Druk (2020) ☆ 👁

Még egy kört mindenkinek
Another Round

(Thomas Vinterberg)

dán-holland-svéd dráma

4,2
★★★★☆
555 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2024-03-20 09:44:05 Channá (3) #52

Nehezemre esik dűlőre jutni az osztályzatával kapcsolatban, mert filmügyileg pöpec minden, történet szempontjából nem látom be, hogy mit akart mondani. Amennyiben ez csak egy film volt, ami bemutatott 4 fiktív embernek az életét, akkor nincsen semmi gondom, tök jó kikapcsolódás volt.
Amennyiben akart kezdeni a férfiak problémájával, és a kezelésének módjával, ott már komolyabb kivetnivalóim voltak.
leül a 4 jóbarát, megtámogatják az egyik problémás barátjukat, és elszabadul a pokol. Nincsen támogatás amögött, aki egyedül él. Mégis könnyebb annak, akit bár nem szívesen, de várnak otthon, mint akit senki nem vár, de nem gond, ezen túl tesszük magunkat egy vállrándítással. Felállítunk példákat arra, hogy milyen sikeresek voltak - bár itt kérdezném meg a siker definícióját - az alkoholista emberek, mellőzve az információt, hogy mögöttük levő, árnyékban élő emberek adott esetben mennyivel többet szenvedtek, hogy a köz jól szórakozzon. Nem gond, feláldozhatóak az alkoholisták hozzátartozói, amennyiben az alkoholista a többség szemében rock star. Jómadaraink végre megérzik annak szellőit, hogy az ő életük problémáira való megoldásaikra mennyi embernek kell a közvetlen környezetükben szenvedni - nyilván lehet megoldás lenne, ha a 3 gyerekes anyuka is bevágná a hisztit, és elkezdene inni, meg a másik családban, lévén a gyerekek már nagyobban, ott csak komplettük kezdene a család inni, esti vacsora mellett, mert apucinak fáj az élet. Másnak nem, csak neki, és ebben a filmben tessék komolyan venni. Szóval kapják a pofonokat, ekkor észre is veszik magukat, de a végén, leül a 3 jómadár, és ugyanazzal a kifejezéssel, ugyanazzal a párbeszéddel konstatálják, hogy tulajdonképpen semmi rossz nem történt, ez az élet rendje, sőt, a kapcsolataik is "új szintre emelték"... a főszereplőnk pedig alkohollal a szervezetében, sörrel a kezében, rátalál az ifjú önmagára és a jazz balett múltjára. Az igen, ez aztán egy hatalmas feloldozása volt a filmnek. a film kicsengése miatt nem tudom 3-nál jobbra értékelni.

2022-02-23 17:06:41 ChrisAdam (5) #51

...akkor meg is van az Arany és Férfi Ezüst Vapiti-jelöltem. :) Micsoda utolsó jelenet, hát elképesztő!

2022-02-08 17:54:47 wim (4) #50

Érdekes, hogy míg ez a film nálam ilyen-olyan okokból (enyhén didaktikus elbeszélésmód, más Vinterberg-művekkel való összevetés stb.) csak négyest kapott, a Vapitin, ahogy egyben láttam a jelölteket (köztük olyat is, amire anno ötöst adtam), különösebb tétovázás nélkül nyomtam rá a szavazatot. Egy "csakazértis" szavazatot. :) Összevetve a többiekkel úgy látszik, mégis ez bizonyult a legmaradandóbbnak.

előzmény: mimóza (#49)

2022-02-08 16:21:17 mimóza (5) #49

Mennyi fájdalom, mennyi szomorúság, mennyi küzdelem! Én itt annyira kívülálló vagyok, hogy kívülállóbb nem is lehetnék, ennek ellenére szívből, el- és befogadóan igyekeztem DRUKkolni minden karakternek. Őszintén szólva végig rázott a hideg, és üvöltve tudtam volna sírni az alapmotívumtól, miszerint értelmiségi, művelt emberek tudományos alapon teszik tönkre magukat és családjukat. Pedig: csalódásaink ellensúlyozására és az ellensúlyozás ellensúlyozására (idézet a másik klasszikusból, a Férfiszenvedélyből) rombolás helyett építő és továbbvivő megoldásokat érdemes és szükséges találni; s ezernyi felemelőbb módon ki tud lábalni a midlife crisis vermeiből a férfiember (is), de nem. Csak ez kell. És még egy kör és még egy kör és sok kör, felnőttnek, fiatalnak, gyereknek, hisz' minden életkorban fel kell oldódni valahogy a mindennapok szorításából. Remek. És a körökben keringve elvész milliónyi értékes emberélet. Az utolsó kocka, a repülés/zuhanás - ahogy értelmezzük, - zseniális. Mutatja a lehetséges végkifejleteket, a nyitott teret, a mindkét irányba nyitott jövőt. A dühvel kevert szomorúságom a jelenségnek szól, az EmberekÉRT, nem pedig ellenük. Dolgoztam egy ideig önkéntesként bizonyos fajta szenvedélybetegekért, mindenkinek más a története, ezerszínű a küzdelme. De bár lenne mindnyájuknak egy mentőöve, akibe belekapaszkodhat, amikor megszületik szívében az elhatározás: "Én most kiszállok. Ki akarok szállni." Ahogy Martin is kérlelte Tommyt: "Maradjunk kapcsolatban!"

