Blonde (2022) ☆ 👁

Szöszi

(Andrew Dominik)

amerikai dráma, életrajzi film

3,0
★★★☆☆
111 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-02-16 08:11:31 Dió (2) #24

"A fekete-fehér és színes jelenetek között először azt a “logikát”? találtam, ahogy szét akarja választani Marilynt a Normatol."
A rendező maga mondta egy interjúban, hogy semmilyen logikát nem szánt a fekete-fehér / színes jelenetek váltakozása mögé (sőt, ha jól emlékszem, még röhögött is a nézőkön, akik majd csakazért is megpróbálják). Ez (meg sok más "visionary" húzása) sajnos egy nagy adag rendezői önkény és szemérmetlen arthouse maszturbáció, úgyhogy magadnak teszel jót azzal, hogy nem keresel különösebb logikát és mélységet a filmben. :)

2023-02-16 04:06:58 Channá (3) #23

Nem ismerem a valódi történetet, valószínűleg sosem fogom megtudni, és nekem jól is van így. Viszont ki nem állhatom, amikor morzsák alapján akarnak rekonstruálni dolgokat, nyilvánvalóan felnagyítva, hogy még hatásosabb legyen.
A fekete-fehér és színes jelenetek között először azt a “logikát”? találtam, ahogy szét akarja választani Marilynt a Normatol ugye ez azért is nehéz, mert a forgatókönyv szerint Marilyn vagy Norma sem tudta elválasztani a szöszit, mintha a férfiaknak nem is számított volna, sőt . Ami szinten lehúz hiszen nem tudom, hogy áldozat, vagy számító egy nő, így a férfiakat sem lehet megítélni, kivétel az elnöki kapcsolat, ami egyértelmű, és ez nagyon bejött, ami nem, azt a spoilerben jeleztem, valamint az is, hogy a főszereplő mentális állapotához hasonlóan próbálja bemutatni a filmet, ami nyilván zavaros és nehezen befogadható, de ez már annyira nem új műfaj, hogy mégsem tudom tátott szájjal nézni (még szerencse is). A hosszát kicsit túlzásnak tartom, viszont tetszett, ahogy bemutatja mennyire ipar a mozi, hogy kvázi beáldozva őt, vagy önmagát áldozza be, mindegy milyen állapotban, csak legyen meg az eredmény. Addig sem a konkurens tarol.
Megelőzési céllal megmutatnam az olcsó hírnévre vágyó fiataloknak, legyen választási alapjuk, és tudjak mi az ára a dolgoknak, de aztán ha mégis erre az útra lépnek, akkor… igen, itt jön egy morális kérdés, mossuk kezeink, mert minek ment oda, vagy bár ő akart odamenni, mégsem kellene visszaélni a helyzettel, mégha amúgy valóban elég sok mindent önként vállalt ahhoz, hogy oda kerülhessen ahova. De ezek már nem a filmben vannak benne, nehogy azt higgye bárki is, hogy ilyen jó lett volna.
Nekem az eredeti hanggal is, meg a magyar szinkronnal is szenvedés volt, a spanyol volt még talán elfogadható. Nem, nem néztem meg háromszor, csak kerestem a megoldást, hogyan nem irritál a hang. Ami nem tudom, rendezői vagy spontán

