Carnage (2011) ☆ 👁

Az öldöklés istene

(Roman Polański)

francia-lengyel-német-spanyol dráma, vígjáték

3,6
★★★☆☆
472 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-12-31 09:19:41 Norbert Simon (4) #36

Ez aztán jó kis morbid történet de legalább annyira életszerű is. A rendező úr nagyszerű munkát végzett ebben a kicsi helyiségben sokkal jobban átérezhető a néző által a feszültség mintha ott lenne. Négy nagyon jó színész kelt életre négy nagyon is életszerű karaktereket melyek bizony megállják a helyüket a valóságban is. Gratula!

2019-03-08 23:40:39 hhgygy (3) #35

Ezt két nappal az Átriumus produkció után csekkoltam, hát a színészek és az egész darab sokkal jobb volt színházban, mint ez a langyos filmfeldolgozás. Ajánlom inkább az Átriumban ugyanezt Hevér Gáborral, Szikszai Rémusszal, Herczeg Adriennel és Péterfy Borival.

2017-03-02 00:16:28 kfiro (4) #34

Morbid és humoros a történet, ugyanakkor életszerű is az, ahogy a szülők kifordulnak emberi mivoltukból. Különböző fázisokat láthatunk, ahogy a külső mögül kibujik mindenkiből az igazi jellem.
A színészek egyöntetűen jól alakítják a szerepüket, nem okoztak csalódást.

Jó szórakozást!

2016-10-25 01:32:04 Rorschach (4) #33

Nincs igazi lezárása és nem ágyaz meg eléggé ahhoz, hogy megléphessen egy ilyen teátrális utolsó húsz-huszonöt percet (látszik a játékon és pár mondaton is, hogy az egész úgy lett átemelve a színpadról), de amúgy jó film volt.
Szeretem az egyteres drámákat, pláne ha ilyen illusztris szereplőgárdával vannak megtámogatva.

2015-01-12 13:24:01 Bigacsiga (5) #32

Jajj, hát én rég nevettem ilyen őszintén egy filmen! :D

2014-10-12 00:20:16 schwed49 (4) #31

Ebben a filmben nagyon értékes mindennapi dialógusok hangzanak el két olyan család között, akik az exisztenciális nívó más lépcsőfokán állnak. Annyira tipikus, ahoyg művelt emberhez méltó módon próbálják mrgbeszélni a gyerekeik között zajlott atrocitást, de minél tovább haladnak a diszkurzusban, annál jobban közelítik azt a gyerekes szintet, amit a saját gyerekeik képviseltek. A beszélgetések kitűnöen ugrálnak a diplomatikus megközelítésről a kicsinyes személyeskedésekig, ahogy a felek a maguk igazát és társadalmon belüli szátuszát próbálják bizonygatni. Tanulságos és autentikus, habár nagyon amerikai.

2013-11-17 18:55:26 Dynast Grausherra (5) #30

Lumethez hasonlóan Polanski is remekül ért a zárt helyen játszódó drámákhoz, jót is tesz a filmnek az ő távolságtartó stílusa, így úgy szemlélhetjük az egész bagázst, hogy egyikükkel sem azonosulunk. Egyedül a történet nyitása nehézkes, érződik, hogy az író nehezen tudja egy térben tartani a négy szereplőt, ezzel el is telik egy fél óra. Aztán elszabadul a pokol. Én végigkacagtam a film második felét, zseniális, ahogy átalakulnak a szereplők, nekem tetszett a színészi játék, ahogy az "egyenlőség mindenkinek, én vagy az igazság bástyája" Jodie Foster átalakul egy nyavalygó idiótává, Kate Winslet is remek, ahogy elhajítja az erőltetett udvariasságot, és szabadjára ereszti magát. A két férfi nem nagyon változik, Christoph Waltz eleve őszinte, és látszik, hogy semmi értelmét nem látja a hercehurcának, John C. Reilly is szenzációs, ahogy a végére teljesen átáll "leszarom" üzemmódba, és csak maga elé meredve ül a kanapén. Nem Polanski legjobb filmje, de remek darab az emberi hülyeségről. Nem drámai, nem megdöbbentő, hanem elég kegyetlen a maga módján.

