Pociag (1959)

Az első felét imádtam, aztán nekem egy kicsit leült, de min. egy erős 4-es a hangulata miatt. A zene sokszor a Twin Peaks-re emlékeztetett, nem lepne meg ha Lynch is kedvelné ezt a filmet. Plusz az 1 évvel korábbi Ascenseur pour l'échafaud-ra, amiben hasonlóan melankolikus jazz (Miles Davis) szól végig.

Lehet. Én írtam?

Picit OFF, de talán nem gond ha leírom: az én hitvallásom az, hogy trágyát is kell nézni ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk a minőségi darabokat ;)

Ez valami eszméletlenül jó film! Nem találok szavakat! Hihetetlen, hogy ilyenek is készültek egykor! Annyira hozzá vagyunk szokva az értéktelen gagyidömpinghez, hogy néha el is felejtjük, hogy ilyenek is készültek! Minimális technikai háttér, csupa emberi vonás, mégis döbbenetes operatőri, rendezői munka. Á, milyen karakterek! Csuda! Kösz, zéel! De jó, hogy ezt előhoztad!
(...jé, ezt csak 43-an láttuk? Azt a sok trágyát meg sokszázan? Na, ez is ránk vall...)

...amikor a film még művészet volt. Békebeli magyar szinkronnal ITT.

Az ilyen kis csodákért (is) érdemes idejárni.
Leheletnyi, gyönyörű.

Szívből ajánlom mindenkinek!

(Nálam besorakozott az olyan örök-szívbezártak közé, mint mondjuk a Vasárnap 6 órakor. És ez nagy szó... Oda nem sok film férkőzhet be.)

9/10 Nagyon érdekes modernista narratíva, végig keressük, de nem találjuk a kifutását.Engem kicsit Antonionira emlékeztetett. Rengeteg mindenről szó van itt, de olyan finoman és sejtetően, szinte érintőlegesen, mégis a mélység és teljesség érzetét keltve. Rég nem láttam ilyen érdekes és jó filmet, bár eléggé frusztrált is a nézése.

Ahányszor megnézem, mindig a hatása alá kerülök. Amilyen zárt, egyszerű szerkezetű, annyira sokrétű jelentést hordoz. Különösen a zenéje kísér, ami egy csendes, egyszerű melódia. Olyan, amit sosem felejtünk el és mindig újra hallani akarunk. Mestermunka. Andrzej Trzaskowski a zeneszerző, aki számos filmzenét írt, zongorista, komponista, a kortárs zene és a jazz nemzetközi hírű alkotóembere. Ez a film és ez a zene igazi gyöngyszem. (blog bejegyzés)

Köszönöm az ajánlást, kiváló film!
Szerintem nem volt gond a színészi játékkal, mindenki jól játszott.
A zenéje nagyon hangulatos, azóta a fülemben cseng.
Nem mindent magyarázott meg (pl. összefüggéseket egyes karakterek között), csak sejtet, de egyáltalán nincs hiányérzetem.

Ott már nem lehet megnézni, ITT viszont (még) igen.
A film első 5-6 perce lengyel nyelvtudás nélkül is magával ragadó.

Jó film, de úgy fogalmazok, hogy "igazi modernista trollkodás". :D Tehát, mint műfaji nézőt, alaposan átbaszott. Legalábbis én az utolsó percig vártam, hogy majd egy nagy csavarban megmagyaráz mindent. Nos, várhattam. :>

De pont ezért is jó, mert hagyott gondolkodni, és szinte egész éjszaka ez járt a fejemben, még álmomban is, hogy mégis milyen sötét titok lehet az, ami ezt a 3-4 szereplőt összeköti. S tényleg amúgy így magának a titoknak a pszichológiája bomlott ki a film segítségével, de nem úgy, hogy a szereplők mutatták meg azt, hanem úgy, hogy magamon éreztem ennek működését. Nos, ez a modern film gyönyöre, hogy saját magad is részt veszel a filmben valamennyire.

Ami miatt "csak" nagyon erős 4-es, az a színészek. Pont a két központi figura nem volt annyira nagy szám, inkább a mellékszerepekben brillíroztak (pl. a Hamu és gyémántból is ismerős "Maciek", aki itt is zseniális volt a forróvérű, törtető szerető személyében).

Vettem a bírálatot!:)

Arra szeretnélek kérni, kedves zéel, h ha elgközelebb egy zseniális filmre hívod fel a figyelmet azzal, h idelinkeled az elejét, valami korai napszakban tedd. Sajnos, egész éjjel a gép előtt ültem, ami egy film megtekintésének nem a legtermészetesebb módja; szakaszolva, de megnéztem. Hát, mit mondjak, nem mondok semmit. Ehhez nem tudok szólni. Helyette Pilinszky: kopár téren lejátszódó létdráma.

A film eleje és a ZENE!

(egy kis kiegészítés - egy kis korrekció)

Mindenekelőtt szögezzük le: elképesztően mai, modern, ez a, közel ötven éves lengyel film!
De (korrigálva magam!:) nem thriller, legalábbis nem a mai értelemben.
Van ugyan gyilkos is meg izgalom is, de ez az izgalom inkább a lelkekben rejtőző titkok feltárása, és nem a gyilkos utáni hajsza! (Bár ez utóbbi is van, de nagyon sajátos! Úgyhogy nem spoiler, ha itt megemlítem!)
És nem is csak titkokról van szó (amik majd kiderülnek), hanem az élet, néha, kibogozhatatlan rejtélyeiről!
És nagyszerű színészek, remek képek, izgalmasan melankolikus jazz!

Szomorú vonatkozása a filmnek, hogy a történet szerint Cybulski (aki egy fiatal szerelmes srácot alakít) többször is le-föl ugrál a vonat/ról/ra! Meg is jegyzi a kalauz: az ilyen fiatalemberek aztán majd rosszul végzik!

Kawalerowicz nemcsak a szuperprodukciós Fáraóval előzte meg korát, hanem a minimalista eszközökkel készül thrillerrel, Az éjszakai vonattal is. (Jóllehet a film készítésének idején valószínűleg még thriller fogalma sem volt kitalálva.)
Ilyen izgalmas és fülbemászó filmzenét sem komponáltak sokat azóta!