Megtettem a kört. Ez a film csakazértisötös.

2022-01-21 09:05:55 Xuja (4) #48

Kb Olórinnal értek egyet: a rendezés, képi világ és atmoszféra tényleg baromi jó, illetve Mikkelsen nem meglepő módon remekül hozza a figurát, de összességében ez nekem kicsit felszínes és hiteltelen volt. Oké, hogy Vinterberg inkább a társadalmi folyamatokat helyezi a középpontba, de jobban megírt / átélhetőbb karaktereket vártam volna (illetve Mikkelsen hellyel-közzel az, de rajta kívül lenne még 3 fontos szereplő). Hiányoltam benne azt az átütő, súlyos össztársadalmi látleletet, amit a rendező korábbi filmjeiből megszokhattunk. A finélé viszont - bármennyire is túltoltan happy end - így is katarktikus és felemelő élmény. Gyenge négyes.

2022-01-14 11:58:38 zéel (5) #47

Nagyon jó.
Táncoljunk - ahogy a film is üzeni!

előzmény: Ágó (#4)

2022-01-07 17:33:56 budaik (4) #46

Számomra nem nyújtott katartikus élményt, mint a Jagten , vagy a Festen. Viszont valóban húsbavágó problémára hívja fel a figgyelmet, meglehetősen szórakoztatóan.

2021-08-29 03:13:23 Ugor (5) #45

Bevallom, azt hittem, hogy ez a piálásról szól, és valahogy úgy is ültem neki. Hogy itt aztán valami részegeskedés meg az alkohol dicsőítése zajlik. Ez bizonyos mértékig egy kis előzetes ellenszenvet generált, nem tehetek róla. Azután, amikor leesett, hogy ez nem is az, hanem valami bőszítően ravasz és súlyos társadalomkritikák halmaza, akkor megfordult bennem az addig farfekvéses újszülött, és kezdtem tisztán látni, hogy ez egy elképesztően jó film. Nyitva hagy persze mindent, mert az igazán jó filmek elől-hátul nyitottak, és továbbgondolkodtatnak. Mads Mikkelsen meg tényleg maga a dán színészóriás, de ez a film nem (csak) az övé volt, ezt vitte más is szorgalmasan, méltó társak. Örülök, hogy ilyen sokrétegűek sokszor a dán filmek, ez egy kimagaslóan intelligens művészi és kortárskörnyezetre utal, akik ilyeneket készíthetnek ilyen embereknek.

2021-08-27 23:08:20 BonnyJohnny (4) #44

A film végi táncnál én egyfajta haláltáncot éreztem (főleg a mélybe ugrással). A barátjuk a tengerbe veszett, és ő meg a tengerbe ugrik (miközben a háta mögött, a szárazföldön, az élet zenéje szól). Ijedtén formán a tenger a halál, és a bele ugrás a halálba vetés.
De benne volt az is, hogy meghalt a barátjuk, ugyanakkor meg mindenkinek (amúgy az érettségizett diákoknak is) rendeződött a helyzete, az élet megy tovább, és egyfajta vigadva sírás történt, a végén pedig az ugrás, a repülés, a szabadság, egy reménytelibb élet jövő szállás. A főszereplők évekig aludtak, most felébredtek, és belevetik magukat az életbe, amiről énekelnek.
Harmadrészt pedig ott van a bölcsesség, amit Zorbától tanultunk: Hogy mit lehet tenni, ha tele vagyunk már? Táncolni. Kitáncolni magunkból a gondokat (amik el nem tűntek, hiszen tánc közben is bőszen iszik).
Szóval én mindhármat bele tudom látni. Olórinnal egyetértek, hogy ránézésre abszolút happy end, de egyszerűen túl őrült, túl haláltánc szerű, hogy ne jusson eszünkbe, hogy talán agóniát látunk. Illetve a harmadik megfejtés (amit eddig nem írtak itt), a Zorba féle befejezés. Mindegyik megállja a helyét, és pont ettől zseniális.

2021-08-27 18:57:29 The Cortez (4) #43

Vinterberg tragikus hátterű alkoholistadrámája, ami a nem mindennapi alapsztori és a sokszor feel good hangulat ellenére sem propagandafilm, hanem pont, hogy Dánia egyik társadalmi problémájára, vagy inkább népbetegségére hívja fel a figyelmet.
A mozi a kiégést, a befásultságot, a monotonitást, az életközépi válságot, egy kurva érdekes kísérletet meg persze az alkoholizmust helyezi a történet középpontjába. Az első kábé 20 perc halál unalmas, de aztán egy erős jelenetben a rendező & a főszereplő sikeresen elérik, hogy ne csak unottan nézzük a történéseket, utána pedig megállíthatatlanul beindul a cselekmény. A karakterek vicces módon a cefrének köszönhetően kezdenek el fejlődni. Idővel természetesen kicsúszik a kezeik közül az irányítás (ez nem spoiler), függőkké válnak, valamint különböző módokon megy tönkre az életük... ám addig hatalmas bebaszásoknak + kegyetlen szétcsúszásoknak lehetünk szemtanúi.
Kiváló skandináv alkotás ikonikus képsorokkal, kézi kamerás, viszont meglepően színvonalas fényképezéssel, kulturális- történelmi- és politikai utalásokkal (egy archív montázsban még O1G is felbukkan), Mikkelsen bácsi frenetikus alakításával, továbbá pozitív, életigenlő befejezéssel. De azért csak óvatosan tessék fogyasztani, mert igencsak meg tudja hozni a kedvet a piázáshoz!

