The Lord of the Rings: The Return of the King (2003)

Öröm volt olvasni ezt a két utóbbi hozzászólást. :)

Mi évente újranézzük A Gyűrűk Ura filmeket (bővített), mindig szánunk rá egy hosszú hétvégét vagy egy lábadozós pár napot, mert nekem ez az egyik olyan film, amit magamra húzok, mint egy takarót. Egyszerűen megnyugtat, és egyáltalán nem érzem hosszúnak, szemben pár olyan "kultfilmmel", amik nem többek egy túlárazott szundi-gálánál. Mondjuk én a könyvet is pár évente újraolvasom, és ahhoz képest nekem olykor a film érződik rövidnek.
De leginkább a zenéhez szólnék hozzá. Szerintem az ismétlődéssel, az ismerős-érzéssel erősebb érzelmi hatást lehet kifejteni, és ebben pont Howard Shore és Ramin Djawadi, aki nálam élen jár. Az ellenpélda pedig a Harry Potter sorozat, ahol az első két rész erősen variálódott a harmadikra, onnantól meg szinte teljesen elszakadtak a kezdeti dallamvilágtól és egységtől. Két példa van, ahol ez látványosan kiütközik: Neville hőstetténél és Dobby halálánál. Mindkettő esetben valami random zene ment, amik bármelyik másik film alatt is szólhattak volna egy hőstetthez vagy veszteséghez. De mennyivel nagyobb hatásfoka lett volna, ha az elejétől kezdve van egy témája ennek a két karakternek, ami a hét film alatt finoman kibontakozik, hogy ezekben a kulcsfontosságú pillanatokban "beérjen a gyümölcs". Ez sokkal nagyobb érzelmi hatást és személyesebb élményt adott volna. Ettől lett volna az ő zenéjük, nem valami random sablon.
Ugyanez szerencsére nem érvényes A Gyűrűk Urára vagy a Trónok harcára. Tudom, ha épp a Megyében járunk, vagy Rohan lovasai közelednek vagy az orkok támadnak. Nem kell kimondaniuk, mert a zene magáért beszél. Közben a történettel és szereplőkkel együtt finoman fejlődik, más dallamokkal variálódik, amikor pl. két karakter találkozik vagy egy eseménynek látjuk az előzményeit vagy a hatásait. Az alap ugyanaz, de így mégsem érzem önismétlőnek. Sőt, ha önállóan hallgatom a zenét, látom magam előtt a jelenetet.
A trükkökről meg egyrészt annyit, hogy nyilvánvalóan a mai trükkök (és Andy Serkis karrierje) sehol nem lennének trilógia nélkül, másrészt meg lehet nézni, hogy a fejlett technológiától A hobbit sem lett jobb, sőt, számomra nem autentikus a képi világa. Mindezekkel együtt nem hibátlan A Gyűrűk Ura, am a trükköket illeti, de szerintem egyáltalán nincs miért szégyenkezniük.

Viszonylag ritkán nézem újra A Gyűrűk Urát, pont a hossza miatt. Ha nem telt volna már el sok-sok év a legutóbbi megtekintés óta, lehet, hogy nehezebben csúszott volna le a trilógia, hiszen egy seggel, koncentrálva végigülni három-négy órákat nem feltétlenül kikapcsolódás, inkább egy feladat.

...kivéve, ha az ember ezeket a filmeket nézi. Én is úgy emlékeztem rá, hogy ez egy nehéz kihívás, és lehet, hogy segített a pizsamalövés is (szűk egy hét alatt néztük csak végig a filmeket, az első kettőt két részre szedve, hiszen hétköznap nem feltétlenül van idő egy hammra lenyelni háromórás filmeket), így viszont zokszó nélkül lecsúszott.

A zenéről: igaz ugyan, hogy vitt magával fő motívumokat az első részből, de nem mondanám önismétlőnek, bőven adtak az alapokhoz később is.

A trükkökről írt részt viszont kikérem magamnak :) Tény és való, hogy húsz év távlatából nagy ritkán kilóg a lóláb, és van CGI, amit ma sokkal részletgazdagabban, hihetőbben tudnának vászonra rakni. De a vonatkozó jelenetek önmagukban szerintem nem csúnyák (szemrebbenés nélkül le merem írni, hogy színvonalasabbak a trükkök nem egy tavaly látottnál), hanem csak a többi látványelemnél gyengébbek egy picivel. A túlnyomó többséget adó eszméletlen sok praktikus effekt kortalan, mindig pontosan olyan jól fog kinézni, mint húsz éve.

Érdekes, amit írsz. Nálam minden újranézésnél változik a vélemény. Van, amikor ugyanúgy beszippant, mint Téged, viszont van, amikor képtelen vagyok túllépni rajta, hogy egyszerűen milyen KURVA HOSSZÚ...... Lássuk be, nem lehet véletlen, hogy minden második filmes vicc és tréfa a gyűrűk urat hozza fel hivatkozási pontként a világ leghosszabb filmjeinek versenyében:) Nálam emiatt a második résznél különösen rezeg a léc, és néha a harmadiknál is. Viszont a Fellowship of the ring annyira sok látványos, érzelmes és bájos elemet vonultat fel, hogy arra még a hossza miatt is képtelen vagyok haragudni (illetve a következő részekre már kicsit önismétlővé váló zene is ott ütött a legnagyobbat). Illetve még annyit szeretnék hozzátenni minden részhez, hogy sajnos a trükkjei nem idősödnek túl jól... ezt leszámítva egyetértek és tényleg illik rájuk az eposzi jelző.

