Visszatérés Epipóba (2020) ☆ 👁

(Oláh Judit)

magyar dokumentumfilm

3,6
★★★☆☆
72 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-11-22 11:48:11 caulfield (3) #13

Esetleg egy külsős készítővel többre mentek volna ennél a középső ujj mutatásnál. A profizmussal persze kimértség és hűvösség is váltaná az amatőrizmus báját, de úgy a film - megfosztva a személyesség áhítatától - nagyobb látóteret tudott volna talán befogni. A meztelen király ilyen ívű (közepes) körbejárása is bír ugyan erővel, de végül azért csak a macska és a forró kása esete lett az eredmény.

2020-10-19 20:36:31 dr. caligari (3) #12

Nekem nem a terápiás részekkel volt elsősorban bajom, hanem a rendező jelenlétével. Értem, érintett ő is valamennyire, de nekem nem tűnt őszintének, inkább egy utólag felépített sértettségnek - és messze eltörpül Sipos többi tettéhez képest, mégis sokkal hangsúlyosabban viszi végig a filmen ezt a szálat.
Úgy érzem, hogy a film több magas labdát sem üt le, egyrészt igenis oda kellett volna mennie Siposhoz, konfrontatívan, főleg, hogy a végén magának is beismerte, hogy abban a találkozásukkor ismét manipulálta őt Sipos. Másrészt a terápia során kiderül, hogy van ott köztük egy (vagy két?) csávó, akik a mai napig szorosabb kapcsolatban van Sipossal, és ugyan röviden, fél mondatban, de védi is. Erre a konfliktusra rengeteget lehetett volna építeni, mert ez az ember továbbra is a tanár bűvkörében él.

A cikket olvastam anno, és követtem is, hogy milyen hullámokat vet, ezt a filmet is vártam emiatt. Sajnos csalódás volt.

2020-10-07 00:05:11 ryood (5) #11

"Viszont én azt gondolom, hogy nem attól lesz működőképes a társadalom, ha mindenki hallgat a saját bűneiről, hanem attól, ha mindenki elkezdi a maga oldalán rendbe tenni a dolgokat, és akkor talán reménykedhetünk abban, hogy ez majd másra is hatással lesz. Zsidó családból származom, nemrég Németországba költöztem, és most ott élünk egy olyan városban, ahol lépten-nyomon találkozunk a történelemmel. Döbbenetes látni, hogyan tud egy ország, egy nemzet felülkerekedni saját magán, és szembenézni a saját múltjával és bűneivel – nem folyamatos zokogásban és bűnbánatban, hanem úgy, hogy mindenhol ott vannak az emlékek. És tisztességesen vannak ott, nem megkozmetikázva, hogy kicsit jobbnak láttassa a történteket, nincsen eltagadva semmi. Foglalkoznak ezzel, és ébren tartják az emlékeket, hogy ne történhessenek meg újra. Ennél szerintem nincsen fontosabb, de ez valahogy nekünk itt nem nagyon megy. De vannak ilyen emberek, mint például a Miska, hogy hajlandó a saját fájdalmát, a legszégyenletesebb őt ért traumákat feltárni a világ előtt, arccal, mindennel, mert azt gondolja, hogy ezzel jobbá tudjuk tenni a világot, vagy legalább a mi saját kis környezetünket. Nyilván ez egy személyes film, de annak semmi jelentősége nincs, hogy én mint Oláh Judit milyen utat járok be, hanem ez az egész akkor érdekes, ha egy univerzális üzenetté tud válni. Én ebben bízom."

ez az Oláh Judit (rendezőnő) interjúból egy részlet, érdemes az egészet elolvasni. többek között az is kiderül, mennyire fontos szerepelt kapott a pszicho-drámás terápia a filmben, ill. mennyire sokat köszönhetnek ennek az aktusnak..szóval nagyon is hasznos funkciója lett a filmben és az életükben egyaránt, nem mellesleg élvezetesebbé, érdekesebbé is tette véleményem szerint.

