Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Jobb híján ide írok, hogy keresek egy zenét, amit cirka 17 évvel ezelőtt hallottam egy válogatás CD-n, amit bátyám kapott kölcsön egy haverjától. Egyszerűen nem találom sehol, az internet hetedik bugyrában sem.
Nehéz dolog, mert alapvetően egy trip-hop (vagy ha úgy tetszik; instrumentális hip-hop) nótáról van szó. Azt már kiderítettem, hogy a dal az Apostol együttes Űrpanoptikum című számának első sorával kezdődik: "Álmom a jövőbe szállt!" Tehát biztosan magyar alkotóról beszélünk. Ezután a dal átvált egy klasszikus, 90-es évek rapjére jellemző sample beatre: zongora, basszus és scratch. Utóbbi abból áll, hogy a "Maximum respect! Forever!"-mondat ismétlődik folyamatosan. A hossz nem lehet több három percnél.
Tudom, nem sok, de az őrületbe kerget a dolog, és amúgy imádtam ezt a tracket, jó volna megtalálni.
Tegnapi Nick Mason & The Saucerful of Secrets konciról az 5 kedvenc dalom:
Atom Heart Mother: csodálatos riffzuhatag, kétségkívül a Floyd egyik legkomplexebb szerzeménye. az experimentális, kísérletező énjüket itt hátrébb szorították, de azért remek dal ez
Astronomy Domine: ez a csillagászati tanulmány talán a kedvencem tőlük, nagyon erős volt a koncertverzió is, elképesztően húzós gitárokkal és vághatóan nyers atmoszférával
Lucifer Sam: kellemes meglepetés volt, hogy az alap beat mennyire groovy és táncolható, a legslágeresebb nóta volt a felhozatalból
Set The Controls: na erről tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, elképesztő élmény volt, baromi harsány és zajos középrésszel, amit remekül ellenpontozta az amúgy kifejezetten lassú, melankolikus, mégis erőteljesen pszichedelikus-trippelős hangvételt
Echoes: 20+ perces volt, ez tényleg egy vérprofin összerakott és eljátszott szimfónia, libabőrös élmény
DM esetében a Black Celebrationtől az Ultraig bezárólag hibátlan az életmű.
előzmény: ryood (#615)
Marduk Május 31. ha lenne kedved.
30th Anniversary Tour 2022
előzmény: Mikkey (#614)
Köszönöm, igyekszem.
És persze a környezetem is igyekezett, hogy az abnormális legyen a normális :D
Mercyful Fate az nem lenne rossz. Kreatoron 1999-ben voltam utoljára... Most hogy mondod.. :D
Nekem nincs ennyire előre betervezve. Kettő hete Mayhemre is aznap vettem jegyet.
előzmény: Mikkey (#614)
TOP 3 DM lemez
Songs of faith and devotion
Music for the masses
Ultra
Kedvenc DM track
Breathe
kifinomult ízlésre vall uram, illik a filmes hátteredhez. az obituary lp nekem is a polcon van, de azon kívül cd-n gyűjtöm a kedvenceket ;)
nyáron is beficcen majd pár fincsibb koncert, most a lamb of god, kreator bulira vettem meg a jegyet
de megyek gatecreeper, skeletal remains, mercyful fate, deftones, majd ősszel decapitated showra is.
előzmény: fempolip (#613)
Mivel most sikerült beszerezni ezért:
Obituary-The End Complete LP
Utolsó koncertélmény miatt:
Mayhem-De Myisteriis Dom Sathanas LP
Mayhem -Deathcrush LP
Várom a koncertet, illetve felkészülök:
Marduk-Wormwood CD
Kocsiban: Motörhead/W.A.S.P.
Ami pörög, de remélem sikerül LP-n is megvenni:
Cannibal Corpse-Violence Unimagined
Klaus Schulze emlékére...
Egyik kedvenc lemezről: Ash Ra Tempel - Reunion
Micsoda zene...micsoda utazás...Klaus ténylegesen csodát hozott ebbe az elbaszott világba...
Mit hallgatsz most? topic híján:
The Anahit - Tériszony
Röyskopp & Alison Goldfrapp - Imposibble
nah, év vége felé csak jönnek a komolyabb anyagok.
Jon Hopkins pszichedelikus terápiás beatless ambientje ragyogó lett...jobb, mint a Xanax...
Szintén ez a műfaj a Carbon based lifeforms új lemeze.
most hallgatom majd nemsokára Alva Noto 21-es lemezét...
közben eszembe jutott egy valóban zseniális 21-es lemez: Floating Points, Pharoah Sanders & The London Symphony Orchestra - Promises [Full Album]
(tévedtem, 2020-as, de ez mit sem von le értékéből.)
előzmény: Hulla88 (#608)
Lényegében mindennel egyetértek, amit írtál, talán rosszul is fogalmaztam alább. A maga módján Erik Satie is egy egyszerű muzsikát tett le az asztalra, amiben annyi mélység és annyi későbbi hatás van, hogy csak na. Amondó vagyok engedjük el a Hopkins témát, ha nem lett volna fárasztó napom és nem csúszik le egy kis borocska, minden bizonnyal nem állok bele a kérdésbe, amúgy is jobban szeretek valamihez kedvet adni, mint elvenni valamitől. Tőlem kicsit messzebb áll, de hát látott már ilyet a világ. Szóval bocsesz.
