Black Widow (2021) ☆ 👁

Fekete Özvegy

(Cate Shortland)

amerikai akciófilm, kalandfilm, sci-fi

3,0
★★★☆☆
116 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-07-20 00:10:38 pointless (2) #7

Pozitívumok:
- Natasha oktatja a világot Budapest nevének helyes kiejtéséről.
- Budapesti akciójelenetek
- Főcím. Már csak az, hogy van. És van vagy 3 perc, ráadásul jó is. Imádom a főcímeket, miért nem alkalmazzák többet őket? Manapság már a sorozatokból is egyre inkább elhagyják őket.

Nem rossz kezdés, jókat ígér, de nincs belőle semmi kidolgozva, minden elég sablonos, azt hiszem, konkrétan 0 db csavar történik benne. Főgonoszunkat nem ismerjük meg eléggé, de kedvelhető karakterekben sem bővelkedünk. Pugh karaktere iszonyatosan idegesítően arrogáns, mindenkivel baja van, mindenkivel lenézően beszél. Harbour karakterének a bénázása egy idő után fárasztó, nem fogadta meg a jó tanácsot, hogy sose nyomd fullba a kretént szánalmast. Ő lenne a felelős a humorért, ami minden alkalommal abból áll, hogy nagyzol, majd beég. Oké, 2-3 alkalommal elmosolyodtam azért. Scarlett és Weisz karakterei adtak némi komfortot, jól is alakítottak.

Azt el tudja mondani valaki, hogy miért csak lányokat képzett? Nem az volt a lényeg, hogy minél több ilyen irányható katonája legyen? És minden 20. élte csak túl. Miért csak az "alapanyag" felével dolgozott?

A keretes szerkezet egy kicsit feleslegesen túlerőltetett, egy idő után már nem számoltam hány jelenet, mondat, tevékenység, sőt vágókép jelenik meg a film vége felé újra visszautalva a film elejére, a gyerekkori jelenetekre. Egyszer nézős. 10/4

2021-07-17 19:07:42 DevilTakeU (3) #6

A kezdés nagyon tetszett,sajnálom hogy félúton leült a történet,és talán a befejezés is lehetett volna acélosabb egy Winter Soldier 2.0-nál,de összességében nem volt ez rossz. Winstone antagonistája rém gyenge,a rosszabb Bond-gonoszok sorába illő,Taskmaster pedig - legnagyobb sajnálatomra - szót sem érdemel,a család viszont szuper volt. Weisz és Harbour remekül néznek ki egymás mellett,Johansson mellé pedig keresve sem lehetett volna jobb kistestvért találni Pugh-nál. Az újraegyesülés-jelenet kifejezetten megindító - is lehetett volna akár,de a néha erőltetettnek ható humoroskodás azért csak elvette a jelenet élét. A szöktetés ha nem is verte a M:I 4 - Phantom Protocol hasonszőrű szcénáját,azért rendesen oda lett téve,tetszett.

Visszatérve a lányokra,nem tagadom,nagyon bírom Florence-t,nekem alkatra is bejön,az meg külön hihetetlen,hogy mennyire az arcára van írva minden,a legutolsó kis rezdülésig. Yelena remek karakter,Pugh jól fogta meg a lényegét,örömteli hogy találkozunk még vele,én a későbbiekben nagyon megnéznék egy Wanda-Yelena-Kate Bishop egyesülést,akár Jennifer "Bannerrel" kiegészülve. A stáblistás jelent az egyedüli,ami előtt értetlenül állok. Hawkeye egy Bosszúálló,és ezt Yelena is pontosan tudja,abszolúte nem vágom hogy Valentina miért küldi (küldené) rá a lányt (persze dehogynem: hogy legyen apropója a majdani sorozatának).