2021-08-08 00:17:47 sleepingdancer (4) #42

Kellemes meglepetés, erős, rendben lévő film. Mondjuk a sztori gerincét adó kísérlet a hihetetlenség szélén billeg, de egyébként részleteiben szépen ki van dolgozva. Vinterberg előző tanáros-pedofilos filmjének (Vadászat) építménye ennél gyengébb lábakon állt. 8/10

2021-07-04 12:00:44 Norbert Simon (5) #41

Egy elképesztően aktuális és maradandó alkotás a film teljes egésze. Megfelelési kényszer, önbizalomhiány, szorongás, boldogtalanság, bizonytalanság. Ezek az érzelmek illetve állapotok sokszor a magukat "kiegyensúlyozottnak" valló emberek is sajnos megérezhetnek életük során. A film ráadásul nem csak egy hanem négy ilyen figurát mutat be. Nagyon meggyőző alakításokat láthatunk. Ha választanom is kéne akkor A Mads Mikkelsen, és Thomas, Bo Larsen alakítása tetszett leginkább. De természetesen a további két úriember alakítása is ( Magnu Millang, és Lars Ranthe) szintúgy nagyon klassz. Elképesztő! Ahogy bemutatja a film a függőséget jelen estünkben az alkoholizmust szerintem ennél hitelesebben és elhihetőbben talán nem is lehetett volna filmvászonra vinni. Hatalmas gratuláció illeti meg a rendező Vinterberg urat is! Egy nagyszerű európai drámát kaptunk tőle. Ez részemről úgy ötös ,hogy csillagos ötös.

2021-07-02 13:01:04 Tóth Menyhért (5) #40

Sőt, így, hogy aludtam egyet a filmre, úgy látom, hogy már csak azért sem bíztat az alkoholizmusra a film, mert a módszer, amivel kezdetben pozitív eredményt kezdenek elérni, csak placebo. Egyszerűen attól kezdik magukat a szereplők jobban érezni a bőrükben, hogy elkezdik megengedni maguknak, hogy önmaguk legyenek végre. És eleinte azt hiszik, ez csak alkohollal megy, de a végére belátják, hogy anélkül is. Az utolsó jelenetben az alkoholnak már szerintem kizárólag ünnepi szerepe van, ami teljesen belefér.

2021-07-01 23:23:39 Tóth Menyhért (5) #39

Amire találó a Churchilles és Hemingwayes példa is, mert aztán ha előbújt a valódi énünk, akkor eldönthetjük, hogy képesek vagyunk-e vele szembenézni, és "világháborút nyerünk" (mint Martin), vagy megfutamodunk és az öngyilkosságot választjuk (mint Tommy).
Szóval nem mondanám azt sem, hogy a dolgok varázsütésre rendeződtek. Martin feleségének végig az volt a problémája, hogy nem azzal az emberrel él már együtt, akibe annak idején beleszeretett, és mivel Martin végül tényleg elkezdte önmagát adni, így a problémái is megoldódtak.
Az már más kérdés, hogy erről honnan szerzett tudomást a feleség, de talán az a válasz erre, hogy az éttermi jelenet után átértékelte magában a dolgokat...

előzmény: Olórin (#31)

2021-07-01 23:20:24 Tóth Menyhért (5) #38

Szerintem nem azt sugallta a film, hogy ha nincs rendben az életed, akkor a megoldás a piálás. Az alkohol inkább csak egy eszközként volt ábrázolva, ami felszínre hozhatja azt, hogy kik is vagyunk valójában.

előzmény: Olórin (#31)

2021-06-12 22:10:19 wim (4) #37

Ha nem is cinizmust, de legalábbis iróniát érzek én is a "sorok között". Keserédes sztori, az a bizonyos happy end erősen idézőjeles .

előzmény: kaamir (#36)

2021-06-09 11:05:17 kaamir (4) #36

OK, nem fogunk ebben egyet érteni. Sztem a sorok között kommunikálja, nekem legalábbis ez jött át :)

előzmény: Olórin (#35)

2021-06-09 10:56:34 Olórin (3) #35

Nyilván örökké :) ha abból indulunk ki, hogy
1. minden probléma, amit a megelőző két órában láttunk, varázsütésre megoldódott/megoldható bármikor
2. a befejezés tökéletesen pozitív, és azt üzeni, minden rendben lesz
Értem, hogy az lenne a reális, amit te sugallsz, vagyis hogy visszacsúsznak, és szarrá megy minden, de a film ezt minimálisan sem kommunikálja, mi több, ennek maximálisan az ellenkezőjét kommunikálja.

előzmény: kaamir (#34)

2021-06-09 10:51:46 kaamir (4) #34

Már hogy lennének ugyanolyan nyomorultak?? Mindenkinek varázsütésre megoldódott az élete, elillant minden baja. A családok újra összeállnak, a feleségek visszatértek, még a magányos zenetanár is talált magának valakit.