2013-09-23 21:23:06 Igazsagpapa (5) #29

Zseniális! :)Az emberi etikettet joggal gúnyoló jelenetek sorozata van jelen a filmben. Ha valakit érdekel az emberi viselkedés és pszichológiailag meg tudja közelítni a történetet, az meg fogja találni a kulcsot a film élvezetéhez. Több jellemformát és a társadalom által berögzött jelenetet mutat be a film. A háttérben megbúvó ösztönös viselkedés is előtérbe kerül, sőt valaki a kezdetektől fogva nem veti véka alá az emberi önérdeket és gyarlóságot. Ha valaki kritikusan tud nézni a társadalom viselkedési etikettjére, az élvezni fogja. :)

2013-06-18 18:32:53 Grofia (5) #28

Nagyon szeretem ezt a filmet. Abszurd az egész, mégis a maga módján zseniális. John C. Reilly alakítása félelmetesen jó, de a többi szereplő játéka is kiemelkedő. Szerintem érdemes megnézni.
(5)

2013-03-05 00:47:57 BonnyJohnny (3) #27

Lehet, hogy négyes volt, csak azóta lejjebb húzta.

előzmény: Lil Martin (#26)

2013-03-05 00:18:59 Lil Martin (4) #26

a 75 százalék az hogy 3-as?:)

előzmény: ChrisAdam (#24)

2012-11-19 18:04:01 blazserbozso (?) #25

Tipikusan olyan film, hogy "ez minek?" Nem volt elég vicces, nem lett elég drámai, vagy tragikus, vagy thrilleres, vagy bármi. Semmi értelme nem volt elkészíteni. Langyos, semmilyen.

2012-10-29 17:10:11 ChrisAdam (3) #24

A zongoristán kívül nem láttam egyetlen Polanski-filmet sem és nem kellett csalódnom. Kitűnő párbeszédekkel, forgatókönyvvel rendelkező dráma, amin lehet néha nevetni is. Kicsit a vége szétcsúszik, talán a whiskey miatt. A két nő közül abszolút Winslet a nyerő, bár ő rajta is fog az ital és ez rosszat tesz neki (a magyar szinkron még rátesz egy lapáttal), a két férfi közül pedig nem tudok választani, mindketten szenzációsak.
75%

2012-04-13 16:21:35 paradicsom (3) #23

Nem mondanám, hogy elszúrta Polanski, de azért többet ki lehetett volna hozni belőle.

2012-03-10 19:52:12 Gasz András (4) #22

Az öldöklés istene:

Úgy féltem, hogy Polanski elszúrja. S nagyon színpadias, esetleg művi, erőltetett lesz a film. De ez csak a film vége felé jött el picit.
A színészek jól össze lettek válogatva, kivéve Jodie Fostert na ő a film felétől nagyon színpadias lett és túlerőltette a játékát. A többiek élükön újfent Christoph Waltz-al hozták amit eddig is oly jól tudtak. A filmzenén csodálkoztam hogy kb 4-5 percet hallhatjuk a film nyitásakor és zárásakor. :) Depslatnak nem volt sok munkája, de egyébként e vígjátékhoz illő zenét alkotott.
Az a gond a filmmel hogy ahogy haladunk a vége felé egyre színpadiasabb lesz és vontatottabb ami a színészeknél csak Fosternél látszik, de a forgatókönyv végig láthatóan halad ebbe az irányba. Ami érthető hisz tudjuk, hogy színpadi mű a film alapja. Én viszont ezt nem kedveltem eddig sem.
Egy darabig vicces volt hogy el akarnak menni Kate Winslették végre aztán mégis visszamennek a lakásba, hisz végig ott kell játszódjon a történet amikor már vagy 3-szor történt mindez, már nem volt vicces. Egyébként a párbeszédek nem rosszak a vitatkozások, sokszor alapvető emberi kérdéseket is belevittek, illetve a párok közti viszonyokat, a viselkedés és neveltetés kérdéskörét a gyerekek esetében, a munka s pénzmániát stb.
Viszont feszültséget nem éreztem benne, azt hittem lesz drámai vagy egyéb elem is, de inkább a humor maradt meg benne csak, ami elég egyedi és fanyar néha. Sokszor működik viszont.

70%

2012-03-01 20:46:42 humbuks (4) #21

Jobbanmondva inkább kellemes kikapcsolódás napjaink komédiáiból.

