Tévésorozatok

Az utolsó részig vártam, hogy fény derüljön rá, mi is történt a Gray Matterrel a múltban, különösen, hogy szóba is kerül ugye a téma a záráshoz közel, de szerintem nem véletlenül nincs ez kifejtve.

Egyrészt benne lehet az, hogy addig vártak a magyarázattal, amíg már sokaknak volt rá egy "headcanonje", ami kicsit személyessé teszi a Heisenberg-kultusz tragikus eredetmítoszát, és ezt nem akarták volna az írók tényekkel felülírni. Másrészt elképzelhető, hogy ez nem egy egyszerű, néhány perc alatt kitárgyalható konfliktus, és a sorozat ívébe sehogyan sem illett bele, hogy megálljanak hosszabb flashbackekre.

Mindkettőt el tudom képzelni, és amúgy valahol örülök is neki, hogy nincs definitív magyarázat, mert megvan ám rá nekem is a saját kis variációm.

Nálam ez egyfajta imposztor-szindróma, önhittséggel, korai hibákkal keveredve. Benne van, hogy utólag próbálom visszafejteni, és ezért torz képet festek, viszont a jelenből kiindulva elég élénk a kontraszt, hogy Schwartzék mennyire más életet, más gesztusokat, nyelvhasználatot, teljesen más anyagi színvonalat és valóságot képviselnek. Nekem úgy tűnt, ők ketten nagyon flottul belesimultak a társadalom kasmírgarbós, politikai donor-krémjébe, és valószínűleg ez az osztály közel fekszik ahhoz, amelybe eleve beleszülettek. Ehhez képest Walter nem úgy néz ki, mintha a top 1%-ból jönne, vagy mintha egyáltalán egészséges családi háttérből lépne elő.

Nem esett nehezemre belelátni, ahogy egy fiatal, csóró, önbizalomhiányos Walt bekerül egy olyan közegbe, ahol pont arra az egyetlen erősségre van óriási szüksége, ami megadatott neki. Ezután életében először megindul a szekere, ami egyre nehezebben kezelhető egóhoz, valamint konfliktusokhoz és határátlépésekhez vezet, úgy üzleti mint személyes síkon. Mondjuk művel valami szégyenteljeset Gretchen kárára, aztán pedig jön egy mélypont, ahol eluralkodik rajta a gondolat, hogy szegény mezítlábasként semmi keresnivalója nincs a vállalati hatalmasságok között, és ez a csiszolatlan jellem, nyakon öntve a háttereik miatti összeférhetetlenséggel, számomra megmagyarázta a szakítás jellegét.

Egyfelől valóban elsétált a sikertől, ahogy Bulcsú a Kontrollban, másrészt viszont hátat fordított egy olyan helyzetnek, ami szintlépést jelenthetett volna az egész életének tokkal-vonóval, ha nem lett volna az útban ő maga, a saját komplexusos, mérgező jelleme, amit minden zsenialitása dacára soha egy percig nem volt képes legyőzni. Pláne akkor nem, amikor Schwartzék, saját monumentális kudarca élő-lélegző emlékeztetői alamizsnát ajánlanak fel neki.

Aztán persze ezek a jellemhibák és tapasztalatok később, kicsit átalakulva (hol mélyre lenyomva, hol annál hangsúlyosabban, és évtizedes korcsosulás után) megjelennek a Breaking Bad eseményeiben is, de ugye mindez csupán az én szubjektív megoldásom, amivel kitöltöm a szánt szándékkal hagyott űrt.

Bazki de fantasztikus ez a sorozat, szerzek is mindjárt egy Heisenberg-matricát...

Nekem mindig fejtörést okoz, hogy Walter miért is hagyta ott a kutató munkáját. Képességeit tekintve szinte ki volt kövezve neki az út a Nobel-díjig. Volt egy ígéretes viszonya azzal a nővel, aki állta is volna a kezelésének a költségeit, és ő is csak annyit mond, hogy Walter egyszerűen elsétált a sikertől. Később összejött a pincérnő/ könyvelőnő Skylerrel és nekikezdett a csóró, kispolgári életnek, gyatrán fizetett kémiatanárként.
Míg Vito Corleone alulról jött, szó szerint hangja sem volt és a leghatalmasabb főnökké nőtte ki magát, addig Walter White mikor már majdnem befutott inkább vette a kalapját, hogy aztán később a halál kapujában az alvilág bajnokává avanzsáljon.
A sorozat készítője mondta nemrég, hogy visszatekintve már abszolút ellenszenves neki a figura, mert visszautasította a kezelésére felajánlott ajándék pénzt. Persze a Breaking Bad lényege végülis az, hogy ha Walter elfogadja a pénzt, akkor halott ember. Mikor leáll a biznisszel, mert már nem tudják hova tenni a pénzkötegeket, akkor jön a híres vágás a PET scan kattogó hangjával, hogy újra dögrovásra került. Vagyis a mérgezés, a társadalom bomlasztása, roncsolása, John Dillinger szerepébe bújása élteti, fűti. White Heat...

Végülis odaát egy ilyen diagnózissal a kezében nem sok embernek van a kapcsolati hálójában olyan figura, aki kisegítené a kórházi számlákat illetően. Az üzenet azzal domborodik ki igazán, hogy a jövő nemzedékét tanító Walternek könyöradományra van szüksége ahhoz, hogy legyen esélye a világ leggazdagabb országában: azaz valami nagyon nincs rendben, mert mintha nem igazán létezne olyan, hogy szolidaritásra épülő emberi közösség. Csupán a pénz számít. A sikerre való orientáltság primitív mivolta pedig eleve egy mérgező légkört teremt. Talán ettől menekült Walter, ösztönösen. Valamint félt, hogy nem lesz elég jó. (Antal Nimród Kontrolljának a főszereplője mondogatott ilyesmit a metróalagútban.) Aztán mikor megkapja a betegségéről a leletet, akkor rászabadítja ördögi tehetségét a környezetére. A gray matter, mint világjobbító vállalkozás - legalábbis ezt hirdetik magukról - valójában nem más, mint maga az öntömjénezés és lényegében semmi több. Egotrip. Mint Heisenberg, nem a családért csinálja - magáért teszi, mert élvezi. Az alvilági és “felvilági” elit korruptsága egy lényegű. Itt befejezem a napi taoizmust.

Egyébként a Better Call Saul mutatja be ezt a mindent átszövő simlisséget mesterien és keserű eleganciával, mikor az ügyvédi cégek működését, “kartellezését”, állítja párhuzamba a mexikói bűnbandák világával.

de szép leírás volt, köszi, élmény volt olvasni. És hihetetlen hogy még 24-ben is BB-ről van szó, újra kéne már nézni, Saullal együtt...

Most erre több okból is nehéz válaszolnom. Kimaradt nálam A keresztapa (az első megvolt, de fél élettel ezelőtt, szóval tekintsük meg nem történtnek), Kuroszavát nem ismerem, a Better call Sault pedig még azóta sem láttam.

A Breaking Bad "tragédiáját" viszont én is látom. Úgy van, ahogy mondod, az emberek egy meglepően széles rétegében él a főszereplő valamiféle modern népi hősként, ami az utolsó évad után azért minimum fura.

Még úgy is, hogy tudom, idealizáljuk Tony Montanát meg a Nagymenőket, Gordon Gekkót és a Wall Street farkasát, de mégis arra gondolna egy normális ember, hogy ha még a toxikusság ezen nedves álmait valaki képes is irónia nélkül dicsőíteni, azért van egy határ, aminél megállj van.

Nem egy feddhetetlen hős addig sem Walter, de ami az ötödik évadban történik, az sorozatosan a mocsokládaság non plus ultrája, és dögöljek meg, ha értem, hogy tekinthet erre az emberre bárki példaképként. Én magamban úgy könyvelem el a kultuszát, hogy nem a karakter értékrendje ragadja meg, és köti össze az összes gyorséttermet/automosót/járókelőt, aki kiragaszt egy Heisenberg-matricát jól látható helyre, hanem egyfajta plecsniként hordják, hogy "igen, én is megnéztem, engem is berántott, szerintem is van olyan monumentális sorozat, hogy képes legyek nyilvános helyen össze-merchandise-olni a dolgaimat vele". Jobban alszok, ha erre asszociálok.

És egyébiránt meg ne csodálkozzunk, hogy ilyen főszereplőt kapunk a nyakunkba kétezer-valahányban. Elnézést kérek, nem tudok nem politizálni most ebben a kommentben egy picit, de az USÁ-ból, amit szeretünk-imádunk, valamint a mozgóképes kultúráját, így pedig az értékrendjét és kommunikációs stílusát egy az egyben fogyasztva és átvéve magunkévá teszünk, szóval ne csodálkozzunk, ha innen egy önző, posztmodern, neoliberális fattyat kapunk, mint a legőszintébb, deromantizált, átélhető karakter.

A Breaking Bad azért is csodálatos, mert egy keserű csavarral ugyan, de a maga rideg valóságában ez a sorozat is elhiteti a nézőjével, hogy ő is lehet a főszereplő: csak ez itt nem azt jelenti, hogy sikeres, egyenes gerincű, amerikai álmot valóra váltó és megélő, büszke sztár.

A Breaking Bad hőse a krízisben magára találó átlagember*, aki a halál árnyékának völgyében fedezi fel magában az X-et, ami jelen helyzetben annyit jelent, hogy mindenfajta önkontrollt levetkőzve, kvázi igazoltan szabadjára engedheti magából a gyomorforgató, gátlástalan férget, akiről egész életében tudta, hogy ebben az inverz világban a sikere kulcsa lehet, csak a szociális keretei visszafogták az ezirányú kibontakozásában.

Abban a pillanatban viszont, hogy halálos ítéletet kap, istenre és emberre való tekintet nélkül hódol be a saját számító alantas énjének, és csatornázza ki magából azt az oldalát, amelyik nagyon tisztán képben van a világa működésével, és ölti magára a szánalmas hülyétől a zseniális görényig bármelyik perszónáját annak függvényében, hogy melyik alteregótól számít a legnagyobb nettó haszonra az adott szituációban.

Ez a példakép negatívja, reciproka, szöges ellentéte. Ez az "elveszem, mert megtehetem," a "megvakítom, aki gyenge visszavakítani," avagy mindaz, amint egy modern polgár kordában tart, mert a morál azt diktálja neki, hogy egy társadalomban élve ilyet nem csinálunk. És ennek a társadalomnak a csődje szivárog át Walter White-ba, mikor szabadjára engedi ezt az énjét, mert egész életében azt látta, hogy mégis ez az én az, amelyik a legeredményesebben képes boldogulni.