Még nem volt időm meghallgatni amiket írtál, de a Beach House-t nagyon csípem, a Chromatics megszűnéséről most hallok először, őket is bírom, szóval sajnálatos hír. Vannak azért közös pontjaink ahogy az látszik.
Meghallgatom ahogy lesz érkezésem a lemezeket amiker írtál és én is dobok egy 21-es listát.
előzmény: ryood (#606)
Bocs, nem volt időm válaszolni és még nem hallgattam meg az ajánlásokat sem, szóval..
Viszonylag kevés noise-t hallgatok és az sem úgy megy, hogy leülöm meló után délután és csak úgy beteszem, hanem van egy hangulat aminek ez pont megfelelő. Mivel a zsánert is az MMM-el ismertem meg én simán eltudok mélyülni benne, sőt adott esetben nem felzaklat, épp ellenkezőleg kikapcsol, megnyugtat. Azért sem ismerem túl jól a műfajt, mivel ha a hangulatom indokolja a már megismert lemezeket teszem be, szóval összehasonlítási alapom viszonylag csekély, hogy miért emelkedik ki a zsánerből.
A Bohren és az egész Darkjazz azért egy elég behatárolt szcéna, amit szintén a hangulat visz a hátán, kikacsingatásoknak, keretszaggatásoknak itt nincs túl sok helye, az már rögvest nem "klasszikus" Darkjazz lenne. A Patchouli Blue-t egy kezemen megtudom számolni hányszor hallgattam, hát nem a zsáner csúcsa. A többi album hellyel-közzel igen, bár erre is igaz, hogy nem bármelyik nap 24 órájában ildomos hallgatni.
A Kind of Blue volt egyrészt a jazz kapudrogom és ahogy írod nem kell megvédeni, mert remek album. ha megnézed a többi kedvencemet, nem mondom, hogy nincs kirívó eset, de zsáneren belül általában konvencionálisnak számítanak. Néha napján előkapok egy-egy free jazzt, de abban nem mindig találok annyi mintát, amit feltudna dolgozni az agyam.
előzmény: Xuja (#605)
nekem a korai Biosphere albumok hangzásilag még kiforratlanok, és őszintén szólva unalmasak. persze van ott is pár jó ötlet, meg akár track is. Enonak amúgy vannak egészen frankó új ambient lemezei is.
hát persze, a Singularity könnyen fogyasztható mondjuk Ryoji Ikeda-hoz, vagy Alva noto-hoz képest...egyébként számomra nem lesz "mélyebb" egy zene attól, hogy nehezebben fogadható be. vagy úgy is mondhatnám, hogy "lakosságibb". persze Hopkins ettől a jelzőtől szerencsére nagyon messze van.
nekem tetszik, hogy mindig meg tud újulni. én mindegyik korszakát szeretem. az első lemeze egy laza kis lounge, downtempo, ambient volt, de éreztem benne a éterit, aztán jött az IDM, piano témák, és egyre technosabb trackek is. filmzenét is csinált, engem azok is elkaptak, főleg a Monsters soundtrackje.
21-es listával hadilábon állok. idén alig hallottam új lemezeket, és eddig egyik sem volt olyan, hogy "fúbazmeg"....persze hallottam jókat idén, de még meg kell őket párszor hallgatnom.
- James Blake - Friends That Break Your Heart, ezzel még most barátkozom. Jamest nagyon szeretem, és nagyon sokoldalúnak tartom. de ha már csak alapból a hangját veszem, fenomenális. és kísérleti. populáris is valamennyire, de valaogy mégis egészen másképp...
- jan jelinek - the raw and the cooked - na ez az experiemntálisabb vonal. kedvemre való ez a hangzás, hipnotikus, meditatív. zajzene...de Jelinek is sokarcú zenész. a régi "alapművét" a Loop finding jazz records-t mondjuk soha nem fogja felülmúlni (nem is kell) az a világ egyik legjobb minimal/glitch/microhouse albuma.
- Johan Agebjörn & Mikael Ögren – Artefact még csak egyszer hallgattam meg. annyira nem fogott meg, mint az előző lemezük. az csodás volt. gyönyörű ambient-szintiszállás. de talán majd ez is közelebb jön idővel.
