodasi pontja.
Ugyan az az ember, csak a kornyezet valtozik.
Csak a kornyezet?

2017-01-10 14:19:50 csabaga #306

Marlene Dietrich életrajzát (szerző:Gilles Plazy) érdemes elolvasni.Érdekes,milyen sok nem filmszínésznek készülő ember lett filmsztár,ugyanazokat a lépéseket bejárva.Nem filmes pályára készült,az eredeti művészi terveit(hegedű szólista) nem tudta megvalósítani.Varieté girl lett.Ott felfigyeltek rá és jöttek a kisebb filmszerepek,majd felfedezte egy neves rendező és az első hollywoodi filmjével sztár lett.Garbo,Ingrid Bergman,Audrey Hepburn, szinte ugyanez a séma esetleg alkalmi modellkedéssel kiegészítve.

2017-01-03 16:37:40 somogyireka #305

Könyvekről ugyanezen a néven a moly-ra írok, de most picit ide is. Moly-ra meg majd filmről írok, így lesz rend..
Kálmán Olga:Álomország
Engem is nyom látszatvilág, mely fekete és fehér, jó és rossz is. S ami nekem a jó, az bőven lehet a másik szemüvegén keresztül rosszként jelenik meg, és emiatt az a másik kész nekem támadni, hogy vélt igazát rám erőltesse.. Számtalan erőfeszítést tettem arra, hogy megértsem a tőlem teljesen másképp gondolkodókat, tettem ezt azért, mert sosem hittem, hogy nálam az igazság. Hittem inkább azt, romantikusan, hogy az igazság a kettő elegye, hogy ha összegyúrnánk az egészet…Mára a romantikámnak is annyi, és tudom, az igazság nem ölt testet. Minden belőle bukkan fel, de abban a pillanatban, hogy tárgyakként manifesztálódik, amikor megjelenik egy én, aki a másikat te-ként látja, már nem abszolút. Innen már csak töredékes..
Kálmán Olga könyve, mely szerintem nem ítél, nem keresi a bűnöst, hanem szimplán csak feltár, nagyon megráz. Alapból is hallom azt a folytonos sikítást, mely az embernemzetségé, a „krokodilok szájának csattogását míg úton vagyunk szamszárán át”. Sajnos a füleim túl jók. De e könyv után még jobban, hangosabban. Amióta magamra eszméltem egy valódi tutajt keresek, mely a létforgatag óceánján átsegít..
A könyvben a kedvencem az a sok rettenetet megélt és látott eritreai asszony, aki valamily nagyon szép és valódi belenyugvással a legszörnyűbb jelenségre is azt mondja, Isten akarta így. Egyedül ő a valós. Minden más csak megjelenik. Mintha tényleg csak őt látná, a világ pedig diafilmként vetül rá az Istenére..és a szívét minden borzalom ellenére mély szerelem hatja át..
Ezt kívánok mindannyiunknak!

2016-10-22 21:34:44 ChrisAdam #304

Égés. :) Persze, hogy a fehér. Javítva, köszi! :)

előzmény: BonnyJohnny (#303)

2016-10-22 21:33:31 BonnyJohnny #303

Most fekete király, vagy fehér király? :)

előzmény: ChrisAdam (#302)

2016-10-22 21:09:01 ChrisAdam #302

Nemrég fejeztem be Dragomán György A fehér király című könyvét másodjára, kerestem itt korábban, hogy hogyhogy annak idején miért nem írtam róla valamit, így hát most muszáj elmondanom, hogy a legjobb könyv, amit valaha olvastam, régen talált be így nálam valami - vagyis pontosan tudom az idejét: amikor első alkalommal olvastam.
Leborulok Dragomán előtt, újra és újra bebizonyosodok arról, hogy nem csak magánemberként példaértékű, de íróként is ritka kiváló. Fájdalmasan gyönyörű könyv A fehér király, ha csak tized ennyire jó prózát tudnék valaha írni, összetenném két kezem.

2016-10-18 12:29:44 csabaga #301

Woody Allen filmjeiről szóló nem túl régen megjelent könyvet is érdemes elolvasni.A szerző néha még kritikus is vele.Érdekesek a "mellékletek",többek között a kivágott jelenetekről vagy a menet közben lecserélt szereplőkről.

2016-10-18 11:59:43 ryood #300

épp most olvasom forgách andrás fantasztikus, "élő kötet nem marad" című regényét. örömteli, hogy két olyan angol filmgyártó vette meg a megfilmesítés jogait, akiknek a nevéhez pl. a trainspotting vagy a paddington fűződik. a könyv kiadási jogait pedig már tíz országban is megvásárolták.
bővebben itt

2016-09-14 13:00:04 coles #299

Kiváló áron kapható néhány érdekesebb darab (M. Caine önéletrazja, Kusturica, Bikácsy G.: A. Wajda, Chaplin: Életem, Bertolucci, Forman, Ábel Péter szerkesztette lexikonok...) a book.....hu-n! Az eredeti ár töredékéért, ne habozzatok!

2015-10-03 21:23:03 Killjoy #298

A nap filmje ma a Paprika (Papurika) volt. Az egyik hozzászóló írta, hogy idegenkedik az animációktól. Én próbáltam rábeszélni, remélem hallgat rám. De ha már idegenkedés, akkor könyvek közül ajánlanám az egyik nagy kedvencemet, egy képregényt, ami szintén sokaknál viszolygást vált ki, mert sokan elképzelni sem tudják, hogy a képregény lehet más is, mint szuperhősökről szóló bugyuta történetek:

Art Spiegelman - A teljes Maus (Ulpius Ház)
A mai amerikai valóságnak elengedhetetlen kelléke a képregény. És már ennek a műfajnak is vannak klasszikusai. Az egyiket épp a kezében tartja az olvasó. Art Spiegelman „nagyja” a képregénynek, a Mausszal Pulitzer-díjat is nyert, nem véletlenül. Komoly bátorságra és nagy tehetségre volt szükség ahhoz, hogy valaki Auschwitz borzalmait képregényre vigye, ráadásul úgy, hogy nemhogy nem sért kegyeletet, de még örök emléket is állít holtaknak és túlélőknek, mely utóbbiak sok bosszantó, elviselhetetlennek érzett tulajdonsága, lelki torzulása a tények ismeretében egyszeriben kedves, bocsánatos rigolyává szelídül.
Art Spiegelman a New Yorker munkatársa, az avantgárd Raw magazin alapító tagja. Rajzait és metszeteit múzeumokban és galériákban állították ki Amerika szerte és külföldön egyaránt. A művész New Yorkban él.