Továbbá ugyanez a csőd jelenik meg azokban is, akik példaképként tekintenek a karakterre. Walter White az őt körülvevő világ terméke, és ha egy jobb világot élnénk, a nézőközönséggel messze nem rezonálna így minden, amit átél és képvisel.


(*tudom, hogy nem átlagember, és a sorozat evidenciának veszi az egyedülálló kémiai zsenialitását, de én erre mindig úgy tekintettem, mint egyetlen olyan marginális dologra, amiben ő eltér az átlagtól. Ilyen réteg-tehetsége kis túlzással szinte mindenkinek van, más kérdés, hogy döntően messze nem ennyire monetizálható, tehát nem mindannyian lehetünk belőle kartellfőnökök.)

City of God: The Fight Rages On

Ezt a sorozatot nem találtam még itt, gondoltam felhívom rá a figyelmet.
Most érek a végére az első évadnak (Eddig mindössze egy van, azt sem tudom hogy marad ennyi, vagy kap még többet is) és azt kell mondjam hogy a City of God film hangulatát (ugyanis egy abból inspirálódott könyvnek az adaptációja ez, a legtöbb szereplő is tiszteletét teszi) sikerült elkapni. A Favela életérzése, a mindennapok, üzlet és élet bemutatása szerintem nagyon jó. Bár azért mintha ismételné a sorozat a film tartáalmát kicsit. Csak éppen sokkal jobban kibontva.
Amit hiányoltam azok a karakterek. Sokan fel és pár perc után el is tűnnek nagyjából, az aktív szereplőknek sem igazán sikerült annyi mélységet ani mint a zseniális filmben.
A látvány viszont sokszor kegyetlen, az akció pedig brutális és naturális.
Én nagyon tudom ajánlani a figyelmetekbe, most pedig neki is állo kaz utolsó résznek....

The Last of Us Season 2

Teljesen visszaadja a második játék hangulatát, és vissza is hozta az aközben megélt érzéseket. Már most szívszorító volt ezt nézni, ezzel a zenével. Remek kis teaser, nagyon felcsigázott, főleg, hogy szerintem a második játék sztorija még jobb, mint az elsőé. Az biztos, hogy megosztó évad lesz, csak mindenki győzze majd kivárni a történet végét anélkül, hogy dühösen kiszállna a néhol meredek történetvezetés miatt.

Ja, és az előzetes alatti kommentekbe szerintem inkább senki ne olvasson bele, aki nem ismeri a cselekményt.

Egy szerelmi történet.

Hol van a Better Call Saul-ban édenkerti lét?

Érdekes, hogy amit A keresztapa itt-ott megkap néha, miszerint hogy magasztalja a gengszterizmust az a Breaking Bad kapcsán is felmerül sokakban, mint kritika. Dacára annak, vagy éppen azért, hogy mire fut ki a történet. Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló a vég (bár vajon mi lett volna, ha a negyedik évad az utolsó, mint ahogy egy ideig annak szánták?), de Walter White eszményi szintre emelése, hőssé avatása azért egy létező jelenség. Nem mintha különösebb baj lenne vele végülis - Heisenberg kávézó… -, hisz valahol ez a klasszikus műfajiság velejárója. Tarantinoesque és a feszültség olykor végsőkig fokozása, illetve ahogy a főhős átvedlik vesztes családapából először botcsinálta lázadóvá, majd rosszarcú gengszterré, rengeteg azonosulási pontot dob fel. Egy végletekig individualizált, roncstársadalom, amely még a betegjeiről sem gondoskodik, mert a pénz beszél, a kutya ugat nemtelen elvét követi - megérett a pusztulásra. Walter White dühe igenis jogos, sőt, egyenesen felemelő, inspiráló látvány.
Hol van már Kurosawa Élnijének jámbor optimizmusa? A kémiatanár ámokfutása után az ember csak legyint ahogy a japán mester jóhiszeműen az emberségességet hangsúlyozza. Mintha ő ott, abban a keleti, buddhista közegben hinné és tudná, hogy az egyénnek lehet hozzáférése a valódi énjéhez, hogy Michael Corleone, Tony Soprano, vagy éppen a kisember-családapa Walter White tettei nemcsak a szerepeikből, családba való teljes beleveszettségükből, végső soron démoni megszállottságukból fakadhatnak, hanem létezik valamiféle valódi, az énen túli lélekjelenlét. Ugyan már. Giccs.
Ami itt valódi, ami kézzel fogható az a cinizmus, az énközpontúság, ez az a világ, ami ténylegesen a miénk. A Nyugat igazi arca, ahol a libertariánus szabadosság függésében tengődik mindenki. A simlisség pedig nem sötét, hanem bátor és magasztos tett. Lex Luthor bálványozása. Isten, Superman halott, sőt, sosem volt, csak a kristály, a megmerevedettség, a méreg az az, ami van. A felelősségvállalás reménytelensége ez, mert a junkie-lét sajátossága, hogy a fájdalomtól az ember már nem hall és nem lát többé. Zombie-lét.
-
A Breaking Bad viszont önmagában csak a sztori fele. Nem véletlen, hogy a készítők a történet kiteljesítését érezték szükségesnek. A zugügyvéd hat évada, amely valójában egy szerelmi történet, a maga költőiségével, eredetiségével sose fogja megkapni azt a rivaldafényt, mint ami az elődjét érte. Kevésbé harsány, a suspense eszközével ritkán él, eleve több fókusszal bíró, zsánerek közt egyensúlyozó előzmény-feldolgozás.
De hozza azt, ami elveszett, amiről talán a japán mester szól, ami a bűn előtt volt, vagyis ami az élő bűn, azaz ami valódi cselekvés és nem utólagos önigazolás. Vagyis hangot ad a pozitív oldalnak, bibliai képekkel élve (testvérviszály, édenkerti lét, miegyebek) formálja kerekké korunk talán legátütőbb művét.

Breaking Bad

Csak röviden, hiszen tisztában vagyok vele, hogy késve érkeztem a bálba: kívánni sem lehet többet, jobbat.

Ez az egyik legerősebb, mindamellett legszomorúbb sorozat, ami valaha készült, ebben biztos vagyok. Minden nagy szót megérdemel, és még annál is nagyobbakat. Az utolsó évad, főleg az első fele csillagászati magasságokban szárnyal, tömény tökély minden egyes része. Egy ünnep végig. Vince Gilligan úgy érti és érzi az emberi pszichét, ahogyan csak rendkívül kevesen, és az, hogy egy ilyen ember showrunneri pozícióba keveredett, maga a csoda.

Zseniális volt végig mindegy egyes főszereplő, Anna Gunn méltó női lead Cranston mellé. Kizárólag dicséretet érdemel, nem pedig azt a mémesedést, amit szegény a szerepért kapott.

Most fel lett adva a lecke, de rendesen, hogy mégis milyen sorozatot nézzen ez után az ember... amíg eszébe nem jut, hogy történetesen akad csekély hat évadnyi Better Call Saul. Hát akkor hajrá!

First Love (japán, 2022, netflix)

Jogos meglátás, ami a pöcegödör karaktereket illeti. Készülj fel, hogy innen sem lesz jobb, sőt. Én sem tudok még egy sorozatot mondani, ahol ilyen szintű hányingert tudnak kiváltani a nézőből a karakterek. Viszont. Ha valaki, akkor én híres vagyok arról, hogy az ilyeneket csuklóból szoktam elzárni, míg itt ahogy Te is írtad, a játékidő előrehaladtával egyre inkább sejlik fel a zsenialitás a sok szenny között, és a maguk gyerekes módján olyan esendő emberekké fogja még ezeket a karaktereket is kimunkálni a script, hogy arra nincsenek szavak - még ha sörözni a végére sem ülnél le velük:). Szóval ezen ne akadj fent, és szerintem hagyd tovább folyni a sorozatot.

Az első évadot pont tegnap fejeztem be. Ennél idegenebb és ocsmányabb családhoz nem nagyon volt még szerencsém. Amolyan dark Dallas. Nem könnyű értékelni a szereplők közti aprólékosan megalkotott dinamikát se, mert az ellenszenv, amit kiváltanak annyira mocskosul átható, hogy csak a megvetés marad a néző számára. De részről-részre haladva folyamatosan sejlik fel az apró zoom-ok tengerében és a jó érzékkel használt hatásos zenei motívumok közt az elvitathatatlan zsenialitás. A mindenféle erőlködés nélkül ábrázolt képmutatás, éjsötét, ellenállhatatlan humorral megspékelt áskálódások bemutatása és a különféle gyerekkori traumák finom pedzegetése, nemcsak egy beteg közeget tárnak fel, de az elit cincálását is olyan hatékonysággal viszik végbe, ahogy arról sok, az utóbbi időben készült játékfilm álmodni sem mert.

SUCCESSION SE01-04
Nagy szavak jönnek. Egy teljesen váratlan sorozatból valami olyan durva mesterművé nőtte ugyanis ki magát a Succession számomra, amihez foghatót egy évtizedben egyszer látok, legalábbis azalapján, hogy milyen kevésszer volt szerencsém ennyire minőségi darabhoz. Jómagam is a corporate gépezet egyszer-kétszer már megcsócsált és kiköpött szolgájaként elhűlve néztem, milyen tűpontos képet fest a sorozat arról, hogy az ilyen giganagy vállalatok vezető székeiben sokszorta milyen szociopaták ülnek, és milyen destruktív hatással van emberek tömegeire az, ahogy csak a saját érdekeiket nézve, gőzmozdonyként gyalulnak le mindent és mindenkit, aki az útjukba kerül. Amiben viszont még nagyobbat ment a sorozat, az az emberi dráma. A még a legmélyebb érzelmi pöcegödörből is folyamatosan lefelé süllyedő szereplők sorsa ugyanis a végére egy olyan érett, hihetetlenül jól megírt, nem utolsó sorban pedig mocsok fájdalmas érzelmi szőnyegbombázássá emelte a Successiont, hogy jelenleg egy másik sorozat sem jut eszembe, ami ilyen hatásosan mutatta be, hogy a családon belüli erőszak (aminek most nem csak a fizikai formájára gondolok) és az ebből fakadó trauma milyen szörnyetegekké képes alakítani eljövendő generációkat, akiknek, akármit is csinálnak, esélyük sincs a jobb életre (még úgy is, hogy itt közben szétvetik őket a milliók és kb minden, amiről földi ember álmodhat). Mindeközben a szereplők, főleg Brian Cox, Jeremy Strong és a Home Alone-s kiskölök öccse, Kieran Culkin olyan alakításokat pakolnak le az asztalra, ami már nem is színészet, hanem valami egészen más. Összességében csak azt tudom mondani, hogy ha valakit a fenti témák érdekelnek, és Breaking Bad szintű írásra, rendezésre és alakításokra szomjazik, mocsok gyorsan repüljön rá a Successionre. Feltéve, ha nem zavarja, hogy több napon túl gyógyuló sérüléseket adhat, és hetekre elég kibeszélnivalót adhat. Nekem most kell utána egy kis pihenő, de ezt (legalábbis a kulcspillanatait) képtelenség lesz még félszázszor nem újranézni. Számomra top 5 sorozat született.

