Kritikák, elemzések
[popcornproject.hu] Berlin Alexanderplatz kritika
A dramaturgia teljesen meseszerű, öt felvonásban narrálja Mieze Francis életét, onnantól kezdve, hogy megérkezik Németországba. A komolyzenei elemek alátámasztják az érzelmek és tragédiák fontosságát. Francis többször hangoztatja, hogy ő csak jó akar lenni, Mieze narrációjában ezt megerősíti azzal, hogy elmondja: „Francis rákényszerült a bűnözésre.” A valóság, sajnos még ennél is könyörtelenebb, hiszen semmi meseszerű nincs a világszerte jelenleg is tomboló menekülthelyzetben, és Francis nem az egyetlen Európában, aki ebben a cipőben jár, több ezer társa űzi mindennap a bűnözés különféle formáit. Így Francis egyfajta jelképévé válik – még ha kicsit közhelyesen is. A film nagy erősségeiéhez tartozik, hogy nem kényszerít senkit ítélkezésre, hanem bemutatja a rideg valóságot.
[www.prae.hu] Nincs megváltás - Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
Az elkövetkező évtized nagyívű, orákulumi bölcsességű filmje, a Berlin, Alexanderplatz a megtévedt német kisember helyett afrikai menekült hőssel mondja el újra a régi történetet, mégsem válik szociodrámává. Transzcendens szenvedéstörténet ez, amelynek végén nem vár megváltás.
[librarius.hu] Nem vagyok menekült és nem megyek sehová – Berlin, Alexanderplatz bemutató
Ahogyan az Alexanderplatz látképe is teljesen átalakult az elmúlt száz évben (elég csak az időközben épített ikonikus tévétoronyra gondolni), úgy Németország problémái is elég sokat változtak a weimari köztársaság óta. Így aztán nem annyira meglepő, hogy a főszereplő Franz Biberkopf teljesen új háttértörténetet, nevet, testet és bőrszínt is kapott a friss adaptációban.
[24.hu] Német autót vezetek, német nőm van, én vagyok Németország!
Napjaink Németországába ültette át Burhan Qurbani rendező Döblin klasszikus regényét, melynek főhőséből menekült lett, nemeziséből, a luciferi Reinholdból pedig drogdíler. Filmre való-e a Berlin, Alexanderplatz, és kell-e adni három órát az életünkből a folyton elbukó főhősnek?
[www.vox.hu] Berlin, Alexanderplatz - Kritika
A cím nem véletlenül lehet ismerős.
A cím, ami egy berlini közterület mellett a XX. századi világirodalom egyik legnagyszerűbb alkotásának, Alfred Döblin regényének is a címe, és amiből már két mozgóképes adaptáció született korábban. Az egyik még rögtön a könyv megjelenése után 1931-ben, a másik a legendás Rainer Werner Fassbinder rendezésében és minisorozat formátumban 1980-ban.
[index.hu] Többet érdemelsz egy ágynál és egy vajas kenyérnél
Csak erős idegzetűeknek ajánlható a nálunk még nem túl ismert Burhan Quarbani afgán származású fiatal negyvenes német filmrendező legfrissebb mozija, a Berlin, Alexanderplatz, és még ők se jönnek ki se erősebben, se bátrabban, se cinikusabban, se megkönnyebbülten belőle.
[www.filmtett.ro] Bevándorló-elégia
Burhan Qurbani bevándorló-történetet csűrt-csavart a német irodalom egyik remekéből, de lehet, hogy főszereplőjének a weimari köztársaságban kellett volna maradnia.
[magyarnemzet.hu] Az alvilág ilyen: a pokol
Színházakban sokszor volt látható a Berlin, Alexanderplatz az elmúlt években, a filmművészetben Alfred Döblin 1929-ben megjelent regényére Rainer Werner Fassbinder 1980-ban készült, tizenöt és fél órás tévésorozata hívta fel a figyelmet. A 2020-as, háromórás mozifeldolgozás, amelyet Burhan Qurbani rendezett, nagyon sokban eltér az eredeti műtől. És nem csak azért, mert egy menekült a főszereplő.
[art7.hu] Berlin alatt a pokol
A Berlin Alexanderplatz egy klasszikus regény meglepően modern és eposzi méretű adaptációja, ennek minden előnyével és hátrányával.
[f21.hu] Hatással tudunk lenni a sorsunkra? – Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz (2020) – kritika
Burhan Qurbani albán származású német rendező kimondottan tudatosan rakta össze a szereplőgárdát és magát a filmet egyaránt; nem akart színtiszta, az eredeti mű minden betűjét hűen követő adaptációt készíteni Alfred Döblin azonos című művéből. Vette az alapot, a mondanivalót, és átfordította a 21. század társadalmi helyzetére, problémájára és nyelvére.