Tévésorozatok

Fauda - 4. évad

Tavaly láttam, még év elején az első három évadot. Függő lettem kb 10 perc után akkor... És mikor befejeztem a harmadik évadot, erre az adrenalin bombára vártam, amit leszállított a negyedik évad. A stílus ugyanaz a realista megközelítés, ami az első három szezont is jellemezte. Ezúttal talán még komplexebb karakterek keltek életre a képernyőn, mint eddig bármikor. Ugyan fel van osztva a sztori "jókra" és "rosszakra", de olyan árnyaltan mutat be mindent, hogy egy pillanatra sem lehet vádolni elfogultsággal a készítőket.
A cselekmény összetett, ismét több szálon fut, a szereplők tele meglepetéssel. Drámai, feszültség, atmoszféra, bekúszik az ember bőre alá...és nem enged...Most is érezhető volt az alkotók szándéka, hogy itt nem az arabok elleni gyűlölet a mozgatórugúja az elit csapatnak, a főhősöknek, hanem egyszerűen a gonosszal való küzdelem, illetve valamiféle megbékélés a népek között...
A befejezés pedig britális katarzis. Az utolsó 10-15 percet alig akartam elhinni, ahogy sorra meglőttek mindenkit, aztán a zárókép, ahogy fentről látjuk a földön heverő katonákat, és Doron mester arabul és héberül imádkozik...megkönnyeztem...gyönyörű.
Jöjjön az ötödik évad!
UI: Kis érdekesség. A brüsszeli jeleneteket Budapesten forgatták. Imádtam a sárga villamost és a lakótelepet. Talán Kelenföld...?

Az elég gyengén sikerült első két évad után különösen jó, hogy a Star Trek: Picard 3. évada eddig eléggé hasít.

A DS9-ból ismert alakváltók újra felbukkanása, illetve az e heti epizódban Ro Laren visszatérése (és halála) eléggé nagy meglepetés volt.

A végére nálam is beérett a Last of us, az utolsó két rész szerintem is zseniális. És ezalatt az utolsót is értem (nem világos ugyanis, miért mindenki csak a nyolcadikat dicséri), olyan szépen zoomol ugyanis rá a két főszereplő kapcsolatára és drámájára, hogy arra a totál középszer első részt vagy az arcátlanul felesleges hetedik filler epizódot látva álmomban sem számítottam volna. A záró rész morális dilemmájának bemutatása pedig tizest érdemel azon a bizonyos tizes skálán. Pár észrevétel még emellé:
-Sajnos még a végén is kicsit hirtelenek és átmenet nélküliek a fordulatok. Például elég érdekes volt, ahogy Pascal karaktere az egyik pillanatban félholtan, kómában feküdt a padlón, majd szó szerint percekkel később már ment előre és belezte a rosszfiúkat. És szerintem túl hirtelen volt a pálfordulása is az Elliehez kötődését illetően.
-Ahogy a záró epizódban Terminátorként megy előre, arról rögtön Jack Bauer záró évados 24-es terrortúrája jutott eszembe. Csak míg ő egy 100% átélhető főhős volt, addig itt Pascal karaterét szerintem túltekerték, és a végén már a hihetőség rovására ment számomra, amit csinált. De ugyanez mondható el Marleneról is, számomra ugyanis semmi sem indokolta, hogy ilyen kegyetlenül válassza szét őket (értsd: hogy elbúcsúzni se hagyjon nekik esélyt, vagy hogy egymaga hozza meg a döntést a lány életéről, pláne ezután az "I promised her mother that I'll look after her" szentbeszéd után).
-Nem értem a lentebbi kommenteket, miszerint baj, hogy eltűntek belőle a fertőzöttek. Szerintem pont ez az egész legnagyobb érdeme, a "csak zombis" részek ugyanis egy jottányit sem emelkedtek ki a betonátlagból, és az összes nagy pillanatát a zombimentes epizódoknak köszönheti a sorozat. Értsd: ha Ellie csak fertőzötteket kaszabolna, akkor az csak egy sima horror lenne, viszont így, hogy más emberi karakterekkel ütközteti őket a sors, hogy konkrétan azok akadjanak fel ennek a tizenévesnek a késére a nyolcadik epizódban, konkrétan horrort ÉS drámát visznek bele az egészbe.
Összességében ötös lenne azon az ötös skálán, ha a sorozat első felének a nagyját vagy újraforgatnák vagy a kukában hagynák, kicsit dolgoznának még a fordulatokon és azokon a bizonyos pálfordulásokon, illetve egy az egyben kikukáznák a hetedik epizódot. Viszont amikor ment a sorozat, akkor nagy ment, és nem várt drámai pillanatokért volt felelős. Pláne úgy - és ezért még egyszer respect a készítőknek - hogy sikerült szinte zombik nélkül zombisorozatot forgatniuk, és közben így eltalálni a súlypontokat.
10/7.5

Egy kör a finálé morális dilemmái körül. Ha komolyan vesszük a szülői gondoskodást, mint olyat és a család intézményét, akkor világnézetileg a jobboldal mellett teszi le a voksot a sorozat - bár él éles kritikával ez irányba is. Ellie még gyerek és soha nem kötődött senkihez és nem is volt senkije. Ezért Joel hazugsága révén nem a bizalom törik meg, mert az sosem volt igazán, hanem a valahova tartozás élményének a lehetősége adatik meg végre, amely nem kicsit lehet rémisztő egy olyan valakinek, akinek ilyesmiben sosem volt része. A világ megmentésének hagymázas ígérete viszont csábító lehet megannyi téboly és önneheztelés után, de a lány, mivel még gyerek, nincs felkészülve arra, hogy egy ilyen döntést meghozzon, nem rendelkezik elég tapasztalattal. Majd ha betölti a felnőtt kort, akkor felkaszaboltathattja magát egy önjelölt világmegváltó Mengelével, ha valóban akarja, de addig a kvázi gondviselője felel érte. (...akad itt némi áthallás.)
Viszont Joel részéről Marlene kivégzése és a hazugság helytelen volt. A kettő együtt a tekintélyelv túlhatalmára utal: vagy életben hagyja Marlene-t és hazugsággal védi a lányt, vagy pedig kivégzi a nőt, de töredelmesen bevallja a tettét Ellie előtt. Így ugyanis nem kiszabadította őt, hanem elrabolta magának. Végeredményben Joel lélekjelenléte Marlene megölésével kudarcot vall. Köthetett volna egy egyességet a nővel, hogy amíg a lány nem nagykorú, addig nem állítják döntés elé a műtét kapcsán és kész. Joel nem védheti meg őt örökké, Marlene képében pedig az élet tragikuma, valamint a közösségi felelőséggyakorlás kérdésköre testesül meg, melytől sem joga, sem lehetősége nincs megfosztani a lányt. Joel apasága megfeneklik abban, hogy Ellie vele cseberből vederbe esik, mert végülis ő maga érdemben nem tud elkülönbözni Kwongtól.
Akárhogy is, de a család és a gondviselés bizony jár a gyereknek - minden gyereknek. Ha pedig ez utóbbiban rabolják meg őt a lázadók, ahogy azt itt teszik, akkor joggal adódik a kérdés, hogy miért is lázadnak egyáltalán. Illetve hogy mi is a különbség köztük és az emberevők között.

Teljesen egyetértek.

Ja, és a sorozat legnagyobb hibája az, h eltűntek belőle a fertőzöttek. Ez megbocsáthatatlan. Az egész Last of us világa így kevésbé tűnik fenyegetőnek, a döntések kisebb súlyt kapnak.

Igen, sajnos ez a sztori (is) sokkal jobban működött játék formájában, mint filmként. Azok az érzelmi hullámvölgyek, amiket ott tapasztaltunk, a sorozatban nagyon minimálisan működtek csak, és ez szerintem nagyban köszönhető a belassult dinamikájának.

A 8. rész magasan kiemelkedik a többi közül, és a zárórész is megérdemelte volna a dicséretet, ha nem csapták volna ennyire össze. Valamiért éppen a lezárást nem bontották ki jobban, mintha itt már alig várták volna a készítők is, h végezzenek már az egésszel. :) Időben is a legrövidebb lett ez az utolsó.

6/10

Hasonlóan látom. Profi iparosmunka. A mai sorozatok elvárásainak megfelel ugyan, az atlagot hozza, de kiemelkedot nem latok benne nehany erdekes vagy eros villanast leszamitva. Pascalek rendben vannak, a hatukon viszont nem vittek el ezt a (számomra) gyenge sztorit. Ami nem lenne kizaro ok egy jopofa sorozatra, de valahogy se ize, se buze.

Nem zombis (de a jatekot nem nezve, ez is csak kis túlzással az) hanem posztapok mufajban en sokkal inkabb ajanlom a Station Eleven cimu hbo-n szinten fellelhető sorozatot. (Most latom, hogy fent van itt is az adatbazisban.) Még a Joel-Ellie szál ott is fellelhető a maga módján, de mennyivel eredetibben es erdekesebben. Meglep, hogy az viszont nem lett felkapva szinte semennyire.

The Last of Us

Meh, nem lettem rajongó a végére sem. Nem mondom, hogy rossz volt az utolsó két rész, de a sorozat két alapvető hibáját, az ezerszer látott sablonokat és a csapongó, fókuszálatlan írást nem tudták kiküszöbölni. A finálé ráadásul a világon semmit nem bíz a véletlenre, a szereplők szépen belemondják a kamerába, hogy mit éreznek, és hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ha az eddigi kilenc óra alapján valakinek még nem lett volna egyértelmű...

Értékelem az alkotók szándékát, hogy emberi drámát akartak mutatni a hentelés helyett, de a drámájuk sekélyes és elnagyolt, a karaktereik pedig a hosszú játékidő ellenére sem mélyülnek igazán. Így aztán minden Pascalon és Ramsey-n múlt, akik mentették a menthetőt emberi, hiteles játékukkal.

Összességében nálam ez 6/10

Akik attól tartottak, hogy a The Last of Us készítői eltérnek a befejezéstől: Joel ugyanaz a gyarló, szánandó, de szerethető, megérthető és végső soron mélységesen emberi karakter, mint a játékban. Egy új klasszikus sorozatkarakter született. Egy maszkulin testalkatú lány pedig éppen most lépett be a chat-be...

A 8. rész nagyot megy abban hogy hogyan kell csúcsra járatni a horrort. A tragikomédia teljes kiaknázását műveli le. Elvégre mi a lényege egy posztapokaliptikus történetnek, ha nem az hogy az ember szánalmasságát és nevetségességét kegyetlenül bemutassa. Immár két térképpel való kikérdezés vonul fel az évadban: a 6. epizód elején van egy, amely inkább komikus, aztán vele szemben áll a 8. brutális jelenete.
Az éhenkórászság nyilván alapvetés egy szétesett világban és csupán a méltóság megtartása kérdéses. A sorozat világára azért tekinthet rá keserű mosollyal az ember, mert bizony kellő bizalommal felvértezve egy működő, melegvizes élet építése ott várná hőseinket a sarkon, sőt, egy magasabb, szervesebb együttélést is össze lehetne hozni, okulva a korábbi becsődölt, megkérgesedett és bélpoklossá lett modellből. A fanyar komikum a 8. rész vallatásánál pusztító: a főhős megszerzi a kívánt infót és akárhogy is, de kiépít egy bizalmi kapcsolatot az ipsével, mint mondja: hisz neki - más kérdés, hogy ez egy a „műtét sikerült, a beteg meghalt” eredményre jó csupán. Mintha az emberségnek is, mint bármilyen eledelnek lenne egyfajta szavatossága, annak lejártával pedig már csak a komposztlét, elpenészesedés maradna neki, ami a pokolfajzatok jussa - a sorozat főcíme egyébként is beillik egy lángoló pokoli burjánzásnak.
Az apokalipszis, konkrét fordításában: lelepleződés, vagy az igazság megnyilatkozása, nem valami jövőbe kitolt romantikus eseménysor ígérete, melyben a felnőni képtelen fiúcska nedves álma valósul meg abban, hogy zombikat lövöldözhet - végre szétloccsanthatja a gyűlölt matektanár fejét -, hanem egy, a jelenben megfogalmazódó sürgetés, egy állandóan esedékes, nemesebb létállapot megvalósításának kiengesztelhetetlen igénye.

