Hogyan szerettél bele a moziba?

(vissza a topikok listájához)

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2014-08-08 13:43:55 purplerain #58

Hehe, de jó ez a topic :) Első filmes élményem, hogy oviban az egyik óvónő az Alien sztoriját mesélte nekünk, hogy kijön valami egy ember hasából meg blablabla. Emlékszem (nem tudom, hogy hogyan, túl sok minden nem maradt meg gyerekkoromból...), hogy visítottunk, a sok kis hülyegyerek, a csajt meg kivágták az oviból :)

Aztán maradandó még a Terminátor második része, amiről kimenekültem a moziból olyan 10 perc után anyámmal, bőgve, ahogy ment a tank végig a koponyákon az elején :)

Aztán ami még megmaradt... A két-, meg négyfejes magnó, a Star Wars német hanggal, hússzor átmásolva, apám westernmániája (Volt egyszer egy vadnyugat, Nincs bocsánat, A jó, a rossz és a csúf), meg háborús film mániája, a Van Damme filmek, Seagal filmek, A sárkány közbelép, hálózsákban nézni a szobában a Predatort, ilyenek. Sose gondoltam bele, de valahogy az egész életem a filmek körül forgott, tök fura... Gyerekkoromban is állandóan néztem őket, videótékában lógtam egyfolytában, tekergettem vissza otthon a filmeket mint a hülyegyerek meg hasonlók :) A kitört pöcköt leragasztani a másoláshoz, sorszámozni a videókazikat, meg hasonlók:) Emlékszem, haveromékat iszonyatosan irigyeltem, megvolt nekik a Total Recall meg A menekülő ember kazin ami a mi körünkben valamiért ritkaságnak számított :) Ja és a Barbár fivéreket, hogy imádtam... Jó istenem :D

Na köbö ilyesmik jutnak eszembe :)

2014-08-08 11:42:43 Leo_Stotch #57

Életem első mozis élménye a Robin Hood volt Costnerrel, 5-6 éves voltam... Aztán videón napi 3szor a Dzsungel könyve Disney mese.. és a nagy bumm, 93ban 7 évesen a Jurassic Park. Onnantól elvesztem.

2013-05-15 20:36:43 nejmed #56

Nyomai megvoltak a szerelemnek régen is, de mivel "hátrányos helyzetű" falusi gyerekként indultam későn bontakozott ez ki. Mindenesetre nem bánkódom emiatt, a filmeket be lehet pótolni, de vidéken a természet közelében felcseperedést nem. Videomagnót is későn szerzett be a család, olyan 95-96 karácsonyán lepte meg a család magát, pár VHSsel egyetemben. A Hófehérke és a hét törpe, Ludas Matyi, Gyöngyvirágtól lombhullásig voltak azok a filmek amiket nagyon szokszor láttam. Szerintem ez a pár kazetta mutatja, hogy a családban nem volt senki híve az abban az időben divatos amcsi akciófilmeknek. Moziban életemben először 98-ban, 14 évesen voltam, az akkor frissen átadott Duna Plazaban, ahová rokonok vittek el minket. A Ryan közlegény megmentését néztük, én az első fél órát arccal a popkornosvödörben töltöttem, mert berzenkedtem a vér látványától. A szerelem a balatoni nyaralásokon kezdődött igazán, a fenyvesi kertmozi volt, amit rendszeresen látogattunk. Igazából ez jelentette minden évben a lehetőséget, hogy mozihoz jussak. Itt láttam olyan csodákat, mint a Titanic, vagy tínédzerkorom tínédzserfilmjeit, mint a Csaj nem jár egyedül, Csajok a csúcson. De ilyenkor örömmel vállaltam magamra a bébicsőszködést, és vittem húgomat és unokatestvéreimet olyan filmekre, mint a Jégkorszak és társai. Szolnokon kolis koromban még csak szórványosan jártam moziba, majd ez megfordult, mikor Pestre kerültem és felfedeztem, hogy ez a város rendes mozikkal és programokkal milyen jól el van látva. Az építész koliban jártam a Közönséges Vetítéses alkalmakra (Ghost in the Shell, Fight Club). Mostanában fesztiválokba kósolgatok, vagy simán keresek egy érdekes filmet és bevackolom magam a Cirkóba vagy más kisebb moziba -akár egyedül is- ha úri jókedvem úgy kívánja. A DVD kiadványok vásárlásával is ezért álltam le, inkább az élő programokat preferálom. Szal a büdzsém kultúrára fordítható részén felesben osztoznak a könyvek és a mozijegyek. Mikor már szüleimnek is feltűnt, hogy filmbolond lettem, apám megosztotta azt a sztorit nagyapámról, hogy ő is imádta a filmeket. És ugyan baromira takarékosan éltek a tanári fizetésből, és nem is kaptak a fiúk zsebpénzt, mozira mindig adott, ha kértek, és vitte őket időnként a miskolci egyetem filmklubbjába Fellini filmekre és hasonló sztorik voltak. Mióta ezt tudom, nem furdal a lelkiismeret, hogy én is egy dzsentri nagyvonalúságával bírok, ha a moziról van szó. A vér nem vált vízzé! :D

2013-05-15 19:44:34 tomside #55

Mivel ezt a topikot - szubjektív módon - egy szubjektív topiknak ítélem meg, megírom az én szubjektív történetemet.

