The Invisible Man (2020)

Nagyon sokáig azt hittem, hihetek a nőnek...

Érdekes, hogy én ezt nem érzem horrornak, inkább pszichothriller, annak viszont érdekes volt. Voltak benne klisék, de egynek elment, szerintem szórakoztató volt. Jól játszott Moss, pont erre számítottam. Vasárnap du egy kávé mellé sima ügy. Ja, a befejezést nem szerettem, én biztosan nem így zártam volna le.

Az eredeti mű modernizált, Árnyék nélkülel kevert újragondolása, amire ráhúzták a CSBE-témát meg az aktuális mozis trendeknek megfelelő feminista-PC vonalat (a fehér férfiellenség elől menekülő fehér nőnek egy másik fehér nő, illetve 2 néger a segítője), de még az utóbbi ellenére is működik!
A főcím stílusos megjelenítése elővetíti a filmet átjáró, nagy fokú kreativitást. A feszült nyitójelenetet követően, a sztori röviden, viszont hitelesen mutatja be a PTSD-t, utána a feszkót a korábbinál sokkal hatásosabban, lenyűgöző kameramozgásokkal spékelve építik az alkotók. Az alkotás ügyesen vált műfajt, majd a fináléban húz egy meglepőt. A képi effektusok ötletesek, egyben látványosak, az akciódúsabb részek dinamikusak, a masszívan brutális zene pedig olyan feelinget kelt, mintha csak egy szuperhős mozi antagonistájának témáját hallanánk.
Elisabeth Moss még mindig kellemetlen jelenség a vásznon. Ha nem az lenne a mű címe ami, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy Leigh Whannell zseniálisan kiforgatta a szellemjárásos horrorok kliséit.

fogd meg az Árnyék nélkült és az Egy ágyban az ellenséggelt, gyúrd össze, ahogy épp kézre esik, és forgasd le. így harminc év után már úgyse emlékszik egyikre se senki.

mivel én mindkettőre emlékszem, így volt időm foglalkozni azzal, hogy keresgéljem az egyes szereplők motivációit, az egymáshoz fűződő kapcsolatokat, a különböző rejtélyek és fordulatok, illetve azok megoldásainak értelmét. az sajnos nekem kevés, hogy "reflektál a családon belüli erőszakra", mert ez ebben a filmben maximum díszítő petrezselyem a tányér oldalán, ugyanis a két órányi játékidőben talán ha tíz perc akadt, amiben a főszereplő sanyarú életéről megtudunk valamit, azt is kizárólag az ő elmondása alapján. és pont ennyi ideig tartott az az egy jelenet is, amikor egy hatalmas házból, folyamatos erős tengermorajlás mellett képtelen volt úgy lelépni, hogy ne csapjon zajt.

eközben bőven elég a menekülő nő számára egy urna, valamint pár fotó, hogy biztos legyen benne: az ember, aki elől menekül, meghalt, ebben a feszült helyzetben a testvér véletlenül sem gyanakodik, hogy vajon tényleg a címzettől kapta-e a pocskondiázó emailt, de legalább jól be is vágja a durcát annak ellenére is, hogy pár órával később az megjelenik nála, és láthatóan fogalma sincs az egészről, s hiába találja meg később a ház padlásán az elhunyt férjének a mobiltelefonját, rajta pár kompromittáló képpel, azt se mutatja meg senkinek, inkább egy vadidegen emberrel visszafurikázik a házhoz, ahol a nagy felfedezés után persze megint megtámadják.

az egésznek semmi értelme nincs, hacsak nem szimpla őrültségnek fogjuk fel. gyereket akarok a nőtől, akivel együtt élek, ő titokban fogamzásgátlót szed, amire én rájövök. megpróbál elmenekülni előlem, én pedig elhitetem, hogy meghaltam, ráhagyok egy halom lóvét, közben pedig az általam feltalált láthatatlanná tévő ruhában megpróbálom őt kicsinálni, miközben persze milyen jó volna, ha megszülné nekem a gyermeket. az öcsikés csavar megint nettó baromság, hiszen ha ő áll az egész mögött, akkor miért hagyja életben dúsgazdag bátyját? nyilván ez csak szimpla félrevezetés, ami ráadásul kellően erőltetett is.

ez a történet egyáltalán nem a családon belüli erőszakkal foglalkozik, csak ürügynek használja fel egy elvi technikai vívmányhoz meg néhány hosszúra nyújtott suspense jelenethez. ha el is hiszek mindent, amit a főszereplőnő állít a bántalmazó kapcsolatáról, attól még a film alapján egy embert szándékosan ölt meg, egyet kvázi önvédelemből, egy harmadiknál pedig elég nehéz lesz bizonyítani, hogy nem ő az elkövető. magyarán egy kettős gyilkosról beszélünk, aki amúgy pszichiátriai kezelés alatt áll. ezek alapján pedig ez a film inkább a családon belüli erőszak áldozatainak csúfos megalázása.