És vajon meddig fog ez tartani az alapján, amit a megelőző két órában láttunk?

előzmény: Olórin (#33)

2021-06-09 10:36:25 Olórin (3) #33

Nem.
Mármint igen, felelőtlenség stb., ahogy írod, csak annak pont nem happy end a vége. Szóval az út stimmel, csak az eredmény hazug.
Ugyanolyan nyomorultak vagytok, mint voltatok
Már hogy lennének ugyanolyan nyomorultak?? Mindenkinek varázsütésre megoldódott az élete, elillant minden baja. A családok újra összeállnak, a feleségek visszatértek, még a magányos zenetanár is talált magának valakit.

előzmény: kaamir (#32)

2021-06-09 10:11:32 kaamir (4) #32

De hát ilyen az élet nem? Az emberek nem vállalnak felelősséget a tetteikért, és folyton visszacsúsznak a függőségeikbe. Sztem kár lett volna ezt a hitelességet feláldozni egy jól lobogtatható üzenetért.

a zene, a képek, a hangulat, az egész filmnyelv azt üvölti az utolsó percekben, hogy teljes a happy end.

Annyira túl van tolva, annyira über-happy az egész, hogy sztem egyértelműen cinizmus a dolog, egy gúnyos gesztus. Mit ünnepeltek, marhák? Ugyanolyan nyomorultak vagytok, mint voltatok.

előzmény: Olórin (#31)

2021-06-09 09:16:18 Olórin (3) #31

Amellett, hogy filmnyelvileg-színészileg csúcsminőségű és katartikus... tényleg csak én érzem erősen problémásnak az üzenetét?
Mert kb. azt mondja, hogy ha kisiklott az életed, semmi gáz, nagyon durván baszd szét magad piával jó fél évig folyamatosan, aztán varázsütésre minden nemhogy rendbe jön, de egyenesen sokkal jobb lesz, mint korábban - legalábbis 75%-os eséllyel (gálánsan nem számolva bele pl. a diákot, akit piálással segítenek át az érettségin), de a maradék 25%-on meg mindenki elég gyorsan túlteszi magát, a felelősség, hogy közös viselkedésükkel a kvartett egyik tagjának halálát okozták, még csak fel se merül. A végén pedig mindezt további piálással ünneplik meg (közvetlen a temetés után...) - azzal amúgy nem értek egyet, hogy a befejezés felveti a visszaesés veszélyét, mert max a záróképet mint "mélybe ugrást" lehetne így értelmezni, de a zene, a képek, a hangulat, az egész filmnyelv azt üvölti az utolsó percekben, hogy teljes a happy end. WTF.
Ezen számomra még az sem segít, hogy a film valójában nem az alkoholról szól, hanem a mid-life krízisről, az élet kiüresedéséről és az ellene való harcról... de így? Nagyon nincs ez nekem egyben.

2021-06-07 20:07:36 szandika99 (4) #30

Számomra a dolog érzelmi háttere volt kérdéses, mert kicsivel korábban Anika hűvösen visszautasította Martint. Bár ha belegondolok, a színészvilágban is vannak példák ilyen újrakezdésekre, pl Nero&Redgrave, Burton&Taylor vagy Affleck&JLo.
A végében tényleg van kétértelműség. Most eszembe jutott, hogy ha készül remake, Leo kénytelen lesz feláldozni aputestét.

2021-06-07 17:47:39 Hege (4) #29

Nem is az életkor, hanem a körülmények azok, amik befolyásolják a nő visszatérését. Anika leélt majdnem egy teljes életet Martinnal és felneveltek együtt 2 gyereket. Nagy lehetett a szerelem és a harmónia közöttük, azonban az évek alatt, ahogy a férfi kiégett a munkában és az életben egyaránt, úgy égett ki a kapcsolatuk lángja is. Nem egy megbocsáthatatlan vétek, vagy szűnni nem akaró harag vetett véget a kapcsolatuknak, hanem az elhanyagolás. A nő szíve mélyén mindig is szerette Martint, ez látszódott a film végi éttermi jelenetnél is.

A végső, táncos jelenet bennem vegyes, keserédes érzelmeket váltott ki. Egyfelől lehet feelgood olvasata, ha azt nézzük, hogy Martin a jazzbalettes számával végre újra felvállalta és megtalálta önmagát. A kérdés csak az, hogy milyen áron? Vajon képes lesz-e a boldog, önmagát elfogadó, felszabadult életre józanul is?

Egy biztos: Mikkelsen a színművészet egyik legnagyobb Tanára.

előzmény: szandika99 (#27)

2021-05-17 18:43:23 Ubul (5) #28

tegnap még négyes volt, de bennem maradt, már csak a témájától fogva is, ezért felkúszott ötösre, meg min. egy újranézésre még ma is.
Nem igazán érzem a feelgoodságát a végén, mert ok, hogy tök jó volt a tánc, de igazából mit csináltak ott?
ugyanazt, ittak, amit elkezdtek. Az, hogy most milyen mértékben, más kérdés, de ahogy Poleon is megjegyezte, simán vissza lehet esni.