A Fallout a megfelelő gyógyír a True Detective négyes szériájára. Lehet, hogy tényleg megindult a játékadaptációk virágzása. A morbid posztapokaliptikus sorozat mindenestre mesterien tartja fent az érdeklődést, ahogy a paródiát keveri a társadalomkritikával, vagy ahogy a gyermeki jóhiszeműséggel froclizza a stréberséget és fordítva. Az alaszkai nyomozópáros csetlő-botló detektívkedését is vígjátéknak szánta a költő? Ha igen, akkor se működik, de sötét misztikus krimiként nézve egy katasztrófa. Jodie Fosterék önmaguk után való nyomozása erőltetett, mesterkélt és egyszerűen gagyi, egyes, elvileg drámai pillanataiban pedig nevetséges.
A radioaktivitástól sercegő Fallout viszont sziporkázik saját elfajzottságában. Igazi színi és műfaji kavalkád, egy félrenyelt amerikai atomkorszak és a rockabilly harmatos, de kemény szerelemgyereke. Nem kérdés, hogy melyik sorozatnak van a folytatások terén igazán jövője.

(Továbbra is a Hetedik főcíme a legjobb a világon. De A nyolcas műsoré marha közel került hozzá.)

A szerelem ára (The Interest of Love, 2022–2023, Netflix) — a spanyol inkvizíció és a Fásy Zsülike-válogatáslemez kombó kínzására se tudnám bevallani, miért néztem én ezt tizenhat részt végig. Mert nem a jósága miatt, az hótziher. De valami hipnotikus erő nem engedett, bár éreztem már az elején, hogy nem tesz ez jót nekem, a pozitív energiákat a negatív tartományokig szívja és nem ad helyette semmit, de mégse tudtam elengedni a nézését (… az élet [mint tudjuk] nem habostorta… ez lehetett a krédóm). Az ismertetők tetszettek, így ugrottam neki.
Egy szöuli bankfióknak van egy legendás alkalmazottja, egy nő, akit a szépsége meg a megközelíthetetlensége miatt legendának tartanak a vállalatnál. Van egy teszetosza gyerek, aki mégis megpróbálkozik a lehetetlennel, és egy vállalati tanfolyamon úgy tűnik, sikerült közel kerülnie a nőhöz. Aztán hazatérve talán, esetleg, lehet hogy: mégse. Megsebzett szívvel próbálkozik újra meg újra. A második részben megérkezik egy fontos karakter: egy életvidám teremtés, aki viszont a fiúra cuppan(na) rá, de a fiú úgy kering az egyes számú lány körül, mint a beekizett méh a mézesbödön körül. A tempó annyira lassú, hogy még a tarrbélai univerzumban is visszaélés lenne az ember türelmével. A kettes számú lány kitartása viszont rózsát terem, a tétova gyerek beletörődve sorsába, jobb dolga nem lévén, elfogadja az életvidám lány rajongását, és együtt vannak. Kb a második-harmadik-negyedik résznél tartunk, itt kellett volna valami más hobbi után néznem, de én naiv, nem voltam felkészülve a szöuli stúdiók rafináltságára, pedig elég lett volna az adatlapba belenéznem, hogy lássam, a tizenhatodik részig még ezt-azt ki kellene bekkelnem. (Itt jegyezném meg, hogy van egy ehhez a sorozathoz írt mélabús dalocska, ez minden részben felcsendül a lassan sétálgatós részeknél*, sokadszori felcsendülés után viszont már sok lesz az, lehúzod a hangerőt, és NIN-nel vagy Panterával kezelve térhetsz vissza csak az élők sorába.)
[* Lassan sétálgatós részek!? Hm. Ilyesmiben jók a koreai sorozatok, sokadik alkotás ez, amikor szomorú hangnemben megírt dalocskára lassított képeken halad egymás felé a két nem képviselője, csillámf*szú pónik meg bokeh-effektusok lebegnek a levegőben, pupillák tágulnak, ajkak nyílnak, de ez a sorozat kihozta a maximumot ebből a sablonból. Eleve itt csak a fiú és a kettes számú lány (2L) akart szerelmes lenni, nagy kár hogy a fiú szerint nem ebben a felállásban. Úgy meg nehéz lesz párhuzamosan szerelmesen nézni. Marad a lassú séta + szomorú dal + keine szerelem variáns.]
Elkalandoztam, de térjünk vissza a második-harmadik-negyedik részekhez: itt dobják be a mélyvízbe a kettes számú fiút, hadd legyen még egy kis kavar. 1L-nak megtetszik 2F. 1F ideges lesz, ugyan mitől különb ez a fiú, mint én, gondolja (egyébként teljesen jogosan). Nincs nagy baj, a lelassult tempót még inkább le lehet az ilyesmikkel fékezni, az eddigi felállás + egy taggal bővülve aztán tényleg a végtelen lehetőségek tárházát kínálja a dolgok megkavarására. 2L életvidámsága itt már csak látszat, megviselték a banki tapasztalatok, erős tablettákkal alszik csak el. De ezen időszakban már nincs a banknál olyan munkatárs, aki reggel ne tikkelő szemmel ébredne.
Innentől ez a fogd meg-ereszd el játék megy majd végig. Részeken keresztül. Jó hosszan és jó lassan. Ha volt még esetleg normális ember a történet elején, ezekben az epizódokban már ő is elborult tekintettel mered a világba (megjegyzem: itt már én se voltam túl jól).
Mit pontozzak ezen? Az emberi kultúrán kívüleső alkotás lehet ez, évek múlva homlokomra csapva villan be a felismerés, mi is volt ez. Vagy lehet, hogy érdemes meditatív gyakorlatként felfogni, mandalák helyett ebbe bámulva éri el az embert a jól megérdemelt meg- és felvilágosodás. Egyelőre kevés vagyok én ehhez. Egyelőre elraktam az ismeretlen gyöngyszem kategóriába (bár nekem se lenne ismert!). Ajánlani meg jelen pillanatban ellenségeimnek se merném. (De ahogy elképzelem, hogy jön a második évad, felcsillan a szemem. Nem enged olyan könnyen. De nem, ennyi volt, nem jön. Meg lehet nyugodni.)
Szóval, ne nézzétek! Én mindenkit figyelmeztettem. Vagy csak saját felelősségre: orvosod, gyógyszerészed telefonszáma legyen mindig a közelben. És az orvos ne belgyógyász, de valami csernusimre-féle legyen.

első körben a játékot ismerőknek készült, mint pl a The Last Of Us, és elég hű lett hozzá, hozzárakva, és kibővítve a lore-t is, teli easter eggekkel

értem amúgy persze a problémád, és valószínűleg tényleg benned lesz a hiba. De azt is tudjuk jól, hogy nem jöhet be mindenkinek minden. Lehet nekem se fog tetszeni, attól függően, hogy én szerettem/szeretem a játéksorozatot.

Abban 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a játékot ismerőknek ez jobban befog jönni a hűbb környezetért, mint esetleg a TLoU

Kétszer is nekiugrottam a Fallout sorozatnak. Elsőre nem egészen két részig bírtam, bár már akkor is többször nagy levegőt véve. Ekkor már túlvoltunk egy nagyobb összecsapáson, ami a kb. húsz perc folyamatos belassításával inkább tűnt időhúzásnak, valamint láthattam egy olyan gépágyút, amihez képest a birodalmi rohamosztagosok mesterlövészek. Egyszerűen nem találtam benne olyat, amit a kolosszálisra duzzadt hype miatt kerestem.
Leginkább a Disney SW sorozatainak az ízét éreztem rajta, valamint az utolsó Westworld évadok ürességét. De nem hagyott nyugodni, hogy mennyire univerzálisan dícsért a sorozat, ezért nekiültem még két résznek, hátha bennem van a hiba, talán csak nem hagytam neki elég időt, talán én vagyok megvénült, megkeseredett, mókát elfeledett ember. De a negyedik rész után is annyira hidegen hagyott az összes létező karakter, hogy nem tudtam jó érzéssel tovább áldozni rá. Annyira... középszerű. Stílus, nem tartalom. De a stílus is felületes, ami egy játéknál belefér, de adaptáláskor semmit nem tudtak ahhoz hozzátenni, sőt. Nagy jóindulattal is csak egy nagyon gyenge közepes.

Valaki nézi a The Sympathyzer-t? Nem igazán nézek sorozatokat, de ez Park Chan-Wook rendezési stílusa (és Robert Downey Jr.) miatt érdekel valamennyire, és a hetente jövő részek miatt bele mernék kezdeni, viszont a szinopszis nem igazán hozott lázba, és ha jól látom csak az első néhány résznek ő a rendezője, így nem teljesen az ő sorozata. Ennek ellenére érdemes vele tenni egy próbát? Van eddig olyan jó a történet, hogy az a rendező nélkül is érdekes legyen?

From (HBO)
Egy rakás ember megmagyarázhatatlan módon egy álmos amerikai kisvárosban találja magát, ahonnan hiába próbálnak elmenekülni, miközben nem evilági lények kezdenek vadászni rájuk. Ilyen sztori már volt pár, de ez most a jobbak közé tartozik. Vérbő, tényleg parás, rejtélyekkel teli (ugyanakkor nem csak olcsó cliffhangerekkel operáló) horrortrip, amit még Stephen King is ajánl. Nem tudom, eddig hogyan mehetett el mellettem, de aki csipázza az ilyet, annak én is tudom ajánlani.

Nem tudom...
Eléggé félek, hogy mit hoznak ki belőle.

Az Egy, kém, há'! imdb cím odab*sz

Moving. Ne tántorítsanak el az első részek. Vagy hogy szuperhősökről szól a sorozat. Kell pár rész, míg belerázódik az ember, de megéri esélyt adni. Onnantól aztán valami hihetetlen minőségi dolgok jönnek, minden karakter megkapja a maga mélységét és történetét. De még a rosszfiúk is.

Szerintem szórakoztató, vicces. Nem mondom, hogy kihagyhatatlan, de nem bántam meg a rászánt időt.

Csak egy kérdés, hátha valaki képben van. Azt látom, hogy Amerikában iszonyúan megy a Beef (Balhé) című sorozat, tarol a díjátadókon, nagyon nagy siker. Itthon viszont alig hallani róla. Érdemes egy próbát tenni vele?