Sokakkal ellentétben a CGI-jal nem volt bajom,ellenben Lorne Balfe muzsikája nem fogott meg különösebben,a Nirvana-feldolgozás is inkább (meg)zavart. A nem kis öniróniára valló,ámbár sajnos kicsit túltolt "pózolás-poén" határeset,ám nem tudok rá komolyabban haragudni,mivel cserébe olyan jeleneteket kaptunk,mint például az American Pie című dal keserédes előadása Hopper Red Guard és Yelena,azaz apa és lánya előadásában (nem fogok hazudni,megkönnyeztem).

És akkor Scarlett. Tény hogy eddig is elvitathatalan érdemei voltak mind az MCU elmúlt 10 évében,mind az Özvegy karakterének kialakításában, fejlődésében,de azt hiszem végképp kimondhatjuk,ha Chris Evans AZ Amerika Kapitány,ha RDJ A Tony Stark,akkor Scarlett Johansson A Fekete Özvegy,ez ebben a filmben végképp bebizonyosodott. Az elején próbáltam nagyon kritikus szemmel figyelni a működését a vásznon,de felesleges volt ráfeszülni,bár sokan nem fognak egyetérteni vele(m),de kimondom: hibátlan volt.

Nem a legjobb MCU darab,de nem is a legrosszabb,messze nem - feleslegesnek pedig végképp nem mondanám. Jó volt,tetszett,újranézős.

