Könyvajánló 👁

(vissza a topikok listájához)

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
  • ...
  • 4
2024-01-25 11:19:25 AlexVarga #394



MEGJELENT A MÁSODIK RÉSZ IS!

60 év után a Zóna megmutatja, hogy még nem fejezte be a változást.
A benne élő lakosság pedig észreveszi, hogy semmit nem tud a Zónáról.

Vándor és a többiek kalandjai folytatódnak, ezúttal egy Ősi várost fedeznek fel az Ural hegység között, ahol egy szent ereklyét is őriztek.

kÖNYV Megvásárolható:
APPLE STORE https://books.apple.com/.../mayak-2-%C5%91si.../id6473274002
GOOGLE BOOKS https://books.google.hu/books/about?id=1svlEAAAQBAJ

2023-10-27 12:36:03 Olórin #393

David Grann: Megfojtott virágok

Nagyon ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a film - illetve azoknak is, akiknek nem tetszett, de a téma/sztori érdekli őket. Egészen más a szempontja, kőkeményen a nyomozás folyamatára és a nyomozást vezető ügynökre (a filmben Pelmons alakítja) megy rá, utóbbi igazi, régimódi hősfigura, elszánt, bátor, szerény, elfogulatlan, végletekig igazságos, talpig becsületes és törvényszerető; egy ponton szinte már kedvem lett volna megkérdőjelezni ennek igazságtartalmát, mert ilyen hősök ritkán léteznek a valóságban, de hát még az elítéltek, bűnözők is elismerően nyilatkoztak róla.
Grann nagyon érzékletesen (helyenként kifejezetten erős prózával) írja le a gyilkosságokat és a nyomozómunkát, szinte elviselhetetlenül fojtogató légkört teremt, és ez akkor sem változik, amikor a nyomozás elkezd eredményeket hozni - sőt. A végére pedig jut egy nagyon kellemetlen, gyomrot görcsbe rántó - nevezhetjük így - csavar, ami plusz kontextust ad a történteknek (és ami az adaptációból teljesen hiányzik).
Nagyon nehéz összevetni a könyvet és a filmet, nemcsak azért, mert más "műfajok", hanem azért is, mert egészen más a megközelítésük - nekem a filmé jobban tetszik, személyesebb, drámaibb, nagyobb érzelmi ereje van, de ami talán a legfontosabb, hogy a két mű tökéletesen kiegészíti egymást.

2023-09-12 23:46:36 Rorschach #392

Jacqueline Harpman: Én, aki férfit nem ismertem

Ritkán írok könyvekről, de ez most akkorát húzott a létfilozófiai, emberi tudatot és fejlődéstörténetet boncolgató témáiban, hogy nem tudom nem ajánlani.

Kemény, megalkudni képtelen, feloldozásnak és egzisztenciális bizonyosságnak még csak a fogalmát sem ismerő pszichológiai science fiction. Le a kalappal. A regény metsz és felkavar és kísért.

Nem szívesen írok többet, mert ebben a könyvben találtam olyan gondolatokat és mondanivalót, amiket legjobb, ha mindenki magának fedez fel.

Örömteli, hogy beszerezhető - szomorú, hogy nem lett széles körben ismert. Kegyetlen az élet.

2023-03-23 12:29:29 ZsThomas #391

Alexander Varga
Az eredet (Mayak)

A téma egy poszt apokaliptikus világ bemutatása, melynek alapja egy számítógépes játék, a terület pedig a világ legjobban sugárszennyezett vidékének fiktív ábrázolása.
A könyv végig vezet egy valósághű történeti szálon, és rengeteg kérdést vet fel.

A történet fő helyszíne egy rendkívüli jelenségeket produkáló, lezárt terület. Ahol több évtizeddel ezelőtt katasztrófa történt, majd ezután nem telepítettek ki mindenkit. A lakosság többségét a lezárt területen hagyták kitéve a megváltozott környezeti hatásoknak. Szereplőink is ebben a világban élnek és ehhez alkalmazkodtak.

Az elejétől fogva a cselekmény magával húz, vontatottan indul, de a történések folyamatosan olyan döntésekre kényszerítik a szereplőket, melyek arra késztetnek, hogy tovább olvasd, légy kíváncsi arra, mi fog történni. A tájak leírása részlet dús, a környezet és a közösség úgy van megalkotva, hogy az olvasó beleélhesse magát. A poszt apokaliptikus világ élhetősége teljes egészében úgy van leképezve, hogy az tudományosan és emberileg is illeszkedjen a valóságba, és bár egyes helyeken elrugaszkodik a misztikum irányába, tetszett, hogy a valós események ilyen módon keveredtek a fikcióval.

Elsősorban azoknak ajánlom akik szeretik a Stalker világot, a poszt apokaliptikus történeteket, és a sci-fiket. De kitűnő olvasmány azoknak is akik nem tudják elképzelni milyen világ várna rájuk ha egy katasztrófa során elzárják őket a világtól. Egy világ, melyben új törvények és szabályok alakulnak ki.

2022-06-13 08:35:11 fempolip #390

Kazuo Ishiguro
Noktürnök

Hogy miért ajánlom? Nem azért mert annyira csodálatosnak érzem. Esetleg összeszedettnek.
Vagy a fantasztikus történeteiért...

Hanem azért mert..
Nem tudom a történeteit, részleteit elfelejteni. Elég egyszerűen, de változatosan írja meg a rövid -de egyazon téma köré épülő- öt szösszenetét.
Finom és kimért. Nem váltja meg a világot, mégis olyan mintha megismernénk valakit, vagy akár egy helyszínt.
Könnyen fogyasztható de gondolkodásra késztet.
2 éve olvastam talán, és ismétlem, nem a kedvencem, mai napig eszembe jut és elmerengek rajta.
Mi ez a jelzés ha nem az hogy valami klassz dolog született?

2022-06-09 20:58:03 Rorschach #389

Nem nagyon szoktam könyvekről írni, ennek több oka is van: ez egy filmes fórum, én pedig ötödannyi könyvet sem olvasok, mint ahány filmet megnézek. Viszont úgy érzem, ha valami kiemelkedőhöz van szerencsém, azt érdemes lehet megosztanom, úgyhogy hadd ajánljam minden wannabe könyvmoly figyelmébe A Hail Mary-küldetést Andy Weirtől.

Tapasztalatom szerint dög nehéz a kortárs sci-fik tengerében értékes könyvet találni. Kinek mi, de engem a soha véget nem érő sorozatok, végtelen folytatásokra berendezkedett univerzumok életemben nem vonzottak. Nem vagyok okvetlenül nagy híve a csatahajós-kardozós-lövöldözős, csápos idegenes ponyvának sem, legalábbis írott formában.

Viszont régebben rengeteg Arthur C. Clarke-ot olvastam, és nagyjából az ő stílusához lőttem be a zsinórmértéket. Ez szép és jó, csak felnőni nehéz hozzá - Weirnek viszont szerintem sikerült. Nem olvastam sem A marsit, sem az Artemist (de a Hail Mary után mindenképp el fogom mindkettőt), szóval mondhatni a derült égből rekordsebességgel ettem magam végig a könyv bő ötszáz oldalán, mégpedig azért, mert szerintem így kell kinéznie egy sci-finek. Ma is, meg úgy általánosságban véve mindenkor is.

Adva vagyon két különböző szálon egy egész regimentnyi különböző tudományos és fantasztikus fejtörő, amelyek nem csupán messzemenőkig hihetően, de mindemellett baromi izgalmasan is vannak tálalva, és élmény őket végigolvasni. Meglepően tartalmas és precíz folyású a könyv egyébként, állomások egész láncán küzdjük magunkat végig a narrátorral. A mennyiséget nem érheti panasz.

Eközben pedig a legfontosabb, hogy nem felejt el a space Robinson Crusoe-ság mellett sci-fi lenni a sztori, a szó legnemesebb értelmében, avagy minden lehetőségem megvolt hűből hába esni, számomra új és eredetinek ható koncepciókon elmélkedni, valamint az emberi értelem és érzelem erején ámulni.

Szerintem itt meg is állnék, hogy még véletlenül se essek a spoilerezés hibájába. Legyen elég annyi, hogy mindenkinek szívből ajánlom a könyvet, aki szeretne vérbeli sci-fit olvasni.

Ja, és mielőtt elfelejteném: hatalmas köszönet és tisztelet jár részemről Olórinnak a fordításért. Ugyan az eredeti szöveghez nem volt szerencsém, arról mégis meg vagyok győződve, hogy minőségi magyar fordítás készült, ami 100%-ban tükrözi a könyv eredeti tónusát és szellemiségét.

2021-10-30 11:49:01 ryood #388

Most olvasom a Fedősztori című könyvét. Igazi letehetetlen, izgalmas, érdekes, jól megírt könyv. nagyon ajánlom.
Az egyik fejezet egy orosz férfiról és nőről szól, akik több, mint két évtizeden át dolgoztak alvó ügynökként Németországban a rendszerváltástól kb. 2011-es "lekapcsolásukig". (Már szabadlábon vannak 2018 óta) . Nemrég néztem végig a zseniális The Americnas című sorozatot, és elképesztő, hogy apró részletekig minden pontosan úgy történik benne, mint ennél a "német házaspárnál"...

2021-10-01 13:48:27 kaamir #387

Mostanában filmeket nem igazán nézek, úgyhogy inkább pár könyvről írnék véleményt.

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

Weirt én teljesen leírtam a borzalmas Artemis után. Azt gondoltam, hogy ilyen az, amikor egy szerzőnek egy ötlete van, de két könyvre van szerződése. Na, az új könyvvel Weir alaposan rám cáfolt. A Hail Mary az eddigi legjobb műve! Maximálisan szórakoztató, agyas és szerintem ennél jobb földönkívüli ábrázolást én még soha nem olvastam. Azok a jó könyvek, ahol bánod, hogy mindjárt vége. Én ezt az idők végezetéig olvastam volna. (Olórinnak pedig gratula a színvonalas, kreatív fordításért!)

