The Northman (2022)

Nagyon szerettem volna szeretni ezt a filmet több okból is (vikingek, Eggers, Taylor-Joy), de sajnos legalább annyi sebből vérzik, mint a szereplők többsége. A főhős fájón jellegtelen, a történetvezetés egyenetlen, a fináléról meg a Stars Wars jutott eszembe. De a képek tényleg szépek, igazi pogányos a hangulat, amit azért becsülök, sok meló lehetett vele.
6/10

Csalódott vagyok. Nagyon vártam ezt a filmet, végre nem egy szuperhős univerzum, hanem vikingek, a maguk valójában. Ehhez képest úgy érzem, hogy akár Oliver Stone is rendezhette volna ezt a filmet, egy rosszul beszívott időszakában. Amikor a film mondanivalója teljesen lényegtelen, mert a lényeg az, hogy én vagyok a film rendezője és ennek át kell ütnie minden pillanaton és jellegzetessé kell tennie minden történést. Még néhány időhurok hiányzott ahhoz, hogy teljesen nézhetetlenné váljon a film. Így sem volt nagy élmény, mert Robert Eggers az izgalmas részeket is megpróblta feláldozni a saját egóját előtérbe hozva. Tényleg csalódott vagyok, ennek a filmnek jobbnak kellett volna lennie. Kis elégtétel, hogy a közönség is büntetett, elég csúf számokat hozott a film. 4/10

Üdv Észak, Üdv Odin! Barbár, kegyetlen valóság ábrázolása, a csodálatos vikingekről, vikingek korából. Vér és dicsőség. És persze tűz és jég. Walhalla kapuja, víziók, hátbatámadás, állatiasság. Ösztönösség. Gyengék leigázása, elpusztítása. Csatában elmúlás. Hogy Odin a dicsőség csarnokában kupáját ránk emelve vedelje a mézsört.
A film nézése közben ezek jutottak eszembe. Na meg a hibái. Amit eme dicső alkotás megmutatott. A gyönyörű emberek. Néhol béna maszkírozás, játékfegyverek. Ezeket sajnos észrevettem. És most zavart. Sajnos nagyon is.
A női oldal érdekesre sikerült. És meglepetést is okozott.
Ezen kívül a tempó, a látvány, a hangulat megfelelt.
Néhol olyan érzésem volt mintha rokona lenne A Zöld Lovag 2021-es? Filmnek.
Összegzésként ez inkább csak egy belépő a Nagy csarnok lépcsőire. Én azt várom, hogy valaki be is lépjen azon a kapun.

Nem tudom mire számítottam,de erre semmiképp. Terjengős,buta,unalmas,átlátszó (Kidmanre rá van írva hogy egy hazug,áruló szuka,semmilyen meglepetést nem okozott,bár mondjuk az valóban a semmiből jött hogy akár a saját fiára is rámászott volna),a ráköltött 60 millió dollárnak nyomát se látni,a statisztéria bénácska,néhány jelenetben semmi sponteanitás nincs,illetve AC folyamatos "befeszítve járása" is nevetséges.

5/10

Bizony, nem is értem, miért gondolta bárki, hogy ekkora bénázást elkövetnének egy ilyen filmben.

>fogszabályozós valkűr

Azert meg ha lusta is vagy jobban megnezni a kepet, nem nehez rakeresni, hogy ez egy tortenelmileg hiteles abrazolasa az északiak azon szokasanak, hogy tetovaltak a fogukat.

Eggers képes volt egy egydimenziós bosszúfilmből vizuálisan egy nagyon különleges filmet alkotni. A hangulatteremtést mesterfokon végzi, ez úgy tűnik alap elvárás lehet tőle. Kicsit sajnálom, hogy ezúttal egy alapjában véve faék egyszerű történetet mesélt el.

Tetszik amit írsz, pont olyan filmet szerettem volna én is most nézni az Északival. Jó neked, hogy az élmény megvolt, mert nálam felborult, beütött pl. a fogszabályozós valkűr meg a többi illúzióromboló elem, amikről a többiek is írtak. Koherencia helyett inkább a zavar érzése jelent meg.
A vallás, mítosz, hiedelem és mágikus világ nálam a Valhalla Risingban jelent meg hasonlóan mint ahogy CrazyBoy leírta. Így a konklúzió annyi, hogy aki még nem látta az nézze meg mind a két filmet. Mind a kettő jó kihívás és nincs bennük sok kompromisszum.

Állítólag a stúdió igencsak belekotyogott Eggers dolgába, az Északi azonban ezzel együtt is a leginkább kompromisszum-mentes nagyköltségvetésű film a Visszatérő óta. Nem is elsősorban a történelmi hitelesség, az erőszakosság vagy a történet szempontjából, sokkal inkább azért, ahogy bemutatja a mágikus világ emberét és társadalmát. Ahol a vallás, a mítoszok és a hiedelmek egy koherens egészet alkotnak a valósággal, teljesen összemosódva és egymástól elválaszthatatlanul. A legtöbb mai film ezt vagy teljesen elodázza (pl. Trója) vagy megpróbálja racionalizálni (Gyűrűk ura).

Az Északi viszont semmilyen kedvezményt nem tesz a nézőnek, és ezzel egy valóban idegen kultúrába és világnézetbe enged bepillantást. Már ezért is hatalmas élmény, de természetesen vérgőzös bosszúfilmként is tökéletesen megállja a helyét.