A könyv első, és talán legdurvább érdekessége, hogy a szerző a náci propaganda egyik legtöbbször emlegetett elemét emeli át, még ha finomítva is a könyv fő jellemzőjének. A könyvben ugyanis a zsidó szereplőket mind egerek "alakítják". Magát Spiegelmant és a családját is. Minden nemzetet egy-egy állattal jellemez. A németek a macskák, a lengyelek a disznók, az angolok a kutyák, és így tovább. Hihetetlen utazás ez Auschwitzba és vissza, miközben látjuk a jelen történéseit (hogyan harcol meg az apja háború alatt berögzült dolgaival a szerző nap mint nap) és a világháborús események szörnyűségeit az apa elmesélése alapján. Bárkinek mesélek a könyvről nem hiszi el, hogy ilyen állatos dologból valami csontig hatoló történet születhetett, de szinte mindenki, aki ajánlásomra elolvasta azzal jellemezte a könyvet, hogy kb. a 20. oldalnál már nem is foglalkoztak azzal, hogy állatokat látnak. Nem véletlen a Pulitzer-díj, Spiegelman zseniálisat alkotott. És ezt mondom úgy, hogy - bocsánat mindenkitől, akit esetleg ezzel hitében sértek - már egy kicsit soknak érzem a rengeteg Holocaust megemlékezést, és a filmes témáknál is már unalomig lerágott csontnak tartom a II. vh-s zsidó történeteket. ÉS EZ A KÖNYV MÉGIS AZ EGYIK KEDVENCEM és bevallom férfiasan, megkönnyeztem a végét. EGY KÉPREGÉNYNEK!!!

2015-09-30 19:15:32 ChrisAdam #297

Interjú

előzmény: ChrisAdam (#296)

2015-09-14 15:26:59 ChrisAdam #296



Dimitri Verhulst: Semmivégre

Örök igazság, hogy gyermekkorban tanulja az ember a legtöbbet, ekkor érik a legerősebb benyomások és szerzi a legtöbb emléket, amiből egész életében táplálkozhat. Csak éppen mindenkinek kicsit más csillagzat alatt jön össze mindez. A kis Dimitrinek például részeges apa és ringyó anya jutott, aki később elhagyta őt, és már a születése utáni első percektől kezdve szinte állandó cigifüstben és alkoholbűzben tölti életét. Nagyanyja házában, talán csak rövid percekre józan nagybátyjai közt senki nem kérdezi meg, mi volt az iskolában, hol szeretne nyaralni, senki sem szól rá, ha nem mosott fogat. (Igen, Dimitri titkon erre vágyik.) Más dolgokat sajátít el és él meg ő, mint kortársai: hogy hogyan lehet már-már művészi szintre emelni az ivászatot, miként kell flegmán fogadni a rendőrök és végrehajtók állandó zaklatását, és hogy milyen egyszerű is végképp és végérvényesen elszúrni az életet. Megtanul számtalan pajzán nótát, azt, hogy miért Roy Orbison a császár, és hogy miért olyan könnyű a piások koporsója. Csak az a kérdés, ez a tudás mire lesz elég az ő további életében…

Egy kedves ismerősöm ajánlotta figyelmembe még nyáron, kivettem a könyvtárból és kíváncsian álltam neki nemrég. A könyveknél úgy vagyok, hogy az elején döcögök az olvasással, aztán meg az utolsó 100 oldalt egyben kiolvasom együltemben.
Itt is ez történt, annak ellenére, hogy az elején nem döcögött. Egészen egyedülálló stílusa egészen hamar beszippantott. Tulajdonképpen nem is volt olyan rész, ahol untam volna, sőt, nagyon sokáig tudtam volna még olvasni a Verhulstok történetét.

Régen írtam ebbe a topikba, nem volt időm se sokat olvasni, de az igazság az, hogy nem is olvastam az elmúlt két évben igazán jó könyveket. Most viszont azt éreztem, muszáj írnom róla. Egy hete végeztem a könyvvel körülbelül, eddig vártam, hogy ülepedjen.
Érdekes jellemzője a könyvnek, hogy míg iszonyatosan borzalmas tényeket, történeteket tár elénk, szomorú és keserű életvonalakat járunk be, hihetetlenül működik egy jól fűszerezett fekete humor. Viszont enélkül tényleg hihetetlen depresszív lenne, másként nem lehetett volna ilyen közeli élmény. Egy pici hibája talán, hogy néha túlságosan szatirikus, túlságosan is megindul a fekete humor, ennek ellenére a vége kellően komoly, ami mellé persze sikerül tökéletes pontossággal a fekete humort, vagy az abszurd helyzetek által kreált humort elhinteni újfent. Ezért zseniális Verhulst stílusa.

Ezek mellett nagyon jól ír le, nagyon jól mesél, gördülékenyen, érdekesen és nem mesterkélten. Nem érzem rajta az életrajzi szagot, mintha csak egy őszinte vallomás lenne, semmi több. Ami pedig nagyon különleges a könyvben - olyan egyedi szókinccsel bír, hogy le sem tagadhatná a szerző, hogy mindezt megélte. És minden mondata olyan, amit idézni lehetne, valamelyiket mert hihetetlen vicces, vagy pedig hihetetlen fájóan komoly.

Nagyon szép könyv - igen, ezt tudom rá mondani. Fájó és keserű, a vége pedig kicsit depresszív, de valahogy minden könyv, történet, film így van, ami életeket mesél - a halál és elmúlás itt is jelen van.

Humora az a kegyetlen, amin röhögsz, majd hirtelen belegondolsz, h ez csak a felület, a mélység végtelen fájdalom. Apa és fia kapcsolata, a szeretetnek nem gond az alkoholszag, a hányadékmaradványok a ruhán, a szaros alsó, a borostás csók. Mindegy, ha néha trágár, akkor is szép. - egy felhasználó a Moly.hu-ról tökéletesen megfogalmazta azt, amit meg kell ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Nagyon ajánlom minden kedves fórumtársamnak, igazi kikapcsolódás és közben mély gondolathalászat, hiszen szó esik mindenről - életről, halálról, gyerekkorról, felnőttkorról, Istenről és hitről, kocsmáról és sörről. Meg sörről.

100%

2015-09-04 04:51:10 Rorschach #295

Ben H. Winters - Gyilkosság világvége előtt:

Haragszom magamra. Mikor úgy jó fél éve megnéztem az ausztrál These Final Hours című filmet, még én is meglepődtem azon, mennyire tetszett ez ”az apokalipszis elkerülhetetlen, most már csak arról dönthetsz, mivel töltöd a maradék csöpp idődet” szubzsáner a sci-fin belül. Egyszerűen imádtam azt a filmet, mindenestől. A sodró lendületét, a kiszámítható, mégis katartikus csavarjait (na jó, inkább csavarocskáit), az old school javuló rosszfiú főhősét, egy szóval kajáltam, ahogy volt.