Mur Lafferty: Hat ébredés
A jó kritikák és díjak után ez nagy csalódás. A Tíz kicsi négert idéző alapfelállás persze izgalmas, de Lafferty olyan idegesítően lassan fejti ki a cselekményt, hogy a könyv villámgyorsan unalomba fullad. Nincs egy hónapja, hogy olvastam, de már most nem emlékszem egyetlen karakterre sem, annyira egysíkúak, jellegtelenek. Ahogy maga a történet is lapos, ráadásul ezer helyről összelopkodott, sablonos.

Dan Simmons: Hyperion
Tizensok évvel ezelőtt olvastam először, nagy kedvencként tartottam számon. Alapvetően ez most sem változott, mert amit Simmons itt világépítésben, karakterrajzban és ötletekben előad, az világklasszis. DE! Nem kell minden mondatnak elhúzódni a világűr végtelenjébe, ahol fekete lyukként nyeli el a mondat vége az elejét: mintha a Számkivetettek tartottak volna lézernyalábot Simmons izzadságtól csillogó homlokához, azzal fenyegetve, hogy a Shrike obszcén acélfájára tűzik, ha nem tesz mindenhova kettőspontot, pontosvesszőt; a szöveg ettől legalább olyan sokszor sodró lendületű, mint ahányszor komikusan túlírt.

2021-07-27 13:24:43 zéel #386

Köves Gábor Végszónak sem rossz
Köves Gábor a világsztárinterjúk egyik hazai specialistája. Ha egy magazinban ilyen interjút olvasol, jó eséllyel az ő billentyűzetéből származik. Végszónak sem rossz című kötetében az elmúlt néhány év legjobb interjúit gyűjtötte össze Woody Allentől Vincent Casselig.

2021-01-11 16:45:25 MicaHiro #385

Íme egy remek angol nyelvű novella a zseniális Ken Liu tollából. A történet rengeteg érdekes kérdést vet fel a filmkészítés jövőjéről (jelenéről?), magyarul egyébként ebben a kötetben megtalálható.

2020-11-10 12:29:45 Bubu #384

Szeretettel ajánlom Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six című könyvét, főleg azoknak, akik szeretik a Majdnem hírest és a 60-as 70-es évek rock világát.
A könyv egyelőre csak angolul kapható, de már megvette egy magyar kiadó a jogokat, plusz az Amazon sorozatot készít belőle.
Ez egy dokumentarista stílusban írt történelmi fikció, egy fiktív rockbanda felemelkedését és feloszlását követhetjük végig az érintettekkel készült interjúk formájában. Központi téma a rock, függőség, kapcsolatok, művészet, alkotás folyamata...
Külön kiemelném, hogy angolul a hangoskönyv a legjobb, amit valaha hallottam: minden szereplőnek más színész(nő) adja a hangját, többek között: Jennifer Beals, Pablo Schreiber, Benjamin Bratt és Judy Greer.
Kellemes napot mindenkinek!

2020-10-28 17:40:41 elzablues #383

Terry Pratchett írásaiba szeretnék egy kicsit jobban belemerülni. A mágia színét és a Mort, a halál kisinasát olvastam csak, van amit kifejezetten ajánlanátok?

2020-10-15 21:13:49 zéel #382

Holnap (péntek) 20 ó Puskin mozi
Könyvbemutató
Háy János beszélget a szerzővel és Mucsi Zoltánnal

2020-09-07 10:04:08 zéel #381

Az elmúlt évek egyik legkedvesebb, legfontosabb olvasmánya volt számomra:

Jiří Menzel Hát, ​még mindig nem tudom c. könyve.

2020-08-23 21:00:27 budaik #380

Ezt a könyvet kapja tőlem ajándékba, egy szintén volt operatőr após :)

előzmény: zéel (#379)

2020-08-23 17:50:45 zéel #379

Sára Sándor (1933-2019). Szerkesztette Pintér Judit, képszerkesztő Kincses Károly, MMA Kiadó, Budapest, 2020.

Sokszínű pályáján tulajdonképpen a kezdetektől tudatosan építkezett. Ez lehet a magyarázata, hogy operatőrként meglepően kevés rendezővel dolgozott együtt. Igaza van Benke Attilának, amikor azt írja Arcokra írt történelem című tanulmányában, hogy Sára rendezői, de még inkább operatőri munkássága révén formálta is a magyar filmtörténet legfontosabb irányzatait.

2019-12-18 20:25:14 Cerub #378



Szabó Magda: Az őz

Húsba vágó regény egy tragédiában végződő szerelmi háromszögről. A magyarországi negyvenes- ötvenes évek minden nyomora és tragédiája bele lett sűritve ebbe a vékonyka kis regénybe. A cselekmény leirása tömör, lényegretörő egyetlen hatalmas monológra felépitett alkotás. Megismerhetjük Encsy Eszter a regény főszereplőjének belső vivódásait, csalódásait valamint lelki megrázkódtatásait mely egyszerre felemeli és lenyomja a mélybe őt.

Ajánlom azoknak akik nem rettennek meg egy mélységes, mondanivalóval rendelkező regénytől. Jó olvasást kivánok

2019-11-22 11:41:10 zéel #377

A filmelemzés nehéz műfaj. Alig találni, ha egyáltalán, legyen az blog vagy akár szakmai, olyan filmes oldalt, újságot, ami a szűk cselekmény leírásán és a színészi játékon kívül más szempontokat is figyelembe venne.
Farkas Viktor: 21 film elemzése a szellemi tradíciók mentén

2019-11-19 17:21:58 csabaga #376

Megjelent egy újabb Marilyn Monroe életrajz.

Végre szakít az öngyilkos lett, megölték teóriával, de a Kennedy vonalról ez is képtelen leszállni...
Donald Spoto munkáját javaslom inkább.

2019-10-21 23:54:23 critixx #375

Én sem kötekedni akartam. Valóban jó könyv arra, hogy valakit bevezessen a filmtörténetbe, megismertesse vele a nagy alkotókat és műveket. Én a 17. születésnapomra kaptam annak idején ajándékba az első magyar kiadást.

előzmény: ryood (#374)

2019-10-21 23:20:34 ryood #374

nem akarok kötekedni ezekkel a sorokkal, biztos így van. számomra ez akkor is egy rohadt fontos könyv/válogatás, mert gyakorlatilag ez hozta közel hozzáma filmimádatot, ez ismertetett meg velem számos nagy rendezőt, filmet, és vitt el sok továbbihoz. szóval ennek a könyvnek a hatására szerettem bele a FILMBE..és azért ez nem kis dolog...:)

előzmény: critixx (#372)

2019-10-21 22:48:57 budaik #373

Amúgy én az Oscar díjjal kapcsolatban szoktam megfogalmazni, ami itt lenne konklúzió: első bevezetésnek jó. Nem kell aranylapra írni, nem kell szó szerint venni, nem kell minden szavát elhinni, de ha ezeket a filmeket megnézed, akkor elindulsz egy olyan úton, ami már jó (mert el lehetne indulni a box office alapján is ,de az nagyon nem jó :) )

előzmény: critixx (#372)

2019-10-21 21:05:37 critixx #372

Az 1001 film azért érdekes, mert a szerzők láthatóan már-már görcsösen igyekeztek a lehető legpolkorrektebbek lenni, és minél szélesebb körből meríteni, mind náció, mind műfaj esetében. Direkt tettek bele kísérleti filmeket, B-filmeket, exploitation-t és más, általában mellőzött és/vagy réteg dolgokat. Nagyon ügyeltek rá, hogy reprezentálva legyenek a női rendezők, a feketék, a meleg téma, stb. Ezért pl. bekerült Ida Lupino egyik rendezése, egy nagyon felejthető kis noir, miközben pl. olyan alapmű mint Chaplin Diktátora hiányzik a kötetből.

DE eközben mégis nagyon érződik a könyvön az amerikai-angolszász szájíz és perspektíva. A nem angol nyelvű országok filmterméséből csak azok a művek és alkotók kerültek be, melyeket / akiket ismernek és elismernek az USA-ban. Marco Ferreri például, aki valamiért teljesen ismeretlen odaát, nem szerepel a könyvben*, ugyanígy rengeteg olyan film kimaradt, melyek itthon / Európában népszerűek / elismertek, odaát viszont ismeretlenek. És fordítva is igaz: sok olyan film került be, melyek Amerikában kultfilmek (A Christmas Story, Muppet Movie, stb.), más országokban viszont nem annyira vagy egyáltalán nem népszerűek.

* A nagy zabálást a magyarok rakták be az itthoni változatba.

előzmény: coles (#371)

2019-10-21 20:45:43 coles #371

Nekem csak a 2007-es Az 501 leg... van meg. Az első filmes könyvem. (Azóta három polcnyira dagadt a gyűjtemény.) Sajnos abban is rengeteg a hiányosság - bár kezdő löketnek megteszi -, animáció sehol; egy 1918-as film, elvétve pár gyöngyszem a '20-as évekből; műfajkavalkád; fércművek (pl. Aludj csak...), ismeretlen darabok (pl. Ride in the Whirlwind), hiányosságok és hibák...

De idén is tűrhetőekkel gazdagodtam: az 52 kultfilm egynek elment, a McQueen-életrajz "narratívája" nem túl szerencsés; Streep asszonyé épp ott ér véget, ahol be(le)melegednék, Makk (ön)életrajza olvasmányos (keresek még közhelyeket), P. Newmané izgalmas, Jackie Chané feleslegesen terjengős, Lucasé informatív, Lynché viszont telitalál(l)at... (Stan Lee kiadványa pedig roppant rövid. De talán ez érthető is!)

2019-10-21 17:08:08 csabaga #370

Igen, hogy ezeknek a szócikkeknek magyar szerzője van, ez onnan kiderül...:)

előzmény: critixx (#366)

2019-10-21 11:32:21 budaik #369

En inkább Szabó Istvánt írtam volna, de tudom, hogy Jancsó tanított is kint, illetve új hullámos rendező, ami azért elég jól fel volt kapva.

előzmény: critixx (#368)

2019-10-21 10:01:17 critixx #368

Ne felejtsd el, hogy ezt a könyvet amerikaiak írták. A tanú külföldön egyáltalán nem ismert, a tengerentúlon pedig pláne nem. Szerintem egy amerikai néző még csak nem is értené a filmet. Fogalmuk sincs arról, mi volt itt az '50-es években, plusz a film tele van olyan utalásokkal, amiket csak a magyarok értenek.