"Bella Ramsey pedig nagyon remélem, hazavisz majd minden díjat, ami csak lehetséges."

és mennyire durva ,hogy sokan ugye nem tudták elfogadni hogy köze nincs (kinézetre biztosan) a játék Ellie-jéhez, és most azért nem egy embertől ezt látom olvasni, mint amit te is írtál :D

Igen!

Apró, de nagyon fontos részlet, amitől még megrázóbb az a mondat: Joel így szólítja Sarah-t is a lány halálakor.

Én tegnap óta nem térek magamhoz, egészen elképesztő rész volt. Borzongató. A legszebb pedig az, hogy Joel ezúttal nem fizikailag menti meg Ellie-t, hanem érzelmi menedéket ad neki. "It's okay, baby girl. I got you." Valóban itt kap értelmet igazán az előző rész. Ez az egész még egy ideig biztosan kísérteni fog.

Bella Ramsey pedig nagyon remélem, hazavisz majd minden díjat, ami csak lehetséges.

The Last of Us S01E08

Ezt a részt már én is zseniálisra értékelem. Megvolt benne a feszültség, a kellő akció is és a kellő mélység is, hű volt a játékhoz. Bella Ramsey tényleg elvitte a showt, számomra most mutatta meg magát belőle először Ellie. Az pedig igazán hidegrázós pillanat volt, amikor a végén Joel Kicsimnek szólította.

Wow, messze a legjobb rész volt! De vártam már ezt az érzést vele kapcsolatban! :D

The Last of Us S01E08

Na ez egy borzasztó hatásos rész volt. Még úgy is sikerült megborzongatnia, hogy tudtam, hogy kik ezek az emberek, hogy milyenek ezek az emberek, hogy mit esznek... Ez az epizód is működött egyrészt erős minidrámaként is, másrészt a főszereplő párost is építette, egyre jobban mélyülnek el a karaktereik, és a brutalitásuk, valamint megkérdőjelezhető cselekedeteik ellenére is egyre inkább közelengednek magukhoz. A mai után valahogy még fontosabbnak érzem az előző, a DLC-t feldolgozó epizódot, ami egy pozitív dolog, mert ez is azt jelzi, hogy a The Last of Us nem hiába tesz meg kisebb kitérőutakat, mert ezek a vargabetűk mind hozzátesznek a fő karakterekhez, illetve a közöttük húzódó viszonyhoz. Mostanra pedig a játék után a sorozat is bebizonyította, hogy ennek a történetnek a szíve a két főszereplő mélységesen emberi kapcsolatában rejlik. Plusz pont Ellie egyes jeleneteiért, eddig kicsit féltem, hogy Ramsey nem lesz hiteles a második évadban, viszont a ma látottak után nincs több kételyem, nincs több kérdésem. Bella Ramsey Ellie, Pedro Pascal pedig Joel, aki pedig azt mondja, hogy félrement a casting, annak nem hiszek. Egyébként csak én nem vettem észre Ashley Johnson-t a részben? Troy Baker-t akkor is felismerném a hangjáról, ha nem tudnám hogy néz ki, Ellie szinkronszínészét viszont nem tudtam beazonosítani.

Oké, duma, de azért még annyit, hogy Kathleen hidegvérrel végiggyilkolászta a várost, csak hogy eljusson a bosszúszomjának tárgyáig, Henryig. Miért lenne hiteltelen némi habozás a részéről, hisz ha ugyanazzal a hévvel tiporja el testvére gyilkosát, mint bárkit korábban, akkor mi marad neki? A magát rútnak, tökéletlennek látó nő végleg a szeretett bátyja nemezisévé válik. A gyerekszobás jelenet alapján nekem nem tűnik pszichopatának.

És milyen furcsa volt például, h az Angol-USA mérkőzés előtt csak az angolok térdeltek, holott Amerikából indult az egész BLM mozgalom. Na, de ez már tényleg nem ide tartozik...

Jó, de ez még mindig nem egy színész véleménye. Azért mégiscsak az lenne a döntő. Ahogy rákerestem a neten, mindjárt találtam is egyet, akinek nem tetszik, persze egy ciszheteró fehér férfiről van szó, és hát rögtön le is kapták utána a tíz körméről. :)

Caulfield: Pedig leírtam, mi a gond. Az, hogy "a szívbe markolás" az utolsó néhány percre korlátozódik, azt megelőzően pedig dramaturgiailag óriási katasztrófa az egész epizód. Durva időbeli ugrások sorjáznak egymás után (ha jól emlékszem, az egyik szekvenciában betolakodók támadják meg a várost, Bill meg is sérül, majd vágás következik, és már a tolókocsiban vegetáló Franket láthatjuk), ami nemcsak a sztori egységességét amortizálja, de a karakterekkel való azonosulást is lehetetlenné teszi.

"A főhős a saját túlélése mellett mást is, másokat is elkezd számba venni"

Na, ez az, ami teljesen felesleges. Az eredeti Joel egy karcos, megkeseredett ember, aki az egész világot gyűlöli, és nagyjából a játék utolsó egyötödében "növeszt szívet". Ehhez képest a sorozatban egy sokkal simulékonyabb, sőt érzelgősebb (!) figurát faragtak belőle, és így egyúttal sokkal hétköznapibb, unalmasabb is, ráadásul valószínűleg a karakterhez kapcsolódó végső, nagy csavarnak sem lesz akkora ereje.

"Jó, hát szerintem egy láthatóan megbillent figuránál (Kathleen) észszerűséget elvárni felesleges, valahol mintha már ő maga is bele akart volna futni a késbe."

Ez duma. :) Két teljes epizódon át hajtotta a bosszú, aztán földbe gyökerezett a lába, amikor egyetlen lövéssel leszámolhatott volna Henry-vel.

Olórin: ennek akkor lenne sok értelme, ha most gyorsan megnéznék egy csomó szexjelenetet a 2017 előtti, majd az azt követő érából. Nyilván az ember memóriája is kopik, és nem is láttam az összes amerikai filmet az érintett időintervallumban, de olyan szexjelenetre nem emlékszem az elmúlt hat évből, amilyet Eva Green produkált a 300: Rise of an Empire-ben. (2014-ben járunk.) Oké, lehet diznizni, meg covidozni, elfogadom, hogy több tényező miatt alakult ez így, de hogy a Metoo erőteljesen formálja a hollywoodi filmkultúrát, és ezen a téren is érezteti a hatását, azt továbbra is fenntartom.

A Marvel-filmek szexualitás-reprezentációjával kapcsolatban nem nagyon tudok nyilatkozni, mert nem emlékszem, hogy melyik volt az utolsó darab e röhejes marhaságok közül, amelyiket nem 10, maximum 20 perc után kapcsoltam ki. :D

Én amúgy a magam részéről be is fejeztem, ez a beszélgetés is csak megerősített abban, mennyire nem komfortos/élvezetes már számomra a KT-fórumhasználat. (Majdnem szerződtettem is magam mellé egy fórumozás-koordinátort, hehe.)

Jó, hát szerintem egy láthatóan megbillent figuránál (Kathleen) észszerűséget elvárni felesleges, valahol mintha már ő maga is bele akart volna futni a késbe.
A 3. epizódot Billnek szánták és ha megegyezés van abban, hogy szívbe markolás történt, akkor nem egészen világos, hogy végül mi is a gond. Persze, nem vették át egy az egyben a játékot, az évődést, a csapdákat, illetve csak utalás szinten, de lényegében ugyanoda lyukadunk ki.
Emellett Joel megtanul többes számban fogalmazni (akárcsak Bill is, aki domesztikálja a redneckségét). A főhős a saját túlélése mellett mást is, másokat is elkezd számba venni, ő és Tess szert tesznek némi emberségre a Billel és Frankkel kötött kapcsolatuk révén, ami a sötét múltjuk miatt fontos. Ha van a játéknak szellemisége, központi lelkülete akkor pont ez lenne.

"Nem tudom, hogy zajlik pl. egy ágyjelenet egy intimitás-koordinátor asszisztenciájával, szóval erről nem is akarok nyilatkozni, de azért ha valami, a szex kifejezetten az ösztönökből, a spontaneitásból fakadó tevékenység, még akkor is, ha csak két színész játssza el. Ebből kiindulva vannak kételyeim a végeredményt illetően."

Ide kapcsolódva ajánlanék egy interjút:
https://magyarnarancs.hu/mikrofilm/hogyan-kell-pozicionalni-a-szineszeket-ha-intim-jelenetet-vesznek-fel-es-ki-csinalja-ezt-253736
"Soha nem kérnénk arra a színészeket, hogy improvi­záljanak egy verekedést, akkor miért várnánk el tőlük, hogy spontán módon adjanak elő egy szexjelenetet? Az ilyenek forgatása épp olyan, mint egy kaszkadőrmutatvány felvétele, csak épp ha valami félresikerül, a testi helyett a lelki épségük sérül."

"szürreális bossfight meg van az 5. részben"

Az nem bossfight, hanem túlméretezett, tömeges gyilokpornó, és bár valóban van egy-két remek pillanata, azért hatalmas marhaságokat is találni benne. (Bár egy egész hadsereg várja a parancsát, Kathleen nekiáll alkudozni Henry-vel, aki tőle nagyjából öt méterre kuporog egy kocsi mögött. Kvázi megvárja, míg a fertőzöttek megérkeznek a helyszínre, hogy mindenkit szépen megcirógassanak. A játékban amúgy a protagonisták egy labirintusszerű csatornarendszerben ütköznek meg a fertőzöttekkel, ami eleve sokkal félelmetesebb és szépen fel is van építve, nem csak egymás után sorjázó sokkhatásokból áll.)

Mondasz példákat arra, hogy mondjuk a metoo előtt a 2010-es években milyen szexualitásábrázolás volt Hollywoodban, ami azóta nincs? Az egyik fő példaként a szexualitás kilúgozására pont az MCU-t szokás emlegetni, ami az első pár filmre még talán nem igaz (ld. Tony Starkot kihangsúlyozott libidóját), de kábé a 10-es évektől kezdve már abszolút (vagyis ha valamivel, valóban sokkal inkább egybeesik a Disney felvásárlással, mint a metoo-val.)

Egy tényezőt neveztél meg oknak egy jelenségre. Én csak kibővítettem több tényezősre, mint ahogy az is.