Aztán egyszer csak ráakadtam egy Gyilkosság világvége előtt című könyvre a neten. Meteorbecsapódás általi globális kipusztulás? Pipa. Véges, felértékelődő idő? Pipa. Depressziós, lamentálós-nihilista hangvétel? Szinopszis szerint erre számítottam volna, pláne, hogy a könyv inkább krimi, mintsem science fiction (egy gyilkosság a biztos pusztulás árnyékában azért megágyazna egy kis ”mi értelme?” filozofálgatásnak), ámde hiába mosta össze Ben H. Winters a két nagy favoritom, a keverék kissé fel van vizezve. Vagy inkább át van címkézve.

Akkor itt utol is értem magam: haragszom magamra. Haragszom azért, mert hirtelen lelkesedésemben megvettem egy könyvet, amiről húsz perc utánajárással kideríthettem volna, hogy messze nem felel meg az elvárásaimnak, csúnyábban fogalmazva jó nagy átbaszás. Winters ugyanis kitalálta ezt a ”fél év múlva vége a világnak” gimmicket azért, hogy ráhúzzon egy három részes nyomozós könyvsorozatot, ugyanúgy, ahogy azt Arthur Conan Doyle óta rengetegen csinálják, Lawrence Blocktól Lőrincz L. Lászlóig baromi sokan, és ahogy azt csinálták minden bizonnyal Sherlock atyja előtt is. Ennyi infó alapján már belőhető a könyv súlycsoportja (félreértés ne essék, én például imádom a Leslie L. Lawrence könyveket, csak nem erre számítottam) egyrészt, másrészt pedig bennem megfogalmazódott a ”mi a fasz értelme volt egy ekkora ütőkártyát így kijátszani?” kérdés, hiszen az egy nyomozóra épülő, egymáshoz csak lazán kötődő könyvsorozatokkal tudtommal csak úgy lehet kaszálni, ha az ember megy a gépszíjjal, és nem áll meg három kötetnél, másrészt pedig a Gyilkosság világvége előtt önmagában olyan gyönge, mint a reggeli harmat. A trilógia létjogosultságát sem igazán látom (bár a másik kettőt biztos nem fogom elolvasni), némi utánajárással a hátam mögött nagyjából úgy tudom elképzelni a három könyv által alkotott szerves történeti, karakterfejlődési és stilisztikai egészet, mint a Transformers- vagy Halálos iramban-filmek által alkotottat.

Más szavakkal (hogy azért írjak már egy kicsit a könyvről is) a Gyilkosság világvége előttön egyáltalán nem látszik egy trilógiakezdés íve, nem érződik kezdetnek, csupán egy félszívvel megírt tizenkettő-egy tucat krimi, rém sekélyes és felületes apokalipszis-settinggel.
Ami annyira kibontatlan, hogy hiába próbálja Winters a gyilkos központi motivációjává tenni (akinek ez spoiler, az olvasson több könyvet/nézzen több filmet), így igazolva könyve létjogosultságát, ezzel a beleszuszakoltsággal csak azt éri el, hogy súlytalanná válik az egész – igen, abban a könyvben, melyben a világvége elkerülhetetlen, pusztán szürke jelzőnek, újabb pipálandó sornak hat a karakterek kórlapján. Szem: barna. Testsúly: átlagos. Motiváció: ja, hát ő most bánatos, nem önmaga, és szeret fátyolos szemmel meredni a semmibe, mert fél év múlva vége a világnak. Csezmeg...

Amire még muszáj, de egyszerűen muszáj kitérnem, az a femme fatale alakja, az se mindennapi. Csóri papírra van vetve huszadlagos mellékszálként, majd annyira van előrángatva, hogy elcsábítsa a főhőst (a semmiből), lefeküdjön vele, elmondjon három tipikus femme fatale mondatot, majd meggondolja magát a negyedik előtt (igen, a negyedik lett volna a sorsdöntő kitálalás a gyilkos személyéről), végezetül pedig meghaljon, mint aki jól végezte dolgát. Mindezt nagyjából tíz oldal alatt, nulla karizmával. A könyv alles zusammen színvonala sem engedne arra következtetni, hogy Winters jó író, de ahogy ezzel a karakterrel bánik, az egyenesen pocsék.

(Csak mellékesen, a könyvet nem sokkal a Mission: Impossible 5 után olvastam el, amiben szerintem megint csak mostohán kezelték a végzet asszonyát, úgyhogy kellett egy U.N.C.L.E., hogy valamennyit javítson az összképen – de az univerzum még így is lóg nekem egy átgondoltan megírt femme fatale-lal.)

Szóval nem egészen erre számítottam. Súlyos gondolatokat tartalmazó, lélekre települő sci-fi/krimi egyvelegnek (crime-fi? sci-crime? mindegy) egész egyszerűen nem tekinthető, annyira híg a leve, s bár valszeg Winters nyomozójának nem lesz három könyvespolcra elég kalandja, mint a példaként hozott Block és Lawrence hőseinek, de én leginkább melléjük kategorizálnám a Gyilkosság világvége előttet. Azok közt is a ”szódával még elmegy egy unalmas, tikkasztó hétvégén” csoportba.

2015-09-02 18:24:36 The man who laughs #294

Mary Shelley - Frankenstein

Lehet dobálni a köveket, de hiába az (anno) zseniálisnak számító alapötlet, illetve az abból kinövő társadalmi/morális témák (lehet-e büntetlenül istent játszani?, milyen káros lehet az emberi előítélet, nem bújhatunk el a teteinktől), ha maga a cselekmény mai szemmel számomra túlságosan is lassú, és melodramatikus volt. Hiszen a könyv legnagyobb hányadában a doktor és teremtménye felváltva kesereg azon, hogy melyiküknek rosszabb. Azért pont volt elég izgalmas, érdekesebb rész, ahhoz, hogy végigakarjam olvasni. De mai olvasóként sokkal jobban tisztelem a mű jelentőségét, mint magát az írást.

Filmben (legyen szó James Whale Universal klasszikusairól, vagy a Hammer sorozatról) sokkal jobban tetszett. (Amúgy emlékeim szerint a filmfeldolgozások, és a regény cselekménye között meglepően nagy az eltérés, szinte csak az alapötlet - Frankenstein létrehozza a teremtményét - egyezik meg)


Alfred Bester - Tigris! Tigris! (The Stars My Destination)

Ez viszont elképesztően jó volt. Eleve az egész világ - ahol a teleportácíó mindennapossá vált, és átformálta az egész társadalmat, gazdaságot + csillagközi háborút robbantot ki -, amit Bester felépít roppant érdekes és egyedi. Ebbe a világban játszódik Gully Foley bosszútörténete (egyfajta Monte Cristó grófja variáns), aki mindenidők egyik legmocskosabb és brutálisabb antihőse. Remek karakter, és nagyon jól van végígvíve a jellemfejlődése. (Viszont a többi karakter is hasonlóan érdekes, még azok is, akiknek egészen apró szerep jutott). A cselekmény nagyon pörgös, és a csúcspontokon is remek csavarok vannak. (+ ugye a világ, amiben játszódik már önmagában baromi érdekes). Remekül fonófik egybe Folly személyes bosszúja, a nagyobb eseményekkel. A vége pedig nem csak meglepő, de egészen filozofikus is. Első oldaltól, az utolsóig imádtam. Cyberpunk elemekkel dúsított sci-fi noir , ami azonnal a kedvencemmé vált.