Jancsó és Tarr igazából a két magyar rendező, akit ismernek (persze a vájtszeműbbek) nyugaton és az USA-ban. Amúgy a 303 Filmrendező című kötetben négy magyar rendező szerepel: Jancsó, Tarr, Szabó István és Mészáros Márta.

előzmény: budaik (#367)

2019-10-21 07:55:52 budaik #367

Azért szerintem furcsa, hogy 2 Jancsó film belefért, de mondjuk A Tanu, vagy valami közérthető nem. Jancsó amúgy is egy hatalmas kérdőjel számomra.

előzmény: critixx (#366)

2019-10-20 19:24:09 critixx #366

Az benne sem volt. Az eredeti angol nyelvű könyvben összesen három darab magyar film szerepel: Csillagosok, katonák, Még kér a nép, Sátántangó (két Jancsó + egy Tarr). Illetve a legújabb verzióba beletették a Saul fiát. Így már négy.

A magyar fordításba az itthoni szerkesztők tettek bele még néhány, itthon híresnek és jelentősnek számító magyar alkotást, cserébe kiszedtek olyan darabokat, melyek az USA-ban ismertek, itthon viszont nem.

Sőt, pl. a Muppet Movie-t is kicserélték a Picasso kalandjaira. A Sörgyári capriccio is csak a magyar kiadásban szerepel.

előzmény: csabaga (#365)

2019-10-20 18:24:51 csabaga #365

Inkább kikerültek, pl.a 2000-2004 közötti 46 filmből csak 14 maradt...

A magyar filmek közül a Kontroll tűnt el.

előzmény: PG (#363)

2019-10-19 14:40:15 coles #364

LP előző művét gyorsan kipipáltam, maradandó élmény nélkül, persze az alábbival is próbálkozo(o)m, hátha...

http://prizmafolyoirat.com/2019/10/19/megjelent-a-kalandos-filmtortenet/?fbclid=IwAR1clpeHp2tEL7PFu6FObExOwm0as07NBZI6m8jb1Zk0OGCRgRy4PGyknjg

2019-10-19 03:10:13 PG #363

Viszont bekerült a ...

Akkor:
.

előzmény: csabaga (#351)

2019-10-18 17:45:27 csabaga #362

A legelső hazai kiadáson, ez van meg nekem, 3PO van a borító élén, a címlapon a híres jelenet a Psychóból, a hátoldalon meg Groucho Marx.

Az újat nem fogom megvenni, az elmúlt 15 évben eléggé képben vagyok, a válogatás semmi különösre nem hívta fel a figyelmem, inkább a hiányzó filmeket sajnálnám.

előzmény: critixx (#361)

2019-10-17 21:14:52 critixx #361

Pontosan ezért tartom jogosnak az 1977-es Star Wars és a folytatása, A Birodalom visszavág szerepeltetését a könyvben. Az első film egy popkulturális alapvetés, a második film szintén, emellett mint film is nagyon rendben van, a harmadik viszont sehol sincs az előző kettőhöz képest. Szerintem inkább csak azért került bele a könyvbe, hogy az olvasóknak "teljes legyen a trilógia".

előzmény: Kempesbaba (#360)

2019-10-17 20:51:28 Kempesbaba #360

Had legyek ismételten a nép egyszerű gyermekének a hangja. Az ilyen műveket két szempontból vizsgálhatjuk:
Vehetjük szó szerint a címet,akkor viszont feleslegesen van benne rengeteg alapvetés (pl a star wars) mert ha valaki nem egy bambusz kunyhóban lakik a dzsungel mélyén és érdekli a filmek világa,akkor ezekkel jó eséllyel találkozott már.
Ha viszont erre a könyvre úgy tekintünk mint egy népszerűségi listára,akkor a popkulturális ikonok (itt is a star wars-ra hivatkozok) bizony helyet kellenek hogy kapjanak,viszont ebben a könyvben szereplő filmek minimum egyharmadát kukázni lehet.
Az meg számomra külön beszédes hogy ami film az előző kiadásban a borítóra került,az új kiadásba már bele se fért...

előzmény: critixx (#359)

2019-10-17 19:00:25 critixx #359

Számomra már A Jedi visszatér is elég gáz, hogy bekerült a könyvbe. Közben sokkal jobb és fontosabb filmeket kihagytak, a korszak Hollywoodjából is.

előzmény: csabaga (#357)

2019-10-17 17:59:50 budaik #358

A sráckor-nál én rengetegszer elmondtam, hogy ez egy tök jó kis dráma, de ne az legyen már a wao, hogy 12 évig forgatták. Ok szép dolog, de ne essünk hasra...

előzmény: csabaga (#357)

2019-10-17 17:54:27 csabaga #357

A legújabb könyvbe az Ébredő erőt nyomták most bele.
Egyébként, minél jobban közeledünk a jelenhez, annál gyengébb a válogatás és az írások nívója is.

Sráckor, mert mekkora dolog ennyi ideig filmezni...

előzmény: budaik (#356)

2019-10-17 17:49:44 budaik #356

A top250-ben szerintem csak a Birodalom visszavág lenne benne

előzmény: csabaga (#355)

2019-10-17 17:47:33 csabaga #355

Biztos?

Benne lenne szinte az összes Star Wars film és én már kiöregedtem ebből...:)

előzmény: budaik (#354)

2019-10-17 17:43:52 budaik #354

De azért eszembe jutott, hogy mekkora meghökkenést keltene, mondjuk egy KT TOP 250 filmes könyv :)

Eléggé erős lista lenne :D :D :D
amúgy ötletnek szerintem korrekt

előzmény: csabaga (#353)

2019-10-17 17:41:15 csabaga #353

Azt nézegettem, melyen filmek is tűntek el az első megjelenés 2000-2004-es szakaszából azóta.

Többek között nincsen már a Kilenc királynő, Apádra ütök vagy az Aviátor.

A mostani címlap annyira figyelemelterelő és semmitmondó , hogy csak azért vettem észre a könyvet, mivel pont előttem rakta vissza valaki a helyére...

előzmény: budaik (#352)

2019-10-16 18:44:39 budaik #352

Szia

Nekem még nincs meg, de engem is erősen meglepett a címlapja.
Mondjuk a Fekete hattyú szerintem zseniális alkotás. Kár, hogy kimaradt. Kíváncsi leszek a kritikákra.

előzmény: csabaga (#351)

2019-10-16 18:08:52 csabaga #351

Újra, már sokadik kiadásban megjelent itthon az 1001 film...

Az előzőhöz képest 50 alkotás maradt ki, és persze itt vannak az utóbbi pár év filmjei, általában az Oscarra jelölt alkotások, az utolsó nyolc szócikkből öt.

Elbúcsúzhattunk az Óra körbejártól, az Úrvacsorától,a Férfi Lamarie-ből és sok más régi filmtől is, kellett a hely az új sikereknek.
Viszont bekerült a Mary Poppins...

Szintén érdekes, az előző változat címlapfilmje: a Fekete hattyú is kimaradt.

Most a Legnagyobb showman van a címlapon, nem vagyok benne biztos, megéri következő változatot.

Nekem még a Psycho-Janet Leigh kiadvány van meg, ez a film azóta is törzstag, talán egy klasszikust célszerű az első oldalra választani.

2018-11-22 21:42:18 Ugor #350

Na, akkor most találtál nekem is valamit.

előzmény: coles (#349)

2018-11-22 21:09:08 coles #349

Már rendelem is!

Ismeritek az alábbit?

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Lichter_Peter_52_kultfilm_A_Szarnyas_&type=22&id=307818

előzmény: ArmaGedeon (#348)

2018-09-26 09:14:32 coles #347
2018-08-05 19:09:36 budaik #346

remélem nem az a magyar nevű irónő írta, aki a De Niro könyvet :D

mert az sokak szerint , hát hanyag munka.... :D

előzmény: csabaga (#345)

2018-08-05 18:26:17 csabaga #345

Megjelent egy Steve McQueen életrajz.

Nem egy nagy munka, de néhány érdekes dolgot meg lehet tudni róla.

2018-08-05 17:38:42 Kiju093 #344

Főként nőknek ajánlanám, akik szeretik a jó pszicho thrillereket, viszonylag új könyv:B. A. Paris: Zárt ajtók mögött. Pörgős, könnyen olvasható, nekem nagyon tetszett.

2018-07-24 10:50:13 kaamir #343

Dan Simmons: Terror

700 oldalnyi tömény szenvedés, embertelen küzdelem a természettel és az afelettivel. Gyengébb író kezében ebből egy végeláthatatlanan kín-pornó lett volna, de Simmons előadásában egy percig nem válik öncélúvá a dolog. Már-már dokumentarista szikársággal adja elő a Terror és az Erebus legénységének minden képzeletet felülmúló kálváriáját, olyan atmoszférát teremtve, hogy bár 30 fokos melegben olvastam, többször is úgy éreztem, hogy lefagynak az ujjaim.

Simmons regényének fő kérdése, hogy meddig mennél el a túlélésért. Ahány karakter a könyvben, annyi válasz. Van, aki önként feladja, van akinek a legnagyobb bűn sem túl nagy ár az életben maradásért. Remekül megírt, lélegző figurák bolyonganak a jégen, akik közül bizony nem egyet megsirattam. Mondjuk itt a halál is olyan szenvtelen, zord, hogy nyáladzásnak helye nincs.

Talán a vége az, ami cseppet csalódás volt. Én valami sötétebbet, földhöz-ragadtabbat, kilátástalanabbat vártam volna, de igazából Simmons verziója is teljesen a helyén van.