2020-10-06 21:33:17 somogyireka (4) #10

(szerencsére) Kimaradtak az életemből a táborok, mint ahogy a fesztiválok is, az utóbbi nekem afféle "felnőttes tábor", sok ember, tényleges közös nevező nélkül egy üstben levesnek..Na ezt a filmet látva nem bánom.
Pedig micsoda ígéret ez a tábor. A fellegvár, ahonnan lesajnálva néztek az úttörőtáborosokra, a szocializmus egérútja a szabad nyugatba, titkos átjáró a vasfüggönyön túlra. Csak sajnos a tanár bácsi túltolta és rendkívül félreértelmezte a szabadságot.. Jut is eszembe a pofikája (pofája) a nyolcvanas évek tévéműsoraiból, az sem kizárt, hogy én is a felvilágosító jellegű, délutáni műsorain, melynek Útkereső volt a címe, edződtem. De már csak nagyon dereng az egész..Olyan ez a műsor, mint az egy életre elhajlító, rossz esetben ketté törő esemény, mellyel annyira furcsán bánik az emlékezet, irtó ravasz módon úgy eldugja, hogy sehogyan sem lehet a nyomára bukkanni.
Zavarba ejtően intim és közel engedő dokumentumfilm, mentes mindenféle filmes profizmustól, szinte már amatőr, és pont ezt szeretem benne. Nem kell találgatni, vajon a látottak a rendezővel milyen kapcsolatban állnak, itt minden őszintén az asztalon. Akár én is leülhetnék közéjük így most otthonkában, smink és minden csicsa nélkül. És ahogy olvasom a végén, a film hatására egyre több ilyen esetre derült fény.
Mondjuk azt nem értem, S.tanár úr ezek után hogyhogy szabad lábon van? Vagyis Sipos Pál.

2020-10-06 15:13:08 Interracial Facial Creampie (?) #9

A kedvedért kiemelem a lényeget: mivel S. nem beteg, teljes mértékben felelős a tetteiért.
(Minek ez a flame? Miért teszel úgy, mintha ismerősök lennénk? Mindegy.)

előzmény: MicaHiro (#8)

2020-10-06 15:00:54 MicaHiro (?) #8

Nagyon jó, hogy erre rávilágítottál, hisz ez a különbségtétel különösen fontos az ügy megítélése szempontjából.

Pláne, hogy hol máshol akarna az ember erről tanulni, mint a Kritikus tömeg fórumán, és kitől mástól, mint a végtelenül bölcs és megbízható IFC-től?

előzmény: Interracial Facial Creampie (#7)

2020-10-06 14:20:34 Interracial Facial Creampie (?) #7

S. kétségkívül abuzív, manipulatív, immorális és végtelenül önző, viszont nem pedofil, mivel gimnazista korúak közt szedte áldozatait.

előzmény: Tenebra (#6)

2020-10-06 12:51:48 Tenebra (4) #6

A pszichopatológiában a pedofíliát mentális betegségként, parafíliaként tartják számon. Egyébként is a jogban ezért fontos a "beszámíthatóság" kérdése, mert ez nem ilyen egyszerű, hogy akinek van valamilyen mentális betegsége, az nem bemszámítható, ilyen módon az én állításom sem zárja ki a bűnösségét. S. tanár úr nyilvánvalóan ravasz, dörzsölt fickó, nagyon is tudta, mit csinál, ám beteges vágyai motiválták, és az eleve egyfajta abnormális megszállottságot feltételez, hogy többek között ezért szervezte a táborokat. Tudta ő jól, hogy a bíróságon nem mondjuk kényszergyógykezelésre ítélnék, hanem bebörtönöznék, ahol ugye a pedofilokra kifejezetten sanyarú sors vár. A betegsége viszont abban is megmutatkozik, hogy hiába az első, megsemmisítő lebukás, utána a tévénél ott folytatta, ahol a táborban abbahagyta.

Lényeg a lényeg: attól még, hogy betegesen vonzódott a gyerkekhez / kamaszokhoz, valószínűleg nagyon is beszámítható volt mindvégig, és ilyen módon büntetőjogilag felelősségre vonható lett volna. Csak hát a hallgatás, meg a kompromisszumok hozzásegítették ahhoz, hogy megússza.

előzmény: Interracial Facial Creampie (#5)

2020-10-06 02:17:15 Interracial Facial Creampie (?) #5

Beteg vágyak, beteg elme... Ezzel valamennyire felmented S-t, hiszen egy beteg ember nem ura a tetteinek. Nem jó összemosni a betegség és a bűnösség fogalmát.

előzmény: Tenebra (#4)

2020-10-06 00:13:44 Tenebra (4) #4

A spoileres felvetésedre ebben a riportban van az egyértelmű válasz. Azaz sajnos de, a hallgatásnak ismét csak az lett az eredménye, ami a magyar történelem során sokszor: a bűnös tovább folytatta tevékenységét. Csak ezúttal már egy népszerű ifjúsági tévéműsort, és nem egy különleges tábort használt fel Sipos a beteges vágyai kiélésére. Olyan ez a jelenség szerintem, mint a Biszku-ügy esetében, hogy itt élt köztünk vígan, évtizedeken keresztül egy bűnös ember, aki nemhogy nem lett felelősségre vonva, de még mentegetik is páran - lásd a konyhás néniket. Pont azért volt hasznos őket is behozni szerintem, mert tökéletesen megfogalmazták azt, amit sok magyar tett a történelem során: mivel a bűnösőről nem lehet elképzelni, hogy bűnös, vagy akkora karizmája volt, ami elvakított minket, így persze, hogy nem lehet bűnös! Csakhogy ismerjük a mondást a cinkosságról és a hallgatásról.