Mellesleg - értő kezekben - baromi jó filmet is lehetne belőle.

2015-08-31 21:53:31 purplerain #293

Értelek én, de azért azt is látni kell, hogy a két megnevezett rendező az elmúlt mondjuk 20 évben nagyjából semmit nem csinált (persze fingom nem volt róla, meg kellett néznem a filmográfiájukat :))). Ők nem álltak be a sorba, mások igen. Utálok Scorsese-vel példálozni, hisz biztos elfogult vagyok, de ő van kéznél. Azért a mostani filmjei miatt se hiszem, hogy szégyenkeznie kellene és ezek a filmek nem teszik semmissé a régi, értékes alkotásaikat szerintem. 30-40-50 évvel ezelőtt készült filmeket nehéz párhuzamba állítani a maiakkal, ezt azért csak belátod. Más korban, más kornak készültek, mind betöltötte, betölti a neki megfelelő szerepet, ennyi. Tudom, hogy nagy művészfilm rajongó vagy, illetve régi klasszikus rajongó és persze, manapság már nem nagyon jellemző ez a hollywoodi filmgyártásra, de ez van sajnos, el kell fogadni, az idő változik, a focit se varrott labdával játsszák. De valószínűleg egy szociológus is esszét tudna írni belőle, hogy mitől lett más a filmgyártás...

előzmény: csabaga (#291)

2015-08-31 21:02:50 csabaga #292

És W.Wyler, nagy rendező volt és abba tudta hagyni,egy sikeres film után.

előzmény: purplerain (#290)

2015-08-31 20:58:34 csabaga #291

Ezért szeretem Bogdanovichot,aki megmaradt kisérletező filmesnek,vagy A.Pennt,aki megmondta,amit akart,filmre vitt,elég volt.Ő a mai filmgyártást kevésre tartotta.

előzmény: purplerain (#290)

2015-08-31 20:17:18 purplerain #290

Nézd, az öregedés nyilván giccsesé, szirupossá teszi az embert idővel. Jó nem mindenkit, de erre rá lehet fogni.. Persze akkor ne rendezzen filmet öreg korára :) Remélem itt Spielbergre gondolsz :) A talpalást az Oscar díjért pedig egyszerűen értékzavarnak tartom, ami a legföldhözragadtabb embert is magával rántja ha Hollywoodban él. Itt Scorsese-t hoznám példaként, bár nem tudom mennyire tudok tárgyilagos lenni mivel a kedvenc rendezőm :)

Szóval gondolj bele, ott van Hollywoodban már vagy 40 éve, csinált megannyi klasszikust (még ha a kezdeti években). Lehet, hogy letojja az egész Oscar baromságot, de mégis, a közeg amiben szocializálódott, egész egyszerűen belekergeti abba, hogy vágyjon rá. Hiszen még Hollywood legjobbjai se azok Oscar nélkül mint Oscarral. Egy státuszszimbólum a díj. Vagy ott van Woody Allen, aki hiába csipkelődött a díjátadóval, azért csak elment végül... Szóval itt a közeg az ami kihozza az emberből, még az olyan, számomra abszolút földhözragadt és egyszerű emberből is mint Ridley Scott, akiről sose gondolnám, hogy annyira teperne egy Oscarért, mégis ha jól tudom a Gladiátor esetében kikelt rajta, hogy hogy van az, hogy nem a legjobb film rendezője a legjobb rendező...

Összességében azt mondom, hogy nézd, lehet, hogy megöregedtek, baromságokat csinálnak, de legyünk őszinték, ők ott és akkor ahol és amikor, megtették amit meg kellett. Többet nem várhatunk tőlük.

előzmény: csabaga (#288)

2015-08-31 20:07:17 csabaga #289

Én egy könyvesboltban lapoztam végig,több lépésben.Még itt-ott beleolvasok,eleve nehéz könyv.Most tudtam meg, a japánoknál a Spencer-Hill kettős sehol sem volt.

előzmény: purplerain (#287)

2015-08-31 19:59:40 csabaga #288

Érdekes,ezek a fenegyerekek hová jutottak...Giccs,szirup,ötlethiány,sok pénz,talpalás az Oscarért.

előzmény: purplerain (#287)

2015-08-31 19:09:37 purplerain #287

Csábítóan hangzik a leírása, csak kicsit borsos az ára... Most valami Film-Fenegyerekek könyvet olvasok, hát ez kicsit tömörebb, szárazabb, uncsibb néhol mint a Bokor féle, plusz azért ebben is le van írva egy-két furcsaság...

előzmény: csabaga (#286)

2015-08-31 17:59:49 csabaga #286

Ismét ajánlom itta Vetítést vita követte c. könyvet.

Érdekes képet ad a Kádár korszak filmes világáról.

Az elején egy átfogó elemzést olvasni,a korai időkről is.Utána 1962-88 között halad a szerző előre.A végén a filmes tárgyalásokról(külföldön),vásárlási szándékokról kapunk részletes információkat.

A kiadvány nagy hibája a száraz nyelvezete mellett a filmmutató teljes hiánya.
Szintén hiányzik,hogy egyáltalán milyen filmeket mutattunk be összesen a tárgyalt időszakban és miket utasítottunk el a teljesség igényével.A bekért alkotások kb 75%-át.

Szintén jó lett volna egy lista az 1962 előtt moziban bemutatott nyugati filmekről.Bár egy másik filmes könyvből erről kapunk némi képet.

Érdekes olvasni a western ellenességet,Hitchcock felemás megítélést,de még a nyugati művészfilmesek sem voltak "nyerők".
Viszont az is kétségtelen,sok alkotása a pénzhiány miatt nem jutott el hozzánk,vagy csak nagy késéssel.

2015-08-22 22:07:11 csabaga #285

Abból a könyvből nagyon hiányzik Penn vagy Bogdanovich.

2015-08-22 22:01:57 csabaga #284

Néha fején találták a szeget(Szakadt függöny).Érdekes elolvasni,a Psycho átment,majd 3 hét siker után csak betíltották.Mit vettünk meg szűk körbe,vagy muszáj volt a cenzúra miatt szinkronizálni.Sok filmet megvágtunk,ha engedték.Mondjuk,pénz sem volt elég.