2018-07-20 10:45:03 ChrisAdam #342

Miután több spanyol íróval próbálkoztam az elmúlt időszakban és nehezen csúsztak le a torkomon, vagy épp meg is akadtak, visszatértem Murakami Rjúhoz és a Piercing után a Casting című thrillerét olvastam el.
Még mindig azt vallom, hogy Murakami hihetetlen briliáns elme, olyan karaktereket épít fel és valósít meg, olyan hangulatot ont gazdag leírásaival, amihez igazán kevesen értenek... ám a Casting jóval elmarad a Piercing mögött.
A borús, érzelemmentes, nyüzsgő Tokió újra beszippant és nem enged. Amiben pedig professzionális írónk: a feszültség egyszerűen kitölti a lapokat az első fejezettől kezdve. Az a tudat, hogy a történet thriller, de mégis az első jó pár fejezet puszta romantika, már felépíti a robbanó feszkót és kíváncsiságot.
Ugyanakkor bármilyen kellemes is olvasni a Castingot, olyan csúnyán el van rontva a finálé. A felépített izgalom egy csapásra elszáll, a hatásvadász és túlzóan erőszakos, öncélú, "japános" végjáték rendkívül összecsapottnak hat. A karakterfejlődés és az ok-okozati rendszer sincsen szépen kibontva, így aztán nem érezzük jogosnak ezt a lezárást. Kicsit olyan, mint egy giallo - a gondosan megmunkált sztori fejbe kólintva egy nevetséges véggel. (A főszereplő lány céljai igencsak légből kapottak és sután megmagyarázottak és bármennyire is veszedelmes az utolsó pár oldal, egyszerűen nem tud igazán sokkolni.)
A Piercing tömény zsenialitása tehát sajnos nem található meg a Castingban, sőt: ha valaki olvassa azt a könyvet, akkor már nem üt akkorát a milliő és a hangulat sem, ez utóbbi sokkal gyengébb minden értelemben. A filmre viszont kíváncsi vagyok!

10/6

2018-06-11 23:29:23 ChrisAdam #341

A minap végeztem Murakami Rjú Piercing című könyvével és őszinte leszek: életemben nem olvastam még ennyire nyomasztó könyvet. Tulajdonképpen nem is nagyon lehet besorolni, hogy micsoda is ez, hiszen krimi és thriller, vastagon, de mégis inkább dráma, amiben van egy nagyon sajátos fekete humor és helyzetkomikum... és horror. Szóval egy nagyon masszív anyag, amiből nehéz kilábalni. A sötét Tokió esős, hideg atmoszférája teljesen bekebelez, Murakami leírásai pedig odaszögeznek a székhez. Tabuk nélkül ír le mindent, teljesen kitár mindent az olvasó elé. Éppen ezért nehéz is olvasni néha. Viszont ugyanakkor meg pedig pont, hogy könnyű: a leírások magával ragadóak és rendkívül részletesek, ritkán tudunk együtt mozogni a főhősökkel. Féltem a lezárástól, mert egy ilyet nagyon könnyen el lehet rontani, de váratlanul tökéletes. Azt hiszem, Park Chan-wook egy igazán zseniális filmet készíthetne ebből. Bár látom, már az amerikaiak lecsaptak rá...
Mindenesetre Murakami könyve briliáns, szerintem nem is utoljára olvastam, olyasmi élmény, amit nem elég átélni egyszer: pontosabban csak egyszer nem lehet minden aspektusát megfogni. Baromi fontos témáról szól és olyanról, amik inkább tabuk és legféltettebb titkaink. A társadalom romlottságáról és kiüresedettségéről, és leginkább arról, ahonnan ez jön. Nagyon melegen ajánlom, a könyv úgyis hidegzuhany lesz. 10/10

2018-05-18 17:50:16 ChrisAdam #340

Márquez egy korai irományát vettem kezembe, az Utazás Kelet-Európában pedig lebilincselően izgalmas korrajz. Mintha órákon át a Fortepan fekete-fehér, poros, eltűnt történeteket mesélő fényképeit nézegetnénk. Életre kelt képeket látunk és ezt még izgalmasabbá teszi az, hogy a narrátor a dél-amerikai író, aki a nagyvilág Vasfüggönyt ostromló sztereotípiáival felvértezve indul neki Kelet-Európának. Márquez azonban nem áll meg csak pillanatképeknél, a korrajz jelentős összetevőjét a sztereotip fekete-fehérből, az élmény által színes, hús-vérré vált emberekből teszi össze. Így lesz hatásos és maradandó élmény nekünk is, a képgyűjtemény mozogni kezd és élni.
Kétségkívül magyar emberként az utolsó fejezet a legérdekfeszítőbb, rendkívül izgalmas, ahogy rálát - szinte teljesen pártatlanul - Márquez az itthoni helyzetre történelmünk éppen legkritikusabb pontján. Habár néhol pontatlan és tudatlan, ez teljesen érthető, hiszen a világ még bizonyos téren sötétben puhatolózott a hazai helyzetben, pontosan úgy, ahogy a magyar emberek. Felettébb érdekes a moszkvai látogatás is, egy igen széleskörű rálátást nyerünk a Szovjetunió megalomán városának életére, a lengyel, cseh és német túrák pedig szintén figyelemfelkeltő, az ötvenes évek hangulatát jól megfogó útikalauzok.
Most, hogy olvastam az író utolsó és majdnem első könyvét - hiszen ezt megelőzte a Söpredék, szépen haladok tovább az életműben, azt hiszem, megvan a nyárra az olvasnivalóm.

2018-05-10 19:06:58 zéel #339
2018-05-09 09:27:41 coles #338

Jonathan Wilson: Az argentin foci... (Az eredeti cím tökösebb)

Hegedűs Henrik még a télen említette, jön a magyar fordítás. Kb. 10X halasztották, de megérte várni. Szerelmeim: Argentína és foci... Ráadásul a(z egyik) legjobb "focitörténésztől"!? (Polcaimon feszítenek: Futballforradalmak, Kívülállók, A Liverpool története 10 meccsben...) Történelmi háttér, gazdasági kontextus(ok), társadalmi kitekintő. És (A) FOCI. (A filmes utalásokat majd bemásolom.) Pár nap alatt kivégezhető (az 543 oldal szinte semmi)!

(A Világirodalom c. hatalmas kötet (szerk. Pál József) - valahol a 200. oldal magasságában - tovább pihen...)

Mike Tyson: Kendőzetlen ​igazság

Sajnos mostanában az alváson spórolok, hogy olvassak is némi (szép)irodalmat. Az egyik szlovák könyvesboltban (Krisztina, köszi a kupont!) rábukkantam egy másik szerel(m)emre: A BOKSZRA. Döbbenetes sor(s)ok! Iron Mike kivakarja magát a f*sból, hogy aztán visszazuhanjon a sz*rba. (2 nap alatt betoltam a felét, úton-útfélen felütöm, sajnálom, hogy nem hoztam magammal.) Sajnos(?) több poént ellőtt már a Spike Lee-féle stand-up során (vagy a dokumentumfilmben), de így is bővelkedik váratlan fordulatokban. Lendületes, szellemes (annyi (ön)iróniával, hogy Vonnegut mondaná, ettől még egy anyahajó is süllyedne), informatív. Ajánlanám.

2018-05-08 18:02:56 ChrisAdam #337

Egy hete, együltömben végeztem ki Márquez Bánatos kurváim emlékezete című könyvét: egy lélegzetvételnyi, rövid utazás egy idős ember gondolataiban. Első könyvem az írótól (shame on me), de rendkívül élveztem a vizionárius stílusát; egyfajta bölcsességkönyv egy haldoklótól, aki ugyanakkor nagyon is él és tudja is, hogyan kell élni. Ritkán hallunk ilyen míves ódákat a szerelemhez és van lehetőség bőségesen mazsolázni az érdekes felvetések, gondolatok között. Azt hiszem, egy ideig elveszek az ő bibliográfiájában.

Ugyanígy nemrég olvastam ajánlásra Mario Vargas Llosa Szeretem ​a mostohámat című szerzeményét, szintén egy rövid könyv a szenvedélyes délvidékről, de ez inkább csak egy szenzuális élményszerzésnek készült, mint valódi mondanivaló átadására. Jelentem, nem fejeztem be, mert valahogy egy idő után elegem lett az egyik főszereplő Don Rigoberto tisztálkodási és ürítési szokásainak hosszas ecsetelgetéséből, vagy a hatásvadász erotikus leírásokból, amik nem vezettek sehova... A vége elvileg tart meglepetéseket, de van jobb dolgom is egyelőre.