Szerintem jó kis dokumentumfilm ez. A terápiás részek szerintem is megtörik a szörnyűségében is lebilincselő és izgalmas "cselekményt", viszont értettem, miért kellettek ezek. Mert ez a film nem Siposról szól, hanem az áldozatairól, a kollektív traumák kibeszéléséről, ami ugye nem történhetett meg, mert nem volt felelősségre vonás, és nem volt egyértelműen kimondva a bűnössége. Ezért kellett a terápia. Jóllehet, maga a film egy nagy terápia, amelyben érthető, hogy maga a bűnös nem akart részt venni. Ha beteg elme is, de csak van egy fikarcnyi lelkiismerete, szégyenérzete, ami miatt nem akart kamerák elé állni még úgy sem, hogy a törvények sajnálatos módon védik őt... Holott elég komoly a bűne, még akkor is, ha nem gyilkolt vagy erőszakolt meg nyíltan senkit. Épp elég az, hogy egy ilyen pedofil / ebenofil vezette be a gyerekeket a szexualitás világába... Ami lehet, hogy a megszólalók esetében látszólag nem okozott maradandó károkat, de gondoljunk bele, mennyi ideig tolta a táborozást és a műsorvezetést, és ezalatt mennyi gyerekkel játszott "laza faszveréseket". Persze itt nem is az a lényeg, hogy kinek, milyen károkat okozott, hanem az, hogy egy ilyen "ember" nem szabadna, hogy diákok közelébe kerüljön, akik fejletlenségük és naivitásuk, illetve az iránta való csodálatuk miatt manipulálhatók.

Egyébként az az érdekes, hogy annak idején a 444 leleplező cikkének olvasása, és ma este, a film nézése közben én sem éreztem dühöt a bűnös iránt, pedig alapból az ilyen emberek nagyon fel tudnak húzni. De esetében még a pár videófelvétel és a pozitívabb hangvételű beszámolók alapján is tényleg akkora a karizmája, hogy csak utólag végiggondolva bosszant fel az egész, közben meg egy menő tanár képe rajzolódik ki, akivel a bűnössége ismerete nélkül még szimpatizálna is az ember, főleg, ha ismerte az "átkos szocializmus" dohos intézményeit, vagy az úttörőtáborokat (szüleimtől hallottam ezekről csak, de ők nagyon nem szerették ezeket :'D). Hiszen ez a fickó egyfajta lázadó attitűdöt képviselt, ami a nyolcvanas években elhiszem, hogy szimpatikus lehetett, főleg a fiatalok örülhettek, ha valami vagy valaki felkavarta a Kádár-rendszer langyos húgyát. Ezt az évekig épített ellen-illúzióvilágot, ellen-mitológiát, ami egy mocskos, kártékony, primitív ösztönt hivatott csak kiszolgálni, nehéz volt dekonstruálni, mivel a fejekben létezett: több száz táborozó gyerek fejében. Sőt a film címe ezért is frappáns, mert még tulajdonképpen ma is létezik, főleg erre vonatkozik a visszatérés. A kérdés persze az, hogy a visszatéréskor hajlandók vagyunk-e benézni a színfalak mögé, és megszegni a szabályait.

Számomra, mint duplán kívülálló számára (hiszen a Kádár-rendszerben 3 évet éltem csak, és nyilvánvalóan a táborról is csak olvastam a film előtt) egyébként kísértetiesek a hasonlóságok a puha diktatúra és Epipó között, így kívülről nézve egyszerre érthetetlen és érthető is, miért imádták ezt első blikkre a szülők és a gyerekek egyaránt. Érthetetlen, mert ugyanazok a mechanizmusok működtek itt, mint nagyban: a vezér kitalált egy rendszert, amelyben a "lázadókat" "ellenforradalmároknak" bélyegezték, és arra késztették a többséget, hogy ítéljék el, és büntessék meg őket. A hallgatás, a konformizmus jutalma volt a "legvidámabb tábor" javainak élvezete. Ugyanakkor pont azért érthető, hogy miért szokott ebbe bele szülő és gyerek egyaránt: pont azért, mert nagyban ismerős volt. Csak éppen Sipos nem volt olyan karót nyelt, mint a sztereotípiák átlagos tanára vagy egy KISZ-es vezető, és ez elég volt ahhoz, hogy mindenki benyalja, elfogadja Epipót.