2015-08-22 21:42:03 csabaga #283

Ez csak darabokból áll össze szerintem.A sztorizás csak selejtet hoz.A könyvben szórakoztató,mikor a szerző ellentmond önmagának.Éppen honnan szedte az anyagot.:)Én három embernél fogtam a fejememet,más máshol.Nincs ötletem,még a lexikonok sem megbízhatóak.Az a kép illik a könyvbe...

előzmény: purplerain (#280)

2015-08-22 21:36:38 purplerain #282

Jesszus :) Na ezt listára teszem, nagyon komoly a tartalma :) Köszönöm szépen :)

előzmény: csabaga (#281)

2015-08-22 21:26:21 csabaga #281

Nehéz,de érdekes olvasmány a Filmátvételi Bizottság műjödéséről,1962-89 között:A vetítést vita követte.

2015-08-22 21:26:16 purplerain #280

Na végre valaki :) Ajánlhatnál akkor valami jó könyvet, ami ilyesmi témában vájkál, mert ez amúgy nagyon tetszik, a stúdiórendszer működése, egy kis filmtörténelem meg egy kis sztorizgatás mellé... Talán lehet angol nyelvű is... Ír az író benne egy Douglas Gomery - The Hollywood Studio System:A History című könyvről az eléggé jól hangzik. Meg kaptam egy Mozi - Fenegyerekek címűt is nemrég, nekiesek bár az inkább tematikus könyv, rendezőkről.

előzmény: csabaga (#279)

2015-08-22 21:20:47 csabaga #279

A rossz érzéseid jogosak,rengeteg tárgyi tévedés van benne és sok vitatható vélemény.

előzmény: purplerain (#277)

2015-08-05 23:17:26 The man who laughs #278

Ted Lewis - Öld meg Cartert! (Jack's Return Home/Get Carter)

Nagyszerű noir elemekkel dúsított bünügyi thriller. Pörgös, és fokozatosan egyre feszültebb. Lewis remekül adagolja az informácíókat, ahhoz, hogy a rejtély ne legyen kiszámítható és, hogy végig fent tudja tartani az olvasó figyelmét. Nyilván, amikor kijött sokkal durvábbnak számított (ma már egy kábel TV-s sorozatban durvább durvák vanna), de a komor, szikár és teljesen illúzió mentes atmoszféra így is remek. Ha nem tudnám, hogy készült belőle film (amit nagyon régen láttam is, akkor tetszett, de bőven itt az idő újrázni), akkor is azt mondanám, hogy a feszes tempója és a hangulata miatt ez bizony filmre kivánkozó alapanyag.

2015-08-02 21:57:16 purplerain #277

Vettem nem rég egy könyvet, Bokor Pál: Hollywood magyar szemmel. A régi 3 kötet egyben, kicsit ápdételve. Elolvastam belőle jó 190 oldalt, baromira érdekes, alig bírom letenni. Aztán lapozgattam egy kicsit a képeket, erre a könyv legutolsó oldalán (hol máshol), áll egy kép Natalie Portman-ről a Fekete hattyúban, majd aláírva, hogy Keira Knightley a Fekete hattyúban :)

A kérdés, hogy ezek után mennyire vegyem készpénznek ami a könyvben van? Nem tudom kinek a hibája volt ez az elírás, de egy filmmel foglalkozó könyvben ez szerintem rohadt nagy baki... Szóval kicsit kételyeim támadtak, bár a könyv tartalmát megcáfolni nem tudom és utánanéztem egy-két dolognak belőle és valósak de mégis... Ilyenkor megszállja az embert egy rossz érzés :)

2015-07-31 00:41:06 The man who laughs #276

Michael Crichton - Jurassic Park


Sokkal komolyabb, és sötétebb, mint a film. Könnyed ifjúsági kaland helyett, ez bizony egy véresen komoly állásfoglalás a géntechnológia ellenőrizetlen/kereskedelmi célú felhasználásai ellen. A cselekmény is sokkal hosszabb, mint a filmbéli (és vannak elemek, melyek csak a folytatásokban kerülnek elő), azonban végig gördülékeny, és izgalmas (sőt néhol kifejezetten horrorisztikus). Érezhető, hogy Crichton komolyan utána járt a témáknak, rengeteg információ van a könyvben dinókról/káosz elméletről és bár egy részüket mára már meghaladta a tudomány, így is roppant élvezetes a könyv, mert sosem érződik száraznak. Spielberg bőven változtatott annyit a karaktereken (sorsaikon), a lezáráson és rövidített a cselekményen, hogy a film ismeretében sem válik unalmassá. Bár készült folytatás hozzá, a filmhez hasonlóan ez sem igényelte volna.

5/5

2015-05-11 12:20:33 Ugor #275

Újból kapható minden idők egyik legjobb (szerintem) magyar könyve! Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Akinek még nem volt szerencséje hozzá, most pótolhatja! Nem fogsz csalódni benne.

2015-04-03 16:06:03 zéel #274

A Hortobágy c. film rendezőjéről, a kalandos életű osztrák Hölleringről írt Szekfű András "Magánkalóz a filmdzsungelben" címmel, amelynek mellékleteként az olvasó megkapja a filmet DVD-n is.
Höllering életének 82 éve alatt négy országban (Ausztria, Németország, Magyarország, Anglia) élt. Magyarországra 1934-ben érkezett, s hosszas munkálatok során készítette el filmjét, amelyhez Móricz Zsigmondot kérte meg, hogy írjon szöveget, így a természetképekhez dramatizált jelenetek is kerültek.

2015-01-23 22:56:33 flake #273

Valaki feltudna homályosítani, hogy Elmore Leonard mely könyveiben jelenik meg Boyd Crowder is? Ha csak a Fire in the Hole-ban, akkor melyikekben csak Raylan Givens?

2014-12-18 12:09:40 zéel #272

Makk Károly: Szeretni kell

Egy kis (filmes és nem filmes) történelem, az ötvenes évektől napjainkig.
Egy igazi nagy (élet)művésztől.
Roppant érdekes, élvezetes olvasmány.

2014-12-09 19:06:53 Mikkey #271

Catherine Wheatley - Michael Haneke’s Cinema c. könyve
ronin, mint a haneke-i életmű hazai kurátora eléggé bírta a leírtakat, de néhányszor megfordult a fejében h pisztolyért nyúl.. :)
érdemes berendelni/ beszerezni
[link]

2014-11-13 21:29:46 flake #270

Soha sem hittem volna, hogy ennyire érdekfeszítő lehet a növénytermesztés, az űrruhák felépítése, a hidrazin működése, és így tovább. A Dűne óta nem olvastam ilyen szenzációs hardcore SF könyvet, mint A Marsi. Olórin, nagyon szépen köszönöm a fordítást, ez a story talán érted kiáltott, bár néha fura mert odaérezlek a történetbe, nem csak mint fordítót, hanem mint szereplőt is. Persze ez cseppet sem zavaró, sőt! :)

2014-08-08 14:31:14 coles #269

Érdemes megvenni? Olvastátok? [link]

2013-12-28 15:12:05 zéel #268

Írók a moziban (Magvető Könyvkiadó, 1971.)
Bernard Shaw, Kosztolányi Dezső, Tersánszky Józsi Jenő, Weöres Sándor, Jean Cocteau, Jorge Louis Borges és még sokan mások lelkendező (és kevésbé lelkendező) írásai filmekről, a mozizásról.
Itt pl. egy kevésbé lelkes Brecht költemény:

Hollywood

Minden reggel, hogy kenyerem megkeressem,
A hazugság-piacra megyek
Reménykedve
Sorjázom be az eladók közé.