"A sorozatnál főleg a gamerek hiányolnak több akciót,"
hát én pont nem ezt olvasom a magyar kommentelőknél (mást meg nem olvasok), idáig a legtöbb komment azzal jött, hogy "hát, nem ismerem a játékot, de ilyen unalmas sz*rt már rég láttam..." hsz-ek jöttek
Mit hiányolnak gamerek több akciót? hát a játék se volt egy akciódús, ott is a történet dominált végig. Ok, nem sétaszimulátor volt, de a sztorira fektették a hangsúlyt a konstans darálás helyett..

szerintem nincs azzal gond, hogy változtatnak az alapanyagon, és hát Neil Druckmann is ott van, meg a játékban több karaktert játszó "színész" is visszaköszön, pl majd most Troy Baker is. Csak lenne ellenvetésük nekik is, hogy hát ezt nem így kéne. Ha ez így lement mindenki torkán ott, annak oka van. Az más kérdés, hogy az HBO ebbe még mennyit szól bele, de nem érzem azt, hogy pont a fent említett nagy nevek ne hátráltak volna ki, ha amúgy olyan dolgok kerülnek bele a sorozatba, ami nekik nem tetszik

"ha mikrokozmosz ábrázolgatás van és például a Billel való évődés hosszabb taglalása, akkor épphogy talán jobban leül a történet"

És ezt pontosan mire alapozod?

"könnyen az évad szerkezetének a megborulását okozhatta volna, ha Bill sztorija nem csak flashback szintjén kerül elmesélésre"

Az évad szerkezete már egyébként is "megborult" például akkor, amikor a feleslegesen hosszúra (több mint egyórásra) nyújtott, eléggé öncélú (filler)epizódot (igen, a harmadikra gondolok) egy olyan rész követett, mely negyven percbe (!) sűrítette a sztori előremozdítása szempontjából nélkülözhetetlen történéseket.

"A szívbemarkoló dráma Frankkel többet ad, mint Ellie froclizása"

A szívbemarkoló dráma nagyjából 5-6 perc a játékidőből, előtte pedig lófasz sem történik az egész epizódban. :D A játékban ehhez képest kapunk egy fantasztikus dialógusokkal teli, dinamikus, hangulatos és akciódús chaptert, nem mellesleg kiváló karaktereket, és igen, "szívbemarkoló drámát" is (Frank és Bill tragikus történetszála ugyanis itt is megjelenik - igaz, kicsit másképp, de ez korántsem baj -, és pont annyi súlyt és játékidőt kap, amennyi jár neki.)

És? Hol itt az ellentmondás? A felsorolt tényezők nem zárják ki egymást.

A sorozatnál főleg a gamerek hiányolnak több akciót, mert túl érzelmesre vették a formulát. De ha mikrokozmosz ábrázolgatás van és például a Billel való évődés hosszabb taglalása, akkor épphogy talán jobban leül a történet (fennáll az esély, hogy beleveszik a bozótosba, mint anno a Walking Dead). Másfelől meg látva az ötös részt, ahol a testvérpárral van érdemi kapcsolat, ütős végkifejlettel, könnyen az évad szerkezetének a megborulását okozhatta volna, ha Bill sztorija nem csak flashback szintjén kerül elmesélésre. A szívbemarkoló dráma Frankkel többet ad, mint Ellie froclizása. A karakter skizó és az emberi kapcsolatok terén bumfordi vonásai így is átjönnek, szürreális bossfight meg van az 5. részben.

Nem hinném, hogy ez annyira a metoo hatása, mint pl az, hogy a Disney felvásárolta a piac jelentős hányadát. Ők még mindig túl komolyan veszik a korhatás besorolást a bevétel érdekében. Intimitás koordinátor feltételezi, hogy van intim jelenet. De ha nem írják bele a forgatókönyvbe, hogy főműsoridőben, gyerekek is nézhessék a legtöbb filmjüket, akkor nincs arra sem szükség. Ők csak egy stúdió, de rengeteg film kerül ki a kezeik közül és a bevételük miatt iránymutatók lehetnek a többieknek is...
Plusz nem elhanyagolható a Covid hatása sem, mert az is kipucolhatta ezeket a jeleneteket a forgatókönyvekből, hogy kötelező távolságtartás, maszkviselés stb miatt nehezített pálya lett az ilyen jelenetek legyártása. Mert ha valaki megbetegszik és le kell állítani a forgatást, az nem az a kockázat, amit akár a nagy, akár a kis produkciók megengedhetnek maguknak.
Ez nem ennyire egytényezős, hogy rá lehessen mutatni, hogy csak a metoo következménye. Közben a piac is épp nagy változásokon ment át a felvásárlásokkal, streaming térnyerésével és beütött egy járvány is.

"És tényleg túl van ez beszélve (főleg Magyarországon, ahol ennek, Amerikával ellentétben, vajmi kevés gyakorlati jelentősége van a hétköznapokban), de ehhez annyit fűznék hozzá, hogy ezeket a témákat sosem én vetem fel, mindig csak reagálok, amikor már elindult a "megint egy fekete/meleg/stb." méltatlankodás"

Az ilyen beszélgetéseket legtöbbször a média generálja. Még tematikus - tehát filmes - oldalakon is a "Bella Ramsey nembinárisként coming outolt" típusú szalagcímek virítanak, ahelyett, hogy magáról a sorozatról mint szellemi produktumról állítanának valami relevánsat.

"A szexualitás eltűnése a filmekből nem jó, de egyáltalán nem is a metoo miatt van, hosszú-hosszú évekkel előtte elprűdiesült Hollywood."

Hollywood mindig is prűd volt a szexualitás ábrázolását illetően, ez igaz, de a testiség, horribile dictu a meztelenség megjelent az egyes filmekben, egyes esetekben kifejezetten merész szcenírozással. Az utóbbi években - kis túlzással - olyan érzésem van, mintha az egyes hollywoodi filmek cselekményvilágában nem létezne a szex. Hozzáteszem, a Metoo óta az egész társadalom sokkal prűdebbé vált (ami szintén nem szerencsés), és érezhetően ez a prüdéria is beleszüremlik a kortárs hollywoodi filmekbe.

"Nem tudom, lehet, hogy az eszközök nem a legkifinomultabbak, de nyilván majd fejlődnek, csiszolódnak idővel."

Nem tudom, hogy zajlik pl. egy ágyjelenet egy intimitás-koordinátor asszisztenciájával, szóval erről nem is akarok nyilatkozni, de azért ha valami, a szex kifejezetten az ösztönökből, a spontaneitásból fakadó tevékenység, még akkor is, ha csak két színész játssza el. Ebből kiindulva vannak kételyeim a végeredményt illetően.

Honnan kerüljön át az off topikba? Hányadik hozzászólástól? Vagy maradjon még itt? Szerintem még határeset.

Mindig lehet nemet mondani! Az, hogy akkor nem kapsz szerepeket és sztár se leszel talán soha az meg más kérdés. Ha meg valaki azt választja, hogy az akar lenni, bármi áron az így járt! 20 - 30 év után meg amikor már sztár s elkezdene ezen nyilvánosan siránkozni vagy bánkódni inkább menjen el egy lélekgyógyászhoz... Mindenki jobban járna szerintem!

Ez a képmutatás mindenre jellemző, lásd ruhaipar. Mondjuk úgy: a kapitalizmusra magára jellemző.

Ez a képmutatás a labdarúgásra is jellemző. Angliában térdelgetünk, Németországban szivárványszínekben pompázunk, aztán elmegyünk Katarba focizni. Hát gratulálok!

Sokkoló egyetértések következnek :)
Igen, Hollywood képmutató. Nem is állítottam, hogy a progresszivitása nem pénztárca-központú.
És tényleg túl van ez beszélve (főleg Magyarországon, ahol ennek, Amerikával ellentétben, vajmi kevés gyakorlati jelentősége van a hétköznapokban), de ehhez annyit fűznék hozzá, hogy ezeket a témákat sosem én vetem fel, mindig csak reagálok, amikor már elindult a "megint egy fekete/meleg/stb." méltatlankodás.
A szexualitás eltűnése a filmekből nem jó, de egyáltalán nem is a metoo miatt van, hosszú-hosszú évekkel előtte elprűdiesült Hollywood. (Az viszont, hogy egy bizonyítottan ocsmány visszaélésekkel teli, ill. azokat normalizáló rendszerben elkezdenek vigyázni a forgatásokon a színészek biztonságára, komfortjára, nemhogy nem probléma, egyenesen örömteli. Nem tudom, lehet, hogy az eszközök nem a legkifinomultabbak, de nyilván majd fejlődnek, csiszolódnak idővel.)

", és ez gyakorta LMBTQ-tartalmak kiollózását is jelenti"
pont volt valamelyik nap cikk hogy a 7. részben lévő elcsattant csókot is kivágták pár országban...

Mielőtt még elájulunk Hollywoodtól, amiért annyira progresszív, annyira a társadalmi igazságosság előmozdítása motiválja, annyira szívén viseli a legkülönbözőbb faji és szexuális kisebbségek sorsát, azt se felejtsük el, hogy az Álomgyár rengetegszer megengedi, hogy a számára kulcsfontosságú külhoni piacokon (elsősorban Kínában, de olykor a Közel-Keleten, sőt Oroszországban is) az uralkodó konzervatív ideológiának megfelelően cenzúrázzák a filmjeit, és ez gyakorta LMBTQ-tartalmak kiollózását is jelenti. Jó lenne eldönteni, hogy csak a nyugati világban hadonászunk a kis morális lángpallosunkkal, vagy az egész glóbuszon. Jó lenne eldönteni, hogy a magasztos társadalmi üzenet-e a fontosabb, vagy az, hogy lefeküdjünk a kommunista Kínának a jelentékeny mértékű profit érdekében. A kettő együtt nem megy: azt úgy hívják, hogy képmutatás.

Egyébként pedig szerintem ez az egész diskurzus mérhetetlenül káros. Nemcsak itt, hanem az online tér megannyi egyéb szegletében is. Nem ártana visszatérni a régi, jól bevált gyakorlathoz és esztétikai-művészi szempontok szerint értékelni a filmeket/sorozatokat. És a TLOU erre remek alkalmat adna, mert izgalmasan ellentmondásos, mondhatni ezerszínű tévészéria, mi több, a videójátékkal való összevetése is rengeteg érdekes konklúzióhoz vezethet, ehhez képest itt - és ezernyi más platformon is - szinte csak bőrszínekről, szexuális orientációkról, leszbicsókról, homofóbiáról és rasszizmusról lehet olvasni, vagyis az ideológia ingoványába fojtunk egy műalkotást, ami ettől sokkal többet érdemelne. (Mondom ezt úgy, hogy szerintem a sorozat rengeteg sebből vérzik, de szerintem ragyogó alapja lehetne ennél elmélyültebb eszmecseréknek is.)

"Túl azon, hogy a metoo a legfontosabb és legjobb dolog, ami Hollywoodban történt a XXI. században"

De ugye akkor annak is örülsz, hogy a Metoo-szellemiség hatására szinte teljesen eltűntek a hollywoodi filmekből a szexjelenetek, sőt általában véve a szexualitás, a testiség, az intimitás reprezentációja is durván háttérbe szorult? :) És ha nemes is a szándék, ami az "intézmény" mögött rejlik, számomra az "intimitás-koordinátor" kifejezés is annyira orwelli/kafkai, hogy arra szavakat is nehezen találok.

