Stowaway (2021)

Ok. Tehat van a parancsnok, aki MINDENHEZ ert a hajon; van a botanikus, akinek a munkaja a Marson valo eletben maradas es az eveken at kifejlesztett es kidolgozott kiserleteket CSAK o tudja kivitelezni; van egy orvos aki valoszinuleg nem felszines tudassal rendelkezik, tehat szinten "elengedhetetlen" egy Mars expedicion. Es persze van egy POTYAUTAS (azert az, mert nem szandekosan, nem tervezetten es jogtalanul, barmifele felkeszules nelkul tartozkodik a hajon), aki SEMMI olyanhoz nem ert ami elorebb vinne az expediciot. Mindent el kell magyarazni neki, mindent meg kell tanitani, kulon kiemelik, hogy csak muszajbol adnak adminisztracios munkat mert semmi sincs amivel foglalkozni tudna. Tehat igen. Szamomra elkepesztoen egyertelmu, hogy ki a leggyengebb lancszem es rohadtul nem emberseg kerdese, hogy ki haljon meg. Felteve, hogy olyan szituacioban vannak, hogy valakinek meg kell halnia. (Amugy szerintem valos helyzetben is hasonloan jarnanak el ugy a NASA, mint a legenyseg. Ok objektiven gondolkoznak. Egy ilyen szituacioban valoszinuleg nincs helye az erzelmeknek). Halkan megsugom, ok is dolgoztak azon, hogy mindenki tulelje, sooot, lenyegeben ezert tortent ami tortent.

Megmagyarazzak, hogy "tudott feljutni": egy szerelo volt, aki az urhajo indulasan dolgozott, es veletlenul kerult oda. Szoval minden volt, csak nem "betolakodo".

Egyebkent a faszi ki van akadva, amikor megtudja mi tortent, aggodik a testvere miatt, akinek a felugyeletet es annak koltsegeit vallalja a NASA (mas a ceg neve, de mindegy), szoval eleg sok info van a filmben arrol, hogy nem klasszikus ertelemben vett potyautas. Innen nezve a film cime eleg felrevezeto. (Most abba bele se menjunk, hogy miert akarna barki egy ilyen urhajora feljutni? Marmint barki, aki elmult 12 eves, es nem total idiota.)

Es akkor most nezd meg az o szemszogebol:
Evek ota dolgozol a NASA-nal szerelokent. Az egyik melod kozben megszedulsz a kicsapo goztol, elajulsz, es amikor magadhoz tersz, egy urhajon vagy, kint a francban, majd kozlik veled, hogy neked kell meghalnod, mert a tobbieknek jobb papirja van. Whaaaaat?

Az 1-es pontal egyaltalan nem ertek egyet. Szerintem abszolut egyertelmu, hogy potyautasnak kell mennie! Kepzeld magad a szituacioba, hogy evekig dolgoztal es gurcoltel azert, hogy elerj valamit majd jon egy "betolakodo" es teged olnek meg helyette, mert Te huztad a rovidebb gyufaszalat. Szerinted tenyleg ez lenne a helyes algoritmus ami alapjan donteni kell?

Amugy a film annyira nem jott be, de erdekes, hogy nem szamitottam ra, megis sikerult szimpatiat elerni a betolakodoval szemben. A teny, hogy sajnalja, hogy segitokesz, mindent meg akar tenni, hogy a csapat hasznara legyen, szerintem tokre szimpi. Ettol fuggetlenul igen, siman ki kellett volna nyirni :)))

Ami nagy minusz, hogy nem szantak ra 2 percet sem, hogy legalabb megmagyarazzak, hogy hogy a turoba tudott feljutni es miert nem vette eszre senki.

Kar erte :(

Nyekenyóka? :D

Jó darabig hármason állt, mert ártalmatlan, viszonylag jól megcsinált nyekenyóka. De az utolsó fél óra, különösképpen pedig a záró két perc akkora zsák szar, hogy lehúzza karóig. Az összhatás így pofátlanul ambíciótlan, kiszámítható és giccses, azt pedig nehezen emésztem meg, hogy ugyanaz az ember áll e film mögött, aki a Mads Mikkelsenes Arcticot tette az asztalra.

Tehát...

1) A létfenntartó rendszer alkatrészének végzetes hibája után csak egy amolyan nagyjából működő backup van a hajón egy teljes szettnyi másodlagos vésztartalék helyett. Logikus egy ilyen léptékű küldetésnél. Értem én, hogy megpróbálták megmagyarázni a "két személyre tervezték és csak utólag bővítették háromra"-dologgal, de még akkor is kékhalált dob tőle az agyam.

2) A hajót úgy tervezték meg, hogy a létfontosságú elemei (a szolárpanelek) súlyos hiba esetén elérhetetlenek legyenek a személyzet számára.