6.5/10

2021-07-15 22:17:57 Jason13 (4) #5

2020 egy elég húzós év volt, köszönhetően a koronavírus járványnak, amely az egész világra kifejtette hatását, nem kímélve az egyszerű embereket és a komplett gazdaságot sem. A filmvilág is eléggé megszenvedte a pandémiát, hiszen rengeteg bemutatásra váró alkotás premierjét tolták el, a mozik helyzete is meggyengült, miközben a streaming cégek nagyobb befolyást nyertek.
Nem különösebben szeretnék elmerülni ebben a témában, a lényeg az, hogy tavaly több Marvel-film is várta a bemutatását, de ez a sajátos helyzet azt eredményezte, hogy a stúdió behúzta kéziféket és próbált kivárni ezekkel a címekkel. Így fordulhatott elő, hogy a 2019-es Pókember- Idegenben óta csak sorozatos fronton haladt előre ez a régóta épülő univerzum. A közelmúltban azonban végre sikerült bemutatni a Fekete özvegyet, ami a koronavírus nélkül is egy elég hányatott sorsú produkció lett volna, hiszen Scarlett Johansson címszereplőjének már régóta esedékes lett volna egy önálló kaland, viszont a Marvel ezt csak azután lépte meg, hogy a karakter úgymond „leköszönt” a Bosszúállók- Végjátékban.
Őszintén, én nagyon vártam ezt a produkciót, de pont a fentebb taglalt késlekedés miatt tartottam is tőle, mivel ennek a figurának az önálló története talán működőképesebb lett volna egy korábbi fázisban.
Ezen felül a Marvel eddig csak egy önálló női szuperhős filmet tudott felmutatni a Marvel kapitány képében, az pedig nagy jóindulattal is csak egy közepes akciózásnak nevezhető.
Sebaj, azért izgatottan váltottam jegyet a Fekete özvegyre és a végeredményben nem is kellett csalódnom. Viszont így az elején érdemes leszögezni, Natasha Romanoff kalandja közel sem egy kirívóan erős alkotás, egyáltalán nem ugorja meg a stúdió eddigi filmjeinek színvonalát és sajnos kisebb-nagyobb hibák is előfordulnak benne, de kezdeném inkább a pozitívumokkal.
A Fekete Özvegy a Marvelen belül egy kifejezetten földhözragadtabb zúzás lett, mely leginkább a kémfilmek elemeiből próbál építkezni és ezt többnyire ügyesen teszi. Hiába nincs semmi eget rengető a történetben, sikerült érdekes témákat érinteni Natasha múltjának felfedése során. Az ezekhez köthető drámai szálak jól lettek kibontva, miközben a főszereplő karakterek is kellően esendőek, de mégis szimpatikusak.
Scarlett Johansson az idők során szinte eggyé nőtt az Özvegy figurájával, így rá nem is lehet panasz, de az újonnan érkezett Florence Pugh és David Harbour is kiválóak, bizonyos jelenetekben el is lopják a showt a címszereplő elől.
Rachel Weisz esetében már nem ennyire pozitív az összhatás, igaz az ő színészi munkájába se tudnék belekötni, szimplán csak nem kapott elég teret a kibontakozáshoz. Azonban ez nem csorbította az összképet, még így is köthető hozzá néhány emlékezetesebb momentum.
A cselekmény kellően pörgős tempóban halad előre és ahogy említettem, a sztori semmi újdonsággal nem szolgál, de a karaktereknek és a hozzájuk köthető drámai szálaknak köszönhetően sosem ül le a tempó, egész egyszerűen jó nézni, ahogy ezek a figurák eljutnak A-ból B-e.
Ezt az utazást pedig egész látványos akciókon keresztül teszik meg, melyek helyenként ugyan kissé kapkodóak a vágásnak köszönhetően, de még így is bőven hozzák azt a szintet, amit egy ilyen produkciótól elvár az ember.
Zenei fronton se érheti panasz a Fekete özvegyet, hiszen Lorne Balfe egy igazán pörgős aláfestéssel állt elő, melyet a helyenként előforduló kórus alkalmazása nem csak emlékezetessé, de stílusossá is tud varázsolni.
Fentebb már említettem az egyik előzetes félelmemet a filmmel kapcsolatban, azaz hogy túl sokat kellett várni erre a mozira és hogy emiatt talán nem lesz létjogosultsága. A készítőknek viszont sikerült új rétegekkel felvértezniük Romanoff figuráját és ezáltal méltó módon elbúcsúztatniuk a karaktert, miközben a Polgárháború és a Végtelen háború közé is mindenféle erőlködés nélkül illeszkedett a történetet.
És ha már fentebb említettem a Marvel kapitányt, a Fekete Özvegy sokkal, de sokkal szórakoztatóbb és emlékezetesebb szösszenet lett, mint Carol Danvers bemutatkozása.
Ezek után szót kell ejteni a negatívumokról is, mert sajnos azokból is akad.
Kezdjük ott, hogy a filmnek egy épkézláb gonosz karaktere sincs. Az előzetesek a Taskmaster nevű ellenlábast vezették fel rendkívüli fenyegetésnek, de ez a karakter egyrészt nagyon kevés játékidőt kapott, másrészt pedig a háttere is erősen el lett sumákolva, ami azt eredményezi, hogy ő csak egy súlytalan verőember lett.
Mellette itt van még nekünk Ray Winstone, aki egy remek színész, de itteni teljesítménye egész egyszerűen gyenge. Nagyon későn kap szerepet a figurája és akkor is csak papírízű monológokat mond el és azt ecseteli, mennyire hatalmas gonosz is ő valójában. Ebben a formában inkább egy karikatúra volt ő, mintsem egy karizmatikus gazfickó.
És ha már monológok! A rendezőnő több interjúban mesélt arról, hogy szerette volna beleépíteni munkájába az indie-filmek hangulatát, ami mindenképp egy érdekes elképzelés volt, de nem sikerült kifogástalanul teljesíteni. Helyenként ugyan az érzelmesebb jelenetek és bizonyos sötétebb történetszálak árulkodnak arról, hogy Cate Shortland a független drámák világából érkezett, de például a poénos jelenetek vegyítése a komolyabb képsorokkal elég erőltetettre és hangulatrombolóra sikeredett.
Ahogy az is, hogy a sztorit néha megakasztják elég hosszúra nyújtott dialógus jelenetek, melyekkel alapvetően nem lenne gond, viszont többször ezekben a hosszú párbeszédekben lepleződnek le komolyabb fordulatok, melyek vizuálisan nincsenek eléggé érzékeltetve.
Nyilván egy kisebb volumenű, indie-moziban van helye az ilyen fajta történetmesélésnek, de egy hatalmas költségvetésű akció/szuperhős filmben nem ártana képekkel is alátámasztani bizonyos történéseket, esetleg kihangsúlyozni néhány karakter főbb motivációját/ jellemzőjét.
Ezek sajnos olyan hibák, melyek nálam csorbították az összképet, de nem miattuk nem sikerült a Fekete Özvegynek kitörnie a nagy Marvel-átlagból. Hiába egy szórakoztató, látványos és pörgős zúzás a végeredmény, nincs meg benne az a plusz, ami a fősodor fölé emelné. De ahogy már említettem, így is bőven színvonalasabb, ötletesebb és emlékezetesebb női szuperhős kaland, mint a Marvel kapitány. Ha a későbbiekben is hasonló minőséget fognak megütni a stúdió önálló szuperhős-kalandjai, akkor igazából nem lesz gond.
Az univerzum későbbi alakulását pedig ezután is kellő izgalommal fogom figyelemmel kísérni.