2018-04-20 13:59:52 ChrisAdam #336

Totth Benedek: Az utolsó utáni háború

Vég nélküli rémálom, vágatlan snitt egy posztapokaliptikus közegről, romok közé égett lélektelenség, szürke köddel érkező reménytelenség Totth új könyve.
Nemrég láttam a szovjet Jöjj és lásd című alkotást, ami kicsit leterített, úthengerként gázolt át rajtam. Nyersen és vadul mutatta be a háborút, kész fájdalom volt nézni, a két és fél óra teljesen beszippantott. Totth könyvénél akaratlanul is eszembe jutott a film, mert ugyanazt a nyers és vad hangnemet üti meg, ráadásul itt is egy kamasz a történet szócsöve (kíváncsi lennék, látta-e a filmet, illetve akkor már a Saul fiát, de egyébként szinte biztos, az általa fordított Az út volt az egyik ihletforrás.).
Totth előző könyve, a Holtverseny egészen makulátlan darab (#322 komment), a határokat bőven feszegető, irgalmatlanul szókimondó és kegyetlen könyv, ami ugyancsak úthengerként működik. A Holtverseny viszont bármennyire is nehéz olvasmány, a folyamatos fekete humor, a zseniális helyzetkomikumok, tarantinói fogások túl tudják lendíteni olvasóját a vitatottabb részeken. Nem így Az utolsó utáni háború, amelyben habár ugyanúgy komoly szerepet játszik az abszurd, fekete humor, de közel sem hagy annyi levegővételt. Sőt, egészen fojtogató főhősünk szürke útja a világvége utáni végtelenségben, szürrealitása elborzasztó és beszippantó. Nyomasztó, és erős elbeszélői formája miatt könnyen ki tudja húzni olvasóját a napsütéses valóságból. Totth filmszerű, színes-szagos képei, leírásai nagyon erős világot képeznek és tulajdonképpen a vizualizáció a regény legerősebb pontja. A hangulat tökéletesen meg van teremtve, viszont ezentúl a regény korántsem annyira makulátlan, mint elődje.
Második könyvnek lenni nehéz, Totth is igazolja ezt, a Holtverseny zseniális, szépen kidolgozott karakterei után itt csak jobbára sablonkaraktereket kapunk, maga a főszereplő sem olyan különleges. Ennek ellenére persze minden olvasó hozzáteszi a maga által elképzelt sztereotípiákat, így aztán elkönyvelhetjük egy szabadabb, aspektusaiban formálható regénynek.
A történet akár egy akadályverseny, a lineáris sztorit folyamatos küzdelmek, menekülések, borzalmak állítják meg - no és visszatekintések, lidércálmok, látomások, amik többnyire izgalmasak és legalább annyira elborzasztóak. Jó, hogy a könyv ügyesen egyensúlyozik a valóság és képzelt valóság közt, néha ügyesen összezavarja olvasóját, így aztán némely lényeges momentum is kérdéseket hagy maga után. Viszont olykor visszaköszön a Holtverseny epizodikussága, holott itt a történet ezt nem kívánja meg. Folyamatos küzdelem és megoldás körforgása a regény, persze végső feloldást egyik kis epizód sem ad. A sztori pikantériáját adja az is, hogy rendkívül céltalan. Ezt jó értelemben mondom, a reménytelen vándorlásról gondolni sem tudjuk, hogy merre fut ki - pontosabban: a mindent elpusztító háborúból van e kiút, van-e menekülés?

Totth könyve közel sem olyan zseniális, mint a Holtverseny, olvasni sem olyan kellemes, mint az, de mindenképp megéri a pénzét. Ugyan sokszor hullámzó a könyv: néha libabőrös epizódok nehezítik a lapot, néha pedig meglepően suta, vagy elkapkodott részek várják az olvasót. Kicsit olykor olyan, mintha egy kiadás előtt álló utolsó verziót olvasna az ember, itt-ott történetileg felesleges szálak, események tarkítják a szöveget, de néha nem is áll ez rosszul a tébolyt elmesélő szövegnek.
Brutalitása embertelen, a Holtverseny se takarta el a durva részeket, Az utolsó utáni háború viszont inkább premier plánba meséli el ezeket a szörnyűségeket. Néha túl is lő a célon, túl tömény és túl sok a vér, a borzalom, meglehet, hogy pont valaki emiatt lesz érzéketlen ezek iránt, visszásan is elsülhet.

Útközben rájöttem, hogy a könyv leginkább filmként működne jól. Filmszerű elbeszélése, a borzalmak és szörnyűségek, a karakterek szenvedése, a reménytelen háborús övezet közege filmvászonért kiált, egy újabb Jöjj és lásd vagy épp történetmesélése miatt Apokalipszis most kerülhetne a vásznakra, egy vizionárius rendező kezében zseniális alkotást lehetne forgatni ebből az erősen jó, de olykor csúnya hibákat vétő történetből.

Totth második könyve egy hosszú rémálom, a vizuális típusoknak még inkább. A horrort, thrillert, szürreális drámát szerető feketeöveseknek ajánlom nagyon is. Nem könnyű menet.

10/8

2018-02-10 12:36:28 Bubu #335

Bátran ajánlom mindenkinek Böszörményi Gyulától az Ambrózy báró esetei sorozatot:
Budapest, 1900-as évek eleje, egy magánnyomozó nemes, és egy minden lében kanál fehérnép, mint segéderő. Az író nem sajnált időt, energiát, hogy valóban a korabeli Budapestet ábrázolja, akkori szlengekkel, tájszólással, stílussal beszéljenek a szereplők. A második rész a legjobb krimi, amit valaha olvastam, benne a korabeli legnagyobb bűnűgyi rejtélyekkel.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2017/11/24/boszormenyi_gyula_leanyrablas_budapesten_296
http://konyvkuczko.blog.hu/2018/01/03/boszormenyi_gyula_nasz_es_teboly_793

2017-12-15 01:08:50 Tenebra #334

Kövezzetek meg, de ez engem valahogy nem tudott elkapni, pedig szeretem a vámpírokat, és Alucard is szimpatikus lenne. De valahogy nagyon nem jött be a sztorija. Pedig megvettem belőle 6 kötetet annak idején, ám abba is hagytam, annyira elveszítette az érdeklődésem. Mondjuk talán annyit felhozhatnék a védelmében, hogy "sajnos" olyan nagyágyúkkal olvastam párhuzamosan, mint a Death Note és a Berserk.

előzmény: Havierez (#333)

2017-12-15 00:35:35 Havierez #333

Ajánlom a Hellsing nevű 10 kötetes mangasorozatot mindenkinek és különösképpen azoknak akik szeretik az izgalmas fantasy és vámpíros történeteket. Jó képregénysorozat érdemes időrendben haladni vele magyarországon kapható mind a 10 kötet.



még egy kép

2017-12-11 20:34:49 csabaga #332

Megjelent egy könyv a Casablancáról,a szereplők kiválasztásától a film utóéletéig.Nekem a korabeli cenzúra tartogatott leginkább érdekességeket.A magyar,félreszinkronizált és zenétlenített változatról annyit olvasni:a szinkronhangokat rosszul választották ki.Ez valóban igaz.

2017-11-14 20:58:39 Bubu #331

Viszonylag új megjelenés: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
A legjobb könyv, amit a magányról olvastam:
http://konyvkuczko.blog.hu/2017/11/13/gail_honeyman_eleanor_oliphant_koszoni_jol_van_351

2017-11-14 20:12:39 csabaga #330

Amióta megtudtam,a Családi összeesküvés eredeti címe:Family Plot=Családi parcella,logikusan,már semmin sem lepődök meg.Egyébként a net korában mibe kerülne egy címnek utánanézni?

előzmény: critixx (#329)

2017-11-14 19:30:33 critixx #329

Kb. 8-10 éve megjelent egy Hitchcock életrajz, fogalmam sincs melyik kiadó gondozásában. Iszonyúan igénytelen, pocsék fordítás, tele hibákkal. A filmek címei egyrészt tükörfordításban szerepelnek, senki sem nézett utána a rendes magyar címeknek. Másrészt bizonyos címek esetében még le sem tudták fordítani őket rendesen, a fordító teljesen félreértette a jelentésüket (pl. The Flame of New Orleans = New Orleans lángokban...). Harmadrészt a különböző filmes szakkifejezéseket sem sikerült normálisan, helyes magyar megfelelőjük szerint lefordítani. Értem én, hogy drága dolog egy lektor, egy hozzáértő fordító meg pláne, de egy kiadónak ilyen fércművet kiadni a kezéből egyszerűen szégyen.

előzmény: csabaga (#328)

2017-11-14 18:56:18 csabaga #328

Megjelent egy Sophia Loren életrajzi képeskönyv.Annyiban korrekt,hogy mind a személyével,mind a filmjeivel kapcsolatban teret ad pro és kontra véleményeknek,kritikáknak.Viszont a filmcímeknek a fordító nem nézett utána,maradt az igénytelen tükörfordítás.Néhány esetben azért eltöprengtem,a filmet a könyv szerzője látta-e?

2017-11-09 21:03:33 Mizi #327

Filmplakát kedvelőknek ajánlom a Fekete Dávid szerkesztette A magyar hangosfilm plakátjai 1931-1944 című könyvet. Már csak azért is érdemes beszerezni, mert a régi magyar filmeknek nem igen lelhetőek fel a plakátjaik az interneten, így ez az oldal is eléggé hiányos ilyen téren sajnos.

2017-11-06 13:10:26 zéel #326

Filmkritikák ínyenceknek - mintegy négyszáz filmről.
Négyszáz csapás!
A rövid, tömör, szubjektív filmkritikák (mini esszék) szerzője irodalom professzor. És filmrajongó!
Írásai - ha láttad a filmet, ha nem - csemegék!
A szerző, Nagy Imre 1990-től 2006-ig vezetett filmes naplójának eredményeként jött létre, amelynek egyes darabjait korábban filmkritikák formájában publikálta. Ebből a nyersanyagból formálódott és bővült ez a könyv, amely több mint négyszáz film bemutatását, elemzését és értelmezését tartalmazza, személyes nézőpontból, de tárgyi hitellel. Ez a munka akár kézikönyvként, filmes enciklopédiaként is szolgálhat, ám sajátos „filmregényként” is olvasható, melyből kirajzolódik az ezredforduló filmművészetének gazdag körképe, irányzatai, stílusváltozatai, fontos rendezőinek munkássága. A szerző figyelme a magyar és az európai, valamint az amerikai film mellett kiterjed a kevésbé közismert iráni és távol-keleti alkotásokra is.


Én még anno a pécsi napilapban olvastam a Szerző írásait. És nagyon reméltem, hogy egyszer könyv is lesz belőlük.
Csak most fedeztem fel a Tudásközpontban, de azonnal tudatom tanult KT társaimmal. Meggyőződésem, hogy sokan forgatnák élvezettel ennek a - filmes körökben viszonylag ismeretlen - irodalom professzornak a könyvét.