Sajnos családbon belül 10-ből 9 embert az alkohol vitt el nálunk, ebben nőttem fel, nem is volt egyszerű nézni. És nem is az, amit lát az ember, inkább csak felhozott olyan dolgokat, amik nálunk is tök életszagúan megvolt ugyanez.

amit szandika ír
én úgy vagyok vele, hogy van annyi ember a világon, hogy miért ne, ez még akár így is történhetett, főleg, hogy a film közepén lévő sátorozós jelenetnél azért valamelyest egymásra találtak, csak utána az alkohol megint tönkre vágta a kapcsolatukat, viszont az már más volt, egy teljesen új élethelyzet, hisz alapvetően nem azért szeretett ki belőle, hogy ivott

egy dolog talán, ami zavart
közvetve mindannyian tehetnek Tommy haláláról, és ez valahogy nem jött át, még beszélgetés szinten se, hogy b***us, hova jutottunk a kezdeti ötlettől fogva.

2021-05-14 01:23:01 szandika99 (4) #27

Azt tartom erőltetettnek, hogy a főszereplőhöz ripsz-ropsz visszatér a felesége, miután kiszeretett belőle. Ilyen a valóságban nincs szerintem, bár ötven körül lehet, máshogy működnek dolgok.

előzmény: Poleon (#26)

2021-05-13 22:22:32 Poleon (4) #26

Félig feelgood az csak. Benne van a levegőben az újabb visszaesés.

előzmény: szandika99 (#25)

2021-04-28 19:15:39 szandika99 (4) #25

Jó film, de nekem a feelgood lezárás picit erőltetettnek tűnt. DiCaprióval jön a remake.

2021-04-28 19:13:01 Fekist (4) #24

Vinterberg azt nyilatkozta, hogy eredetileg nem ilyen filmet akart; lánya ötlete alapján egyszerűen a fiatalok ivási szokásáról, a részegségről kívánt szólni. Látva a filmet, nem tudom elképzelni, hogy nem ilyen zseniálisan szerette volna megfogni a témát. Zseniális!...

2021-04-27 13:08:22 dittike (5) #23

Életigenlés, kísérletezés önmagunk határaival, fiatalság érzet fenntartása, mindez benne van a filmben, de sajnos a dolgok elveszthetőek, így gyász is kerül a történetbe.

2021-04-25 00:26:43 Joeker81 (5) #22

Egyszerűen zseniális! Imádtam minden egyes másodpercét! Mikkelsen és Vinterberg ismét bebizonyította a Vadászat után, hogy tudnak még mit mutatni, van hová fejlődni! És hát Mikkelsen tanártársait - Bo Larsen, Millang, Ranthe - is meg kell említeni, rendkívüli amit bemutattak és ahogy kiszolgálták a történetet! Részemről el sem tudom képzelni, hogy más film kapja meg legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat.

2021-04-20 16:30:18 Benny Bug (5) #21

Sajnálom, hogy nem nagyvásznon láthattam először. Színtiszta zsenialitás elejétől végéig. A Vinterberg - Mikkelsen páros A vadászat után ismét nem tudott hibázni. A Még egy kört mindenkinek egyszerre szomorkás, melankolikus, elgondolkodtató és életigenlő alkotás. A történet remek lehetőséget kínál a főszereplők összetett jellemének ábrázolására és kibontására, amit kiváló rendezés és a klisék kerülése tesz egészen különleges élménnyé. Mads Mikkelsen hogy nem lett jelölve legjobb színész kategóriában? Hát van ezeknek szemük? És ha van, akkor miért nem használják arra, hogy lássanak? Elképesztő színészi teljesítmény, az utolsó pár perc pedig maga a tökéletesség. Abban benne van minden, ami miatt imádom a mozgóképek világát. Tökéletes lezárás egy tökéletes filmnek. Akkora ötös, hogy már inkább hatos.
Csak nyissanak ki a mozik újra, gondolkodás nélkül beülök rá, amint lehet.

2021-02-16 18:10:25 ryood (5) #20

Önkényes Mérvadó 2021#58 - Druk; Koncz Zsuzsa - Mr. Alkohol
Thomas Vinterberg mistede sin datter i en tragisk ulykke: Nu hylder han hende i ny film

Thomas Vinterberg 19 éves lánya a film forgatása alatt hunyt el közlekedési balesetben. Ida szerepelt volna a filmben, ő lett volna Martin (Mads Mikkelsen lánya) bassza meg...
nyugodjon békében, és nem is tudom, mit lehet ilyenkor kívánni egy szülőnek...de biztos nagyon erős lehet, mert a forgatás negyedik napján történt a tragikus baleset, és hát elkészült a film, nem is akárhogy...

2021-02-01 23:42:35 Rorschach (5) #19

Ahhoz képest, milyen hétköznapi probléma az alkoholizmus, mennyire könnyű beleesni, és mekkora tömegeket érint (különösen kedves kis hazánkban), furcsa belegondolnom, hogy soha nem láttam még filmet, ami ennyire a központjába helyezte volna. Szép, hogy Vinterbergék ennyire nyíltan nekiveselkedtek a szörnyetegnek. Az viszont, hogy vállaltan erről szól a film, csak egy dolog, a lényeg úgyis a kivitelezés - így hát örömmel írom le, hogy az ötös számomra már a film első felétől kezdve nem volt kérdés.