3) Milligrammra ki kell mindent centizni az űrutazáshoz, ugyanakkor nincs közvetlen szenzoruk arra, hogy a rakétában maradt anyagok mennyiségével számolni tudjanak. Aha.

4) "Mi tényleg megpróbáltunk mindent, az egyetlen esély túl veszélyes és kivitelezhetetlen" - Az egyetlen esély teljesen jól működik, csak éppen rengeteget várnak vele. Ezt nem mutatta volna ki egy szimuláció a központban?

5) Direkt szólnak, hogy ha megsérülnek a panelek, akkor teljes bukta van, erre nem rögzíti magára a palackot a kapkodás közben. Értem én, hogy sietni kell, de jesszusom, ő egy képzett asztronauta, egy csomót már csak meg tud kötni stresszhelyzetben.


Én teljesen azt hittem, hogy a legnagyobb bajom magával a potyautas dologgal lesz, ehhez képest azon simán túl tudtam lendülni. A hangulat oké volt, a színészi játék is, viszont a dráma/karakterek hiányosságai miatt épp, csak hármast adtam volna rá. Viszont annyi átgondolatlan logikai zökkenő volt a potyautas dolgon kívül, hogy rendesen felbosszantott a film. Na, és az időhúzás se segített a helyzeten.

Megadtam rá a kegyelem három csillagot, az alapsztori végett, amely akár érdekesebb, feszültebb jelenetekehez is vezethetett volna. Itt sajnos azonban én nem kaptam meg, sok volt számomra liraibb jelenetek gyenge aláfestő zenével,és ami feszültnek kellett volna lennie,mint pl a mászás, inkább álmositóan unalmas lett. Karakterek kidolgozása sajnos szintén gyengébbre sikerültek, én nem tudtam senkihez sem közel kerülni, izgulni,nem tudtam azonosulni egyikkel sem.
Sajnos a vége meg nem lett kellőképpen drámai számomra. Nekem bajom nem volt a szereplőkkel szeretem a sokszìnűséget,ha főszereplő nő kifejezetten tetszik. Toni Collettet meg több filmben kérem szépen!!

Már a high concept (a potyautas) is elég meredek (mikéntjét elég nagyvonalúan át is ugrották), ráadásul valamennyire felesleges is, hiszen a potyautas lét nélkül is működne az alapkonfliktus. Mindezt két órásra(!) elhúzni, anélkül, hogy működne a film akár zárt teres drámaként (morális kérdések megtárgyalására nem nagyon kerül sor, ahogy cucu is kifogásolta lentebb), akár izgalmas űrutazós filmként (példák felhozatala nélkül is egyértelmű, hogy lehet ezt jól csinálni) két szék között a padló esete.
A feszültséget a vége hivatott szolgáltatni, de az meg elsietett lett mind a filmkészítők, mind a szereplők oldaláról.
Maga a film simán megérné a maga hármasát ha kicsit intelligensebb lenne, valamint kicsit feszesebbre vágva, esetleg jobban feltöltve.

"a gender-cancel-satöbbi vita" egyáltalán nem vita. A első hozzászólásom szarkazmusát egyesek nem nagyon értették meg és belekezdtek egy értelmetlen vádaskodásba.

Most szeretném kérni, hogy el se kezdjük a gender-cancel-satöbbi vitát...

Ez a film legalább három dolgon vérzik el, de nagyon. Fel sem merül (de egy másodpercre sem),

1. hogy a dilemma nem az, hogy feláldozzák-e/feláldozza-e magát a potyautas, hanem hogy hogyan döntsenek arról, hogy kit áldozzanak fel/ki áldozza fel magát. Nem volt náluk egy doboz gyufa, hogy ki húzza a rövidebbet? Se a potyautasnak (akinek az élete múlik ezen), se Anna Kendricknek (az egyetlen szereplőnek, akibe szorult erkölcsi érzék), se a film készítőinek nem jutott eszébe?

2. hogy megölni valakit gyilkosság, erkölcsi és jogi értelemben is. Itt csak annyi hangzik el, hogy jaj, de kellemetlen meg hogy bűntudat.

3. hogy ha a végén hárman jelentkeznek önként, akkor ne az döntsön, hogy ki áll fel elsőnek, hogy "hagyjátok, majd én". Itt visszautalnék az első pontra.

És mielőtt bárki azt mondaná, hogy a legénység egyik tagja sem nélkülözhető: egy két éves, csillió dollárba kerülő küldetést nyilván úgy terveznek és szerveznek meg, hogy ha bármelyikük kifingik, a másik kettőnek legyen esélye túlélni. Vagyis mindenkinek tudnia kell űrhajót vezetni, orvosi ellátást nyújtani és algákat feléleszteni.