És ebbe a fehéreket is beleveszed? Tehát ha direkt fehér bőrűre van írva a szerep, de "ezt a történet maga nem indokolja"?
Senkit sem különböztetünk meg, persze, de ha már eleve van egy megkülönböztetésre épülő rendszer, akkor azt nehéz máshogy lebontani, mint a megkülönböztetés kényszerített eltörlésével. Vagy - kérdezem megint - van más ötleted rá?

Erre csak azt tudom mondani, hogy olvass utána, mármint a dolog pszichológiájának, millió tudományos alapú írás van arról, hogy ezek a szólamok ("miért csak most lépett elő", "miért nem lehetett nemet mondani" stb.) miért hamisak, sőt károsak - és ezeknek a tudományos alapú írásoknak, tanulmányoknak az ellentétes oldalán nincs semmi, csak vagdalkozó áldozathibáztatás.

Nem véletlenül idéztelek hosszan. A direkt rasszra írt szerepek (persze, ha ezt a történet maga nem indokolja) baromira nem az egyenlőség irányába mutatnak. Egyébként, a hogyanra vonatkozó kérdésedre az elméleti válasz nagyon egyszerű: senkit nem különböztetünk meg sem pozitív, sem negatív szempontból olyan dolog miatt, amiről nem tehet. Nyilván a gyakorlatban ez sokkal bonyolultabb, mint papíron, de az inverz diszkrimináció szerintem semmiképpen nem része ennek.

"Túl azon, hogy a metoo a legfontosabb és legjobb dolog, ami Hollywoodban történt a XXI. században, nem nagyon értem, mi köze ehhez a témához, hisz mindaz, amiről most beszélünk, rég folyamatban volt 2017 előtt."

Ne haragudj, de erre nehéz mit írni... Mi a jó abban, hogy rögtönítélő bíroságok tönkre teszik egy élet munkáját? Azt aláírom némelyik egy gazember, de azon "áldozatokról" sincs egy picivel se jobb véleményem, akik 20-30 év után szolnak az őket ért attrocitásokról, mikor már befutottak! Mindig van választási lehetőség, lehetett volna 20-30 éve (is) nemet mondani, ha nem tetszik. Az meg, hogy beválalta utána sztár lett s évekkel késöbb hisztizik a "traumája" véget egy-egy "áldozat" az nekem gyomorforgtó.

De az utazgató nomád csapat simán otthagyhatja a rasszjellegeit mindenfelé, ahol jár, és eltölt némi időt, összemelegszik a helyiekkel. Aztán ezek is felkerekedhetnek, akár csatlakozhatnak nomád elődeikhez stb. stb. Amit a végén írsz, azt én is írtam lentebb.

Arra nincs magyarázat, hogy egy párszáz fős nomád csapatban mindenki másfajta rasszjelleggekkel bír, ha utazgat sokezer kilométert évezredek alatt, ha nem. Akik egymás között szaporodnak, azok elkezdenek hasonlítani egymásra, elszaporodnak a mutációik, stb. A diverzitás mindig csak egy pillanatfelvétel. A gyapjaslábúak az eredeti leírás szerint mind barnább bőrűek, ezért adta volna magát, hogy mindenki egy bizonyos barnább vagy barna típushoz tartozzon, de az nem elég progresszív. De ez csak a logikai probléma, a másik probléma szerintem nagyobb ebben az esetben: hogy ez az egész egy álca afelett, hogy mennyire nem nyitottak és bevállalósak a gyártók, inkább átfestik a már bevált brandeket.

Ugye véletlenül idéztél tőlem ilyen hosszan, és csak a végére, a kvótára érted, hogy pozitív diszkrimináció? Remélem. Az amúgy tényleg az, persze. És sajnos szükséges - hiába írod, hogy nem ez a módja, azt nem írod, hogy akkor mi. Ha kialakult és megkövesedett hosszú évtizedek alatt egy rasszista rendszer, akkor az nem fog önjáró módon, külső nyomás nélkül megváltozni (max csak nagyon-nagyon hosszú idő alatt), hisz azok tartják fenn, akiknek érdeke, hogy úgy maradjon. Az eszed megállhat, de a világnak mégiscsak mennie kéne előre.

Ivan/: Túl azon, hogy a metoo a legfontosabb és legjobb dolog, ami Hollywoodban történt a XXI. században, nem nagyon értem, mi köze ehhez a témához, hisz mindaz, amiről most beszélünk, rég folyamatban volt 2017 előtt.

Dominique Fernandez a Ganümédész elrablásában ír arról, hogy kb. a 80-as évek közepétől kezd megjelenni a filmben az (és kb. Almodóvar-ral), hogy a filmben a melegség nem, mint aberráció jelenik meg (pl. Kötél), vagy éppen nem azért egy meleg szereplő a film főhőse, hogy bemutasson egy tragédiát (pl. A fiúk nem sírnak). Egy tragédiát, ami a nemi identitása, különbözősége miatt éri.
Hanem egyszerűen egy meleg férfi/nő/queer jelenik meg.
Nem regén láttam A bostoni fojtogatót (1968, amerikai) ahol a rendőrök felkutatnak minden regisztrált! aberráltat, például a homokosokat is. A felügyelő, pedig amikor bemegy a melegbárba, azt mondja, alá szállt a pokolba, vagy valami ilyesmi.

És ez nem volt olyan régen. Se 68, se a 80-as évek közepe. Hollywood most kezdi helyretenni a dolgokat, rendezni a soraikat, igen, néha túlzásba eszik, ahogy Hollywood szereti is a túlzásokat.
De itt Magyarországon, hol tartunk még? Nem éppen most zajlik a sorok rendezése. Sőt.
Szóval a többségben lévő negatív hang releváns, hiszen eddig az volt a természetes, hogy rejtve vannak a melegek. Most meg sokk terápiaként minden honnan bújnak elő, mint a gombás zombik.
Ha Hollywoodnak ilyen sok idő kellett, akkor Magyarországnak? Fárasztó a türelem. De legalább vannak ezek a filmek, sorozatok, és akarva akaratlanul elindul egy párbeszéd, akár egy zombi horror kapcsán is. Ez pedig jó, nagyon jó.

osztom én is ezt a véleményt, írva úgy, hogy még nem ültem le a sorozat elé, de mivel állandóan a képem elé van tolva és napi szinten követem sorozatjunkie-n, meg ahol még lehet... (és igen, játszottam a játékkal, nem is egyszer és még játszani is fogok :) )

Mennyire látszik, hogy magyarok vitáznak! Ha nyugaton zajlana mindez, akkor szerintem nem Olórin nézete lenne a kisebbség... Mennyi ideig tart Magyarország igazodása a nyugati-amerikai világlátáshoz?

A tanári tapasztalatom azt mondatja, hogy a most felnövő generáció már sokkal inkább Olórinnal értene egyet.

"Korrekció alatt azt értem egyszerűen, hogy már nem csak fehér hetero férfi szerepek vannak. Hanem mondjuk írnak eleve egy csomó fekete szerepet, amire valóban - na bumm - nem pályázhat fehér színész. És? Vagy írnak egy szerepet, aminek nincs belőve a bőrszíne, és kaphatja fehér vagy fekete (vagy bármilyen) színész. Még a kvótát sem tartom ördögtől valónak - ha mondjuk elvárás, hogy legyen fekete színész egy filmben?"

Nem akartam belefolyni ebbe a vitába, de ne már... Amiről írsz, az színtiszta diszkrimináció. Hátrányos megkülönböztetést nem lehet utólag jóvátenni pozitív megkülönböztetéssel. Ha társadalmi egyenlőséget akarunk, annak nem az a módja, hogy a szerepeket cserélgetjük. Ha valaki a származása, szexuális orientációja, etc. miatt kerül vagy nem kerül akármilyen pozícióba, az diszkrimináció, tök mindegy, hogy ez neki momentán jó vagy sem. A következetesen, egyetlen okból átnőiesített vagy átfeketésített filmekkel pont ugyanazt csináljuk, ami ellen elvileg tenni szeretnénk. Értem én, hogy sokan valamiféle vezeklést várnak el egy korábban nyilvánvalóan diszkriminatív társadalmi rétegtől, de egyrészt azok az emberek már meghaltak és a leszármazottaik nem felelősek az ő tetteikért, másrészt a nagy igazságosztásban pont az eredeti cél veszik el: a valódi társadalmi egyenlőség. Eszem megáll...

"Hollywood bele van ragadva a múltba, szinte minden valami régi IP-nek a remake/rebootja, feldolgozása, adaptációja - és hát régen kis túlzással minden karakter alapjáraton fehér, hetero férfi volt (megint csak: talán egyetérthetünk abban, hogy ez nem volt helyes)."

Márpedig teljesen helyes volt az úgy! Az volt az akkori uralkodó világrend, nyilván az akkor készült alkotások ezt képezték le.

"Hollywood igyekszik követni az idők szavát, diverzebb lenni, megjeleníteni olyan társadalmi csoportokat is a vásznon/tévén, amik szerves, spontán részét képezik a világnak, főleg Amerikában, és amiknek korábban nemigen osztottak lapot (talán egyetérthetünk abban, hogy ez a törekvés helyes, ha nem, eleve nincs miről beszélnünk)."

Nyilván nem osztottak lapot, tekintve alacsonyabb rendű / besorolású kasztok voltak. Nyilván ez azóta változott, de nem szerencsés akkor se ami most zajlik. Rohadtul túl van tolva a bicikli, és átment az egész egy nevetségesen szélsőséges helyzetben. Az egész valahol a Me Too mozgalommal durvult be igazán. Nos annak a mozgalomnak szerintem sose lett volna szabad ilyen formában megszületnie...

Mondjuk ha ismered Tolkien mitológiáját a LOTR-on túl, akkor tudod, hogy a különböző népcsoportok sok ezer év alatt keresztbe-kasul beutazták Középföldét (egyesek meg az azon túli régiókat is). Szóval nem, még mindig nem látom problémának a dolgot :) (De a sorozat minőségében amúgy - sajnos - egyet kell értenem.)

Szerintem a Rings of Power-ben például igenis röhejes egy kicsit ez az egész erőltetett diverzifikálás, annál is inkább, mert a valóságban az együttélés megszünteti a diverzitást, az eltérő rassz-jelleg pont a fizikai elszigeteltségből jön létre, tehát idétlen az összevisszaság. Oké, fantasy, nincsenek szabályok, ott működhet másként a genetika is, ez igaz. Viszont így, átszínezve viszont előjön egy olyan probléma, ami szerintem pont a nem fehérekre nézve sértő, mégpedig az, hogy kénytelenek az európai kultúra mítoszaiba beletelepülni a másszínűek, ahelyett, hogy az ő mítoszaik lennének képernyőre víve, mert annyira nagy tolerancia és nyitottság azért nincsen ezekben a szuper progresszív vállalatokban, hogy valami afrikai / óceániai / stb. mítosz / mese legyen sorozatként filmre víve. Az kockázatos lenne, ott nem garantált a lovetta, szóval nem.

Viszont a Rings esetében tök jó lenne, ha ez a nüansz lenne a legnagyobb baj az egész, nem pedig az, hogy fosul van megírva, fosul van előadva, és igazából minden szempontból rossz.

Hogy egy kortárs USA-ban játszódó történetben valakit feketére cseréltek, annak túlzott jelentősége nincsen szerintem. Irreleváns.