Ő

Rokonok vittek mozizni első két alkalommal. Először a Pocahontast láttam velük, ahol annyira emlékszem, hogy a nálamnál is két évvel fiatalabb, de már akkor is 15-20 kilóval nehezebb unokahúgom úgy bőgött a nyíregyházi Krúdyban, hogy nem hallottam miatta a film végét. (sic!) A Batman és Robint, ahol meg nekem volt kedvem már akkor, 12 évesen is bőgni, ez mái napig el akarom felejteni. Köpedelem.
De vannak meghatározó moziélmények. Ha becsukom a szemem, kettő ugrik be. 14-15 évesen, ugyanebben a moziban egyedül néztem meg a kora délutáni vetítésen a Harcosok klubját. Mármint úgy egyedül, hogy senki nem volt bent rajtam kívül. Nem mondom, hogy mindent megértettem, ami ott történt (ezen sokat segített a film ezt követő 7 megtekintése), és azt sem mondom, hogy ma Fight Club szektatag volnék, de kb. 7-8 évig az voltam.
És akkor a legfontosabb. Nekem is A király visszatér marad a legmeghatározóbb moziélményem. Ez furcsa lesz, tudom, de olykor-olykor a mai napig összeszorul a gyomrom, amikor a mozi szóba jön, mert beugrik A király visszatér. Pontosabban az, hogy végül nem mentem, helyesebben - és itt van a kutya elásva -, hogy nem mentünk el megnézni. Egyszerű tiniszerelem volt. Vagyis: az egyetlen Tiniszerelem volt, az, amelyiket általában mindenki maga elé tud idézni. Nagyon tetszett a lány, sűrű, rózsaszín köd borult rám, belém, és minden egyéb közhelyes költői kép, amely le kívánja festeni, hogy ő volt Ő. In medias res hívtam el moziba, mert tudtam, rajong A Gyűrűk Uráért, időt kért a válasszal, de aztán másnap a könyvtár előtti kisszobában visszautasított. Tudtam, hogy ez a nem nem pusztán egy mozizásra nem, hanem egy totális nem, egy mindenre nem, egy Nem. Arra, hogy egyáltalán valaha is együtt lehessünk. Nincs mit szépíteni, egyszerűen nem jött össze a csaj. Halkan hátraléptem, és betakargattam a sebeimet, amik ebben a korban különösen tudnak égni. Néha láttam, olykor figyeltem a folyosón a suliban. Aztán egy év múlva olcsó lányok koszorújában és szívemben egy önmagam előtt alaposan eltagadott szerelem tüskéjével elballagtam. Más város, más lányok, más élet és önmagam. Aztán egyedül maradtam, és nem néztem meg A király visszatért. Eltelt csaknem 3 év a magányban, s e 3 év alatt - annak hatására, hogy elveszítettem hozzám nagyon közel álló embereket - elkezdtem lehámozni a szépségtapaszokat, a cserélhető nőket, a zselét a hajamról, a hajat a fejemről, a színes ruhákat, a szép mobiltelefonokat - egyszóval mindent, de mindent, ami mulandó - és befelé nézni. Alul egy tövist találtam. And She has a name. Amikor elkezdtem dühöt érezni a felett, hogy minden más, ami nem az Ő felkeresése, egyenlő az életem elpazarlásával, felkerestem. Várt. Mint kiderült, mindig is kölcsönös volt a vonzalom, csak akkor Ő még túlságosan félt. De ekkor kezdődött életem legboldogabb 3 éve. DVD-n néztük meg A király visszatért, és nem tudom kristálytisztán szétválasztani az összes többitől, de a visszaemlékező hanyag eleganciájával és - minden bizonnyal színlelt - magabiztosságával így is ki merem jelenteni: fantasztikus éjszaka volt. Most pedig, habár nem ez a cselekmény vége, de mivel ezen a ponton ez mégis egy gyönyörű történet, az öncsalás azt kívánja meg tőlem, hogy befejezzem a mesélést.

2013-05-15 18:50:56 BonnyJohnny #54

Első mozis élményem (amire amúgy nem emlékszem), hogy elvittek a kultúrházba, ahol akkoriban még mozi működött. Jellemzően én már arra sem emlékszem, hogy valaha mozi működött a faluban, bár az (üres) vetítőterem, és az (általam csak felcsavart állapotban látott) vászon elég egyértelmű bizonyítékai a dolognak. Szóval egyszer elvittek oda, és én ott elkiáltottam magam, hogy "jé, nagy tévé!".
Az első, amire emlékszem, az a Robotzsaru 3, 1994-ben, természetesen már Győrben.
Az első, amit én magamtól néztem meg (persze 10 éves lévén idősebb testvér kíséretében) az a Hantaboy volt, 1997-ben.
Az első meghatározó mozis élményem a Baljós árnyak volt (egy osztályszintű megtekintés keretein belül), a film értékelése akkoriban még nem fordult meg a fejemben, ellenben nagyon tetszett (12 éves voltam).
Az eső önálló moziélményem pedig a Király visszatért volt, 2003-ban. Moziba mindig is szerettem járni, de igazán csak akkor szerethettem bele, mikor családi és iskolai program keretein kívül, önállóan (igaz gimis osztálytársakkal) nézhettem meg egy olyan filmet, ami érdekelt (sőt rajongtam érte), tetszett, és többé kevésbé értékelni is tudtam.
Kritikai "szándékkal" először a Karib-tenger kalózai második részére ültem be, ami még egyetemi tanulmányaim kezdete előtt volt. Egyetemen kezdtem meg tudatosabban, nagyobb mennyiségben és nagyobb minőségben, elemzőbb-kritikaibb szempontokat is figyelembe véve filmeket nézni. Sajnálatos mód, az egyetem költséges mivolta miatt pont azóta járok kevesebbet moziba. Bár közre játszhat a dologban, hogy az egyetemen kezdtem el filmeket letölteni, vagy olyanoktól kérni, akik letöltöttek.

2013-05-15 18:26:14 Irak7 #53

Tényleg remek a kérdés!

Az első mozis élmény, amire emlékszem az az Oroszlánkirály volt. Érdekes, mert a film ugye 1994-es, én meg 1993-as vagyok. De nálunk a vidéki mozi sokat játszotta később is ezeket a klasszikusokat, így ezt láttam elsőként 1997-ben. Azóta is ez a kedvenc mesém, és szerintem már akkor beleszerettem a széles-vászon világába.

Az első zsáner amire rákaptam, a horror volt. Volt egy barátnőm, vele állandóan ezeket néztük, meg vettük fel VHS-re - például Frászkarika, Ház a Kísértet-hegyen, Rémálom az Elm utcában, Péntek 13, Sikoly, Drakula-filmek, Ragyogás, Interjú a vámpírral, stb. Ez az időszak olyan 6-7 éves korunkban kezdődött, és körülbelül 12 éves korunkig tartott. Állandóan ezekről sztoriztunk az osztályban, így a Rita néni behívatta anyukánkat, mondván, a gyerekek nem normálisak, hogy ilyen dolgokat néznek és mesélnek a többieknek. Továbbá kiselőadást tartott arról, hogy ez kihathat a jövőbeli fejlődésünkre, meg hogy majd idegi bántalmaink lesznek miattuk. :D

Arra is színtisztán emlékszem, hogy negyedikben a farsangon vámpírnak akartam öltözni, mert akkor a Frászkarika volt a kedvencem, a barátnőm meg boszorkánynak. Na hát aztán Rita néni jól összeszidott minket, és kijelentette, hogy akkor nem farsangozhatunk - pedig akkor már a verseket is megírtam. Ezért aztán hupikék törpikék lettünk. A röhej az volt, hogy mikor ötödikes lettem, két harmadikos gyerek beöltözhetett Drakulának. Mondanom sem kell, mit éreztem a Rita néni iránt... (Azt hiszem szerencséje volt, hogy akkor már felső tagozatos lettem, és útjaink elváltak egymástól. Különben... :D)

2013-05-15 17:43:17 ryood #52

6 éves voltam, amikor nyáron a balatonnál elmentünk moziba (szabadtéri) és megnéztük az aladdint (bud spenceres) hát így!