- Zagarnak hallottam egy live szettjét Pécsen a fényfesztiválon. na az 10/10-es volt. egészen új vonalon mozog Balázs így egyedül. főleg törtütemű témák, idm, breakz, de néhol 4/4, de minden nagyon újszerűen, és persze elkapó szinti melódiák, elég futurista vonalon...hozzá a fekete fehér minimalista vizuállal, feledhetetlen élmény volt. talán a trafó oldalán fent is van...(én egyébként szeretem a régi vokálos, psyrock-downtempo cuccaikat is, és jaj de hiányzik a korai Yonderboi....)
az tuóbbi évek talán legújabb felfedezettje nekem a Beach house. Trentemöller egyik mixén hallottam először tőlük a Gila c. tracket. és akkor egyből rákerestem, h kik és mik ők...ja, indi/dream pop. teljesen beleszerettem a zenéjükbe...18 óta várom az új lemezt.
a mai szomorú felfedezésem: feloszlott a Chromatics :(
előzmény: Hulla88 (#602)
Ezzel én is így vagyok, abszolút nincs ellenemre a punk, a noise-rock, a drone, még a sima noise-ből is van, amit szeretek, de az már kicsit határeset. Inkább arra irányult a kérdésem, hogy ebből a műfajból miért kiemelkedő az MMM, de holnap teszek egy próbát, és megpróbálom megmagyarázni, hogy nekem mi hiányzik belőle (vagy ha most már átjön, akkor azt írom :D ) A NWW azért is jó példa, mert ott a zaj inkább csak eszköz, nem cél.
A listádról, amit még szívesen csekkolnék, az a Bohren teljes életmű, a Midnight Radio az nagy kedvenc (és valamilyen érthetetlen okból RYM-en nagyon alulértékelt). A Patchouli Blue viszont elég közepeske lett sajna.
Egyébként érdekes a jazz választásod, a többi pick ismeretében valami vadabb, avantgárd / free jazz monstrumot vártam volna, ehhez képest a Kind Of Blue egy nagyon konzervatív (de kétségkívül ízléses) választás.
előzmény: Hulla88 (#604)
A No Pussyfooting-t rég hallgattam már, emlékeim szerint az inkább a korai Drone példája (nem akarok most belehallgatni, mániám az albumok teljes hallgatása).
A konkrét kérdésedre nehéz válaszolni. Már csak amiatt is hozzászoktam a zajhoz, hogy kölyökfejjel a 80-as évekbeli punkon nőtem fel, aminek hangzása fél zaj. Mondhatnám, hogy érzem benne a dinamizmust, a zaj közötti hangokat, a formabontást. A válasz egyszerűbb: magyarázat nélkül szeretem a Noise-t. A Nurse with Wound egyes Noise cuccai, Haus Arafna, a Powerviolence korai zsengéi. Van aki a kísérleti filmekhez vonzódik (tőlem ez távoli), hozzám a zaj áll közel.
Na, akkor a Low lemezeket is előszedem.
Ez esetben felmerül a kérdés: miért fogott meg ennyire? :) Nehezen tudom elképzelni, hogy valakinek rendszeresen ezt legyen kedve hallgatni, így azért gondoltam, hogy mint jelentős mű szerepel a listádon (ami végül is igaz, habár szerintem inkább hírhedt, mint klasszikus). Mi az, amiben kiemelkedik a műfajból? Ha már Eno neve is felmerült, akkor a Frippel közös No Pussyfooting egy kiváló példa a zajos, de még messze nem öncélú, izgalmas textúrájú ambientre. Nekem az MMM semmit sem adott anno, de mostmár biztos belehallgatok megint, kíváncsi vagyok hogy változott-e az ízlésem :D
A Low nekem nagy kedvenc, és bár az újabb cuccaikat nem ismerem, az említett lemez nagy remekmű, de a Long Division, Trust, Curtain Hits The Cast is kiváló. Nem sok zenekar van, amely ennyire ösztönösen tud ilyen éterien szép, de mégis reménytelenül súlyos muzsikát csinálni, transzcendentális élmény őket hallgatni.
előzmény: Hulla88 (#600)
Gondoltam, hogy odaírom a ma közkeletű "no offense-t" de hát egyikünk sem a snowflake korosztály, minek mismásoljunk.
Lehet konzervatív vagyok, nekem a Microgravity a kedvencem a Biospheretől Enotol, meg szintén a régiek, mindenekelőtt az Ambient 4.
Újra előveszem amiket "ajánlottál", meg adok egy még esélyt a Singularity-nak is. Nyilván nem az önérzetedbe akartam taposni, a pop-ot úgy értettem, hogy könnyen fogyasztható (szerintem). Ahogy írtam a zenei műfaj elég ingoványos talaj, sokkal kevésbé adekvát mint a filmek (pedig itt is mennyi vita van!).
Amúgy Te is összedobhatnál egy 21-es listát, akkor könnyebben ellehetne helyezni a mit és miértet.
előzmény: ryood (#601)
mondjuk a pophoz sok köze nincs, és az de facto baromság, hogy nincs benne mélység...(persze kinek, milyen mélységre van igénye, hová akar alámerülni...)
persze az ok, ha neked nem tetszik. ezzel a részével nincs is bajom.
Biosphere nekem a Substratatól kezdve volt igazán kimagasló.