2022-12-02 14:56:32 sptt (4) #22

Nagyon nyomasztó film, ettől függetlenül jó. Jó, elsősorban Ana de Armas miatt, aki elképesztően szuggesztív és nagyon jól átadja a problémákat, amelyeken Marilyn Monroe átmehetett. Habár minden életrajzi film valamennyire fikciós és nagyon ritka az, amikor 100%-ban követik a tényleges életutat, azt tudjuk, hogy Monroe élete valóban tartalmazta azokat a fontosabb történeteket, amelyek a filmben szerepeltek. Még ha az érzései, a félelmei, a szellemei nem is derülnek már ki soha. Volt egy nagyon érdekes pillanata a filmnek, amikor az egyszerű nénik elmondták, hogy mindenki levágná a karját, hogy néhány percre MM lehessen, ő pedig helyeselt, miközben elgondolkozott. Talán ennek a kettősségnek a feldolgozatlansága okozta azt, hogy ilyen korán elment. Mindenesetre a hollywoodi gyereksztárok rendszeres korai halálából (Brad Renfro, River Phoenix, Jonathan Brandis, Corey Haim) okulva egy pszichológust kellene alkalmazni a gyereksztárok / fiatal sztárok mellé. 7/10

2022-10-05 11:34:16 BonnyJohnny (3) #21

Én pl. az NC-17-es besorolást sem értem... látjuk benne két nő mellét (egyiket pár másodpercre), az egyiknek pillanatra, mozgás közben, sötétben a fenekét, egy kifejezetten művészi édeshármast, és egy fellációt (olyan szamszögből, hogy az nem polgárpukkasztó). Szerintem ez simán R rated. (Legalábbis más R rated filmekben is van ennyi.)
Arra gondolok, hogy Dominik az NC-17 besorolást önként vállalta, abban a biztos tudatban, hogy úgy sem mozikban mutatják be, ellenben így nagyobb a hírverés.
Ezt nevezik öncélúságnak. :/

2022-10-03 22:28:38 dittike (5) #20

Egy igen kegyetlenül elveszett gyermekkor hozadékaként egy elveszett kislány kétségbeesett segélykérő üzenete ez a film.

2022-10-03 21:00:04 TheDriver (4) #19

szerintem felesleges foglalkozni azzal, hogy a film mennyire valóságos vagy sem. Dominik "elsősorban a feldolgozatlan traumák, a kezeletlen mentális betegségek, a depresszió, a fals önkép és a persona, a bizonyos élethelyzetekben magunkra öltött szerep problémakörére igyekszik hangosan és határozottan felhívni a figyelmet." Írta ezt egy kritika és maximálisan egyetértek vele. "Amikor Armas Norma Jaene-ként néz ránk vissza a vászonról - ekkor válik világossá, hogy a már jó előre kritizált kubai akcentus nem más, mint eszköz ahhoz, hogy még világosabb legyen: Marilyn Monroe nem létezik, Norma Jeane-ről pedig jó formán semmit nem tudunk."

2022-10-03 15:07:33 sa22 (3) #18

Pedig ez a jelenet szerencsére elég egyértelmű. A film összességében egy elég naiv és labilis Norma Jeane-t ábrázol, az említett jelenetben pl. már számára sem egyértelmű, hogy ez csak egy újabb film-e, vagy a valóság. Így szerintem felesleges is számon kérni a karakteren, hogy tudta-e miért megy és mit csinál... a válasz, hogy nyilván nem. Egyébként bedrogozva ébred, majd csak nagy fájdalmak árán tud pisilni, szóval ez tényleg egyszerű, mint az egyszer egy.

előzmény: TheDriver (#14)

2022-10-03 10:39:58 dorothygale (5) #17

Szeretném még kiemelni : Xavier Samuel-t aki Charles 'Cass' Chaplin Jr.-t játszotta. A hangja és beszédstílusa nagyon passzol a filmhez.

2022-10-03 01:38:20 dorothygale (5) #16

Nyomasztò, depressziòs darab. De lehet ez a valòsàg… bàrmi lehet. A valòt csak M . Monroe tudja/ tudta…. Ana de Armas nagyon jò.
2 kedvencem is jàtszott ebben a filmben. Az egyik Bobby Cannavale ès a màsik Adrien Brody. Ezer ève nem làttam jàtszani. Nekem az ô alakítàsa tetszett az egyik legjobban.
A kedvenc jelenetem az mikor “A trió” boldog. Akkor volt talàn 1x igazàn boldog M.M….persze csak akkor ha ez a fikció mègiscsak a valósàg.
Kicsit olyan èrzès a film : mint mikor azt mondod: elmesèlek vagy csak kèrdezek valamit. De nem velem törtènt , egy barátommal. … ja persze….

