The Father (2020) ☆ 👁

(Florian Zeller)

angol-francia dráma

4,5
★★★★☆
60 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-04-10 16:18:59 wim (5) #16

Igazad van, "mi már a szétesésbe kapcsolódunk bele", az eredeti karakterből már nem sok maradt - de emiatt nem volt hiányérzetem, mivel nem az apa (vagy a lány) személyes drámája a fontos, hanem maga a szituáció. A betegség tipikus tünetei, amiket így, hogy az öreg szemszögét követjük, mélyebben átérezhetünk, illetve az ugyancsak tipikus (és szinte megoldhatatlan) dilemmák, amikkel adott helyzetben egy hozzátartozónak meg kell birkóznia. Egy Apa és egy Lány drámája, úgy általában (vagy: Szülő és Gyerek, csak így már tényleg megfoghatatlan).
Magukkal a karakterekkel tényleg nem lehet azonosulni, legfeljebb a helyzetük miatt. Nekem sikerült.

előzmény: unrealnoise (#15)

2021-04-10 07:53:56 unrealnoise (2) #15

Nem értek egyet. Látom, láttam mi a fókusz a filmben, de nem tetszik. Nem érdekel az öreg sorsa. Miért érdekelne? Tudjátok, van olyan, hogy azonosulni tudsz a karakterekkel. Itt ez nem lehetséges. Plusz mi a film "állítása"? Szar öregnek lenni? Nah kösz, ez aztán nagyon "új". Oké, szétesik a karakter, a személyiség, persze. De igazából a filmben nincs minek szétesnie, mi már a szétesésbe magába kapcsolódunk be, és bár apró dolgokat persze megtudunk a személyes múltjáról, de ezeket egy apró post-itre is fel tudnám írni lóbetűkkel. Nyilván nem is kell, és lehet mindig, mindenkivel azonosulni, de ezzel a figurával kb lehetetlen is, így nálam a dráma nem működik. A film rövidségéből adódóan pedig a rendező teret engedhetett volna annak, hogy személyesebbé tegye ezt a poklot... Nem tette.

előzmény: wim (#13)

2021-04-09 06:55:53 tomasso (5) #14

Nem szórom az ötösöket, de erre nem nagyon lehet mást adni. Makulátlan színészi játék mellett a rendező nagyon ügyesen hozza felszínre a betegség viszontagságait, melyeket saját magunk is megtapasztalhatunk a film által. Mint egy mindfuck thriller, csak ez nem az, annál sokkal keserűbb, életszagúbb. Sőt, maga az élet - elmúlás és megöregedés - a lemenő nap nagyra nyúlt árnyékában.

2021-04-07 15:35:56 wim (5) #13

Csatlakozom az előttem szólóhoz, itt nem számít a karakter, a személyiség, az ugyanis éppen most esik szét; a fókuszban ennek az embernek a mind zűrzavarosabb valóságérzékelése áll. Nem őt látjuk, hanem az ő szemével látunk.

előzmény: unrealnoise (#11)

2021-04-07 11:41:18 kaamir (5) #12

A demencia (főleg ilyen előrehaladott állapotban) egy erősen regresszív állapot (aminek ugye a finálé a csúcspontja a filmben), és a személyiség szétesésével, felbomlásával is jár.

Szóval, amit te "faék egyszerűségű karakternek" nevezel, az valójában egy betegség tűpontos ábrázolása.

előzmény: unrealnoise (#11)

2021-04-07 01:17:20 unrealnoise (2) #11

Nálam eléggé mellé ment. Cuki, de azért elég mogorva öreg bácsi. WTF. Ennyire futotta? Fantasztikus. Kár, hogy közben a karakter faék egyszerűségű. Van egy családja az úrnak, egy komoly tragédia körítésében, aztán ennyi. A többi szereplő is.. meh... A színészek jók, de semmi extra, de a The Savages (17) ezerszer jobb ennél minden téren. 5/10

2021-04-05 23:08:30 hhgygy (5) #10

Egy ismerősöm a 90+ éves papájával pont itt tart. Azon gondolkodtam, neki ez a film jó lenne-e vagy sem, de inkább nem merem ajánlani. Az én szüleim is 90-esek lennének már, ha a magyar átlagnak megfelelően közel 20 éve meg nem haltak volna 70 something korukban. De a film és a szereplők remekek, Anthony Hopkins természetesen, de a lányát játszó Olivia Colman is "felnőtt" mellé.

2021-04-05 20:12:18 VVega (5) #9

Ha történt már ilyesmi a családodban, akkor különösen fájdalmas lesz, mert elképesztően pontos. Fantasztikusan erős film, amiben minden a helyén van. Első rendezésre ezt így lerakni az asztalra, hát wow. Ja és Hopkins-nak az összes díjat.

2021-04-02 00:30:57 Ugor (5) #8

Köszönöm, belenéztem és ott is ragadtam, mint a légy a papíron... szóval, hát ez na! Fantasztikus. Egy film, amiben nem volt rossz színész, nem voltak tévesztett arányok, ravasz, körmönfont, szinte semmi nem történik és állandóan ég mégis. Egyre jobban benne van az ember, és néha nem is tudja, hogy hol, melyik az igaz bennelevés. Sok minden ismerős, az életből, a családból, a filmekből, csak nem pont ilyen esszenciális kimérésben. A tudat, a hit, a szándék a valóval remekül keveredik. A filmen kívül is. És ki is egyenesedik a görbe a végére. Jó élmény megnézni nagyon! Elmondhatatlan, hogy Anthony Hopkins-nak és Olivia Colman-nak hány arca van! De mindenki nagyon felemelte magát a felső polcra! Még Imogen Poots is tökéletesen ábrázolt!

előzmény: jesi (#7)

2021-04-01 22:37:59 jesi (4) #7
2021-04-01 21:20:52 Rorschach (5) #6

Forma és tartalom mesteri harmóniája. Így berúgni az ajtót első filmmel, na, az elég durva.

2021-03-31 23:33:51 biri (4) #5

A maga - számomra eddig ismeretlen műfajában - zseniális. Lehet, hogy van jobb film a témában, csak engem került el ez idáig.
Mindenesetre nem egy könnyed délutáni film.

2021-03-31 21:41:49 polarbee (5) #4

ebben a tabu témában kimagasló alkotás, Hopkins zseniális, ötös...

2021-03-31 09:23:25 kaamir (5) #3

Én nem csak majdnem. Konkrétan zokogtam a végén. Az egész film nagyon szép és hatásos, a befejezés pedig egyenesen katartikus. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ennyire mélyen emberi pillanatot egy filmben. (Azt pedig csak remélni tudom, hogy a valóságban és itthon is vannak olyan nővérek, akik ilyen csodásan felismerik a helyzetet és ekkora empátiával reagálnak).

Anthony Hopkins nem egy, hanem legalább egy tucat Oscart érdemelne, élete egyik legnagyobb alakítása ez.

Bár még csak március van, sztem ennél jobb filmet nem fogok idén látni.

előzmény: TheDriver (#2)

2021-03-30 13:18:06 TheDriver (4) #2

a vége libabőr... majdnem elbőgtem magam.

2021-03-29 15:17:19 szandika99 (5) #1

Rég láttam ennyire szép filmet, a szereplők mind kiválóak. Az időskori leépülést elsősorban az érintett szemszögéből mutatja be, olykor absztrakt eszközökkel, végig nagyon hatásosan. Teljesen magával ragadott.