2013-01-05 21:54:42 blckwht #51

Ó de jó ez a topik! Átfut az ember agyán minden filmes élmény.

Bár jómagam nem tartom filmmániásnak, meghatározó szerepe volt az én gyerekkoromban is.
Manapság nagyon változó, rengeteg filmet megnéznék, nagyon bő kívánságlistám van itt is, aminek soha nem fogok a végére érni, pláne mert folyamatosan gyűlnek hozzá az újak. De valahogy kevés rá (vagy keveset szánok rá) az idő.

Nálam talán mozival kezdődött, bár a tévében is adódtak jó pillanatok, rengeteg (többnyire B) akciófilm, amik mentek, szerettük őket édesapámmal. Persze minden más is, vígjátékok, bármi, ami ment a tévében, azt néztük. Videónk nem volt (illetve egyszer kölcsön, és felvett kazival hozzá a Star Wars 1-2. részével - imádtam), valamint számítógépem sem, egészen egyetemista koromig (2005). Ettől függetlenül elég sok filmet láttam, persze többnyire nem célirányosan, hanem ami épp ment vagy nézték a többiek stb.
Visszatérve a mozira, nagyon régen még a kisvárosban, ahol felnőttem volt mozi, amíg még fenn tudta tartani magát. Ide vitt el a család az Oroszlánkirályra, és a Flintstones-ra, ezek gyerekként nagy élmények voltak. Aztán kicsit nagyobbacska lettem, 12-13 éves, akkor kezdett a helyi kultúrház moziként is üzemelni (persze nem lejtett a talaj, a filmek alsó sávja fejek sziluettje volt mindig). Innen, amire emlékszem: Flubber, Titanic, Matrix, Batman&Robin, Spawn (e kettőt annó képregénymániásként nagyon élveztem, azóta nem mertem megnézni őket újra).

Középiskolás koromban adódott egy nagyon jó lehetőség kollégistaként, filmklub néven. Egy régi moziban vetítettek friss filmeket kedvezményesen, gyakorlatilag fillérekért. Talán csak 1 évet élt meg ez a dolog sajnos. Viszont a sok nagyon szar sláger (Amerikai pite és hasonlók) mellet adódtak gyöngyszemek is, mint az Amerikai szépség, Ha eljön Joe Black, pár jó thriller, akció.. Emellett azért gyarapodott az ismeretségi körben a számítógépek száma, a DVD-k megjelenése, haverok idősebb testvérei már warezoltak ezerrel, stb.. Így jöttek meghatározóként pl. a Guy Ritchie filmek, amiket rongyosra néztünk, kívülről tudtuk a szövekeget. Eközben a moziélmények erősen csökkentek, hisz már szinte csak a nagy plázamozik voltak, nagyon drágán, nem engedhettem meg magamnak. Néhány alkalom volt csak: Kontroll, Szállító, Ocean's valamelyik része. Gyakorlatilag 2001-től 2008-ig 5-nél többször nem jártam moziban.
Szerencsére az egyetem alatt, helyi hálózatról már lehetett gyarapítani az állományt, élményeket rohamléptékben. Ezek után az igazán nagy érdeklődésem a filmek iránt olyan 2008tól datálható igazán. Innentől kezdtem, ha nem is többet nézni, de sokkal célirányosabban. Keresni olyanokat, amik elismertek, nem csak (vagy egyáltalán nem) slágerek, olyanokat, amiket kihagytam, de mindig meg szeretttem volna nézni stb. Így érkeztem végül másfél éve a KT-ra is. Ma sem mondanám magam egy expertnek, az éves szavazataimból ítélve olyan heti átlag 2filmet nézek mostanában, ami nem sok, de már így is nagy szó. Emellett persze 4-5sorozat fut vagy futott.

Mindenesetre örülök, hogy van egy ilyen hely, mint ez. És bár így is csúszok bele olyanokba, amikre kár időt pazarolni (erre vagyok a legérzékenyebb, annak ellenére, hogy tudatlan korunkban mennyi bődületet megnéztünk a tévében meg itt-ott), de a heti 1-2 szinte mindig jó élményt nyújt, valamint a tavalyi évben rengeteg klasszikust pótoltam, amik nélkül ma már nem tudnék élni :)

2013-01-04 15:43:19 slawter #50

Nem tudom, de az egyik legelsö - fontosabb - elmenyem a Vampirok baljahoz kapcsolodik. Nem tudom pontosan hany, de ha minden igaz, 7 eves korom elött lattam veletlenül a növeremmel, amikor szüleim nem voltak otthon. rökre belem ivodott a vegeböl az egyi kresz - nagyjabol - es a legvege, szinte tökeltesen, az utolso mondattal együtt. Nem tudtam, melyik film ez, de csomoszor eszembe jutott, több mint egy evtized utan is, aztan vegül, körülbelül 2 evvel ezelött ujra eszembe jutott es raakadtam :). Elvezet atetöfokon :).

2013-01-04 15:27:14 ChrisAdam #49

Kb. csak egy éve figyelem a mozikat, első mozizásom az Avatar volt IMAX 3D-ben (najó, azelőtt még volt az 56 csepp vér, de arról ellógtunk, meg valamelyik Pokemon óvodában. :D).

Nagyon tetszett az IMAX, de az Élet fájánál szerettem bele és talán még a Bosszúállók is közrejátszott. De úgy igazán tényleg pár hónapja, mikor a The Artistot néztem és utána újra az Élet fáját. (Ezután már minden második héten szinte odamentem - Cloud Atlas, Pi élete, Hobbit nagy moziélmények voltak.)

Jó dolog, csak drága... :P

2013-01-03 20:42:42 tomside #48

Jó-jó, értem én, én vagyok a csúnya, amiért szőrözök. ;)

előzmény: flake (#47)

2013-01-03 20:18:59 flake #47

Mozgókép=mozi. A film szó kevésbé magyaros.

2013-01-03 20:04:23 tomside #46

Sehogy! A filmeket szeretem.

2012-05-06 12:30:20 zéel #45

Alább dr.Stark András pécsi pszichiáter (és filmrajongó!) gondolatai:

Mozi mellett születtem, és ugyanitt, a régi Park Mozi mellett laktam, melynek volt kertmozija, ahová beláthattunk az egyik kisszobánkból, így azokat a filmeket, amik 16 éven felülieknek szóltak, onnan meg tudtam lesni. Akkoriban még voltak vasárnapi matinék, ahová a nagynéném gyermekként sokszor elvitt engem, ahol a híradó mellett a gyerekek kedvére voltak artisták és bohócok, úgyhogy a mozi igazi szórakoztató intézményként működött...