2012-03-01 20:42:20 humbuks (4) #20

Márpedig zseniális. A [link] kedvelőknek csemege.

2012-01-30 07:44:24 slozi (3) #19

Tipikus langyosvíz, amolyan igazi kellemes középszer. Leülök elé, megnézem, 80 percig elvagyok, aztán két nap múlva már az emléke is csak halványan él bennem. A színészek persze remekek, de valahogy az egész olyan... nem is tudom, kevés.

2012-01-29 20:10:33 Dió (3) #18

Vaskos csalódás az új Polański film... erőltetetten teátrális, totál életszerűtlen, pont mintha színpadról írták volna át filmváltozatra, de változtatás nélkül. Először meglepődtem rajta, milyen rövid (80 perc sincs), de végső soron örültem neki. Végig egy térben játszódó filmet forgatni veszélyes vállalkozás, mert csak egy intelligens forgatókönyvvel működhetnek - ennek olyan nincs, úgyhogy részemről harmatgyenge hármas.

2012-01-18 00:13:04 largo (3) #17

Elhúzott, unalmas kezdés, korai, szemtelen zárás.

2012-01-17 21:31:38 dabo (1) #16

Mindenesetre ha valakit érdekelne hogyan is néz ki egy említésre érdemes kamaradráma, akkor nézze meg inkább: a Nem félünk a Farkastól; A macska a forró bádogtetőn; a Találd ki, ki jön vacsorára; a Chineese coffee; a Visszajátszás; a Glengarry Glen Ross; vagy hogy egy magyart is mondjak az Ötödik Pecsét című filmeket.

előzmény: limupei (#15)

2012-01-15 13:33:14 limupei (3) #15

Igen, hogy a többség jobban szereti mint ti.

előzmény: Rorschach (#14)

2012-01-15 12:36:56 Rorschach (4) #14

Nyelvnáci kukacoskodás ide vagy oda, nagyon jól tudod, hogy értettük.

előzmény: limupei (#13)

2012-01-15 11:58:59 limupei (3) #13

Szerintem ti meg fogalmi zavarban szenvedtek. A "túlértékelt" jelzővel nem az alkotót, hanem a közönségét és a kritikusait minősítitek, hiszen ők értékelik. Így a rendező sem tudja azt bizonyítani, hogy ő túlértékelt, mivel nem ő értékeli magát. Ő csak csinál valamit, jól vagy rosszul. [nyelvnáci off]

2012-01-15 11:07:20 Rorschach (4) #12

Azt már évtizedek óta bizonygatja :)

előzmény: dabo (#10)

2012-01-14 22:33:11 sleepingdancer (4) #11

Szellemes, ügyes "színdarab-film", kiváló színészekkel, egy kis Woody Allen-es beütéssel .

2012-01-14 19:46:26 dabo (1) #10

Polanskinak ismét sikerült bebizonyítani, hogy ő minden idők egyik legtúlértékeltebb rendezője.

2012-01-14 01:42:39 Hannibal Lecter (4) #9

Szépen levezényelt, korrekt adaptáció, amelyen ugyan nem érezhető olyan markánsan Polanski kézjegye, mint mondjuk a 2010-es Szellemírón, a Yasmina Reza tollából származó alapanyagot mégis profi módon csomagolja cellulózba. A színészek természetesen brillíroznak (ahogy a Filmvilág cikkírója is megjegyezte: ezekben a szerepekben csak az nem brillírozik, aki nem akar), de a kvartett férfitagjai (John C. Reilly és az isteni Waltz) ezúttal kétségkívül erősebbet hoznak, mint a hölgyek. Mindent egybevetve számomra igencsak rendben (és egyben) van a Carnage, és üdítő élmény látni, ahogy Polanski visszanyúl a "gyökerekhez".

2012-01-13 07:06:43 Zalaba Ferenc (4) #8

Ő volt a kutyás szomszéd, aki kijött szólni, mikor a lépcsőházban vitáztak, de aztán gyorsan visszatessékelték.

előzmény: manuva (#7)

2012-01-13 04:53:06 manuva (4) #7

Hol láttad Polanskit?

előzmény: caulfield (#1)

2012-01-12 23:54:00 gringo (4) #6

Nagyszerű film, nagyszerű alakítások, hol a vége?