Nagy csalódás. Éreztem valami vízióra törekvést a rendezőtől, de csak giccses, súlytalan jeleneteket láttam. A Skarsgard fiú még mindig tehetségtelen, olyan mintha ideidőutazott volna közvetlenül a Tarzan film forgatása után. Az a kifejezéstelen bamba tekintet... kísért. Még így is lehetett volna jó film, ott van pl. a klasszikus Conan a barbár (amiből bőven merítettek) és Arni se volt jobb, csak izmosabb, összességében kalandfilmnek az mégis jobb. Vagy ha valódi mélységeket, pokolba szállást, metsző északi kietlenséget, kegyetlenséget (és egy jó színészt) akarunk ott a Valhalla Rising. Ez a film egy helyenként szépen fotózott semmi.

Annyira illúzióromboló, amikor a kemény viking harcosok a felvételen oldalra fordulnak (mert azt mondta nekik a rendező, hogy forduljanak oldalra) hátukon a pajzsukkal, és látszik, hogy a pajzsuk egy kb. 0.8 cm vastag furnérlemezből van kivágva. Olyan filmet szeretnék már végre, amelyiket nézve nem jut eszembe, hogy ezek színészek, és statiszták, ócska, rosszul sikerült maskarában, és a rendező mondta nekik, hogy így mozogjanak.
Persze, lehet, hogy ez nagy igényem. De ilyen amatőr dolgokkal elbaszni a filmet...

Írtam mindezeket az elején, amikor még azt hittem, hogy ez egy realista, és valamennyire naturalista film. Nos hát, ez egyáltalán nem realista film, ez egy költői képzelgés, homályos, és irreális fantazmagória. Így meg már egészen más...

x+1. agyonhype-olt műmájer viking f.szkodás (sorry)

Sokkal-sokkal többet vártam. A sztori gyakorlatilag nulla, a plakátra kitett sztárgárda többségének jelentéktelen pillanatok jutnak csak, és ugyan van pár szép tájkép meg hangulatosan világított jelenet, összességében a látvány és az akció is abszolút átlagos.

Olyan kicsit, mintha Justin Kurzel a Macbeth után leforgatta volna a Hamletet is.

Nem volt amúgy rossz, de valami tolakodóbb, markánsabb zenét elbírt volna a mítosz.

Kemény, kegyetlen, az izlandi tájat belengő halál szele, melyet a fiúból lett férfi hoz el.

Eggers folytatja azt, amiben eddig is nagyon jó volt: a bivalyerős atmoszféra-teremtést. A sztori egyszerű, mint a faék, de nem is ez a lényeg, hanem a rideg, ugyanakkor gyönyörű helyszínek, az autentikus kosztümök és tárgyak, a szintén autentikus és ősi zene, a kíváló, dobhártyába hasító hangok, a nyers, húsbavágó erőszak és az archaikus szertartások. Természetesen a skandináv mitológia masszívan átitatja a történetet, hol szimbolikusan, hol konkrét eseményekkel és alakokkal. A film nagyon sötét, szó szerinti és átvitt értelemben is, de még előbbi is az atmoszférát erősíti, ha kicsit hunyorogni is kell hozzá. Az látszik, hogy az expozíció jócskán meg lett vágva, de annyi baj legyen, ekkora költségvetésből ritkán látni egy ennyire szerzői filmet. Újranézés után lehet, hogy felkúszik ötösre.

Elolvastam minden kritikát,véleményt biztosan velem van-e gond,de a vakarózáson kívül nem váltott ki belőlem sokat...Végig azon gondolkoztam,hogy A.S.-nek tényleg annyira be kellett feszíteni a hasizmait,hogy begörcsölt tőle a nyaka?...Meg,hogy a trélerben is szereplő Valkűrnek miért van fogszabályzója?A kukazenére vajon mit szólnának az ősapák?Szegény AS-t is megennék reggelire,mert egy percig nem hittem el neki,hogy kőkemény szadista korban nevelkedett,Nicole K. botoxos csücsörítése is kiakasztott...sőt az egész gárda századunktól bűzlött így maradt a paródia....szóval annyira unatkoztam,hogy a nyersesség művészi oldaláig el sem jutottam és szerintem kedvem sincs...
Egyedül a kard elkészítése,története lett volna érdekes számomra,hogy kik-miért de azt is belepte a "korszellem" köde...

Még annyi, hogy az egészet áthatja a misztikusság mellett a parodisztikusság is, ahogy egyszerre van a történetben jelen a dermesztő északi fagy és az izzó pokol katlanja is. A rendező egyszerűen lefutotta a horror műfaj maratonját: ami a Lighthouse-nál csak derengett és inkább unalomba fulladt, az itt száll partra. A röhejesség izgalmas többletként, a patakzó vér, az itt-ott kibuggyanó belső szervek és az állati üvöltözések közepette úgy zökkenti ki az alapvetően mégis kalandfilmre beülő nézőt, hogy sokadmagával együtt kénytelen felnevetni - ha persze van hozzá mersze.
Különleges egy élmény, amolyan filmes betyárkodás. Ellopja az ember szívét.

Filmkatedrális építés. Becsülendő az igyekezet, a megalkuvásmentesség (bár állítólag a végső vágás nem volt a rendezőé), a korhűnek ható ábrázolás, az okkult hitvilág bemutatása, a bivalyerős képek, a dübörgő hangzás, illetve a kegyetlen férfi belvilág, valamint a bestiális női jelenlét. A horrorba ágyazottság a brutalitás mellett, a valóság általában vett zordságának kendőzetlenségét is felszínre hozza: a férfi kard által vész el, a kard az egyetlen, ami való, a Valhalla sincs nélküle.