I'm Thinking of Ending Things (2020) ☆ 👁

A befejezésen gondolkozom

(Charlie Kaufman)

amerikai dráma

3,5
★★★☆☆
91 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-10-12 00:25:51 revkri (5) #10

Nem érzek blöff szagot, mert szerintem Kaufman nem blöfföl.
Ha ez egy Aronofsky film véleményei közt hangzik el, elismerően tapsolok (kivéve a Pankrátornál.)

Kaufman azonban egy fontos filmet alkotott szerintem. Valami különlegeset ebben a nagyon sivár, a középszerben lubickoló medencében.
Kaufman folyamatosan adja a házifeladatot a nézőinek (Oklahoma! musical története, A hatás alatt álló nő, Pauline Kael, A csontkutya című vers, David Foster Wallace személye és munkássága, Az It's cold outside című nóta körüli 2016-os "botrány", A csodálatos elme befejezése, az álombalett, a Lonely Room Jake előadásában, a Fiatal Lány személyiségei, a takarító egyenruha az alagsorban stb.) Referencia és még több referencia, mely segít közelebb kerülni a célhoz. Nem passzív befogadást, hanem aktív részvételt vár el. Nem szórakoztatni akar, hanem elgondolkodtatni. Az már rajtad áll, hogy elvégzed-e a feladatot vagy megnézed, legyintesz egyet és azt mondod "csak most még zavarba ejtőbb, még kuszább, még több a direkt érthetetlenség"
Azt mondod "ugyanazt a témát pörgeti, mint eddig." Egy interjúban mondta, hogy nem kívánja ismételni magát, de egy meghatározott háttérrel rendelkező személy egy meghatározott korban (mint minden ember) így ezeknek a specifikumoknak a problémái foglalkoztatják, de minden erejével azon van, hogy ne legyen kétszer ugyan olyan. Szerintem ezt abszolválja is. A Synedoche-ban már elénk tárult a 100% Kaufman, ami sokkal nyomasztóbb, reménytelenebb volt, mint amikor Gondry vagy Jonze interpretálta a szavait. A humor meg volt, de sokkal sötétebb volt, mint korábban. Az Anomalisában dettó, de mégis máshogy volt egtisztencialista horror, mint korábban Caden sztorija. Itt pedig Lynchesebb, mint (néha) Lynch maga. Van valami sötét és baljós hangulat, ami folyamatosan rátelepszik a filmre. Különösen az első felére. Lynch-csel ellentétben - aki (esetenként) csak néhány fontosabb darabot add a kirakósból ahhoz, hogy legyen némi fogalmad mi van a nagy képen, de tuti biztos nem lehetsz - Kaufman minden darabot átad nekünk. A film nem érthetetlen, sem nem öncélú. Nagyon is világos. A narratíva sem olyan zavarba ejtő, ha figyelsz és megnézed még legalább egyszer-kétszer. És az alap még akkor is világos, ha a referenciapontokkal nem vagy tisztában, az csak segít még jobban elmélyülni a témákban és a karakterekben. Az már a rétegződést segíti.
Amiket írsz: "Ez a film Kaufmannak készült, nem nekünk"; "Ugyanazt a témát pörgeti, mint eddig" ez igaz a szerzői filmekre. Kaufman nem mainstream alkotó, hanem igazi klasszikus szerzői filmes. (Már az volt, mikor még "csak" írója volt a filmeknek, nevezzünk meg még egy olyan írót, aki akkora név, mint ő volt íróként, talán Sorkin, aki így hirtelen eszembe jut.) Mint, Lynch, Bergman, Antonioni stb. akik valahol mind hasonló témákat dolgoznak/dolgoztak fel újra és újra (identitás, emberi kapcsolatok, kommunikáció, elidegenedés stb.) és elsősorban maguknak készültek a filmek, akár terápiás céllal (pl.: Bergman) Ezek a művészek (általában) valami nagyon személyeset mesélnek el. valamit, ami nagyon közel áll hozzájuk, ami nagyon foglalkoztatja őket. Lelkük legféltettebb részéből kínálnak egy darabot. Ezért elsősorban magukhoz kell hűnek lenniük. Kaufman le is nyilatkozta valamikor 2011 körül: elsősorban neki kell hogy megfeleljen. Persze ha tetszik más embereknek is az nagyon jó. Akarja, hogy tetsszen másoknak is, de mivel ez egy darab saját magából - őszintén, mezítelenül, ezért a legfontosabb, hogy saját magához hű legyen.
Szerintem Kaufman korunk legfontosabb filmesévé vált, nem ezzel a filmmel, de ez egy újabb ékes bizonyítéka annak, hogy mekkora zseni és, hogy mennyire szükség van az ilyen mélyebb filmesekre ezekben a kulturálisan szürke, lapos időkben. Néha még kapunk egy PTA filmet, és van Eggers meg Aster, hébe-hóba egy-egy eltévedt mestermű (A Ghost Story, Under the silver lake), de nem igazán a nagy művészek korát éljük. Sokkal inkább a lapos középszerét. Ezért igyekszem nagy becsben tartani az olyan kreatív alkotókat, mint Charlie. Remélem tőbb munkáját tudja "vászonra vinni" (VOD-ra, mindegy csak legyen) a következő években.