2012-01-12 22:58:16 BonnyJohnny (3) #5

Én se rosszat szóltam róluk, csak szerintem elszálltak kicsit.
Amúgy az egész szituációban számomra az a legviccesebb (leszámítva persze az alapszituációt, miszerint a szülők kulturáltan akarják megoldani a helyzetet, és, maradjunk annyiban, hogy ez nem sikerül), hogy a film úgy kezdődik, hogy menni készülnek. És a film előrehaladtával többször is elindulnak, de valahogy nem sikerül elmenniük. :) Az öldöklés istene nem engedi. :)

előzmény: Daemiaen (#4)

2012-01-12 22:51:33 Daemiaen (3) #4

Én is úgy gondolom amúgy, hogy a színjátszás két nagyasszonya leckét kapott két, kevésbé neves kollégájától. Noha azért Fosterre és Winsletre sem tudnék egy rossz szót sem szólni.

előzmény: BonnyJohnny (#3)

2012-01-12 22:50:13 BonnyJohnny (3) #3

Én a remekül játszaniba is belekötnék. Pont a két Golden Globe-ra jelölt hölgy az, akik a leginkább elszállnak a film végére. Értem én, hogy a túljátszás rendezői utasításra történt, de a végeredmény inkább hisztérikus volt, mint vicces. John C. Reilly és Christoph Waltz megmaradtak a direkt túljátszás határain belül.

előzmény: Daemiaen (#2)

2012-01-12 22:39:49 Daemiaen (3) #2

Polanski vsszatér a gyökereihez, miközben remek színészeit hagyja remekül játszani anélkül, hogy bármi meglepőt is húzna.

2011-12-09 23:47:31 caulfield (4) #1

A film vége felé Kate Winslet karaktere szörnyetegnek titulálja az opponens házaspárt. Nagyvonalúan erre a megállapításra, mint végső konklúzióra is lehetne tekinteni. A lengyel-francia direktor új filmje első ránézésre ezt is adja; hétköznapi, metropolita házasokat tol a néző elé, mint két pár gusztusos pitét, de a kezdeti rokonszenv után, a személyiségek körvonalazódásával egyenes út vezet a "hányingerhez".
Ezzel a kamaradarabbal a rendező visszatér valamelyest a gyökereihez. A Kés a vízben zárt térben analizáló konepciója sejlik fel. De ebben ki is merül az analógia. Polanski nem ismétli önmagát, mint mondjuk A bérlő című filmjével a Rosemary gyermekét. Itt nincsenek thriller elemek. Ez egy szemlélődő, bátran ironizáló, sziporkázó mozi. Négy elkeseredett, középkorú ember roppant hiteles disputációja.
A modern archetípusok szerepében lubickoló színészek és a szellemesen megírt, olykor tragikomikus jelenetek szórakoztatóan töltik meg élettel ezt az első blikkre merevnek, klisésnek tűnő alapszituációt.
A balansz, mint visszatérő, domináns fogalom. Testet ölt a párok mentalitásbéli differenciáiban, viselkedésbeli különbözőségeikben, pozíciójuk - az úgynevezett elveik bigottul való féltve őrzésében. A Foster-Reilly házaspár katarktikus, elementáris erejű felismerése kettejük fundamentális szembenállásáról eredményezi a természetes szörnyetegpárt. Velük szemben a rezignált, látszólag harmónikus, de lelkét vesztett Winslet-Waltz torz duó, kik az őket összekötő közös platformot gyermekük agresszív tettében lelik meg. Kis pikantériát adhat még akár a nemzetiségbeli eloszlás; európai, amerikából kitiltott rendező Párizsban forgatott new yorki története ez, melyben két tengerentúli színész két öreg kontinensbelivel áll egymással - és persze külön-külön is - szemben.
Olyan film ez, amiről hosszan lehet kifejteni a különböző nézői aspektusokat. Tömény, megkapó látlelet, brillírozó sztárokkal, s nagy erénye, hogy bravúrosan kerüli el, hogy közhelyessé váljon. Elkellett már egy ilyen stabilan álló, cizellált, elismerésre méltó etűd ebbe az életműbe a néhány kétes megítélésű, ámbár jó film után (a Szellemíró például).

Polanski pillanatnyi feltűnése pedig a Kínai negyedben volt utoljára ekkora telitalálat. Az év cameoja az övé.