Eraserhead (1977)

Azért lett a részemről közepes, mert nem jött át a szimbóluma, az eredete. Ez abszolút rólam szól. Az biztos,ahogyan itt korábban is majdnem mindenki írta, kegyetlenül erős hangulata van. Mondjuk nem szeretem ezt a nagyon a különböző ingereken táncoló hangulatokat, viszont már értem. Én a Lynch egyenesebb filmjeit szeretem jobban, de ő Lynch és nagyon karakteres. Vélhetően mindenki tudja ki ő.

Szóval ajánlani mindenképpen ajánlanám , ha megkérdeznek, de biztosan szólnék az illetőnek, hogy kell hozzá "gyomor" :)

Újranézve természetesen maradt zseniálison. Tény, hogy nem ez az első kifejezetten szerzői, szürreális, szimbolikus horror a személyiség felbomlásáról, de ennyire intenzív, szuggesztív és hátborzongató élményt mindaddig sosem biztosítottak. Elképesztően hatásos ez az indusztriális világkép, megtámogatva a sokszor minimalista, de a hangulatot jól átadó zenehasználattal, a főszereplő egyszerre életunt és halálra gyötört ábrázatával, illetve az impresszív, fojtogatóan tömény vizualitással.

A történet - ellentétben sok későbbi Lynch filmmel - még viszonylag koherens keretet ölt, és "szép" ívet fut be Henry egészen a végkifejletig. Amiben még mindenképpen újító, az azok a dolgok, amiket meg mer mutatni a vásznon - tényleg a Szemek arc nélkül-ig kell visszamennem az olyan szerzői horrorig, ami gore-ban is ilyen szintet tud újat mutatni. A nyomasztó álom és ébrenlét szakaszok követhetőségére vagy megfejtésére persze nincs is szükség - elképesztően hatásos tanulmány így is a modern világ élhetetlenségéről / az emberben lakozó szörnyetegről.

Hiába, Löncs sose tudott filmet rendezni.

Ha egy akkora szaktekintély jelenti ezt ki, mint te, biztos hogy így van. Mindenesetre a borzasztó rendezései mellett legalább a neveket le tudta írni normálisan.

Céltalan ,sötét, depresszív ,idegesítő, akár egy agyonhasznált VHS kazetta.
Hiába, Löncs sose tudott filmet rendezni.

A Tetsuo: The Iron man részlet a Portishead - Machine gun-nal olyan k*rvajól áll össze, hogy én nehezen társítom fejben mással egyelőre, de rohadtul irigyellek. És köszi, ha jelzel. :)

Funktasztikus volt! Megnéztem itthon a filmet, és alig egy órával később eszméletlen nagy zenével is leküldtem. Hipnotikus volt, pedig csak némi sör ment mellé. (Utána jött a Nyolc és fél, majd a Tetsuo... hatra értem haza... dear Elzablues, elvileg lesz harmadik ilyen buli, igyekszem majd megírni. Ryood, azért a Ludmilla-T2 kombóra elég irigy vagyok. :)

amikor még nem voltak vj-k a bulikban, az első korai vizuálok filmvetítések voltak, hang nélkül. szóval back to basics?:)
nagyon szerettem amúgy. ilyen formában láttam a tv-toronyban Pécsen a t2-t ludmilla őrült breakbeat-jére (ja és persze táncika is volt), meg talán szintén ugyanott egy másik bulin a Párbaj ment. az is jó móka volt.

Fenébe, ha erről előbb tudok... Azért majd számolj be, kérlek!

Nem egészen vagyok biztos abban, amit láttam, de hogy a helyzet ne legyen egyszerűbb, most elindulok a Toldiba, ahol egy óra múlva úgy fogják levetíteni ugyanezt, hogy nem lesz hang alatta, ellenben egy kt-s tagtársunk fogja tolni alá az elektronikus zenét, az emberek - mi - pedig táncolunk, vagy mi. Szerintem Lynch megnyalná a 10 ujját. 4 kt-s ott lesz, ha pesti vagy, még te is odaérsz, gyere. Nem tudom, milyen lelkiállapotban leszek holnap, de talán pont ez a kísérletezések lényege.:)

Így van, mindenképp ajánlom én is!