Ámen

Sokszor volt már rám nagy hatással A Gyűrűk Ura, de talán annyira még soha nem szippantott be, mint most.

Az egy dolog, ha a kétezres évek elején, tízévesen beránt a gépszíj. Viszont úgy érzem, meg kellett néznem azóta egy ipari mennyiségű filmet, hogy kellően tudjam értékelni, amit Peter Jacksonék összehoztak.

A Gyűrűk Ura a kedvenc hibám a mátrixban. Az, hogy egy eposzi történetet ilyen formátumban, ekkora alkotói szabadsággal, mégis ennyi pénzből valósítsanak meg, ráadásul a tökéleteshez ily közel, szerintem sem azelőtt, sem azóta nem történt meg, a filmgyártási trendeket nézve pedig még valószínűleg jó darabig nem is fog újra.

Mindent imádok benne. Jackson zseniálisan rendez (úgy ír a sorok közt, úgy sugallja mindazt, aminek a kimondására/szájbarágására nincs idő és szükség, ahogyan arra csak a legnagyobbak képesek); a zene hatására többször a sírás kerülgetett a gyönyörűségtől; a vágás pedig elképesztő. Háromórás filmekről beszélünk (igen, sajnos moziverzió volt), de olyan flowjuk van, hogy csak a stáblistára ocsúdik fel belőlük az ember. Leginkább talán a Helm-szurdok ostrománál remekelt a vágó, de végig fantasztikusan fűzi össze a szálakat.

Az pedig, hogy álomszépen néznek ki a filmek húsz év távlatából is, természetesen megkerülhetetlen pont. Köpni-nyelni nem lehet a látványtól.

Gondolkodtam rajta, hogy lehetne-e őket rangsorolni, vagy lenne-e egyáltalán értelme, de jelen pillanatban nem hiszem. Ez egy egységes történet, egyetlen film, gyakorlati okokból három részre szeletelve. És akkor is ötösön állna mindegyik, ha csak fele ennyire lennének jók. Maximum egymáshoz képest lehetnek leheletnyivel gyengébbek-erősebbek a részek, mert A Gyűrűk Ura a saját műfajának legfényesebb csillaga. Olyan minőséget képvisel minden szempontból nézve, amihez foghatót nem sokszor alkotnak egy emberöltő alatt.

Én is újranéztem őket. Ez a rész a legjobb, a leglátványosabb csaták, a legszívbemarkolóbb jelenetek ebben vannak, de a 3 filmet szerintem nem túl szerencsés különválasztani, hiszen a 3 együtt adja ki a teljes történetet. Lassan 20 éves lesz, de mindmáig nem akad párja szerintem. Ott a helye a Gladiátor és a Rettenthetetlen mellett, de meg merem kockáztatni, hogy a Gyűrűk ura-trilógia túltesz még rajtuk is!

Megnéztük újra, most már a bővített verziót, és javítottam mindegyik rész értékelését 5-re.
Nem fogok tudni újat írni a korábbi kommentekhez képest, hiszen csak azt tudom én is elmondani, amit mindenki (akinek tetszett), hogy egy gyönyörű, szépen felépített történet, a filmes feldolgozás méltó az eredetihez. Miután a harmadik részt is megnéztük, lányommal beszélgettünk arról, hogy mennyire lehet szeretni a Trónok harcát is, ezt is, és bár nagyon más (pl a szereplők személyiségének árnyalása), mégsem "hiba" az, ami az egyiknél megvan, a másiknál nincs. Itt sokkal inkább fekete-fehérek a karakterek, de az egyes karakterek a saját jellemző tulajdonságaikat kimaxolják. Sam például számomra a barátság archetípusa - az a mondata, h "AZT nem vihetem oda helyetted - de TÉGED odavihetlek", nekem nagyon beégett.

Hatalmas lett ez a rész is, végig tele izgalmakkal, remek story-val, a vége harc az még talán nagyobb is mint a kettőben.

Szerencsére van még idő, amíg le nem járnak a szerzői jogok és a pénzhajhász producerek el nem kezdik az előzmények előzményeit, meg az Orkok visszatérése1-2-3 aka a sötét erő újra éled c. vállalhatatlan idiótaságokat.

mint ami most a Harry Potter megalázásaként történik...

Rekkenő 6 - a globális olvadás; senki sem hitte, hogy újra bekövetkezik...még...3szor

Demagóg :P

Mennyi éhezőn lehetne segíteni abból a 2 milliárd fontból.

"Minas Tirith a valóságban? Pár lelkes építész eltökélte, hogy márpedig megépíti a Peter Jackson által megálmodott Minas Tirith városát életnagyságban! Persze, ha sikerül elegendő adományt összegyűjteniük."

[link]

Nem kicsit durva lenne!

Lembason élve még ebből is lejön minimum egy 30 perc.

