Minari (2020) ☆ 👁

Minari - A családom története

(Lee Isaac Chung)

amerikai dráma

3,8
★★★★☆
160 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-07-14 03:09:35 dittike (5) #11

Tegnap néztem meg a filmet, s szerintem a nagyi alakítása bravúros.

2021-07-12 01:09:35 Benny Bug (5) #10

Rendkívül emberi és életszagú, végtelenül szerethető kis mozi. Egy amerikai rendező - vezesse bármilyen jószándék - ezt a témát nem tudta volna giccs nélkül vászonra vinni, Lee Isaac Chung azonban képes volt rá. Helyenként szomorkás, helyenként életigenlő és reményteli történet, nagyon szép, letisztult képi világgal. Tökéletes példája annak, hogy nem kell mindent túlbonyolítani, mert egyszerű tálalás mögött is rejtőzhet igazi kincset érő, fontos filmélmény. A humor nagyon különös és bájos, engem ezen része is megvett kilóra. A színészi alakításokat is csak dicsérni tudom, de tényleg mindenkit. Nem volt gyengébb láncszem. Tudom, hogy több hónap kimaradt, eddig azonban toronymagasan a Minari az idei év legjobb moziélménye nálam. Nagyon szép film, szerettem. Nem sajnálom tőle az ötöst. Nem bánnám, ha több hasonló alkotás jutna el a hazai vásznakra is.
(Mondjuk igény sajnos annyira nem lehet rá. Én például családdal mentem, hármunkon kívül azonban senki más nem volt...)

2021-07-08 23:07:33 Ugor (4) #9

Határozottan nagyon kedves és szerethető film. Míg például az Élősködők esetében meglehetősen taszított (és ez nyilván erősen befolyásolt is) minden szereplő, itt ebben már az első negyedórában beleszerettem az egész családba, és végig nagyon a szívemhez voltak nőve. Nagyon hiányoltam a nagylányt, hogy ő nem jött közelebb, a többieknek mind volt külön kidolgozott karakterük a velük járó eseményekkel, a lány valahogy kimaradt ebből, olyan kis súlytalan mellékszereplővé vált, pedig őt is szerettem volna megismerni, mennyi terhet rak egy ilyen helyzet egy ártatlan kislányra, távol a világon mindentől? De mintha mindenki viselte volna a sorsát szépen, ahogy a helyi krisztusimitátor hordozta a keresztjét a hátán fáradhatatlanul. Rendkívül kedves és diszkrét humora is volt a filmnek, nem túlozta el a csapásokat, inkább olyan akadályról akadályra haladás volt ez mindenki részéről, mint egy military verseny a lovaknak. Évente 30000 új földfeltörő úttörő ma is, mint egykor a vadnyugaton... szóval, kedveltem őket, nagyon jó időtöltés volt megnézni.

2021-04-20 09:12:58 kaamir (3) #8

Az amerikai álom megtalálásához a jég hátán is meg kell élned. Pont mint a Minari nevű növénynek. Ez egy szép gondolat, és az egész film olyan kis aranyosan bájos. Nyakon van öntve egy nagy adag romantikával/naivitással/idealizmussal, és emiatt kellemesen nézhető. Na, meg a színészek, és főleg a fergeteges Youn Yuh-jung miatt.

Viszont rettentő felületes és kissé unalmas is. Az apró kis konfliktusocskák varázslatosan könnyen oldódnak meg, ebben a világban tényleg minden szupi szuper és feel good. A forgatókönyv minden esetben azonnal visszatáncol, amikor kezdene tétje lenni a dolgoknak, vagy éppen kicsit sötétebb árnyalatok kúsznának be. Emiatt számomra nem is válik emlékezetessé.

2021-04-19 20:16:06 szandika99 (3) #7

Nincs vele különösebb bajom, jószándékú film, és tényleg nem megy el giccsbe. Az amerikaiak önbecsülésének a falépítés, a QAnon meg a BLM után szüksége van ilyenekre. Ha nem lenne a Nomadland, simán vinné az Oscart.

2021-04-19 20:10:01 Xuja (4) #6

Azon a részen sok koreai él, saját gyülekezetük is van, miért lennének elutasítóak velük? Plusz a film sokkal inkább szól a család egységéről és a belső békéről, mint magáról a bevándorlásról.

Szerintem messze nem rózsaszínű: a végére ugye leégnek a termények elölről kell kezdeniük. anyagilag padlóközelben vannak, viszont mint család összetartanak, ez adja az erejüket.
Idealizált, de ebben sokkal inkább látok egy optimista életszeretetet, mint tipikus amerikaias giccset.

előzmény: szandika99 (#5)

2021-04-19 19:58:00 szandika99 (3) #5

Túl rózsaszínűen ábrázolja az amerikai álmot, a fényképezésnek is van egy ilyen reklámfilmes hangulata, harmonizáló, meleg színek mindenütt. Az amerikaiak itt mind befogadó, csupaszív emberek, szikrányi rasszizmus sincs bennük. A főszereplőnek egyetlen igazi nehézséggel kell megküzdenie, azt is a saját fafejűségének köszönheti, nem ott ásott kutat, ahol a varázsvesszős hillbilly mutatta. A kisfiú szívproblémája miatt egy pillanatig se aggódtam.
Nekem ez így langyos volt.

előzmény: Xuja (#4)

2021-04-19 12:50:29 Xuja (4) #4

Gyönyörűen megrendezett és eljátszott, megindító, szívvel-lélekkel teli dráma, de nagyon hangulatfilm. Az elején kicsit feszengtem is ezért, aztán kezdtem egyre jobban megszeretni a karaktereket és az atmoszféra is egyre jobban beszippantott. A finom humor és kellemesen őrült karakterek (Youn yuh-jung különösen zseniális) adják a sava-borsát, tehát ne várjon senki valami túlzottan letaglózó drámát (de a végén azt is megkapjuk - persze csak a film visszafogott és ízléses stílusában.) Erős négyes, egyelőre ennek szurkolok az Oscaron :)

@szandika99: Mi volt benne a propaganda?

2021-04-15 21:45:31 szandika99 (3) #3

Nem sikerült meglátnom benne a csodát. Unalmasnak találtam, a karakterek sem fogtak meg, plusz kissé propagandaszerű volt.

2021-03-12 16:44:21 Ágó (5) #2

Meglepően intim, egyszerű, felemelő mozi. Jól írta Filmszerész kolléga: "Nem történik benne semmi különös, aztán meg közben minden megtörténik benne, ami szép és jó, és egyben tart."
Youn Yuh-jung meg kapjon akkora Oscart az alakításáért, mint egy ház! :)

2021-01-04 23:54:08 nkinki (4) #1

Kellemesen lassú tempóban csordogáló életképek a bevándorló család mindennapi konfliktusairól a 80-as évek vidéki amerikájában. Kiváló operatőri munka, valósághű történet, az évforduló egyik kiemelkedő alkotása.

Érdekesség, hogy a főszereplő előző remek filmjében (Gyújtogatók) a hobbija szintén a farmokhoz kötődik: itt a semmiből próbál farmot létrehozni, ott meg a semmivel teszi egyenlővé ezeket (vagy nem?!) - míg végül a mű utolsó 15 percében felperegnek az események és itt is leég a melléképület a terméssel.