Miért is?

Kínos

Kemény kezdés, és ingadozó színvonalú folytatás.

Nagyon erősen kezdett a film, amit nem tudott végig megtartani, ennek ellenére az utóbbi idők egyik legjobb thriller-horrorja. A zene, a misztikus képsorok végig fenntartják a figyelmet, egy perc unalom sincs. A fordulatok is rendben vannak. 8/10

Tökéletes megfogalmazás!

Pozitív meglepetés lett.

Vannak szebb pillanatai: nekem tetszett a hangulata a filmnek. Misztikus volt elég sokáig, de a végére nekem elég középszerű lett.
Azt mióta kell dicsőíteni, hogy egy áldozat önbíráskodóvá válik?! Lehet velem van a baj, de nekem ez a rész kifejezetten nem tetszett. Én minden karaktertől messze éreztem magam, és igazából inkább nem volt szimpatikus a főhősnő, akivel szimpatizálnom kellett volna.

Vannak jó pillanatai, és a zseniálishoz húz néhány kép, kamerabeállítás.
De a sztori eléggé erőlködik, nekem különösen a vége sérült. A láthatatlan ember halálakor a hatóságok előtt is világossá válik, hogy létezik egy szupertechnika. Olyan nincs, hogy ha ennek feltalálója kamera előtt vágja el a saját torkát, azt a felvételt ne szedjék ízekre a szakértők. Nagyon be akarja adni az érzést a végén, hogy igazság szolgáltattatott, de én inkább az izzadságot éreztem.

háát...nem teljesen az köszönt vissza, amit a trailerben is látott az ember. Ugyan sokmindent lelőttek vele, de azért elég vérszegény lett most a történet egy Upgrade után

már onnét lehetett tudni hogy ketten lesznek láthatatlanok, mikor Moss megtalálja a 2. ruhát. Ugyan nem használják, mert úgy néz ki annyira hülyék, hogy meg se keresik, hogy hova rejtette el a csaj a házban a szekrényben.

Ezen kívül
kamerák..basszus, ne mondja már senki hogy egy kamera sincs a pszichiátrián, meg étteremben, meg sehol se, persze.

Meg lefegyverez - valamelyikőjük - egy rakat rendőrt, van is aki látta, és még életben maradt, és eszméleténél, de még így se hitte el épphogy, mert egy 60 kilós csaj majd 10 emberrel simán elbánik szerintük

szóval nagy csalódás, de alapból még is tetszett.

Mondjuk vicces volt a katonákat a végén látni hogy bemennek a fickóért, nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ha alapból valaki láthatatlan, akkor hogy fogják megtalálni, még ha esetleg nem is feltételezték a 2. ruha meglétét, de azért gyanúnak kéne lennie, és hát basszus

nem lett volna egyszerűbb egy hőkamera? :)

Nekem Paul Verhoven Hollow man még mindig és bármikor
Az Upgrade 1000x jobb volt mint film, prögősebb, izgalmasabb, pedig ez a történet is adott volna egy olyan pörgéshez ehelyett a szenvedés helyett. Ha mondjuk 30perccel rövidebb lett volna.

Tele volt ilyen értelmetlen szerencsétlenkedéssel, amikor 10 fegyveres őr nem tud rálőni, mindig csak a csajt nézik hülyének. Ott pont nincs CCTV ahol kellene (étterem, utcafront). Idegesítő

Egyszer egész jó volt, de ebből az egészből olyat lehetett volna durrantan, például nincs semmilyen láthatatlan ember, csak a csaj annyira agyban beteg, hogy beképzeli az egészet.
Valamiért a Gothika jutott eszembe, de az nekem jobban bejön

A film metaforája tulajdonképpen nagyon találó: a családon belüli erőszak sokszor tényleg csak annak látható, aki benne él, míg a külvilág számára láthatatlan. Kár, hogy aztán ezt nem igazán fejtik ki, és megmarad a film egyszerű suspense-thrillernek. Annak elég színvonalas, szó se róla, de lehetett volna ez több is.

Az ugye mindenki számára világos, hogy a nő megőrült? Olyan sok trauma érte, hogy megbomlott az ítélőképessége, és igazából egy tipikus főgonosz lett belőle.
Ez a rendőr barátja számára nyilvánvaló... látszik rajta.
Amúgy a film vége nagyon hatásos (pont ezért).

Miért volt rossz a forgatókönyv?