Enotól pedig a Harold Buddal közös album, a Plateaux of mirrors a kedvenc.
előzmény: Hulla88 (#600)
Pont a Metal Machine Musicot hallgattam, miközben írtam a listát... amúgy nem pionír jellege miatt tettem be, szimplán sokat adott. Az általad írt formációkat amúgy nem ismerem, úgyhogy kösz, lesz új hallgatni való. A noise 20-30-as évekbeli gyökereit ismerem jobban, de a klasszikus ("értsd" 50-es évek előtti) zenei, komolyzenei vonalat direkt hagytam ki. Arnold Schönberg vagy Bach szintén megkerülhetetlen zenei tényező az életemben.
Low I Could Live in Hope című lemezén mondhatni nevelkedtem, de annyira mást adott a Double Negative, hogy direkt nem tértem ki a többi albumára (ráadásul nem is annyira ismerem a többi lemezüket) Az új lemezük nekem kicsit önismétlő. Amúgy majd összekapirgálok egy 2021-es listát is, ha valaki megelőz az sem gond, legalább nem a Kálomista féle direktíva fogja vinni a tematizálást.
Ryood, hát én Jon Hopkins előző lemezét hallgattam, az egy "mozogható" pop album, túl sok mélység nélkül.
Eno vagy akár a korai Biosphere nekem sokkal többet nyújt.
előzmény: Xuja (#598)
ez elég érdekesnek ígérkezik...:)
Jon Hopkins timed his new ambient record to last the length of a ketamine trip
Tetszetős lista! Bár nem ismerem / hallottam mind, azért így is egy jó képet ad az ízlésedről. A Low esetében nem játszik a legtöbb lemez kitétel? :)
A Metal Machine Music kapcsán jutott eszembe, hogy engem mindig is meglepett az a kritikai konszenzus, miszerint az a lemez mennyire úttörő noise, pedig annak a gyökereit 67-68ban kell keresni, az AMMMusic és a Nihilist Spasm Band környékén.
előzmény: Hulla88 (#597)
Nehéz felállítani a kedvenc lemezek listát, egyrészt mert elég sok zenét hallgatok, másrészt talán minden művészeti ágközül a leginkább hangulat alapú műfaj, szóval állandóan változik a a lista, valószínűleg egy hónappal ezelőtt (ezeket meg nem tagadva) más került volna be, mint egy hónap múlva.
Na, azért had szóljon a hozzávetőleges top 20.
Have a Nice Life - Deathconsciousness
Marissa Nadler - Ballads of Living and Dying
Swans - Seer (A legtöbb Swans album ráférne, de ezzel ismertem meg őket)
Burzum - Filosofem
Lenin körút - Demó
Lou Reed - Metal Machine Music
Sunn O))) - Monoliths and Dimensions
Peter Kernel - Thrill Addict
Bohren & der Club of Gore - Sunset Mission (Szintén a legtöbb lemezük ráférne)
Miles Davis - Kind of Blue
Godflesh - Streetcleaner
Menace Ruine - The Die is Cast
Exit Oz - Impamantenit
Impetuous Ritual - Unholy Congregation Of Hypocritical Ambivalence
Roly Porter - Thrid Law
Keeley Forsyth - Debris
Darkthrone - Dark Thrones and Black Flags
Negative Plane - Et in Saecula Saeculorum
Master Musicians of Bukkake - Totem Two (Igaziból bármelyik Totem)
Low - Double Negative
Kösz Xujának, hogy létrehozta a a topicot és, bocs minden kedvencemtől, hogy kimaradt.
előzmény: Kempesbaba (#596)
Megjelent Harris nagypapáék új albuma a Senjutsu.
Töltse, vegye, vigye mindenki, aki szereti :)
Az épp aktuális kedvencem a lemezről egy kis kedvcsinálónak:
https://www.youtube.com/watch?v=mpuwr9fF7kw
A szólólemezei és az AFP jobban fekszenek nagy átlagban (előben is), mint az úm. alter, vagy ahogyan te írod, klasszik rock RH, bár eléggé kedvelem azt a vonalukat is. A Kings of limbs valahogy félrement, de lehet, h ideje lenne újra elővenni.
RH részről a Bond főcímdal ugrik be, amit elkaszáltak, más nem (bár nem is követek szorosan mindent), viszont Greenwood OST-i elég jók. És részemről van akkora bomba a PTA ft. Greenwood kollab, mint pl. Burwell a Coenekkel.
előzmény: ryood (#590)
még nincs év vége, de az év egyik legjobb lemeze már megvan. egyelőre a legjobb, és jó eséllyel az is marad: Alva Noto – Xerrox 4
egy csodálatos experimentál-ambient utazás a német mestertől.
nekem az is tetszett. gyakorlatilag az OK computertől mindegyik album. nyilván nem egyformán, de szeretem őket. előtte nekem még túlságosan klasszik rock volt.