True Detective - Night Country:

Jézus a kereszten, hát mi volt ez... Le szeretném szögezni, hogy a kialakult helyzetért a saját vállaimat is terheli némi felelősség, mert soha nem volt kötelező nézni. Pláne nem végig. Igazából már a pilot első percei után kialakult az az enyhén sarkos véleményem, hogy amit látok, az moslék. Mégis végignéztem.

Ez a dolog úgy aránylik a True Detective első évadához, amelybe görcsösen szeretne csimpaszkodni (de amúgy igazából bármelyik másikhoz is), ahogyan a Rings of Power A Gyűrűk Urához. Vagy a Covenant az első Alienhez, vagy az utolsó Star Wars az elsőhöz. Erre továbbra is pusztán annyit tudok írni, hogy pofátlanul őszintétlen, gonosz, overall gusztustalan húzás legendás filmművészeti alkotásokat ily módon, lelketlen rókabőrökkel megalázni, és ezáltal nyerészkedni a jól csengő márkával. Az Amazon és a Disney még annyival legalább tudnak takarózni, hogy ők nem a saját erejükből kinevelt címeket csesznek szét, hanem más, az övéiknél ezerszer különb alkotók munkáiba szarnak bele. Azt még megértem, hisz nincs érzelmi kötődés, de egy ilyet, hogy a HBO házon belül emel fel valami sehonnai szar szutykot, és süti rá a TD-billogot, ezt sokkal nehezebb a helyén kezelnem. Ilyet egy egyszerű állampolgári erkölccsel megáldott ember nem csinál. Ez a showbiz valami olyan mértékű korcs elsatnyulása, amilyenre nem voltam felkészülve, és a gyomrom felfordul tőle, hogy én, mint előfizető, ennyire nyomorultul kretén fogyasztónak vagyok nézve.

alapból nem gondolnám azt, hogy nincs helye, de akkor az oldalt is átkéne variálni szerintem. Volt már róla szó, hogy akkor egy sorozatnál hogy értékel az ember, hisz évadon belül is hullámzó lehet a részek minősége, főleg egy epizódikus sorozatnál vagy antológia évadoknál.
Szóval nem egyszerű a kérdéskör, pl imdb ugye részenként is tud osztályoztatni, de tuti, hogy akik megnézik az első részt a sorozatból, az alapján pontozzák az egész évadot, majd ha lejtmenet van, már nem állítanak be más értéket. Ez egy több évados sorozatnál látszik igazán, mikor mondjuk van 20K + szavazat az adatlapon, részenként évadok végén meg ilyen pár száz

Köszi, akkor nem próbálom belobbizni.

alapból úgy indul, hogy ami minisorozat: bekerül
csak kb 90%-uk kilép a minisorozat státuszból, ezért bent marad.
Mivel az már 2. évadon túl van, az nem minisorozat, ezért nem kerül be

A Deadwindet kezdtük ledarálni, már túl vagyunk a 2. évadon, most jön az utolsó, nem találom a KT-ben, tkp. mi a policy, hogy milyen sorozatok kerülhetnek be, meg milyenek nem? Mert sokkal gagyibb Netflix-sorozat meg benne van.

Így jártam anyátokkal

Nagyjából felső tagozatos lehettem, amikor rengeteget néztük itthon az Így jártam anyátokkalt, a testvéreimmel külön program volt, több emlékem is van erről. A részek többségét meg sem tudnám mondani, hányszor láttam, nagyon szerettük, de egészen mostanáig váratott magára, hogy sorrendben nézzem végig az egészet. Az újrázások általában nem az új-ról szólnak, hanem az ismerősről, a komfortosról, és a sitcomok erre amúgy is tökéletes alanyok, hiszen nem kell bennük a világmegváltást keresni, elég csak időt eltölteni a szereplőkkel, és egy idő után nem nehéz azt érezni, hogy már nem csak figyeljük a társaságot, hanem a tagjai is vagyunk, ismerjük a belsős poénjaikat, együtt kelünk, eszünk, fekszünk velük, és ez ugye még hatásosabb, ha nem először daráljuk az évadokat. A formula bevált, közel sem a HIMYM találta fel, abban viszont ki tud emelkedni szerintem, hogy már a kerettörténet megköveteli, hogy a karakterek A-ból B-be tartsanak, és oké, vannak benne sutaságok bőven, egész cselekményszálak tűnnek el egyik részről a másikra, viszont így egyben látva nagyon meglepett, hogy más íveket meg milyen szépen végig tudtak vinni, hogy mennyire ügyesen hozták vissza időről-időre a poénokat úgy, hogy azok ne fulladjanak ki, és tovább is mozdítsák a cselekményt. Szóval (az utolsó évadot leszámítva) meglepően jól össze van rakva, de kár lenne úgy tennem, mintha ezért néztem volna 10-12 évvel ezelőtt annyit, és ezért tértem volna vissza hozzá újra decemberben. Nagyon közel állnak hozzám ezek a karakterek, mintha tényleg rég nem látott barátokhoz tértem volna vissza, és már vagy a sorozat közepén tarthattam, amikor rájöttem, hogy valószínűleg nem hiába egy nehezebb időszakban kezdtem ledarálni, és hogy a komfort megtalálása a sorozatokban tényleg hatásos. Sok szép emléket köszönhetek a sorozatnak, most pedig sokat segített terelni, kikapcsolni, amiért hálás vagyok a készítőknek.

Az utolsó évaddal kapcsolatban elég tanácstalan vagyok, mert egyébként ennek sikerült érzelmileg a legjobban és legtöbbször megütnie (meg a nyolcadik évad időutazós részének, az is kiemelkedő ilyen téren), és nem egyszer volt az az érzésem, hogy itt tényleg egy történet elmesélése van az előtérben, nem pedig a poénok, de közben meg az évad szerkezetének köszönhetően majdnem az összes rész fillernek érződik, és aránytalan, hogy míg előtte simán kihagyott a sorozat hónapokat is a történetből, addig itt lényegében három nap van elhúzva majdnem egy egész évadra, és persze, a befejezésből kiindulva érthető, hogy miért pont ezeken a pillanatokon rugózik ennyit a sorozat, de azért frusztráló tudott lenni. És ha már a befejezés: emlékeztem rá, meg arra is, hogy mekkora felháborodást keltett. Alapvetően szerintem ennek nem kellett volna egy rossz kifutásnak lennie, ha jobban ki van dolgozva, mert egyébként benne lett volna ez a végkifejlet is a történetben, csak így, ebben a formában pont azt az A-ból B-be fejlődést húzzák át a készítők, amit fentebb a sorozat javára írtam pozitívumként. Működhetett volna, de ez így elég lelketlennek érződött, a készítők megpróbálhatták volna elrejteni, hogy jobban szeretik Robin-t, mint a konzisztens karakterfejlődést. Örültem a kék kürtnek, de nem teljesen volt ez így fair. Megszerettették az anyuka karakterét, majd letudták egy-két mondattal, és minden átmenet meg szoktatás nélkül irányt váltott a sorozat, bele a mélyvízbe, mindezt az utolsó 4 percben. Sajnálom, pedig tényleg lehetett volna jó akár úgy is, hogy ezt hagyják meg befejezésnek.

Mindenesetre nagyon nem bántam meg ezt az újrázást, talán még közelebb került hozzám az Így jártam anyátokkal, ami a megkérdőjelezhető befejezése, a sutaságai, és a szirupossága ellenére is egy remek sorozat, remek poénokkal, nagyon szerethető karakterekkel, és meglepett, hogy mennyire a hatása alá tudtam kerülni érzelmileg. Hiányozni fog. És most kezdtem el igazán sajnálni, hogy ilyen kevésszer lehet Neil Patrick Harris-t filmekben/sorozatokban látni, mert bár mindegyik színész bizonyítja, hogy vannak komikusi adottságaik, és nem rossz színészek, Harris toronymagasan kiemelkedik közülük, és nem csak azért, mert neki a legharsányabb a karaktere.

Nem is tudom, hogy jelenleg fut-e hasonló sitcom sorozat, amiben ennyire benne vannak a korszakának a sajátosságai, meg persze a hírességei, mint ebben például Katy Perry, Britney Spears, vagy Jennifer Lopez. (Bár nem éppen a 2000-es évek sztárja, de egyébként elég vicces, hogy az utolsó évadban William Zabka lényegében állandó, fontos szereplő, és önmagát alakítja. :D)

rég volt már írásom ide, és most is csak egy trailerrel jövök, de pont most jött velem szembe ez

Apple TV, szóval a minőségre remélhetőleg nem lehet panasz (For All Mankind khm), amilyen scifiket összedobtak már korábban

Constellation

és hát még is csak Noomi Rapace és Jonathan Banks főszereplésével

02.21 elvileg a dátum

Hát ez igen!
3 body problem trailer
Én a könyveket még nem olvastam, de ha jól sejtem, azok sem rosszak?

mindenki őrá számított, hogy Ellie szerepére castingolják anno...persze azóta azért teltek az évek, és ő is idősödött, de simán befigyelt volna az ő helyére, mint Abby-jére. Bár kicsit muris a helyzet így :D

The Last of Us 2. évad: megvan a sorozat Abby-je

Megtörtént a legfontosabb casting a folytatással kapcsolatban, és végülis nem tűnik rossz választásnak, én legalábbis látom benne a karaktert, és azért Ramsey mellett szokatlanul mutatott volna egy játékhű külsejű Abby. (Aki nem ismeri a második játék cselekményét, az inkább ne olvasson utána a karakternek, valószínűleg elég csúnya spoilerekbe lehetne úgy belefutni. Elég annyit tudni, hogy lényeges szerepe lesz, így relevánsnak találtam megosztani a hírt.)

Blue Eye Samurai S01

Ha jól látom, még erről sem volt szó. Klasszikus bosszútörténet, fantasztikus tálalásban. Az animáció és a harci jelenetek állejtősek (meg véresek). De ami igazán kiemelkedő, azok a karakterek és az ő útjaik. Nagyon kedvelhetőek a főhősök, visszataszítóak a gonoszok, de a végére majdnem mindenkiről árnyalódik a kép. Lenyűgöző első évad volt, számomra évek óta nem csinált ennyire jót a Netflix.

Scavengers Reign

A felénél járok, de ez tényleg kötelező minden sci-fi horrort szeretőnek. Az év egyik legeredetibb sorozata, fantasztikus a világépítése, gyönyörű az animáció, a szereplők néha mintha (rém)álomban lennének, annyira random dolgok történnek egymás után. Mindig minden részben van valami új. Teljesen más, de a Primal volt hasonló élmény.

