Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
És nincs poliziesco film
üldözés nélkül
Egyetértek - én konkrétan azt olvasva döntöttem úgy h bejelolom mint olyan filmet, amit még akarok nézni :-)
előzmény: oscarmániás (#5)
A négyes hozzászólás nagyon-nagyon megérdemli a lájkot !
Aki ezt a filmet csak tévén vagy videón látta, az nem tudhatja, mekkorát robbant ez film a 70-es években a mozikban. Teljesen újszerű volt a kőkemény krimi és a bunyós gegek ötvözete. Mert ennek az első Piedone filmnek köze nincs a folytatásokban megjelenő, kissé bárgyú komédiákhoz. Ez mélyen beletúr a nápolyi alvilág mocskába, naturálisan ábrázolja a gátlástalan bűnözők világát, és semmi humorosat nem mutat a szervezett bűnözés kisstílű, visszataszító figuráiról, sem az ellenük folytatott, többnyire kilátástalan harcról. Bud Spencer remekül megírt és megformált karaktere az egyetlen, aki vígjáték-elemeket visz a filmbe, noha neki sincs esze ágában sem viccelni. És ettől a dráma és a vígjáték valami zseniálisan finom mixtúrája jött létre, amiből a későbbi Piedone-folytatásokban csak a komédia elemeit lúgozták ki. A Piedone a zsaru még egy komoly film volt, komoly társadalomkritikával, amit Spencer alakja tett egyedivé, emberivé, emészthetővé, sőt szórakoztatóvá.
És hogy mennyire nem vicces film volt, azt a Púpos Peppino alakja jelzi a legjobban, aki füleseivel segíti Piedone munkáját, és ezért némi díjazást kap tőle. Az egyik jelenetben azonban Piedone közli, hogy most nincs nála pénz az infóért, mire Peppino azt feleli: "Sebaj, akkor majd eszünk holnap". A halála pedig egyenesen megrendítő volt, hiszen néhány líráért kockáztatta az életét, és ezért bukott el. A nyomor ábrázolása több ponton is végigkíséri a filmet, megjelenik az egyébként humoros, ingyenélő, sokgyerekes tolvaj figurájában is.
Az ilyen elemek a későbbi Piedone filmekből teljesen eltűnnek.
Rengetegszer láttam ezt is, viszont teljes egészében jó régen, talán 5-6 éve. Kevésbé parádés, sőt, inkább komorabb, a krimi műfaj határain belül marad, ellentétben a többi önálló vagy páros filmjeivel, ahol a krimi igencsak vékony szokott lenni, itt azért volt rendesen. Nem is baj és hát persze ide akad néhány nagyon jó poén. A zene meg... feledhetetlen, a legjobb.
Magyarban az eredeti, Bujtoros szinkron az igazi!
A film nagy erénye,hogy még komolyan veszi magát,ellentétben a folytatásaival.A főszereplő önéletrajza szerint itt beszélt első alkalommal a saját hangján.Addig még olaszra is szinkronizálni kellett.
Még mindig zseniális. Sőt, egyre jobban tetszik. Sziez jól írja alább: kevés olyan film van, ahol ennyire jól megvan egymás mellett a sötét, komor krimi és a parádés humor. Mégis az összkép abszolút nem a Bud Spencer-filmek arcát idézi, nem is sorolnám oda - a bunyós geg inkább "járulékos hozadék" -, a film teljes mértékben a 70-es évek karcos rendőrfilmjei közé sorolható. Véres, erőszakos, drámai, elsőrangú, csavaros cselekménnyel, ikonikus karakterekkel. Nagy kár, hogy a folytatásokat nem ennek jegyében készítették el.