Nem tudom, hogy készült-e, csak előre tájékozódtam. Köszönöm!

Feltehetőleg nem készült ehhez a filmhez magyar szinkron. De ettől még érdemes megnézni, elborult film, de beszippant rendesen.

Ehhez készült egyáltalán szinkron? Semmilyen információt nem találok egy gyors kereséssel erre vonatkozóan.

Ennél a filmnél számít hogy, felirattal vagy magyar szinkronnal nézzem?

Kemény film. Kellemetlen, undorító, értelmetlen. És mindezek ellenére jó. A későbbi Lynch ehhez képest mainstream, könnyen befogadható.

Lynchet ügyesen kell adagolni. Nincs sok filmje, de egyre biztosabb vagyok abban, hogy mindegyik mestermű. Nem tudok még egy ilyen rendezőt, aki ennyire egyedi és komplex stílusvilággal dolgozna. Egyenesen megfeküdte a gyomromat, émelyegtem is utána egy jó ideig, de nem feltétlen a látványtól, hanem ettől a nyomasztó atmoszférától, ami körülvett. Szenvedő másfél óra ez, nagyon nehéz nézni, de mégis odaszegezi a tekintetet, képtelenség érdektelenül hozzáállni a filmhez. Inspiráló anyag, de csak egy jókora alvás és a mai napsütés tudta feloldani bennem azt a felgyülemlett feszültséget, amit ez a fekete-fehér rémálom okozott. Súlyos cucc. Megborított.

Lynch ebben a filmben tökéletesítette egyedi, de rohadtul megosztó stílusát. Az a szűk réteg, aki kedveli az elszállt, szürreális, nyomasztó agymenéseit, az általában zseniálisnak tartja a palit, műveinek a brutális atmoszférájáért rajong, és azt vallja, hogy ezek legalább kiszakítják a halál unalmas 7köznapokból, meg amúgy is inkább "érezni" kell őket. Akik pedig utálják a rendezőt, mint a szart, azok elmebetegnek, drogosnak, tehetségtelennek tartják, aki öncélú szemetet állít elő. Lehet őt imádni, meg lehet őt kurvaanyázni, de 1 biztos: kell hozzá 1 olyan idegzet, amely a sajátos stílusát be tudja fogadni.
Első, 5 éven keresztül gyártott formabontó nagyjátékfilmjét, a legtöbbhöz hasonlóan úgy kell felfogni, mintha az egész 1 (rém)álom lenne. Látszólag az égvilágon semmiről sem szól a sztori, de a szimbólumok értelmezése mentén, ki tud rajzolódni valami cselekményszerűség. Igénytelen, lepusztult szar helyszíneken játszódik a történet, de ezek teljesen illenek a hangulathoz. Akad 1-2 olyan beteg, felesleges jelenet, amelyek alapján én is elgondolkodtam azon, hogy a rendező épelméjű-e, meg azon is: vajon hogy bírták ki a színészek a felvételeket röhögés nélkül?
Érdekesség, hogy anno Lynch levetítette a stábnak az Alkony sugárútat, mint ahogy Kubrick is tette az Eraserheadel a Ragyogás forgatásán. Lynch 1 megfejthetetlen, műfajilag behatárolhatatlan filmet akart készíteni. Utóbbi nem nagyon jött össze neki, mivel az alkotás simán misztikus stílusú lett. Horrorhoz nincs sok köze (még akkor sem, ha ezt mindenhol feltüntetik), de aki esetleg mégis arra vágyik, az jobban jár a fentebb említett Ragyogással.
Az alkotás szakít a hagyományos filmnyelvvel, így semennyire sem szokványos, de Lynch jobban sikerült mozijaihoz képest ez teljesen átlagos.