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#8)

2020-10-03 15:51:28 Benny Bug (5) #9

Nem vagyok benne teljes egészében biztos, hogy most mit is láttam tulajdonképpen, de annyi számomra bizonyos, hogy kurv@ zseniális volt. Szerintem nincs olyan néző, aki elsőre felfogná az egészet, kicsit olyan, mint egy költemény vagy dalszöveg: sok téma kerül terítékre, a befogadó nem tudja pontosan, mit is akart a "költő", így a látottakat akarva-akaratlanul is saját életével, tapasztalataival veti össze. Márpedig itt bőven van mit. Elvont, kissé trip-szerű már-már David Lynch-kategóriás utazásra hív Kaufman, így nem csodálkozom azon, hogy ennyire megosztó. Lehet szeretni, vagy szívből utálni. Blöff, vagy az év filmje? Lehet, hogy egyszerre mindkettő, számomra azonban inkább utóbbi. Rég volt film, ami ennyi mindent megmozgatott bennem bő két óra alatt, miközben megvan az atmoszféra, szép a vizualitás, a színészek pedig remekelnek. Toni Collette mekkorát ment már megint, te atyaég! Ha jobban belegondolok, épp ez volna a filmek célja: hogy gondolatot ébresszen, megmozgasson, adjon valamit, amit korábban ilyen formában még nem adott senki. Hogy a művész úgy fejezhesse ki magát, ahogy akarja, ahogy azt ő a legjobbnak gondolja, ne úgy, hogy minél több embernek akarjon szolga módra megfelelni. Jár az ötös.

2020-10-01 07:00:00 ifj. Ó. Posszum (3) #8

Meglepődve nézem, hogy jó kritikákat kap itt ez a film. "Erős mondanivaló, olyan téma, amihez nem nem sokan nyúlnak, stb." Hasonló filmekre szokták írni, hogy blöff :D
Nagyon szeretem Kaufmant, de nekem ez a film most nem jött be. Most éreztem először, hogy blöfföl. Ugyanazt a témát pörgeti, mint eddig, csak most még zavarba ejtőbb, még kuszább, még több a direkt érthetetlenség. Ami nem lenne gond, sőt, vaduljunk a narratívával, vaduljunk csak, itt viszont valami nem stimmel.
Ez a film Kaufmannak készült, nem nekünk. És falra másztam a mini pszichoanalitikus filmelemzésektől.
David Thewlis-t pedig imádom, de most sajnos nem jó. Hullámzik, egyszer zseni, szép tiszta a játéka, egyszer meg elemelt karikatúra. Toni Collette-t pedig nem kedvelem, de zseniális amit itt művel.
Kényelmetlen film, de nem jó értelemben. Depresszív önmaszti.