Yorke szólólemezei megvannak, és szuperek azok is. tetszik, hogy egyre elektronikusabb a hangzás és a radioheadnél is. ja a susupirium az egészen földön túli élmény, beleborzongok mindig.
milyen filmzenéjük van még?
előzmény: elzablues (#589)
Aktuálisan +1, épp az pörög. Pedig az előző lemezükkel nem pozitívan állítottak bele a földbe.
Az Atoms for Peace, Yorke és Selway szólózása és Greenwood filmzenéi is mennek?
előzmény: ryood (#577)
---
A Kiss My Super Bowl Ring az valóban jó cucc, a Lowride Slug és az Ampm Truck ott figyel a lejátszási listámon :)
A Yves Tumor albumot még lehet emésztenem kell, egyelőre nem értem mit esznek rajta annyira. A másik kettőt nem ismerem, majd lehet bepróbálom őket.
előzmény: Interracial Facial Creampie (#581)
Lauren Babictól bármi. Mert bármit elénekel. és úgy néz ki, mintha a csajom ikertesója lenne :-p
Ha 2020, akkor Christopher Bissonnette The wine dark sea, melyre merülős drone, dark ambient.
előzmény: Interracial Facial Creampie (#579)
https://youtu.be/gKS08HkGMA4
https://youtu.be/EBMaYLrl3mU
Snoop Dogg, Nate Dogg, 2 Pac, Dr. Dre, Ice Cube, Eminem, Fat Joe,
Naughty by nature, Lauryn Hill,
Ha újat kell írni, akkor Yves Tumor, Agnes Obel, Floating Points, Víkingur Ólafsson.
Eltelt az év fele, eddig mik a kedvenceitek? Szerintem nem rossz eddig ez az év zeneileg, habár annyira kiemelkedő lemezt még nem hallottam, de azért jópár olyan van amit érdemes pörgetni. Sorrend nélkül:
Thy Catafalque - Naiv (magyar alter / avantgárd színes-szagos metál)
Poppy - I Disagree (bizarr sugarpop / numetal egyveleg)
Tricot - makkuro (japáncsajos, kifejezetten fülbemászó math-rock)
HMLTD - West of Eden (kellemes és slágeres poprock postpunkos és britpopos áthallásokkal)
Nicolas Jaar - Cenizas (sötét, komplex textúrájú, rendkívül meditatív ambient / electronic)
Fiona Apple - Fetch The Bolt Cutters (művészi, kifejezetten kreatív pop Kate Bush és Björk farvizén)
Natalia Lafourcade - Un canto por México Vol. 1 (mexikói, nagyon eklektikus csodafolk)
Én viszonylag későn lettem Radiohead/Thom Yorke rajongó, es most a 2016os A moon shaped pool megy allandoan itt régóta. Nem tudom megunni. Csodálatos alkotás, hibátlan felépítés, különleges hangzás. Egyszerűen belemart a szívembe, akár egy piton.
Ha a hatvanas évek második felében a virág-gyerekek nem kaptak volna rá a fűre meg az LSD-re,hanem megmaradnak a sörnél meg a whisky-nél,akkor ilyen zenéket csináltak volna :D Baromi állat,köszönöm hogy felfedezhettem ezt a bandát!
előzmény: kilépett felhasználó (#567)
Akkor boogie rock. Igaz végülis. A lényeg: hallgassátok, mert eléggé periférián vannak jelenleg ;-)
előzmény: Xuja (#568)
Ez mitől metál? De am nem rossz.
előzmény: kilépett felhasználó (#567)
ez kurva sokat forog mostanság, a primusos Claypool és Sean Lennon legújabb cucca: The Claypool Lennon Delirium - South of Reality
A Surfer Rosa c. lemezt épp ma hallgattam újra, és 3 év után végre beismertem magamnak, hogy ez igenis jó, bármennyire is 'college rock', ahogy Steve Albini jellemezte a zenéjüket. A Radiohead 17-18 évesen a kedvenc együttesem volt, ma már alig hallgatom ôket, talán egy kicsit túlértékeltnek is tartom. A többi elôadóról sajnos nem tudok sokat, habár Miles Davis-t sokat hallgattam tizenévesen (na nem mintha az olyan régen lett volna). Mostanában ritkán hallgatok jazz-t, pusztán azért, mert ostobának érzem magam - mivel nem értek a komoly vagy komolyabb zenéhez, ezért nem is tudom elemezni, ami bosszant.
előzmény: Morpheus19 (#559)
Az én listám:
Pixies - Surfer Rosa + Come On Pilgrim
Pavement - Slanted and Enchanted
The Cure - Pornography
The Cure - The Head on the Door
Can - Future Days
Red Krayola - The Parable of Arable Land
My Bloody Valentine - Loveless
Slowdive - Souvlaki
Radiohead - The Bends
Radiohead - OK Computer
Radiohead - Kid A
Galaxie 500 - Today
Mercyful Fate - Don't Break the Oath
Miles Davis - On the Corner
Jesus Lizard - Röviden: szörnyen alulértékelt.