2013-12-20 22:17:31 Dynast Grausherra #267

Most olvastam el Jo Nesbø Csótányok című regényét, el kell ismernem, remekül ír, izgalmasan, de ami ebben a könyvben megjelenik szerintem már enyhén túlzás. Miss Marple is megjegyezte többször, hogy hiába kedves, apró falu St. Mary Mead, az emberek mindenütt egyformák, és a gonosz mindenütt jelen van. Én is tudom, hogy a világ eléggé tele van mindenféle mocsokkal, de a Csótányok világa olyan rohadt, hogy apránként hihetetlenné teszi az egész sztorit. Olyan gyűjteményét tartalmazza különféle emberi roncsoknak és válogatott szörnyetegnek, hogy az már túlzás. Mindezt persze még jócskán meg is öntözi politikai cselszövéssel, korrupcióval, kábítószerrel.
Igyekszem spoilerezni a lényegesebb részeket, de lehet, hogy a maradék is tartalmaz olyasmit, ami sokat árul el a cselekményből. Csak óvatosan.
Van egy alkoholproblémákkal küszködő, leszokni akaró nyomozónk, a múltjában tucatnyi tragédiával, köztük egy Down-kóros húggal, akit valaki megerőszakolt és levágta a mellbimbóját. Van egy alopeciával szenvedő rendőrnőnk, akinek a végén még a méhét is eltávolítják, egy tizenéves prostituáltunk, akiknél családi hagyomány, hogy a lányok a városból eltartják a vidéken élő szülőket (ez még a regény elején van, itt még nem fásul bele annyira az ember a szemétbe, így sokkal erőteljesebb), egy félkarú lányunk, aki 13 évesen vesztette el a szüzességét, az anyja alkoholista, az apja homoszexuális, , de még ő és a prosti legalább optimisták.Persze a lány a regény végén meghal. Pluszban van egy korrupt nagykövetünk, aki szerencsejáték függő és homoszexuális. A felesége természetes megcsalja, ráadásul a nő többször részeg, mint józan. Van egy igazi szemétláda, törtető, mindenféle piszkos ügyletbe belemenő üzletemberünk, aki, ha nem elég elég undorító már így is, bónuszként pedofil. Van egy szintén pedofil hajlamú ügynökünk, de ő türtőzteti magát, és nem ront meg kisfiúkat, csak képeket nézeget arról, hogy mások hogyan csinálják. Egy követségi sofőr, aki az egykori szeretője lányát dugja, mert neki megvan erre az igénye, a volt szeretője pedig tartozik neki ennyivel. A sofőr egyébként még egy egész rokonszenves alak. Még a gyilkos lenne a legnormálisabb az egész társaságból, szinte már Christie szintű bonyolítást végezve hajtja végre a tervét, amelynek mozgatórugója természetesen a pénz. De a végén ő is bekattan, és kimutatja szadista hajlamait.
Skandináviában lehet valami, hogy ennyire sötét történetek születnek arrafelé, ott vannak Ibsen drámái, Selma Lagerlöf Nils Holgersonja is elég durva gyerekmesének, a finn Tove Jansson Mumin történetei sem tipikus könnyed gyerekmesék, Bergman világa is elég komor, és lehetne sorolni.

2013-11-27 13:37:37 Hannibal Lecter #266

Persze, értem én. Nincs nagy bajom a kötettel, csak egyszerűen bátortalan munka. Na de bizonyára lesznek, akik haszonnal forgatják majd.

Az online sajtóban már biztosan nem fogok.

előzmény: coles (#265)

2013-11-27 10:04:32 coles #265

Ó, én már nagyon várom a következő kötetet! Egyébként ez inkább ajánló, mint kritika, sajnos nagyon keveset olvas a "célközönség". Hátha...
Te már sehol sem publikálsz?

előzmény: Hannibal Lecter (#264)

2013-11-26 18:21:11 Hannibal Lecter #264

Szerintem nem egy túl nagy eresztés ez a kötet. Ezekről a nevekről eleve könyvtárnyi szakirodalom áll az érdeklődők rendelkezésére, mindazonáltal nem éreztem azt, hogy az egyes tanulmányok szerzői legalább valamilyen érdekes, korábban fel nem merült szempont alapján közelítenének az életművekhez. Van egy rakás amerikai rendező, akikről sokkal kevesebbet lehet olvasni, és legalább akkora tehetségű és jelentőségű alkotók, mint a kötetben szereplők. Ettől függetlenül persze mindig tökjó, ha olyan nevek, mint Pápai vagy Varró, megjelennek könyvalakban is, de itt nagyjából ki is merülnek e felejthető szakmunka érdemei.

előzmény: coles (#263)