Azóta én is a második évadnál járok, úgyhogy szerencsére levetkőzte valamennyire a kezdő részekre jellemző prolihumort, és egyetértek, hogy van sok jó karakter, akiért lehet izgulni. Ettől függetlenül még mindig egy Amerikai pite lightnak tartom, és nem érzem teljesen megérdemeltnek a kritikai sikerét, de valóban jobb egy picit, mint amilyennek első blikkre tűnt.

Szerintem nem sokunknak néztek ki így az iskolás évei, legalábbis itt a fórumon nem hinném, hogy annyira alacsony az átlagéletkor (bár ebben lehet, hogy tévedek). A mostani tizen-huszonévesek világához már valószínűleg jobban hasonlít; de nem is annyira róluk, inkább hozzájuk szól ez a sorozat, őket akarja megszólítani (sikerrel). Harsány, túltolt, sarkított, agyonszínezett, néha kissé bugyuta és ésatöbbi, de ebbe a tiritarka köntösbe releváns kérdéseket és válaszokat csomagol - elsősorban persze a középiskolás korosztálynak. Úgyhogy én hasznosnak tartom. Másrészt pedig szórakoztatónak is, a jó karaktereknek köszönhetően, akiknek érdekelt a sorsa, úgyhogy végigtoltam a négy évadot.

tervben van, de még Mike Flanagan sorozata is itt figyel most a gépen (Usher...), és jó lenne már nekiesni egy-két este alatt letolni.

Én a Kiút (From) című sorozatnak toltam végig az első két évadát, és összességében tetszett, nézette magát. Az elején kicsit dadogott az egész színész és sztori ügyileg is, de aztán menet közben fejlődött az egész. Vannak benne logikátlanságok, apró hibák, de aki szereti a misztikus, paráztatós, Stephen King történeteire hajazó dolgokat, akkor az szerintem élvezni fogja.

ijj, nem nagyon pörög a topic, kár. Pl most jött ki az Orphan Black: Echoes, ha esetleg az anyasorozatot valaki imádta (én), tehet vele egy próbát, kíváncsi lennék a véleményekre.

Hmm, bár az ideális alatt nem tudom mire gondolsz, a természetesség egyelőre pont az, amit hiányolok belőle. A lentebbi felsorolásomat ugyanis nem a kisujjamból szoptam ki, sajnos az első pár epizód történéseit soroltam. Nyilván kisarkítottnak hathat így annyiból, hogy közben hellyel-közzel normális(abb) dolgok is történnek benne, ugyanakkor van benne pl. egy szereplő, akinek eddig 100%-ban abban merül ki a karaktere, hogy non-stop azon morfondíroz, kit keféljen meg, és csak annak nem teszi szét a lábát, aki nem jön vele szembe. Majd ugyanez az epizód azzal zárul, hogy valaki telibefotózott pináját körbeküldik egymásnak az egész suliban, és annak a nyomozását domborítják ki fő konfliktusnak, hogy vajon kié lehet. Ha neked így néztek ki az iskolás éveid, ámen, de nekem ez nem természetes. :D Persze ha erről nem ismertél rá, akkor az is lehet, hogy később tényleg beindul, és legalább részben maga mögött hagyja a prolipoénokat, szóval még pár résznyi esélyt adok neki, mert amúgy Andersonban egyetértek, és Mackey is zseniális.

Én az első három évadot láttam még pár éve, és nagy kedvencem volt. Minden eszembe jutna róla, de az Amerikai pite, meg a felsorolásod biztosan nem. :-) Azt nem tudom (már) megmondani, hogy hány epizódig érdemes próbálkozni vele (ahogy mondjuk a Ted Lasso-ra 3-at mondanék), mert nem emlékszem a részletekre.

Számomra a természetesség és az "ideális" érdekes kombinációja a sorozat. Mármint ahogy a témával foglalkozik, illetve foglalkoznak a szereplők. Mindenki balfasz (mi más lenne), de legalább nyíltan.

Ja, és Gillian Anderson is hibátlan benne.

A Sex educationt végignézte már valaki? Emma Mackey rajongóként (na meg a pozitív kritikák miatt) nekiültem pár résznek, de ez eddig pár értékelhetőbb momentumot leszámítva egy rakás hugy, és nem tudom, folytassam -e. Egy rakás önelégült tinit látok, akik beisznak, egymásra hánynak, gyereket vetetnek el együtt, lopnak, pinákat fotóznak és épp csak a toalettkacsát nem kefélik meg, nekem pedig nézőként ezen kéne röhögnöm? Mert ha igen, mindjárt azt is megbánom, hogy valaha gyerekvállaláson gondolkoztam. Pedig nem gondolom magam különösebben prűdnek. De ez az Amerikai pite sorozatverziója még valami röhejes oktató vetülettel is megfejelve, elég "érdekes" értékeket közvetítve. Ha valaki végigment már rajta, érdekelne, csak én látom -e így, illetve hogy a további részekkel vesz -e valami normálisabb fordulatot vagy végig ennyiben fog kimerülni.

Megnézte valaki este Enyedi Ildikó közelgő sorozatának előzetesét? (Ha valaki nem tudná, az RTL-en volt 23 óra 30-kor Angyaltrombiták címmel) Szóval, ha igen, van valakinek valami véleménye róla?

Elment a kedvem tőle, de most nagyon is meghoztad :)

Az első évad bár tetszett, de én sem voltam annyira elájulva tőle, mint a legtöbb kritikus. Annyira viszont bejött, hogy bepróbáljam a második évadot - az pedig lenyűgözött, tényleg az idei év egyik legjobbja.
Kicsit az a helyzet a The Bear-rel, mint az Atlantával: az első évad valami fura, megfoghatatlan izé, mint egy első bekezdés, ami sehova sem fut ki. A folytatás pedig egy eszement kreatív káosz, ahol minden értelmet nyer. Redditen olvastam egy véleményt, miszerint a S1-nek és a S2-nek annyi köze van egymáshoz, hogy azonosak a szereplők és a központi helyszín, de ennyi. Ezzel kábé egyet is értek. Ami az első felvonásban hiba volt (éttermes sorozat is meg nem is, ki is bontanak karaktereket meg nem is), az a másodikban mind beérik: olyan mint valami purgatórium, ami egy étteremben játszódik, és minden karakter a megváltást meg a feloldozást keresi a bűnei meg a múlt súlyai alól.
Egy szó mint száz, ha nem ment el örökre tőle a kedved, szerintem megér egy próbát a folytatás.

The Bear S01

Egy újabb, nagy hype-ot kapott sorozat, ami nekem csúnyán megakadt a torkomon. A Bear receptje egyszerű: végy egy nagy adag főzőműsoros közhelyet, fűszerezd meg filléres családi drámával (amit még véletlenül sem fejtesz ki rendesen), és adj hozzá egy adag túlspilázott stílust. A végeredmény garantált káosz és émelygés.

Hiába próbál a sorozat életszagú lenni, én szinte semmit nem hittem el neki. Már eleve azt, hogy egy nyamvadt szendvics elkészítése ekkora kihívás lenne, és akkora drámát generálna. Amikor pedig valami valóban érdekes, drámai történne, az alkotók menetrendszerűen elslattyognak egy másik irányba (az milyen már, hogy valaki rálő az étteremre (!!!), és ezen mindenki két perc alatt túlteszi magát, és többé szóba se kerül. Ja, mert ez Chicago, értem.

A rövidke epizódok arra is alkalmatlanok, hogy igazi karakterdrámát kapjunk. Carmy szenved, ha kell, ha nem, Richie aggódig és keménykedik, Sydney tátja a száját, Marcus pedig végeláthatatlanul fánkot süt. A többiekről még ennyi se derül ki. A humor persze ízlés dolga, de én a Bear első évadán kb. kétszer mosolyodtam el. Nagyon rossz fogás lett ez.

Mire gondolsz?

Először azt hittem, másvalamiről írsz, ami ezt a sorozatot is elérte a 3. évadban...

TED LASSO, Season 3
Sajnos ezt a sorozatot is elérte a filmekre jellemző, újhullámos, megalomán maratoni hossz mánia, és a rövidebb játékfilm hosszát alulról szagoló részekbe szorult bőven sallang. Amit viszont továbbra is iszonyat jól csinál a Ted Lasso, azok az iszonyat bájos és szerethető karakterek, az esősebb napokra ideális szentimentalizmus-bomba, illetve megint pár olyan váratlanul erős jelenet, amiknél tartanom kellett a fejemet a nyakamon (pl a thank you and fuck you jelenet). Ennél kedvesebb sorozatot, ami ekkora mosolyt tud az ember arcára varrni, jelenleg nem ismerek. Hiányozni fog. Jason Sudeikist pedig remélem nem utoljára láttam ilyen szerepben, mert hatalmasat ment.

Sorozatként támasztják fel a Piedone-filmeket - Ez "szentségtörésnek" tűnhet, figyelembe véve a legutóbbi borzalmasan gyenge Különben dühbe jövünk remake-et. Azonban én bizakodó vagyok, miután a Gomorrából ismert Salvatore Esposito lép Bud Spencer nyomdokaiba (nem Piedone lesz). Ha megközelíti minőségben a Gomorrát és az első Piedone film komoly vonalát veszik alapul (Salvatore-t nem is tudom vígjátékban elképzelni), akkor egy igazán ígéretes sorozatra számíthatunk.

Igen, jól emlékszel, volt egy hajós sorozat, ami a Pumukli és a kék hajómanó egészestésre épült, azt hiszem ez a sorozat nálunk meg sem jelent, illetve volt egy unokatestvéres egészestés a Pumukli - Kaland a cirkuszban. Ezek mind bukták voltak rajongói körben is, ezért nem is folytatták eddig a sorozatot. Közben bírósági ügy is volt, az eredeti alkotók között, ami 10 évig elhúzódott, közben Ellis Kaut, az író meg is halt. A lánya abban látja a legnagyobb buktát, hogyha túl "modern" környezetbe kerül a kaland (tényleg azok a részek nem működtek anno sem, ami máshol játszódott, a műhelyen kívül), azaz nagyon eltér az eredeti sorozat felépítésétől, hangulatától. Állítólag ezt figyelembe is vették az alkotók most, ezért vissza is helyezik a műhelybe a történetet, és itt jön a képbe egy fiatalabb unokaöcsi majd. Ha tényleg sikerül az eredeti hangulatát visszaadni egy kicsit, amellett, hogy kap(hat) a fiatalítás miatt egy dinamikusabb működést, talán élvezhető lesz. Az mondjuk két esélyes még, hogyha a bírósági ítélet alapján, ahol az írónővel szemben döntöttek, Pumuklinak lehet majd családja, és ezt be is vetik az alkotók, mennyire fog igazán tetszeni a nézőknek.