Velvet Underground - Minden zeneszerető ember polcán ott a helye, szerintem a WL/WH még jobb is, mint a banános lemez.
Captain Beefheart - Véleményem szerint nagyobb forma volt, mint jó barátja, Zappa. A Safe as Milk és a Shiny Beast-Doc at the Radar Station-Ice Cream for Crow trilógia is zseniális.
előzmény: velvetgristle (#555)
A Deerhuntert mindenképp le fogom csekkolni, sokat hallottam már róluk, de tőlük még nem.
Ja, és a listámból kifelejtettem még a Whitehouse-t, kifejezetten bírom az elbaszott elektronikus zenét.
előzmény: St4nt0N (#556)
VU hatalmas kedvenc (jelenleg a The Complete Matrix Tapes), a Fugazitól a The Argument a favorit, Slint, Shellac alábbi albumai is gyakran szóltak nálam mostanában + időnként Tool (Lateralus). Tavaly legtöbbször talán Destroyer (főleg a Rubiestól a kenig) – az egyik zenekar abból a nagyon kevésből, amit élőben is megnéznék. Nyáron jön a Deerhunter és Kurt Vile, majd őket talán... Ólafur Arnalds MÜPA-fellépéséről lemaradtam, hónapokkal korábban elfogytak a jegyek.
Bár mostanában nem hallgattam, nagyon kedvelem még Keri Latimert szólóban és „zenekarilag” (Special Fancy, Nathan, Leaf Rapids, Middle Of Nowhere) egyaránt, tőle levelem és dedikált cd-m is van, hehe.
Nemrég bukkantam rá, és nagyon tetszett Tim Heckertől a Ravedeath, 1972.
Kellemes felfedezés volt még a Ride-tól a Nowhere.
Utólagos kiegészítésül, mivel az eddig felsoroltak közt nem találtam:
Broken Social Scene – You Forgot It in People.
előzmény: velvetgristle (#555)
Jó lenne beszélgetni is róluk, de mivel kihalt ez a topik, inkább csak itthagyok egy listát, mermérne.
Faust: self-titled
Slint: Spiderland
Foetus: Nail
Captain Beefheart & his Magic Band: Trout Mask Replica
The Pop Group: Y
The Velvet Underground: The Velvet Underground & Nico
The Velvet Underground: White Light/White Heat
Fugazi: Repeater
Throbbing Gristle: Second Annual Report
Rapeman: Two Nuns And A Pack Mule
The Jesus Lizard: Goat
The Jesus Lizard: Liar
Shellac: At Action Park
Bitch Magnet: Ben Hur
Radiohead - The Bends
Radiohead - OK Computer
Radiohead - Kid A
Radiohead - Amnesiac
Radiohead - In Rainbows
The Beatles - Revolver
The Beatles - Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band
The Beatles - Abbey Road
Pink Floyd - The Piper at the Gates of Dawn
Pink Floyd - Wish You Were Here
Pink Floyd - Animals
The Velvet Underground - The Velvet Underground & Nico
The Velvet Underground - White Light/White Heat
Miles Davis - Kind of Blue
Miles Davis - Nefertiti
Miles Davis - In a Silent Way
Miles Davis - Bitches Brew
John Coltrane - A Love Supreme
Aphex Twin - Selected Ambient Works 85-92
Can - Tago Mago
Neu - Neu! 75
Björk - Post
Björk - Homogenic
Björk - Vespertine
My Bloody Valentine - Loveless
Slowdive - Souvlaki
Pixies - Surfer Rosa
The Smiths - Hatful of Hollow
The Rolling Stones - Let It Bleed
David Bowie - Low
Joy Division - Unknown Pleasures
Joy Division - Closer
...és van még legalább háromszáz...
Van Morrison - Astral Weeks
Mayhem - De Mysteriis Dom Sathanas
David Bowie - The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars
Converge - No Heroes
John Coltrane - Interstellar Jazz
Eric B. & Rakim - Pain In Full
PJ Harvey - Rid Of Me
Björk - Homogenic
Sleater-Kinney - Dig Me Out
Darkthrone - A Blaze In The Northern Sky
Stars Of The Lid - The Tired Sounds Of Stars Of The Lid
Autechre - Amber
Talking Heads - Remain In Light
Iron Maiden - Powerslave
The The - Infected
Black Sabbath - Heaven And Hell
Thy Catafalque - Tűnő Idő Tárlat
Massive Attack - Mezzanine
Tricky - Nearly God
Public Enemy - Fear Of A Black Planet
Cseh Tamás - Fehér Babák Takarodója
The Mercyful Fate - Melissa
Ulver - Kveldssanger
Slayer - South Of Heaven
Alice Coltrane - Universal Consciousness
Death - Leprosy
Sparklehorse - Vivadixiesubmarinetransmissionplot
Marvin Gaye - What's Going On
Galaxie 500 - On Fire
Bathory - Under The Sign Of The Black Mark
The Velvet Underground & Nico - The Velvet Underground & Nico
Charles Mingus - The Black Saint And The Sinner Lady
Entombed - Left Hand Path
Voivod - Dimension Hatröss
Bajdázó - Lekapcsolom a villanyt a fejemben
...és még biztosan kihagytam párat. :-)
Nálam top 10-es lemez. :)
előzmény: dikalosz (#548)
Ulrich Schnauss kedvenc zenekara.. :)
előzmény: dikalosz (#548)
a shallow and profound szerintem egy korszakos remekmű. a splendid isolation ehhez képest már csak közepes lett összességében. ott eltalált vmit nagyon yonderboi, egy hangulatot, egy hangzást, egy korszakot. megismételni már nem tudta a sikerét, zsenialitását. easy listening, downtempo iszonyú egyedi módon értelmezve, ami tényleg egy másik dimenzióba repít. ezen a lemezen még amúgy zagar, dj bootsie és kovács andor is zenélt.