Egyébként az ilyen nagy világnézeti viták közepette rendre kimarad az az egyszerű tény, hogy maga az USA is sokkal diverzebb ország lett az elmúlt tíz évben, magyarán a fehérek aránya a 80-as évekig karcolta a 90%-ot, és csak a 2010-es években csúszott 70% alá a fehér latinok nélkül (amely kategóriából az ilyen nagyrészt európai génekkel rendelkező Jenna Ortegák is kieshetnek). Tehát értelemszerűen több fehér színész volt egy fehérebb országban, wow. Hollywood multikultibbá válása kéz a kézben jár az amerikai demográfiával, mivel bevételből élnek, és ehhez kell a helyi filippínók vagy az őslakosok, valamint a bővülő középosztályú afrikai és ázsiai országok pénze is.

Egyáltalán hol választod szét, hogy mi stúdióérdek, és mi alkotói szabadság? Mintha azt feltételeznéd, hogy egy fekete/meleg/stb. beleírása valamibe törvényszerűen az első kategóriába esik. Mi alapján teszed? (A LOTR-t sem értem, miért nem illene bele az univerzumba, de mindegy.)

Korrekció alatt azt értem egyszerűen, hogy már nem csak fehér hetero férfi szerepek vannak. Hanem mondjuk írnak eleve egy csomó fekete szerepet, amire valóban - na bumm - nem pályázhat fehér színész. És? Vagy írnak egy szerepet, aminek nincs belőve a bőrszíne, és kaphatja fehér vagy fekete (vagy bármilyen) színész. Még a kvótát sem tartom ördögtől valónak - ha mondjuk elvárás, hogy legyen fekete színész egy filmben? Van rengeteg fekete színész, akiből lehet választani, a verseny adott, hogy mindenképp tehetséges ember kapja. (És ha pl. anno nem lett volna a 80-90-es években szinte minden filmben kötelező vicces fekete mellékszereplő - kvóta, ugye -, akkor valószínűleg nem tartana ma ott a feketék reprezentációja a filmvilágban, ahol tart. Szóval ennyit a kvóta állítólagos kontraproduktivitásáról, mielőtt az is felmerülne, mint ahogy ilyenkor általában fel szokott.)

Azért, mert az alkotói szabadság sérül, ha ilyesféle stúdióérdekek mentén kell a karaktereket és a forgatókönyvet megírni, kigondolni (de tény, hogy ez csak egy aspektus a számtalan közül, ami amúgy is megköti az alkotók kezét a profitorientált mainstream filmvilágban).

A GYU esetén nem a logikával van baj, hanem egyszerűen az eddig megismert univerzumba nem illik ez bele, valahogy nem konzisztens.

Mit értünk korrekció alatt? Azt, hogy mostantól a politikai és egyéb trendektől függetlenül csak a tehetség számítson, vagy azt, hogy valamilyen kvóta alapján legyen a filmes stábban x % kisebbségi? Az előbbi üdvözlendő, a másik kontraproduktív - ezért írtam, hogy az magának a protekciót nyert személynek sem jó, ha mondjuk azt érzi, hogy nem csak a szakmai tudása miatt kapta meg a pozíciót - imposztor szindróma. És ez más, mint a régi Hollywood zsigeri rasszizmusa, kétségkívül nem rosszabb, de attól még nem biztos, hogy ez a követendő út.

@Chris - köszi a példákat, és megjegyzem, hogy nem ismerem sem a játékot, sem a sorozatot, szóval tökéletesen offtopik az okoskodásom :D csak azért szólaltam fel, mert ennél általánosabb jelenségekről kezdtek el peluék vitázni.

Miért lenne "öncélú"? Szerintem a 4238-ban erre adtam magyarázatot, amit mintha el is fogadtál volna. (Sajnos a LOTR esetében semmilyen magyarázatot nem tudok elfogadni arra, hogy miért baj, ha vannak benne fekete törpök, hiába élnek a föld alatt, ennél nagyobb "tudománytalanságokkal" van tele az egész fantasyvilág.)

Tehát azt aláírod, hogy az 50-es években azért nem voltak nagy számú nem fehér fehér színészek, mert fulltotál, zsarnoki kőrasszizmus miatt ki voltak zárva a rendszerből, csak azt nem értem, innen hogyan jutsz el oda, hogy az a nagy igazságtalanság, ami ma van - holott most a régi igazságtalanság korrekciója folyik. Nem az a baj, hogy most diverz szerepek és színészek vannak, az a normális. Az a baj, hogy régen nem voltak ilyenek.

Tény, hogy vannak olyan filmek, sorozatok (és most tágabbra nem akarom húzni a szcenáriót, mert mégis egy filmes oldalon vagyunk), ahol izzadságszagú és hiteltelen az, hogy a kisebbség egyes résztvevőit húzzák be ilyen-olyan karakterekre. Pl. rögtön eszembe jutott a nemrég mozikba került Ecc, pecc, ki lehetsz?, ahol Agatha Christie férjét, Max Mallowant játszotta egy fekete színész. Egy ilyet én sem tartok helyénvalónak, nemcsak azért, mert Mallowan egy valóban élő ember volt, hófehér angol és francia ősökkel, de még okot és helyet sem adtak annak, hogy ez a változtatás érvényt szerezzen. Itt mondhatni jogosan hördülnek fel a nézők, hogy nolám, ezt aztán jól megnetflixezték. Miközben egy olyan aprócska szelete a filmnek, hogy szinte fel sem tűnik (és itt fel is merült, hogy akkor tényleg miért kellett), de erről bővebben a film topikjánál már írtam.

Ugyancsak izzadságszagú és borzalmasan ötlettelen, amikor olyan kitalált karaktereket "píszísítenek", akiknek pl. szexualitásuk egyáltalán nem része és lényege a karaktereknek. Vilmáról már évtizedek óta úgy beszéltek egyes erősen konzervatív közegben, hogy a homoszexuális propagandát erősíti, és hogy ezért az egész Scooby Doo-sorozat ártalmas a gyerekekre (tényleg volt ilyen, egy ilyen témájú könyv teljes fejezete a karakterről szól, nem linkelek, mert nem szeretném terjeszteni ezt a mélységet), miközben soha senki nem foglalkozik azzal, hogy Vilmának milyen a szexualitása. Egyszerűen nem szükséges, soha nem is volt lényeges (az új sorozatról nem tudok nyilatkozni, azt hallottam, hogy lehordták a sárga földig). Ugyanígy felreppent a hír, hogy valamelyik Star Wars-karakter (biztos nem keresem most ki, jobb is, hogy elfelejtettem) homoszexuális, amiben nem az a rossz, hogy ilyen vagy olyan, hanem az, hogy ezzel foglalkozunk. Nem mindennek kell találni névelőt, mert semmilyen szempontból nem releváns a történetre nézve. Ezzel nem hozzuk közelebb a régi szemellenzős világot az új elfogadóbbal, sőt.

Ezekben a húzásokban borzalmas ötlettelenséget érzek, ahol az írók tényleg vért izzadva próbálnak új aspektusokat találni már régen kitalált karaktereknek, mert nincs már más bőr, amit lehúzhatnak. Vagy legyenek új karakterek, megfelelve a világ előrehaladásának és nagyon helyes érzékenységének, vagy adjanak értelmet, talajt a régi karakterek minden egyes új attribútumának.

De az, hogy mindez a Last Of Usnál bukkan fel, nagyon is meglepő. Mert itt igenis van helye annak, hogy megjelennek különböző bőrszínek, különböző szexualitások. Szerintem abszolút hihető, hogy Joel és Tommy testvérek, mindketten erősen latinók, Sarah édesanyját pedig nem látjuk, így szintén hihető a félvérsége, Maria pedig olyan kis mellékszereplő a sorozatban, hogy igazán nem érdekes, milyen bőrszínű. Bill és Ellie szexualitása pedig nagyon is gerince a történetnek.

A másik témához, amit a Player cikke hoz fel:

Nekem különösen tetszik, hogy ennyire lassú, komótos a sorozat tempója. Ha minden sarkon állna egy akciójelenet, ha tele lenne tűzködve horrorral, mint ahogy a játékban van, akkor az én lelkesedésem hamar elveszne. Legalábbis így tippelem, persze lehet azt is úgy, hogy odaszögez és nem enged - nem állítom, hogy nem -, de zombifilmet, -sorozatot már láttunk sokat. Főleg úgy, hogy a Last Of Us nézőinek nagy része valószínűleg már végigment pár Walking Dead évadon, megnézte az összes nagyszabású filmet a témában, a zombitéma pedig mégsem akkora truváj, hogy egy kilencrészes évad minden egyes részére jusson egy vagy több zúzda. Ez játékon biztosan brutálisan jól működik, teljesen más élmény is lehet, de ahogy Olórin lent írja, a film nagyon más világ, a sorozat egyik legjobb húzásának tartom, hogy nem egy végnélküli horrort kapunk az arcunkba.
Másfelől pedig egy olyan sorozat lesz ez is, aminek már eleve lesz második évada, így van jó sok idő és tér arra, hogy borzalmakat lássunk. Ha csak felmerül az, hogy milyen lassan építkezik az első évadában a Breaking Bad vagy a Trónok harca (és itt vegyük csak az utóbbit), és milyen sokáig ígérgetett nagyot, akkor szerintem egészen nyugodtak lehetünk abban, hogy az alkotók nem hagyják ki a feketelevest. Egy alapos karakterábrázolással, hangulattal megáldott felvezetés után pedig jobban esik a finálé. Sőt, akkor igazán. Na de erről majd beszélünk két hét múlva.

Nyilván ott nem zavaró, hiszen ahogy mondod, Gotham nagyváros, és éppen miért ne lehetnének diverz karakterek benne? Nagyon sok helyen azonban a konzisztencia sérül (lásd Bridgerton a fekete nemesekkel, vagy az új GYU a fekete törpökkel), vagy egyszerűen a nézők fejében levő karakterképet cserélik le öncélúan az új trendek miatt (Kis hableány, Scooby-Doo).

A kvótát csak példának hoztam, hogy az is napjaink trendjeinek egy káros mellékterméke, ami valamennyire összefügg ezzel a jelenséggel, amit most boncolgatunk. Szerintem sántít a példád - az ötvenes évek hollywoodjában nem voltak olyan nem fehér színészek, akik szóba jöhettek volna komolyabb szerepekre (mivel egyszerűen nem kapták meg a lehetőséget sem a karrierre / szakmai előremenetelre), napjainkban viszont az a dilemma, hogy mivel a stúdiók részéről sokszor elvárás a kisebbségek kvótaként való szerepeltetése, ezért előnybe kerülnek más hasonlóan (vagy esetleg még inkább) tehetséges, de nem kisebbségi aktorokkal szemben.

Szerintem ezek - felülreprezentáltság, felülírás stb. - szalmabábok. Pontosan milyen felülírásról beszélsz? Általában csupa olyan karakterről van szó, akinek esetében a bőrszín/szexuális irányultság mellékes. Ha pedig nem számít, hogy mondjuk Gordon felügyelő eredetileg fehér (márpedig nem számít), akkor miért számítana, ha az új filmben fekete*, amíg a meghatározó karakterjegyei változatlanok?
"nem a szakmai érdemei, hanem egyéb tulajdonságai miatt kap meg mondjuk egy szerepet / lehetőséget"
Ez miért merül fel egyáltalán? Rengeteg tehetséges fehér/fekete/akármilyen bőrszínű színész van, bőven lehet válogatni. Régen valahogy sosem merült fel, hogy lám, egy tehetségtelen fehér fószer kapta az adott szerepet, kiszorítva egy tehetséges feketét, ej-ej, micsoda csúnya politcal agenda!