Nem igazán szeretnék kiemelni semmit, valahogy hasztalannak érzem megfogni ezt-azt, mikor ilyen döbbenetesen egyben van a film. Totál átélhető (és sajnos bántóan ismerős) helyzeteket, életükbe belefásult karaktereket láttam, akikkel legalább annyira lehet együttérezni, mint őket megvetni. Annyira magától értetődő a sztorivezetés amúgy, hogy amíg ezt a kommentet el nem kezdtem írni, bele se gondoltam, micsoda meló lehetett ezt így összehozni - annak ellenére visz magával a film végig, hogy már az elején be lehet lőni, merre is fog tartani. Mindeközben pedig olyan tanmesét kapunk, ami egy pillanatig nem érződik felületes, didaktikus gagyinak. Ez óriási eredmény. Ehhez pedig még jön a rendkívül zavarba ejtő érzés, amikor a szereplőinkre egyszerre haragszunk, csalódunk bennük, nevetünk rajtuk... és egy zseniális zárókép, ami minden további nélkül egy lapon említhető a Vadászatéval is, csak hogy ne menjünk túl messzire.

Nagyon érdekes, hogy pont Dániából sikerült ennyire elkapni ezt az egészen magyaros, sírva vígadós hangulatot. Ugyan oda még mindeddig nem sikerült eljutnom, de nem gondoltam volna, hogy pont a nagy skandináv luxusból fogják kilőni a bullseye-t alkoholizmus témában.

2021-01-12 14:53:01 wim (4) #18

Szerintem is volt benne valami melankólia. Ott éreztem mögötte a Kierkegaard-idézet által (lehet, hogy kicsit direkten) megfogalmazott, keserédes tanulságot: "...el kell fogadni, hogy esendőek vagyunk, így tudunk csak szeretni másokat és az életet."

De az egész filmben végig van egyfajta kettősség, ahogy ezt a "kísérletet" mutatja. Leginkább irónia.

előzmény: ryood (#15)

2021-01-12 11:35:51 oscarmániás (5) #17

Jó volt olvasni, aztán a kultúrák közti dolgokról eszembe jutott ez a rövidecske:
https://kritikustomeg.org/film/107422/willkommen-in-barbaristan-2009

előzmény: somogyireka (#14)

2021-01-12 11:18:48 somogyireka (4) #16

Így értem..meggyőztél.Megint egy jó pont a kt-nak, hogy van egy tér,ahol filmeket megbeszélni lehet.Azt hiszem,felviszem ötre.

előzmény: ryood (#15)

2021-01-12 11:11:06 ryood (5) #15

"A bújának hittem, a szenvedése hiteles, az önfeledtségét nem tudta számomra őszintén átadnI"

nekem épp azért tetszett a vége (is), mert abban a táncban számomra nem csak felszabadultság volt, hanem más is..nem volt egyértelmű, hogy mi pontosan, de némi melankólia talán.. és az ilyen ambivalenciát mindig is szerettem...
de valóban a "búskomor Mads" a legjobb. régen láttam ennyire önmagának filmen.

a "nacionalizmustól mentes hazaszeretet", ez kurva jó! és ők tényleg ilyenek, ezt én is megtapasztaltam gyakran, amíg kint éltem. nagyon szép! (úgy tudom északabbra azért többet isznak jóval..finnek, svédek, norvégok...)

előzmény: somogyireka (#14)

2021-01-12 10:46:26 somogyireka (4) #14

Egy norvég pszichológus szerint az ember véralkoholszintje alapjában alacsonyabb van, mint ahol lennie "kellene", s ha a már ittasnak tartott 0,05%-en lehetne tartani, akkor egy oldottabb, feszültségei, gátlásai híján jobban teljesítő társadalom jöhetne létre, s minden bizonnyal egy olyan világ, mely jobban is szeret...Mert lássuk be, erre az 5 ezrelékre tényleg nincs szükségünk, hisz javarészt itt élősködnek gátlásaink, félelmeink, feszültségeink, frusztrációink, mindaz a mesterséges, utólag felépített védelmi, ránk telepedett konstrukció, mely állítólag működni enged ebben a kemény világban..

Mennyire is szeretek kicsit becsiccsentett emberekkel lenni, és milyen rettenetes a másnapi kijózanodás. Nekem "könnyű", én egyszer ittam, de akkor úgy tűnik, nagyon nagy pohárral, s életre megrészegedtem.. Persze mindez jelképesen, ám ennek következtében, mintha folyton 0,05%-en lennék. Ezért is értem meg azokat, akik visszaesve nullára, újra és újra vágyják a maguk kis öt ezreléküket..

Milyen gyönyörűséges is ember ilyenkor, milyen ártatlan, védtelen, és leginkább mily őszinte és egyenes. Szóval az alapkoncepcióval teljesen egyetértek, a hozzá vezető út azonban veszélyes, mert ugye, általában - és erre a film is jó példa - nem állunk meg ötnél, sőt egy idő után az ott átélt élmény nem elég, több kell, még mélyebb rétegek lehántása, még nagyobb mértékű szabadság, még további eloldozódás a személyre rárakódott élősködőktől, még inkább annak az élménye, hogy most végre én vagyok. Vagyis egyre több ital.