...a tévé sok mindent megváltoztatott, illetve a filmek internetes letölthetősége, a fiatalok számára már kevéssé izgalmas a mozi, pedig a mozit semmi nem pótolja. Egyrészt a nagy vászon, a sötét, annak intimitása, és szinte erotikus feszültsége, az hogy egy filmet, amiben emberi drámák vannak, ahol az agresszió, az erotika, a szeretet, a vágynak a mélységei jelennek meg, egy közösségben nézzük. Ott halljuk egymás sóhajtását, szuszogását, hogy hogyan éli meg a másik a filmet. Ez egy olyan érzelmi töltetet jelent, amit egy tévés mozizás, vagy egy számítógépes mozizás nem képes pótolni. Ráadásul a huszonéves korosztály ma már nehezen viseli a feszültséget, a film közben kimegy, megállítja, leáll dumálni. Ma már itt is nehezen viselik az emberek a feszültséget, pedig a film akkor jelent igazi katartikus hatást, ha ezt a feszültséget végig magunkban hordozzuk, ha nem dumálunk közben, mint a tévé előtt. A filmnek a lényege az a nagyon intenzív érzelmi-vizuális élmény, ami katarzishoz vezet...


Jut eszembe még a német filmrendező, Jan Schomburg, aki az "Együtt az ég alatt" c. filmje bp.-i vetítésén mondta - hivatkozva a francia újhullámosokra - a hátul ülőknek, hogy jöjjenek előbbre, mert úgy sokkal intenzívebb lesz a mozizás élménye.

2010-01-06 18:19:14 Pöltl Ingrid #44

Szerintem aki sok TVt néz,az is megszeretheti a mozit.Pl. én gimis koromban sok dokumentumfilmet néztem, és így megnézem az ilyen mozifilmeket is.

2009-09-01 13:36:22 Jill #43

Gimnázium vége felé, amikor megnéztem a Keresztapát. Utána végignéztem minden fellelhető maffiafilmet (egy se ért fel vele). Főiskolán meg film szakirányra jártam.

2009-08-20 21:12:19 Pöltl Ingrid #42

Volt egy nyár a Szeged Plázában, hogy 1 jegy áráért 2-en mehettek be.
Egész nyáron odajártam.
A magyar 'A PIZZÁS' filmet is ott láttam.

2009-06-24 21:00:22 ronin07 #41

Nem tudom, mennyire emlékszel, de Az eseményen a legfelső sor majdnem közepén legeltettem a szemem.

előzmény: slozi (#38)

2009-06-24 20:48:43 ronin07 #40

Azt nem moziban néztem.

2009-06-24 20:44:36 Cesare Gonzago #39

Gyerekkoromban általános iskolai osztálytársaimmal viszonylag sokszor jártam moziba, persze a vetített filmek színvonala nagyon vegyes volt: Állj, vagy lő a mamám!, Jurassic Park. Gimnazistaként sem hagytam fel jó szokásommal, bár az első évben, 1996-ban kötelességből végigültem egy olyan alkotást, amelyről azt hittem, megrendíti a mozi tekintélyét: osztályunk testületileg vett részt Koltay Gábor Honfoglalás címen ismert antifilmjének előírt vetítésén.

Ami a filmeket illeti: 1990 augusztusában vásároltuk első videomagnónkat, egy Akai típusú kétfejes lejátszót. Az egyik első felvett filmünk A fekete kalóz volt. 1991 tavaszán kötötték be nálunk a kábeltévét - ritkaság volt ám akkoriban! -, és így a TCM-ről (abban az időben TNT-nek hívták) és különféle német csatornákról rengeteg filmet vettem fel, holott sem angolul, sem németül nem beszéltem.

A kilencvenes évek közepén a magyar televízió sorra vetítette a filmtörténet legnagyobb klasszikusait, így például a Szabó István-féle Százéves a mozi sorozat állandó nézője voltam. Akkoriban vált számomra ikonikus alakká Humphrey Bogart. 1995-ben, alig tizenhárom évesen láttam első ízben a Psychót - két hétig nem jött álom a szememre, de Alfred Hitchcock művészetének egy életre rabjává váltam. 1998-ban fizettünk elő az HBO-ra, és onnantól nem volt megállás: megszállott homo videns lettem...

A DVD-korszak 2003-ban köszöntött be az életembe; akkoriban még elérhetők voltak igényes kiadványok a honi piacon - rengeteget költöttem filmekre, csaknem annyit, mint könyvekre. Szenvedélyes gyűjtő vagyok...

2009-06-24 19:48:35 slozi #38

És nem lehet, hogy a Benjamin Button-t is? Ha te voltál legfelül középen hátizsákkal, akkor én pár sorral voltam alattad.

előzmény: ronin07 (#30)

2009-06-24 19:41:19 Semprini #37

Egyik első mozis élményem még gyerekként a Dargay-féle Lúdas Matyi rajzfilm, de sok egyéb rajz- és mesefilmet megnéztem gyerekkoromban, aztán gimisként láttam az Indiana Jones trilógiát, a 76-os King kongot, a Cápát, a Flashdance-t, a Gandhit, az István a királyt, a Szörnyecskéket, a Macskafogót, Ferreritől a Nagy zabálást és az Utolsó asszonyt, Polanskitól az Egy tiszta nő-t és a Vámpírok bálját és még sorolhatnám. Aztán egy hosszabb, kb, 9 évnyi moziszünet következett, csak videón és tévében néztem filmeket, majd 98-ban elmentem a Csilagközi invázió-ra és azóta megint rendszeres moziba járó vagyok. Persze gyűjtöm a filmeket DVD-n is, van már vagy 400 db, de szerintem van amit moziban érdemes megnézni. Így a Múmia-, a Gyűrűk ura- ill. az új Star Wars-trilógiát, a Harry Potter valamennyi eddig bemutatott részét, az új King Kongot, egyszóval a legtöbb olyan filmet ami a látványra, speciális effektekre van kihegyezve. Na meg sok egyéb mást is, felsorolni is nehéz lenne.

2009-06-24 18:55:20 czeppelin #36

Első mozis élményem óvodás koromra tehető (vagy a Flintstone család, vagy az Oroszlánkirály volt az), és ebből az időből vannak halvány emlékeim egy 3D-s élményről is (a szemüveg még mindig megvan).
De nem lettem nagy filmnéző, egészen olyan 1-2 évvel ezelőttig, amikor Burton munkásságán keresztül megismerkedtem a filmvilággal.