Többször próbálkoztak már ilyesmivel, emlékszem, volt egy sorozat, amikor Pumukli valami hajón utazott meg egy másik, amikor Éder mester unokaöccse (?) vette magához, aki szintén asztalos volt, de már számítógéppel dolgozott. Egyik sem sikerült túl jól, még csak megközelíteni sem tudták a klasszikus sorozatot. Szerintem felesleges próbálkozások. De ők tudják. Az oroszok is többször megpróbálták az SZU bukása után a Nu pagagyit újjáéleszteni, egyik próbálkozás borzalmasabb lett, mint a másik.

Folytatódnak Pumukli kaladjai
Harminc év után újabb 13 részt kapunk a vörös hajú kis kobold kalandjaiból. Remélem hamarosan nálunk is elérhető lesz Pusztaszeri Kornél szinkronjával. Gyerekkori nagy kedvenc volt :) Olyan remek kis mesesorozat amit szívesen néztem újra a gyerekkel is.

Ez különösen érdekes a fenti cikkből: "Az új epizódok készítésekor a sorozatot forgalmazó német RTL+ nézői év elején szavazhattak, hogy a képernyőre visszatérő Pumuklit Schafroth hangján szeretnék-e hallani megszólalni, avagy az eredeti változathoz hűen, azaz a 2005-ben elhunyt Hans Clarin hangján. A készítőknek mesterséges intelligencia (MI) segítségével sikerült elérni, hogy néhány részben Clarin kölcsönözhesse hangját a rosszcsont koboldnak."

Nekem Dan Stevens és főleg Aubrey Plaza játéka eleinte ripacskodásnak tűnt. Aztán idővel szépen megmagyarázzák, miért tolják túl a szerepeiket. Amúgy a nehezen érthetősége miatt én is majdnem otthagytam az 1. epizód után, de a művészi megvalósítás miatt adtam neki esélyt. Most a 1. évad végénél járok.

Csatlakozom, végignéztem a sorozatot. Nem mondom, hogy mindig mindent értettem, de baromi jó kis trip az egész, van benne fantázia. Szépen elkülönül a filmes Marvel-kánontól. Dan Stevens és Aubrey Plaza is remekelt benne.

végignéztem, a 2. évadtól mondjuk nekem eléggé más irányba ment el, de attól még imádtam, a 3. évad időmanipulációjával együtt

Dan Stevens ott lett kedvenc

Mond-e nektek valamit az, hogy Légió? Esetleg nézi-e valaki? Én most kaptam rá a napokban, eléggé berántott a világába. Másképp nagyszerű, mint a The Boys, de mindkettő a szuperhősös alkotások krémje.

Pár naponta rá szoktam nézni a SorozatJunkie-ra, de valahogy ott sem akadtunk össze :) Teljesen meglepetés volt.

Igen, a Kiút nagyon jó sorozat szerintem is. Különösen az tetszik benne, ahogyan részről részre egyre több kérdés merül fel a városkával kapcsolatban, és hogy ki hogyan próbál kiutat találni. Ráadásul egyik szereplő sem idegesítő, nem viselkednek logikátlanul, és még a rémisztésnek szánt jelenetek is működnek.

SorozatJunkie-n végig követtem az eddigi életútját, de valahogy még mindig nem sikerült ráállni a témára. (megj: érdemes olvasgatni a site-ot, mert sok különleges sorozatról van ott azért szó, ami akár el se jut hozzánk :) )

From / Kiút S01E01-02

Hadd ajánljak nektek egy gyöngyszemet, amibe most futottam bele pár napja az HBO Max-on. Nem tudom, hogy kinek mennyire volt képben ez az érkező, Stephen King agyondicsérte fémjelzésű MGM sorozat, de mellettem teljesen elment a híre.
Totál bex.ratós fajta, igazi gore horror cucc, amolyan Walking Dead hangulatú The Leftovers / Outcast sorozatok szerelemgyereke, ahol a készítésnél a Midnight Mass volt a gyertyatartó. Még csak 2 részt láttam, amit rögtön egyben néztem, de teljesen beszippantott. Tartalom leírás az HBO-tól: "A rémálmok városa foglyul ejt mindenkit, aki ide érkezik, miközben az akaratuk ellenére itt élők próbálnak elmenekülni." Ennél többet én nem is írnék, mert minden spoiler lenne. Az az érdekes benne eddig, hogy nincsenek igazán de kedvelem, vagy de utálom karakterek, mindenki egy kicsit emberi..éppen ezért fel is áldozhatók. Aki érzékeny lelkű, annak nem ajánlom, de tényleg, aki viszont szeret éjszaka rettegni a paplan alatt, annak nagyon.

"ennyi cuccot egy kiadós disznóvágáson sem lát az ember" - ez jó :D

Slasher, SE04, Flesh & Blood (2021)

Kezdem úgy érezni, hogy a sorozat alkotóinak valami különös vonzalma van a belekhez és egyéb belsőségekhez, mert ennyi cuccot egy kiadós disznóvágáson sem lát az ember mint ebben az évadban. Egyébként folytatták a whodunit slasher vonalat, és sikerült is megvezetniük, mert bedőltem az egyik alap klisének. My bad. A színvonal megy azért lefelé, legalábbis a második évad még mindig a legjobb a szériában, de azért a felesleges brutalitást leszámítva élvezetes volt ez is, egyfajta perverz verziója a Tíz kicsi indiánnak.
6/10

Én se hallottam még ezekről a sorozatokról, rájuk nézek, köszi!

Sajnos valóban nem. Ennyit változtak az évek alatt a filmes trendek (véleményem szerint nem jó irányba), ami jól lemérhető a BM egyes évadain. Míg régen nem kellett megmagyarázni a cselekményt, sőt direkt "dolgoztatták" a nézőket, hogy agyaljon a látottakon, beszélje ki másokkal pro és kontra, ma már a szájába kell rágni a fősodorban ülő kedves nézőnek a magyarázatot, mert nem igazán szán rá energiát, és inkább lehúzza és puffog rajta mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát, ha ő ezt nem érti (képesek lemondani ilyenek miatt a komplett streaming előfizetést, ahogy egy munkatársam is tette). Pedig működött anno, hiszen hatalmas rajongótáborra tett szert a széria. Talán ezért nincs akkor a hype a 104-es szoba vagy éppen Inside No. 9, hasonlóan jó antológia sorozatok körül, bár kitudja. Most pedig ott tartunk, hogy pl. a Joan Is Awful részben Michael Cera szépen felmondja, hogy mit is láttunk eddig. Nekem is a 4. rész, a Mazey Day volt ami a legkevésbé tetszett. Összességében tényleg szórakoztató, talán lesz újabb évad, ami remélhetőleg még feljebb teszi a lécet.

Összességében nem tudja már hozni az első évadok zsenialitását, közelről sem, de ennek ellenére számomra szórakoztató, zömében horror sztorik voltak ezek. Kivéve a negyedik részt, az nagyon gyenge, és kilóg az évadból.

Én most fejeztem be a teljes 6. évadot. Nem csoda, ha az előző évadnál jobbra tartják már csak azért is mert csak 3 rész volt, ami ráadásul érezhetően lezáró hangulattal és nem túl emlékezetes részekkel operált. Érezhető volt, hogy a Netflix nem tudott mit kezdeni a sorozattal, míg az új évadban megtalálták talán a hangjukat (beépítették 2 részbe is magukat - "Streamberry" - némi önkritikával vegyítve, jó húzás), azonban az első évadokhoz nem ér fel ez az új sem, de jó irányba haladnak.

Az első epizód eleinte nem tetszett, mert nem volt blackmirroros hangulata. Egy bizonyos jelenetet kifejezetten ízléstelennek tartottam. Aztán amikor kezdett kibontakozni a sztori, ill. kiderült, mi áll a háttérben, onnantól kezdve tetszett. Jó társadalomkritika, ami nem fél a Netflixbe is belerúgni (na jó, nem belerúgni, csak enyhén meglökdösni).
Tehát ha sikerül tartani ezt a színvonalat, akkor jobb lesz, mint az előző évad, bár nekem az is tetszett (kivéve a Miley-s részt, ami egyértelműen a teljes sorozat mélypontja volt).

az előző évad miatti csalódás + a hosszú pihenő után nem csodálom hogy ha az ember nem ül le azonnal elé. Én se néztem még meg, és a kritikák zöme ugyan jobbra tartja az előző évadnál, de az első két évad netflixtelenségéhez nem ér fel

Nekem tetszett az évad, bár nem minden epizódot láttam. Főleg az űrhajós tetszett.

Rossz értelemben?

Semmi vélemény a Black Mirror új évadáról? Valahol meg tudom érteni, bár én eddig csak az első epizódot láttam, de még azt is emésztgetnem kell. :-)

FUBAR S01

Röviden: True Lies Light a Netflixtől. Kicsit tényleg olyan mintha ezzel a sorozattal folytatták volna az 1994-es True Lies történetét. A sorozatban is osztrák származású Arnie kiöregedő titkos ügynökként dolgozik a CIA-nál, van fedő foglalkozása (stílusosan kondigépeket árul), éppen visszavonulna, amikor a család a nyakába szakad... A True Lies nosztalgiafaktort növeli még hogy Tom Arnold itt is tiszteletét teszi, csak úgy mint a CBS szintén idei évben debütált True Lies sorozatában. Gyengécskének érzem a sorozatot, sőt helyenként kifejezetten bárgyúnak, Arnie nélkül valószínűleg nem is működne, neki/róla írták (tele easter egg-el, pl. egy az egyben átvették zenével együtt az Ikrek szex utáni jelenetét). Dinamikára, karakter ábrázolásra egy kicsit a 2016-os MacGyver sorozatra emlékeztet, csak míg előbbi visszafogottabb, addig a FUBAR egyáltalán nem. De nehéz eldönteni, hogy mennyire próbálja komolyan venni magát a sorozat, sokszor próbál drámai és akció orientált lenni, de aztán átcsap önnön paródiájába az egész, például az apa-lánya konfliktus kifejezetten idegesítő és gyermeteg, se nem igazán humoros, se nem igazán drámai az évődésük, de ez az egészre elmondható. Arnie néha olyan, mintha ott se lenne, beültették a set-be és ott nézelődik. Szóval nem érdemes komolyan venni, nálunk ez is amolyan "vacsora mellé sorozat" volt. Ahogy Arnie mondta is, a szintén a Netflixen futó Arnold című doksiban, ő nem a színészetével adja el a filmet, hanem a rohadt sok marketinggel, ennek része persze az említett doku is. Nos, a Netflixnél gőzerővel nyomulnak, mert az Osztrák tölgy mindenhol ott van, még egy kamu pozit is kreáltak neki, ő lett a Netflix "Chief Action Officer"-je, mellyel önmagát kifigurázva fulladásig promótálja most a FUBAR mellett a Netflix soron következő akciófilmjeit. Mondjuk a Bécsben található FUBAR kültéri promója nagyon vagány :) Tény jól csinálja az öreg amit csinál. Ha lesz is folytatás az valószínűleg ennek köszönhető, nem pedig annak amit a sorozat adhat nekünk, azaz a masszív reklám nélkül valószínűleg úgy járhat, mint az említett True Lies sorozat: egy évad után kasza. De mi a frászt jelent az, hogy FUBAR? (Kifejezetten vicces, ahogy Arnie kiejti ezt a szót pl. itt, amikor találkozik Chris Hemsworth-el a Netflix székház liftjében, vagy pl. ebben a kifejezetten kínos videóban.) Nos, mint kiderült ez egy katonai mozaikszó, kifejezés arra, ha valami félrement az akció során, magyarul finoman fogalmazva: totálisan és helyrehozhatatlanul el lett cseszve (Fucked Up Beyond All Repair vagy Fucked Up Beyond All Recognition) Na igen, találó. Én szinkronnal néztem, Reviczky Gábor kapta ismét Arnie-t, nincs gondom a szinkronnal a filmet jobban nem tudja elrontani. Végül egy kis bakiparádé. Aki könnyed szórakozásra vágyik annak ajánlom, de aki egy kicsit sem szereti az infantilis és altesti humort, annak nem igazán.