Amùgy engem az tenyleg érdekelne, hogy miert zavar ez valakit? Mármint, amikor az ellenkezöje nem probléma, de egy film màr csak azért mélyebbröl indít, mert nem a hollywoodtipikus-fehérférfi a hös. Ehhez milyen önigazolàs kell, hogy jól is érezze magàt az ember ezzel a véleménnyel?
No bocsànat.


Tom Godwin-töl a Rideg egyenletek-et ajànlom ehhez a filmhez (talàn inkàbb utàna), én valami ilyesmit vàrtam volna, de ez sem volt rossz. :) A színészek szuperek, és a sztori is jó egy kis félrenézéssel (mert hogy abban annyi van, mint az említett novellàban, sajnos.) Nem voltunk eleresztve eredeti és jó scifikkel mostanàban, én élveztem!

Pszichológiai szempontból nem elég mély, és a karakterek sem elég kidolgozottak ahhoz, hogy az etikai, morális kérdéseket megfelelően boncolgassa. Ugyanakkor a probléma technikai része sincs úgy kibontva, hogy olyan izgalmas lehessen, mint pl. az Apollo 13. Két szék között a padlóra, ráadásul a világ minden suspension of disbelief-jére szükség van, hogy ezt a történetet el lehessen hinni.

Hát ez nem lett túl jó. Az alapötlet oké, bár ez a potyautas-szál (ráadásul a felszállást követően élve maradva!, mindenféle védőfelszerelés nélkül!), mint probléma-origo eléggé billegős, értem, hogy ő a hajszál a levesbe, de az ötlet jobb lett volna nélküle, az alapkonfliktus - ami szerintem nem maga a potyautas az én olvasatomban, hanem az elfogyó oxigén - így is felüthető és felépíthető lett volna, és sokkal egységesebb, feszesebb és drámaibb is lehetett volna a történet nélküle, de oké, legyen, hiszen ő címadó, ő a probléma forrása. Azonban a vége számomra nagyon gyenge és szirupos lezárás volt, és túl valószerűtlen (kimegy a napviharba, ami akkora sugárdózist bocsát ki, hogy Csernobil hozzá képest tábortűz és sikerül a terve), hozzáteszem, hogy mondom ezt naivan úgy, hogy nem értek az űrtudományhoz. Hiányoltam az igazi emberi reakciók fokozatosan felépülő és változatos színskáláját az alapkonfliktusra reagálva, ha úgy tetszik a gyászmunka folyamatának főbb fázisait, miután rájönnek, hogy nincs mit tenni, valaki(k)nek meg kell halnia. Nem mondom, néha megcsillant, de kevés volt. És miután ez a végletekig fokozták volna, és egy kétségbe esett döntés szüleménye lett volna a film vége, szirupos sallang nélkül, na akkor jó lehetett volna. Összességében a film kifulladt nálam a Gravitáció című film üstökös csóvájában elégő gyenge utánzatként. Elmegy kategória, hármas.

Ha pedig oxigénelfogyós űrtéma, akkor inkább ajánlom Metal Hurlant Chronicles trash-sorozat Three on a Match epizódját megtekintésre, ami ugyanezt a problémát 23 percben letudja kicsit hardcore-osabb megoldással. Pont nemrég néztem meg ezt az epizódot, így már a film elején betippeltem, hogy ugyan erre megy majd ki a játék, lehet ezért is csalódtam egy kicsit a megoldásban.

Egyetlen ötlet-amit már a trailer ellő-két órán át elhúzva.
A feminácizmusra meg valami hasonló jelet kéne már kitalálni, mint ami a korhatár besorolásoknál is van :D

Hát nem is tudom...
Kb a háromnegyedéig nagyon jó a film. A dilemma, a nyomás rajtuk, hogyan ne öljék meg szegény potyautast, jól ki van dolgozva, és át is jött hogy mit érezhetnek, az a rész nagyon tetszett, addig a pontig négyes felé hajlott a véleményem. DE! Szerintem azt jó lett volna tudni, hogy mégis hogyan került fel a fedélzetre, nem hinném hogy ilyen a való életben előfordulhatna, ráadásul, bár nem néztem utána, biztos hogy nem élne túl egy kilövést az űrbe, beszorulva egy panel alatt. Illetve a vége szerintem túl gyors, oké hogy feláldozta magát a csaj, szép dolog, gondolom ez lenne a film egyik mondanivalója, hogy mennyire is nagy dolog az önfeláldozás.
Továbbá valahogy nem ad olyan mély gondolatokat a film az előbb említetteken felül, amitől, legalábbis részemről, hármasnál jobbat nem tudok adni.

Nagyon kellemes csalódás volt.

Az ázsiai férfit gyengének mutatja a film. Tipikus fehér központúság azért ebben a filmben is befigyelt sajnos.

Egy 3 emberes filmben? Na neee.. :D

Fehér, heteró férfi még a környéken se volt. Botrányos cancel culture.