2009-06-24 18:51:27 ronin07 #35

Bővebben?

előzmény: Hannibal Lecter (#34)

2009-06-24 18:48:15 Hannibal Lecter #34

Első látásra.

2009-06-24 18:09:26 peti0290 #33

Legelső filmélményeim a 90-es évek közepe tájára tehető amikor a jóöreg 2 fejes videónkat nem kímélve néztünk meg olyan "klasszikusokat", mint a Ben Hur, Robin Hood a tolvajok fejedelme(ez a két film máig személyes kedvenceim), István, a király, Asterix-rajzfilmek vagy épp a Rendőrakadémia-sorozat. Nagycsoportos koromban már én is megtanultam kezelni a videót és onnantól nagyüzemben vettem fel a tv-ből a jobb és rosszabb filmeket egyaránt. 2000 körül volt egy rövid videótékás korszakunk is: Titanic, A jedi visszatér, Mindörökké Batman, Ómen 1.-2. Első moziélményem asszem a Hercules rajzfilm volt '97-ben az azóta már "megboldogult" kövesdi Petőfi Moziban. 2004-es bezárásáig még itt láttam az Egyiptom hercegét, a Pokémon mozifilmet:), a Tarzant, a Shrek első részét valamint a Harry Potter első két részét is.

2009-06-24 17:44:07 Kalti #32

Nehéz egy filmhez vagy időponthoz kötnöm, hogy mikor is szerettem bele a filmekbe. Legelső emlékeim nekem is még a 90-es évek videotéka őrületéig nyúlnak vissza, apám tonna számra vette ki a ronggyá nézett minőségű, hangalámondásos Schwarzi, Stallone, Steven Segal "klasszikusokat" :). Aztán természetesen nálam is meghatározó élményt jelentettek a Terence Hill/Bud Spencer filmek. Az első saját kazim a Jurassic Park volt, amit annyiszor néztem meg, hogy szerintem máig tartom a Guiness rekordot :D. Még hirtelen a Robotzsaru jut eszembe, ami nagy hatással volt rám, na meg a Szörnyecskék 1-2. Második nagy korszakomat, ami a gimnáziumi évekre tehető, a Harcosok klubja nyitotta, alapvetően meghatározva a későbbi filmes ízlésemet. Emellett az Amerikai szépség, a Mátrix és az Alien voltak azok a filmek, amiket bálványoztam. Ez időben fedeztem fel újra a videotékázást, faltam a filmeket, egy sor új rendező életművével ismerkedtem meg és remek eszmecseréket folytattam a videótékás nővel, akinek rögtön szimpatikus lettem, mert én voltam az egyedüli, aki nem csak a kommersz szemetet vitte, mint a cukrot. Harmadik korszakom, amelyik most is tart, pedig az internet előnyeinek felfedezésével kezdődött, magyarán torrentelés, amíg a vinyón akad hely :D.
Ekkor mentem el az igényes tömegfilmek irányából kicsit a művészfilmek felé. Kubrick, Lynch, Jarmusch, Trier fémjelzik ezt a periódust, na és persze Bergman, akinek a művészetét csak egy-két éve fedeztem fel magamnak, de mára az etalonná küzdötte fel magát.

2009-06-24 17:09:38 a6notes #31

Ezen ne vesszünk már össze :)

előzmény: puttancsospeti (#27)

2009-06-24 16:29:34 ronin07 #30

Valami azt súgja, hogy Az esemény-t együtt néztük.

előzmény: slozi (#26)

2009-06-24 15:01:29 sapgabor #29

Egyikre sem készültem csak jókor voltunk jó helyen, öt perccel az előadás előtt keveredtünk a mozikhoz és volt még két jegy...

- Ben Hur ( hatalmasat ütött, első nagy film amit láttam )

- Birodalom visszavág ( csak jóval később láttam a New Hope-ot )

Emlékszem a Lady Chaterrley szeretőjére meg nem adott nekem jegyet kilencévesen a jegyárus miután eloszlattam a kétségét, hogy nem a szüleimnek veszem :)

2009-06-24 14:33:43 terika #28

Jó ez a topic. Megmosolyogtatott, amikor megláttam. :)
Magát a mozi intézményét elnézve sajnos nem sok alkalmam volt beülni egy-egy filmre.
Kisváros, kismozival, kisfilmeket adott mindig és a premier után fél vagy 3/4 évvel. Maradandó élményeim voltak: az Oroszlánkirály összes vetítését végig ültem a hónapban (valami nyári matinéban ment nálunk), amikor adták. Meg a 101 kiskutya is volt akkor vmi oknál fogva.
A Halálos fegyver 4-et meg apukámmal néztem meg anno - nagyon csipázta a zsarupárost (meg amúgy Bruce Willist is, persze csak a műfaj kapcsán jutott ez most eszembe), úgyhogy elmentünk együtt. Előtte pedig a Veszélyes kölyköket néztem meg moziba. És amikor a Honfoglalás kijött azt kötelező jellegű iskolai program volt (már akkor sem tetszett az a film, nah mindegy).
Vicces módon a western világával indult filmnézői pályafutásom na meg a Disney délutánokkal. Apukámmal láttam az összes Gojko Mitich filmet, oda-vissza. Meg Columbot (utóbbiz utálom is sajnos már). Spagettiwestern meg Client Eastwood. Na meg a nagy kedvenc volt Charles Bronson és az összes Kojak sorozatot láttam (és filmet is).
Nyári szünidőben általában az m1-es matinékat néztem: így izgultam végig Fantagíró történetét meg ismerkedtem meg néhány klasszikus fantasyval (Szegény Dzsoni és Árnika, A kék madár).
Az első sorozat meg, amit néztem (sutyiba, anyámék sem tudták) a Twin Peaks volt. :D
Moziba járni jobb szeretek, mint kölcsönözni vagy megvenni vagy egyéb, bár moziba járni van a legkevesebb alkalmam (itthon a mozi nem működik).