2020-09-17 14:35:02 MicaHiro (2) #7

Köszi a választ neked is és manuvának is, egyre jobban érdekel a film, legkésőbb jövő héten sort kerítek rá :)

előzmény: Adam Taylor (#5)

2020-09-17 14:18:20 sissoko (5) #6

A FilmVilág oldalán van egy podcast, ahol spoileresen beszélgetnek a filmről és nagyjából arra a megfejtésre jutottak végül, amire én is. :)

előzmény: Adam Taylor (#5)

2020-09-17 13:57:37 Adam Taylor (5) #5

A Synecdoche-t emlékeim szerint 20 percnél kikapcsoltam, nagyon nem jött be, ez viszont, mint az osztályzatomból is látszik, betalált. Persze Kaufmannál mindig kulcsfontosságú, fel tudjuk-e venni a rezgését és ráállunk-e a hullámhosszára, de szerintem A befejezésen gondolkozom több fogózót nyújt a Synecdoche-nál. Épp az tetszett benne, hogy egyszerűen annyira sűrű és összetett, hogy szerintem 10 újranézés után se fogom az alkotói szándék minden elemét megérteni, de a hangulat, a színészek, a párbeszédek, a párkapcsolati dilemma, ami a teljes világnézetet/kortünetet jellemez - szóval mindez annyira szuggesztív és hatásos, hogy engem megvett kilóra.

előzmény: MicaHiro (#3)

2020-09-15 17:19:43 manuva (4) #4

Akkor valószínűleg ez se fog.

előzmény: MicaHiro (#3)

2020-09-15 17:06:39 MicaHiro (2) #3

Mindenképp meg fogom nézni, de szerintetek ha a Synecdoche nem igazán jött be mennyire reménykedjek?

2020-09-10 21:43:55 Mikkey (3) #2

Igazi totó gyilkos film, ahogy nézem a szavazatok alakulását, lehet felfér egyszer a KT "legmegosztóbb" darabjai közé
(Lista: Általános fórum #7676. komment, Herfindahl-index szerint számolva)
lassú őrölés és utazás a koponyám körül, de azért láttunk már átfogóbb tanulmányt a Kaufman műhelyből
:)

2020-09-10 12:47:37 revkri (5) #1

Hihetetlen mit alkotott Kaufman! Nem szokásom elragadtatni magam úton-útfélen, de ez egy olyan film, ami maximum 20-25 évente jön ki. És a csávónak ez már nem az első ilyen erős filmje (20 év alatt.)
Nagyon sok téma, erős hangulat, nagyon brutális mondani való. Olyan témát/témákat beszél ki, amit nem nagyon szoktak mostanság. Kaufman filmje számomra tökéletes. Kiváló színészek, nagyszerű stílus. Minden mondat, minden képkocka és vágás a mondanivalót szolgálja. Nagyon összeszedett mű (nem úgy, mint az írásom :) )
Rengeteg réteg. Megnézése után egy csomó kérdés marad az emberben, amire az arra fogékony elkezdhet kutakodni. (Megnéztem az Oklahoma!-t, utánanéztem a Baby it's cold outside mizériának 4 évvel ezelőttről stb.). Kaufman azt kéri tőlünk, hogy gondolkodjunk. Ez a film a művészet eredeti célját szolgálja: érzelmeket, gondolatokat ébreszt, és arra kér hogy ne csak passzívan fogad be a csini képeket.
Halom mindenhol, hogy a "csonka" év miatt most itt van Nolan esélye a nagy díjakra, hát nem utáltam a Tenet-et, de nem is szerettem. Oké film. Viszont itt van Charlie, aki elképesztő filmet hozott (megint.) Persze Netflix és nincs mozis bemutató, szóval so long mr. Kaufman!
Remélem, hogy legalább ismét hagyják rendszeresen dolgozni az olcsó kis filmjein.