Ja, hát én a netto időt számoltam. :P

+ DVD cserék ideje + néhány ásítás + némi étel-ital + pisi,kaki = 12 óra. Minimum.

11 óra (3.5+3.5+4=11) ;)
(Tudom, mert nem egyszer végigültem... :D)

Nem olyan régen volt egy közkérdés, illetve kettő, hogy a bővített vagy a theatrical verziót szeretjük-e jobban. A másik pedig azt kérdezte, melyik a kedvencem a trilógiából, nos újráztam az egészet, és azt kell mondanom, mindenképpen a bővített verzió, viszont nem tudnám megmondani, melyik a legjobb, mert nem igazán lehet. Ezt szépen egymásután kell végignézni, valaki, valahol írta, nála megkopott a trilógia. Szerintem nem. Fantasztikus 12 óra(?) volt ez, aminek imádtam minden egyes motívumát! Sokszor érzem úgy, hogy koptatom a zseniális jelzőt... ebben az esetben ez fel sem merül bennem. Briliáns. Elképesztő. Varázslatos...

tegnap azt álmodtam hogy elfogtuk Szauron száját, kikötöztük egy fához, de kedves volt és elengedtük.

A bővített részt láttam belőle, és mit ne mondjak megülte a gyomromat! Mármint a hosszúságát tekintve. Ekkora epikus fantasy-t még nem alkottaka filmtörténelemben és talán nem is fognak még egyet. A három darab rész közül egyértelműen a harmadik epizód volt a leglendületesebb, legfordulatosabb és legdrámaibb!! Egy kevéssel több humort vittem volna még vászonra, több érzelmet és visszavettem volna a csatajelenetekből, de mindezek ellenére is zseniális. A kép, az effektek a zene, a világhíres szereplők úgy álltak össze egy egésszé hogy méltán tartják sokan, kritikusok és rajongók is a Király visszatért-tet az egyik legjobb filmnek a világon!

Bővítésekről pedig címszavakban: 85%-ban érdemi jelenlétük van. Emlékezetes Sauron szája jelenet főleg egy ekkora csúcsponton, emlékezetes SZarumán utolsó nagy jelenete, amit érthetetlenül kivágtak a sima verzióból annó, Faramirt és Pippint Gollamot, és Trufa-t árnyaló jelenetek is említést érdemelnek. Én csak azokat éreztem vontatottságnak, ahol ötödjére is beraktak egy mi a baj Frodó uram - A gyűrű nehéz és kétlem hogy visszatérnék stb jellegű jelenetet, amiből amúgy is van már 4-5 kb a filmben.

A Gyűrűk Ura: A király visszatér:
A legepikusabb filmek egyike, ez tudott! :) Felemelő értés volt látni a rohani segítő rohamot. :) Az olifántokkal való csatát, Minas Tirith bejárását, Arwen látomását, A Banyapókkal való harcot, A Fekete kapu-s kétségbeesett elterelőnek szánt harcot s ez 'csak' az azóta is alig kopó látvány megspékelve Howard Shore mennyei zenéjével. A karakterek is erősödtek. Frodó és Samu és az őket játszó színészek itt mutatják meg magukat színészként csak igazán és kapják a legtöbb feladatot. Denethor nem épp teljesen pozitív figurája is megkapó (a palantír bolondította meg végleg amiben Sauron vizionált neki ugye vészjósló dolgokat), vagy Gollam cselszövései és sikerei is megérintik a nézőt hisz amit művel Samuékkal az sokaknak elég fájó lehet. Ne feledjük el Aragornt se, aki tényleg nagy utat jár be távolságban és karakterében is. Végre elfogadja itt már a sorsát és mind lélekben megújul, s mind fizikai akcióban sem szenved hiányt. Az érzelmes jelenetek is üdítőek végre. Amikor Eowyn észre veszi, hogy sajnos nincs esélye Aragornál, amikor Theoden Gondor megsegítését választja, a biztos halál ellenére is, Samu hősies helytállása minden téren Frodo megsegítése érdekében, s sorolhatnám. A maszkmesterei és vizuális effekt munka itt a legjobb. A Banyapókot még mindig iszonyat valósághűen oldották meg. A Minas Tirithi és Pellenor mezei csata még pedig ma is a legjobbak egyike a filmtörténelemben. Szinte át lehet érezni azt az erekben leledző félelmet, ami a gondoriakat érhette. Maga a csata megtervezése Jackson által is hűen tükröz egyes középkori elemeket ez is bejött.
Látsdzik az egész filmen, hogy szeretetből készült, ahogy a többi rész is és ettől lesz annyira zseniális, mert mindössze azt láthatjuk az elkészült filmen, hogy Peter Jacksonék is rajongtak a filmért és az alapanyagért s ezért alkottak a Gyűrűk Ura rajongóknak is kedvenc filmtrilógiát. Ezért mindent beleadtak technikai téren (hang, képi világ, effektusok, maszkok, jelmezek, fegyverek, páncélok stb) és művészeti/filmszakmai téren is(kamerabeállítások, zene, rendezés módja, vágás technikája, hiteles színészi játék.) Tudták hogy ezek is kelleni fognak sikerük elérése érdekében. De kellett hozzá az a bizonyos rajongói szív is.
S mit lehet erre mást adni mint: :D

10/10

Sok év után néztem újra az egész trilógiát, és hát... még mindig, minden egyes perce csodálatos, hatalmas, grandiózus, katartikus, kibaszottnagy filmélmény.

láttam már jó sokszor, de így 10-11-edjére ezt meg a második részt is a frodós bandukolós jelenetnél mindig átpörgetem, egyszerűen meguntam nézni a szenvedéseiket.

igazad van...

