Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Nem, 25 évig éltem a kelenföldi panelben, de már 30 éve nagytétényi panelpolgár vagyok. A Budafok moziban bútorbolt volt emlékeim szerint, most nem is tudom, mi van ott, talán kínai áruház.
előzmény: Mikkey (#6)
Azóta is kelenföldi lakos vagy? Én is sokat mozgok a Budafok-Kelenföld tengelyen a mai napig. Emlékszem az Olimpia mozira, még iskolásként elcsíptem néhány vetítést az utolsó éveiből. A budafoki mozi emlékeim szerint már gyerekkoromban is zárva volt, úgy állt évtizedekig.
előzmény: hhgygy (#4)
Arra magára, hogy melyik filmet láttam először nem igazán emlékszem. Az első moziélményem a Vissza a Jövőbe című film volt, még a 80-as években. Aztán később a VHS korszakban az akcióhősök (Chuck Norris, Stallone, Van Damme filmjei), a karatefilmek majd az 5 ninja elem, ami gyerekként nagy hatást gyakorolt rám, még utána karatézni is elkezdtem. Mára már nagyon eltávolodtam ezektől a filmektől, nagyon ritkán nézek ilyen típusú filmeket, de kellemes emlékként gondolok néha vissza ezekre az időkre.
Én gyerekkoromban sokkal többet jártam moziba, az úgynevezett Kádár-rendszerben fillérekbe került. Kelenföldi panellakóként a fő csapásirány a Bartók mozi volt, néha a Haladás {gy.k. ma Karinthy színház) és egzotikumnak a Kelen mozi. Nagy ritkán elvillamosoztunk a Budafokhoz is, de persze volt azért Uránia, Puskin és az összes körúti mozi. Aztán megépült az Olimpia, ami a házunktól 300 méterre volt és heti szinten jártunk oda. Sok filmet többször is megnéztünk, úgy emlekszem, hogy a Vigyázat, Vadnyugat volt a rekord 11 nézéssel, de ez lehet, hogy csak egy privát városi legenda a fejemben. Ebből következik, hogy természetesen a Bud Spencer - Terence Hill páros meghatározó volt a gyermekkoromban, de mindenfélét néztünk, annyira olcsó volt a mozi - és annyira nem volt más szórakozásunk.
Számomra a legkorábbi „filmes” emlékek a vasárnap délutáni Disney matinékhez köthetőek, illetve alkalmasint azok videokazettára vett verzióihoz.
Gyerekkoromból rémlik a Hegy gyomrában című új-zélandi minisorozat, ami horrorként maradt meg az emlékeimben (emlékszem, hogy féltem tőle, és rémálmaim is voltak miatta), felnőttként már nem az. :P
Arra is emlékszem, hogy az általam már kisgyerekként (is) nagyon szeretett Szellemirtók alatt is a takaró alá bújtam annál a résznél, mikor Sigourney Weavert elragadja a Kapu Őrzője. Általában a velem lévő idősebb volt hivatott szólni, hogy mikor ér véget a jelenet, és legalább egyszer előfordult, hogy a bátyám (direkt) korábban szólt. :D
Hasonlóan a Fekete lyuk című film, vagy az (1976-os) King Kong, is teljesen más volt akkoriban, mint mai fejjel.
Szintén „amióta az eszemet tudom” filmes emlék a Kék villám, Robotzsaru (hét éves voltam, mikor a magyar mozikban megjelent a harmadik rész, és addigra már rongyosra néztem az elsőt), Támadás a Krull bolygó ellen és a Vörös Szonja. Utóbbi kettő érdekessége, hogy előbb láttam őket, mint a Csillagok háborúját vagy a Conant, így a viszonyítási alapom retográd volt ezekhez a filmekhez. :D
Azt is tudom, hogy kisiskolásként Michael Dudikoff volt a kedvenc színészem, az Amerikai Ninja és a Szakaszvezető miatt. :D (Ezeket, főleg utóbbit, manapság sem tartom vállalhatatlan alkotásoknak.)
Akkoriban az általam csak „röhögős filmnek” hívott Segítség felszarvaztak és a Hóbortos hétvége voltak az első kedvenc vígjátékaim. (Egyébként máig elvagyok velük.)
És persze a Bud Spencer – Terrence Hill filmek, amiket nagyon sokszor megnéztem már akkor is és az óta is.
Októberben született kisfiam tapasztalatai még elég eklektikusak: Nézett már velem Forma 1-et, nagyapjával Liverpool meccset, most a napokban Darts VB-t követtük. Filmrészleteket is látott már… de számára ezek még homályos, fekete-fehér fényvillódzások hanggal…
Nem írom le megint mire kattantam rá, meg nem is annyira érdekes, régen volt.
A személyes megfigyelésem az az, hogy
1. a gyerekek szeretik az ismétléseket, vannak kedvenceik,
2. leutánozzák, és észrevétlenül megfigyelik a felnőtteket,
3. az alkotók sokszor maguknak csinálnak filmeket, és ez ijesztő lehet a hat év alattiaknak,
4. változik a korszellem,
5. a világ megállíthatatlanul felgyorsult,
6. ha a kicsi egy táblás csokitól veszélyesen fel tud pörögni, akkor mit okozhat nála a villódzó képernyő?
Azzal a céllal nyitom ezt a topikot, hogy meséljük el egymásnak, ki miken nőtt fel, milyen filmekkel kezdte filmrajongó pályafutását, egészen kicsiként miket szeretett, milyen hatások érték.
Emellett személyes célom is van ezzel, ugyanis lassan másfél éves a kislányom, és egyelőre csak a Pocoyót nézi (azt sem túl sokáig, mert elég hamar elveszíti az érdeklődését), de szeretném tudni, ki milyen filmekkel kezdte bevezetni a filmek világába a gyermekét, gyermekeit.
Előre is köszönöm az élménybeszámolókat, tapasztalatokat!
Gimnazista és főiskolás koromban a Nagykörúton az Örökmozgó filmmúzeumban a délutáni előadásokat 600, az estieket 800 forintos felnőtt és 400, illetve 500 forintos diákjeggyel lehetett látogatni. A Filmarchívumból kölcsönözött eredeti, 35mm-es kópiáról vetítettek. Láttam ott Bergman, Jancsó, Bódy, Fassbinder, Godard, Fábri, Orson Welles és Bunuel filmeket is egyebek mellett. Ifjú éveim másik jelentős filmforrása volt a TCM, a Filmmúzeum és a Zone Europa tévéadók kínálata, gimnazistaként például számos Hitchcock, Kubrick és Fellini filmet láthattam ezeknek köszönhetően vagy épp az olasz neorealista klasszikusokat. Mondanom sem kell, ma már a felsoroltakból egyik sem létezik.