előzmény: dikalosz (#547)
https://www.youtube.com/watch?v=fmhfN386Skw
Ezt azért itt hagyom, szerintem többek örömére.
Zagar-ral a világból ki lehet engem kergetni, Yonderboi splendid isolation-jét elismerem, meg úgy alapvetően az egész embert, de ennek ellenére távol áll tőlem. A shallod and profound-nak adok egy esélyt, bár kétlem hogy ezekután szeretni fogom.
előzmény: ryood (#546)
ezt leöltöm, köszi az ajánlást.
én most a régi Zagar és Yonderboi lemezeket hallgatom sokat...annyira jók...local broadcast, szezon, és shallow and profound meg a splendid isolationról néhány track..
előzmény: dikalosz (#540)
Nekem pont nagyon tetszik a lista. Már csak egy kis Porcupine tree kéne rá, és úgy teljes lenne:)
előzmény: kaamir (#544)
Igazából a Rushtól, a Dream Theatertől vagy a Queensryche-tól bármelyik lemezt írhattam volna, de amúgy tény, hogy ez a korszak volt rám a legnagyobb hatással.
előzmény: agymosott09 (#543)
ez egy "best of amikor 20 éves voltam", vagy nem történt semmi 2000 előtt és 2005 után?
előzmény: kaamir (#542)
Tool: Lateralus
Opeth: Blackwater Park
Dream Theater: Metropolis pt. II. Scenes From a Memory
A Perfect Circle: Mer De Noms
Rush: Snakes and Arrows
Katatonia: Viva Emptiness
Coheed and Cambria: Good Apollo, I'm Burning Star IV, Volume One: From Fear Through the Eyes of Madness
Puscifer: Money Shot
Queensryche: Empire
Tool: Aenema
Ark: Burn the Sun
Nálam Daniel Avery Song for Alpha című albumát idénről semmi nem veri, valószínűleg nem is fogja.
Fent van youtube-on egyben, a hozzátartozó videók óriásiak.
A Singularity mindenesetre hatalmas :)
előzmény: ryood (#539)
jon hopkins - singularity
nils frahm - all melody
az idei év két csúcslemeze
elektronika, és azon belül ambient kedvelőknek ajánlom a figyelmébe
Johan Agebjörn & Mikael Ögren – We Never Came To The White Sea
nálam ez az év lemeze.
úristen mi lesz itt nyáron. júni 14. - Mastodon, júli 5. - Gojira, a brutál buszbalesetük után pedig aug 11-én pótol a The Dillinger Escape Plan.
néhány nagyon ígéretes újdonság tavalyról:
Dö - Tuho
Black Tomb - Black Tomb
Lee Van Cleef - Holy Smoke
és a Dopethrone új EP-je, a 1312 olyan gigaslágerekkel, mint a Shot Down
ja, erről jut eszembe, érdekes játék, ki hány filmre ismer rá ebben a klipjükben?
Itt az ideje egy frissített, átgondoltabb listának a kedvenc lemezeimről. Vannak olyanok amiket az idő és a nosztalgiafaktor repített eme "illusztris" listára, de mindegy mi az ok, a következő albumok mind megmozdítanak valamit, mélyen bennem és végig magas színvonalon pörögnek. Lássuk!
Limp Bizkit - Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water (2000)
Korn - Follow the Leader (1998)
System Of A Down - Toxicity (2001)
Disturbed - The Sickness (2000)
Marilyn Manson - The Golden Age of Grotesque (2003)
Soulfly - Primitive (2000)
Rage Against The Machine - Rage Against The Machine (1992)
Slipknot - Slipknot (1999)
P.O.D. - Satellite (2001)
Subscribe - Stuck Progress to Moon (2007)
The Doors - The Doors (1967)
Static-X - Start a War (2005)
Linkin Park - Hybrid Theory (2000)
Kispál és a Borz - Bálnák, ki a partra (1997)
Korai Öröm - Sound & Vision (2001)
Másfél - Ballast (2003)
Vágtázó Halottkémek - Az Éden visszahódítása I. (1997)
Belga - Bokorpuszta/Zsolti a béka (2005)
Ganxsta Zolee és a Kartel - Szabad a gazda (2004)
Bobafett - Aludnifogtál (2008)
Azt hiszem, ennyi. A fenti előadók, együttesek közül nem mindenki a kedvencem, viszont a szóban forgó lemezük az. Plusz, vannak mások, akik a kedvenceim közé tartoznak, viszont nincs olyan lemezük, ami annyira egységesen remek lenne, mint a fentiek.