2021-07-14 03:08:12 dittike (5) #4

Nekem a kamucsaládos részek sírósak voltak végig.

2021-07-12 21:24:59 Jereváni Rádió (3) #3

Végtelen középszer.

Profi itt minden kivitelezés, de annyira patikamérlegen van minden adagolva, hogy az valami borzalom. Ide kellenek a vicces beszólások, itt érzelmeskedni kell, majd jön egy kőkemény akció, majd az akciót higítjuk vicces beszólásokkal, és így tovább. Szereplőink persze sebezhetetlenek, Scarlett Johanssonnál még Daniel Craig is többet sérült Bondként. Főgonoszunk az amazonhadsereggel körülvéve meg maga a megvalósult Szexmisszió.

Ez megy 2008 (!) óta, hihetetlen. A Marvel a filmgyártás McDonald's-a, csak az a baj, hogy kulturálisan kb megette Hollywoodot (a Disney-vel együtt), tisztelet a kivételnek.

2021-07-12 00:43:39 Benny Bug (4) #2

Több okból is a jobb MCU-szólófilmek közé sorolnám. Mintha a Marvel kicsikét változtatni szeretne a jól bevált, már kicsit unalmas formulán: nagyon erősen kezd, nagyjából egy amerikai indei-film benyomását kelti. Van idő karakterépítésre, a műfajhoz képest a jellemek kibontása is rendben van. Feszültség terén az eddigiek közül maximum A tél katonája veheti fel vele a versenyt. Komolyabb szuperképesség nélküli főhősnő, intenzív összecsapások, mindez pedig egy hidegháborús thrillerbe/kémfilmbe csomagolva. Scarlett Johansson rutinból lehozza, az igazi rivaldafény leginkább a mindig kiváló Florence Pugh és a mindig szerethető (ezúttal pedig kifejezetten vicces) David Harbour köré összpontosul. A végére sajnos előjön a szokásos megalomán májkölbéjeskedés, az utolsó harmada feleslegesen túlnyújtott. Amikor viszont földhözragadtabb és feszültebb, akkor nagyon tudtam szeretni - szerencsére bőven voltak benne ilyen szegmensek. A Fekete Özvegy nem egy hibátlan film, ugyanakkor mégis éreztem mögötte szívet meg némi szándékot az újításra, persze szigorúan a műfaj keretein belül. Nekem ennyi ezúttal bőven elég volt egy négyeshez.

2021-07-07 22:16:39 (I)Driss (2) #1

Az már tényleg botrány, hogy az akciók effektjei is félkésznek érződnek. Ha már se a dráma, se a humor nem működik a filmben (pedig az ilyen jellegű pillanatokból több is akad a filmben, mint harcjelenet/üldözés stb.), legalább ezekben volna élvezeti érték. Na jó, a budapesti szekvencia egész ütős volt, abban a negyed órában legalább volt kraft.