Röviden ennyi. Amúgy bármit megnézek. Most is tervbe van véve egy tucat 99.- és 129.- és 200.- film megtekintése (B filmek mindörökké!! :D )

2009-06-24 12:48:34 puttancsospeti #27

Én sem szerettem bele.
Mint alant írtam: "Moziban utoljára 8 éve voltam..."

előzmény: a6notes (#24)

2009-06-24 12:45:12 slozi #26

Én is máig emlékszem, mik voltak azok a filmek, amik anno ovis koromban megalapozták a filmek iránti rajongásomat. Először is ott voltak természetesen a (sokunknál bizonyára közös nevezőt jelentő) Bud Spencer-Terence Hill filmek, amikhez szinte azonnal akciófilmek garmadája csatlakozott. A következők voltak azok, amiket videón már annak idején is annyiszor megnéztem, hogy kívülről fújtam a szereplők minden mondatát: a Halálos fegyver első része, a Bosszúvágy harmadik része, az első Terminator, és a Tökéletes katona. Úgy rémlik, szintén elég korán láttam az első Die Hard-ot, és Rambo is ekkortájt került képbe, de nem az első, hanem a második résszel. Plusz apám jóvoltából Cynthia Rothrock filmjei is sokat formáltak rajtam :) (a tékában az akció polc tömve volt a hölgyemény munkásságának gyöngyszemeivel), de ezekre sajnos ma már nem nagyon emlékszem.

A legelső mozis élményem pedig a Jól áll neki a halál volt, amire apám vitt el. Feliratos volt, én meg óvodás, olvasni nem tudtam, és fingom nem volt, mi miért történik a vásznon (Apám nem túl sokat járt moziba, és teljesen természetesnek vette, hogy minden film magyarul szólal meg, meg sem fordult a fejében, hogy vannak feliratos filmek is a műsoron.), de ettől függetlenül piszkosul jól szórakoztam rajta.

ronin07, én is jártam jó párszor abban a bizonyos békebeli Krúdy moziban, többek között a Mission Impossible II-t, és a Star Wars II-t is ott láttam. Még az is lehet, hogy szomszédok voltunk valamelyik filmen. Ma már én is NyírPlaza-ba járok, meg nagy ritkán a Krúdy Art-ba.

2009-06-24 12:02:45 zéel #25

Először is: gratulálok a remek (fórum)-téma-választáshoz!
Ami engem illet...én mindenféle művészetnek nagy rajongója vagyok. (Az igazi nagy művészek sokkal többet és fontosabbat tudnak mondani a világunkról/életünkről, mint bármelyik tudós, politikus stb.)
Az irodalomtól a képzőművészetig, a zenétől a színházig minden érdekel.
A filmre, ill. a filmművészetre viszont csak az utóbbi években kaptam rá igazán! De most már az első helyen van nálam! Ugyanis azt gondolom, hogy a jó film tud élni az előbb felsorolt művészeti ágak mindegyikével. Sőt! Mindezeket szintetizálva egy magasabb (művészi) értéket képes létrehozni!
Ráadásul: szeretek moziba járni!:)
A jó film elvarázsol! Netán még el is gondolkodtat!

2009-06-24 10:57:09 a6notes #24

Nah, változatosság kedvéért: én nem szerettem bele :)
Gyermekkoromban szinte minden BS-TH filmre elvitt apukám, de aztán elkopott, kamaszként pedig szinte semmit nem néztem. Tessék most megdobálni kővel, de huszonéves koromban, a DivX elterjedésével kezdett visszatérni, nagyobb filmek erejéig, aztán kezdtem keresni a csiszoltabb darabokat is, és mostmár igyekszem válogatni, mit nézek. De azért így is becsúszik néha egy-két (több) "könnyebb" darab.
Mindent egybevéve azért azt mondanám, talán nem halnék meg filmek nélkül, nem fontosak, nem vagyok szerelmes beléjük. Pl. a zenéről viszont már ezt nem tudnám elmondani. Vagy az emberekről :) Ilyen is van. Ilyen is kell :)

2009-06-24 10:37:09 oscarmániás #23

Az első mozisélményeim :101 kiskutya,Vadölő,A herceg menyasszonya,Olivér és társai.Állami ünnepeken (ápr.4,máj.1) sumákban a művelődési házban a Rendőrakadémiát,Az utolsó mohikánt ,egy velencei kisdobos táborban pedig a Szuperzsaru című Terence Hilles filmet adták le közel száz 9 és 10 éves gyereknek.'91-ben jutottam videólejátszóhoz és ekkor rávetettem magam a nagybácsikám Vhs gyűjteményére:A halál 50 órája,A 7 mesterlövész,Éretlenek,Kramer kontra Kramer,Kóma,Piedone,Horgász a pácban és még sorolhatnám....egytől egyig szinkronizált,tévéből felvett,jó minőségű,reklámoktól mentes remekművek voltak.Az első 56-os ünnepséget kisvárosunk mozijában "ünnepeltük"-Soha.sehol,senkinek (ez volt a címe),ekkor voltam utoljára ebben a moziban. Egy év múlva elérte a válság: ez is bezárt.:( Rászoktam a tékázásra,de az igazi nagy felejthetetlen élmény -az első film amit felvettem a tévéből -az a Psycho a Mestertől.Idáig ez az alfa és az omega ,ettől kezdve igyekszem a klasszikus filmekhez hozzájutni.Későbbi mozis élményeim közül hármat emelnék ki:Az angol beteg,Fargo (amit Tarkovszkijról elnevezett teremben láttam osztálytársaim felével-a mozi nevére nem emlékszem:() és a Mátrix első része,ami csak akkor és ott abban a környezetben igazán zseniálisnak tűnt.A mozival most csak három gondom van:1.60 km-es környezetemben nincs egy se,2.aránytalanul drága,3.a popcorn mozi fogalmába nem tartozó számomra értékesebbnek tűnő filmek nehezen jutnak el és késve a közönséghez és kisebb reklámot kapnak csak.:(

2009-06-23 23:22:21 puttancsospeti #22

Ha diavetítés akkor nálam A dzsungel könyve és az Ali Baba és a negyven rabló az első darabok! :-)

előzmény: ronin07 (#20)

2009-06-23 23:01:20 ronin07 #21

Moziban először a Még zöldebb a szomszéd nőjét láttam úgy istenigazából, mert az kavarog a fejemben, hogy mikor először sétáltunk be a moziba, egy óriási vörös folyosón fogták a kezeimet a szüleim, és végül kivittek, mert nem akartam bemenni.(!) Utána kevesebb, mint egy évvel a békebeli, Nyiregyházi Krúdy moziban (melynek helyén, de mindenképp a közelében egy KRESZ-bolt van) láttam a Hanta Boy-t, a nagyhalászi művházban a Drágám, add az életed!-et, a Mission: Impossible II-őt, A világ nem elég-et, az Ítéletnap-ot, a Rosszfiúk-at, és a Star Wars II-őt is skubiztam. 3 éve, utoljára elzarándokoltam A belső ember-re meg a Fegyvernepper-re, azóta a NyirPlaza, a Debrecen Plaza és a debreceni Apolló rendszeresek, néha (kétszer: Death Proof, Melquiades Estrada) a Technika Házas vetitések is becsúsztak Szabolcs megyében. 1996 és 1997, illetve 2001-2006 között állandó videótékázás, DVD-kölcsönzés, 2008. januárjától letöltöm, amit csak tudok, és ami nincs hivatalos forgalomban.