*Anno, amikor a karaktert kitalálták - rögtön a legelső Batman-sztoriban, '39-ben - nyilván fel se merült, hogy ne fehér legyen. Persze egy rendőrfelügyelő esetében eleve nem lett volna hiteles anno, ha nem fehér (de minden más karakter is alapból fehér volt, szóval mindegy), viszont ma meg már az lenne hiteltelen, ha egy Batman-film minden fontos szereplője fehér lenne, miközben a sztori egy modern amerikai nagyvárosban játszódik.

pelu: Ezt beszéld meg Druckmannal, a játék írójával, aki maga írta így át a karaktereket a sorozathoz. Persze lehet összeesküvés-elméletet szőni, hogy biztos a gonosz stúdió kényszerítette rá, de mivel Druckman híresen nagy esélyegyenlőségi, ezt kétlem.

Továbbá egy olyan játékról beszélünk, aminél alapból odafigyeltek a karakterek sokszínűségére, szóval semmi sem kívánta a további változtatásokat.

Köszi a részletes választ. Az első ponttal teljesen egyetértek, szerintem is alapvetően üdvözlendő, hogy most már sokkal változatosabb a paletta, mint mondjuk 60 éve, és tök jó, hogy emiatt a diverzitás miatt egy csomó új tematika és karaktertípus is megjelent - de úgy gondolom, hogyha ezt a szemléletet a meglévő anyagra nem ráépítik, hanem felülírják azt, akkor azzal mind a rajongóknak, mind pedig a trendek miatt felülprezentált társadalmi csoportnak ártanak. (Sőt, akár az adott színésznek is lehet kellemetlen, ha nem a szakmai érdemei, hanem egyéb tulajdonságai miatt kap meg mondjuk egy szerepet / lehetőséget). Abban viszont teljesen egyetértek, hogy a legjobb az lenne, ha csomó új, eredeti forgatókönyv születne, ahol a kisebbségek is megkapják a méltó képviseletüket (a Fekete Párduc koncepciója nekem például kifejezetten tetszetős volt).

Nem, tényleg annyi vitát lefolytattam már ebben a témában itt (tök feleslegesen), hogy semmi kedvem egy újabbhoz. De egy objektív megfigyelést teszek a kedvedért :)
Az, hogy fehér karakterekből feketét (férfiból nőt, heteróból meleget stb.) csinálnak, valóban nem a legszerencsésebb, de két dologból tevődik össze:
1. Hollywood igyekszik követni az idők szavát, diverzebb lenni, megjeleníteni olyan társadalmi csoportokat is a vásznon/tévén, amik szerves, spontán részét képezik a világnak, főleg Amerikában, és amiknek korábban nemigen osztottak lapot (talán egyetérthetünk abban, hogy ez a törekvés helyes, ha nem, eleve nincs miről beszélnünk).
2. Hollywood bele van ragadva a múltba, szinte minden valami régi IP-nek a remake/rebootja, feldolgozása, adaptációja - és hát régen kis túlzással minden karakter alapjáraton fehér, hetero férfi volt (megint csak: talán egyetérthetünk abban, hogy ez nem volt helyes).
És ebből a kettőből az jön ki, hogy Hollywoodnak nincs más választása, minthogy átírjon régi karaktereket. Merthogy új karaktereket szinte egyáltalán nem írnak. Ha valami, hát EZ a baj.

Leírtam már a 3. résszel kapcsolatban, h nem a melegszál zavart, a másik részét pedig Xuja fogalmazta meg pontosabban. Köszönöm is neki a pontosítást.

Egyébként ha már úgy döntöttek, h a 3. részt feláldozzák az érzelmek oltárán, akkor viszont Joelnek nem kellett volna csak egyszerűen meggondolnia magát. Ott már bőven elkélt volna egy kis akció, ha már akciójátékot adaptáltak...

Vagy épp a fehér bőrt se szeretjük, ha az a karakter pl. történetesen feketeként volt mindig is ábrázolva és úgy van a köztudatban :) Ha lesz érved mellette, hogy ez miért rasszizmus, akkor azt szívesen meghallgatom.

Már rég játszottam volna vele, ha lenne PC-re, de hát...

Xuja: Semmi köze a rasszizmushoz, persze, csak nem szeretjük, ha egy karakternek nem fehér a bőre, oké. Mindegy, hagyjuk, semmi kedvem a 35465. ilyen vitához itt. (Vilmát nem láttam.)

"Egyébként nem játszottam a játékkal, de utánaolvastam"

Na jó, akkor most szépen eldobsz mindent, megfogod a tököd, leteszed a játék elé, és addig nem moccansz onnan, amíg végig nem toltad. Szívesen.

Nyolc-kilenc végigjátszás (easy-től grounded fokozatig) után bizton állíthatom, a Bill's Town a TLOU legjobb, legizgalmasabb és legfordulatosabb fejezete. Az általad említett "csapdakerülgetés" csak az antré, a feszültség valójában Bill megjelenésével izzik be. Mivel ez az első karanténzóna, illetve egyáltalán: emberi közösség nélküli település a játékban, ezért a chapter rengeteget mond el nemcsak a TLOU mikrokozmoszáról, hanem arról is, hogy ebben a világban milyen áldozatokat kell hozni a túlélésért. Bill ráadásul sokkal színesebb, elevenebb, viccesebb (!) karakter, mint a sorozatban, az Ellie-vel való csipkelődős-évődős viszonyának ábrázolása pedig telitalálat. De ez a rész még dialógusok, csapatdinamika és atmoszférateremtés terén is kiemelkedő, sőt itt kerül sor a játéktörténelem egyik legmenőbb és legszürreálisabb bossfightjára is (bloater a fertőzöttek által megszállt iskola tornatermében).

Ehhez képest a sorozat harmadik epizódja épp a hangulatteremtés frontján vérzik el, ráadásul az elbeszélés szilánkos, bumfordi időbeli ugrások (sőt ellipszisek) tarkítják, egyszerűen nincs idő és lehetőség odakapcsolódni ezekhez a karakterekhez - kivételt képez ez alól a tényleg meghatóra sikeredett utolsó vacsora-jelenet, de ez már majdnem csupán annyit ér, mint halottnak a beöntés. Amúgy én nagy várakozásokkal ültem le a széria elé, de a cselekményvezetés annyira botladozó, az egésznek annyira nincs dinamikája, az eredeti történethez hozzátoldott, többnyire felesleges mellékszálak és töltelékkarakterek annyira álmosítóak, hogy jószerivel minden reményemet elengedtem.

Egyébként úgy látom, tényleg vannak jó páran itt, akik még nem játszottak a játékkal, úgyhogy ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy melegen ajánljam nekik. Mondanám, hogy minden idők legjobb videójátéka, csak hát az a Red Dead Redemption 2. (Szinte látom is, ahogy Arthur helyeslően biccent: "Sure.")

Miért ne zavarhatná? Nem azzal van baja, hogy melegek / feketék stb, hanem hogy CSAK azért azok, mert a lobbi miatt így trendibb / eladhatóbb a végtermék, holott az eredethűség vagy a karakterek nem ezt kívánnák meg (de pl az új Vilma soriról mi a véleményed)? Ennek semmi köze a rasszizmushoz, az is zavaró lenne, ha újraforgatnák mondjuk a Beverly Hills Cop-ot egy fehér zsaruval.. akkor annak mi értelme lenne?

Nem tudom, mit mondjak neked. Zavar a melegszál, zavar a mexikói karakter, röhögsz, amikor felbukkan egy fekete karakter, ezeket nem én találtam ki, te magad írtad. Talán érdemes lenne belegondolnod, miért van ez így. (Tudom-tudom, az eredetiben nem így volt, nem fekete volt ésatöbbi, csak nekem ez sajnos mind ilyen "nem vagyok rasszista/homofób, de"-jellegű érvelésnek hangzik.)

Ami a Player cikkét illeti, a hozott példa (Joel meggondolja magát) nagyszerű: egy akció-kalandjátékban minden ürügyet ki kell használni arra, hogy a játékosnak dolga legyen, leküzdhető akadályokon kelljen átverekednie-lőnie magát, viszont a filmnyelvben szerintem sokkal jobb és életszerűbb az a drámai-emocionális megoldás, amit a sorozatban választottak.

Teljes mértékben tükrözi a véleményem:

https://player.hu/kult/the-last-of-us-velemeny

ezek a mai gyerekek...

*"ha nem követné ezt még egy szép afrózás meg mexikóizás is."

Egyébként meg kell kérdeznem, h ebben az esetben mégis hogyan kéne kifejeznem magam? Hogyan kellene ezzel kapcsolatban helyesen megosztani a gondolataim annak érdekében, h leírjam a véleményem, mégha kritikát is fogalmazok meg vele szemben? Csak, mert semmi sértőt nem írtam egyik etnikumra nézve sem. Vagy ez olyan téma, amire csak bólogatni lehet, vagy kerülni inkább, ha nem tetszik?

Ez a baj mostanság, h napjainkban ha más véleményen van az ember ilyen témák esetében, esetleg ne adj isten, kritikát is megfogalmaz, akkor mindjárt azt sugallják felé, h rasszista. Vagy a másik esetben, h homofób. Ennek nagyon nem így kellene lennie, nagyon rossz ez az irány.

Valamennyire idekapcsolódik az élményem az iskolában:
5. osztályos gyerekek, magyaróra, a téma a János vitéz. Megszólalt az egyik 10-11 éves kisfiú:
- János vitéz szomorú volt, mert el kell búcsúznia Iluskájától.
Erre felteszi a kezét az egyik osztálytársa, egy kislány.
- Kikérem magamnak a nők nevében, hogy tárgyiasítsák a nőket! Mi az, hogy "az ő Iluskája"?! Iluska tán a tulajdona?!

Ugyanez az osztály, nyelvtanóra, és épp Karinthy rosszul összetett szavaiból válogattam, és bizony elkövettem azt a "hibát", hogy a fekete gerlicét is a példák közé vettem, ami Karinthy szerint "négerlice".
Azt gondoltam, nevetni fognak ezen, ehelyett viszont az egyik kisfiú felháborodva bekiabált, hogy "rasszista a tanár bácsi".

Az már szíved joga eldönteni, h hiszed-e vagy sem, én tartom, h ez a véleményem.

Az etnikummal kapcsolatban pedig semmi negatív hozzáállás nincs bennem, nagyrészt elfogadó személynek tartom magam. Sarah-t gyönyörű kislány játssza, és végülis Pedro Pascal is latino, miért ne lehetne az a filmbéli testvére, még ha találhattak volna rá jobb castingot is. Semmi fennakadásom nem volt ezekkel kapcsolatban a film nézése közben, viszont akkor azért hangosan felnevettem, amikor megjelent Maria a színen. :)

Annyira erőltetettek az ilyen dolgok manapság a filmekben, főleg az eredeti anyagok ismeretében...

Akár még hinnék is neked a szerelmi szál egyetemes (akár homo-, akár hetero) elutasításában*, ha nem követné ezt még egy szép afrózás meg mexikóizás is. Így kicsit nehezebb.
*Egyébként nem játszottam a játékkal, de utánaolvastam, abban hogy ment a Bill-lel való találkozás, és a sorozatos átírás sokkal érdekesebbnek és izgalmasabbnak tűnik - legalábbis ebben a történetmesélési formátumban -, mint az eredeti a csapdakerülgetéssel és társaival.
Bella Ramsey amúgy szerintem csodálatos, méltó párja Pascalnak, kettejük viszik hátukon az egészet, nélkülük feleennyit nem érne.