Inkább a Top of the Lake sorozatot ajánlom Mosstól mint ezt a cseszett gyenge forgatókönyvvel ellátott filmet.

Az alapötlettel nem lett volna gond, a megvalósítás és a forgatókönyv a nulla.

Jobb film lehetett volna, ha nem illesztik be a Hollow man univerzumba és thriller helyett meghagyják drámának is. Egyszerűen baromira idegesített, ahogy már a századik percben is az égvilágon semmi mást nem ismételgetett a film, csak a "csak én látom őt és senki sem hisz nekem" sablont, amire felépítve az X-edik késelés már nagyon fárasztó volt. Éppen ezért jó a finálé (mert végre megtöri ezt a monotonitást és kimozdítja szerencsétlen főhőst az áldozat szerepkörből, illetve a testvér személyében egy apróbb csavart is belevisz). Ugyanakkor kicsit még építgethették volna, mert nem száz százalékban hiteles, hogy ez a levegőt venni is alig képes nő van annyival erősebb ennél az izomkolosszus palinál, hogy annak erőlködése ellenére is el tudja vágni a torkát.

Tényleg meglepő, de szerintem tökös és stilusos húzás volt a csajtól. Viszont szerintem az még jobb befejezés lett volna, ha végül megadja magát a férfinak és kezdődik minden elölről, csak hát ez nem lett volna túl amerikanische..

Erősen indul, fojtogató atmoszféra és hatásos ijesztgetés jellemzi az elejét (szerencsére nem vásári jumpscarekkel operál), aztán pedig a horroros vonal háttérbe szorul és átadja a helyét egy fordulatos, nyomasztó pszichothrillernek. Nagyon jól érzékelteti az áldozat kétségbeesését és tehetetlenségét, és Moss is remek a szerepben. A forgatókönyv végig tartogat meglepetéseket, de sikerült következetesen végigvinni (és ezt a befejezésre is tartom).

Meglepően izgalmas thriller, egyszerű eszközökkel képes végig fenntartani a feszültséget. Az egyik nagy baja, hogy amerikai, tehát alapból jár a sok klisé, de kapunk néhány logikátlanságot is, a befejezés meg egyszerűen oda nem illő, mintha a végére hirtelen kimerült volna a forgatókönyvíró fantáziája. De örüljünk annak, ami van!

Jóllehet szcientopata, mégis kedvelem Mosst.
Ezt az ostobanc szemetet viszont kinyomtam a felénél most.

Az Upgrade rendezője és a Fűrész írója fogta HG Wells klasszikusát és egy más megközelítést alkalmazva, minimális költségvetéssel egy rendkívül tempós, izgalmas, feszült, nyers horror /thrillert tett le elénk, ami a megtekintése után még sokáig nyomasztja a nézőjét és garantáltan fog okozni néhány emlékezetes pillanatot, hála a remek rendezésnek, az okos operatőri húzásoknak, beállításoknak és a fantasztikus zenének. Nem mellesleg kiválóan reflektál a családon belüli erőszak, bántalmazás problémakörére, az áldozat szemszögéből bemutatva a történéseket, jelezve hogy mennyire láthatatlanok és kiszolgáltatottak ők is egy ilyen megnyomorító kapcsolatban.
Elisabeth Moss gyakorlatilag ugyanazt a karaktert hozza, mint A szolgalolany mesejeben, de azt ismét profi játékkal. Alakítása rendkívül hiteles a szorongó, kiszolgáltatott,agorafóbias, elnyomott nő képében, aki ugyanakkor hatalmas akaraterővel és elszántsággal rendelkezik.
Korrekt, jó mozi lett A láthatatlan ember, amibe ugyan bele lehet kötni, köszönhetően néhány logikátlanságnak a történetben, a szereplők cselekedeteiben, valamint a befejezés valószínűleg sokaknál hiányérzetet fog okozni, de nem bántam meg hogy jegyet váltottam rá, főleg a mostani kínálatban.
Nézzétek meg ti is és borzongjatok egy jót!

Feszült és szinte végig nyugtalanító. Végre ismét egy jó Blumhouse-horror, sajnos mostanában eléggé elmentek a mennyiség irányába, a minőség helyett. Azonban most szerencsére rendezőnk bizonyította, hogy az Upgrade után is tud meglepetést okozni, nem is beszélve Elisabeth Moss alakításáról, ami teljesen jó. A végére kicsit túltolják az egészet, ennyire nem kellett volna szvsz, de a négyes azért így is simán megvan neki. Kellemes csalódás!

Moss kisasszony szépen megidézte a Sikoly filmek legszebb pillanatait, de erényeit kioltja a lassan vezetett és gyengécske forgatókönyv.