2009-06-23 22:44:32 ronin07 #20

Ú, az ovis diavetitéseket se szabad feledni, ha jött a gépész, játszódhatott akármi, még a mai eszemmel egy olyan semmiség is, mint az, hogy egy gyerek egy betűn lovagol, éreztem a vetitő mögül, hogy ez valami varázsmasina.

2009-06-23 22:35:43 ronin07 #19

1994. nyara a jeles dátum, de még kb. 3 év és 5 vagy 6 videón rongyosra bámult rajz-és családi film (Az erdő kapitánya, Vuk, Drágám, a kölykök összementek!) előzi meg a Nagy filmet. Szép kis filmek ahhoz képest, hogy ma Woo heroic bloodshed-jeit, Hanekét, Nolan-t, del Torót nézem, és lassan ráállok Tarra és Makavejev-re, nemde?
A Knight Rider volt a tévés mellékág, Hasselhoff volt az első hősöm, bezzeg ma egy hamburgert nem tud a szájába venni.:) Na, a lényeg felé haladva. Homályos emlékeim vannak arról, hogy apám, a barátai és a rokonság körében ott üldögéltem a videó előtt én is aprócseprőként, mig a T2 futott például. Az első élmény a nagy filmhez az Ítélet Napjáról mutatott vágóképek, majd: a Cliffhanger-ből Mike Rooker agyonrugdalása (Szabadrúgás! - bumm), de a legnagyobb hatással a Vörös zsaru nyitójelenetének azon része volt rám, mikor Schwarzi a szaunában leveri a rosszfiúkat, majd kinn a hóban úgy lecsapja a szőrös, szakállas barmot, hogy a hangja máig él a fejemben.:D
Danko "merev vagyok, a bűnözőknek jaj, nem ismerem Piszkos Harry-t" százados és Ridzik "én is bevándorló lehetek, de azért jó amerikai módra bámulom a csajok seggét, káromkodom, tökösködök és falom a burgert" őrmester chicagói balhéja inditotta be a fantáziámat, és azóta se ereszti. Ugyanazon a VHS-kazin volt még a sokat szidott Vörös Szonja, amit szintén végignéztem vagy 20-szor, rituálékra jellemző eksztázisban.
'96 szeptembere is fontos időszak, akkor tudtam meg, mi fán terem a Star Wars. Másnap szövegértésből irtunk, de az Új remény lepergett, alig vártam, hogy lássam a Birodalmat, majd annak lehangoló zárlata után remegve vártam a Jedi-t. Eljött 1996. november 23. Előző este édesapám felvette a tévéből a Piszkos Harry-t, és a szombat reggeli megtekintés után megismertem az első nagy hatású hőst, aki máig nem méltó legyintésre. Dióhéjban ennyi.:)

2009-06-23 22:27:45 gringo #18

És egyszer a tengerparton, ahová nem volt egyszerű eljutni és nem titok, hogy jóval több dolgot beengedtek mint az ország többi részébe (pl lehetett Pepsit kapni a nyolcvanas évek vége felé, s ez nagy szó volt), apám elvitt moziba, megnéztük a Birodalom visszavágot... Na most képzelhetitek, hogy hatott ez rám :)

2009-06-23 22:26:06 gringo #17

Na és aztán jött a VHS: Rambó, Rocky, Bud Spencer/Terence Hill, Bruce Lee, Amerikai ninja, további kommandós és kung-fu-filmek, jónagy részük román hangalámondással. Ezeknek a voiceovereknek a 99,9%-át egyetlenegy, nem túl prezentábilis hangú nő készítette, Irina Nistor, az ő hangján nőtt fel az ország kamasztársadalma. Még az első Terminátort és az első Batmant is az ő hangján élveztem. Ja és az a jó öreg, vibráló, elmosódott VHS-kép...

2009-06-23 22:23:00 gringo #16

Falusi kultúrotthonban szerettem bele a moziba, havonta egyszer vagy ritkábban járt ki városról egy öreg mozigépész, agyonkarcolt kópiákról vetített olyan "klasszikusokat", mint Sandokan, a maláj tigris, a Delon-féle Zorro, román, indiai, szovjet (Erdélyben járunk, nyolcvanas évek) filmek, stb. Sör, olcsó cigi és napraforgómag kísérte ezeket a filmeket, kopott, régi padokon, kissé szakadt vásznon, a nyári, koraőszi esték emlékei ezek (télen túl jobbára hideg volt ott vetíteni). Nem sokkal később, már városon laktunk, vége volt a kommunizmusnak és az ún. kicsi stadionban, tőlünk öt percre szabadtéri mozikat szerveztek, kinyomozhatatlan kung-fu-filmeket* és régi amerikai vígjátékokat, pl. ezt ki tudtam nyomozni most, évek múltán is. Hát valahogy így.

* volt egy zseniális kung-fu-film, amelyben egy Mester hosszú, seggig érő copfba font hajával ütötte agyon az ellent. Valaki?

2009-06-23 22:15:53 ichi #15

:)

2009-06-23 22:14:01 carmine #14

Ilyesmi velem is volt. Még a Bartók moziban a nővéremmel megakartuk nézni a Kőbunkó című filmet, ám valahogyan az Úszó erődre sikerült jegyet vennünk. :)

előzmény: ichi (#13)

2009-06-23 22:11:45 ichi #13

Nálam ez elég régre nyúlik vissza,kiskoromban szüleim sokat vittek moziba,a házunktól kényelmes tempóban kb. 20 perc séta,úgyhogy nincs messze a mozi,így elég gyakran volt a hétvégi programunk a mozibajárás.Nekik köszönhetem a filmek szeretetét.Olyan filmekre emlékszem mint a Nicsak kibeszél vagy a Tök jó,válnak az őseink meg hasonlók.Egyszer elmentünk a Végtelen történet-re is,már bennt űltünk a moziban amikor valami oknál fogva a Végtelen...helyett a Piszkos alku-t kezdték el játszani :) egyből ki is jöttünk :( Ez volt kb. 20 éve,kb. 1 hónapja néztem meg a Piszkos alku-t,eddig valami miatt kimaradt,érdekes :)

2009-06-23 21:56:18 puttancsospeti #12

Nálam ennek kezdete még Hugó, a vízilóhoz, Az idő uraihoz és a klasszikus Jean Marais lovagfilmekhez köthető.
A Francia kapcsolatot először 11 vagy 12 éves koromban láttam. Egyik legerősebb filmélményem volt és maradt mindmáig. A James Stewart filmek nagyrésze nemkülönben. De nem is sorolom tovább. Rengeteg meghatározó gyerekkori film élmény kísér mindmáig, ugyanakkor jónéhány el is hervadt "útközben"

Amúgy nem vagyok egy nagy mozirajongó.
Moziban utoljára 8 éve voltam...