1. A könyvben ugyanaz, ugyanúgy öli meg, mint a filmben.
Csak nem ugyanott és ugyanakkor persze... ez lemaradt.

1. A könyvben ugyanaz, ugyanúgy öli meg, mint a filmben.

2. Csak a testét ölik meg. A lelke utána Valinorba kerül, és, ha a valák úgy akarják visszaküldhetik, mint ahogy Gandalffal is tették. Bár valószínűleg büntetésből nem fognak neki újra testet adni. Mint ahogy Sauron sem kapott testet a Végzet hegyi csata után. Árnyként kóricált világban, amíg az Egy Gyűrű pusztulásával teljesen erejét nem vesztette.

nekem nagyon hiányzik a megye megtisztítása, az ősi Tuk nemzetség kürtjeinek szava. Bár Szarumán halálánál már gondoltam hogy ki fog maradni. egyébként engem Szarumán halála felettébb idegesített. abszurd, hogy egy maiát, egy istenséget el lehet intézni egy egyszerű tőrrel. ilyen alapon az első részben a balrogot (aki szintén egy maia)simán csak le is lőhették volna, vagy valamelyikük fejbekólintja valami nagy fegyverrel, és el van intézve. de nem, oda Gandalf kellett! szóval ezt furcsálltam.

Én nem tudom őket úgy külön venni, mert egy történetük van. De tényleg kicsit hosszú az utolsó.
Én (szerencsémre) a bővített változatot néztem, ami 50 perccel hosszabb (250 perc), mint az eredeti (ami csak 200). Szóval megszívtam. De megszerettem a LOTR. Szeretem a világát, és tényleg Tolkien nagyszerűt alkotott!

Szerintem a legszarabb a trilógiából, de az első 2,5 óra még így is kiváló. :>

A legjobb film mindörökké!!

Nálad a pont.

Az a baj, ha benne lenne a filmben sokkal több lenne... :D (Így is 11 óra.)
De ez csak az epilógus része. A történetnek mind a könyvben, mind a filmben ugyan az a vége: "Hazatértem."
És szerintem kerek. Annak ellenére, hogy nézném tovább, sőt tudom, hogy van tovább. De ez csak a film erénye. Van olyan, amikor egyáltalán nem érdekel a történet után a karakterek sorsa. Csak akkor, ha megszeretem őket. És ez már a jó film ismérve.

Maximum annyi, hogy én még néztem volna.
Máshol is folytatódik az életük, oké, de engem nem sok műnél érdekeltek ennyire a végszó utáni történések, mint itt. Kicsit bánom, hogy lezárult, na.
Bonny: igen, tudom, ez viszont a filmben nincs benne, bár nem hiszem, hogy akkor sokkal több lenne.

Egyébként a könyvben elolvasható kivel mi lesz.
Miután párszor polgármesterkedett, Samu a lányára hagyja a vörös könyvet, és elhajózik, mint az utolsó gyűrűhordozó. Akik Középföldén maradnak megöregednek és meghalnak, végül Legolas és Gimli is hajóra szállnak, és a Hatalom Gyűrűinek története véget ér. Egyébként számomra az epilógus volt a könyv legmegindítóbb része.

De hát minden történet vége után folytatódik a karakterek élete, amennyiben életben vannak. Nézzél Hamletet, ott senkinek a története nem folytatódik:)
Ennek ez a vége. A gyűrű elpusztul, a tündék elhajóznak, új idők kezdődnek. Nem értem, mi ezzel a baj?

Nem kell ennyire szó szerint érteni, amit Gandalffal kapcsolatban írtam. Arra bátorkodtam célozni, hogy egyedül az első részben törődtek vele, utána csak egy báb a dróton, szinte semmit nem mond vagy csinál, ami emlékeztetne az első epizódbeli tapasztalt, bölcs és végletekig jóságos énjére, ez pedig nem azért van, mert "kiballagott gondolatból és időből", hanem mert elhanyagolták. Hangsúlyozom, szerintem.
A mű végében pedig még mindig az nem tetszik, hogy bár a Gyűrű történetének vége, a karaktereknek közel sem, mert a könyv is itt teszi le a fonalat. Ez csupán az én kis egyéni szociális problémám. Az nem tetszik, hogy giccsbe fojtva oldották meg.

Én nem tudom. Próbálom megérteni Rorschachot. :)

Milyen "sorsuk"? Az ő szerepük az volt, hogy segítsenek elpusztítani a Gyűrűt. Mit kellene még elmondani róluk?

Gimli és Legolas sorsa nincs tisztázva a filmben.

Ez nem "hiba". Neked nem jött be, az egy dolog.

"a második-harmadik filmből ez nem derülne ki annak, aki nem látta az elsőt"
De, még annak is kiderülne, de egyébként miért kéne ennek követelménynek lennie? Aki az első nélkül nézi meg a többit, magára vessen. Ez hülyeség.
mégis, milyen fontos karakterszál (vagy akármilyen szál) maradt nyitva szerinted? Most már tényleg érdekel, mert elképzelni sem tudom.