2022-10-02 21:47:13 Dió (2) #15

Egy szóval sem mondtam, hogy nem volt a szeretője vagy hogy nem volt köztük legalább valami. Ez nem változtat rajta, hogy onnantól, ahogyan Monroe fejét elkapta és erőszakkal lenyomta, szerintem túlzás lenne azt mondani, hogy konszenzusos volt. Azt pedig, hogy még meg is erőszakolja utána, nem kell mutatni hozzá, hogy egyértelmű legyen. Miközben Monroe odalent ügyködik, a telefonvonal másik oldalán egy "elegáns" rendezői megoldás (értsd: szájbarágás) keretén belül éppen arról informálja valaki Kennedyt, hogy nemi erőszakkal gyanúsítja őt egy másik lány is. Majd fél perc múlva a jelenet végén jön egy még agresszívebb mozdulat, sikítás, vágás, és azt látod, amint Monroe később egy roncsként ügyködik a wc-n a pisiléssel, egyértelműsítve, hogy erőszakos behatolás okozta fájdalmai vannak odalent. Ha a hivatalos oldalak tartalomleírásainak sem hiszel, egyszerűbb, ha megnézed még egyszer azt a részt, mert ez nem az a fajta jelenet, amit többféleképpen lehet olvasni.

előzmény: TheDriver (#14)

2022-10-02 20:13:41 TheDriver (4) #14


igen, persze, biztos nem tudta hova megy és miért, amikor addigra már rég a szeretője volt... közösülést nem is mutattak köztük, szóval nem tudom milyen megerőszakolásról beszél..

2022-10-02 19:22:52 Dió (2) #13

Szerintem kettőnk közül nem én néztem rossz filmet. Részlet a wikipedia plot summaryból: "Secret Service agents pick up an intoxicated Norma Jeane and take her to a hotel to meet the president, who forces her to fellate him, before raping her, and then has her taken away after she vomits in his bed."
Ez a jelenet amúgy külön jó, hogy kiemelésre került, mert mindjárt két történelmi figura sírjára szarik rá a "fikciójával". Szóval ennyit az ízlésességről.

előzmény: TheDriver (#12)

2022-10-02 18:34:07 TheDriver (4) #12

nem tudom te milyen filmet néztél, de abban a jelenetben nyoma sincsen megerőszakolásnak...önként csinálta, amit csinált. Az már más kérdés, közben hogy beszélt vele JFK, de nem Norma akarata ellenére történt...akkor már eleve nem ment volna oda.

előzmény: Dió (#11)

2022-10-02 06:56:35 Dió (2) #11

"De hogy az amerikai elnökkel mit csinál az pont, hogy megtörtént a valóságban."
Az, hogy Kennedy megerőszakolta Monroet? Erről tudsz valami cikket vagy forrást küldeni?

előzmény: TheDriver (#9)

2022-10-01 22:08:46 Doktorúr (?) #10

Sajnos a film, mint egész nem jó. Ellenben Ana De Armasnak adjanak valami díjat, mert ő fantasztikus. Mocskosul rákészült a szerepre, ez látszik.

2022-10-01 21:55:51 TheDriver (4) #9

nem mondtam, hogy ízléses, de hogy az amerikai elnökkel mit csinál az pont , hogy megtörtént a valóságban, és jó volt végre látni egy olyan filmet ami nem nyalt be JFK-nek...az meg, hogy emberi roncs, hát nem volt egy vidám élete. A rendező ebben a filmben a negatívumokra koncentrált kizárólag, ami biztos öncélú, de itt ez volt a koncepció. Ha vidám filmet akarsz nézni róla, vagy azt amit arcodba nyomott Hollywood arra is megvan a lehetőség.

