Cat Stevens: És mióta rabolnak errefelé a halottak vonatokat?
Bill San Antonio: Vajon akkor is nyersz, ha én keverek?
Cat Stevens: Mire célzol ezzel?
Bill San Antonio: Ó, semmire. Csak még életemben nem láttam ilyen mázlista figurát.
Cat Stevens: Ez nem szerencse.
Bill San Antonio: Hát akkor mi?
Cat Stevens: Csupán egy olyan játék, amiben te mindig is kezdő leszel.
Bill San Antonio: Biztos vagy ebben? ... Kérdeztem valamit.
Cat Stevens: Túl kíváncsi vagy. Az pedig drága szokás.
Bill San Antonio: Drága bizony. Pláne, ha ezt a játékot te nem is öt lappal játszod.
Bill San Antonio: Tudod, hogy tréfás ember vagyok, és lehet, hogy ez a tréfám lesz a legnagyobb.
Cat Stevens: Hé, te! Egy ember jön majd erre napok múlva. Könnyen felismered, mert jó húsz mérföld kaptatás után ér majd ide, és nem lesz túlságosan vidám. Ha látod, add neki ezt a lovat. Az övé.
Bill San Antonio: Így elzavarni egy hölgyet.
Rose: Hé, te! Engem így ne lökdössél, mint valami krumplis zsákot.
Rose: Az én szakmámban jönnek-mennek az emberek, és ő sem maradt volna túl sokáig.
Cat Stevens: Ki volt az?
Rose: Joe Tam-Tam.
Cat Stevens: Akkor nem kár érte.
Rose: Akárhogy is, túl vagyok rajta. De rendes ember volt. Bárcsak találnék hozzá hasonlót.
Cat Stevens: Sajnálom. De ő kereste a bajt.
Bud: Idehallgassatok. Ma este különleges híreket tudatunk veletek. ... Mi az, mindenki süket?
Bill San Antonio: Mit gondolsz, Bud? Ja, semmit! Te ne gondolkozz, mert ha azt tennéd, már mindketten halottak lennének, pedig a kérdésre most itt egyedül ők tudják a választ.
Bud: Még szerencse, hogy mi segítünk tiszteletben tartani a törvényeket.
Bud: Kezdj ásni!
Cat Stevens: Nem, én nem fogok ásni.
Bud: Vagy ásol, vagy meghalsz!
Cat Stevens: Mondták már neked, hogy te mekkora egy barom vagy, Bud?
Bill San Antonio: A kíváncsisàg buta szokàs.
Az eredeti szinkronból.
Cat Stevens: Mondta már neked valaki, hogy egy ostoba faszfej vagy, Bud?