Szürreális, aberrált, suicid, depresszív, általános hangulatra erősen ártalmas alkotás. Teljesen egyedi a földi pokol víziója, szinte hipnotizál, de megbántam, hogy látnom kellett, mert cseszteti az agyam azóta is.

mi is lekéstük sajnos, de ha már ott voltunk, a szívfájdalomra a sör-vodka kombó nyújtott némi vigaszt, bár abból meg fejfájdalom lett.

Egyelőre letaszíthatatlan a toplistám trónjáról. Bármikor nézem, úgy folyik össze bennem menny és pokol másfél órára, hogy azt sosem fogom teljesen megérteni. Hiába fojtogató olykor az atmoszférája, felemelő, ahogy beenged oda. Lynch már itt mindent elmondott. Valójában ennek az esszenciáját gyurmázta legtöbb későbbi művében is. És ezzel nincs is semmi baj, mert az itt elénk tárt misztikum kimeríthetetlen forrás.

Faj is a szivem, hogy nem tudok elmenni.. Ezt a filmet aki csak teheti nezze meg moziban, hatalmas elmeny lehet!

ma 6-tól a bemben!

A vacsorajelenet.. levegőt nem mertem venni

Egyszer sokat nevettem rajta.

tegnap újranéztem ezt a remekművet, annyire beteg hogy már zseniális! avagy lynch letette a névjegyét :P

Teljesen más, mint egy átlagos film. Látszólag egy értelmetlen, kissé idegen és undorító világban apró zajok, és fura emberek között, céltalanul téblábol főhősünk. Lynch beteg és torz képet fest mindarról, ami az emberben lakozik. Egyszerre taszít és vonzza a tekintetet. Félelmetes.

nem tetszik ez a film. na nem azért, mintha rossz lenne, ellenkezőleg, ettől függetlenül nem tetszik.

szerintem koránt sem annyira bonyolult, mint sokan vélik, számomra legalábbis elég egyértelmű volt a film mondanivalója. hiába, nehéz dolog lehet szülőnek lenni, elidegenedni a világtól, csak a kisdednek élni. megváltoztatja az ember életét, kifordítja azt. igazat sugall a film, csak épp az nem tetszik, ahogyan. áldozatokat kell hoznia az embernek, de ezzel tisztában is kell lennie, mikor belevág a gyerekvállalásba. tisztánlátás nélkül ne tegye. de ebbe nem folyok bele, hisz nincs ezen a téren tapasztalatom, nagy életigazságokat meg nem akarok itt durrogtatni.

kegyetlen film, képtelen vagyok felfogni, hogy használhatja bárki rá azt a jelzőt, hogy szép. nem szép, sőt, egyenesen undorító, dehát ilyen az ember.

elgondolkodtatott, ettől függetlenül gondolkozás nélkül vágom rá a karót. hogy miért? talán az 1-es nem is a filmnek szól, hanem magának a jelenségnek, amit taglal. fogalmam sincs. nem tudom, akarok-e még Lynch filmet nézni valaha. valószínűleg fogok, de hogy nem a közeljövőben, az is biztos.

Most láttam először Lynch-filmet. Magával ragadóan nyomasztó volt, talán életem eddigi legsokkolóbb filmélménye. A legfurcsább az volt benne, hogy sokszor szinte szenvedtem tőle, de nem bírtam ki, hogy ne nézzem tovább. Most viszont, kicsit ki kell mennem a friss levegőre. uhh

Sem tudtam, hogy miért radírfej a címe. Olvastam pár ismertetőt, de sehol sem említették. Hát mikor kdierült, hogy miért is az, nem tudtam mást adni rá, csak zseniális osztályzatot. :)