októberben jön az új Meshuggah-album itt az első új szám, jóval várósabb a szintén októberi új egyben utolsó The Dillinger Escape Plan-lemez:ízelítő. ők egyébként jönnek februárban a hajóra újfent (és utoljára ugye).
ha esetleg valakit érdekel, július 7-én NEMZETKÖZI ANTI-ZENEI CSÚCSTALÁLKOZÓ a Pincében.
SPACEGRINDER [JP]
CUNTS [JP]
NAPALM DEATH IS DEAD [JP]
SEDEM MINÚT STRACHU [SK]
Wow, kicsit... furcsák a klipjei, azt hiszem, ismerkedek vele. :)
előzmény: dézi (#529)
nem rossz. :) nem egészen ez az irány, de hip hopban én Saul Williamst imádom nagyon, őt ismered? ezek a legújabb albumáról vannak (MartyrLoserKing), de a régebbiek is zseniálisak szerintem.
előzmény: nihil Velvet (#528)
Ha valaki vevő a Death gripshez hasonló "elvontságokra" és esetleg nem ismeri, új "felfedezettem" a clipping. nevű hip hop trió, nagyjából ugyanezen az irányvonalon halad.
Ja, jó szám, de azért részemről egy Helter Skeltert vagy While My Guitart biztos nem überel. Az is igaz, hogy általában a szövegekre nem nagyon szoktam figyelni, de a Beatles esetében pont gyakran teszek kivételt.
előzmény: nihil Velvet (#520)
ja, értem.
hát igen, ilyen értelemben is izgik. :)
előzmény: nihil Velvet (#525)
Mert Mansont legtöbben csak ügyes üzletembernek tartják a kinézete és az explicit klipjei miatt.
A Death Grips élőben rizikós lenne, már volt rá példa, hogy úgy döntöttek, nem mennek el a saját koncertjükre.
előzmény: dézi (#524)
érdekes, izgi zenekar, bírom én is, bár főleg élőben lennék rájuk kíváncsi... de Mansont miért kellett volna kiszúrni?
előzmény: nihil Velvet (#522)
Led Zeppelin ( Led Zeppelin, 1969)
Led Zeppelin III (Led Zeppelin, 1970)
Led Zeppelin IV (Led Zeppelin, 1971)
Physical Graffiti (Led Zeppelin, 1975)
The Song Remains The Same (Led Zeppelin, 1976)
Are You Experienced (The Jimi Hendrix Experience, 1967)
Lust for Life (Iggy Pop, 1977)
The Dark Side of the Moon (Pink Floyd, 1973)
The Wall (Pink Floyd, 1979) - apuval mindketten imádjuk
Who's Next (The Who, 1971)
Master of Puppets (Metallica, 1986)
Ten (Pearl Jam, 1991)
Elephant (The White Stripes, 2003)
Demon Days (Gorillaz, 2005)
MTV Unplugged (Pearl Jam, 1992)
Check Your Head (Beastie Boys, 1992)
Nevermind (Nirvana, 1991)
MTV Unplugged in New York (Nirvana, 1994)
Kottazűr (Akkezdet Phiai, 2010)
Shen Kick (Punnany Massif, 2010)
Homework (Daft Punk, 1997)
Discovery (Daft Punk, 2001)
Random Access Memories (Daft Punk, 2013)
Lonerism (Tame Impala, 2012)
The Hateful Eight (Ennio Morricone, 2015)
Birdman (Original Motion Picture Soundtrack) (Antonio Sanchez, 2014)
Music for the Motion Picture Pulp Fiction
(Various Artists, 1994)
2001: A Space Odyssey (Various Artists, 1968)
Trainspotting: Music from the Motion Picture (Various Artists, 1996)
Inception: Music from the Motion Picture (Hans Zimmer, 2010)
Sherlock Holmes: Original Motion Picture Soundtrack
(Hans Zimmer, 2009)
Dig Your Own Hole (The Chemical Brothers, 1997)
Valójában a WatchMojo "10 legfurcsább együttes" toplistáján láttam őket először. Utolsó helyezettek lettek, de így is ők hagytak bennem nyomot leginkább. Főleg, hogy a "Guillotine" klipjét játszották le. :D
előzmény: dézi (#521)
Az egyik legmélyebb és legbrutálisabb album. Thomas Köner (egyik top előadóm) talán legszebb darabja, ez most csak a lemez címadó szerzeménye de ebben az 5 percben benne van most minden, ami átmegy rajtam, csodálatos