Elég nehezen tudom elképzelni az alapanyagból kiindulva, hogy az utolsó két rész ne legyen minimálisan felpörgetve. Már nagyon várom azoknak a reakcióját a fináléval kapcsolatban, akik a sorozaton keresztül ismerik meg a történetet, a promóanyagokban mutatott jelenetek alapján hűen fogják adaptálni a befejezést, szóval szinte biztos vagyok benne, hogy zseniális, egyben pedig provokatív lesz. A kérdés már csak az, hogy a hatodik rész példáját követve mennyire ágyaznak meg a második évadnak az alkotók, gondolok itt egy bizonyos megosztó karakter korai megjelenésére.

Továbbá a legbosszantóbb a 3. résszel kapcsolatban az, h ha kritikát fogalmazok meg vele kapcsolatban, akkor először mindig azt kell megmagyaráznom, h nem Bill és Frank homoszexuális kapcsolatával van elsősorban a bajom.

Lehet, h nem a legjobban fejeztem ki magam, de tudom, h érted, amire gondolok, és nem kell kifejtenem bővebben. Meglovagoltak egy napjainkra jellemző társadalmi szituációt, aminek az érzékenyítése, elfogadtatása éppen csúcsra van járatva. Nem negatívumból írom ezt most, ne is menjünk jobban bele, látjuk, tudjuk, miről van szó, de az egy másik téma. De biztos vagyok benne, h ha csak a játék kiadásának az évéig megyünk vissza az időben, 10 évet, már akkor is teljesen máshogy készült volna el az a 3. rész.

És amennyiben heteroszexuális kapcsolatot mutatott volna be a rész, akkor sem lennék semmivel sem elégedettebb vele, mivel a főszereplők történetéhez a rész ilyen formai bemutatása szinte semmit sem ad hozzá, sőt, a játékban a cselekmény közel sem így alakult, durván át lett írva. Ha csak a játékhoz mérve, hasonlítva nézünk rá, teljesen felesleges az egész. Egy határozottan elkülönülő fejezete a sorozatnak. A kritikám ennek szólt, és nem a homofób beszélt belőlem.

Meleghullám? Ezt nem pontosan értem. Hőhullám? Hamar érkezett a tavasz? Forró lesz a nyár.

Na de, csak annyit kérdeznék: ha heteroszexuális kapcsolatot mutatott volna be a harmadik rész, miként titulálnád? Őszintén kíváncsi vagyok.

Ha a harmadik rész a jin, akkor a hetedik a jang. Joelnél is nyilvánvaló volt Bill és Frank sztorija előtt, hogy végül majd magával viszi a lányt, itt sem kérdés, hogy Ellie meg fogja szerelni a sebesült férfit. A hangsúly a belső és külső közegek aprólékos ábrázolásával a nézőben érzelmi akkordokat befogni kívánó szándékon van - a pláza pedig, mint helyszín a maga tengernyi jelentéstartalmával egyszerűen nem hiányozhat egy coming-of-age-be ágyazott zombitörténetből. Ez zavarba ejtő lehet, mert néhol a készítők bizony snittről snittre lekövetik az alapanyagot, tehát öncélúsággal nehezen vádolhatók. Mégis a komótosság miatt adódhat némi visszatetszés azokban, akik a cselekmény haladását sürgetnék. Szerintem a tempó kifogásolása és a fillérezés kicsit olyan, mintha az ember pörgős akciófilmet várna el egy diavetítéstől - hiába van az akció is ott a műfaji megjelölések között, ha a sorozat valóban nem átall feszegetni a zsáner határait. Legutóbb konkrétan a BSC esetében láttam ilyen mérvű kompromisszum mentességet. Nem annyira a szórakoztatásra mennek rá, hanem mindinkább arra, hogy a nézőben megszólítsanak valami személyeset.
A harapás utáni jelenet pedig, melyben Ellie előbb rombol, majd horgol, illetve a zene, a vágások, a színészi jelenlét… nahát, az príma cucc.

"fogalmam sincs, h fognak megoldani benne jópár dolgot"

mint ahogy az elsőben is: átírással. Nem szolgahű követése az eseményeknek már az első se ugye.

Nekem csalódás a Last of Us, írom ezt úgy, h játszottam a játékkal, és kifejezetten élveztem azt. A korábbi játékadaptációktól persze jobbnak mondható, de attól még nem jó. Darabos a történetmesélés, darabosak a párbeszédek, Bella Ramsay pedig továbbra is rossz választás Ellie szerepére a véleményem szerint.

A 7. részben látható Left Behind DLC bemutatása a történet szempontjából sokkal relevánsabb, mint Bill és Frank története volt. Konkrétan az előbbi meg is történt a játékban, míg utóbbi nem. Nekem az a rész egyértelműen azért készült el, hogy meglovagolja napjaink "meleg hullámát", és akármilyen csúnyán is hangzik, egyértelműen ilyen típusú propaganda. Egyébként még így is lehetett volna jó, ha nem tolják ennyire az arcunkba az egészet, mert a rész remekül indul, a színészekre sem lehet panasz, de a végére az egész beleragad a tömény giccsbe. Kár érte.

Az olyan zavaró dolgokat pedig már csak félve említem meg, h Sarah miért afro volt, Tommy miért mexikói, a szőke párja, Maria, pedig szintén miért afro? Tudom, h nincs igazán jelentőségük ezeknek, de azért bosszantóak tudnak lenni.

a 2. évaddal kapcsolatban pedig komoly félelmeim vannak, mert a játékra visszagondolva, fogalmam sincs, h fognak megoldani benne jópár dolgot. Szerintem ott már komolyabb gondok lesznek.

de pont ezt írtam, hogy engem nem igazán zavar, ha leadnak valamit, aminek szinte minden aspektusát már láttuk valahol máshol, akár egyben, akár külön-külön véve innen-onnan, és hogy szerintem ez elfér, ha a szereplők izgalmasak, kedvelhetőek, jó a játék, a dráma, amit akar azt jól adja vissza (még ha ahogy írod is, nincs semmi új benne)
Amúgy valószínűleg a koncepció, amire mondod, hogy mi lehet amire azt mondták az alkotók, nem is az, hogy mit nem láttak, hanem most ugye meglovagolják a sok jól sikerült játékokat, és adaptálják képernyőre. Az eredmény meg az, amit mondasz, semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna máshol már.
Bár véleményem szerint egy zombis (ha egyáltalán lehet még annak nevezni, mert eléggé statiszt szerepet játszanak csak benne, és tényleg a drámára mennek rá) műben amúgy se lehet már mit kitalálni, amit máshol már nem lőttek volna el.

Amúgy lássuk be, vannak emberek, akik most ismerkednek ezekkel a dolgokkal, mert pl nemrég születtek, és most értek meg arra hogy ilyet is nézzenek. Nem fog minden "fiatal" végigrohanni az elődökön, hogy aztán elkönyvelje magában, hogy ja, ez már a sokadik rókabőr ugyanarról a témáról. Mindig lesz nézőköre egy adott műnek, mert születnek emberek, akik egy idő után megérnek arra hogy megnézzék az adott tematikájú művet.
Szóval jah, simán lehet hogy valakinek ez tök újdonság most így, mert korábban, korából kifolyólag még sose látott ilyet, vagy ilyen tálalásban.

Nem arról van szó, hogy fel kéne találni a spanyolviaszt, inkább arról, hogy van-e egyetlen olyan aspektusa ennek a sorozatnak, ami indokolja a létét? Mi a koncepció, amire azt mondták az alkotók, hogy ezt még nem látta a közönség így ebben a formában. Én sajnos nem igazán látom, legfeljebb néha itt-ott felcsillanni (és olyankor viszont tényleg nagyon jó a Last of Us!).

"mintha a világ első zombifilmje lenne"

szerintem sosincs azzal gond, ha elkészül x+1. mű azzal, hogy hát mint ha sose lett volna még ilyen (mégha kommunikációban ezt nem mondják), én legalábbis szivesen megnézek ugyanabban a témakörben több művet is, legyen az film, sorozat, játék.

Azért egyre kevesebb lehetőség van már feltalálni a spanyolviaszt, és újat adni. A játék se volt több egy zombi-look game-nél, ott is a történetért szerették sokan (én biztosan), és a karakterekért.
Szerintem a készítők célja is ugyanez volt a sorozatnál is, csak hát ami játékok alatt működik, nem feltétlen működik ilyen hosszúra véve egy sorozatnál. Lehet 30 perces részekkel jobban menne, filmként viszont megint nem tudnám elképzelni 2 órába sűrítve.

Szerintem Ellie felnövését megmutatták ott, amikor először használt fegyvert. Ezt nem kellett még egyszer a néző szájába rágni. Az előző részben pedig utaltak rá, hogy érte már veszteség - ez is elég, miért kell ezt negyven percben kifejteni?

Én ezeket pont nem önálló ösvényeknek látom, hanem a sorozat úgy tesz, mintha a világ első zombifilmje lenne, és rá kéne csodálkoznunk az ezerszer látott sablonokra. Mert kb. akkor lehetett tudni, hogy Riley nem éri meg a stáblistát, amikor betoppant az ablakon. Az első perctől világos volt, hogy van fertőzött a plázában, ahogy az is, hogy Ellie-t most fogják megharapni, és döbben rá, hogy immunis.

Nekem ez teljesen irreleváns, mert ugyanazokat a köröket futtatja a karakterekkel. Mi olyat tudtunk meg Ellie karakteréről, személyiségéről ebben a részben, ami nem volt ott eddig? Szerintem semmit, és annak sem kellett egy órában megágyazni, hogy segíteni fog Joel-nek (ebben volt bárkinek kétsége?!).

"mennyire lassan halad a történet a játékhoz képest"
fura, mert az első évad a játék első részét és DLC-jét veszi alapul, tehát ez azért is hülyeség, mert igazából már mindjárt vége az első évadnak és így a játék nagy részét le is fedi vele.

Szerintem elképesztő dolgokat művel ez a sorozat. Zseniális, ahogy "slendriánul" áthúz minden kikövezett utat, és önálló ösvényeket alkot - hogy ennyire prózai metaforával éljek. :) De persze ez a játék érdeme (is). A karakterek, a side-storyk, a sorsfordító finálék... Hamar azzá a sorozattá vált számomra, mint ami fénykorában a Trónok harca volt: teljes talány, hogy mi is vár a következő részben. Hogy ki és hogyan lesz kiírva, hogy mikor kapunk darát, hogy mennyi zsepit kell bekészíteni... Sokrétű epizódok vannak mögöttünk, amik habár erősen különbözőek, mégis kiadnak egy gyönyörű ívet, ahogy haladunk előre, egyre inkább így van. Szerintem ez inkább az író érdeme, semmiképpen nem lehet trehánysággal vádolni.