2017-10-26 18:58:39 ChrisAdam #325

Köszi! Nem olvastam el az elemzést, nem akarok semmit tudni az olvasandóról, manapság úgy érzem, így ütnek számomra a dolgok, filmek is.

zéel: Meg tudom érteni, de én bátorítalak, hogy olvasd tovább! :)

előzmény: Umberto (#323)

2017-10-26 17:17:47 zéel #324

Én kb. egy éve olvastam...az első fejezetet. Azóta még nem mertem neki állni a folytatásnak.

előzmény: ChrisAdam (#322)

2017-10-26 16:51:54 Umberto #323

Ha tetszett Totth regénye, ezt a könyvet ajánlom figyelmedbe:

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-02-20+10%3A00%3A00/gulyas-peter-a-vegtelen-tersegek-orok-hallgatasa

előzmény: ChrisAdam (#322)

2017-10-26 15:44:00 ChrisAdam #322

Mostanában nem találtam meg a nekem való könyvet, pedig belekezdtem számos olyan műbe is, ami nagy szeretetnek örvend. A Nézd, ki van itt például alvásra volt nálam jó, a Gépnarancsot nyelvezete miatt nem tudtam gördülékenyen olvasni (nem adtam még fel teljesen!), még a hó elején a Harcosok klubját kezdtem el, de aztán kezembe akadt Totth Benedek izgalmas, nyelvezetében megdöbbentően eredeti, történetében intenzív Holtverseny című műremeke.

[aki semmit nem szeret tudni a műről annak olvasása előtt, az itt hagyja abba]

Tulajdonképpen ha valaki nincs hozzászokva az ilyen nyers, az irodalmi nyelvezettől kurvára messze eső szóhasználattól, akkor az első lapok után leteszi a könyvet. De nem is csak a nyelvezet az, ami kibillentheti az olvasót, hanem a történet is. Intenzív kezdés: egy csapat beszívott tizenéves jogsi nélkül száguld az éjszakában, a mindentől távol eső útszakaszon pedig egy öregúrt cserbenhagyással gázolnak el.
Mindez a röpke kép persze sok prekoncepciót állít, de ez nem egy szimpla bűnügyi regény, nem is horror, nem is modoros, dokumentarista beszámoló "vad fiatalokról", de még csak nem is egy lázadó tini didaktikus, depresszív vallomásai.

Totth könyve egy csapat középiskolásról szól egy meg nem nevezett városban (feltehetőleg a kaposvári kötődésű író miatt Kaposvár, de helyszíni egyezések miatt inkább Veszprém), akiknek élete három dologról szól: puncikról, a drogról és az uszodáról. Dragomán György hátoldali ajánlása lövi fel az elvárásokat az égbe: "Trainspotting az uszodában", de én mégsem ezen a vonalon mennék, a Holtverseny egy lélektani thriller, egy coming-of-age regény, mely távolról tűnhet kamaszregénynek, ám ahogy a szerző is mondta, nem annak szánta és én is vitatkoznék azzal, hogy egy tizenéves fiatal elolvassa.

A könyv hihetetlen ereje és lendülete többek közt a nyelvezetében rejlik. Rendkívül vékony az a penge, amin Totth táncol, hiszen a fiatalok nyelvhasználatát nem csak a párbeszédekben kellett reprezentálni teljes hitelességgel, hanem a teljes mű ebben a mederben mozog, mivel a regényt az egyik főszereplő meséli el. Mondanom sem kell, hogy habár a hitelességet nem lehet ellenőrizni (hiszen amennyi fiatal, annyi szóhasználat és stílus), de Totth teljesen hitelesnek tűnik és ezáltal ha az ember nem riadt el a kimondottan kegyetlen történettől és környezettől, erős szexualitástól, akkor egyszerűen berántja a történetbe, onnan pedig nehéz letenni a könyvet.

Olvasmányos, rendkívül részletgazdag könyv. Narratívájában és elbeszélésmódjában emlékeztet A fehér királyra, talán nem véletlenül Dragománt hívták meg ajánlószöveg írására, itt is kisebb epizódokból áll össze a puzzle, ami egy csúcspontban ér véget. A finálé pedig letaglózó. Miután a kétszázhúsz oldalon keresztül folyamatosan szapulja a könyv olvasóját tabudöngető tartalmával, az utolsó harminc oldalon gyomron vágja, hogy aztán sajgó testtel, véraláfutással dőljünk le a nappali kanapéjáról.

Sokaknál ki fogja verni a biztosítékot. Nem mondom magam egy prűd embernek, sőt. De nekem is volt pár pillanatom még az elején, amikor elgondolkodtam, hogy miért is olvasom ezt. Sok helyen tűnik öncélúnak az erőszak és a szexualitás, sok helyen pedig úgy érzi az ember, egy túltolt Tarantino-jelenetbe csöppentünk, de ahogy halad a regény a vége felé, egyre több mindenre választ kapunk, a végén pedig semmi kétségünk nem lesz afelől, hogy ez így tökéletes, ahogy van.

Ugyanakkor nem kell Totth könyvét úgy beállítanunk, mint egy alapjaiban mély érzésű, nagy igazságokat megfogalmazó, komolykodó, drámai könyv, sok helyen nagyon is intenzíven él a humorral, a legkomolyabb helyzeteket is könnyedén írja le, a szóhasználat pedig nem is engedi azt, hogy elvesszen a drámaiságban, a nagy monológokban, pedig témája ezt kívánná - de nagyon helyesen sosem enged ennek.
Így aztán hangulatában sok helyen olyan, mint egy Tarantino vagy Shane Black forgatókönyv (lám-lám, széleskörű irodalmi tudásom híján filmessel jövök...), néhol pedig éppen olyan, mint A fehér király, de tény, hogy örökké új meglepetésekkel szolgál, izgalmas és egyes fejezetek után elég csak felocsúdni és elismerően csettinteni.

Úgy látszik, nekem olyan szerencsém van, hogy minden évben csak egy olyan könyv van, amit az irodalom mennyei trónkövére magasztalok, ahogy tavaly A fehér király, vagy azelőtt a Semmivégre, úgy idén a Holtverseny az, ami nálam elnyerte az év legjobb olvasmánya címet.

10/10.

2017-09-10 15:36:37 zéel #321

Végre sikerült megszereznem Kelecsényi László "Vászonszerelem" c. könyvét.
A magyar filmek kedvelőinek alapkönyv ez a több száz filmet tárgyaló kiadvány.
Nekem különösen kedvemre való a Szerző stílusa, megközelítési módja:
az egyes filmeket tárgyaló rövid, lényegre törő, szubjektív megfogalmazások.

2017-09-10 15:23:34 zéel #320

Örülnék egy megfilmesítésnek. Én is! De, ugye tudjuk, hogy belátható időn belül egy ilyen magyar filmre nincs sok esély.
De az is valami, hogy legalább ez a könyv elkészült. (Erre is alig harminc évet kellett várnunk.)

előzmény: bakocsa (#319)

2017-07-22 10:42:53 bakocsa #319

Remek szatirikus politikai krimi - némi erotikával fűszerezve - A rendszerváltó, köszönöm az ajánlást. Örülnék egy megfilmesítésnek.

előzmény: zéel (#317)

2017-06-01 11:09:12 Bubu #318

Nemrég olvastam Rain Arlender: Az élet esszenciája c. könyvet, amit szívből ajánlok mindenkinek. Nyaralásra is nagyon jó, mert humoros, kedves, helyenként kissé morbid könyv, amiben a whiskey gyártásának és a magyarság mibenlétének is szerep jut...
http://www.bubumaczkokuckoja.hu/l/rain-arlender-az-elet-esszenciaja/

2017-06-01 09:37:57 zéel #317

Erotikus bűnügyi regényként is olvashatjuk Kerékgyártó István "A rendszerváltó" c. könyvét (Kalligram Kiadó, 2017.)
Mégis azoknak ajánlom elsősorban , akik érteni szeretnék, hogy mi történik, mi történt kis hazánkban az elmúlt 40-50 évben.
Azoknak viszont nem ajánlom, akiknek még vannak illúzióik a pártok működésével, a rendszerváltás tisztaságával kapcsolatban.

Egy rövid idézet a könyvből:
Politikai nézetet nem könnyű váltani, tűnődik Vidra (a regény főhőse)...Feltételezem, mert nekem még nem volt ilyen...Ezért volt könnyű a rendszerváltás is.

2017-04-08 21:08:36 coles #316

Nem ajánló, inkább kér(d)és: Jane Fonda Eddigi életem c. könyvét olvasta valaki?

2017-03-06 01:01:41 Bubu #315

Ú, köszi! Már régóta vártam. :)

előzmény: csütök (#314)

2017-03-05 22:30:36 csütök #314

Megjelent: A fegyvertelen katona története könyv alakban. Akit érdekel lehet keresni a könyvesboltokban!

2017-01-15 18:09:59 critixx #313

Ez érdekes, mert Truffaut mesterének, André Bazinnek pont Wyler volt az egyik kedvenc rendezője.

előzmény: csabaga (#312)

2017-01-15 18:03:10 csabaga #312

Vagyis számomra Wyler nagyobb rendező.Neki is volt kedvenc témája(családi,kisebb közösségi promlémák,gyakran krimi vonalon) és stílusa(kicsit komótos),de egy idő után mással is próbálkozott és szerintem sikerrel.Hitch kitérőire ez kevésbé igaz.A színészvezetésben meg szerintem messze jobb volt,mint a suspense mestere.Jobb színészei is voltak.

2017-01-15 17:28:13 csabaga #311

Truffaut lesújtó véleménye olyan rendezőnagyságra passzol,mint William Wyler.Aki mindenféle(lélektani dráma,western,vígjáték,musical,színpadi adaptáció) stb.) kipróbálta magát.A"független filmes" inkább a kompromisszum készséget nem mutató ember jellemzője lett,Hitchcock pedig nem tartozott ide.Ő állítólag az álmait akarta megvalósítani,elmondani a gondolatait az életről,de ez meg mi volt akkor?Hogy hatott a későbbi filmesekre?Ez már csak így van.

előzmény: critixx (#310)

2017-01-15 17:02:18 critixx #310

Truffauték iszonyúan elfogultak voltak, igazából maguk sem tudták, pontosan mit is akarnak, sokszor inkább fanatikus rajongóként mintsem filmkritikusként, esztétaként viselkedtek. Aki bekerült a szerzői panteonba (Hitchcock, Orson Welles, Howard Hawks, Jean Renoir, stb.), annak a legrosszabb filmje is eget rengető mesterműként lett elkönyvelve általuk, aki viszont ezen a körön kívül esett, készíthetett akármilyen remekművet, az sosem lett jobb a közepesként. Truffaut egyszer megjegyezte: "Még nem láttam Orson Welles Bizalmas jelentés (Mr. Arkadin) című filmjét, de biztos vagyok benne, hogy remekmű."

előzmény: csabaga (#309)

2017-01-15 14:46:50 csabaga #309

Truffaut a Hitchcock interjúkötetében(Bevezető az 1966-os kiadáshoz),alapos túlzásba esett.Rendben,hogy ő a kedvenc,de a többi neves alkotót technikus mesterembernek,sőt szélhámosnak(!) nevezni,csupán mert több filmes műfajjal is próbálkoztak és a forgatás során kisérleteztek...