Nem tudom, lesz-e ennek a filmnek olyan hatása, mint a 10 évvel ezelőtti Biszku-filmnek, de az biztos, hogy akik szerepeltek benne, és részesei voltak ennek az egésznek, azok ha nem is teljes tiszta lappal kezdhetnek, de az emlékezés és a trauma kibeszélése felszabadítólag hatott számukra. Ezért már megérte megcsinálni, és (szerintem csak kisebb, említett) hibái ellenére hasznos, jó dokumentumfilm.

előzmény: sissoko (#3)

2020-10-05 10:06:50 sissoko (3) #3

Érdekes volt a szakállas, szemüveges egykori áldozat válasza arra a kérdésre, miszerint nem bánja-e, hogy nem kapott nyilvánosságot az ügy, akkor mikor megszűnt a tábor. Szerinte a lényeg, hogy végül kiderült, mindegy, hogy akkor, vagy 2013-ban. Érdekes hozzáállás… Időközben eltelt 25 év, a fickó pedig közben ifjúsági műsorokat gyártott a tévének. Nehezen tudom elképzelni, hogy közben nem történtek hasonló esetek. Nekem összességében csalódás volt a film, nem tetszett ez a terápiás dolog, erőltetettnek éreztem, ahogy az idős konyhás nénik meginterjúvolását is, a saját apját behozni a történetbe szintén feleslegesnek éreztem.

2020-10-04 21:27:42 ryood (5) #2

enyhén szólva nem vagyok egy #metoo fan, de azt el kell ismernem, hogy lettek pozitív következményei is, és talán az olyan alkotások, mint a Visszatérés Epipóba nem készül(het)tek volna el.
végig a tavalyi Ozon film járt közben az agyamban, a katartikus Isten kegyelméből, ami már alapból egy jó kiindulópont. azt kell, hogy mondjam, ez a film felér Ozon remekművével, és ennek igazán örülök.
végig úgy irányította az érzéseimet, gondolataimat, ahogy Sipos Pál tette azt táborozóival fiatalon, majd felnőttként egyaránt...
fantasztikus volt az ötlet, hogy összejött újra a társaság, akik egykor együtt táboroztak gyerekként, egy amolyan közös terápiára, mert ahogy az kiderül a filmből, van itt trauma a felszín alatt, nem is kevés, volt mit felszabadítani.
kiválóak a vágások a régi VHS felvételek, és a terápiás ülések között, párhuzamos montázsként.
ez a tábor valóban olyan lehetett a 80-as években, mint egy "nyugat-sziget", ahová nem érhet el a szocializmus primitívsége, korlátoltsága, szolgalelkűsége, viszont ennek nagyon nagy ára volt..megérte vajon?
döbbenten néztem a filmet percről percre, tudniillik pár éve részese lehettem egy kísértetiesen hasonló gyerektábornak. egy amatőrfilmes csapattal töltöttünk ott közel két hetet, filmet forgattuk a táborról magáról.. biztos vagyok benne, hogy a táborvezetők ismerték Epipót, és átemeltek onnan konkrét elemeket, amivel amúgy semmi gond nincs. rohadt izgalmas project volt ez, és szerencsére a mi táborunkban nem volt semmiféle megaláztatás és szexuális abúzus. ennek ellenére felzaklatott, hogy akkoriban Epipóban mennyire visszaélt ezzel a táborvezető Sipos Pál.
és bedőltem neki, mikor mesélte Oláh Judit találkozását a férfival felnőttként. hogy tényleg dolgozik a lelkiismerete, és valóban "nem akar élni" . de ez is csak színjáték volt..
a ényeg persze mindenképpen az, amit a film is talán kissé szájbarágósan is, de megfogalmaz: hogy el kell mondani, ha "történik valami" minden körülmények között. meg kell találni a módját. mivel ez roppant fontos üzenet, mondanivaló, tán megbocsájtható a didakszis.

2020-09-30 14:00:56 elzablues (3) #1

Holnaptól elérhető lesz az HBO GO-n. Ajánlott.