Én csak annyit mondok WOW és sok minden mást nem. Amikor a végéhez értem és maradt időm "megemészteni" ami szerintem a mai napig tart és ez nem lenne baj ha filmet mondjuk a múlt héten néztem volna meg, de közel fél éve láttam és mikor újra megnéztem csak annyit mondtam megint, hogy WOW! Ez az első film amit nem igazán tudnék megindokolni és talán nem is akarok, hogy miért zseniális. Egy mérföldkő lett a filmek között számomra. Nem hiszem, hogy ez minden ember számára egy ajánlható film lenne..sőt talán nagyon kevesen szeretnék meg, de nem is baj. Egyetlen eddig általam látott filmhez sem hasonlítható! Maga a tökéletesség az elejétől a végéig! Respect Mr.Lynch

Én otthon néztem egyedül, ráadásul az éjszaka közepén. Fejhallgatóval a fejemen jó hangosan, hogy a lehető leginkább átadjam magam az atmoszférának. A film elérte a célját: iszonyú nehéz volt nézni, de közben mégis valahogy magával ragadott. Az elején még próbáltam érteni a történetet, és úgy nézni, mint egy "normális" filmet, de később már lemondtam erről és csak hagytam, hogy a film lassan elvarázsoljon.

A film atmoszférája egyszerűen magával ragadott. Nem vagyok egy nagy Lynch rajongó, de ez a film nagyon jó! Magasan a legjobb amit eddig láttam Lynch-től.

Én megpróbáltam. Nem ment. Egyszerűen fájdalmas volt nézni. Az első jelző ami a film kapcsán az eszembe jut az undorító. Kikészítettem a kis levesemet, hogy majd a film közbe elfogyasztom. Hát szerintem elrakhatom holnapra, mert ma már semmi nem fog lemenni a torkomon. Pedig én eddig úgy tudtam, hogy kedvelem Lynchet.

(Lynchtől először a Dűnét láttam, de tíz percet alig bírtam belőle, aztán jött a Mulholland Drive ami jelentősen jobb volt, de csak a Dűnéhez képest (ezért nem adtam rá egyest), aztán az egyik ismerősöm, aki szintén elég Lynch-ellenes, ajánlotta Az elefántembert, mert ez nem olyan, mint a többi filmje. Nem volt rossz, de nem győzött meg, úgyhogy nem erőltettem tovább Lynch filmjeit. De nemrég megismertem Miike Takashi filmjeit, amik egyszerűen fantasztikusak, és Miike hamar az egyik kedvenc rendezőm lett. Mikor rákerestem, hogy többet megtudjak róla, sok helyen láttam, hogy a japán Lynchként emlegetik, ezért gondoltam adok Lynchnek még egy esélyt, és hát ez mi lett volna, ha nem ez a film?)

Elkezdtem nézni, kb. húsz perc után mer ki akartam nyomni, de megálltam, hogy ne tegyem. Adtam magamnak még fél órát, hátha lesz valami értelme, de nem lett. Hatalmas összevisszaság az egész. Nem akarom hosszú sorokon keresztül, szidni a filmet, mert nem látom értelmét, de ilyenkor szeretem kihangsúlyozni, hogy nagyon nem szeretek egyest adni.

Egy rémálom mozgóképen.Iszonyatos.Beteg.Absztrakt.Morbid.Sötét.Taszító.Az "In heaven everything is fine!"-os rész az hihetetlen magával ragadó.Szinte hipnotizált.Mást most hirtelen nem tudok szavakba önteni.Egyelőre 4-es,de ez könnyen változhat.Fura,h ennek ilyen jó az átlaga...

Ez nálam is így volt, csak pont fordítva. Bergman filmjeit előbb láttam, ezért a Radírfej nézése közben azok jutottam eszembe.

Nálam nagyjából egy szinten vannak (vagyis a legjobbak között). A Radírfej meg van olyan hatásos, mint mondjuk A csend, aminek a nézése közbe eszembe jutott ez a film.