Peaky Blinders / Birmingham bandája S01-S03

Félidőhöz érkeztem a pengesapkások történetében, így elérkezettnek láttam az időt, hogy egy kicsit írjak róla.

Kedvelem az olyan sztorikat, amelyek a 20. század első felét elevenítik meg, azon belül is a gengszter-érákat, főleg a szesztilalom idején játszódó amerikai alvilági történeteket. Azonban ezen időszakról elég kevés történet szól az angliai alvilágról, kevésbé van reflektorfényben, például soha nem hallottam ezidáig a valódi pengesapkásokról, akik megalapozták ennek a sorozatnak a történetét is. Szóval hiánypótlónak is tekinthető ez a sorozat, ami az első világháború utáni káoszban tengődő brit lakosság eszméletre térése közepette dudvaként gyorsan kifejlődő bűnöző-családokat termelte ki magából, melynek talán a második világháború szabott később gátat, teret adva egy még nagyobb és mocskosabb hatalmi játszmának. A sorozat három évada után úgy gondolom mindent láttam ebből az időszakból, amelynek tajtékos hullámain kétségbeesetten próbáltak fennmaradni a felső tízezerbe áhítozó, de azt nem értő, ezért örök vesztésre ítélt, patkányként tengődő alsó középosztály társadalmi rétegbe tartozó bűnözök. Hiába a pénz, paripa, fegyver, mindez mit sem ér a valódi hatalom nélkül.

Hihetetlenül jók a színészek, a forgatókönyv, és a látványvilág, és mindezek együttes nyomasztó és szénportól sötét atmoszférája, melyet tökéletesen vezet fel epizódról epizódra Nick Cave And The Bad Seeds - Red Right Hand c. dala. Az évadok eddigi felépítése és működése egyszerű: adott a Shelby család, aki erőt próbálnak képviselni, kitörni vágynak a nyomorból, vándorcigány életből, ahová születtek, próbálva erőszakkal, faltörő kos módjára elnyomni a többi bandát, körbe véve a hatósággal, politikai érdekekkel, akik folyamatosan bűnbak szerepébe kényszerítve, kihasználják/felhasználják őket a nyíltan fel nem vállalható üzelmeikhez, továbbá mindig van egy "főgonosz", aki előlép a fénybe és akit aztán le kell győzni az évad végére. Gondolom ez a további három évadra is fennmarad, kérdés persze milyen minőségben, mert most azt látom, hogy évadról évadra gyengül a sorozat, ahogy a karakterek is kezdik elveszíteni a célt, a talajt a lábuk alól (IMDb-n is az első három évad epizódjai szerepelnek előkelő helyen a nézői szavazatok alapján).

Ki kell emelnem Cillian Murphy-t, aki eddig egy kakukk-tojás volt nálam, nem tudtam őt hová tenni, most azonban már tudom. Tökéletes választás volt a főszerepre, minimalista játékú, szikár, azonban a tekintetével szinte mindent elmondó, nagy kék szemeivel újszülöttként a világra rácsodálkozó különc és titokzatos punk-rock figura (tisztára, mint a Green Day Billie Joe Armstrong-ja). Ezek után kíváncsian várom tőle a hasonló hangulatú Oppenheimert és, ha minden igaz jön a 28 nappal később folytatása is. De testvéreket, közvetlen családtagokat is jól válogatták, elhiszed nekik, hogy ők erre a szerepre valók: Paul Anderson, Joe Cole, Helen McCrory, Finn Cole a teljesség igénye nélkül. És hát itt van a zsidó bandavezért alakító Tom Hardy, aki egyszerűen zseniális ahogy a karakterét hozza, keveset szerepel, de hálás jelentei vannak olyan szöveggel, amiért bárki kapkodna. Én feliratosan nézem, a szinkronról nincs tapasztalatom, de nem ajánlom ebben az esetben, mert óriási a szereplők akcentusa, ami külön felöltözteti és autentikussá teszi a karaktereket, ezt nem lehet semmilyen módon visszaadni a szinkronnal. A korképnek és társadalmi rétegeinek közhelyes elvárásainak megfelelően kellően dekadens, erőszakos, brutális, nyers, véres és sokszor ostoba. De egyszerűen nem lehet "letenni", jól darálható széria. Nézem tovább.

Succession

Ami nem sikerült mondjuk a Szomorúság háromszögének, a Menünek vagy épp az Üveghagymának, azt csont nélkül hozta a Succession. Úgy tudta bemutatni a gazdagok világát és hitványságát, hogy az egyszerre volt szatirikus, vicces, drámai, hiteles és mégis mindvégig emberi. A Succession számos érdemét taglalták már, nekem mégis az tetszett benne a legjobban, hogy a figuráival mindig valódi emberként bánt. Értettük, hogy az aljasságuk, pitiánerségük, kapzsiságuk mögött milyen durva vágyak, elfojtások, traumák és hiányok dübörögtek.

Az utolsó rész kvázi ennek a megkoronázása. Egy percig nem volt kérdéses, hogy a testvérek elbuknak, csak az lehetett kérdéses, hogy ki és milyen módon árulja majd el a szövetséget. Mert egyszerűen lehetetlen, hogy ennyi sebbel, tüskével, ellentéttel ezek a lelki roncsok összefogjanak és végigvigyék az akaratukat. A záró epizód ennek megfelelően telis tele van döbbenetesen jó és találó jelenetekkel, nekem mégis Shiv tragédiája tetszett a legjobban. Ahogy Tom gőgösen kinyújtja kezét, a nő pedig undorodva, lemondóan elfogadja, az kb. a Keresztapa zárójelenetével egyenértékű.

Ezzel együtt a negyedik évad messze nem volt tökéletes. Logan halála után hosszú-hosszú részeken keresztül ugyanazokat a köröket futják, amiben túl nagy szerep jut Skarsgård gyenguska karakterének és alakításának. Néhány szál a finálé fényében hót felesleges - ahhoz képest pl. hogy az elnökválasztás mekkora hangsúlyt kap, végül majdnem teljesen mindegy, hogy ki nyert.

Amit még érdemes megemlíteni a sorozat kapcsán, azok a dialógusok. Egyrészt ez a hebegő-habogó stílus, amiben soha semmi konkrétumot nem szabad kimondani, és mindig nyitva kell hagyni a lehetőséget a visszatáncolásra, nagyon jól megfogja a corporate bullshit lényegét. Másrészt viszont nagyon furcsa, hogy szinte mindenki ugyanúgy beszél, és egy egy idő után már idegesítő ez a stílus.

Összességében az Utódlás kimagasló, kiváló sorozat, de örülök, hogy vége. Ennyi épp elég volt ezekből az emberekből és a világukból számomra.

Slasher, SE03, Solstice (2019)

A helyszín ezúttal egy bérház, a gyilkosságok pedig az eddigieknél is brutálisabbak. Ízlésemhez mérten eléggé túltolták a meleg vonalat (meg úgy általában a politikai korrektségre vonatkozó problémák bemutatását), több gyomor kellett hozzá, mint a hentelésekhez, de egyáltalán nem volt rossz az összkép. Okosan bevetették a Sikoly trükköt, két elkövető volt, ember legyen a talpán, aki helyesen tippelt. Az előző évad azért jobb volt szerintem.
6/10

FUBAR 1 évad.
Arnold Schwarzeneggerel főszerepben. Én eredeti hanggal néztem meg , bár úgy hallottam, szinkronnal is jó. Nem tudom. Engem az eredeti hang mindig jobban érdekel. Ebben az esetben is Arnold hangja , akcentusa, beszédstílusa sokat nyom a latban .
Ez a film sorozat vicces , önironikus, akciódús, klasszikus . Az összes szereplő közül a rosszfiú, a negatív főhős hozza a legjobban a karakterét. Miatta mindenképp érdemes megnézni. A többi szereplő szerintem csak középszerű.

Slasher, SE02, Guilty Party (2017)

Az első évad (első sztori) nem volt túl meggyőző anno, nem is nagyon követtem a folytatásokat. Ennek ellenére örülök, hogy elém került a második évad, mert itt már sokkal jobban kitettek magukért az alkotók. Egy újabb whodunit slasher, ezúttal a hófödte hegyek között, egy egykori tábor területén. Az ízlésemhez képest túl véres, erőszakos (ez az alműfaj szerintem nem igényel ilyen szintű belezéseket), de tudom, változnak az idők. A sztori jó, a színészekkel sincs baj, és a megoldás is egész kellemes meglepetés, mégha teljesen azért nem tudott átverni. Jöhet a következő három évad.
7/10

Barry S04

Sajnos a félelmeim beigazolódtak, és a 3. évad tökéletes fináléját nem lehetett überelni. Az fantasztikus lezárása lett volna a sorozatnak, a 4. évad pedig minden erénye ellenére felesleges és erőtlen. Pedig nem indul rosszul, tulajdonképpen jól sakkozik egészen az időugrásig. Onnantól viszont minden gallyra megy: az utolsó pár epizód nettó káosz, ráadásul pillanatok alatt jelentéktelenné teszik a nyolc év ugrást, mert minden szereplő kottára ugyanazt csinálja és ugyanott tart, mint előtte. Kivéve talán Fuches-t, de őt meg kénye-kedve szerint rángatja a forgatókönyv egyik helyzetből, egyik jellemvonásból a másikba (mondjuk az évad legviccesebb montázsa is hozzá kapcsolódik).