A hobbitok szála nekem filmbéli formájában túl kiszámítható volt, nem tetszett. Olvass lejjebb, megérted, hogy értem, az apró hibát. Mikor a másik szálon épp gyaknak, majd átvágnak a közhelyes, kissé erőtlen bandukolásra, hát ez nekem nem jött be. Volt persze pár olyan jelenet, ahol pont ez a váltakozás adta meg az egész varázsát, de volt jó néhány, ami csak kizökkentett - legalábbis engem. Ezen mondjuk tényleg kár lovagolni.
Gandalf az öreg és bölcs varázsló, viszont a második-harmadik filmből ez nem derülne ki annak, aki nem látta az elsőt.
A "nagy kerek lezárás" pedig a szereplők felére nem fogható rá. Értem én, hogy a Gyűrűháború végével a filmnek is annyi, de ez nekem furcsa volt.

Nyitott befejezes? A fantasy elemek kivonulnak a vilagbol, eljon az emberek ideje, tanmese vege. Errol szol a tortenet kerem alassan.

Magyarországon már megjelent a Bővített trilógia blu-ray kiadása? S ha igen mikor s hol vehető meg akciósan? Kritika esetleg valahol van már róla? (itthon vagy külföldön). Előre is köszike.

Ezt a nyitott véget én sem értem. Úgy értem, én tudom, hogy nem (csak) így ér véget a történet, és ezek után még megy is tovább, de ez magának a történetnek egy kerek vég. Ahogy lentebb írtam, és Olórin (hehe... maga Olórin :)) megerősítette, itt mindenkinek befejeződik a kaland. Senkinek sem marad nyitott kérdése (talán csak Legolasnak és Gimlinek).
A karakterekre igenis jó példa a Star Wars. Nemrég néztem újra a hexalógiát, és tényleg egy-két kidolgozottabb figura mellett, papírmasé archetípusok szerepelnek benne. Ahogy itt is. Egyébként ebben a történetben sem a főszereplők az érdekesebb figurák, mivel archetípusok, hanem mondjuk Faramir és Boromir, valamint szerintem Theoden és Denethor érdekesebb a filmben, mint a regényben. (Theoden sokkal nyájasabb, Denethor valamivel bölcsebb, méltóságteljesebb)
Szürke Gandalf az első részben szerintem is jobb figura, mint Fehér Mithrandir a folytatásokban.
Én sem értem milyen lendületet tör meg a párhuzamos vágás. Az lenne megtört lendlet, ha egy órát zúznának, utána meg egy órát menne a sötét mászkálás. Így sokkal élvezhetőbb, és a történet elmesélése is jobb így.

Gollam karaktere tökéletes, úgy ahogy van. Kiszámítható? Lehet. Így is, a múltjával, az őrlődéseivel, a döntéseivel együtt az egész trilógia egyik legérdekesebb karaktere.
A hobbitszál sem töri meg a lendületet, nem is világos, ezt hogy érted. Dramaturgiailag ennek így van értelme, jelentősége ("apró hiba", milyen szempontból?), és annak a szálnak az emocionális ereje ráadásul gyönyörűen egészíti ki a Gandalf és co. szál grandiózus csörtéit.
Gandalfot nem kellett volna ennél jobban kibontani. Ő az a bölcs, öreg varázsló archetípus, akihez hozzátartozik a rejtélyesség, minél több fényt vetsz rá, annál kevésbé lesz érdekes és hatásos. Amúgy ez egy JÓ vs ROSSZ mese, ergo nyilván egyszerűek a karakterei, nincs mit kidolgozni rajtuk. Ha karakterközpontú fantasyt akarsz, ott van mondjuk a Trónok harca.
Amit a legkevésbé értek... Milyen nyitott vég? Minden szál el van varrva, minden karakter sorsa beteljesül. Azért hosszú, mert hosszúnak kell lennie, a történet nem a gyűrűvel és a heggyel ér véget, hanem pontosan ott, ahol Tolkien és Jackson elvágja.

