Rozmarné léto (1968) ☆ 👁

Szeszélyes nyár

(Jiří Menzel)

csehszlovák szatíra, vígjáték

3,9
★★★★☆
89 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Antonín Dura: Rossz az életrendje. Ön túl sokat gondolkodik.

Antonín Dura: Ami a hibáimat illeti, azok javíthatatlanok.

Antonín Dura: Ez a nyár valahogy szerencsétlennek tűnik nekem.

Antonín Dura: Melyik hónapra számíthatunk, ha még a június sem alkalmas rá, hogy egészségünkről és testünk tisztaságáról gondoskodjunk?

pap/abbé: Hé, uram! Fedje el már a férfiasságát! Világosan látom a combjai közt! Mi oltotta magába ezt az erkölcsöt?
Antonín Dura: Ne háborogjon már, atyám! Tisztes okból tettem le a nadrágomat, a bőr ugyanis igényli a levegőt, lélegezni kíván. Bizonyos egészségvédelmi szempontokat oltottak belém, és én rendületlenül tartom magam azokhoz.
pap/abbé: Ha csak a múló porhüvelyre gondol, elszalasztja az örökké való dolgokat. A könyv, amelyet magammal hoztam, ha figyelmére méltatná, eszébe juttatná, hogy mi a maradandó. Kétezer éves. Őrnagy! Idefigyelne egy percre?
Antonín Dura: Kanonok! Az őrnagy nem olvasta a könyvét, és nem is fogja elolvasni, még ha öregebb lenne is. Mert vajon miért hinne abban, hogy az öregebb szamarak jobban iáznak? Ő horgászni jött ide, maga meg a kiáltozásával elűzi a halait.
Hugo őrnagy: Dehogy. Társalgásukon bizonyos elfogultság érződik. Ha nem is elég nemes, mindazonáltal megengedhető. Mert az elfogultság a szenvedély visszatükrözése. És ugyan van-e igazi fenség az örökké kék égbolton és a szenvedélyen kívül?
Antonín Dura: Az égről tett megállapítása kissé elhamarkodott. E június viszonylatában mindenképpen az.
pap/abbé: Nem is érdemel jobbat. Hisz órák óta egyre csak szitkozódik.
Antonín Dura: Nem engedhetem meg magamnak, hogy bosszúságomnak szabad folyást engedjek. De szívem szerint uraim nagyokat káromkodnék.
Hugo őrnagy: Ha nem hangerővel próbálnák egymást meggyőzni, itt-ott talán hasznomat vehetnék. De megítélésem szerint önnek elégtétel az, ha öné az utolsó szó.
Antonín Dura: Jobb az utolsó szó, mint az utolsó döfés.