előzmény: Dió (#8)

2022-10-01 07:59:07 Dió (2) #8

Én értem, hogy a játékfilm (ami a Blonde is) nem keverendő a dokumentumfilm kategóriával, tehát valamilyen fokú kreatív szabadság adott és elfogadott. De ennyi? És ilyen irányba? Más szóval, amikor ilyen hozzászólásokat látok, nem tudom, a hozzászóló belefaktorálta -e a véleményébe, hogy mivel igenis ott díszeleg a film valamennyi adatlapján az "életrajzi film" megjelölés, a leforgatott végeredmény sajnos ferdítheti azt a képet, ahogyan az emberek a szóban forgó történelmi alakra és a vele történtekre tekintenek. Vagy számodra ez ízléses és etikus, hogy egy valós karakter, sőt, egy ekkora történelmi ikon, aki már nem láthatja és véleményezheti a saját magáról szóló filmet, mert a sírban fekszik, a filmben Chaplin fiával gruppenszexel egy tömött mozi első sorában, az amerikai elnök farkát szopja, és úgy egyáltalán egy faltól falig emberi roncsnak van bemutatva, csak azért, mert az efféle fikció eszerint az arrogáns rendező szerint "szórakoztató"?

előzmény: TheDriver (#4)

2022-09-30 20:14:03 TheDriver (4) #7

Életrajzi megspékelve fiktív elemekkel. Regény igazából. Az meg hogy az egészet kitalálta nem is értem, mivel a film jócskán tartalmaz megtörtent dolgokat.

előzmény: desmond (#5)

2022-09-30 14:12:18 desmond (?) #6

Ez a szenvedéspornó jó szó, biztos Dominik itt élte ki, amit a One More Time in Feeling-ben el kellett fojtania, elvégre Cave azt hangsúlyozottan és dühödten nem gyász-exploitationként akarta prezentálni. Más kérdés, hogy mennyire sikerült... Cave azóta szerintem nagyon rossz irányba fordult, de ez már offtopic.

előzmény: Dió (#1)

2022-09-30 14:08:41 desmond (?) #5

És Oates könyve egyébként életrajzi? Vagy az egészet kitalálta, és ráírta, hogy Monroe-ról szól?
Mert nem mindegy.

előzmény: TheDriver (#4)

2022-09-30 13:53:11 TheDriver (4) #4

Senki sem mondta, hogy ez életrajzi film. Nem is szerepel a film előtt az igaz történet alapján szlogen. Vállaltan fikciós darab, hiszen nyíltan vállalták a készítők, hogy Joyce Carol Oates: Blonde regényét filmesítették meg.

előzmény: fempolip (#3)

2022-09-29 23:29:46 fempolip (2) #3

Nem nagyon akartam/mertem hozzászólni eddig, mert megint savanyú a szőlő meg nyafogni tudok hogy ez sem jó..
De látom nem csak nekem van (tényleges, kifejtett) negatív véleményem a filmmel kapcsolatban.

Dió, nagyon köszönöm hogy olyan mondatokat is leírtál ami az én (már korábban elkészült) véleményem még csak nem is súrolja. Vagy csak nem jutott akkor eszembe. A megfogalmazás pedig tetszik. Főleg a vége felé.


A véleményem, ami már két napos, azaz nem befolyásolta senki:

A film nagyon jól néz ki. A színes és fekete fehér váltakozása nekem tetszett bár sok helyen a váltás okát nem értettem. Az szenzáció kergetése kevésbé. Úgy érzem akartak egy kis botrányt. De nekem a háromórás játékidőbe belefulladt az egész, főként úgy, hogy már az elejétől is csak sírás van. Hogy ennyire koncentrált a negatívra, hogy mindenki csak “húsként, husiként” kezelte, fárasztóvá vált egy idő után. Mert nem kellemetlenséget éreztem, megdöbbenést inkább csak azt, hogy ezzel a készítők azt akarták megmutatni, hogy nagyot is tudnak dobni. A fikciók pedig feldühítettek, hiszen életrajzi film. Vagy ez vagy az ne legyen..
Mert akkor én meg csinálok Hit××rról egy dicsőítő drámát és kijelentem hogy polgár pukkasztok.
Nálam nem sikerült, az biztos. Semmi nincs a látványon kívül, ami érdekes lenne számomra vagy értékes. Persze egy botrányhőshöz botrány illik. De itt inkább tűzijáték helyett egy kis kölyökpetárda durrant.

