Kritikák, elemzések
[hetediksor.hu] A LÁTHATATLANOK – kritika
Bizonyára mindenki látott már olyan köztéri padot, amit – sokszor utólag – középen kettéosztottak egy könyöklővel. Ez a megoldás természetesen nem a mi kényelmünket szolgálja, hanem arra való, hogy a padra senki ne tudjon lefeküdni. A hajléktalanság létező, valós probléma, melynek tagadása, frekventált helyekről való kiszorítása vagy éppen kriminalizálása egyáltalán nem jelent megoldást sem az érintettek, sem a társadalom egésze számára. A hajléktalanság mögött rengeteg emberi történet van, a „csak az nem dolgozik, aki nem akar”, a „magának köszönheti, hogy ide jutott” és hasonló megjegyzések jól tükrözik – a sokszor ránk erőltetett – közgondolkodást, a politikusok szájából pedig kifejezetten visszataszítóak.
A láthatatlanok úgy szól a hajléktalanságról, hogy közben végig ott van benne a tenni akarás szándéka, az optimizmus és a humor. Nehéz témát tesz emészthetővé, ha szabad ezt mondani, szórakoztatóvá, hitelességéhez hozzájárul, hogy az alkotók régóta foglalkoznak ezzel a témával.