Nem az egészet kellett volna átdolgozni, csak Gollam karakterén alakítani egy kicsit, mert közel sem időtálló a lelkem. Én tisztában vagyok vele, hogy akkoriban a skizofréniára felkapták a fejüket, az utóbbi években viszont szerintem már mindenki könyökén jönnek ki az ilyesfajta szereplők, pláne, hogy Gollam még köztük sem tartozik az egyedibbek közé. Én pölö mikor először láttam a trilógiát - mindet moziban, tehát bemutató után nem sokkal -, 10-11 évesen csöppnyi gondot nem okozott cselekmény ezen szálának megfejtése. Ha nem szégyellném el magam érte, úgy is fogalmazhatnék, hogy mindent láttam előre.
Nem azzal van a baj, hogy Jackson párhuzamosan meséli a cselekményt, hanem hogy ezzel megtöri a mozi lendületét, meg lehetett volna oldani jobban is, de ezen tényleg kár fennakadni, bőven elviselhető, apró hiba csupán.
A Star Warst én nem hoznám fel, nem tudom, mikor láttam utoljára az eredeti trilógiát, de nem most fogom újranézni, hogy szembe tudjam állítani a "két titánt". Annyi viszont megkopott emlékeim mellett is leesett, hogy az SW-nek azért valamivel könnyebb dolga volt a karakterisztikával, ott azért nem volt ilyen tömény az élvezet.
Ennyi karaktert ennyi esemény mellett nem lehet tökéletesen kidolgozni, nem is azt vártam, elég lett volna, ha nem szabadul a nézőre klisétenger a szájukból. Néha már majdnem a fejemet fogtam, hogy mégis hogyan süthettek el ilyen szöveget ilyen kaliberű filmben. Van, akinek túl sok jutott (Gollam pálfordulását kevesebből is megértettem volna, valamint Frodóra ebben a formájában szinte dühítő volt ránézni), van, akinek túl kevés (Gandalfot kibonthatták volna, bár a Pippinnek levágott monológja a túlvilágról odab*sz, és Legolasnak is jutott az egész filmben vagy két mondat, Galadriel is csak az első rész legeleji monológjával maradt emlékezetes).
A végével pedig annyi a bajom, hogy EZ nem lezárás. EZ nem vég. EZT senki nem nevezheti befejezésnek. Most kezdődik a Negyedkor. Most hajózik mindenki Valinorba. Szétválnak, annyi karakternek van jövője, a legtöbbnek még a múltja is ismeretlen... Tisztában vagyok vele, mi volt ezzel Tolkien célja, ez olyasféle epilógus, ami után megérdemelt volna egy szolid négyszáz éves életkort, hogy addig írja az újabb és újabb könyveit. Az ilyen nyitott véget csak akkor vagyok hajlandó megbocsátani, ha az ahhoz vezető több órányi filmművészet lenyűgöző volt, és igen, lenyűgöző volt - khhm, khmm, 2001... -, szóval tényleg szavam nem lehet.
A film végének ezen részével tehát semmi bajom, mivel az eredetiben is így van, nagy homlokráncolgatás és szájhúzogatás közben elfogadnám, csak ne lenne mozgóképen hatszor giccsesebb a kelleténél.

Szerintem Jackson fejében meg sem fordult, hogy átdolgozza. Kihagyott bizonyos részeket, de a fő iránytól sosem tért el. Tudom, egy jó adaptáció nem szolgai, hanem lényegi, de ő egy 11 órás epikus filmet akart készíteni, amibe minél többet be akart mutatni a regényből. Ezt minden rajongó érzi és értékeli.
Egyébként szerintem jobb, hogy párhuzamosan mutatja be a két csapat történetét, és nem egymás után tárgyalva, mint a könyvekben. És a csatajelenet megtörése (pláne hasonlóan izgalmas szállal) nem hiba. Gondolj csak a Transformers filmekre, amik építkeznek, aztán fél-egy órán keresztül pusztítanak! Belefárad a néző (már aki).
A Gyűrűk urában szerintem árnyaltabbak a karakterek, mint a Star Warsban. Bár ez még mindig nem valami nagy mélység, ezt elismerem, dehát ezek a filmek elsősorban egyfajta mesék, és nem karakterközpontúak... pláne a sok szereplő okán.
A vége sokkal kerekebb, mint a könyvnek. Mindenki király/helytartó lesz, a szerelmesek összejönnek, a gyűrűhordozók elhajóztak az utolsó tündékkel, Samu pedig (a kertész, akinek semmi keresnivalója nem lett volna a kalandban) hazament a családjához. Legfeljebb azt lehet felróni, hogy a sokadik befejezése ez a filmnek. De mint írtad, a regénynek is. Ha korábban leáll, hiányérzet támadt volna utána.

Újra átrágtam magam a trilógián. Hááát...
Szépnek szép, kreatívnak kreatív, látványosnak látványos, viszont, mint film, nekem csak az első felelt meg maradéktalanul. Az utóbbi kettőből szerintem rettenetesen hiányzik mindennemű jellemfejlődés, van viszont egy skizofrén kis görcs - én Jackson helyében, ha már egyszer nem tudom normálisan bemutatni, legalább kissé átdolgoztam volna, hogy ne legyen sablon -, rengeteg új, elnagyolt karakter, valamint töredező történetvezetés (amikor csata közben bevágják a két bandukoló kis hobbitot, hát az aztán fokozza az adrenalint). Nem tudom. Végtére is a rendezőre vezetném vissza a film összes hibáját. A fokozatosan elközhelyesedő dia- és monológokat, a néhol hibás és önellentmondásban álló koncepciót, a jó esetben is csak kétdimenziós, árnyalatlan karaktereket (nem hogy lehetett volna mindenkiről még mit mesélni - khhm, Gandalf -, de egyenesen muszáj lett volna), valamint, amiért majdnem nem kapott ez a film, csak hármast: a lezárást. Hááááááát...
Az egy dolog, hogy úgy ér véget, ahogy - szerintem ez egy öngól, tizenkét órányi filmnek (meg ugye a könyveknek is, de azok nem tartozik ide) lehetett volna leheletnyivel kerekebb lezárása -, de egy jobb rendező megoldotta volna mindezt giccstenger nélkül is. Bár Elendil esküje szép és jó és hangulatos.

