Fantomas

Fantômas
Fantomas

Fantomas, aki semmilyen bűntől nem riad vissza, és nem csak Párizst, hanem egész Európát izgalomban tartja, mégsem gonosz, hanem inkább lenyűgöző figura. Mindig új álarcban bukkan fel, és a szó szoros értelmében megfoghatatlan: valóság feletti fantomlény. Nyilván hozzájárult a film sikeréhez, hogy a háború előtti idők politikailag bizonytalan légkörében a nézők a vásznon, titokzatos módon felnagyítva láthatták viszont szorongásaikat. Az értelmiségiek is lelkesedtek ezért a kívülállóért, aki a polgári rend ellensége.
Az író Max Jacob és a költő Guillaume Apollinaire alapította meg "Fantomas Barátainak Társaságát" és verseket írtak róla. "Szürrealista a Fantomas. Ne a hatvanas évek Jean Marais-s, Funčs-féle Fantomasára gondoljunk, az csak bitorolta a nevet, heveny fantáziahiányban, fél-alpáriságban szenvedett. Szürrealista az eredeti, az ős-Fantomas volt." (Bikácsy Gergely)

Le mort qui tue
Fantomas - A gyilkos hulla

Le faux magistrat
 

Fantômas
Fantomas

Fantomas (Jean Marais), az arctalan, vagy inkább ezerarcú mesterbűnöző egy tökéletesen végrehajtott ékszerlopás helyszínén hagyja a névjegyét, Juve felügyelő (Louis de Funes) azonban kétségbe vonja, hogy létezik a titokzatos gazember, és egy tévényilatkozatban ennek hangot is ad. A nyilvánosság azonban felkapja a sztorit, és a nagy érdeklődés hullámait meglovagolva egy újságíró, bizonyos Fandor hamis interjút is készít a fantombűnözővel. Fantomas azonban nem nézi jó szemmel az álinterjút, ezért elrabolja Fandort.

Fantômas contre Scotland Yard
Fantomas a Scotland Yard ellen

Fantomas, az álarcos szupergengszter megállíthatatlanul hajtja végre akcióit, miközben mindvégig ismeretlen marad. Konok ellenfele, a kudarcokba beletébolyult Juve felügyelő nem adja fel a reménytelen küzdelmet és a Scotland Yard segítségével hajtóvadászatot indít Fantomas ellen.