2009-06-23 21:52:02 bruce #11

Életem első két mozis élményére emlékszem igazán:A szabadnapos baba ez volt az első és az Oroszlánykirály.Sosem voltam nagy moziba járós de a filmeket annak ellenére nagyon szerettem főleg azokat amiket apukám vett föl még az HBO-ról volt olyan amit rengetegszer megnéztem.Kisgyerekként főként az akció és a Kicsi kocsi filmekért rajongtam.De volt egy film ami mindent vitt egy sárga videókazira volt felvéve:Az utolsó cserkész:)

2009-06-23 20:42:38 Jereváni Rádió #10

Emlékezetes filmélmények nekem is a család első VHS-lejátszójához köthetők. Írhattunk úgy 1992-őt, amikor apám megvette az első Fisher márkájú, szigorúan két fejes lejátszót. A készülék mellé még vett egypár klasszikus magyar filmet is, szóval az Egri csillagok, a Kárpáthy Zoltán, az Egy magyar nábob, a Pacsirta, az Oldás és kötés, a Szindbád, az Abigél-sorozat, az Isten hozta, Őrnagy úr napi rendszerességgel ment nálunk. Gyerekkoromban a Szindbádot például olyan természetességgel néztem meg hárommilliószor, mint más mondjuk a Csillagok háborúját.

előzmény: wayage (#6)

2009-06-23 20:42:05 wayage #9

vagyis az első videotéka

2009-06-23 20:41:33 wayage #8

Ja és 94 körül megnyílt kicsin falunkban az videotéka, a VICO:)

előzmény: wayage (#6)

2009-06-23 20:35:11 Jereváni Rádió #7

Filmbéli elfajzásom gyökerei a tinédzseréveimre tehetők. A gimnáziumban mindig volt két nap, amikor nem volt tanítás, az első nap csak sporté volt, a második a szabad foglalkozásé. Mindegyik teremben más foglalkozás ment, lehetett batikolni, festegetni, szobrot készíteni, volt teaház, stb. A haverokkal ezeket mind leszartuk, a cél csakis a filmszoba lehetett. Reggel 8-tól délután 3-ig zsinórban néztük meg a filmeket, olyanokat, mint a Bad Boys, a Ponyvaregény, a Trainspotting, vagy Két tűz között (az mondjuk szar volt, de mindegy). A városban volt egy legendás videótéka, a Holdfény – sajnos ma már nincs meg – oda jártunk be a későbbiekben kikölcsönözni a jó öreg VHS kazettákat. Emlékszem mindig visszatekerve kellett visszavinni a filmeket, mert különben büntetést kellett fizetni. Szóval a kezdetek valahonnan innen datálódnak, a ’90-es évek második feléről. Az igazi „kórság” egyetem alatt tört ki, az első két évben orrba-szájba jártam moziba, aztán harmadévben bevezették a netet a kollégiumban, na és onnantól kezdve nem volt megállás. :)

2009-06-23 20:33:20 wayage #6

Az én filmes történetem a 90-es évek elejéhez köthető, amikor meglett az első video lejátszónk. Akkor sorra néztem a Stallone, Schwarzenegger és hasonló 80as évek akciófilmjeit. Meg persze a Cápát:) Majd 1992-93 körül a magyar televízió játszott hétvégente olyan filmeket melyeket tátott szájjal figyeltem 8-9 évesen. Ezekre emlékszem: Szellemírtók, Csillagember, Űrvadász, Őstehetség, Támadás a Krull bolygó ellen, Álomküzdők, King Kong (1976) na meg az Elveszett frigyláda fosztogató. Majd 94-ben miután látták rajtam a szüleim, hogy szeretem a filmeket, úgy döntöttek elvisznek moziba, hogy "nagyban" is láthassak filmet. Az első mozifilmem az Időzített bomba volt.

2009-06-23 20:32:12 PG #5

Alkotmány, Vörös Csillag, Bem ... - mi az a mozi?

2009-06-23 20:19:33 hattori #4

Világéletemben mozibolond voltam.
De azt hiszem gyerekkoromban nagyon nagy hatással volt rám a Legyőzhetetlen Wu Tang c.film.
Aztán sokáig válogatás nélkül faltam a filmeket A-tól Zs-ig, de aztán olyan 16 éves korom tájékán majdnem egyszerre vetítette a TV Tarr Béla Werckmeister-jét és Malle Fekete Hold-ját.
Na ekkor szélesült igazán a látóköröm(már ha nem hangzik ez túl nagyképűnek).

2009-06-23 20:17:11 JeszKar #3

Hát én történetem nem igazán izgalmas. Nem voltam nagy filmes, de azért néha napján megnéztem egy-egy mozit, de csak akkor, ha nagyon érdekelt. Aztán tavaly nyáron meg az egyik napról a másikra úgy döntöttem, hogy elkezdek filmeket nézni "nagyüzembe" meg úgy általában foglalkozni vele. Azelőtt eszembe se jutott olyan filmeket megnézni, mint a z épp a napokban megtekintett Amélie. De nem bántam meg, mert rengeteg érdekes élménnyel gazdagodtam. Még egy pályamódosításban is közrejátszott. Még az se valószínűtlen, hogy bekapcsolódok az öcsém oldalán az amatőr filmgyártásba (neki már megvan az első rövidfilmje, nekem még csak tervben van.)

2009-06-23 20:16:11 carmine #2

Meghatározó filmélményre nem emlékszem, Inkább arra emlékszem, hogy olyan 12 éves korom körül szüleim beiratkoztak egy tékába az unszolásomra. Akkoriban ment péntekenként a Dallas és azt nem szerettük, így minden pénteken előjegyeztettük a friss filmeket. Aztán így hetente egyre több filmet néztem meg és így kialakult bennem egy imádat a filmek iránt, ami azóta is tart.

2009-06-23 19:59:30 ronin07 #1

Kedves KT-tagok. Felteszem, a legtöbbeteket az átlagnál jobban, talán a megszállottsággal határosan izgatja a mozgóképek világa. Én, aki a privát életemben kifejezetten nosztalgiázós tudok lenni, arra gondoltam, mi lenne, ha közzé tennétek, melyik volt az a film vagy az az élmény, amely örvén úgy határoztatok, hogy belemerültök a hetedik művészet világába.