Összességében ez egy igényes, rendkívül gondosan megtervezett filmtrilógia, páratlanul gyönyörű díszletekkel/kosztümökkel/látványelemekkel, nagyon szép operatőri munkával, valamint ugye egy rakat, még ma is aránylag szépnek mondható CGI-vel, és olyan zenével, hogy AZTAKURVA. Csak a rendezésen - vagy a rendező kiválasztásán - csiszolhattak volna még egy kicsit.

Nézd, 9 éves koromtól Tolkien fanatikus voltam és vagyok is, hibát látok a filmben milliót és egyet, de az, hogy olyan odaadással vitték vászonra, amit minden rajongó érez... Nos, ez minden hibán átsugárzik, és zseniálissá teszi a filmet. :)

Hé, haver! Jézust szidhatod... de a Gyűrűk urát nem!
:D

Az előző ész topicjában nem ejtettem szót Gollamról, aki bevallom engem nem idegesített. MAradjuknk a témánál: Szerintem itt nem a filmet díjazták ennyi Oscarral, hanem a trilógiát. Kapunk egy kábé másfélórás felvezetést, majd zseniális csatajeleneteket, és egy elnyújtott befejezést. [Shop Stop2: Samu csak áll az ajtóban azzal a homokos tekintettel az arcán.:)] Ezt le lehet írni ezt az összes rész topicjába: Lenyűgöző látványvilág, dübörgő csatajelenetek, izgalom, és sajnos pár giccses jelenet. A csaták mellett a kedvenc jeleneteim Legolas és Giblin párharcai: [piálásban és a csatában]. Ennek ellenére elmondható, hogy ez is egy baromi nagy rész, és a trilógia maga megérdemelte az Oscart.
Most, hogy láttam a három filmet, jövőhéten újranézem a világ legjobb trilógiáját,
a Csillagok Háborúját. :)

Nem szeretem ezt a szót használni,de amit az utolsó fél órában láttam,az egy hatalmas giccs.Egyébként is volt sok dolog,ami kifejezetten zavart,a főszereplő sráccal az élen.
Ennek ellenére egészében nézve a trilógia zseniális,leginkább a monumentális jelző illik rá.
A király visszatér:75%
A trilógia:85%

Csakis bővítettet kell megnézni mindegyikből főleg annak aki a könyvek rajongója így kevesebb rész marad ki a filmből.

Igen, most sikerült megnéznem a bővített verziót. Szerintem az első részt csak bővítetten érdemes megnézni, a másik kettőnél meg erősen ajánlott. A Két toronynál nagyon sok a plusz információ jobban megmagyaráz, helyre tesz bizonyos dolgokat a történet fonalában, a Király visszatérnél pedig a cselekmény szép lassú kibontását teszi lehetővé a bővített verzió. Belekerült két nagyon nagy jelenet, Szarumán hangja és Szauron szája, amik óriásik lettek, már csak emiatt a két plusz jelenetért is érdemes a hosszabb verziót megnézni.

Most láttad elöszőr bövítve?
Egyébkén ennél a résznél nem érzem úgy, hogy a bővített verzió valami pluszt adott volna az eredetihez hozzá.

Megnézve a bővített verziót, bizton állíthatom: Peter Jacksonék mertek nagyok lenni.

Eszembe jutott ha valaki esetleg nem hallotta még.

[link]

Annie Lennox - Use Well the Days c. záró filmzenéje, ez lett volna eredetileg az Into the West helyett. A szöveget megpróbálták könyv hűen megírni.

Borzalom a vége (a filmé)

A regény is elég elnyújtottan zárul + A Megye megtisztítása még hozzá. :)

Én soha semmi problémát nem láttam abban, hogy egy tízórás eposzt nem vágnak el két perccel a finálé után... sőt. Ez így szép és kerek - és logikus, teszem hozzá.

én is csak Randallt tudom idézni:

"If Peter Jackson really wanted to blow me away with those "Rings" movies, he would have ended the third one on the logical closure point, not the 25 endings that followed."

persze "26. befejezésnek" valóban elment volna A Megye megtisztítása. A film végkifejlete viszont korántsem "abszolút happy end", Frodó egyértelműen a háború áldozataként távozik Középföldéről, és a tündék távozásában is van valami szívfájdító.

habár látom neked még egy ilyen "hibával" is egy "zseniálisra" futotta...

Savanyú.

A Megye megtisztításának kihagyása olyan hiba volt a rendezőtől, amit csak annak tudok tulajdonítani, hogy engedett az amerikai nyomásnak, hogy abszolút happy endet kell biztosítania a nézőknek.
Pedig ez is az egyik fő tanulsága a filmnek, hogy veszteség nélkül nincs háború, és gyakran még a győztes háború után is keserű a szőlő.
Az a kevéske sirdogálás Pelennor mezején nem volt elég meggyőző.

Ja, nem.

a "trilógia" lényegét jól elmondják a clerks 2.-ben

Gandalf,a ratyi

harry potternél előjött a gyűrűk ura téma, nem akartam oda offolni.

[link]
klasszikus:)

szerintem ebben a részben találták el a legjobban a hangsúlyt. a két toronyra viszont tényleg igaz, hogy túl sok az akció, túlpörög egy kicsit.