2013-11-26 14:43:52 coles #263

Korszakalkotók: a dicső tizenegy

Ajánlatot teszek. Nem visszautasíthatatlant, mint a keresztapa, ez csak egy könyv. Mégis micsoda olvasmány! A Prizma folyóirat tervezett könyvsorozatának első kötete: Korszakalkotók (Kortárs amerikai filmrendezők). "Tájékozódni kívánó és egyszeri élményre vágyó" filmbarátok csemegéje. Olvasd! Vidd! Vedd és edd! Ám fogyasztásával óvatosan! Csak lassan, hogy hasson. Feldolgozásához idő és türelem kell. Különben emésztetlen marad.
A mély, változatos és alapos szöveg tájékozottságról, olthatatlan lelkesedésről árulkodik. Az alkotók felkészültségéről, személyes ízléséről, s a(z angol nyelvű) szakirodalom ismeretéről. Részletes filmográfiával jelenik meg előttünk az elmúlt évtizedek amerikai kultúrája. Az álomgyár sötét évtizedei és reneszánsza. Pénznyelő produkciók készítéstörténeti sajátosságai. Változó marketing, új bemutatási politika. Uniformizált filmgyári látásmódok, átalakuló szerzői szemléletek. Hollywoodi mogulok, fősodorbéli sztárok és (fél)független filmesek. Fenegyerekek (movie-brats). Többnyire rendezők. Majd´ tucatnyian.
Miért pont tizenegyen? S miért pont ez a kezdőcsapat? Mindent én sem árulhatok el. Persze magam is olvasnék még az átmenetileg nélkülözöttekről (Cameron, Coen-fivérek, Coppola, De Palma, Lucas, Milius, Scorsese)... Egyelőre érjük be a kertvárosok trubadúrjával. Művészfilmek iparosával, akinek a neve márkajelzés: Steven Spielberg. Vagy a rejtélyes remetével, magyarázhatatlan motívumok mesterével. A képvadász: Terrence Malick. Ridley Scott kakukktojás, Nagy-Britannia szülötte. Életpályája azonban leválaszthatatlan a kortárs amerikai mozgóképről. Átigazolt. Álomgyári gladiátorrá lett. Szemtől telibe találhatjuk magunkat Michael Mann-nel, a maximalista minimalistával, egyéni kézműves munkák előállítójával, majd Dr. Frankenstein (Tim Burton) rémromantikája elevenedik meg. "Mítoszokat boncol és meséket lékel, legendákat csapol és csavar, fúr, hogy aztán az operációk során nyert egyes darabokat új organizmussá varrja össze." Mese hallal.
Különutas, mostanában inkább muzsikálgató David Lynch a következő áldozat, markáns szerzői kódok kalibrálója. Európai levegőjű, akárcsak a cseh származású Jim Jarmusch, a "dedramatizált, a szaggatott, az epizodikus, a ciklikus és a témavariációs elbeszélésmód" ásza, a zenei underground kulcsfiguráinak szerepeltetője. Őket követi Gus Van Sant, a kissé modoros, megbízható bérrendező, akinek a lázadását díjerős, középutas, emészthető darabok tompítják. Steven Soderbergh indie kaméleon vagy a mainstream embere? Hol gerillamódszerekkel forgat, anyagköltségen összeütött mozikat, hol hipersikereket halmoz. Szépen halad felfelé a lejtőn. Quentin Tarantino "számba vesz, rendszerez és magyaráz", "művei műfajelméleti rendszertanok, szélesvásznon." Mániákusan kutat elmerült kincsek után, hogy aztán felszínre hozza, kifényesítse és saját vagyontárgyává kovácsolhassa azokat. Richard Linklater zárja a sort, közérzetfilmek ébren álmodó X-generációs krónikása, aki "odahagyta egyéni vízióit rentábilis produkciók kedvéért."
Rentábilis? Az milyen? - kérdi a portékát leszállító unokahúg. Mondom: jövedelmező, nyereséges. Akkor miért nem azt írja? Nos, igen. Nyomokban nem árt előrántani egy értelmező kéziszótárt, bár a szövegkörnyezetből beavatlanok is érthetnek.
Ím´ a kínálat. Ellenállhatatlan? Az csak a borítón feszítő Vapiti-győztes, gyönyörű Mélanie Laurent lehet...

[link]

2013-11-25 15:42:02 flake #262

Valaki meg tudná nekem mondani, hogy a Dangerous Women megjelenik-e magyarul még Karácsony előtt? Ajándéknak szánnám. Előre is köszönöm a válaszokat.

2013-11-02 23:53:20 Glasseye #261

Sylvia Plath
Üvegbura



Sylvia Plath a kedvenc íróm, verseit és ezt az egyetlen regényét is nagyon sokszor elolvastam már. Az üvegbura mondhatnia bibliám. 2 kötete is megvan,a legújabbat dísznek vettem meg, míg a régi papírkötésűt szoktam fellapozgatni. Amikor magam alatt vagyok, elég beleolvasgatnom 3-4 oldal és már tudom hogy igen, nem vagyok egyedül az Üvegbura alatt!

A történet lényegében egy lányról, Esther-ről szól aki minden féle díjak megnyerésével ösztöndíjat kapott és egy nagyon jól fizető állást New York-ba! Azonban annak ellenére hogy megvolt a pénz, hírnév és még sorolhatnám mi minden ami másnak a mennyországot jelentené ő szörnyen üresnek és magányosnak érezte magát. Először körülbelül a századik oldal táján kezd kibontakozni a dráma. Esther minden áron el akarta veszíteni a szüzességét ezért megbeszélte barátnőjével hogy menjenek el egy kocsmába és keressenek fel olyan férfit aki majd szeretkezik velük! Ezután egyre mélyebbre süllyed a depresszió és önkínzás mocsarában a főszereplő. Egy megrázó mondat például: "Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek."
Ezután folytatódik a rémálom. Folyamatos féktelen bulizások, folyamatos részegség, hányások. Amikor már a szülei is rájöttek hogy kezd összeomlani a lányuk, kivették a New York-i milliőből. Ezután otthon tengette Esther a mindennapjait. Folyamatos ürességet és magányt érzett. Képtelen volt boldog lenni, csak szorongott folyamatosan. Végül (és ez valójában meg is történt. Az egész regény önéletrajzi ihletésű) lement a házuk pincéjébe bevett 2 doboz benzodiazepin féle altatót és magára zárta az ajtót. A szülők 1 nap után találtak rá és csoda hogy életben maradt. Ekkor elkezdődik a pszichiátriai kezelése, elektrosokk terápia, gyógyszerek, és mintha kezdene magához térni a főszereplőnő! A regény csúcspontja akkor lesz amikor a pszichiátrián Esther legjobb barátnője felakasztja magát egy fügefára. Erről így ír: "Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában, és éhen halok, pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre, a lábam elé."
Végül a regény azzal zárul hogy van a pszichiátriai zárómeghallgatás melyen eldől hogy elhagyhatja e a kórházat a főszereplőnő. Sylvia úgy hagyja abba a regényt hogy az olvasó döntse el mi lesz az orvosok ítélete.


Megemlíteném hogy Sylvia Plath rövid idővel regénye megjelenése után 1963.-ben míg két gyermeke a másik szobában aludt öngyilkosságot követett el.

Életét és egy másik költővel, az amerikai Ted Hughes-szal folytatott házasságát meséli el a Sylvia című film! Azt is ajánlom mindenkinek bár a főszereplő csaj nem túl hitelesen akaítja a költőóriást!

Egy verset még berakok mert ez nagyon megrendítő! Tandori Dezső fordította egyébként.

Sylvia Plath- Függőleges vagyok
De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttomon Ah!-ok, nem kerülök
mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká ellhulnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,
együtt.


Ma este, csillagok elenyésző fénye alatt,
Fák és virágok szórnak hűs illatot.
Járok köztük, és egyik se vesz észre.
Olykor azt gondolom: ha alszom, éjjel,
Tökéletesen hasonlítok rájuk -
Agyam ájult.
Nekem a fekvő helyzet természetesebb.
Akkor az éggel nyíltan beszélhetek,
És hasznos leszek, ha lefekszem végleg:
Akkor a fák egyszerre megérintenek, és a
virágok rám érnek.