2017-01-11 22:10:29 zéel #308

Én meg éppen a napokban olvastam Fekete István egyik nagyon kedves, szép és bölcs írását.
ITT is elolvashatjátok!

előzmény: PG (#307)

2017-01-11 21:15:31 PG #307

Aki esetleg arra vetemedik, - mert van ra lehetosege - hogy egy valoban jo konyvtarba bemegy, erdemes levennie a polcrol (kikerni a raktar melyerol) Fekete Istvan kevesse ismert konyveit, pl. Csi, Hu, stb.
Aki pedig mar teljesen beleelte magat ezek hangulataba, eloveheti az "Egyeb elbeszelesek" reszt is, es kulonosen figyelmebe ajanlom azt a reszt, amikor a termeszetet kedvelo ferfi leirja a tajat, ahogy tole megszoktuk, majd roviden vazolja, hogy a kozeledo haboru miatt melyik fat es egyebet kell majd elpusztitani, hogy az ellenseges katonasagnak ne legyen tajekozodasi pontja.
Ugyan az az ember, csak a kornyezet valtozik.
Csak a kornyezet?

2017-01-10 14:19:50 csabaga #306

Marlene Dietrich életrajzát (szerző:Gilles Plazy) érdemes elolvasni.Érdekes,milyen sok nem filmszínésznek készülő ember lett filmsztár,ugyanazokat a lépéseket bejárva.Nem filmes pályára készült,az eredeti művészi terveit(hegedű szólista) nem tudta megvalósítani.Varieté girl lett.Ott felfigyeltek rá és jöttek a kisebb filmszerepek,majd felfedezte egy neves rendező és az első hollywoodi filmjével sztár lett.Garbo,Ingrid Bergman,Audrey Hepburn, szinte ugyanez a séma esetleg alkalmi modellkedéssel kiegészítve.

2017-01-03 16:37:40 somogyireka #305

Könyvekről ugyanezen a néven a moly-ra írok, de most picit ide is. Moly-ra meg majd filmről írok, így lesz rend..
Kálmán Olga:Álomország
Engem is nyom látszatvilág, mely fekete és fehér, jó és rossz is. S ami nekem a jó, az bőven lehet a másik szemüvegén keresztül rosszként jelenik meg, és emiatt az a másik kész nekem támadni, hogy vélt igazát rám erőltesse.. Számtalan erőfeszítést tettem arra, hogy megértsem a tőlem teljesen másképp gondolkodókat, tettem ezt azért, mert sosem hittem, hogy nálam az igazság. Hittem inkább azt, romantikusan, hogy az igazság a kettő elegye, hogy ha összegyúrnánk az egészet…Mára a romantikámnak is annyi, és tudom, az igazság nem ölt testet. Minden belőle bukkan fel, de abban a pillanatban, hogy tárgyakként manifesztálódik, amikor megjelenik egy én, aki a másikat te-ként látja, már nem abszolút. Innen már csak töredékes..
Kálmán Olga könyve, mely szerintem nem ítél, nem keresi a bűnöst, hanem szimplán csak feltár, nagyon megráz. Alapból is hallom azt a folytonos sikítást, mely az embernemzetségé, a „krokodilok szájának csattogását míg úton vagyunk szamszárán át”. Sajnos a füleim túl jók. De e könyv után még jobban, hangosabban. Amióta magamra eszméltem egy valódi tutajt keresek, mely a létforgatag óceánján átsegít..
A könyvben a kedvencem az a sok rettenetet megélt és látott eritreai asszony, aki valamily nagyon szép és valódi belenyugvással a legszörnyűbb jelenségre is azt mondja, Isten akarta így. Egyedül ő a valós. Minden más csak megjelenik. Mintha tényleg csak őt látná, a világ pedig diafilmként vetül rá az Istenére..és a szívét minden borzalom ellenére mély szerelem hatja át..
Ezt kívánok mindannyiunknak!

2016-10-22 21:34:44 ChrisAdam #304

Égés. :) Persze, hogy a fehér. Javítva, köszi! :)

előzmény: BonnyJohnny (#303)

2016-10-22 21:33:31 BonnyJohnny #303

Most fekete király, vagy fehér király? :)

előzmény: ChrisAdam (#302)

2016-10-22 21:09:01 ChrisAdam #302

Nemrég fejeztem be Dragomán György A fehér király című könyvét másodjára, kerestem itt korábban, hogy hogyhogy annak idején miért nem írtam róla valamit, így hát most muszáj elmondanom, hogy a legjobb könyv, amit valaha olvastam, régen talált be így nálam valami - vagyis pontosan tudom az idejét: amikor első alkalommal olvastam.
Leborulok Dragomán előtt, újra és újra bebizonyosodok arról, hogy nem csak magánemberként példaértékű, de íróként is ritka kiváló. Fájdalmasan gyönyörű könyv A fehér király, ha csak tized ennyire jó prózát tudnék valaha írni, összetenném két kezem.

2016-10-18 12:29:44 csabaga #301

Woody Allen filmjeiről szóló nem túl régen megjelent könyvet is érdemes elolvasni.A szerző néha még kritikus is vele.Érdekesek a "mellékletek",többek között a kivágott jelenetekről vagy a menet közben lecserélt szereplőkről.

2016-10-18 11:59:43 ryood #300

épp most olvasom forgách andrás fantasztikus, "élő kötet nem marad" című regényét. örömteli, hogy két olyan angol filmgyártó vette meg a megfilmesítés jogait, akiknek a nevéhez pl. a trainspotting vagy a paddington fűződik. a könyv kiadási jogait pedig már tíz országban is megvásárolták.
bővebben itt

2016-09-14 13:00:04 coles #299

Kiváló áron kapható néhány érdekesebb darab (M. Caine önéletrazja, Kusturica, Bikácsy G.: A. Wajda, Chaplin: Életem, Bertolucci, Forman, Ábel Péter szerkesztette lexikonok...) a book.....hu-n! Az eredeti ár töredékéért, ne habozzatok!

2015-10-03 21:23:03 Killjoy #298

A nap filmje ma a Paprika (Papurika) volt. Az egyik hozzászóló írta, hogy idegenkedik az animációktól. Én próbáltam rábeszélni, remélem hallgat rám. De ha már idegenkedés, akkor könyvek közül ajánlanám az egyik nagy kedvencemet, egy képregényt, ami szintén sokaknál viszolygást vált ki, mert sokan elképzelni sem tudják, hogy a képregény lehet más is, mint szuperhősökről szóló bugyuta történetek:

Art Spiegelman - A teljes Maus (Ulpius Ház)
A mai amerikai valóságnak elengedhetetlen kelléke a képregény. És már ennek a műfajnak is vannak klasszikusai. Az egyiket épp a kezében tartja az olvasó. Art Spiegelman „nagyja” a képregénynek, a Mausszal Pulitzer-díjat is nyert, nem véletlenül. Komoly bátorságra és nagy tehetségre volt szükség ahhoz, hogy valaki Auschwitz borzalmait képregényre vigye, ráadásul úgy, hogy nemhogy nem sért kegyeletet, de még örök emléket is állít holtaknak és túlélőknek, mely utóbbiak sok bosszantó, elviselhetetlennek érzett tulajdonsága, lelki torzulása a tények ismeretében egyszeriben kedves, bocsánatos rigolyává szelídül.
Art Spiegelman a New Yorker munkatársa, az avantgárd Raw magazin alapító tagja. Rajzait és metszeteit múzeumokban és galériákban állították ki Amerika szerte és külföldön egyaránt. A művész New Yorkban él.


A könyv első, és talán legdurvább érdekessége, hogy a szerző a náci propaganda egyik legtöbbször emlegetett elemét emeli át, még ha finomítva is a könyv fő jellemzőjének. A könyvben ugyanis a zsidó szereplőket mind egerek "alakítják". Magát Spiegelmant és a családját is. Minden nemzetet egy-egy állattal jellemez. A németek a macskák, a lengyelek a disznók, az angolok a kutyák, és így tovább. Hihetetlen utazás ez Auschwitzba és vissza, miközben látjuk a jelen történéseit (hogyan harcol meg az apja háború alatt berögzült dolgaival a szerző nap mint nap) és a világháborús események szörnyűségeit az apa elmesélése alapján. Bárkinek mesélek a könyvről nem hiszi el, hogy ilyen állatos dologból valami csontig hatoló történet születhetett, de szinte mindenki, aki ajánlásomra elolvasta azzal jellemezte a könyvet, hogy kb. a 20. oldalnál már nem is foglalkoztak azzal, hogy állatokat látnak. Nem véletlen a Pulitzer-díj, Spiegelman zseniálisat alkotott. És ezt mondom úgy, hogy - bocsánat mindenkitől, akit esetleg ezzel hitében sértek - már egy kicsit soknak érzem a rengeteg Holocaust megemlékezést, és a filmes témáknál is már unalomig lerágott csontnak tartom a II. vh-s zsidó történeteket. ÉS EZ A KÖNYV MÉGIS AZ EGYIK KEDVENCEM és bevallom férfiasan, megkönnyeztem a végét. EGY KÉPREGÉNYNEK!!!