Az imént direkt kimentem a fagyba, hogy tegyek egy kísérletet arra, hogy vajon az időjárás, sötét, a hideg összefüggésben van-e a ránk növesztett védelmi rétegekkel? Szóval, hogy az északi típus számomra eléggé gépszerű, túlfegyelmezett magatartása vajon annak a következménye-e, hogy ott bizony érdemes felöltözni, s nem csak szőrmébe, hanem védtelenségünk eltakaró rétegekbe is..Talán nem voltam kint eleget, de nem tudok valódi összefüggést találni a kettő között..Egyszerűen csak rá szeretnék jönni az északi típus magatartásának mibenlétére és kialakulásának okaira..
Miközben dánnak lenni irtó mázli is, hisz mennyire édes már az ő mindenféle nacionalizmustól mentes hazaszeretetük, micsoda pompás kis díszletet kaptak az életükhöz azzal a félszigettel és a sok apró szigettel, hogy az egész országot a tenger, mint bölcső ringatja, na meg a jóléti, a szociális háló, meg a többiek, a híres "hyggéről", az állítólagos dán boldogságról, mint szabadalomról nem is beszélve, na de valahol meg irtó kemény ügy is ez az egész..és hiába foglalkoztam fél életet a skandinávokkal, nem jöttem rá, hogy bizony mitől félnek, miért kellett magukra növeszteni ezt a végtelen vastag védelmi világot, aminek a felszínén, mint a letisztult északi dizájnon csak elcsúszni lehet, megkapaszkodni aligha..Magyarul vajon miért a dán fiatalok kimutatottan Európában a legtöbbet vedelő bandája? És miért lehetetlen egy dánhoz, norvéghoz, svédhez "úgy magyarosan" közel kerülni?

Ez a dános virtus persze például irtóra tetszett a fiamnak, aki 8 hónap után jött haza és sokat mesélt, mert ilyen gyorsan eddig egyik országban sem sikerült közel kerülnie egy idegen nációhoz. Szélsebesen itták le magukról a haverok a dán nehezet, és pár óra sem telt el és eltűnt köztük minden szakadék. Németországban ehhez például hónapok kellettek és ott is főleg a külföldiekkel sikerült.

és a film..hát persze, hogy kicsi szívemnek nagyon kedves volt a magáról a szerepeit leivó Mads Mikkelsen és a többiek, ezen a védtelen helyen, ahova bedobták magukat nem tudtam nem szeretni őket..A vége meg nem azért volt gyenge, mert nem esett jól végre mulatni kicsit, (úristen, ahogy néztem a maszk nélkül mulatozó világot, hasadt fel bennem csak igazán a hiány) hanem szimplán azért, mert ott számomra Mads nem volt önfeledt. A bújának hittem, a szenvedése hiteles, az önfeledtségét nem tudta számomra őszintén átadni, az a tánc, noha lehet mozdulataiban imitálta Zorbász táncát, de csak héj volt, s belül üres maradt. Ezt hiába erőltetik a dánok, ez nem az övék..

2021-01-08 08:56:15 Xuja (4) #13

Értem, köszi!

előzmény: Ágó (#12)

2021-01-08 08:49:44 Ágó (5) #12

A film forgalmazója mindenképp be szeretné mutatni idén a hazai mozikban, így ez majd a jövő évi Vapitin indul.

előzmény: Xuja (#11)

2021-01-08 08:44:15 Xuja (4) #11

Ez am miért nem szavazható? (Vapitire)

2021-01-07 23:59:16 sztich (5) #10

Szavakat nem találok.

2021-01-06 13:25:00 ryood (5) #9

csodálatos a jelenet a történelem órán, a "válassz egyet a háromból" egy-egy jellemzés alapján, és utána kiderül ugye, hogy Hitlert választották - Churchill és Roosevelt helyett- aki csupa kiváló erkölcsi tulajdonsággal rendelkezik ugye... amúgy is sok, érdekes párhuzam van Churchillel, engem talán ez az aspektusa fogott meg legjobban.

2021-01-06 13:02:19 Dió (4) #8

Nem ad akkora drámai pofont, mint a Submarino vagy a Jagten, és azokhoz a Vinterberg filmekhez hasonlítva épp emiatt most egy hajszállal nálam le is csúszik az ötösről. Mindazonáltal, így utólag belegondolva pont az a legnagyobb érdeme, hogy egy ilyen fajsúlyos témát (alkoholizmus) ilyen könnyed, már szinte vígjátéki köntösben tud bemutatni, lazán de közben sebészi pontossággal váltogatva a műfajok között (úgy, hogy közben soha nem lesz belőle igazán vígjáték). Mikkelsen, és egyszerűen minden, amúgy tökéletes a filmben.

2021-01-04 22:20:12 tomasso (4) #7

Akkor én kérnék még egy kört, hogy magyar vonatkozásban is lássak hasonlót, időszerű volna komolyabban foglalkozni a témával, ott ahol alkoholmámorban úszik a kultúra, súlyosabb szociális hatásokat, személyes és családi tragédiákat elfedve.