Ezzel egyetértek (mármint Bergman nagyobb rendező) de a Radírfej Lynch legjobb munkái közt van, és nem csak a hatása miatt, hanem képileg is

Tökéletes hasonlatot hoztál. Nagyjából Bergman bizonyos filmjei voltak azok - Suttogások és Sikolyok, Tükör által homályosan és A csend -, melyek megtekintésekor annyira szorongtam, mint Lynch ezen művénél. Az igazi mesterek értenek hozzá, hogyan hozzanak létre olyan atmoszférát, mely tényleg megborzongatja és felkavarja a nézőt. Habár Lynch szerintem jóval kisebb kaliberű rendező, mint a svéd mester, kétségtelen, hogy remekül ért ehhez - erre a Radírfej a legjobb példa.

Nem gonosz film, csal lehúzza az embert. Ennél csak a szintén zseniális Suttogások és sikolyok húzott le.

ez annyira borzalmas volt, hogy szinte már gyönyörű, nem nézek több lynch filmet mégsem...azt hiszem...nem most nem esik jól, nagyon beteg, 1000%-ig káros az emberi elmére, nem osztályozom, vagy 1 vagy 5, zseniális, de most inkább 1-est adok rá
nem ajánlanám senkinek jó szívvel, hogy nézzen bele, mert sajnos megnézeti magát, gonosz film

Zseniális alkotás! Magával ragad és nem enged, akár tetszik, akár nem. Nem sok ilyen film van. Lynch egyik, ha nem a legjobb filme.

ebben a filmben több van mint hittem, sőt...zseniális alkotás

Ez a film zseniális, és kibírhatatlanul hosszú.

Hát...nem túlzok szerintem ha azt mondom hogy ez a film marha nyomasztó...én nem bírnék egy ilyen "világban" élni...tetszett, jó film...de egy biztos...nem akarom még egyszer meg nézni...

Nálam ugyanez volt a helyzet, de a „brutalitása” nálam nagyon negatív irányba vitte el a filmet. A hatás éppen ezért el is maradt. A nézhetetlen egy kicsit erős lehet, de hát nem bírtam nézni… :) Ez nem az én műfajom, vagy nem nekem való (kinek hogy tetszik)!

Vaciláltam az 1es és az 5ös között. A filmet alig bírtam megnézni és a közeljövőben nem is fogom még egyszer, de a hatást amít kelteni akart maximálisan elérte.

Egy órán néztük meg, a technika tanárunk Lynch rajongó volt. Vihogtunk, beszélgettünk, mindenki nagyokat harapott a szalámis szendvicsbe, aztán elkezdtünk figyelni. Figyelni a filmet. Magunkat. A levegőt, a hangokat. Csönd lett mindenhol, és tompa zúgás remegett a levegőben. Aztán figyeltük hazafelé azt a furcsa utcai lámpafényt, és a szomszédból jövő gyereksírást. Soha nem fogom megérteni Lynch-et, de pont ettől izgalmas. Kutatni a jeleket, egy másik világot. Nálam is 200as!

Minden bizonnyal a legjobb debütáló film. Imádom.
Olyan hangulata van, hogy arra szavak sincsenek.
Lynch miatt kezdtem fel figyelni a művész(értékes) filmekre.
Ez pedig, nekem, egyértelműen a legjobb filmje.
200%

néhány kép egyszerűen beleégett az agyamba. Ez a film a Kék bársonyt és a Mulholland drive-ot is lepipálja.

"In heaven everything is fine
In heaven everything is fine
In heaven everything is fine
You got your good things and I got mine"
Ettől a résztől még most is kiráz a hideg

:D
Tény, hogy jó ideig halogattam a megtekintését, mert Lynch nem az én műfajom... de ez egy mestermű, akárhogy is nézem. Lehetetlen kivonnom magam a hatása alól.

féltem a címre kattintani, mert azt hittem, hogy jól lehúzod. :)

Iszonyatos atmoszférája van. Megragadja a torkot, és befészkeli magát a bőr alá.

trailer

http://youtube.com/watch?v=dU7OqGCIcak