2015-09-30 19:15:32 ChrisAdam #297

Interjú

előzmény: ChrisAdam (#296)

2015-09-14 15:26:59 ChrisAdam #296



Dimitri Verhulst: Semmivégre

Örök igazság, hogy gyermekkorban tanulja az ember a legtöbbet, ekkor érik a legerősebb benyomások és szerzi a legtöbb emléket, amiből egész életében táplálkozhat. Csak éppen mindenkinek kicsit más csillagzat alatt jön össze mindez. A kis Dimitrinek például részeges apa és ringyó anya jutott, aki később elhagyta őt, és már a születése utáni első percektől kezdve szinte állandó cigifüstben és alkoholbűzben tölti életét. Nagyanyja házában, talán csak rövid percekre józan nagybátyjai közt senki nem kérdezi meg, mi volt az iskolában, hol szeretne nyaralni, senki sem szól rá, ha nem mosott fogat. (Igen, Dimitri titkon erre vágyik.) Más dolgokat sajátít el és él meg ő, mint kortársai: hogy hogyan lehet már-már művészi szintre emelni az ivászatot, miként kell flegmán fogadni a rendőrök és végrehajtók állandó zaklatását, és hogy milyen egyszerű is végképp és végérvényesen elszúrni az életet. Megtanul számtalan pajzán nótát, azt, hogy miért Roy Orbison a császár, és hogy miért olyan könnyű a piások koporsója. Csak az a kérdés, ez a tudás mire lesz elég az ő további életében…

Egy kedves ismerősöm ajánlotta figyelmembe még nyáron, kivettem a könyvtárból és kíváncsian álltam neki nemrég. A könyveknél úgy vagyok, hogy az elején döcögök az olvasással, aztán meg az utolsó 100 oldalt egyben kiolvasom együltemben.
Itt is ez történt, annak ellenére, hogy az elején nem döcögött. Egészen egyedülálló stílusa egészen hamar beszippantott. Tulajdonképpen nem is volt olyan rész, ahol untam volna, sőt, nagyon sokáig tudtam volna még olvasni a Verhulstok történetét.

Régen írtam ebbe a topikba, nem volt időm se sokat olvasni, de az igazság az, hogy nem is olvastam az elmúlt két évben igazán jó könyveket. Most viszont azt éreztem, muszáj írnom róla. Egy hete végeztem a könyvvel körülbelül, eddig vártam, hogy ülepedjen.
Érdekes jellemzője a könyvnek, hogy míg iszonyatosan borzalmas tényeket, történeteket tár elénk, szomorú és keserű életvonalakat járunk be, hihetetlenül működik egy jól fűszerezett fekete humor. Viszont enélkül tényleg hihetetlen depresszív lenne, másként nem lehetett volna ilyen közeli élmény. Egy pici hibája talán, hogy néha túlságosan szatirikus, túlságosan is megindul a fekete humor, ennek ellenére a vége kellően komoly, ami mellé persze sikerül tökéletes pontossággal a fekete humort, vagy az abszurd helyzetek által kreált humort elhinteni újfent. Ezért zseniális Verhulst stílusa.

Ezek mellett nagyon jól ír le, nagyon jól mesél, gördülékenyen, érdekesen és nem mesterkélten. Nem érzem rajta az életrajzi szagot, mintha csak egy őszinte vallomás lenne, semmi több. Ami pedig nagyon különleges a könyvben - olyan egyedi szókinccsel bír, hogy le sem tagadhatná a szerző, hogy mindezt megélte. És minden mondata olyan, amit idézni lehetne, valamelyiket mert hihetetlen vicces, vagy pedig hihetetlen fájóan komoly.

Nagyon szép könyv - igen, ezt tudom rá mondani. Fájó és keserű, a vége pedig kicsit depresszív, de valahogy minden könyv, történet, film így van, ami életeket mesél - a halál és elmúlás itt is jelen van.

Humora az a kegyetlen, amin röhögsz, majd hirtelen belegondolsz, h ez csak a felület, a mélység végtelen fájdalom. Apa és fia kapcsolata, a szeretetnek nem gond az alkoholszag, a hányadékmaradványok a ruhán, a szaros alsó, a borostás csók. Mindegy, ha néha trágár, akkor is szép. - egy felhasználó a Moly.hu-ról tökéletesen megfogalmazta azt, amit meg kell ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Nagyon ajánlom minden kedves fórumtársamnak, igazi kikapcsolódás és közben mély gondolathalászat, hiszen szó esik mindenről - életről, halálról, gyerekkorról, felnőttkorról, Istenről és hitről, kocsmáról és sörről. Meg sörről.

100%

2015-09-04 04:51:10 Rorschach #295

Ben H. Winters - Gyilkosság világvége előtt:

Haragszom magamra. Mikor úgy jó fél éve megnéztem az ausztrál These Final Hours című filmet, még én is meglepődtem azon, mennyire tetszett ez ”az apokalipszis elkerülhetetlen, most már csak arról dönthetsz, mivel töltöd a maradék csöpp idődet” szubzsáner a sci-fin belül. Egyszerűen imádtam azt a filmet, mindenestől. A sodró lendületét, a kiszámítható, mégis katartikus csavarjait (na jó, inkább csavarocskáit), az old school javuló rosszfiú főhősét, egy szóval kajáltam, ahogy volt.

Aztán egyszer csak ráakadtam egy Gyilkosság világvége előtt című könyvre a neten. Meteorbecsapódás általi globális kipusztulás? Pipa. Véges, felértékelődő idő? Pipa. Depressziós, lamentálós-nihilista hangvétel? Szinopszis szerint erre számítottam volna, pláne, hogy a könyv inkább krimi, mintsem science fiction (egy gyilkosság a biztos pusztulás árnyékában azért megágyazna egy kis ”mi értelme?” filozofálgatásnak), ámde hiába mosta össze Ben H. Winters a két nagy favoritom, a keverék kissé fel van vizezve. Vagy inkább át van címkézve.

Akkor itt utol is értem magam: haragszom magamra. Haragszom azért, mert hirtelen lelkesedésemben megvettem egy könyvet, amiről húsz perc utánajárással kideríthettem volna, hogy messze nem felel meg az elvárásaimnak, csúnyábban fogalmazva jó nagy átbaszás. Winters ugyanis kitalálta ezt a ”fél év múlva vége a világnak” gimmicket azért, hogy ráhúzzon egy három részes nyomozós könyvsorozatot, ugyanúgy, ahogy azt Arthur Conan Doyle óta rengetegen csinálják, Lawrence Blocktól Lőrincz L. Lászlóig baromi sokan, és ahogy azt csinálták minden bizonnyal Sherlock atyja előtt is. Ennyi infó alapján már belőhető a könyv súlycsoportja (félreértés ne essék, én például imádom a Leslie L. Lawrence könyveket, csak nem erre számítottam) egyrészt, másrészt pedig bennem megfogalmazódott a ”mi a fasz értelme volt egy ekkora ütőkártyát így kijátszani?” kérdés, hiszen az egy nyomozóra épülő, egymáshoz csak lazán kötődő könyvsorozatokkal tudtommal csak úgy lehet kaszálni, ha az ember megy a gépszíjjal, és nem áll meg három kötetnél, másrészt pedig a Gyilkosság világvége előtt önmagában olyan gyönge, mint a reggeli harmat. A trilógia létjogosultságát sem igazán látom (bár a másik kettőt biztos nem fogom elolvasni), némi utánajárással a hátam mögött nagyjából úgy tudom elképzelni a három könyv által alkotott szerves történeti, karakterfejlődési és stilisztikai egészet, mint a Transformers- vagy Halálos iramban-filmek által alkotottat.

Más szavakkal (hogy azért írjak már egy kicsit a könyvről is) a Gyilkosság világvége előttön egyáltalán nem látszik egy trilógiakezdés íve, nem érződik kezdetnek, csupán egy félszívvel megírt tizenkettő-egy tucat krimi, rém sekélyes és felületes apokalipszis-settinggel.
Ami annyira kibontatlan, hogy hiába próbálja Winters a gyilkos központi motivációjává tenni (akinek ez spoiler, az olvasson több könyvet/nézzen több filmet), így igazolva könyve létjogosultságát, ezzel a beleszuszakoltsággal csak azt éri el, hogy súlytalanná válik az egész – igen, abban a könyvben, melyben a világvége elkerülhetetlen, pusztán szürke jelzőnek, újabb pipálandó sornak hat a karakterek kórlapján. Szem: barna. Testsúly: átlagos. Motiváció: ja, hát ő most bánatos, nem önmaga, és szeret fátyolos szemmel meredni a semmibe, mert fél év múlva vége a világnak. Csezmeg...

Amire még muszáj, de egyszerűen muszáj kitérnem, az a femme fatale alakja, az se mindennapi. Csóri papírra van vetve huszadlagos mellékszálként, majd annyira van előrángatva, hogy elcsábítsa a főhőst (a semmiből), lefeküdjön vele, elmondjon három tipikus femme fatale mondatot, majd meggondolja magát a negyedik előtt (igen, a negyedik lett volna a sorsdöntő kitálalás a gyilkos személyéről), végezetül pedig meghaljon, mint aki jól végezte dolgát. Mindezt nagyjából tíz oldal alatt, nulla karizmával. A könyv alles zusammen színvonala sem engedne arra következtetni, hogy Winters jó író, de ahogy ezzel a karakterrel bánik, az egyenesen pocsék.

(Csak mellékesen, a könyvet nem sokkal a Mission: Impossible 5 után olvastam el, amiben szerintem megint csak mostohán kezelték a végzet asszonyát, úgyhogy kellett egy U.N.C.L.E., hogy valamennyit javítson az összképen – de az univerzum még így is lóg nekem egy átgondoltan megírt femme fatale-lal.)

Szóval nem egészen erre számítottam. Súlyos gondolatokat tartalmazó, lélekre települő sci-fi/krimi egyvelegnek (crime-fi? sci-crime? mindegy) egész egyszerűen nem tekinthető, annyira híg a leve, s bár valszeg Winters nyomozójának nem lesz három könyvespolcra elég kalandja, mint a példaként hozott Block és Lawrence hőseinek, de én leginkább melléjük kategorizálnám a Gyilkosság világvége előttet. Azok közt is a ”szódával még elmegy egy unalmas, tikkasztó hétvégén” csoportba.

  • 1
  • 2
  • ...
  • 4