Hogy igazán rossz szájízzel álljunk fel a tévé elől, a legvégén még kapunk egy közhelyes, szájbarágós Hollywood-kritikát. Igen, az amerikai filmek piedesztálra emelnek arra méltatlan embereket, és kiszínezik a valóságot. Csak nem értem, a Barry-nek miért ide kellett kifutnia, és miért kellett ezt ennyire a képünkbe vágni. Méltatlan, sajnos.

Kicsit az az érzésem, mintha Bill Hadernek megtetszett volna a Better Call Saul mesteri epilógusa, és ő is valami olyasmit szeretett volna. Csak ami a BCS-ban egy lélekromboló, pszichológiai mélyütés volt, az itt olyan, mintha egy rossz, erőltetett viccet néznénk.

A Barry persze így is kimagasló sorozat: a színészek apait-anyait beleadnak, a vizuális megvalósítás osztályon felüli (ebben is sokat tanultak Gilliganéktől), a humora éjfekete és még ebben az évadban is van jó pár olyan hiteles drámai pillanat, amitől összeszorul az ember szíve.

A Csernobil tényleg minisorozat. A Black Mirror nem az.

Bimilui Soop/Stranger/Másképp gondolkozók SE 01-02

A koreai filmeket (és kultúrát) lassan két évtizede csodálom, figyelem rajongással. A 21. század meghatározó filmkészítő nemzete lettek, és most szembesültem azzal, hogy a sorozatok terén is az élen járnak. A vizualitás, a szemlélet, a jelenlét, a hajlongás-szabályok merev követése és a természetesség rendhagyó együttélése, a vad erő és persze a brutálisan megába szippantó atmoszféra. És még hosszan sorolhatnám.

Itt az ügyészek, a jog, és a rendőrség, bűnüldözés világába kalauzolnak minket, amit olyan apróélkos részletességgel és realisztikusan mutatnak be, ahogy még soha korábban. A szokásosnál jóval nagyobb figyelmet és éberséget követel meg a Másképp gondolkozók, kiváltképp az európai ember számára nagyon hasonló temérdek koreai név okán is. Hazudnék, ha azt mondanám, átlátok minden egyes szálat és összefüggést a cselekményben, de azért a lényeg azt gondolom meglett mindig. Szóval, ezt a filmet másképp is kell nézni, értelmezni és átélni, ha igazán magunkévá akarjuk tenni. Valamit át kell kapcsolni magunkban, ha ez elsőre nagyon távolinak érződik. Lévén, én régóta nézem a koreai, japán, és egyéb távol-keleti filmeket, nem volt semmi átállásra szükségem... Elkapott és vitt magával a tragikus, súlyos korrupcióval átitatott történet az első pillanattól fogva. Persze a cselekmény életre keltéséhez kellenek az élő karakterek, és az azokat megelevenítő színészek. És most elérkeztem a legfontosabbhoz. Döbbenetes, amit művel itt a két főhőstől kezdve a legkisebb epizódszereplőkig mindenki... Nem tudom, Koreában milyen színészképzés van, de amit itt megjelenítenek a képernyőn, olyat a világ más táján senki se tud.
Mindenképpen ki kell azonban emelni a fiatalkorában agyműtéten átesett, és ennek következtében érzelmek megélésére, kifejezésére gyakorlatilag alkalmatlanná vált, ugyanakkor briliáns ügyész és korrumpálhatatlan Hwang Si-mokot megformáló Cho Seung-woot. Lenyűgöz a jelenléte, alázata, minden egyes apró mozdulata, reakciója a helyén van, totális metamorfózis, és ahogy együtt "vájbol" a Han Yeo-jin félelmet hírből sem ismerő rendőrnővel, akit Bae Doona alakít, az egészen zsigerbe hatoló. Folytatnám még szívem szerint a többi kedvencemmel, de sose érnék a végére. És kisregényt pedig nem szeretnék írni.

A cselekmény feszült végig, és izgalmas, a hangulat hidegrázós, pedig alig halnak meg a filmben. Aztán ugyan ki mondta, hogy az érdeklődés, figyelem és a rejtélyek feltárásnak élvezetéhez kell a sok vér, akció és gyilkolászás? A Másképp gondolkozók készítői egészen másképp gondolkoznak. Szerencsénkre. A sokdimenziós karakterek, az intenzív érzelmi töltet és a fanyar humor képes egy magasabb szférába emelni ezt a sorozatot. Közben mélygyomros erősségű a társadalmi mondanivaló, kritika, nem kímélik se az állam, se a nagycégek, se a jog/igazságszolgáltatás struktúráját, működését.

Kiemelendő a hipnotikus zene, és mindenféle zörejek, valamint a rendhagyó flashback, illetve alternatív flashback hazsnálat, ami az egyik legfontosabb formanyelvi motívum. A csavarok, fordulatok pedig mindig akkor jönnek és olyan módon, amikor és ahogy tényleg nem számítanánk rá. Kerülve mindenféle hatásvadászatot.

Ami számomra egyértelművé teszi, hogy ez a film az egyik legjobb széria, amit valaha láttam, az talán az a tény, hogy a két évad megtekintése után velem van számtalan olyan momentum a 32 epizódból, amik nem kötődnek szervesen a cselekményhez, de mégis nélkülözhetetlenek, mert olyan hangulati pluszt adnak az egészhez, amik hiányában, "csak egy remek" alkotás lenne. Így viszont érzem most is a pacalozó illatát, egy pohár pezsgőt kortyolgatva figyelem Han rangidős felügyelő teraszáról az esti kivilágított Szöult, látom a felhőkarcolók oldalán óriásképernyőkön a tv híreit vagy csak simán meghajolok a készítők előtt, ahogy ők is minden köszönéskor, kifejezvén hálámat az élményért.

Ugye

Azok is. :)

Akkor jól rémlett nekem is, hogy külön tévéfilmként voltak fent, köszi a megerősítést!

Most is külön adatlapja, osztályzata van minden Columbo epizódnak.

Az IMDb-n minden sorozatepizódnak, special edition-nek, műsornak, lényegében minden mozgóképes elemnek külön adatlapja van és egyben osztályzata. Az epizódok egy "főadatlaphoz" vannak csatolva, egyből láthatod a felső szegmensben, hogy melyik évad melyik része.

Én egyébként törölném KT-ról azokat a sorozatokat, amik minisorozatként kerültek fel, de nem azok.

Utólag irtani az ilyen sorozatokat elég otromba lépés lenne, tekintve, hogy vannak olyan sorozattá váló minisorozatok, amik alatt tucatnyi komment van, osztályzat, érdekesség - tartalom. Ezek ugyanúgy szerves részei a KT-nak. Bár olyan értelemben mégsem, hogy a minisorozatok nem szerepelnek semmilyen filmes listában, ezért nem szólhat bele pl. a Black Mirror vagy a Csernobil magas átlaga az all time best-be.

csak egybe van vonva tv series profil alá

Most is külön adatlapja, osztályzata van minden Columbo epizódnak.

Jogosan, hiszen nem lehet összevonni több évtizedet.
Ráadásul a fénykorában sem készült még 10 epizód sem évente.

"még az IMDb-n is külön adatlapjai voltak az epizódoknak"
ezt csak alátámasztani tudom, régen tényleg külön ment mindegyik

A Columbo valószínűleg az IMDB hibája miatt került fel. Annak idején az egyes epizódok külön tévéfilmekként szerepeltek az adatbázisukban, aztán később összefűzték őket rendes tévésorozattá. Én egyébként törölném KT-ról azokat a sorozatokat, amik minisorozatként kerültek fel, de nem azok. Vagy tévesen kerültek fel így, vagy pedig eredetileg minisorozatnak indultak, de folytatták őket.

Nagyon egyszerű a magyarázat: ami tévésorozatként jelent meg, az nem kerül fel. Ami minisorozatként, az felkerül egyetlen adatlappal. Ami tévéfilm, az szintén filmként kerül fel. Nincs szubjektív rosta, ami szerint ez legendás, az meg kevésbé.

Az, hogy a Columbo miért került fel így... valószínűleg egy elhibázott döntés, feltöltés volt, de azt is el tudom képzelni, hogy még az IMDb-n is külön adatlapjai voltak az epizódoknak, később lett összefűzve. Aztán itt meg így maradt. Az egyik tökéletlensége az adatbázisnak, mert tény, hogy ezek alapján Suchet Poirot-ja is felkerülhetne, hiszen pontosan ugyanolyan formát követ. De mindkettő tévésorozat (még ha régen egyébként különálló tévéfilmként hivatkoztak rájuk a műsorújságok).

A Miss Marple meg vegyes: vannak adaptációk, amik tévéfilmek, és vannak, amik összekapcsolódnak egy sorozattá. Az megint egy korábbi filmfeltöltési figyelmetlenség, hogy mindkettőből található fent az adatbázisban, nem pedig csak a tévéfilmek.

Azt hogy a Suchet-féle Poirot sorozat miért nem kerülhet fel spec én sem értem.
Teljes értékü, független filmek egyenként, bátran lehetne külön-külön osztályozni.
Jóval közelebb áll az emlegetett Columbóhoz (vagy akár a James Bondhoz, hamár), mint egy valódi sorozathoz, ahol van részek közti átívelés.

jó, ennyi erővel a James Bond is sorozat meg a Fast And Furious :D

Ez legalább fenn van, az első 'magyarországi' sorozat:
Maigret, Rupert Davies, magyar hangja: Básti Lajos teljesen hiányzik.
Igaz, csak egyszer vetítették, utána soha többet.
Ahogy nézem, az Onedin család sincsen fenn és még sok-sok más sorozat sem.

Leginkàbb rövidebb sorozatokra gondolok, nem ilyesmire mint a Dallas. Pl.; True Detective : Matthew McConaughey ,Woody Harrelson -nal. Az az èvad igazàn erősre sikeredett , ès A kategóriàs Hollywood-i sztàrokkal van tele, de pl Mr Marple sorozat is fent van. Poirot mièrt nem ?

Ez nem igazàn érv. David Suchet alakítàsa legendàs. A sorozat nem friss., s ezekböl is kèszìtettek èvekig új epizódokat, s ez szèria is megjegyezhető.

A Culombo sorozat legendás és más, mint a többi.
Nemcsak közel 50 éve már vetítették, de azóta is rengeteget ismételték ill évtizedekig készültek új epizódok.
Szintén különbség, a hosszú idő ellenére nem forgattak túl sok epizódot, az egész széria megjegyezhető.