Joval hangsulyosabbak lettek a csatajelenetek mint a regenyben. A moralis kerdesek meg kevesse szerepelnek. Ismet mondom, szerintem.

min van a hangsúly? mi a mondanivalója?

A hangsulyokat meg a mondanivalot. Legalabbis szerintem.

Mit értettek félre rajta?

Azért a hosszabb változatban csiszoltak rajta, de egyben beleraktak sajna teljesen új dolgokat is.

Sajnos ebben a reszben ertettek leginkabb felre Tolkien muvet, de a beallitasok es a vagasok annyira durvan jok a csatajelenetekben, h a negyes meg igy is jar.

probald meg a Ponyvaregenyet ;)
amugy csak viccnek szantam, de attol meg nekem a film rossz volt, az a tipikus megabantam-hogy-megneztem film volt nalam, de turelmes voltam, es vegiggyotortem a trilogiat

Minden film tartalmát le lehet így redukálni, de sajnos a legöbb filmnél jóval kevesebbet kell lefaragni a cselekményből, hogy erre a leegyszerűsített szintre érjünk, mint a Gyűrűk Ura esetében. ;)

hat kb, mint ahogy a Clerks 2-ben mondta Randall: Egy rakas ember baktat egy kib*szott vulkanhoz (kozben meg a tobbiek harcolnak...altalaban)

Az igaz hogy kihagyták a

Megye megtisztítását

de érthetően vontatottnak éreztük volna és annyira nem volt fontos a történet magjának szempontjából. A 3. rész bővítettben meg egy része azért benne van ennek a kihagyott fejezetnek.

A trilógia záródarabja, a fej, melyre feltették a koronát. Az előző részek minden erényét bírja, és ebben láthatjuk a filmtörténet egyik legnagyobb csatajelenetét, orkokkal, trollokkal, olifántokkal, a holtak seregével, a rohírok rohamával, számos felejthetelen momentum. Kedvenc mellékkarakteremet, Faramirt is most ismerhetjük meg igazán, főleg a bővített jelenetekből.
Sokan neheztelnek Jackson-ra a film elnyújtott lezárása miatt. Gondolom ebben is a regény cselekményét követte, másrészről pedig megértem, én is nehezen tudtam elszakadni a megkedvelt szereplőktől.

Egyetértek, ha egy adaptáció lemásolja a könyvet => nem mond semmi ujat!!! akkor meg mi értelme?

Filmeket főleg egy 1500 oldalas könyv adaptációját szerintem kicsit más szemszögből kell nézni mint hogy húú ezt a 200 oldalt kihagyták/lecsupaszították. ÉN is olvastam már 4 sezr a könyvet meg a Babót meg a Szilmarilokat is, de nem zavart, hogy egy ilyen ultra hosszú könyvből csak 1-2 dolgot hagytak ki (Megye megtísztitása gyakorlatilag az egyetlen nagyobb) Ez a csoda a HP filmekből t9bbet hagytak ki de még azok is egész jók lettek mint film. (egy regényadaptációnak nem szabad mindig minden fűszálat bemutató leírást adnia mint egy adott leíró jellegű könyvnek)

Akkor adj rá egy ötöst, elfelejtettél értékelni ;)

Nálam ez a trilogia elérte a csucspontjat ebben a reszben..lenyugozo a latvany a tortenet a szereplok a harc a kornyezet..egyszeruen elkepeszto..eletem egyik legnagyobb elmenye..kar hogy nincs olyan ertekeles ami még az 5-ostol is tobbet er...erre biztos megadnam..tenyleg mar csak az amen hianyzik..AMEN

Na igen, nálam is kb ugyanez, tudom hogyha nem olvastam volna előtte a könyvet, teljesen más lenne a véleményem a filmekről. :)

Ebből a 3. filmből meg elég kemény a kibővített változat a maga 4 óra 11 percével. :)

Csak azért 4es mindhárom része mert előtte olvastam a könyvet..3x:)

Amen.

Vagy egyszerűen nem tetszett neki, ez nem jutott eszedbe? Légyszi itt tartózkodj az ilyen "hülye, aki nem szereti" beszólásoktól.

Aki a "nézhetetlen"-t jelölte be, az részegen feküdt a hányásában a moziban? vagy...?

Zseniális ez a "rész" is, bár nekem a könyvben a megye megtisztítása volt az egyik kedvencem, azt hiányoltam, azthittem a hosszúba legalább benne lesz, másrészt a mozis verzióból több búcsúzkodást hagytam volna ki, mert sok olyan embertől aki a könyvet nem olvasta, kritizálni hallottam annak hosszát. Amugy nekem a fellowship tetszett a leginkább, hangulatát tekintve(ezt csak arra vonatkozólag, h ez kapta a lrgtöbb díjat a 3 közül.

A fantasy műfajának felülmúlhatatlan csúcsteljesítménye. Monumentális, lenyűgöző, egyszerre epikus és akciódús film. Peter Jackson és csapata nagyot alkotott.

Szép, nem mondom, de azért a könyv nem egyetlen hatalmas csatajelenet (megyjegyzem, az tényleg jól nézett ki).

Leesett az állam!

KIRÁLY !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!