2013-10-23 12:52:59 ChrisAdam #260

Don Piper · Cecil Murphey
90 perc a mennyországban

Don Piper történetét valóban az teszi hitelessé, hogy nem csak a jót és a hősies pillanatokat írja le, nem avanzsálja magát hőssé, valamint a feltámadásának csodáját mondja el, hanem kendőzetlenül elmondja azt is, hogy milyen gyenge és erőtlen volt – nem csak fizikailag volt romokban, de lelkileg is darabokra hullott.
Amiért nem teljesen tökéletes a könyv, az éppen a lényege – az a 90 perc, amit Piper leírt a mennyről, az számomra nem lehet közeli, akár ilyen a menny, akár nem. Nem az én élményem, képtelen vagyok átélni. Ahogy mondta, nem tudja elmondani, hogy milyen valójában ott lenni, és bizony nagyon érződik, hogy csak a töredékét tudja visszaadni annak, amit látott. A könyv fő hangsúlya szerintem ugyanakkor nem is ezen van, hanem a felépülés, a depresszió, lelki mélységek érintése összességéből kialakult hosszú folyamaton. Ezt viszont zseniálisan elmeséli Piper. A fájdalmat, az örömöt, a kínt és ez elkeseredettséget, a reményt, a menny utáni vágyat.

Összességében jó könyv, érdekes és mindenképpen érdemes elolvasni annak, aki hisz Istenben.

10/7.

2013-10-01 17:27:52 Umberto #259

Nekem A búra alatt is tetszett, habár most, hogy a 11/22/63-at olvasom, igencsak átértékelődik az előbbi. 2000 után King inkább arra törekedett, hogy "irodalmias" legyen, ami szerintem sikerült is neki némely esetben (pl. Tóparti kísértetek, Duma Key, vagy most a 11/22/63). A Doctor Sleep-ről én is úgy hallottam, hogy ezzel visszatér az igazi borzongatáshoz. Remélem, engem meggyőz majd! :-)
Az biztos, hogy a 2000 után készült horror, A mobil c. szerintem életművének talán leggyengébb darabja, de a Rémautót tessék csak elolvasni, ha még nem tetted volna, mert a magyar címével ellentétben nem egy zs kategóriás könyvről van szó. ;-)

2013-10-01 17:19:44 Olórin #258

Még nem. Kinggel csínján bánok már vagy 10 éve, mert azóta - A coloradói kölyök kivételével, ami szintén nem horror - egy könyve sem tetszett. De a Doctor Sleepben azért reménykedtem... És a Joylandre még mindig kíváncsi vagyok tőle.

előzmény: Umberto (#257)

2013-10-01 17:07:40 Umberto #257

A 11/22/63 viszont egészen lenyűgöző, noha nem horror. Azt olvastad-e már?

2013-10-01 15:17:12 Olórin #256

Elolvastam a Doctor Sleepet, a Ragyogás folytatását. Nem vagyok lenyűgözve. [link]

2013-08-28 21:04:49 flake #255

vadPINGvin most homályosított fel valamivel a Ready Player One-al kapcsolatban:

Ten months after the first edition release, Cline revealed on his blog that Ready Player One itself contained an elaborately hidden easter egg. This clue would form the first part of a series of staged video gaming tests, similar to the plot of the novel. Cline also revealed that the competition's grand prize would be a DeLorean.[9] The game Ultimate Collector: Garage Sale by Austin based developer Portalarium was featured in one part of the contest.[10] The final stage of the contest was announced on August 1, and was to set a world record on one of several classic arcade or Atari 2600 games. This was completed on August 9 by Craig Queen, who set a new world record in Joust. He was awarded his DeLorean on the TV show X-Play.

Az életben nem fejtettem volna meg. Még ha angolul is olvasom :)

2013-08-28 09:44:53 flake #254

Ernest Cline - Ready Player One

2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely.

Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.

A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.


Tegnap elkezdtem, még aznap be is fejeztem. Szerintem ezt az oldal jelentős része imádná, sőt, le sem tudná rakni. Geekeknek kötelező!

2013-07-11 13:51:07 nejmed #253

Egy lightos eszmefuttatás a Pacific Rim mánia kapcsán:
Napokban kezdtem olvasni Stanislaw Lem: A kudarc című művét. Az első fejezet teljesen arról szól, hogy a főhős egy többemelet magas járótornyot (robotot) vezet a Titánon. Egy baszom nagy lépegetőt, amivel úgy szinkronizálódik, hogy egy elektródákkal teli ruhába bele kell bújnia, és a pilótafülke mennyezetéről lógó szíjjakba be kell csatolnia magát. 1986-ban írta, de ismerős azért, nem? :D

Most pusztán a trailerekkel tudom még összehasonlítani, ami azért nem hagy illúziókat affelől, hogy nem lesz hihető a fizikája a dolognak. Vállalom, lehet köpni a savat rám, hogy miért merészelem elvárni egy órásrobotos filmtől a valóságszerűséget. Hülyeség belátom. De!

Sajnos akármennyire is szeretnék nem az lenni, én is geek vagyok.:D Imádom a sci-fit, imádom az óriás robotokat, a különleges sosem létezett dolgokat, ha okosan vannak megcsinálva. Lássuk az említett Lem regényt. Azzal, hogy a Titánon játszódik a történet, ahol kisebb a gravitáció, kapásból kihúzza a léptékprobláma méregfogának azt a részét, hogy a tárgyaknak a méretét nem lehet minden határon túl megnövelni. A Titánon igenis lehet a robot kurvanagy. De akkor sem fog mozogni olyan fürgén, mint egy ember. A vezetés nagyon nagy gyakorlatot igényel, mert a tömege akkor is nagy a mozgatandó alakrészeinek. Az izületenként függetlenül működő motorok teljesítményjelzőinek a kiakadása jelzi az elkapkodott hirtelen mozdulatokat, és ez adja a roppant tömegét a gépnek. Meg az, hogy mikor bepöccented a gépet, a kar olajkompresszora alapjáraton elkezd járni, és hallod a hangját. És nem, nem tudsz majd vele olyan kis ívben fordulni, nem tudsz olyan gyorsan reagálni. Lomha vagy, mert nagy vagy. (És nem kíméletes az író, könyörtelenül szétcseszi alatta a robotot, és hagyja a hősét fagyhalált halni a -90°C-os holdfelszínen)
Ez lenne az a szint, amit egy 21. századi science fictiontől elvárnék. Valami víziót, amivel intellektuálisan is azonosulni lehet, és nem csak ugyanazokat az akciókat, amiket akármelyik igénytelen robotos animéban megkaphatok. Szóval vagy valamilyen Lem-féle megalapozottságot, vagy valami Evangelion féle drámát (szóval azt, hogy azok, akik a pilótái ezeknek a monstrumoknak, mennyire atomizálódnak/oldódnak fel a szerepükben amit el kell játszaniuk. Hogy jutnak el az örület hatátrára, amit átlépnek és összeomlanak.) De az előzetes kritikák alapján egyiket sem fogom megkapni a Pacific Rimtől...

  • 1
  • 2
  • ...
  • 4