És kicsit akkor konkrétabban is: nagyon is szükségünk volt Ellie előzménysztorijára, és tökéletesebb helyen nem is lehetne, egyáltalán nem irreleváns. (És itt kicsit a fejemet fogom, hogy tényleg ez a szó hangzott el lent ezzel kapcsolatban.) A visszatekintés egyébként egy kiegészítő pakkból lett adaptálva, a történet szempontjából alapvetően kihagyhatatlan.
És bár biztosan lehet az ilyen visszatekintéseket a megszokott módon, pl. sztoriba ágyazott apró flashbackekkel mutatni, de mégis mennyivel hatásosabb mindezt egyszerre látni, amiben minden szükséges dolog elhangzik, minden fontos dolgot látunk, főleg azt, ami a leglényegesebb: Ellie hogyan válik felnőtté. Szerintem ez nem dögunalmas volt, hanem bizonyos értelemben az egyik legizgalmasabb epizód. Egyfelől Ellie (és Riley karaktere) miatt, másrészt pedig azért, mert mégis egy elhagyatott plázában mászkálunk, ahol egész végig a levegőben lóg a közelgő tragédia. Az igazi zseni húzás pedig itt is az, hogy nem hirtelen ijesztgetéssel robban be a fertőzött, hanem a játékidő szépen megágyaz neki. Nem árul zsákbamacskát, és nem is néz minket hülyének - tudja, hogy tudjuk. Így pedig még drámaibb az, hogy a két főszereplő az utolsó percekben igazán közel kerül egymáshoz. Az pedig, hogy mindez abba van becsomagolva, ahogy Ellie elhatározza, hogy mindent megtesz azért, hogy megmentse Joelt... egyszerűen csak szép, és ha Riley és Ellie sztoriján addig nem, ezután biztos elmorzsolunk pár könnycseppet.

Tény, hogy a sok drámán és fordulaton túl most már szüksége van a történetnek egy kemény zúzdára - ha már "zombisorozatról" beszélünk -, illetve sok olyan kommentet olvasok, hogy aggasztó, mennyire lassan halad a történet a játékhoz képest, illetve hogy mennyi zúzda és durva rész marad ki, de én egyelőre nagyon elégedett vagyok az élménnyel. Nagyon kíváncsi vagyok, mi marad az utolsó két részre.

Szerintem egyáltalán nem volt rossz a hetes rész, nem tért vissza a középszerbe.

Uff, ezt nem jó olvasni. :( Épp a minap készültem idevésni, hogy a harmadik rész után a hatodik is milyen sokat adott nekem - én majdnem, hogy a könnyeimmel küszködtem a végén. Mert végre képesek voltak másodszor is úgy vinni bele finom drámát, hogy az végig őszinte és szép volt. Illetve megint bebizonyosodott, hogy ennek a zombisorozatnak azok a részei lesznek a legjobbak, amikben egy darab zombi sincs. De ha igaz, amit írsz, hogy a hetedik megint visszatér a posvány középszerbe, akkor egyelőre visszafogom a lovacskáimat. :)

The Last of Us E07

A FOMO ereje rám is hatott, mert ha nincs ekkora hype a sorozat körül, akkor legkésőbb a nevetséges 5. rész után elkaszálom. Így maradtam, és most már maradok is az utolsó két részre, pedig ez a 7. tényleg mindennek a legalja volt.

A legocsmányabb húzás egy sorozattól, amikor egy cliffhangerrel fejeznek be egy részt, aztán a következő epizódban jön valami totál irreleváns történet. Na, itt konkrétan negyven percig kell nézni, ahogy két tinilány bohóckodik egy plázában, hogy aztán a sebesülés három percben megoldódjon. Ha még érdekes lenne ez a két lány, de hát messziről bűzlik, hogy mi az a három dolog, ahova ki akarják futtatni. Elcsépelt, dögunalmas.

Ahogy az egész sorozat is slendriánul írt, félkézzel rendezett és totál céltalan. Én tényleg csak annyit vártam előzetesen, hogy Mazin átemelje a Csernobil sűrű atmoszféráját zombi környezetbe. Ehhez képest a Last of Us totál semmilyen, stílustalan, és sajnos eget rengetően ostoba.

Nem gondoltam bele, de valóban nem mindegy milyen forrásokból vonja le az ember a következtetést. Én még soha nem jártam az IGN Hungary Facebook oldalán.

Számomra egyértelmű, hogy miért az egyesekkel tarkított review bombing. Vagyis persze a Facebook kommentek böngészése nem reprezentatív, de szerintem lassan százas nagyságrendű számhoz közelít azoknak a hozzászólásoknak a száma, amiket elolvastam a harmadik résszel kapcsolatban, és talán keveset mondok, ha ezeknek nagyjából a kilencven százaléka vállalhatatlan minőségben megfogalmazott erősen homofób dühöngés volt. Azt nem tudom, hogy a Facebook algoritmusa szűri-e ezeket, mert külföldi oldalakon szinte egy hasonló véleménybe sem botlottam, a magyar oldalak közül amiket néztem viszont elég véletlenszerűen rámenni bármelyik, a sorozathoz kapcsolódó poszt kommentszekciójára, és szinte biztos vagyok benne, hogy olyan hozzászólások jönnek majd szembe, amik nem éppen a Joel-Ellie-Bill dinamika hiánya miatt dühöngnek (lásd: IGN Hungary Facebook oldala).

Maga a taglalt rész egyébként szerintem is jól sikerült, szépen mutatta be két ember egymásra találását. Egyszerűen csak felül kell emelkedni a személyes szexuális orientációnkon, mert a történet lényegét tekintve abszólút nem fontos, hogy tetszenek-e a látottak, vagy sem. Fillernek egyébként fillerepizód, de abszolút nem mondanám feleslegesnek, mert egyrészt minidrámaként is működik, másrészt Joel motivációihoz elengedhetetlen volt a rá hagyott levelet megtölteni tartalommal, súllyal, érzésekkel. Azt mondjuk én sem tagadom, hogy egy ennyi eseményt felölelő sztoriban aránytalanul sok időt szántak a történet egy ilyen kis szegmensére, de akiket ez zavar, azoknak jó hír, hogy a mai rész ismét a Joel-Ellie dinamikára fókuszált. Azért remélem, hogy Nick Offerman-t a létező összes díjjal meg fogják szórni, amivel csak lehet, mert hatalmasat alakít a részben.

Egyébként én nem mondanám tucat zombisorozatnak a The Last of Us-t, a játékokat ismerve legalábbis azt tudom mondani, hogy a sztori képes minden kliséje ellenére egy elég egyedi hangot megütni. Igazából alapból ez a gombafertőzés is egy elég egyedi terjedési ok szerintem (nem csoda, hogy az első epizód premierje óta megszaporodtak a cordyceps-el kapcsolatos tartalmak), valamint szerintem a kitörést is nagyon hatásosan mutatja be a sorozat (érezhető a Csernobil alkotójának a kézjegye), de a legtöbb szerintem a karakterek közötti dinamikán áll vagy bukik, ami inkább a történet előrehaladtával fog kibontakozni, így akinek eddig közömbös a két főhős, annak megértem, hogy a sorozat is az. Nekem személy szerint Joel Miller az egyik kedvenc "filmes" karakterem (egyszerre gyarló, szánandó, és szerethető), ami elég sokat számít abban, hogy hogyan viszonyulok az egész sztorihoz.

nem feltétlen akartak többet látni E&J-ből, hanem Ellie és Bill és Joel-ből. Bill a játékban élt még, mikor találkoztak a főszereplőkkel.
Emiatt a nagy változtatás miatt érthető a felháborodás. De szerintem ennyi elfért a sorozatban, a sorozat != játék, attól, hogy Neil Druckman is ott van.

Másik oldal még, hogy az ott megjelenített kapcsolatot nem vették be sokan, miközben a játékban is pont szó volt róla utalásból, levélből, tehát aki játszott a játékkal, nem érhette meglepetés, aki meg nem, az meg olyan, hogy vagy beveszi a gyomra, vagy nem. Szerintem inkább utóbbi a sok negatív osztályzás.

Én azt vettem észre, hogy akik játszottak a játékkal, azoknak nem tetszik a 3. rész (ők többet akartak volna látni Ellie-ből és Joelből), akik nem játszottak, azoknak meg igen. Nem gondolom, hogy ennek a homofóbia az elsődleges oka (bár nyilván sajnos az is), akik ismerik és szeretik a játékot, azok nem fognak a homoszexualitástól zavarba jönni.

A harmadik epizód szerintem is az eddigi messze legjobb, és végre kijelöl valami olyan irányt, amire ha rátérnek, ebből egy párját ritkítóan bivaly sorozat lehet. Az azt megelőző szende részek komfortzónás írása után ugyanis a franc sem gondolta volna, hogy képesek lesznek egy olyan zombis hetven percet lepakolni az asztalra, amiben zombik helyett egy gyönyörű Rómeó és Júlia történetet kapunk. (A White Lotus és Parks and Recreation rajongóknak pedig hatalmas bónusz lesz, hogy előbbiből a hotelmenedzsert, utóbbiból pedig Ron Swansont emelték át... de konkrétan karbonkopiban:D, majd amikor már azt hittem, ennél szebb nem lehet, bejött a jelenleg is alkotó zeneszerzők egyik legjobbikának "On the nature of daylight" muzsikája, áhhhh... nálam ez nem 9/10, hanem 10/10:).

Ami viszont érdekes, hogy mennyi fikát kap pont ez a rész a KT-n kívül. Viszonyításképp, a betonkemény első rész szavazat-adatlapján az összes osztályzók 61,6%-a nyomott 10-es osztályzatot, és mindössze 1,8% küldött rá kapát. A harmadik résznél ez 54,6% vs. 28%. Még ha félreteszem, hogy az imdb-n gyakorta sokminden csak a bosszúosztályzásról szól, ezt még akkor sem értem, még ha az igaz is, hogy narratíváját tekintve nyilván filler az egész epizód. A homofóbia beszélne az osztályzókból?

Hová fajul a világ, tökéletesen egyetértek. Első két rész teljesen elcsépelt, ásítós zombiapokalipszis, dramaturgiailag gyenge közepes megvalósításban, a harmadik végre valami más, és még humoros is. Annyiban gondolok mást, hogy a harmadik nálam 9/10, nem 8/10.

igazából pont a legnagyobb változtatást ott csinálták a játékhoz képest, pedig ott volt több utalás rá, hogy
Bill párja már útálta Bill-t, és inkább elment "meghalni"...ez főleg csak levelek olvasásából derült ki, bár eléggé az arcunkba nyomva. Plusz Bill él(t) a játékban, jó kis összezörrenéssel kezdte a pályafutását Ellie-vel, amire szerintem sokan mérgesek, hogy nem került be filmes eszközökkel a játék után

The Last of Us - 2. és 3. rész

A második részről igazából nem tudok sokat írni. Ezerszer látott zombis klisékből építkező megyünk, harcolunk rész. Ha láttál életedben egyetlen filmet/sorozatot a témában, akkor láttad ezt is. 6/10

A harmadik résszel viszont rendesen megleptek az alkotók. Nem mondom, hogy ennél jobb drámát még nem láttam, de kétségkívül hatásos volt. Finom, érzékeny és az érzelmek tekintetében hiteles (azt viszont egy percig sem hiszem el, hogy ezek ketten húsz évig élték a kertvárosi idillt a világvége közepén), a színészek pedig remekelnek. Néha elbillen egy cseppet a giccs felé, de át sosem lépi a határt. Szép volt, működött. 8/10

Lehet, hogy hagyni kéne a hülye zombikat meg a két se íze, se bűze főhőst, és inkább ilyen világvége minidrámákra koncentrálni :)

terv alatt van, csak mindig jött más. Meg gondolom sokan nem keresnek sorozatokra még itt, hanem pl. ide írnak be tapasztalatot.