2022-09-29 23:10:23 caulfield (?) #2

A rendező hozzáállásáról nekem Todd Phillips ugrik be és a Joker, bár mondjuk az legalább egy míves blöff. Dominik közönséget felöklelni akaró arroganciája viszont azért durván visszataszító.
Oké, szabadszájúság, de amikor egy túlérzékenyített világban valaki minden szerénység nélkül kikiáltja magát a nagy punknak, abból inkább az jön le, hogy csak pancsolni kíván a közélet trutyijában és nincs igazán igénye a közlésre, vagy alkotásra.

2022-09-29 21:49:23 Dió (2) #1

A Blonde az a fajta film, amire úgy fog záporozni az egyestől az ötösig minden, mint a huzat. És ha tehetném, én is rányomnám egyben mind az öt osztályzatot, mert mindegyiket megérdemelné, akármennyire is furcsán hangzik. Hogy miért?

Először is, Ana de Armas akkorát játszik, hogy a fal adja a másikat (és nem csak ő). A zene üt, ahogy az Nick Cavetől elvárható. Illetve van a filmben pár olyan eszméletlen operatőri megoldás és gyönyörű kép, hogy díszkeretben raknám ki őket a falamra.

Ugyanakkor... akármennyire is nagyot megy Ana de Armas, nehéz túllépni rajta, hogy Marilyn Monroétól eléggé eltérő a testalkata, és akkor a kubai akcentusba már bele se menjünk. Ami a játékidőt illeti, a film már megint közel három órás. Azt is érdemes idevenni, hogy funkció és értelem nélkül váltakoznak benne a fekete-fehér és a színes képek, egy sehová sem tartó, arthouse fütykösrázássá téve ezt a "nagy ötletet". De még ezek is eltörpülnek amellett, hogy ez már megint egy biopic, amire nincs lelkiismeret-furdalásom ráaggatni a "káros" jelzőt.

Vállaltan nem követi ugyanis a valós eseményeket, mintsem inkább összemixeli azokat egy rakás teljesen fiktív elemmel, egy Monroe filmként eladni próbálva azt. Én sajnos nem igazán vagyok az ilyennek híve, amikor ott van a műfaji meghatározásnál az "életrajzi film"... de ez még legyen az én privát problémám. Csakhogy itt ennél is sokkal rosszabb a helyzet. A Blonde ugyanis úgy műveli mindezt, hogy az életrajzból kigyomlál gyakorlatilag minden pozitív elemet és sikert amit ez a színésznő elért, és a maratoni hosszúságú játékidőt csakis és kizárólag szenvedéssel tölti meg, faltól falig telepárnázva azt olyan olcsó pornográf húzásokkal és visszataszító facepalm elemekkel, mint a vaginából mutatott abortusz vagy az öntudatra ébredő, beszélő fétusz. A végeredmény így nem más, mint egy ízléstelen szenvedéspornó, ami nem egy méltó emléket állít Marilyn Monroenak, hanem rászarik a sírjára, és halotti tort ül rajta.

Egy olyan rendezőt pedig, aki ezt betetőzvén büszke vigyorral vágja oda a kameráknak minden interjújában, hogy "mindenkit meg fog sérteni a filmje", illetve hogy - idézem - "if the audience doesn't like it, that's that fucking audience's problem", egy ilyen felelősségteljes témának legközelebb a közelébe sem engednék.