2021-01-04 19:42:43 ryood (5) #6

soha nem gondoltam volna, hogy O1G Jucker általi "pofozgatását" egy játékfilmben fogom viszontlátni, azt meg pláne nem, hogy egy Vinterberg filmben...elég érdekes kontextusban, hehe
persze Mads filmvégi tánca mindent visz, a csúcs, gyönyörűség.
nagyon klassz kis film lett.

2021-01-02 08:00:03 Mikkey (4) #5

Remek film volt, emlékezetes jelenetekkel!
Szerintem állíthatom h Mikkelsen több emblematikus szerepet adott a KT-s közönségnek, a Jagten, az Ádám almái, v. a Zöld hentesek feltétlen ilyenek. Örömjáték a mestert látni, visszatérve egy egy északi filmben!

2020-12-30 12:14:12 Ágó (5) #4
2020-12-27 21:24:41 dora87 (5) #3

Mikkelsen felejthetetlen módon hozza a kiégett, enervált tanárt, családapát, aki a hivatását, ill. házasságát szeretné megmenteni. Vinterberg megint fontos témát hoz nekünk, amit több rétegben ábrázol, a film nem csak a mértéktelen alkoholfogyasztás okozta problémákról szól, hogy mennyire iszonyatosan veszélyes, hanem a törékeny emberi kapcsolatokról, a hallgatásról, az élet monotonitásáról, sorolhatnám még.
Úgy tűnik egy dologban eléggé hasonlít a magyar társadalom a dánhoz...

2020-12-23 23:55:20 VVega (4) #2

Igazi tragikomédia, négy életközepi válságot megélő jóbarátról. Mads Mikkelsen zseniális, a táncos nagyjelenetének minden 2020-as filmes montázsban ott a helye. Szerettem ezt a filmet, most pedig innék egyet.

2020-12-21 22:52:35 oilboy (5) #1

OFF: Már évek óta olvasom nem regisztrált felhasználóként a fórumot, de csak most döntöttem úgy, hogy regisztrálok, szóval ez az első hozzászólásom a fórumban.

ON: Ha csak az idei filmeket veszem alapul, ez a film nálam egyértelműen top3-ban van. Mitől lehet jónak tartani egy filmet? Egyrészt a története-történetvezetése miatt, másrészt a színészi alakítások miatt, esetleg a mondanivalója, üzenete miatt vagy akár az audiovizualitás miatt, de leginkább ha ezek mind-mind egyben megvannak egy filmben és nem lehet rá azt mondani, hogy valahol csorbát szenvedne a film. Nos, ez a film véleményem szerint majdnem minden szempontból jónak mondható. Néha a történetVEZETÉST éreztem a gyenge pontnak, néha bele-bele untam, de pont, mikor elkezdtem volna unatkozni, akkor történt valami, tehát nálam fenntartotta a figyelmet a film végig, bár nem végig maxon, inkább ugrásokban, hol jobban figyeltem, hol kevésbé. Hangokkal kapcsolatban nem volt gond, semmi extra igazából, vizualitás olyan Vintenberges, ahogy mozog a kamera stb., aki látta a Jagten (Vadászat) című filmjét, nagyjából arra kell számítani itt is. De ha már megemlítettem azt a filmet, akkor meg kell említeni, hogy annak a filmnek 3 szereplője ebben a filmben is játszik, Mads Mikkelsen, Lars Ranthe és Thomas Bo Larsen, a játékuk pedig hibátlan, Mad Mikkelsen pedig továbbra is tökéletes.
A történetbe nem mennék bele, a film gyakorlatilag 4 tanárról szól, akik kísérleteznek magukon, milyen hatással van rájuk, ha a véralkoholszintjük nem csökken egy bizonyos szint alá, ebből aztán a film témája is kitalálható, mégpedig az alkoholizmus. A Jagten ugye gyakorlatilag a pedofíliával való megvádolásról szól, amit minden lehetséges módon körbejár a film, így aztán egy remek hivatkozási pont, ha egy beszélgetésben feljön egy hasonló téma ("metoo"). Ez a film szerintem nem elválasztható semmilyen módon attól a filmtől, úgy gondolom, jól mutatja be azt a témát, amiről szólni akar, mégpedig az alkoholizmusról, ill. hogy minden dolog kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg, gyakorlatilag ez számomra a film legfőbb üzenete. Lehetne komplexebb, jobban ki lehetett volna bontani egy-két szálat, de akkor meg túl hosszú lenne, ennél több játékidőt meg nem bír el a film. Billy Wilder klasszikusához (Férfiszenvedély- The Lost Weekend) nem tudom mennyire ér fel ez, nekem mindenesetre nagyon tetszett, annyira, hogy sok év után vettem a fáradságot és beregisztráltam ide :D.
Engem szórakoztatott a film, de egyben el is gondolkodtatott, ahogyan azt egy jó filmtől várja az ember, biztosan velem marad és nem felejtem el 1 héten belül, ahogy az a Tenettel történt, ha csak az idei filmeket nézem. Nyilvánvalóan nagy világmegváltó gondolatok nincsenek a filmben, nem akar sokat markolni a film, amit vállal, azt viszont tökéletesen hozza. Akinek tetszett a Druk, annak ajánlom a Vadászat című Vintenberg filmet is. Az IMDB pontszám többé-kevésbé reális, Jagten engem anno jobban megfogott, az nálam 10/10, ez viszont 9/10-nél nem ér többet biztosan.